A tarhonya elkészítése

Amikor elkezdtem a blogot írni, azzal a jól hangzó tervvel álltam neki, hogy majd konyhai analfabétáknak is írok bejegyzéseket. Tudjátok, olyan szájbarágósan: ezt ide teszed, azt oda, ezzel ezt csinálod és amikor letelik az idő akkor meg azt. Aztán ez elmaradt. Elmaradt, mert már a tésztanyújtás megfogalmazásával erősen gondban voltam, elmaradt, mert rájöttem, hogy ami nekem beválik, másnak már nem is olyan biztos, elmaradt, mert egyszerűen hülyeségnek gondoltam, hiszen úgysem fog senki azután érdeklődni, hogy hogyan sütöm a piskótát.
A terv maradványai néhol persze fellelhetők, hiszen azért csak-csak feltettem néhány alapreceptet, készítettem egy rakat fázisképet, amik időnként bele is kerülnek a bejegyzésekbe, és ha máshol nem is, de bizonyos ételek részeként még azt is leírtam, hogy szerintem hogyan kell a rizst megpárolni.

Amikor olyat főzök, amiről tudom, hogy még nem szerepelt a blogon, általában igyekszem végigfotózni a munkafolyamatot. Aztán ezek a képek többnyire nem kerülnek be, mert rossz a minőségük vagy mert semmit nem mutatnak, illetve egyszerűen csak nincs helyük a bejegyzésben. Így aztán a múltkori zúzapörköltnél már nem is tudom, hanyadszorra fotóztam végig a tarhonya elkészítését. Szokás szerint "remek" darabok születtek, és szokás szerint nem is váltak a bejegyzés részévé. Most azonban mégis beblogolódnak és ennek csupán annyi a magyarázata, hogy úgy tűnik, van, akit mégis csak érdekel, hogy hogyan készítek ezt+azt - most éppen a tarhonyát. :)
Arról most nem folytatnék vitát, hogy kinek mi számít tarhonyának - részemről néhányszor próbálkoztam a készen kapható házi jellegűvel (a házi készítésűvel nem), de nem volt nehéz rájönnöm, hogy az igazi tarhonya nekem az a sörét, amit a menzán kaptunk anno. Az első csomag, amit vásároltam, minimál dizájnos volt. Zacsi: miből van, hol készült, súly, meddig jó. Kis fazék, benne a főzési idő. Ehhez hasonló most is van itthon, a fazékban "15-20 perc" áll. Van másik fajta is, némileg bonyolultabb csomagolással, ezen az alábbi olvasható: "Elkészítési javaslat: tegyük a tésztát forrásban lévő sós vízbe (100 g tésztához 1 liter víz). A vízhez adjunk 1 kanálnyi olajat, hogy a tészta összeragadását elkerüljük. Újraforrástól számítva 9-12 percig főzzük, majd szűrjük és ízlés szerint tálaljuk." 

Hmm. Az már kezdőként is világos volt, hogy a vízben főtt és leszűrt tarhonya sosem lesz az, amit én várok: a barna ezernyi árnyalatában játszó pirított-főtt tészta. Ezért aztán ezt a főzési módot inkább ki sem próbáltam.

Én mindig (legalább) egy egész csomaggal készítek. Nem aprózom el: nagyobb adag marhapörkölt mellé még kevés is ez a mennyiség. Kezdésként egy vastagabb aljú edényt forrósítok a tűzhelyen. A tarhonyát átborítom egy mércés edénybe, "megmérem" a térfogatát. A forró edénybe kevés (1-2 evőkanál) olajat csorgatok, erre borítom a tésztát és gyorsan összekeverem. Ha itt-ott száraz maradna a tészta, akkor pici olajat kell még hozzátenni - az olaj pontos mennyiségét nem tudom meghatározni: annyi az elég, ami az összes tésztaszemet vékonyan bevonja, de az edény alján ne álljon felesleges olaj.

A tésztát lassú-közepes tűzön pirítani kezdem, közben (a tészta térfogatának) kétszeres mennyiségű vizet mérek a vízforralóba és felforralom. Kevergetve tetszőleges színűre pirítom a tarhonyát, majd felöntöm a forró vízzel, kevés sót adok hozzá és megkeverem. Lassú tűzön, lefedve, addig főzöm, amíg az összes vizet magába szívja (nem kell kevergetni). Ezután néhány percig hagyom még fedő alatt párolódni, végül átkeverem és már nem fedem vissza - tálalásig néhányszor át szoktam mozgatni a szemeket.
Amire fontos odafigyelni, az a víz mennyisége: inkább kicsit kevesebb legyen a kétszeres mennyiségnél, mint több, ez utóbbi esetben ugyanis mászkos lesz a végeredmény (ekkor hajlamosak a szemek egy tömbbé összeragadni), viszont kevesebb vízzel is megpuhul a tészta. Ha több olajat használtok, akkor "pergősebb" lehet a tészta, de szerintem a tarhonya úgy jó, ha a szemek nagyon finoman tapadnak egymáshoz, így könnyebb villázni.

Hozzávalók: tarhonya, víz, só, olaj.