A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: egyéb. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 7., szerda

Született...


GMAndi és Sedith úgy gondolják, hogy velem született tehetséggel bírok. :))
Ennek örülök. Igazán. Mivel önértékelési zavarokkal küzdök, így önmagamnak úgysem hinném el. :D

Viccet (?) félretéve: köszönöm! :))
Bár nem tartom magam semmiben sem kifejezetten tehetségesnek, annak örülök, hogy ti esetleg igen. Azt véletlenül sem fogom megkérdezni, hogy ugyan miben, mert néha nagyon jó az a ködfátyol a szemem előtt. :)))

A kérdéssor...jajj. :) Hát hulljon a lepel!

Becenév: mindig volt, most is van, legyen mondjuk Tüsi vagy csipet :)
Lakhely: Pest megye, kisváros-friss város
Magasság: 5,9 láb körül
Névnap: 12.12.
Foglalkozás: már egy ideje itthon babázom (tudom, nem ezt vártátok... :P)
Testvérek: 1 db, nővér (és tényleg)
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: néha még az anyát se'
Gyűjtemény: egyrészt orchideák, másrészt minden kacat, főleg nem sokra jó konyhai kütyük
Cipőméret: nem kicsi
Iskola: 3 volt
Kedvenc tantárgyak: rajz és később a hozzá kapcsolódók
Hobbi: ööö, nincs? időszakosan érdekel egy-két dolog, amiket aztán rendszerint gyorsan elfelejtek, pl. dekupázs, gyöngyök, gasztroblog... :D
Zsebpénz: néha van, de valahogy az is mindig átalakul konyhapénzzé
Kívánság: nincs elég hely, hosszú a lista
Álom: mindig más, mostanában a saját főnököm szeretnék lenni és közben baromi jól keresni, és remélem, hogy ez nem is álom :)
Szerencseszám: még nem jöttem rá, melyik, de a kedvenc a 3
Szeretnék találkozni: hú, ez is hosszú lenne, de így pöccre mondjuk néhány meg nem nevezett gasztrobloggerrel (ők úgyis érzik, hogy róluk van szó ;D)
Háziállatok: személy szerint nincs, de etetek egy macskát (Cirmus2), és néhány guppit

Hogy én kiket tartok tehetségesnek? Sokakat. Nagyon nem szeretnék senkit kihagyni, mert totál rosszul érezném magam tőle, így inkább csak a 2 legesleget emelném ki, ők Kiskukta és Limara. A "tehetség-területeik" azt hiszem mindenki számára nyilvánvalóak. :))
Tovább olvasom...

2010. március 22., hétfő

8 válasz

Cuki és Gluténmentesen Andi, valamint Latsia is kíváncsiskodott nálam, rólam. Igyekszem nem túl riasztó választ adni a kérdésekre. ;)

1. Mi lenne, ha nyernék a lottón?
Szerintem csoda, mert nem lottózom. :) Ha lottóznék? Nyereményfüggő. Egy kettest gondolom újabb szelvénybe fektetnék, egy ötössel pedig valószínűleg "világgá mennék". Magas nyeremény esetén igyekeznék jó célokra áldozni belőle.

2. Rossz szokásom?
Azon túl, hogy trehány, lusta és slampos vagyok, csak rossz tulajdonságaimból eredő rossz szokásaim vannak. Ilyenek pl. hogy hirtelen, erőteljesen adok hangot a negatív véleményemnek (kiabálok), vagy hogy többet ülök a gép előtt, mint amikor még dolgoztam (nem vagyok alkalmas "normális" emberi kapcsolatok ápolására :P) stb.

3. Koffein?
Ráérősen főzve, kevésbé ráérősen nescafé. Reggel egy biztosan, napközben ha nem ébredek, akkor még egy. Ez a korábbi 4-5 adaghoz képest egész jó... 2-3 cukor, kevés tej.

4. Színeim?
Piros, bordó, mostanában a lila is. Fekete.

5. Mi van most rajtam?
Melegítő, póló, pulcsi és a kihagyhatatlanok.

6. Háziállat?
Egy macska, "Cirmus Kettő" - nem igazán lettünk jó barátok. Plusz lányomnak (vagy inkább a férjemnek? :D) van egy rakat hala.

7. Tíz év múlva hol látom magam?
Nem nézek ennyire előre, a jövő túlságosan mozgásban van. Anya leszek, ez az egy biztos.

8. A legutóbbi nagyon jó élményem?
Hmm, hétvégén "beüzemeltük" az udvaron a hintát, és a használata előcsalta kisebbik lánykám gyöngyöző típusú kacaját. :)

Ha jól láttam, eléggé körbement a kérdés, így én már nem adnám tovább, de az időközben felbukkanó válaszokat folyamatosan olvasom. ;)
Tovább olvasom...

2010. március 16., kedd

Kreatív blogger


Újabb elismerés nekem, Nikitől, Krickytől és Vicától, valamint Felhőlánytól az egész Kifőztük csapatnak. Köszönöm, köszönjük! :)

Ismét vannak formai előírások, ezek egy részét elhagynám, de mert legutóbb is ellébecoltam a nagyon tág fogalmú "7 dolog magamról" részt, most ennek legalább eleget teszek.

Lássuk csak...
1) a "csipet" név nem utal semmire, méreteimre sem, illetve abban az esetben igen, ha elé tesszük az "egy jókora" kifejezést :))
2) gyerekkorom óta szeretek konyhában tevékenykedni, de mindig utáltam, ha anyum az előkészítési munkákat rám hárította
3) szeretek mosogatni, vagyis mostanában idő hiányában már nem annyira, így lett nagy vágyam egy mosogatógép (és egy konyha, ahol el is fér...) :))
4) orchideákat tartok, esetükben csúnya szó a gyűjtök, pedig de... :)))
5) hihetetlenül türelmetlen ember vagyok
6) szeretek olvasni, csak időm nincs rá sajnos - abszolút favorit Stephen King
7) előbb tudtam piskótát sütni, mint anyum - nem volt nehéz, ő a mai napig nem tud :)))

Továbbadnám, bár már többen megkaptátok biztosan... Andi, Belly, Cuki Andi, Kiskukta, Latsia, Sedith, Szepyke, Yasmine...

Megvan a 7?
Nem, 8, vagyis inkább 7+1. :D
Tovább olvasom...

2010. március 11., csütörtök

Kifőztük!

...de ki ááám!


Főzőcske, fotózás, néhány napnyi (hétnyi) munka, tervezgetés, szervezés...és már el is készült. Kifőztünk egy ingyenes újságot! 
Mi, 
neked, 
sok szeretettel. :) 
Ma végre megjelent az első szám, és én - többek között - ezt főztem ki benne:


Az újság pdf formátumban, regisztráció és bejelentkezés után, letölthető weboldalunkon!
Tovább olvasom...

2010. március 4., csütörtök

Részecskék

Jó dolog a net. Embereket ismerünk meg, és ha viszonylag elszigetelten is élünk, ily módon napi szinten kapcsolatot tartunk, és fokozatosan egymás életének részesei leszünk. Kisebb-nagyobb részei, de részei.
Hogy ez nem csak szerintem van így, bizonyítja, hogy több bloggertársam is "jelezte" :)) felém a napokban, hogy része vagyok az életének. Köszönöm nektek lányok!


Természetesen elsősorban nektek szeretném viszonozni a kedvességeteket :) Andi, Bianka, Cuki Andi, Liza és Anikó, Kata,
...és továbbadnám még Judithnak, Kiskuktának, Melindának, Szepykének, Thrininek, Vicának, Yasmine-nak, valamint a ma, ötvenedikként bejelentkezett rendszeres olvasómnak, Nikinek (szia Niki! :)) ),
...valamint mindenkinek, aki erre jár, olvas, akik felé én járok és akiket rendszeresen vagy rendszertelenül olvasok, és világbéke! :)))
Tovább olvasom...

2010. március 2., kedd

Az élet apró (?) örömei

Az úgy volt, hogy Kiskukta felhívta többek között az én figyelmemet is bizonyos termékekre. Futottam volna megvenni, de a "város", ahol élek, minden, csak nem jól felszerelt, így nem volt hova.
Azonban Kiskuktának hála, ma már állítható keretek között élhetek! :)) Ugyanis Kiskukta volt olyan drága, és megvette nekem is azokat a bizonyos kereteket, amikre már régóta fájt a fogam!
...és aztán még azt is megtette, hogy szépen becsomagolta és feladta postán...
...és tegnap megérkeztek...
...és egycsipet örül, nem is csak egy csipetnyit... :D

Kiskukta, köszönöm! :)

Aztán még az is tegnap történt, hogy felhívott egy futár. Mert gondban volt. A kocsijában meg egy csomag - nekem. Az volt a gondja, hogy nem talált el hozzám. Sem a térkép, sem a GPS nem tudta, hol van a hely, ahol élek. Nem is tudom, miért nem csodálkoztam ezen... :P
Miután átvettem a GPS szerepét, az úriember és a csomag néhány percen belül megérkeztek. Tökéletes meglepetés Szepykétől. Aki meglátta őket és mert tudta, hogy már rég és rég és régóta vágyom rájuk, meglepett velük.
...és itt vannak...
...és igen, tegnap óta én is szufléforma-tulajdonos vagyok!... :D
...és egycsipet továbbra is örül, nem is csak egy csipetnyit... :D

Szepyke, köszönöm! :)
Tovább olvasom...

2010. február 13., szombat

Jó vagyok keltekben!

:))
Legalábbis Yasmine szerint.


Az a megtiszteltetés ért, hogy Yasmine megajándékozott ezzel a blogdíjjal. Meglepő elismerés, igyekszem a későbbiekben megpróbálni méltó maradni, vagy inkább méltóvá válni hozzá. :)
Nagyon köszönöm Yasmine! :)

Elsősorban visszaadnám a nagymester "feladónak", továbbá keltekben legfőbb recept-, és ötletforrásomnak: Limarának. Mellettük Jadénak, akinek minden úgy pottyan ki elsőre a kezei közül, mintha kelesztőtállal a kezében született volna :))), valamint Kiskuktának, aki munkájával arra törekszik, hogy a finom kelt tészták lehetőleg egészséges(ebb)ek is legyenek.
Tovább olvasom...

2010. január 23., szombat

Táskakérdés

Andi (a cuki ;))) ) volt kíváncsi a táskám tartalmára. Hááát... Eddig titkoltam, de ha válaszolok, fel kell fednem, hogy én bizony antinő vagyok. Így egyszerűen.
Jelenleg egy hátizsákom van. Slussz-passz. Ezt is úgy "örököltem" a férjemtől, és ezt sem használom, csak ha nagy ritkán "hosszabb" útra megyek. Néha ha nagyon muszáj, előkotrok egy retikült (így hívják/írják, vagy ez a kifejezés már csak holt nyelveken létezik?), ami általában a gardróbban lakik és már vagy 6-7 éves lehet. Felesleges erőfeszítés, azzal sem sikerül álcáznom magam. :D



Előkotortam... Hátitatyó (egyébként Smith, fekete) első zseb:
  • 1 pár piros bébikesztyű, egy ujjas
  • 1 pár piros gumitapacsos talpú benti zokni, oldalán rózsaszín macival - óvodás méret
  • kb. 10 db beledobált papír zsebkendő
(Itt beszúrnám, hogy pillanatnyilag a párom a fejét fogva röhög rajtam...)

Hátitatyó nagy rekesz:
  • jééé, megvan a fekete sapim és kesztyűm! :D
  • sebtapasz
  • fél csomag Zewa kamillás zsepi
  • 1 db eldobható pelenkázó alátét
  • kb. fél csomag eldobható előke
  • 3 db eldobható pelenka
  • 1 popsikrém (Nívea, nem használjuk)
  • 1 "Nózi" (jééé, megvan a Nózim! :D)
  • 2 db kék hajgumi
Hmm, kifogyott a popsitörlő...
Na hát ennyi. Ha ezzel indulok el itthonról, olykor még belekerül a pénztárcám, sőt néha még az irataim is. Csatlakozik a kulcscsomóm, a telefonom, esetleg váltás gyerekruha, egy kabala, egy csomag ropi, ilyesmi. Más nem is fér bele.
Vásárolni textil szatyrokkal járok, ilyenkor általában csak a pénztárca van nálam.
A gardróblakó kistáskámba zsebkendő, kulcscsomó, telefon szokik lakni, a tárcám már nem fér bele. Ellenben ha nagyon "kiteszek magamért", akkor egy szempillaspirál és egy szájfény is helyet talál. Esetleg szemceruza. Ez minden sminkem. Már ha ezt sminknek lehet nevezni. :DDD

Továbbadom...Vicának! :)
Tovább olvasom...

2010. január 8., péntek

Kreatív blogger



Az elismerést most is Kiskuktától kaptam, köszönöm szépen! :))
Nem fogok eleget tenni a vele járó "követelményeknek", mert már körbejárt egyszer a díj, de egy gondolatban természetesen megosztom: Andival, és Andival :), Bellyvel, Katával, Mohával, Notburgával, Szepykével, Trinityvel, Yasmine-nal, ...
Tovább olvasom...

2009. december 31., csütörtök

BÚÉK

Boldogságot, egészséget, szerencsét és álmaitok beteljesedését kívánom nektek az elkövetkezendő esztendőre!


Tovább olvasom...

2009. december 24., csütörtök

Kellemes ünnepeket!



Nagyon boldog karácsonyt kívánok nektek és szeretteiteknek!

Tovább olvasom...

2009. december 6., vasárnap

Meg sem érdemlem...

...de bizony kaptam egy újabb elismerést. Andi és Yasmine :)) gondoltak rám, úgy döntöttem, megelőlegezett bizalomnak minősítem :))) ezt a nagyon kedves gesztust és igyekszem majd a továbbiakban kicsit közelebb ülni a géphez... :)



...ami már jó (mert nem volt az...), működik, és ha majd egyszer az adataim (értsd pl. receptjeim is :((( ) visszakerülnek rá a jószerencse és néhány számítógépben jártas ismerősünk folytán, akkor ismét jövök és hozok magammal nektek egy kis finomságot.
Andi és Yasmine :)), köszönöm szépen! :*

Mindenkinek tömött, kövér csomagokat kívánok a csizmájába! :)



PS: Kata, Lacka, egyetlen darab képet nem csináltunk tegnap... :S Talán kicsit sok volt a limoncello(?)... :DDD
Tovább olvasom...

2009. november 25., szerda

A kellemes oldalam :)

Már napok óta a blogom felé sem néztem, így ma reggel igazi meglepetésben volt részem. :) Belly, Kiskukta és Andi úgy gondolják, hogy kellemes némi időt nálam tölteni - ennek én őszintén örülök :))) - és ezért megleptek ezzel az elismeréssel. Köszönöm lányok! :*



Akiknél pedig én töltök rendszeresen sok kellemes percet: Andi, Belly, Jade, Kiskukta, Notburga, Szepyke, Trinity, Yasmine... és természetesen az összes, általam rendszeresen olvasott blog. :)
Tovább olvasom...

2009. október 28., szerda

Na ki szeret engeeeeem? :)

Yasmine és Andi - köszönöm szépen lányok! :)))



Az én kedvenc blogjaim/blogszerzőim/blogbarátnőim :)) pedig - szigorúan a teljesség igénye nélkül és remélhetőleg sikeresen alfabetikus sorrendben: Andi, Belly, Jade, Kiskukta, Limara, Melinda, Mónika, Szilvi, Trinity, Yasmine, ... Örülök, hogy vagytok! ;)
Tovább olvasom...

2009. október 19., hétfő

Tudatosan vagy sem?

Bellynek köszönöm a kérdést, ő kíváncsi arra, hogy mennyire vagyok (környezet)tudatos vásárló?

Hát lássuk...

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárló központok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.


Összeírom. Folyamatosan bővülő listáim vannak, amelyek a hűtőajtón, a laptop mellett, a konyhapulton és még ki tudja hol sorakoznak. Amikor arra járok, mindig ráfirkantom az éppen elfogyó portékát, aztán vásárlás előtt összeszedem a fecniket és egy listát gyártok belőlük. Specifikusan arra a boltra, amelybe menni szándékozom.
Ettől függetlenül vásárolok mást is. Ritka alkalom, hogy elinduljak vásárolni itthonról, ezért két énem alakult ki a vásárlási szokásaimat illetően. Az egyik a "menjünk el, mert már elfogyott ez+az és nagyon kellene", a másik a "menjünk shoppingolni" változat. Előbbiben végigrohanok az üzleteken, egyáltalán nincs kedvem az egészhez, csak az időmet rabolom vele, utóbbiban ráérek, nem rohanok, csábulok. :) Kimondottan nagy baromságokat ritkán vásárolok, legtöbbször csábulás címen azok kerülnek a kosaramba, amik éppen "új dolgok és szívesen kipróbálnám őket", vagy "amire nem feltétlenül van szükségem, de jót tesz a lelkemnek", illetve "szeretem, megláttam és megkívántam". Kedvenc szeretem témám például a rizses csoki, amit gyerekkorom óta imádok és mostanában lehet kapni a Pennyben. Meglátom és néha leveszem a polcról, aztán este TV-zés közben befalom. :)

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.


Nem jutok ki a piacra. Ha szükségem van valamire onnan, apum vagy anyum meghozza. Így jutok pl. termelői mézhez, friss savanyú káposztához, és hasonló nyalánkságokhoz. Legtöbbször azonban a férjem hozza meg amire napi szinten szükség van, hazafelé beszalad egy üzletbe, a zöldségeshez - ezt ha éppen hazaér zárás előtt sokszor itthon teszi meg, ha később végez, akkor még bent, Bp-en.
A helyi általános üzletek (sarki bóóótok) sok mindenre nem jók, amelyek korábban még jók voltak, ma már annyira leadták a színvonalat, hogy csak azért, mert helyi, nem megyek be hozzájuk és nem vásárolok drágábban, mint a nagyobb üzletekben. Helyi zöldségeshez bemegyek, bár totál idegesítőnek tartom, hogy nincs jégsaláta, mert nincs rá kereslet, helyette van fejes, ami még a vásárlás napján összefonnyad és nem jó semmire.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.


Viszek. Nem azért, mert környezettudatos vagyok, hanem mert jobban szeretem a vászon szatyrokat, mint a csíkos nejlont, aminek egy kiló liszttől leszakad a füle. Ha elszámoltam magam, nincs elég szatyrom és a babakocsi kosara is tele van, akkor viszont elfogadom a nejlont is, nem csinálok belőle problémát.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.


Gyalog járok. Napjában 4-szer teszem meg az utat az oviig, ez szép teljesítmény, mert majd' 2 km-re van. Vásárolni babakocsival járunk, naggyal ha sokat vásárolunk, kicsivel, ha keveset. Cipekedünk, kinyúlik a karunk mire hazaérünk.
Hogy miért? Nincs kocsink. Néha jól jönne, emellett örülök, hogy nincs, mert ilyenkor beszélgetünk, sétálunk, levegőn vannak a gyerekek, jót tesz mindenkinek. Ha lenne kocsink, csak beülnénk, ide-oda szaladgálnánk és még annyi időt sem töltenénk együtt, mint amit séták alkalmával.
Ha nincs kifejezett akadálya, tömegközlekedünk a fővárosba is. Olykor elkerülhetetlen megkérni valakit egy autós fuvarra, de ezt is igyekszünk minimalizálni. Egyrészt mert sok esetben felesleges kényelmeskedni, másrészt mert baromi kellemetlen állandóan kuncsorogni.

Tervezem beszerezni egy bicajt, amire két gyerekülést is fel lehet tenni. :) Még nem sietek vele, ugyanis utálok biciklizni. :D
Egyszer lesz egy kocsink. Nem tudom, jó lesz-e... :)

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.


A lakóhelyem közelében semmi nem készül. Nem csak azért, mert az önkormányzatunk semmit nem enged be, ami új munkahelyeket teremtene, hanem azért is, mert annyira béna helyen lakunk, hogy a fővároshoz közelebbi városok elszipuzzák a komolyabb befektetőket...A "Julis nénitől" vásárolt alma pedig nem tudom, mennyire tartozik a helyi gazdaság témakörébe. :)))

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.


Nem foglalkozom a csomagolásokkal. Zömmel bevált termékeket vásárolok és nem érdekel, mibe vannak csomagolva.

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.


Ezt tudom, de nem vagyok kémikus vagy mi... Szóval zömmel fogalmam sincs, mely élelmiszerek tartoznak a fenti kategóriába. Hmm, vaníliás cukor? Házi vaníliás cukrot használok, vaníliát használok, házi vanília eszenciát használok és nagy ritkán "Bourbon vaníliás cukrot" is használok. Hogy a vanília mennyire vegyszermentes?...Nem nálam nőtt...
Amit józan paraszti ésszel ki tudok kerülni, azt kikerülöm, nem veszek 5x akkora almát, mint a többi, mert ami ekkora, az gyanús, hogy nem magától nőtt akkorára.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.


Azt veszek. Ettől függetlenül évi 1x megengedem magamnak az "egy fokkal idény előtti" epret, többször a banánt, a citrusféléket - bár lime-fát már vettem, egyelőre nem úgy néz ki, mintha teremni akarna. :) Nem veszek télen vízízű paradicsomot, de néha veszek 1-2 paprikát vagy egy kígyóuborkát, mert jól esik a reggeli szendvicshez.

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…


Egyszer használatos fényképezőgép? :D
Nem használok ilyeneket. Nem azért, mert környezettudatos vagyok, hanem mert szerintem baromság pénzt kiadni ilyesmire, holott van egy csomó "felesleges" dolog, amire kifizetek egy rakás pénzt. Bár ez ugye relatív, ha úgy veszem, haszontalan dolog orchideákra költenem a pénzt, mégis jót tesz a lelkemnek, így még nem szoktam le róla. Néha jól a kezemre csapnék, mert már megint erre költöttem, holott a "zsebpénzemnek" lenne máshol is helye, de úgy gondolom, a lelkemet is ápolnom kell. Amíg nem okoz anyagi problémát, addig megteszem, ráérek később megkattanni...

Úgy gondolom, hogy sokszor a feleslegesnek, haszontalannak tűnő dolgok valójában nem azok. Lassan 4 éve vagyok itthon a gyerekekkel és még egy ideig itthon is leszek. Muszáj valamilyen módon örömet okoznom magamnak - lehet fanyalogni, hogy az anyaságom, a családom, a férjem nem elég nekem, de úgy gondolom, mindenki másképpen dolgozza fel a napjait, az életét és erről nem is akarok vitázni. Én nem járok kozmetikushoz, nem vásárolok újabb és újabb ruhákat, hogy "magammal is törődjek", hogy kikerüljek a mókuskerékből - én orchideát veszek, gyöngyökre költök, amiket aztán hihetetlen dilettáns módon próbálok formába önteni, szalvétát veszek és dekupázst készítek, csak mert jó, hogy csinálok valamit. Ezek is felesleges dolgok és mégsem azok. Ezek is az 1-es pont listán kívüli dolgai, amikre elcsábulok, de mégis jók, haszontalanul hasznosak. Nekem azok.

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.


Na ez az, ami végképp nem megy. Egyrészt a legtöbb összetevőről fogalmam sincs, mi is az, kérdés ugye, hogy akkor miért veszem meg? Mert néha eszünk virslit is. Vagy parizert. Nem tudom és nem is érdekel, miből van, honnan jön, persze igyekszem magyar terméket venni, de nem cserélem le a kedvenc fogalmam sincs hol gyártott mogyorós nápolyimat egy magyarra, ha az nem ízlik. Kevés nassra költünk, mert inkább itthon sütöm meg a sütiket, de egy-két dolgot nem készítek el...és nem is cserélek le.

Hogy a fentiekből mi derült ki vagy mi nem, az jó kérdés...

Nem gurítom tovább, akit kérdeznék, már válaszolt vagy már megkapta a kérdést és éppen mostanában teszi. :)
Tovább olvasom...

2009. október 1., csütörtök

A legjobb...

Igaz még csak október van, de már most kiosztásra kerültek az Oscar díjak. :) Ezúton is köszönöm a megtiszteltetést az Akadémia tagjainak, Bellynek és Kiskuktának! ;)



Gyerekkoromban -még- néztem az Oscar gálákat, és sok más gyerekhez hasonlóan a jó öreg szerepjáték segítségével a tükör előtt próbálgattam, vajon én mit mondanék, ha nyernék egy ilyen szobrot. Most valahogy így hangzana:
"Köszönöm mindenkinek, akik bizalmat szavaztak nekem! Rendszeres és rendszertelen olvasóimnak, a receptjeimet kipróbálóknak, az ide tévedőknek! A háttérből támogató családomnak: gyermekeimnek, akik passzív közreműködése nélkül egyetlen étel sem kerülhet az asztalunkra, és férjemnek, aki az összes piszkos munkát elvégzi helyettem. Na neeem, nem öldököl a kert sarkában csirkéket és disznókat, csak hagymát pucol, mogyorót tör... ;) Végezetül pedig -de természetesen nem utolsó sorban- köszönöm az orchideáimnak, hogy megtisztelnek az életükkel és megörvendeztetnek csodás virágaikkal."
;)

Miután szépen körbement már a díj, így az általam rendszeresen látogatott oldalaknak ajánlom fel továbbadásra. Őket zömmel itt bal kéz felé találjátok, csemegézzetek kedvetek szerint! :)
Tovább olvasom...

2009. szeptember 19., szombat

Hála és öröm

Belly és Andi kérdezték -köszönöm! :)-, miért vagyok hálás, minek tudok örülni. Mondhatnám: jó kérdés, sajnos eléggé pesszimista alkat vagyok, így általában úgy kell meggyőzni arról, hogy aminek örülnék, annak valóban örülhetek, illetve örüljek, mert ami történt, valóban klassz dolog. Ez zavaros? ... :( :)



Ettől függetlenül vannak stabil pontok az életemben, amelyek mindentől függetlenül örömmel töltenek el. Elsőként (másodikként, sokadikként...) ott vannak a lányaim. Hálás vagyok azért, hogy anya lehetek. Sokan érdemtelenül sokáig vágynak erre a csodára, többeknek örökké vágy marad - nekem megadatott és ezért mindenkor hálás vagyok. Van két csodálatos kislányom, akikért öröm élni. Olykor elfáradok, kivagyok, kiakadok, ilyenkor sokszor -talán ok nélkül is- vitázom velük, és kimondottan hálás vagyok azért, hogy ők minden nyűgömmel együtt önzetlenül, megingathatatlanul szeretnek.
Örülök, hogy láthatom, hallhatom, simogathatom, ölelhetem és puszilhatom őket, hálás vagyok azért, mert erős és egészséges vagyok, így gondoskodhatok róluk. A legnagyobb boldogság számomra, hogy ők is egészségesek, boldogok.

Hálás vagyok a férjemért, aki nagyon jó ember, szerető és gondoskodó apa.
Hálás vagyok minden megvalósított célomért/célunkért, örülök a munkám gyümölcseinek. Örömmel sütök-főzök a családomnak, a barátaimnak és hálás vagyok, mert van miből és van kinek.

Nem túl hosszú a lista. A kimaradtak mellett biztosan tudom, hogy hosszabb lenne azoké, amelyeknek örülnöm "kellene", melyekért szintén hálával tartozom, mégis elnézek felettük. Olykor önvizsgálatot tartok, ilyenkor megkapják az elismerést, de a hétköznapokban továbbra is elsikkadnak.
Talán jól van ez így is. (?)
fotó: Albrecht Dürer - Imádkozó kéz (tanulmány)
Tovább olvasom...

2009. szeptember 1., kedd

Házisüti STOP

Mostanában kötekedős vagyok és sűrűn meglepődöm. Néha magamon is, de azért még mindig többször máson, a rendszeren, az életen.

Új "óvodai szülő" vagyok, a nagylányom most kezdi, beszokunk éppen. Az évkezdő szülőin valahogy elfelejtődött a szülinap-névnap témakör, így ma beszélgetés közben rákérdeztem erre is. Gondolom, sokaknak nem mondok újat azzal, amitől ma kissé leesett az állam: nem lehet házi süteményt bevinni az oviba.

???
Részemről teljes a döbbenet.
Persze, megértem, ÁNTSZ, előírások, szabályzat...bla-bla... Állítólag ez nem egy új keletű szabály, számomra mégis az. Az újszülöttnek minden vicc új...

Két megoldás van.
Az első a "hivatalos", az egészséges életmódra nevelés: vigyünk gyümölcsöt szülinapra!
Na jó, ez azért vicc, ugye? Egészséges életmód ide vagy oda, nem hiszem, hogy néhanapján ne lehetne megengedni bármelyik egészséges gyereknek egy kis szeletke süteményt.
Máshol működik ez a gyakorlatban? "Figyelem gyerekek! Ma Pitypang ünnepli a születésnapját, mindenki kap egy szeletet Pitypang nagy, szülinapi almájából!"

A másik, hogy az óvónők dacolva a rendszerrel, meg szokták engedni, hogy a szülők mégiscsak bevigyenek egy tortát vagy süteményt.
A cukiból.
Mert az belefér a szabványba. Mert attól nem kaphat a gyerek szalmonellafertőzést.

Ez részemről erősen üti az egészséges életmód szöveget. Nem áltatom magam, hogy az általam sütött piskóta "egészséges" lenne, nem is főzök konzervcímkéket analizálgatva, de lehetőségeimhez mérten próbálok a lehető legkevesebb adalékot tenni a fazékba.
Néhány hónapja séta közben megkívántam egy kis süteményt, de már késő délután volt, tudtam, hogy itthon nincs az a pénz, amiért nekiállnék már sütni. Bementünk az egyik cukrászdába és bevásároltunk. Semmi extrát, semmi ismeretlent, csak a jól ismert, régi, hagyományos cukrászsüteményeket. Komolyan mondom, borzalmas volt. Szoktam itthon krémest csinálni. Tojásból, tejből főzött krémből. Szerintetek volt a kettőnek ízben/színben/állagban bármi köze egymáshoz? Pedig én fagyasztott, kész leveles tésztát használok, nem gyúrogatok, küzdök, csak a krémet főzöm hozzá. A puncsszelet: mintha cukorba harapnék. Még csak rumos íze sem volt. A "töltelék" rész pedig -ez a végső döfés-, vajkrém (cukrászkrém) darabkákat tartalmazott. Ááá, mi a francot keres az ott??? A növényi habról nem kell mesélnem, biztosan van, aki szereti, részemről minimum harmincszoros életfogytiglant adnék annak, aki kitalálta, hogy a cukrászdákban csak ezt lehet használni. Nem vagyok vegetáriánus, nem vagyok allergiás a tejre, tejszínből készült habot akarok! A "piskótától" köhögési ingerem támad, mert olyan, mintha egy kanálnyi fűrészport küldenék le a torkomon... stb, stb, stb...

Visszakanyarodva: elhiszem, hogy szabvány, szalmonella, ÁNTSZ, ...
...DE(!) nem hiszem, hogy nálam, aki a SAJÁT gyerekemnek sütök, SAJÁT fogyasztásra, boltban vásárolt, fertőtlenített, "szalmonella ellen vakcinázott állományból származó" :P tojásokból, szóval nálam (én, mint anya) bárki jobban odafigyelne arra, mi kerül a süteménybe. Na persze, ne vigyünk tiramisut, de egy sima piskóta, ami azért némi időt eltölt a sütőben, nem hiszem, hogy gondot okozhatna. Vagy aprósütemény, keksz, kréker, akármilyen egyszerű szelet, muffin, és még sorolhatnám.
Komolyan, olyan veszélyesek ezek???

Holnap vissza kell erre a kérdésre térnem, mert egyszerűen nem hiszem el. Le vagyok maradva? Ez a természetes, bevált szokás mindenhol?
Tovább olvasom...

2009. augusztus 20., csütörtök

Csodás napot...

...mindenkinek! :)



Nekem Kiskukta küldte :*, én pedig tovább minden erre járónak...és ha már rózsa, akkor virág, ha virág, akkor orchidea - így kiemelem közületek is orchideakedvelő ismerősömet, Andit. ;) Legyen szép napotok ma, augusztus 20-án (is)! :))
Tovább olvasom...

2009. augusztus 19., szerda

Könyves játék

Ismét Kiskukta hívott játszani, köszönöm! :)

Most nincs is "nehéz dolgom", csak fel kell csapnom a könyvet, amit éppen olvasok. Már' ha van ilyen, de most éppen nincsen. Sajnos a csajszik mellett nem sok -igazán hasznosítható- idő jut az olvasásra, így csak akkor fogok újabb könyvbe, ha éppen hosszabb ideig itthon van a párom - ekkor van esélyem felfogni, miről is szól a történet. :))

Azért persze mindig akad egy-két könyv a kezembe, ha belepillantanék, mert az egyéb (rövid idő alatt is kikapcsoló :D) hobbijaim mellett éppen belefér az időmbe egy kis fejtágítás. Most az ovis házirend mellett :))) két ilyen is hever az asztalomon. A fent említett okok miatt egyikkel sem haladok, így a 161. oldal 5. sora igazi meglepetés lesz most...

Az elsőnél máris mosolyognom kell, ugyanis az 5. sor összesen két szó - ráadásul az aktuális fejezet utolsó két szava. Hogy értelme is legyen, íme a mondat egésze: "Ha gyermekünkkel együtt lassanként túltesszük magunkat a veszteségérzésen, és igyekszünk továbblépni az élet minden területén, megnyugodhatunk, mert a növekedés folytatódni fog, életformánkká és szokásunkká válik." Gary Chapman és Ross Campbell: Gyerekekre hangolva - A gyerekek öt szeretetnyelve/11. fejezet - Egyedülálló szülők és a szeretet-nyelvek
A könyv a gyermek-szülő közötti szeretetkapcsolatról szól, ahhoz ad tanácsokat, hogy felismerjük gyermekünk "szeretetnyelvét" és azt kielégítve hatékonyabban jussunk el hozzá és eredményesebben neveljük őt életre.

A második könyv egy mesekönyv - felnőtteknek. "Apja reggelenként, amikor elindultak, egy hamuban sült pogácsát adott neki, ezt azonban a fiú minden alkalommal elhajította." Boldizsár Ildikó szerkesztésében: Mesék Anyákról/Erős János
Kímélem az ujjaimat, idézek az ajánlójából: "... Az anyához fűződő kapcsolat mindenki életében a legfontosabb, és a fogantatás pillanatától meghatározó. Azonban több ezer mese szól arról az ambivalenciáról is, amellyel az anyák kötődnek gyermekeikhez, és több ezer mese mutatja meg ennek másik oldalát is: a gyerekek ambivalens viszonyát édesanyjukhoz. A jó anya önzetlenül kíséri és segíti gyermekei kibontakozását, és méltó módon - hamuban sült pogácsával - engedi el őket a szülői házból, ha eljön az ideje. Persze a legjobb anyának még a mesékben sem csak szerető, kedves és odaadó arca van - éppoly erőteljes a haragos, szenvedélyes, sötét indulatokkal terhelt másik arc is. Az utóbbi anyatípusból mintha kicsivel több került volna a mesékbe, s ennek oka elsősorban az, hogy a mesék mindig problémákkal foglalkoznak. A valóságban általában nem a „jó" anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya. A mesék pedig nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell - mert rendbe lehet - hozni. ..."

Úgy látom, a játék nagyjából körbement már, így én most nem adom tovább senkinek. :)
Tovább olvasom...