Napok óta, amennyire csak tudom, hanyagolom a blogot, a főzést. Az ok rém egyszerű, egy nátha jóvoltából egy ideig semmilyen illat- és ízérzékelésem nem volt, ha egy tál fűrészport ettem volna, az sem tűnt volna fel - főleg ha elég vizet kapok mellé. :D Már valamivel jobb a helyzet, de még mindig messze a jó, viszont a főzéshez kezd megjönni a kedvem, így tegnap bevettem magam a konyhába és sütöttem. Kenyeret. A finom kenyérillat alapesetben is megtölti melegséggel az ember szívét, de most, hogy napok óta ez volt az első illat, amit halványan éreztem, egyszerűen örömmámor volt! :))
A kenyér, ahogy általában, a kenyérsütőgép üstjében dagasztódott, némi túlérett öregtészta felhasználásával. Mivel kicsit dekoncentrált is vagyok mostanában :P, a tészta a megszokottnál jóval lágyabb, ragacsosabb lett, ezért dagasztás után alaposan lisztezett felületen még átgyúrtam kissé, így beledolgozva még egy kevés lisztet. Először egy jól kilisztezett kelesztőtálban kelesztettem duplájára, majd formázva egy konyharuhával bélelt, lisztezett szakajtóban. (Halkan megsúgom, hogy ezzel egy kb. 4 éves vágyam teljesült: ennyi ideje nem sikerült szakajtóhoz jutnom itt, hol a GPS sem illetékes :D, és szétküldözgetett követeim által az ország más területein sem.)
A megkelt tésztát óvatosan egy sütőpapírra fordítottam, amit ezután tepsibe emeltem. Eldeformált csigavonalban megkarcoltam a tészta tetejét, majd a 230 °C-ra előmelegített, gőzös sütőbe toltam. Kb. negyed óra elteltével levettem a hőmérsékletet 190 °C-ra, majd később a már színesedő kéreg láttán újra visszaállítottam az eredeti hőfokot. A megsült kenyeret rácsra helyeztem, a tetejéről a felesleges liszt zömét lesepertem, majd hideg vízzel lepermeteztem a kenyeret. Nagyon finom (a teszterek szerint legalábbis), puha, szaftos bélzetű, ropogós héjú kenyerünk született.
Belekerültek: kb. 20 dkg öregtészta, 2,5 dl víz, 2 teáskanál só, 2 evőkanál olaj, csipet aszkorbinsav, 3 evőkanál burgonyapehely, 20 dkg fehér rozsliszt (RL 60), 20-22 dkg fehér kenyérliszt (BL 80), 1 kockacukor, 1 dkg élesztő + további BL 80 liszt az átgyúráshoz, lisztezéshez (kb. 2-3 dkg).
A kenyér, ahogy általában, a kenyérsütőgép üstjében dagasztódott, némi túlérett öregtészta felhasználásával. Mivel kicsit dekoncentrált is vagyok mostanában :P, a tészta a megszokottnál jóval lágyabb, ragacsosabb lett, ezért dagasztás után alaposan lisztezett felületen még átgyúrtam kissé, így beledolgozva még egy kevés lisztet. Először egy jól kilisztezett kelesztőtálban kelesztettem duplájára, majd formázva egy konyharuhával bélelt, lisztezett szakajtóban. (Halkan megsúgom, hogy ezzel egy kb. 4 éves vágyam teljesült: ennyi ideje nem sikerült szakajtóhoz jutnom itt, hol a GPS sem illetékes :D, és szétküldözgetett követeim által az ország más területein sem.)
A megkelt tésztát óvatosan egy sütőpapírra fordítottam, amit ezután tepsibe emeltem. Eldeformált csigavonalban megkarcoltam a tészta tetejét, majd a 230 °C-ra előmelegített, gőzös sütőbe toltam. Kb. negyed óra elteltével levettem a hőmérsékletet 190 °C-ra, majd később a már színesedő kéreg láttán újra visszaállítottam az eredeti hőfokot. A megsült kenyeret rácsra helyeztem, a tetejéről a felesleges liszt zömét lesepertem, majd hideg vízzel lepermeteztem a kenyeret. Nagyon finom (a teszterek szerint legalábbis), puha, szaftos bélzetű, ropogós héjú kenyerünk született.
Belekerültek: kb. 20 dkg öregtészta, 2,5 dl víz, 2 teáskanál só, 2 evőkanál olaj, csipet aszkorbinsav, 3 evőkanál burgonyapehely, 20 dkg fehér rozsliszt (RL 60), 20-22 dkg fehér kenyérliszt (BL 80), 1 kockacukor, 1 dkg élesztő + további BL 80 liszt az átgyúráshoz, lisztezéshez (kb. 2-3 dkg).
