Isler

Még mindig igen pici (még mindig nem szeretjük a tenyérnyi islereket), de már nem mini és most hagyományosan diós, ha már apum volt olyan drága, hogy egy agyvérzést kockáztatva nekiállt nekem apró diót törni. Csak mert a nagyobb fajta, a könnyen pucolható, már régen elfogyott... Diótól függetlenül majdnem nem lett belőle semmi, ugyanis amikor megközelítettem a lekváros polcomat, döbbenten tapasztaltam (vagyis jutott eszembe), hogy elfogyott a ribizlizselém. Vajon mennyit kellene főznöm, hogy elég legyen egy évre? :O Na mindegy, feltúrtam a fagyasztót, megleltem a maradék két kis doboz ribizlit, így gyorsan összedobtam még egy lekvárt is. Rutinosan, csípőből... ;)

Mivel most nem kellett tojás- és tejérzékenységre figyelnem, vajjal és tojással készült a linzertészta. Ehhez a lisztet, darált diót, porcukrot, fahéjat és sót összekevertem, majd elmorzsoltam benne a vajat. Hozzáadtam a tojások sárgáját és összegyúrtam. A tésztagombóc a hűtőbe került pihenni, fél-egy óra elég neki, ez az adag most tovább csücsült bent, sikeresen kőkeményre is dermedt. :P
Pihentetés után a sütőt elkezdtem előmelegíteni (190-200 °C), majd a tésztát átgyúrtam, 3-4 mm-esre nyújtottam és egy 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam. Sütőpapíros tepsire rakosgatva sültek, úgy 7-8 perc alatt, a széleiken éppen pirulósra. A kisült linzerek rácson hűltek ki, majd a frissen főzött (...) ribizlizselével megtöltöttem őket és éjszakára félretettem pihenni.
Másnap csokoládébevonatot kaptak, és egy pici díszítést, hogy a gyerekeknek legyen mivel játszaniuk. :)

Hozzávalók (kb. 40 darab, 5 cm átmérőjű islerhez): 35 dkg liszt, 15 dkg darált dió, 25 dkg vaj, 15 dkg porcukor, 1 mokkáskanál fahéj (elhagyható), csipet só, 4 tojás sárgája, továbbá ribizlizselé (vagy egyéb kedvenc) a töltéshez, kb. 30-35 dkg étcsokoládé a bevonáshoz.
Készítettem már kevesebb dióval és több liszttel is (10 dkg : 40 dkg), és kevesebb tojássárgával, ekkor kevés hideg víz segített a tészta összeállításában. Így is, úgy is finom sütemény. :)