Csokitorta

Nővérem kisfia többé már nem kisfiú: már majd' egy hete papírja van róla, hogy felnőtt. Hivatalosan, végérvényesen. Mert ez ilyen egyszerű. ;))
Mivel a jogosítványként megálmodott torta - egy aprócska technikai malőrnek köszönhetően - kedves poén helyett durva viccként sült volna el, inkább jócskán leegyszerűsített ruhába bújtattam. Egyszerű ganázzsal töltött és bevont torta lett belőle, nem túl szép, de annál finomabb.  

Isten éltesse ezúton is a felnőtt férfit! :))

A torta alapja kétszer két, vaníliás és kakaós piskótalap lett. A piskótákat a megszokott módon készítettem, sütőpapírral bélelt tepsibe helyezett, két állítható tortakarika segítségével. A lapokat kissé magasabbra méreteztem, hogy a ganázs miatt ne legyen túlságosan tömény a végeredmény.

A ganázshoz a tejszínt az összetördelt csokoládéval, a vajjal és a vaníliamagokkal forrásig melegítettem és addig kevergettem, míg a csokoládé teljesen fel nem olvadt. Cukorral és egy picurka sóval ízesítettem, majd hagytam kihűlni (erre a hűtőszekrényben egy kissé rásegítettem). A kihűlt ganázst robotgéppel kihabosítottam, majd a kész, kihűlt piskótalapokkal, felváltva rétegeztem (kakaós lap, csokikrém, vaníliás lap, csokikrém, kakaós lap...). A maradék krémmel a tortát kívülről bevontam, és visszatettem a hűtőbe dermedni. A már kissé megdermedt tortát egy habkártya segítségével csíkoztam, és egy éjszakára a hűtőbe tettem.

Este még megtisztítottam a mandulát, és éjszakára egy papírtörölközőn hagytam száradni.
Másnap, egy vastagabb aljú edényben, a mandula súlyával megegyező mennyiségű cukrot karamellizáltam. Beleforgattam a durvára vágott mandulát, majd enyhén olajozott felületre terítettem. Hagytam megdermedni, végül felaprítottam és a torta tetejére halmoztam. (A karamell felveszi a környezetéből a nedvességet így ha sokáig állni hagyjuk, hajlamos ragacsossá válni, ezért a grillázst érdemesebb csak kevéssel a tálalás előtt elkészíteni és a tortára szórni.)

Belekerültek...
...a két, kb. 20 cm átmérőjű, vaníliás piskótalapba: 3 tojás, pici só, 3 evőkanál vaníliás cukor, 3 evőkanál cukor, 3 evőkanál forró víz, 7 evőkanál liszt;
...a két, kb. 20 cm átmérőjű, kakaós piskótalapba: 3 tojás, pici só, 6 evőkanál cukor, 3 evőkanál forró víz, 2 evőkanál holland kakaópor, 5 evőkanál liszt;
...a csokikrémbe: 3,5 dl tejszín (30%), 50 dkg étcsoki (magas kakaótartalmú), 10 dkg vaj, 5 evőkanál cukor, 2 kis rúd vanília magjai (vagy egy nagyé), leheletnyi só;
...a grillázsba: 10 dkg cukor, 10 dkg hámozott édesmandula (vagy dió, mogyoró...).

Tovább olvasom...

Muffin alaprecept

Ezt a receptet még régebben kaptam és miután az eredeti "kápos" mennyiségeket újramértem, lett belőle egy biztos alaprecept, ami jól jön akkor, ha nincs ötletem egy kiadósabb leves utáni fogáshoz, és elbír némi belevalót is, ezért akár könnyen variálhatónak is nevezhetném. Puha, piskótajellegű tészta egyszerű, itthon mindig megtalálható alapanyagokból - és ez jóóó. :)

Gyors és egyszerű: a lisztben elkeverem a sütőport. A tojást kikeverem a cukrokkal, hozzáadom a sót, a tejet és az olajat, majd gyorsan elkeverem a liszttel. Ha teszek bele valami extrát is (csokikockák, dió, mogyoró, aszalványok, stb.), azt általában a lisztbe keverem, de olykor megfelezem az alaptésztát és csak ezután adagolom hozzá a belevalókat. A tésztát szilikonformába vagy olajjal kikent, esetleg papírral bélelt, muffinformába adagolom, majd 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütöm (tűpróba).

Hozzávalók 12 nagy muffinhoz: 1 közepes tojás, 20 dkg cukor vegyesen, változó összetételben (nádcukor, kristálycukor, vaníliás cukor, méz), kis csipet só, 2,5 dl tej, 1 dl olaj, 25 dkg liszt, 1 csomag (12 g) sütőpor, valamint ízlés szerint 5-10 dkg "belevaló" (aprított csokoládé, aszalványok, csonthéjasok...).

Tovább olvasom...

Feltaláltam a gulyáslevest!...vagy mit...

Soha nem készítettem még gulyást, nem is akartam, mert nem éppen rózsaszín felhős-szép emlékeket őrzök róla gyerekkoromból. Most is csak kivettem egy darabka marhacombot a fagyasztóból, amit valamilyen ragulevesként láttam magam előtt. Hozzákezdtem, hasra ütöttem és beledobáltam némi fűszert, aztán a végén megkóstoltam és elkerekedtek a szemeim. Jééé, ennek gulyás íze van...és finom! :))

Hagymát tisztítottam és aprítottam, majd némi zsíron párolni kezdtem. Amíg a hagyma párolódott, a combot kb. 1x1 centis icipici kockákra vagdostam. A húst a hagymához adtam, és amíg kifehéredett, megpárolódott kissé, megtisztítottam és apró kockákra vágtam a zöldségeket is. A húst megszórtam egy kevés pirospaprikával és liszttel, majd felengedtem vízzel. Beleszórtam a zöldségkockákat, a fűszereket, megsóztam és egészen addig főztem, amíg minden megpuhult benne.

Amikor a leves elkészült, galuskát szaggattam bele. Hagytam újra felforrni és ezután tálaltam. Finom lett, a kisebbik lányom nagyon falta, úgyhogy talán "öregségemre" megszeretem a gulyást - vagyis azt, amit én annak nevezek. :))

Hozzávalók...
...a gulyásízű marharaguleveshez: 2 fej vöröshagyma, 2 evőkanál zsír, 50-60 dkg marhacomb, 2 nagy sárgarépa, 1 nagy fehérrépa, 1/3 fej zellergumó, 1-2 teáskanál pirospaprika, 1-2 evőkanál liszt, kb. 1,5 l víz, 1 babérlevél, só, őrölt bors, vegamix;
...a galuskához: 1 tojás, só, kb. 5-6 dkg liszt (amennyit felvesz).

Tovább olvasom...

Hagymás csirkemáj

Nem vagyok májrajongó, de ezt az egyszerűen elkészíthető ételt kivételesen szívesen eszem. Gyors, finom, tökéletes akár egy komótosan induló reggelre is.

A hagymát megtisztítom, felcsíkozom, majd kissé bővebb zsíron, egy csipetke sóval, megdinsztelem. Míg a hagyma párolódik-pirul, a májat is megtisztítom, félbevágom (van, aki egyben hagyja a májat, én jobban szeretem felekben). Ha a hagyma elkészült, a májat hozzáadom. Borsot őrölök rá és néhány perc alatt minden oldalán átsütöm.

Az utolsó pillanatokban megsózom, még egyszer átforgatom és azonnal tálalom. Nekünk egyszerűen friss fehér kenyérrel az igazi, de savanyúsággal, főtt burgonyával körítve is nagyon finom.

Hozzávalók: 3-4 fej vöröshagyma, fél kg csirkemáj, 2-3 evőkanál zsír (vagy más zsiradék), só, bors.

Tovább olvasom...

Csípős ecetes paprika

Valaki megmondaná, hogy ez milyen paprika? :)) Mert azon túl, hogy nálunk mindenki csak "erős"-nek hívja és  részemről egy-két csípősebb darab elfogyasztása után előfordul, hogy nem óhajtok még levegőt venni sem, mást nem tudok erről a fajtáról.
De mindegy is, a lényeg, hogy még sosem savanyítottam ilyet. Apum is piacon veszi mostanában, anno anyu egyszer-egyszer még rakott el, de az utóbbi években ő sem. Persze most, hogy "bevásároltam" belőle (khmm, 60 dekát), és felhívtam felmenőmet, hogy ugyan mit is kezdjek vele, kiderült, hogy ő is vett. Na de ő "kisdinnyével rakja el, mert akkor nem lesz olyan erős"... Fenéket nem, sőt, még a dinnye is könnyfakasztó lesz. :))

A "pontos" útmutató megszerzése után nem volt túl bonyolult a dolog: a paprikákat megmostam, szárukat eltávolítottam (kicsi csonkot hagytam csak rajtuk), majd tiszta üvegekbe tömködtem őket. Közben elkészítettem a felöntőlevet, amit anyum leírása alapján "kevesebb cukorral, mint a csemegét" készítettem, de a só, ecet, cukor, víz bűvös négyesén felül tettem hozzá egy kis mustármagot és egész köményt is. Hogy ez használ-e a dolognak, majd kiderül, ártani csak nem árt.
A forró lét az üvegekbe töltöttem, de nem zártam le azonnal. Úgy fél óra elteltével pótoltam a levet, amit a paprikák hirtelen magukba szívtak, majd tartósítószert tettem a tetejükre és csak ekkor zártam le az üvegeket. Bebugyolálva száraz dunsztba kerültek, hogy a maradék hőt már minél lassabban veszítsék el.
...és ezután vártam...és várok...és várni fogok... :)) Na igen, és szurkolok, hogy a végeredmény jó legyen. ;)

Belekerültek a felöntőlébe: 1 l víz, 2,5 dl ecet, 10-11 dkg cukor (5 evőkanál), 1,5 dkg só (1 csapott evőkanál), 1 mokkáskanál mustármag, 1/2 mokkáskanál egész kömény. Tartósítószer: Na-benzoát előírás szerint elkészítve.
A 60 dkg paprikához kb. a fele lé elég lett, de ez függ a helykihasználástól is, nekem ezt a mennyiséget 2 db 3 dl-es + 1 db 7 dl-es üvegbe sikerült beletaszigálnom.

Tovább olvasom...

Sütőtökös süti

Még tavaly nyár végén, átutazóban, beugrott hozzánk Kiskukta és picurka családja. Persze egy jó gasztrobloggerhez híven nanááá, hogy még finomságokat is hozott, köztük ezt a sütikét, ami azonnal beköltözött a szívem csücskébe. Ezúton is köszi! :*
Az eltelt egy évben aztán - fogalmam sincs, miért - nem készítettem el, most viszont megjelentek (végre!) az első sütőtökök és hát...muszáj volt. :) Nagyon finom, pihe-puha, magukat és társaikat etetős példányok születtek.

A szobahőmérsékletű vajat alaposan kikevertem a vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a tojást és az előre megsütött sütőtököt. Kisebb tököt vásároltam, így nem pépesítettem, egyszerűen csak belekapartam a keverőtálba a szükséges mennyiséget, de ha nagyobb példányt használtam volna, aminek hosszabbak a rostszálai, valószínűleg kissé megdolgoztam volna előtte.
A száraz hozzávalókat összekevertem, majd beledolgoztam a vajas-tökös keverékbe. Ezután diónyi (talán kicsit nagyobb) gombócokat formáztam, amiket kissé ellapítva, kb. ujjnyi távolságokat tartva, egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam. 170-180 °C-ra (légkeveréssel 150-160 °C) előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sültek - éppen csak amíg egy pici színt kaptak.
Nem tudtuk megvárni, míg kihűlnek... :))

Hozzávalók kb. 30-40 db sütihez (fél adag): 15 dkg puha vaj, 10-12 dkg vaníliás cukor (vagy kristálycukor + egy teáskanálnyi vanília eszencia), 1 kisebb tojás (vagy egy nagyobb sárgája), 20 dkg sült sütőtökbél, 20 dkg finomliszt, 12,5 dkg zabpehely (apróbb szemű), 1 teáskanál őrölt fahéj, 1 teáskanál szódabikarbóna, csipet só, 10 dkg aprított étcsokoládé, 5 dkg szeletelt mandula (vagy aprított dió/mogyoró).

Tovább olvasom...