Új kenyér

Az új kenyér sütése nálam késett. Egészen egyszerű okból kifolyólag: a párom dolgozott az ünnepen így az aznapra tervezett bográcsozás csúszott egy kicsit.

A legutóbbi cserepes kenyerem óta minden kenyerem cserepes. :) Kopp-kopp-kopp... :))) Ez már megy, a fehér kenyereim így tökéletesek, mostantól jöhetnek majd a régi (korábban nem cserepes, na de majd mostantól... :D) variációk. Az "új kenyeret" azonban mindenképpen egyszerű fehér kenyérnek akartam elkészíteni, így ismét a Limara-féle fehéret sütöttem.

Reakciók...
Nővérem: hú, ez még meleg! És ropog! :))
Apám, aki anno még pékinas is volt (a nagyapám pék volt) némileg megütközve nézett rám, majd kipréselte magából a "nagyon finom a kenyered" dicséretet. Ez nála akkora szó, hogy hirtelen oklevelet akartam nyomtatni magamnak, ő ugyanis csak egy helyi pék kovásszal készülő kenyerét hajlandó önként a szájába venni, a többit fűrészpornak, morzsakenyérnek, E-kenyérnek hívja.
Sógorom pörkölt helyett kenyérből repetázott, héjra vadászott, majd hümmögve-nyammogva ráemelte nővéremre a szemeit: Anya, ilyet neked is csinálnod kell!
A párom kihagyta a kenyérevést, ellenben kereste a másik felét, mert olyan gyorsan fogyott, hogy szentül hitte: még csak egy felet tettem az asztalra.
Anyám és a "gyereknép" szó nélkül ettek.

Hozzávalók: kb. 2,8-3 dl víz, 2 tk só, 2 ek olaj, 1 ek ecet, 2 dkg burgonyapehely, 20 dkg öregtészta, 50 dkg BL 80 liszt, 1 tk cukor, 1 dkg élesztő.

Tovább olvasom...

Csodás napot...

...mindenkinek! :)

Nekem Kiskukta küldte :*, én pedig tovább minden erre járónak...és ha már rózsa, akkor virág, ha virág, akkor orchidea - így kiemelem közületek is orchideakedvelő ismerősömet, Andit. ;) Legyen szép napotok ma, augusztus 20-án (is)! :))

Tovább olvasom...

Könyves játék

Ismét Kiskukta hívott játszani, köszönöm! :)

Most nincs is "nehéz dolgom", csak fel kell csapnom a könyvet, amit éppen olvasok. Már' ha van ilyen, de most éppen nincsen. Sajnos a csajszik mellett nem sok -igazán hasznosítható- idő jut az olvasásra, így csak akkor fogok újabb könyvbe, ha éppen hosszabb ideig itthon van a párom - ekkor van esélyem felfogni, miről is szól a történet. :))

Azért persze mindig akad egy-két könyv a kezembe, ha belepillantanék, mert az egyéb (rövid idő alatt is kikapcsoló :D) hobbijaim mellett éppen belefér az időmbe egy kis fejtágítás. Most az ovis házirend mellett :))) két ilyen is hever az asztalomon. A fent említett okok miatt egyikkel sem haladok, így a 161. oldal 5. sora igazi meglepetés lesz most...

Az elsőnél máris mosolyognom kell, ugyanis az 5. sor összesen két szó - ráadásul az aktuális fejezet utolsó két szava. Hogy értelme is legyen, íme a mondat egésze: "Ha gyermekünkkel együtt lassanként túltesszük magunkat a veszteségérzésen, és igyekszünk továbblépni az élet minden területén, megnyugodhatunk, mert a növekedés folytatódni fog, életformánkká és szokásunkká válik." Gary Chapman és Ross Campbell: Gyerekekre hangolva - A gyerekek öt szeretetnyelve/11. fejezet - Egyedülálló szülők és a szeretet-nyelvek
A könyv a gyermek-szülő közötti szeretetkapcsolatról szól, ahhoz ad tanácsokat, hogy felismerjük gyermekünk "szeretetnyelvét" és azt kielégítve hatékonyabban jussunk el hozzá és eredményesebben neveljük őt életre.

A második könyv egy mesekönyv - felnőtteknek. "Apja reggelenként, amikor elindultak, egy hamuban sült pogácsát adott neki, ezt azonban a fiú minden alkalommal elhajította." Boldizsár Ildikó szerkesztésében: Mesék Anyákról/Erős János
Kímélem az ujjaimat, idézek az ajánlójából: "... Az anyához fűződő kapcsolat mindenki életében a legfontosabb, és a fogantatás pillanatától meghatározó. Azonban több ezer mese szól arról az ambivalenciáról is, amellyel az anyák kötődnek gyermekeikhez, és több ezer mese mutatja meg ennek másik oldalát is: a gyerekek ambivalens viszonyát édesanyjukhoz. A jó anya önzetlenül kíséri és segíti gyermekei kibontakozását, és méltó módon - hamuban sült pogácsával - engedi el őket a szülői házból, ha eljön az ideje. Persze a legjobb anyának még a mesékben sem csak szerető, kedves és odaadó arca van - éppoly erőteljes a haragos, szenvedélyes, sötét indulatokkal terhelt másik arc is. Az utóbbi anyatípusból mintha kicsivel több került volna a mesékbe, s ennek oka elsősorban az, hogy a mesék mindig problémákkal foglalkoznak. A valóságban általában nem a „jó" anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya. A mesék pedig nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell - mert rendbe lehet - hozni. ..."

Úgy látom, a játék nagyjából körbement már, így én most nem adom tovább senkinek. :)

Tovább olvasom...

Nosztalgiasüti: darálós keksz

Gondolom többen ismeritek a darálós kekszet, csak talán más néven. Nekem a régi, "hagyományos" süteményekkel kapcsolatban mindig a nagymamám konyhája, illata, hangulata jut eszembe - mivel anyum nem volt a sütővel nagy barátságban, így leginkább a mamámmal készítettük ezeket. Emlékszem, amikor kijöttek a kukackák a darálóból, azzal játszottam, hogy betűket, formákat igazítottam belőlük a tepsire, szerintem sokan voltunk így ezzel. Ma már a játékosság elmúlt, az eredeti recept sincs meg, így némi nyomozás után saját receptemből sütöm rendszeresen, különböző ízekben.

Egy tálban összekeverem a mézet a cukrokkal és a tojásokkal. Belekeverem a puha vajat/margarint is. Apránként hozzáadom a lisztet, a sütőport, a tejport, 1 lime levét és reszelt héját, valamint a vaníliát. A tésztát összegyúrom, amikor már összeáll, félbeszedem, ízesítem. Most az egyik felébe további limehéjat, a másik felébe őrölt gyömbért gyúrtam. A gombócokat folpackba csomagolva 1 órán át hűtőben pihentetem, ezután a tésztákat "ledarálom" :) - a különböző ízeket különböző mintán darálom át. 180 °C-on addig sütöm, míg színesedni kezdenek a sütik (kb. 15-20 perc). Rácson kihűtöm, majd jól zárható dobozba teszem a kész kekszeket.

Hozzávalók: 25 dkg vaj/margarin, 20 dkg cukor (most méz, barnacukor és vaníliás kristálycukor keverékéből készítettem), 2 db tojás, pici só, 1 vaníliarúd magjai (vagy aroma, vagy eszencia), 1,5 csomag sütőpor, 70 dkg liszt, 2 dkg tejpor (elhagyható, de növelhető is) + ízesítők.

Ízesítők lehetnek pl.: citromhéj, narancshéj, kakaópor, gyömbér, fahéj, kókuszreszelék, rumaroma stb. Nálunk az abszolút kedvenc a hagyományos, enyhén citromos ízesítésű. :) Most citrom nem akadt, így lime-ot használtam.

Ez a mennyiség kb. 4 nagy tepsire elegendő, de gyorsabban fogy, mint gondolnánk, nem érdemes felezni. Jól zárható dobozban sokáig tárolható.

Tovább olvasom...

Egyszerű almás-körtés pite

Megállíthatatlanul jön az ősz - ez a sárguló falevelek és a hűvös-ködös (tipikus szeptemberi iskolakezdős) reggelek mellett onnan is látszik, hogy dúskálunk a nyárvégi-őszi gyümölcsökben. A felesleg eltüntetésére készült ez az almás pite, egy kis körtével megtoldva a töltelékét.

A munkát most is azzal kezdtem, hogy sokat mosolyogtam a páromra, aki ezután komótosan megmosta, megpucolta és lereszelte az összes gyümölcsöt. :) Ezután jöttem én a cukorral és a fahéjjal, amellyel ízesítettem és összekevertem a reszelt körtés almát. Bekapcsoltam a sütőt (190 °C).

A tésztához a tojást cukorral és sóval kihabosítottam, majd a többi hozzávalóval együtt puha gombóccá gyúrtam. Egy kisebb és egy nagyobb gombócot gömbölyítettem belőle, majd a nagyobbikat lisztezett munkalapon kerekre nyújtottam és egy vajazott-lisztezett formába igazítottam. A lapot piskótamorzsával szórtam meg, erre simítottam a levétől kifacsart reszelt gyümölcsöt. (Ha van kilógó tésztaszél, azt ilyenkor ajánlott visszahajtani, mert így nem fog sülés közben az alma leve kicsordogálni a tészták illesztése között.) A tölteléket a kisebbik kinyújtott lappal fedtem be, amit villával sűrűn megszurkáltam. Előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöttem.

Hozzávalók...
...a tésztához: 1 tojás, 10 dkg cukor, 1 csipet só, 2 teáskanál vanília kivonat, 10 dkg margarin, kb. 30 dkg liszt, 1/2 csomag sütőpor.
...a töltelékhez: ízlés szerint - alma, körte, cukor, fahéj, piskótamorzsa.

Tovább olvasom...

Vegyes savanyúság télre

Gyerekkoromban a kedvenceim a csemege savanyúságok voltak, amelyekbe anyum apró hagymácskákat dobott helykitöltésnek, és persze azok voltak a legfinomabbak így az egész család hagymára vadászott. :)) Innen ered a saját változatom, én már beletervezem a hagymát is az üvegekbe. Uborkával, apró dinnyével biztosan, de előfordul, hogy zöld paradicsommal is társulnak.

A sikeres munkához szükségeltetik egy darab férj, aki magára vállalja a gyöngyhagyma megtisztításának nemes feladatát. Enélkül nálam eleve kudarc az elrakás, mert a macera a kis fehér golyókkal elveszi a továbbiaktól a kedvemet. :) A zöldeket alaposan megmosom, majd tetszőleges összevisszaságban tiszta üvegekbe dobálom őket - szinte szó szerint, mert nem igazán szoktam a rendezettségre odafigyelni. Eközben elkészítem a felöntőlevet* is, amibe tartósítószert keverek (még nem mertem megpróbálkozni a tartósító nélküli savanyúsággal - valakinek valami tuti módszer?), majd felöntöm vele az előkészített zöldségeket, lekötöm az üvegeket és száraz dunsztban hagyom egy napig hűlni őket.

Üvegekbe került: 3 kg apró (5-10 centis) uborka, 2,5 kg apró (3-8 centis) dinnye, bő 1 kg gyöngyhagyma (kb. 1,15 kg). Felöntőlé 4 liter vízből készült - ebből 8 dl megmaradt a végén. 16 (7 decis) üveg vegyes savanyúság, 2 kisüvegnyi gyöngyhagyma lett a végeredmény.

Felöntőlé - 1 liter vízhez: 3 dl ecet (10 %-os), 20 dkg cukor, 1,5 dkg (jódozott tengeri) só, 4-5 babérlevél, 1/2 mokkáskanál koriander, 1 mokkáskanál mustármag, 1 mokkáskanál köménymag, 1 mokkáskanál egész fekete bors; tartósítószer (Na-benzoát).
*Kérdés volt, íme a válasz: a felöntőlé úgy készül, hogy kimérem egy megfelelő méretű fazékba a vizet, beleteszem az ecetet, cukrot és a fűszereket, felforralom, majd főzöm még kb. 15 percig.
Ha az üvegeket nem egyszerre öntöm fel a lével (hanem folyamatosan, ahogy betöltök 1-1 üveget), akkor a legkisebb lángon szoktam hagyni alatta a tűzhelyet, hogy még az utolsó üveg betöltésénél is forró legyen a lé (de ekkor már ne forrjon). Ilyenkor nem keverem bele a Na-benzoátot, hanem csak feloldom a megfelelő mennyiséget egy kevés forró vízben és majd ezt osztom el a betöltött üvegek tetején.

Piacról vásárolva nem igazán olcsó (ez persze az alapanyag árától-minőségétől függő, nekem kb. 150 Ft-ra jött ki egy üveg), de mindenképpen saját ízlésemnek megfelelő savanyúsággal büszkélkedek a munka végén. Nekem megéri. :)

Tovább olvasom...