2014. február 10., hétfő

Diós, rozsos kenyér

Egyre ritkábban sütök kenyeret: kevesebb pékárut fogyasztunk, ráadásul több olyan étel mellől is elhagytuk a kenyeret, amit korábban el sem tudtunk volna képzelni nélküle. Így csak akkor állok neki a sütésnek, ha éppen nagyon fáj rá a fogunk...és nagyon rá is érek. :)
Ilyen volt az elmúlt szombat is: diós kenyeret már többször készítettem, mindig hasonlóképpen, de sohasem ugyanúgy. A legutóbbit éppen az alábbiak szerint...


Előtésztát készítettem: a teljes kiőrlésű rozslisztet elkevertem a kovászporral, hozzámorzsoltam az élesztőt, kis juharszirupot csorgattam hozzá és jól elkevertem a langyos vízzel. Meleg helyen hagytam kelni, míg szép buborékos lett - úgy 2-3 óra telt el, de langyos helyen egy éjszakát is lehet hagyni...hirtelen felindulásból elkövetett kenyérsütésnél ez ugye nem működik. :)
Kimértem a finomlisztet, elkevertem a sóval, a közepén egy mélyedést alakítottam ki: ebbe tettem az előtésztát és a vizet. Elkezdtem összedolgozni a tésztát, addig gyúrtam, amíg felvett minden alapanyagot és elkezdett összeállni, ekkor hozzáadtam az olívaolajat (a kezemet is beolajoztam) és ezzel együtt jól kidolgoztam a tésztát. Kelesztőtálban meleg helyen kelesztettem.
Úgy 1 óra elteltével olajos kézzel átgyúrtam a tésztát, majd újabb 45-60 perces kelesztés után ismét átgyúrtam és ekkor dolgoztam bele a durvára vágott diót is. Cipót formáztam. Egy szakajtót kibéleltem egy konyharuhával, ezt alaposan megliszteztem és ebbe tettem a tésztagömbömet.


Úgy egy órányi újabb kelesztés után előmelegítettem a sütőt (egy fedeles vaslábassal együtt). Amikor a sütő elérte a 230 °C-ot, a lábast kivettem, a tésztát belefordítottam a szakajtóból (óvatosan, meleg helyzet! :D), a tetejét bemetszettem, lefedtem és a sütőbe toltam.
Úgy 10 perc után mérsékeltem a sütő hőmérsékletét 190°C-ra, ezen sütöttem nagyjából fél óráig, ezután visszaállítottam a hőt 230 °C-ra és még kábé 15-20 percig sütöttem (összesen bő egy órát töltött a kenyér a sütőben). Rácson hagytam kihűlni a cipót.
Nagyon finom lett, kicsit talán lehetett volna tovább kelni hagyni, de én szokás szerint :P türelmetlen voltam, minden esetre így sem lett tömör a kenyér. Most két napos, van még egy csücsök belőle, finom, puha, nem száradt ki és nem morzsálódik.


Hozzávalók...
...az előtésztához:
200 g teljes kiőrlésű rozsliszt, 1/2 csomag (7-8 g) kovászpor (most Alnaturát használtam), 5 g friss élesztő, 5 g juharszirup (helyette mehet méz, cukor, nekem most ez volt kéznél), 200 g langyos víz;
...a kenyérhez: 300 g finom búzaliszt, 10 g só, az előtészta, 150 g langyos víz, 10 g olívaolaj + átgyúrásnál a kezemre egy kevés, továbbá 100-120 g durvára vágott dió.
Nekem egy 880 g-os kenyér lett belőle. Vaslábas helyett szerintem ugyanúgy süthető a megszokott jénaiban vagy cserépedényben is...vagy ahogy sütni szoktátok a kenyeret. :)

2 megjegyzés :

Hankka írta...

Ah, gyönyörűséges a diódarabokkal! :) Én sajnos csak nagyon nehezen tudom megállni, hogy ne egyek kenyeret, főleg, ha ennyire guszta! :)

egycsipet írta...

Hankka, köszönöm! :)
A friss kenyeret én is képtelen lennék kihagyni - hmm, lehet, hogy valójában ezért nem sütök annyit, mint korábban? :D

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...