Paradicsomleves

Néhány napja tartottuk a lánykám születésnapját, és a torta mellett a menüt is ő rendelte. Persze sorolta a kedvenceit, a rántott csirkecombot, a majonézes kukoricát... És milyen leves legyen? Naiv szülő: biztos húslevest kér, azt szereti...
Na persze! Helyette jött maga a vendégek rémálma: a paradicsomleves. Betűtésztával. Becsületükre váljék, egész hősiesen ették... Na jó, nem éppen "ünnepi" étel, de a menü többi része sem az volt.
Nem ünnepi, egyszerűen csak finom. És mi kell több ennél? :))

Rém egyszerű leves, amit szinte mindig sűrített paradicsomból készítek, ugyanis ritkán akad a minikertünkben annyi paradicsom, hogy be is főzzünk belőle. Nem bonyolítom túl: kevés olajat  löttyintek egy fazékba - amikor felforrósodik, rákanalazom a pürét, kicsit "lepirítom". Meghintem egy kevés liszttel, majd - folyamatos kevergetés közben - felöntöm vízzel. Én úgy szeretem, ha inkább krémes marad a leves, ezért külön figyelek a víz mennyiségére, nem szoktam hígra készíteni. Egy csipet só, kevés cukor, szárított bazsalikom és felforralom. Pár perc forralás után hozzáadok néhány maréknyi betűtésztát, megvárom, míg újra felforr, majd lezárom a tűzhelyet és fedő alatt hagyom, hogy a tészta megpuhuljon a lében.
Részemről frissen tépett bazsalikommal szeretem, azt csak a főzés legvégén szoktam a leveshez adni, de a gyerkőc miatt mostanában inkább szárítottal készítem, ugyanis nem bírja az úszkáló zöld izéket. Nem értem... :D

Hozzávalók: 2-3 halmos evőkanál paradicsompüré, 1 erős evőkanál liszt, kb. 1 l víz, olaj, só, cukor, bazsalikom ízlés szerint, 2-3 maroknyi betűtészta.

Tovább olvasom...

Kreatív blogger

Újabb elismerés nekem, Nikitől, Krickytől és Vicától, valamint Felhőlánytól az egész Kifőztük csapatnak. Köszönöm, köszönjük! :)

Ismét vannak formai előírások, ezek egy részét elhagynám, de mert legutóbb is ellébecoltam a nagyon tág fogalmú "7 dolog magamról" részt, most ennek legalább eleget teszek.

Lássuk csak...
1) a "csipet" név nem utal semmire, méreteimre sem, illetve abban az esetben igen, ha elé tesszük az "egy jókora" kifejezést :))
2) gyerekkorom óta szeretek konyhában tevékenykedni, de mindig utáltam, ha anyum az előkészítési munkákat rám hárította
3) szeretek mosogatni, vagyis mostanában idő hiányában már nem annyira, így lett nagy vágyam egy mosogatógép (és egy konyha, ahol el is fér...) :))
4) orchideákat tartok, esetükben csúnya szó a gyűjtök, pedig de... :)))
5) hihetetlenül türelmetlen ember vagyok
6) szeretek olvasni, csak időm nincs rá sajnos - abszolút favorit Stephen King
7) előbb tudtam piskótát sütni, mint anyum - nem volt nehéz, ő a mai napig nem tud :)))

Továbbadnám, bár már többen megkaptátok biztosan... Andi, Belly, Cuki Andi, Kiskukta, Latsia, Sedith, Szepyke, Yasmine...

Megvan a 7?
Nem, 8, vagyis inkább 7+1. :D

Tovább olvasom...

"Legyen csokis és vaníliás......és rózsaszín és virágos..."

"...és legyen rajta marcipán, mert az a Kristófén is volt. Marcipánfigura. Jóóó?"
Ez a marcipános kívánság tegnapelőtt csapódott a többihez, pedig azok álltak már vagy 2 hete. Még jóóó, hogy marcipánfigura "mindig van itthon" :D, így nem kellett a szombatomat azután futkosva indítanom.
Na és hogy mi is ez? A lányom 4. szülinapi kívánságlistája. Mindezek persze csak a tortára vonatkozóan... :D

Hogy mi lett belőle? Barna és sárga piskótalapok közé rétegezett csoki- és vaníliakrém. Mindez rózsaszínű pillecukor fondanttal borítva, fondantvirágokkal díszítve és az egész átkenve lüszterfestékkel. Csak egyszerűen, hova bonyolítanánk? :P

A pillecukor fondantot "pennys" MM-ból készítettem, 30 dkg-os csomag. Ebből kettőt használtam, mindkettőből a rózsaszín pamacsokat vettem ki, összesen 30 dkg-ot. Margarinozott tálban egy kevés vízzel megolvasztottam, pici sót adtam hozzá, glükózsziruppal, glicerinnel kevertem el, majd porcukrozott felületen, margarinozott kézzel dolgoztam bele a keményítős porcukrot és a margarint is. Amikor már elég porcukrot adtam hozzá, de még lágy volt a massza, hűtőbe tettem, majd 2-3 óra után még egy kis margarinnal átgyúrtam, ezután zacskóban, szobahőmérsékleten pihentettem másnapig.

A tortához két, 4 tojásos, vizes piskótát sütöttem 28 cm-es tortaformában - egy kakaósat és egy simát.
A csokoládékrém alapja egy egyszerű 1:1-es ganázs volt, amit mézzel és egy picurka vanília eszenciával ízesítettem. Miután hűtőszekrényben eléggé lehűtöttem, porcukorral kikevert vajjal habosítottam ki.
A vaníliakrémhez a tej 3/4 részét vaníliával és a cukor 2/3 részével felforraltam, majd - a vaníliahüvelyt eltávolítva - hozzáadtam a maradék tejjel elkevert lisztes-tojássárgás elegyet. Miközben teljesen besűrítettem, a maradék cukorral felvertem a tojások fehérjéit. A sűrű sárga krémet ezzel lazítottam. Ennél a krémnél én "összetöröm" a fehérjét, nem hagyom annyira levegősnek, mint a hasonlóan készülő krémesnél, ugyanis akkor kihűlés közben összeállna egy "tömbbé", amit utána inkább csak vágni lehet, mintsem kenni. :)

Miután az összes krém és tészta elkészült és kihűlt, az állítható tortaformámban egy forgatható kínálón rétegeztem őket. A piskótalapokat két-két lapba vágva ez így nézett ki: kakaós piskóta-vaníliakrém-sima piskóta-csokikrém-sima piskóta-vaníliakrém-kakaós piskóta. Kissé lesúlyozva hűtőbe tettem néhány órára (egy napra jobb lett volna, de annyi időm nem volt). Ezután egy késsel a forma mentén körbevágtam a tortát, a formát eltávolítottam. Az egészet, nagyon vékonyan, porcukorral habosított margarinnal kentem át (teteje-oldala), majd éjszakára hűtőbe tettem.

Másnap a margarinos kenést "ellenőriztem", igazítottam rajta, majd visszatettem a tortát a hűtőbe. A fondantot átgyúrtam, keményítős porcukron vékonyra nyújtottam. A tortát a hűtőből kivéve enyhén lepermeteztem vízzel, majd a kinyújtott fondantot rásimítottam. A felesleges porcukrot egy ecsettel lesepertem róla.
A maradék fondantot újra átgyúrtam, egy részébe még plusz pink ételszínezéket gyúrtam, ezután mindkettőt ismét vékonyra nyújtva virágokat szaggattam belőlük. Ezeket egy kevés forró vízben oldott fondanttal ragasztottam fel az alapra. A torta aljának lezárására egy vékony fondantgilisztát sodortam.
Hagytam kicsit szikkadni, majd olajjal átkentem az egész felületet. Ezután egy tiszta és száraz ecsettel lüszterfestéket hordtam fel a felületére. Legvégül rózsaszín cukorgyöngyöket nyomtam a fondantba, gyertyát szúrtam bele, felkerültek a marcipánfigurák és "utolsó útja előtt" mehetett a hűtőbe.

Hozzávalók...
...a sima piskótához: 4 tojás, 12 dkg porcukor, 4 evőkanál meleg víz, 14 dkg liszt, 1 csipet só, 1 teáskanál vanília eszencia;
...a kakaós piskótához: 4 tojás, 12 dkg porcukor, 4 evőkanál meleg víz, 12 dkg liszt, 2 csapott evőkanál kakaó, 1 csipet só;
...a csokikrémhez: 10 dkg étcsokoládé, 10 dkg tejcsokoládé, 20 dkg tejszín, 2 evőkanál méz, pár csepp vanília eszencia, valamint 15 dkg vaj, 5 dkg porcukor;
...a vaníliakrémhez: 1 l tej, 1 rúd vanília (felhasítva, magjai kikaparva, hüvelyével együtt), 40 dkg cukor, 20 dkg liszt, 6 tojás (igen, ez rengeteg, de kicsit párolgott készítés közben... :D);
...a fondanthoz: 30 dkg rózsaszínű pillecukor (MM, marshmallow), kb. 20-25 dkg átszitált porcukor, 1 púpos evőkanál keményítő (a porcukorral elkeverve, összeszitálva), összesen kb. fél csomag margarin (12-13 dkg), néhány csepp glicerin (elhagyható), 1 púpozott teáskanál glükóz és 1 teáskanál víz keverékéből készült glükózszirup, picurka só (a kész fondant úgy 65 dkg körül volt), valamint egy kevés zselés, pink színű ételfesték;
...továbbá: keményítővel elkevert porcukor a fondant nyújtásához (szintén átszitálva), és a fondant alá a csomagból maradt margarin (kb. 12 dkg) kb. 20 dkg porcukorral habosra keverve, lüszterfesték, marcipánfigurák, cukorgyöngyök, icipici olaj.
Remélem, nem maradt ki semmi... :D

Tovább olvasom...

Kifőztük!

...de ki ááám!

Főzőcske, fotózás, néhány napnyi (hétnyi) munka, tervezgetés, szervezés...és már el is készült. Kifőztünk egy ingyenes újságot! 

Mi, 

neked, 

sok szeretettel. :) 

Ma végre megjelent az első szám, és én - többek között - ezt főztem ki benne:

Az újság pdf formátumban, regisztráció és bejelentkezés után, letölthető weboldalunkon!

Tovább olvasom...

Diós-szedres tortácskák

Van nekem egy webbarátosném, az ő naplójában láttam meg először Runeberg tortácskáját. (CSAK, köszi! :*) Wow, hát valami extra jól nézett ki! Egyből beleszerettem!

...és nem csináltam meg. :)) Igazából most sem, ugyanis több ponton is elvérzett a kísérletem. Az első: nem volt őrölt mandulám, de még csak darált sem, én pedig lusta voltam ilyenekkel vacakolni (nem, nincs késes aprítóm, a kávédarálónál pedig nem akarom mindenáron kihúzni a gyufát). A második, hogy nem tartok itthon málnadzsemet. Fagyasztott málnát sem találtam, friss pedig pláne nem került. Dolgoztam a szegények konyhájából, belekerült amit találtam. A kamrában, a hűtőben, a fagyasztóban.
Egy netes Runeberg "kápkék" receptet vettem alapul, természetesen számomra leglényegesebb elemével, a designnal együtt. :)

Elsőként a sütőt kapcsoltam be, 190 °C-ra melegítettem elő. Mikróban megolvasztottam a vajat, majd hagytam lehűlni. Hozzáadtam a mézet, cukrot, majd addig kevergettem, míg teljesen homogén elegyet képeztek. Ezután belekevertem a tojást, a vanília eszenciát és a tejszínt, valamint hozzálöttyintettem egy kis rumot. Összekevertem a lisztet, a darált diót és a sütőport, majd összedolgoztam a vajas keverékkel. A tésztát egy szilikonos muffinformában osztottam szét, majd az előmelegített sütőben kb. 25-30 perc alatt megsütöttem (tűpróba). (Ha nem szilikonos a formánk, vajazzuk ki előtte. Én a legnagyobb muffinformámat használtam, kb. 0,9-1 dl űrtartalmú.)
Míg a muffinok sültek, a szederből, a cukorból és egy kortynyi frissen facsart citromléből szederlekvárt készítettem. Kb. 10-15 percnyi gyenge forralással elég sűrű lekvárt kaptam (ha híg maradna, akkor tovább kell forralni, ha hamarabb sűrűsödne, akkor természetesen előbb elzárhatjuk alatta a tűzhelyünket).
Amikor a muffinok már majdnem elkészültek, cukorszirupot készítettem. Kis mennyiségek esetében én a mikrohullámút használom erre a célra - egy üvegedényben, 1-2 alkalommal kivéve és átkeverve kb. 2 perc alatt kész a szirup (750 W). A sütőből kivett muffinokat a formában hagytam és elosztottam rajtuk a cukorszirupot. Megvártam, míg alaposan megszívták magukat (kb. 0,5 óra), majd a forma peremét "vonalzóként" használva levágtam a felpúposodott tetejüket (a leeső darabokat természetesen azonnal teszteltem... :D). Ezután kivettem és egyszerűen fejreállítottam a muffinokat - így a kiegyenesített rész lett a talpuk.

A muffinok (most már) tetejébe egy kés segítségével kisebb mélyedést farigcsáltam, amibe beletöltöttem a szederlekvárt, majd a hűtőbe tettem dermedni a tortácskákat. Kis idő elteltével porcukorból és egy korty vízből nagyon sűrű cukormázat kevertem, amit egy zacskóba töltöttem. A zacskó sarkát kivágva a megdermedt szederlekvár köré kis karimákat rajzoltam a cukormázzal. Kész! :)) Fogyasztásig a hűtőben várkoztak.

Hozzávalók 6 darabhoz...
...a tésztához: 100 g vaj, 25 ml méz, 50 ml nádcukor, 1 tojás, 50 ml tejszín, 1 teáskanál vanília eszencia, 1 teáskanál rum, valamint 140-150 g liszt, 50 g darált dió, 1 teáskanál sütőpor;
...a sziruphoz: 100 ml nádcukor, 50 ml víz, 2 teáskanál rum;
...a lekvárhoz: 100 g szeder, 2 púpos evőkanál cukor, 1 teáskanál citromlé;
...a cukormázhoz: 100 ml porcukor, kortynyi hideg víz.

Tovább olvasom...

Részecskék

Jó dolog a net. Embereket ismerünk meg, és ha viszonylag elszigetelten is élünk, ily módon napi szinten kapcsolatot tartunk, és fokozatosan egymás életének részesei leszünk. Kisebb-nagyobb részei, de részei.
Hogy ez nem csak szerintem van így, bizonyítja, hogy több bloggertársam is "jelezte" :)) felém a napokban, hogy része vagyok az életének. Köszönöm nektek lányok!

Természetesen elsősorban nektek szeretném viszonozni a kedvességeteket :) Andi, Bianka, Cuki Andi, Liza és Anikó, Kata,
...és továbbadnám még Judithnak, Kiskuktának, Melindának, Szepykének, Thrininek, Vicának, Yasmine-nak, valamint a ma, ötvenedikként bejelentkezett rendszeres olvasómnak, Nikinek (szia Niki! :)) ),
...valamint mindenkinek, aki erre jár, olvas, akik felé én járok és akiket rendszeresen vagy rendszertelenül olvasok, és világbéke! :)))

Tovább olvasom...