2010. szeptember 12., vasárnap

Csípős ecetes paprika

Valaki megmondaná, hogy ez milyen paprika? :)) Mert azon túl, hogy nálunk mindenki csak "erős"-nek hívja és  részemről egy-két csípősebb darab elfogyasztása után előfordul, hogy nem óhajtok még levegőt venni sem, mást nem tudok erről a fajtáról.
De mindegy is, a lényeg, hogy még sosem savanyítottam ilyet. Apum is piacon veszi mostanában, anno anyu egyszer-egyszer még rakott el, de az utóbbi években ő sem. Persze most, hogy "bevásároltam" belőle (khmm, 60 dekát), és felhívtam felmenőmet, hogy ugyan mit is kezdjek vele, kiderült, hogy ő is vett. Na de ő "kisdinnyével rakja el, mert akkor nem lesz olyan erős"... Fenéket nem, sőt, még a dinnye is könnyfakasztó lesz. :))


A "pontos" útmutató megszerzése után nem volt túl bonyolult a dolog: a paprikákat megmostam, szárukat eltávolítottam (kicsi csonkot hagytam csak rajtuk), majd tiszta üvegekbe tömködtem őket. Közben elkészítettem a felöntőlevet, amit anyum leírása alapján "kevesebb cukorral, mint a csemegét" készítettem, de a só, ecet, cukor, víz bűvös négyesén felül tettem hozzá egy kis mustármagot és egész köményt is. Hogy ez használ-e a dolognak, majd kiderül, ártani csak nem árt.
A forró lét az üvegekbe töltöttem, de nem zártam le azonnal. Úgy fél óra elteltével pótoltam a levet, amit a paprikák hirtelen magukba szívtak, majd tartósítószert tettem a tetejükre és csak ekkor zártam le az üvegeket. Bebugyolálva száraz dunsztba kerültek, hogy a maradék hőt már minél lassabban veszítsék el.
...és ezután vártam...és várok...és várni fogok... :)) Na igen, és szurkolok, hogy a végeredmény jó legyen. ;)


Belekerültek a felöntőlébe: 1 l víz, 2,5 dl ecet, 10-11 dkg cukor (5 evőkanál), 1,5 dkg só (1 csapott evőkanál), 1 mokkáskanál mustármag, 1/2 mokkáskanál egész kömény. Tartósítószer: Na-benzoát előírás szerint elkészítve.
A 60 dkg paprikához kb. a fele lé elég lett, de ez függ a helykihasználástól is, nekem ezt a mennyiséget 2 db 3 dl-es + 1 db 7 dl-es üvegbe sikerült beletaszigálnom.
Tovább olvasom...

2010. szeptember 10., péntek

Sütőtökös süti

Még tavaly nyár végén, átutazóban, beugrott hozzánk Kiskukta és picurka családja. Persze egy jó gasztrobloggerhez híven nanááá, hogy még finomságokat is hozott, köztük ezt a sütikét, ami azonnal beköltözött a szívem csücskébe. Ezúton is köszi! :*
Az eltelt egy évben aztán - fogalmam sincs, miért - nem készítettem el, most viszont megjelentek (végre!) az első sütőtökök és hát...muszáj volt. :) Nagyon finom, pihe-puha, magukat és társaikat etetős példányok születtek.


A szobahőmérsékletű vajat alaposan kikevertem a vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a tojást és az előre megsütött sütőtököt. Kisebb tököt vásároltam, így nem pépesítettem, egyszerűen csak belekapartam a keverőtálba a szükséges mennyiséget, de ha nagyobb példányt használtam volna, aminek hosszabbak a rostszálai, valószínűleg kissé megdolgoztam volna előtte.
A száraz hozzávalókat összekevertem, majd beledolgoztam a vajas-tökös keverékbe. Ezután diónyi (talán kicsit nagyobb) gombócokat formáztam, amiket kissé ellapítva, kb. ujjnyi távolságokat tartva, egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam. 170-180 °C-ra (légkeveréssel 150-160 °C) előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sültek - éppen csak amíg egy pici színt kaptak.
Nem tudtuk megvárni, míg kihűlnek... :))


Hozzávalók kb. 30-40 db sütihez (fél adag): 15 dkg puha vaj, 10-12 dkg vaníliás cukor (vagy kristálycukor + egy teáskanálnyi vanília eszencia), 1 kisebb tojás (vagy egy nagyobb sárgája), 20 dkg sült sütőtökbél, 20 dkg finomliszt, 12,5 dkg zabpehely (apróbb szemű), 1 teáskanál őrölt fahéj, 1 teáskanál szódabikarbóna, csipet só, 10 dkg aprított étcsokoládé, 5 dkg szeletelt mandula (vagy aprított dió/mogyoró).
Tovább olvasom...

2010. szeptember 9., csütörtök

Aszalt paradicsom

A paradicsom új formája. :)) Legalábbis nálam, ugyanis még sosem készítettem, de mivel idén szert tettünk egy aszalógépre, nem is volt vitás: a meggy, a házi ételízesítő és egyéb finomságok után ideje volt kipróbálni paradicsommal is.


A paradicsomokat félbevágtam - némelyiket negyedeltem, mert nem akart beférni a gépbe :)) -, a magos-leveses részüket kiskanállal kikapartam, a "húsukat" enyhén sóztam, borsoztam, majd tálcára helyeztem őket. Egy tálcára eredeti súlyában mérve kb. 1 kg paradicsom fért fel.


Ezután következett a szárítás, néha tálcacserékkel, átrendezéssel, összesen úgy 22-24 óráig. Ekkor a paradicsomok java már zörgősre száradt, de még volt néhány "bőrszerű" is közöttük. Bár a géphez tartozó leírás szerint idáig elég szárítani, én nem mertem megkockáztatni, így a végén még egy sütisütés után az egészet betoltam egy órácskára a sütőbe is, 90 °C-ra... Ettől némileg sötétedtek a darabok, de legalább csontszáraz lett az összes.
Kíváncsian várom a felhasználást, remélem, beválik. Sajnos az idei "szupernyár" alatt nagyon rosszul érik a paradicsomunk (ez az adag még augusztus elején ért be, akkor aszaltam), így ha csak bele nem botlunk a vénasszonyok nyarába, már nem lesz lehetőségem aszalni, de legkésőbb jövőre mindenképpen szeretném kipróbálni a félig aszalt, fűszeres olajban érlelt változatot is. Ehhez kapcsolódó jótanácsokat szívesen fogadok. :)
Addig is: köszönöm ezúton is Katának a segítséget, útmutatót a paradicsomaszalással kapcsolatban! :)


Aszalódott: 4 kg paradicsom (egészben mért súly), só, frissen őrölt bors.
17 dkg (igen ennyi, nem elgépelés) szárazra aszalt paradicsom lett az eredménye.
Tovább olvasom...

2010. szeptember 7., kedd

Forrázott káposzta

A télre tartósított savanyúságok mellett olykor készülnek nálunk gyors, szezonális savanyúságok, saláták is, amik hűtőszekrényben, tartósítószer nélkül, akár 2-4 hétig is elállnak. Mivel a kovászos uborka szezonja a hirtelen jött őszben már leáldozott, sebesen érkezik az ecetes cékla- és káposztasaláta ideje!


A forrázott káposztát alkalmanként általában egy nagyobb vagy két kisebb fejből szoktam készíteni. A káposzta külső, sérültebb-fonnyadtabb leveleit leválasztom, a fejet pedig 4-8 darabba (cikkre) vágom úgy, hogy a torzsa a leveleket még összetartsa. Ezután legyalulom, vagy ha a levélrétegek között hibákat látok, akkor inkább vékonyan felszeletelem, így szeletelés közben a hibás részeket könnyebben el tudom távolítani.
A káposztát enyhén sózom, majd amíg a levet elkészítem, állni hagyom. A lé hozzávalóit felforralom, főzöm úgy 10-15 percig. A főzés vége felé a káposztát kinyomkodom, hogy ha esetleg levet eresztett, az ne kerüljön a salátába, majd leforrázom a forró ecetes lével. Amikor egész köményt használok, akkor egy szűrőn keresztülfolyatom a forrázásnál a levet, így a szemek nem kerülnek bele.


Általában nem szoktam túl sok levet készíteni, így ilyenkor még egy kanállal vagy villával át-átforgatom a káposztát a forró lében, hogy az mindenhol átjárja. Eközben összeesik-tömörödik is a káposzta, a végére éppen el szokta lepni a lé, de aki tart attól, hogy nem lesz elég, inkább növelje egy kicsit a mennyiségét. Hűtőszekrényben tárolom, behűtve kínálom az étel mellé.


Hozzávalók kb. 1,5 kg káposztához (nettó, gyalult súly)...
...a léhez:
7,5 dl víz, 1,5 dl 10%-os ecet, 8-10 evőkanál cukor, 1 púpozott mokkáskanál egész kömény, csipet só;
...továbbá: 1 csapott evőkanál só a káposzta lesózásához.
Tovább olvasom...

2010. szeptember 5., vasárnap

Lekváros bukta

Ez is egy éppen aktuálissá vált, borúűző, melengető étel. Isteni finom, vaníliás ízű, foszlós tésztájú finomság. :) A nehezebb levesek után nekünk bőven elegendő egy-két darab kelt sütemény, most éppen egy jókait követett.


A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe teszem és tésztaprogramra kapcsolom. Ez előmelegíti, megdagasztja és meg is keleszti a tésztát. Dagasztás közben rá-ránézek a tésztára és szükség esetén igazítom a tej vagy a liszt mennyiségét. Természetesen hagyományosan, kézzel dagasztva is elkészíthető, csak arra kell figyelni, hogy ne lisztezzük túl, hanem egy kissé ragacsos tésztát kapjunk eredményül. Így lesz pihe-puha, még másnap is kellemes, és nem fojtós sütemény a végeredmény.
A megkelt (még mindig ragacsos) tésztát alaposan lisztezett deszkára borítom, majd gombócba igazítom és kb. kisujjnyi vastagságúra nyújtom. Egyforma négyzetekre vágom, most éppen 18 sikerült. A négyzetekre egy-egy adag, szobahőmérsékletű, süthető lekvárt (Hitler-szalonna) helyezek, majd a tésztát feltekerem, végeit összecsípem, hogy (lehetőleg) ne folyjon majd ki a lekvár sütés közben. Egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom őket, olvasztott vajjal alaposan lekenek minden egyes darabot, különösen figyelve a kelés közben egymással érintkező oldalakra.


Hagyom kb. 20 percig kelni, majd előmelegített sütőben, 170-180 °C-on megsütöm. Ha nagyon pirulna a bukták teteje, érdemes sütés közben letakarni. Finom porcukorral megszórva, és anélkül is.


Hozzávalók...
...a tésztához: 2 kisebb egész tojás, 10 dkg vaj, 3 dl tej + az igazításhoz, 10-12 dkg vaníliás cukor, csipet só, 60 dkg kenyérliszt (BL80 vagy 20 dkg rétes- és 40 dkg finomliszt) + az igazításhoz, 3 dkg élesztő;
...a töltelékhez: 50 dkg süthető lekvár;
...továbbá: liszt a nyújtáshoz, 5-6 dkg olvasztott vaj a kenéshez és porcukor a szóráshoz.
Tovább olvasom...

2010. szeptember 4., szombat

Paradicsomszósz

Nemrég muszáj volt leszednem egy halom paradicsomot, hogy ne romoljanak meg a "nyaralásunk" alatt, és mivel a friss fogyasztáshoz meglehetősen soknak bizonyult, a befőzés mellett döntöttem. Az ilyen esetekben bevált paradicsomlé helyett most megpróbálkoztam a szószkészítéssel. A cél az volt, hogy egy olyan alapot készítsek, amit az üveget felbontva máris pizzatésztára kenhetek, illetve egy gyors elősütés után akár pl. darált húshoz is keverhetek. Bár a felhasználásig még nem jutottunk el, de az alap jól sikerült, remélem, beválik majd. :)


A paradicsomokat megmostam, majd a közepüket (és a hibás részeket) kivágva feldaraboltam. Egy méretes fazék aljára néhány kortynyi vizet löttyintettem, beletettem a paradicsomokat és közepes lángon főzni kezdtem. Néha átkevertem, hogy le ne kapjanak a darabok és egyenletesen puhuljon az adag (egyéb teendő nincsen vele, esetleg ha szükséges, a lángot mérsékeljük).


Amikor már kellően megpuhult a paradicsom, átpasszíroztam. A főzésidő függ a mennyiségtől, magától a paradicsomtól és annak méretétől... is, de érdemes észben tartani, hogy minél puhábbra főzzük, annál könnyebb munka a passzírozás és annál kevesebb a kidobott paradicsom.


A paradicsomlevet lemértem. Ekkor, ha léként rakom el, még főzöm-forralom egy ideig, majd alaposan megtisztított palackokba szedem, tartósítószert teszek a tetejére és lekötöm. Száraz dunsztba kerül, majd 1-2 nap múlva mehet a helyére.
Mivel most szósz készült, a gyorsabb sűrűsödés reményében a levet két lábosba mértem. Mindkettő a tűzre került, ám csak az egyiket ízesítettem. Belereszeltem a gyömbért, beletettem egy hagymát feldarabolva és a szárított fűszereket (az aprókat teatojásban). Sóztam, borsoztam, kevés nádcukrot szórtam bele. Időnként megkeverve főztem, néhányszor megkóstoltam, utánízesítettem, a sűrítési idő vége felé friss fűszernövényeket is tettem bele. Amikor már nagyjából elérte a számomra megfelelő sűrűséget, a darabos fűszereket - a hagyma kivételével - kivettem, és a szószt egy botmixerrel simára dolgoztam. Hozzáöntöttem a fűszer nélküli paradicsomot is. Ekkor újra megkóstoltam és belecsorgattam a kétféle ecetet, valamint egy kevés mézet is, további fűszerezést már nem igényelt. Időnként átkeverve addig főztem, míg a mixerezéstől származó hab eltűnt a tetejéről.
Alaposan kitisztított, kisebb üvegekbe töltöttem a szószt, a tetejükre kevés tartósítószer került és lekötve száraz dunsztban hagytam kihűlni őket.


Belekerült, kb. 3,5 liter paradicsomlébe, hozzávetőlegesen:
2 dkg gyömbér, 1 vöröshagyma, 15 szem szegfűszeg, 5 szem szegfűbors, 3 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 2 kis szál zellerzöld, 1 kis szál oregánó, 1 teáskanál szárított bazsalikom, 1 babérlevél, 3 evőkanál nádcukor, 1 evőkanál méz, 0,5-0,5 dl balzsam- és almaecet. Tartósítószer: kevés szalicil.
Ebből a mennyiségből kb. 2 liter szósz lett, de ez természetesen a végleges sűrűségtől is függ.
Még több: paradicsomszósz bejegyzés 2011; ketchup készítése
Tovább olvasom...

2010. szeptember 3., péntek

Savanyú káposztával rakott csirke

Megérkezett az ősz, belegorombított az éves pihenőnkbe. :S Hazaérkezve, a beszürkült lakásban, mi másra vágyna az ember, mint tartalmas, őszi-téli jellegű ételekre? Tegnap a piacon barangolva eldőlt, hogy a hétvégére készül egy méretes adag bableves, aztán a savanyú káposztát meglátva bevillant Yasmine egyik receptje és már csusszantam is a sorba a helyi asszonyságok közé.


Itthon aztán elővadásztam a fagyasztóból 2 pár csirkecombot, amik elég érdekesen néztek ki egymás mellett, lévén, hogy az egyik pár beillett volna libacombnak is, a másik pedig éppen csak megütötte a vágható méretet. :) Kiolvasztás után lehúztam a bőrüket, a nagyobbakat félbe vágtam, a kicsiket egyben hagytam. Megsóztam, borsoztam, valamint enyhén bedörzsöltem pirospaprikával és egy kevés majoránnával őket. 
A hagymákat megpucoltam, szeletelve, kevés olajon üvegesre pároltam. Egy tűzálló tálba terítettem a hagymát, erre tettem a kimosott, kinyomkodott káposztát, majd tisztított és karikákra vágott burgonyát. Enyhén megsóztam, ráhelyeztem a combokat, végül kevés olajat csorgattam rájuk. Alufólia alatt kerültek a 210 °C-os sütőbe, ahol bő órányit sültek.


Ekkor a krumpli valamiért még mindig nem volt kellően puha, így alálocsoltam néhány korty muskotályos bort, majd visszatettem még párolódni. Végül fólia nélkül, 180 °C-on hagytam még úgy negyed órán át pirulni a combokat.
Nagyon finom lett! Yasmine, köszönöm! :)


Belekerültek: 2 fej vöröshagyma, 5 szem burgonya (kb. 60 dkg), kb. 50 dkg savanyú káposzta, 4 db csirkecomb, só, bors, pirospaprika, majoránna, (olíva)olaj, néhány korty fehérbor, a tálaláshoz igény szerint tejföl.


Az eredeti recept a Kifőztük magazin 3. számában is megtalálható. A receptújság 7. száma a napokban jelent meg, szokás szerint ingyenesen letölthető a weboldalról.
Tovább olvasom...