2009. június 26., péntek

Oreo fagyi v2



Néhány napja egy baráti párocska látogatott meg minket és előkerültek a biztonsági tartalékok a fagyasztóból. A csokifagyi ismét bejött :) - ez meg is adta a beszélgetésünk fő témáját, mert hasonló ízlésünk lévén a főzött fagylaltok bizony alapos kitárgyalást igényeltek. Szó szót követett, végül kikötöttünk a kekszdarabos fagylaltoknál, azon belül is a barátunk által favorizált Oreo fagyinál. Na és persze mi sem egyszerűbb, mint rávenni engem, hogy csináljam meg.

A problémák ott kezdődtek, hogy fogalmam sem volt, milyen is az Oreo?
Ne szörnyülködjetek! Valahol a tudatom mélyén derengett valami erről a kekszről, illetve annak neten olvasott méltatásáról, de még sohasem kóstoltam. Itt volt az ideje. Lehet megkövezni: finom, de szerintem nem egy hasraesés.
Beszerezni sem egyszerű eset. Legalábbis nekünk a megadott lelőhelyen nem sikerült megvásárolnunk - de hát mire valók a barátok - főleg azok a barátok, akik fagyit akarnak enni?
Másnap meghozták. :))
Az utolsó bonyodalom a fagyialap volt, mert naív kérdésemre, hogy mégis milyennek kellene lennie, az alábbi választ sikerült kapnom: hát legyen fehér, semleges ízű (elvileg vaníliás) és kekszdarabos.
Aha, köszi.


Szóval net, ásás, kutakodás, és egy csomó negatívum, ugyanis nem találtam nekem szimpatikus receptet. A "Homemade Oreo Ice Cream" pedig sokmindent takart a "végy egy doboz vanília fagyit és keverj bele összetört Oreot"-tól kezdve a tojássárgákból főzött vanília alapokig - ez esetemben ki lett zárva, ugyanis kikötés volt, hogy fehérnek kell lennie. Lustábbik énem elkacérkodott pár pillanatig annak gondolatával, hogy felverjek 6 dl tejszínt és ... :))

Az első verzió mondhatni tökéletes lett. Nem szerintem és szerintem nem.
A felbujtó szerint "ez teljesen ugyanolyan". Na ez klassz, mert nekem tejporízű volt. :)) Így megállapodtunk, hogy némileg módosítom a "teljesen ugyanolyant" és megnézem, lehet-e helyette inkább "teljesen megfelelő".

Nos, a végeredmény nekem ízlik. Nem ugrik a számra a "húazannnyát" jelző, de tényleg finom.


Először egy tejalapot főztem. Ehhez tejet melegítettem cukorral és sóval, majd egy deci tejben elkevertem keményítőt, tejport, glükózt és belecsorgattam a cukros tejbe. Besűrítettem, majd kihűlve egy éjszakára hűtőbe tettem.
Másnap tejszínt vertem fel (majdnem teljesen) keményre, összeforgattam a tejes alappal és fagyigépben fagyasztani kezdtem. Közben a lapok közül kiszedtem a krémet (hősiesen megkóstoltam, de így magában már végképp nem jött be) és a kekszeket összetörtem. Amikor megfelelő állagú lett a fagylaltom, a mozsárban (megbízás szerint apró) darabosra tört kekszet hozzáadtam, majd 2-3 fordulat után késznek minősítettem.
Nekem nem hiányzik az alapból a vanília íz, de talán kipróbálom majd úgy is, viszont a keksz szerintem lehetne nagyobb darabos - persze ízlések és pofonok.

Belekerült: 3,5 dl tej, 1 dkg tejpor, 1 dkg glükóz, 1,5 dkg étkezési keményítő, 8 dkg cukor, kevesebb mint 1/2 mokkáskanál só, 3 dl tejszín és 4 db Oreo keksz.

3 megjegyzés :

Kiskukta írta...

Én sem ettemmég Oreo kekszet, de ezt a fagyit határozottan kipróbálnám!
Néz be hozzám, játékra hívlak téged, ha szeretnél játsz!

Belly írta...

Én csak olvastam az oreo kekszről,majdnem egy kis novella volt,értekezés az ízéről,állagáról és hogy miért vadulnak be tőle annyira az amerikaiak.Állítólag ott nagy csemege.Azóta szeretném én is megkóstolni,de valószínű enélkül fogok jobblétre szenderülni:-DEZT a fagyit azért lecsekkolom,hogy hátha,mégis....

egycsipet írta...

Egy próbát mindenképpen megér, ha valahol sikerül összefutnotok a keksszel. ;)

Belly, a barátunkat elnézve, nem csak az amerikaiak vadulnak be tőle - ha láttad volna az arcát a véleményem hallatán! :))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...