2010. június 10., csütörtök

Puncsfagylalt

Na jó, tudom, nem annak néz ki, de hát ki mondta, hogy a puncsnak rózsaszínnek kell lennie? :P Megtehetném, hogy teszek bele ételszínezéket (céklalevet?), de hogy a nővéremet (a drágát :))) ) idézzem még tavaly nyárról: "Az ugyan minek bele? Nem is ízlene, ha rózsaszín lenne..." :)


A puncs igazából vanília+rum és mehet bele egy kis citrom is, de én ezt a fagyinál elhagyom (a likőrbe, tortába nálam is belekerül). Ez már előre is vetíti, hogy valójában egy rummal (nálam aromával) ízesített vanília fagylaltot kell főznünk, amibe tetszés szerint tehetünk mazsolát - mert az ugye jár egy igazi puncsfagylaltba.
Először a mazsolát beáztatom, aki szeretné rumba, csak nyugodtan, én egyszerűen langyos vízbe szoktam. A tejbe beleteszem a felhasított vaníliarudat, lassú tűzön felforralom. Amíg a tej forr, a tojássárgákat kikeverem a cukorral és a keményítővel, hozzáadom a rumaromát (rumot), egy picurka sót, majd egy kis tejszínnel felhígítom. Az 1 dl-ből kimaradt tejszínnel visszahűtöm a tejes alapot (előtte kihalászom a vaníliahüvelyt) és a tojássárgás keveréket, folyamatos kevergetés mellett, belecsorgatom. Beleteszem a lecsepegtetett mazsolát is és az egészet forráspontig főzöm. Kihűtve hűtőszekrénybe teszem egy éjszakára (elég néhány óra is, ha már elvonási tüneteink vannak).
Másnap reggel a maradék tejszínt (2 dl) habbá verem, összeforgatom a hideg alappal és kifagyasztom a fagylaltgéppel.


Ha nincs fagylaltgépünk, akkor a fagyit ne botmixerrel keverjük át fagyasztás közben, illetve ha azzal szoktuk, akkor a mazsolát ne főzzük bele az alapba, hanem másnap a fagyasztós-kevergetős művelet után, az utolsó átkeverésnél tegyük csak a fagylaltba.
Egyszerűsíthető a fagyikészítés, ha az egész alapot egyben főzzük meg, tehát nem osztjuk el a tejszínt és verjük habbá egy részét. Úgy is jó lesz a végeredmény.


Hozzávalók: 2 dl tej, 1/3-1/2 vaníliarúd, 3 tojássárgája, 1 teáskanál keményítő, 3-4 teáskanál rumaroma vagy rum ízlés szerint (kóstoljunk), 4-5 evőkanál cukor (szintén kóstoljunk), pici só, 1+2 dl tejszín (30%), mazsola ízlés szerint (én 3-5 dkg-ot szoktam, mert a gyerkőc a puncsban csak a "puncsot" szereti, a mazsolát nem :D).
Tovább olvasom...

2010. június 9., szerda

Tejespite

Diánál láttam meg először a tejespitét és olyan gusztán kellette magát, hogy azonnal eldőlt: el kell készítenem. Ez meg is történt, a végeredmény remek lett, annyira, hogy szinte azonnal elfogyott az egész tepsi - igaz, csak fél adaggal készült, na de mégis csak ketten voltunk rá... :D


A recept nagyon egyszerű: a sütőt előmelegítettem 200-210 °C-ra (Diánál 180 °C-on sül), a tepsit kivajaztam vékonyan. A tojásfehérjét pici sóval keményre vertem (nem kell "kőkeményre", mert akkor nehéz a végén a tejes keverékbe belekeverni, de azért legyen kemény), a tojássárgákat kikevertem a vajjal és a cukrokkal, majd váltogatva belekevertem a lisztet és a tejet. A fehérjehabot egy szilikon lapáttal beleforgattam a tejes keverékbe, beleöntöttem a tepsibe és az előmelegített sütőbe toltam. Amikor pirulni kezdett a teteje (ilyenkor a tetején már kéreg képződik, de belül még folyik), visszavettem a hőmérsékletet 180-190 °C-ra és addig sütöttem, míg a tepsit kissé megmozgatva a pite már éppen csak remegett. Szerintem kivehettem volna 1-2 perccel korábban is, de így is tökéletes lett. Kissé hűlni hagytam, majd szeletekre vágtam és porcukorral meghintve, valamint sárgabaracklekvárral tálaltam. (Melegen vagy langyosan fogyasszuk!)
Dia, köszönöm, tényleg abbahagyhatatlan! :*

Olvasói update: Kata már elkészítette - észrevétele szerint gyorsan sül a sütemény, ezért érdemes sűrűn ránézni, nehogy odakapjon idő előtt. :)


Belekerült egy 20x30 cm-es tepsibe (ez kb. fél adag, 6-8 nagy szelet): 3 tojás szétválasztva, 5 evőkanál (10 dkg) cukor, 1 evőkanál (2 dkg) vaníliás cukor, összesen 6 dkg vaj (kikentem a tepsit vékonyan, a többi ment a sütibe), 6 evőkanál (12 dkg) liszt, 5 dl tej, pici só, valamint a tálaláshoz porcukor és sárgabaracklekvár.
Tovább olvasom...

2010. június 8., kedd

Lecsó

A lecsó jó.
Jó úgy, ahogy a nagyim készítette, hosszú lére eresztve, friss fehér kenyérrel felitatva a finom szaftot.
Jó úgy, ahogy anyum készíti, rövid lére főzve, majd tojást sütve bele.
Jó kolbásszal, virslivel, tarhonyával, rizzsel, tökkel - jó bárhogyan.
Jó úgy is, ha egyik nap így, másnap meg úgy esszük. Már' ha marad belőle másnapra...


A megtisztított hagymát vékonyan felszeletelem (karikázni is lehet), majd libazsíron üvegesre párolom-pirítom. Karikákra vágom a paprikát (a "csumája" is mehet bele, de ez opcionális), a hagymára dobom, összeforgatom vele és fedő alatt párolni kezdem. A paradicsomot héjától megfosztom, cikkekre vágom és a paprikához dobom. Megsózom, egy csipet őrölt paprikát (eredetileg nem kell bele, de én szeretem, ha kicsit megszínezi a lecsót), és egy kevés őrölt borsot (valójában ez sem kellene bele) szórok hozzá. Ha szükséges, néhány kortynyi vizet is öntök alá. A kolbászt nagyobb darabokra vágom (opcionális tétel), ezt is az ételhez adom, majd fedő alatt készre főzöm. A főzés utolsó perceiben még hozzáadom a szintén darabokra vágott virslit (újabb opció), néhány karika erős paprikát (a gyerkőcök miatt nem főzöm bele), hagyom egyet forrni és már el is zárom a lángot.
Tarhonyával vagy rizzsel tálalom és jár mellé egy szelet friss kenyér is.


Hozzávalók 4-6 személyre: 2-3 evőkanálnyi libazsír (vagy egyéb zsiradék, lehet pl. szalonna kiolvasztott zsírja is), 2 nagy fej hagyma (aki kevésbé hagymarajongó, csökkentheti a mennyiséget), kb. fél-fél kg paprika és paradicsom, ízlés szerint füstölt kolbász és/vagy virsli, só, csipetnyi őrölt pirospaprika, csipetnyi őrölt bors, ízlés szerint erős paprika (zöldpaprika).
Tovább olvasom...