3:2:1...linzer!

Vendégeket várunk hétvégére, és hogy ne ússzak be a végén, előre sütök-főzök, amit csak lehet. Édes aprósüteménynek linzert terveztem be, annak úgyis csak jót tesz, ha áll néhány napot a fogyasztás előtt. Mivel várható egy tej-tojás diétán lévő leányzó is a vendégek közé, a legegyszerűbb, mondjuk úgy: hagyományos linzer mellett döntöttem.

Ezt a receptet csak egyféleképpen lehet elrontani, ha a 3:2:1 arányokban felcseréljük a hozzávalók sorrendjét. :D 3=liszt, 2=zsiradék, 1=cukor.

Az elkészítése nagyon egyszerű: összekeverem a cukrot a liszttel, belemorzsolom a margarint vagy vajat, majd összegyúrom egy gombóc tésztává. Ezután hűtőben pihentetem (kb. úgy egy órát). Lisztezett felületen kinyújtom, szaggatom, sütőpapíros tepsibe helyezem őket, majd előmelegített sütőben 200 °C-on 7-9 percig sütöm. Egyszerű, nem igaz? Persze buktatói, mint mindennek, ennek a tésztának is vannak - pl. ha túl sokáig gyúrjuk a tésztát, akkor törékeny, morzsálódó lesz, vagy ha sokáig sütjük a süteményeket, akkor túlságosan kiszáradnak, kemények lesznek -, de ezeket egy kis odafigyeléssel könnyen elkerülhetjük.

A tészta különösebb módosítás nélkül elbírja az ízesítéseket, használhatunk fűszereket, aromákat, keverhetünk bele kakaóport, darált csonthéjasokat. Én most sima "fehér" és kakaóporral ízesített "barna" linzert készítettem. A kakaóporosnál cseppet csökkentettem a liszt mennyiségét, de ez sem lett volna igazán fontos. Miután kisültek a kis sütemények, lekvárral vagy mogyorókrémmel kettesével összeragasztottam őket. Tálaláskor (ízlés szerint) porcukorral meghintem. A sütemények fedett dobozban sokáig elállnak.

Hozzávalók kb. 35-40 db-hoz (méretfüggő): 37,5 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12,5 dkg porcukor + a ragasztáshoz barack-, eperlekvár, ribizlizselé, Nutella. A kakaós tészta esetében a liszt csak 36,5 dkg volt + 2 dkg kakaópor került bele.

Tovább olvasom...

A legjobb...

Igaz még csak október van, de már most kiosztásra kerültek az Oscar díjak. :) Ezúton is köszönöm a megtiszteltetést az Akadémia tagjainak, Bellynek és Kiskuktának! ;)

Gyerekkoromban -még- néztem az Oscar gálákat, és sok más gyerekhez hasonlóan a jó öreg szerepjáték segítségével a tükör előtt próbálgattam, vajon én mit mondanék, ha nyernék egy ilyen szobrot. Most valahogy így hangzana:

"Köszönöm mindenkinek, akik bizalmat szavaztak nekem! Rendszeres és rendszertelen olvasóimnak, a receptjeimet kipróbálóknak, az ide tévedőknek! A háttérből támogató családomnak: gyermekeimnek, akik passzív közreműködése nélkül egyetlen étel sem kerülhet az asztalunkra, és férjemnek, aki az összes piszkos munkát elvégzi helyettem. Na neeem, nem öldököl a kert sarkában csirkéket és disznókat, csak hagymát pucol, mogyorót tör... ;) Végezetül pedig -de természetesen nem utolsó sorban- köszönöm az orchideáimnak, hogy megtisztelnek az életükkel és megörvendeztetnek csodás virágaikkal."

;)

Miután szépen körbement már a díj, így az általam rendszeresen látogatott oldalaknak ajánlom fel továbbadásra. Őket zömmel itt bal kéz felé találjátok, csemegézzetek kedvetek szerint! :)

Tovább olvasom...

Sütőtökkenyér

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a kedvenc őszi süteményem, de előfordult már, hogy karácsonyra is megsütöttem. Illatos, finom, szaftos, nem túl édes; reggelire, desszertként, vagy csak egyszerűen nassolni is kiváló. Fogyasztásához nem kell rajongani a sütőtökért, ugyanis szerintem nincs kifejezetten erős sütőtök íze - persze ezt azért az éppen felhasznált tök is befolyásolja...
Na jó, én szeretem a sütőtököt, úgyhogy nem vagyok ebben teljesen mérvadó. ;)

Az elkészítése egyszerű, de kissé időigényes. Előkészítésként megpucolom és "kockákra" vágom a sütőtököt, majd enyhén sózott vízben puhára főzöm. Ezután leszűröm, botmixerrel pépesítem, majd hűlni hagyom. A mandulát megpirítom, kihűtöm, durvára töröm/darabolom. A mazsolát beáztatom langyos vízbe, majd kb. 15 perc után szűrőbe teszem és csepegni hagyom. A csokoládét feldarabolom. A lisztet, cukrot, fahéjat, élesztőt, szódabikarbónát, és egy csipet sót összekeverem.

A hosszadalmas előkészítés után maga az összeállítás már néhány perc alatt megtörténik: a kihűlt sütőtökpürébe belekeverem az olajat, majd egyesével hozzádolgozom a tojásokat is. A lisztes keveréket hozzászitálom, alaposan összekeverem, majd végül beleforgatom az aprított finomságokat. Olajozott formákba töltöm a masszát és előmelegített sütőben, 180 °C-on, kb. 1 órán át (tűpróbáig) sütöm őket. Hagyom egy kicsit a formákban pihenni a süteményeket, majd rácsra borítva hűlnek ki.

2 őzgerincforma megtöltéséhez szükséges: 70 dkg tisztított sütőtök (ez kb. egy 1 kilós tök), 45 dkg rétesliszt, összesen 25 dkg "finomság": török mogyoró/mandula/dió/mazsola... (nálam most 10 dkg mandula, 10 dkg mazsola, 5 dkg ét csokoládé), 1 teáskanál szárított élesztő (előfordult, hogy kifelejtettem, és nem is nagyon hiányzott), 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál őrölt fahéj, 30 dkg cukor, 2 dl olaj (az eredeti recept 3 dl-t ír, nekem az sok), 4 db egész tojás, só.
Elvileg egy formába belefér ez az adag - de nekem nincsen itthon akkora (püspök)kenyér formám, ezért sütöm 2 őzgerincben.

A receptet anno egy kolléganőmtől kaptam - egy Fakanálból lett kifénymásolva sok-sok évvel ezelőtt.

Tovább olvasom...

Sokkterápia - kovászos rozskenyér

Azt mondják, a félelmeink leküzdéséhez a legjobb, ha szembeszállunk velük. Ez nem mindig és nem mindenkinél válik be, én pl. minél többször vagy minél magasabbra megyek, annál inkább fokozódik a tériszonyom. :D

A kovászos- és a rozskenyérrel is valahogy így vagyok... Minden újabb kísérletemmel csak megerősítem a katasztrófa-érzést, a látványról pedig ne is beszéljünk. Hiába a körültekintés, a kísérletezés, eddig maximum odáig jutottam, hogy az egyhetes kovászom sikerült - abból a kenyér már nem. :S Éppen ezért hosszú ideje nem próbálkoztam, az öregtésztás kenyér bevált, finom, általában még jól is sikerül, sőt, az utóbbi időben már cserepei is vannak. :))

Itt jön a DE... Szóval: de azért csak piszkálja a csőrömet, ha valami nem úgy alakul a konyhában, ahogyan én azt szeretném. Néhány napja megláttam Kiskukta klassz kis rozsos-magos kenyerét, szépen el is magyarázta a receptben, mit és hogyan kell csinálni, mi hogyan néz ki, milyen állagú, szóval reménytelen eseteknek is használhatóan adta elő a lényeget. Miután még nekem is egyszerűnek tűnt a dolog, úgy döntöttem, hogy sokkterápiát alkalmazok. Rozs is, kovász is, alapesetben totális katasztrófa a végeredmény, de én most szembeszállok a félelmeimmel és belevágok a közepébe! :D

Első lépés: kovász. A vízben feloldottam egy teáskanál mézet, belemorzsoltam az élesztőt, majd hozzákutyultam a liszteket is. Mindezt este, egy kelesztőtálban hoztam össze, majd lefedve vártam a csodát...

...és vártam...és vártam...és vártam...

Hát másnap reggel a kovász nagyon nem úgy festett, ahogy a leírás (és korábbi tapasztalataim) szerint ki kellett volna nézzen... Délben sem olyan volt, így próba-szerencse alapon hozzáadtam egy evőkanálnyi vizet és tovább vártam. Egészen a következő nap reggeliég, amikorra végre buborékos lett a "kovászom". Tovább nem nyúztam szerencsétlent, tudtam, hogy a tökéletes kovásztól igencsak messze van, de valamire csak jó lesz.

"valamire-jó" kovász

Haladtam tovább Kiskukta receptjén - belepakoltam mindent, amit kellett, persze néhány malőr azért közbejött, pl. az aszkorbinsav hiánya, a "hol a fenében van a napraforgómag, hát TUDOM, hogy van itthon?!"... és hasonlók. A tészta pontosan úgy alakult, ahogy az meg van írva: először ragadt, majd kevésbé, majd még kevésbé, majd végre le tudtam operálni a kezemről.
Gombóc. Újabb malőr: fél óra helyett egy egészet kelt. Nemhiába mondom mindig, hogy két szoptatás között nehéz az alkotás. :D
A formázás simán ment, leszámítva a továbbra is bújócskázó szotyiivadékokat, kelesztés - sütőzacsiban, mert véletlenül megtaláltam, aztán sütés. Na itt a tészta némileg megadta magát, összeesett kissé, pedig egyébként sem volt túl jól megkelve. Hagyhattam volna még kelni, de elkezdett a felülete repedezni - na ezt mondja meg nekem valaki, miért van (?) -, így inkább sütőbe toltam.

Bő egy óra sütés után kész lett. Kissé kemény héjú, de amúgy finom kenyérke lett belőle. Az előző próbálkozásaimhoz képest bajnok, úgyhogy lesz folytatás, egyszer talán olyanra sikerül majd, amilyennek lennie kell. :))

kisült - így elég jól néz ki :))

Hozzávalók...
...a gyors rozskovászhoz: 110 g víz (1,1 dl), 1 teáskanál (7 g) méz, 7 g friss élesztő, 65 g teljes kiőrlésű rozsliszt (RL 190), 65 g fehér rozsliszt (RL 60).
...a kenyérhez: 165 g teljes kiőrlésű rozsliszt (RL 190), 165 g fehér kenyérliszt (BL 80), 0,5 evőkanál sikér, 185 g aktív kovász, 200 ml víz, szűk 0,5 evőkanál cukor, 1 mokkáskanál őrölt köménymag, 1 teáskanál só, 1 evőkanál olaj, 0,5 evőkanál ecet (az aszkorbinsav helyett), 2-2 evőkanál szezámmag és mák, 3 evőkanál lenmag + mák és lenmag a formázáshoz.

Tovább olvasom...

Túrós rétesszelet

...vagy inkább "Túrós rétesszelet Jade után nagyon szabadon". :))

Jade túrós rétese nagyon megtetszett, el is raktároztam a tekervényeimbe, hogy szükség esetén elővehessem. Valamelyik nap aztán a hűtőben pakolászva felfedeztem, hogy van még egy csomag túró itthon, és persze egyből bevillant a kép... Némi gond azonban felmerült. Jó, réteslap mindig van a fagyasztóban, na de ricotta...? Nem foglalkoztam a helyettesítés kérdésével: egyszerűen kihagytam, a továbbiakban pedig igyekeztem Jade receptjét követni.

Szobahőmérsékleten kiolvasztottam a réteslapokat, majd összekevertem a töltelék hozzávalóit. Bekapcsoltam a sütőt 190 °C-ra. Fogtam egy picurka cseréptálat (kb. 16x26 cm), kivajaztam és az alábbiak szerint rétegeztem benne az anyagokat: réteslap, olvasztott vaj, réteslap, olvasztott vaj, túrós krém, majd mindezek újra elölről, amíg a krém el nem fogyott. A tetejét dupla réteslappal zártam, fogvájóval megszurkáltam, majd egy kis tejet adtam a maradék vajhoz, és ráöntöttem a süteményre. Az előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Az alábbiakból készült: 50 dkg túró, fél citrom reszelt héja, 4 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint), 2 tojás, egy csipet só, 1 teáskanál vanília eszencia, 1 mokkáskanál mandula aroma (ebből talán lehetett volna kevesebb), kb. 1,5 dl tej, 7 dkg olvasztott vaj, 6 db réteslap.

Finom, egyszerű, gyors desszert, nincs gond a maradékra. ;)

Tovább olvasom...

Hála és öröm

Belly és Andi kérdezték -köszönöm! :)-, miért vagyok hálás, minek tudok örülni. Mondhatnám: jó kérdés, sajnos eléggé pesszimista alkat vagyok, így általában úgy kell meggyőzni arról, hogy aminek örülnék, annak valóban örülhetek, illetve örüljek, mert ami történt, valóban klassz dolog. Ez zavaros? ... :( :)

Ettől függetlenül vannak stabil pontok az életemben, amelyek mindentől függetlenül örömmel töltenek el. Elsőként (másodikként, sokadikként...) ott vannak a lányaim. Hálás vagyok azért, hogy anya lehetek. Sokan érdemtelenül sokáig vágynak erre a csodára, többeknek örökké vágy marad - nekem megadatott és ezért mindenkor hálás vagyok. Van két csodálatos kislányom, akikért öröm élni. Olykor elfáradok, kivagyok, kiakadok, ilyenkor sokszor -talán ok nélkül is- vitázom velük, és kimondottan hálás vagyok azért, hogy ők minden nyűgömmel együtt önzetlenül, megingathatatlanul szeretnek.
Örülök, hogy láthatom, hallhatom, simogathatom, ölelhetem és puszilhatom őket, hálás vagyok azért, mert erős és egészséges vagyok, így gondoskodhatok róluk. A legnagyobb boldogság számomra, hogy ők is egészségesek, boldogok.

Hálás vagyok a férjemért, aki nagyon jó ember, szerető és gondoskodó apa.
Hálás vagyok minden megvalósított célomért/célunkért, örülök a munkám gyümölcseinek. Örömmel sütök-főzök a családomnak, a barátaimnak és hálás vagyok, mert van miből és van kinek.

Nem túl hosszú a lista. A kimaradtak mellett biztosan tudom, hogy hosszabb lenne azoké, amelyeknek örülnöm "kellene", melyekért szintén hálával tartozom, mégis elnézek felettük. Olykor önvizsgálatot tartok, ilyenkor megkapják az elismerést, de a hétköznapokban továbbra is elsikkadnak.
Talán jól van ez így is. (?)

fotó: Albrecht Dürer - Imádkozó kéz (tanulmány)

Tovább olvasom...