Piros ribizlizselé

Tavaly "beindult" a ribizlibokrunk, váratlanul megduplázta a termés mennyiségét az előző évhez képest, így soknak tűnt kizárólag a fagyasztóba pakolni a termést. "Kétségbeesetten" fordultam a Margit2 fórumosokhoz, ahol Glad tanácsát fogadtam meg: ribizlizselét főztem egy részéből. Próbaképpen csak 1 kg gyümölcsből készült zselé, ez idén több, mint 3 kg-ra tornázta magát. Szerintetek bejött? :D

A ribizlit szedés után megmosom, vagyis inkább leáztatom róla a homokszemeket - sok egyebet nem lehet kezdeni vele. A munka legnagyobb része ezután következik: szemezés. A leggyorsabban egy villa segítségével megy, viszonylag gyorsan le lehet szemezni vele a fürtöket.
Ezután a gyümölcs súlyát megmérem, kilónként 2-3 dl vizet adok hozzá és tűzre teszem. Forrás után kb. 5-10 percig főzöm, míg a szemek levet eresztenek, összeesnek. Ekkor egy szűrőn átpasszírozom az egészet, hogy a magok, héjmaradványok ne kerüljenek bele.

Ismét lemérem az egészet - immár a térfogatát, majd újfent tűzre teszem. Literenként kb. 60-80 dkg cukor kerül bele - először inkább kevesebb, majd kóstolom, és tovább édesítem. 60 dkg cukorral egy savanykásabb-pikánsabb zselé lesz az eredmény - az eredeti recept 80 dkg-ot ajánl hozzá, aki kissé édesebben szereti, errefelé terelgesse a cukormennyiséget.

Addig főzöm, míg a zselésedés jelei mutatkoznak: a fakanálon/edényszélen zselé képződik, többször bebőrösödik a főzet teteje, illetve egy hideg tányérra cseppentve megdermed. Ekkor csírátlanított, kisebb-nagyobb méretű üvegekbe töltöm, amikre a fedelüket rácsavarom és fejre állítom őket. 5-10 perc után konyharuhákba bugyolálva száraz dunsztba kerülnek, amiben ott felejtem kb. 2 napig.

Islerben, linzerben ez a kedvenc, de remek palacsintába töltve vagy pirítósra, kalácsra/briósra kenve is. :)

Belekerültek: 3,2 kg piros ribizli (már leszemezett mennyiség), 7 dl víz, 1,7 kg cukor. Kb. 3 liternyi zselé lett ebből az adagból.

Arányok: 1 kg gyümölcs : 2-3 dl víz (kb. 8 dl lé lesz belőle) : 50-60 dkg cukor.

Tovább olvasom...

Ételízesítő - vegamix

Ismét üzembe állítottam az aszalógépet, most ételízesítőt készítettem vele.

Első kísérlet, remélem beválik, most csodás illata és íze van, bár ételben még nem teszteltem. :)

petrezselyem - szárítás előtt

Két tálcát megtöltöttem metélőpetrezselyemmel. A leveleket lecsíptem a szárakról, csak ezeket használtam fel, a szárak a komposztba mentek.

zellerlevél - szárítás után

Három tálcát zellerlevelekkel töltöttem meg. A szárakat itt félreraktam, azok másnap a többi zöldséggel együtt száradtak.
A leveleket zörgősre szárítottam - kb. 3-4 óra elég volt nekik. Nagyon nem tudtam forgatni őket, mert egyből törtek, morzsolódtak, így ki kellett várnom, míg egyformán megszárad minden levél. Ezután egy dobozba tettem őket, amíg a többi zöldség elkészült.

A sárgarépákból 2 tálca készült, valamint 2 vegyes tálca a gyökérrel és a korábban félretett zellerszárral. A zöldségeket meghámoztam és 3-4 mm vastag (fél)karikákra vágtam.

Egy tálcát lila-, vörös- és fokhagymával töltöttem meg.
A zöldségek már lassabban készültek el, bő 12 óra volt szükség a teljes száradásukig. Az egészből egy tálcányi szárított zöldség lett, elég szánalmas látványt nyújtott. :D

szárítás után a zöldségek

A keményre szárított zöldségeket - késes robot híján - kávédarálóval (van egy fűszerekre szakosított példányom...) őröltem darabosra. Amikor elkészült, a félretett zöld leveleket belemorzsoltam.

A végeredmény kb. 20-21 dkg ételízesítő lett. Szerintem fogok még egy adagot készíteni hozzá, egyéb éppen aktuális zöldséggel - egy kis paradicsom, zellergumó, esetleg paprika is elférne még benne.

Amiből készült: kb. 30 szál zeller, egy nagy csokor metélőpetrezselyem, kb. 1 kg sárgarépa, kb. 25 dkg fehérrépa, 1 nagy fej lilahagyma, 2 nagy fej vöröshagyma, 1 kisebb fej fokhagyma.
Így készült a házi vegamix 2011-ben.

Tovább olvasom...

Másfél kiló meggy...

Az ennyi, mint itt a képen látszik... Persze, aszalás után. :)))
Már régóta szerettem volna egy aszalógépet. Tavaly "rengeteg" (a fa méretéhez viszonyítva) meggyünk termett, akkor határoztam el, hogy márpedig idén én már biztos, hogy aszalni is fogok belőle! Naná, hogy most rosszabb lett a termés, ráadásul kisebb-nagyobb lakók is felütötték fejüket a szemekben, de mivel bízom a napos nyárban, a szépen beérő paradicsomokban, azért csak megvettük a gépet.

Próba-aszalás: meggy. Fogalmam sincs, mennyi férhet összesen az 5 tálcára, de vagy 4 kiló biztosan. Én csak másfél kilót aszaltam, ennyi volt, ami igazán szép érett és hibátlan volt. Fél-fél kilónként három tálcára osztottam el. A szárakat eltávolítottam, a magokat a használati útmutató tanácsára benne hagytam.

Úgy 6 óra elteltével kerültek a szemek olyan állapotba, hogy már magozhatónak ítéltem őket. Jópofa dolog a fonnyadt meggyet magozni, ugyanis lédús elődjéhez képest szinte semmi nedvesség nem távozik már ilyenkor, de legalábbis nem fröcsköl mindent össze a meggylé. :D Persze hiába az alapos válogatás, volt néhány lakott is közöttük, azokat a szemeket kiszedtem és már nem kerültek vissza az aszalóba.

ilyen volt magozás előtt

magozás után így indult tovább az aszalás

 

Ezek után már csak néhány órányi (további 16) aszalás következett. Fogalmam sincs, meddig kellett volna aszalnom, mert ez volt az első próbálkozásom, de igyekeztem biztosra menni. Folyamatosan ellenőriztem a szemeket, cserélgettem a tálcákat, sőt, egyszer még a szemeket is átrendeztem, azaz összeszedtem az összes lédúsabbat és lepakoltam a legalsó tálcára őket. A meggyek már ekkor sem voltak lédúsnak mondhatók, azaz nyomásra nem sikerült igazából levet nyomnom belőlük, de még azért eléggé "fogtak", és a tájékoztató is azt javasolta, hogy jóóól szárítsuk ki a szemeket, jobban, mint ahogy készen kapni.

...hát én jóóól kiszárítottam...

A végeredmény: 1,5 kg érett, egészséges meggy, mínusz magok, mínusz lakott szemek, mínusz nedvesség, mínusz "kóstoló"=kb. 215 g aszalt meggy. 

3-4-5 dkg-os lezárt zacskókat készítettem, ezeket még egy befőttesüvegbe helyeztem. Ahogy szepy mondaná: "térdre, imára", hogy ezek után még el is álljanak. :)

Kedves aszalásban jártas bloggertársak: jól csináltam? Ti is így aszaljátok (géppel) a meggyet?

Tovább olvasom...

Kandírozott narancshéj

Annyi minden van, ami a karácsonyra hangolja az embert, kicsit túl előre is, hiszen még csak október van. De már mézest sütnék, már fahéjillatban lebegek és már narancshéjat kandírozok. Jó előre, csak mert tényleg szép volt az a héj...és hát nem árt időben betárazni belőle. ;))
Volt néhány félresikerült kandírozási kísérletem. Nem hiába, korábban sohasem csináltam ilyet és azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Elő a szakácskönyv és csak nem sikerül...és még mindig nem. Egyszer aztán végre kérdeztem - egy barátosnémat. Tőle a módszer, álljon itt amolyan GY.K. verzióban, hátha más is volt már így ezzel... :D

fázisképek "félútig" - a narancshéj forralásától addig, amíg a darabok levet engednek és a cukor is teljesen elolvad

A narancsot nem kell vékonyan pucolni, mehet úgy ahogy van, "vastag fehérestől". Én félbevágom a gyümölcsöt, kifacsarom a levét, kiszedegetem a héjból a gerezdekből ott maradt hártyadarabokat és a héjat félbe vágom. Így egy narancs héja 4, nagyjából egyforma darabban megy az edénybe. Hideg vizet öntök rá és pihenni hagyom, úgy 3 napig. Napjában egyszer -ha többször, az sem baj- lecserélem rajta a vizet.

Kb. 3-4 nap után leöblítem a héjdarabokat, egy teflon lábasba teszem őket annyi vízzel, amennyi ellepi. Felforralom és forrva hagyom kb. 5 percig. Ezután a vizet (szép sárga és illatos) leöntöm róluk, majd a héjakat hagyom picit kihűlni - nem teljesen, csak hogy meg tudjam fogni. Ekkor apró kockákra darabolom őket, majd mérlegen lemérem a súlyukat. Visszateszem a darabkákat a teflon edénykémbe, és ugyanannyi cukrot mérek hozzájuk, amennyi a héjdarabkák súlya volt. Elkeverem és lassú tűzre teszem.
Először a héj levet enged, elolvad a cukor, a héjkockák egy híg cukros szirupban kezdenek lubickolni. Folyamatosan alacsony hőfokon, meg-megkeverve egészen addig főzöm az egészet, míg a folyadék elpárolog - nem ér csalni, leönteni a levet és ilyesmi, mert nem lesz jó a végeredmény. Amikor a lé elpárolgott, már folyamatosan figyelni kell, a cukor először fényesen bevonja a héjdarabokat, majd elkezd kifehéredni, végül finom cukorpor formájában vonja be a narancsot. Ekkor van készen. Kiterítem egy tálcára, hagyom szépen kihűlni, szikkadni, majd egy üvegbe töltöm és ott tartom felhasználásig.

fázisképek a cukor sziruppá válásától a végeredményig :)))

Sokáig eláll, de néha rá kell nézni: ha esetleg elkezd párásodni az üveg (olyankor fordulhat elő inkább, ha a frissen kandírozott héjdarabok túl korán kerülnek üvegbe, ezért ha nagyobb mennyiség készül, érdemes hosszabb ideig -napokig- szabadon hagyni kandírozás után), kiterítem a kandírozott héjdarabokat (megszellőztetem őket), az üveget kimosom, megszárítom, majd csak ezután töltöm vissza. Enélkül megpenészedik és kidobhatom az egészet.

Hozzávalók: narancshéj*, víz, cukor. Most két narancs héjából készítettem, felfőzve, összedarabolva a súlya kicsit kevesebb :), mint 25 dkg volt, ugyanennyi cukor ment hozzá. A végeredmény kicsit több :)), mint 25 dkg kandírozott narancshéj lett. A héjakat egyébként lehet 1-2 napig "gyűjtögetni" is.
*Citromhéjjal vagy vegyesen is készíthető.

A receptért köszönet Noinak! :*

Ja igen, a hétvégén Mikulást és szaloncukrot láttam az egyik üzletben...Október közepe van - csak nekem van olyan érzésem, hogy a csokimiki néhány éven belül már júliusban is kapható lesz?

Tovább olvasom...

Zöldparadicsom saláta

A párom szerint ez a főtt paradicsom legtökéletesebb változata, ő ugyanis -elvileg- csak nyersen szereti a paradicsomot. Savanyúságként valahogy mégis fogy nála, sőt, sohasem elég. :) Annyira nem, hogy mivel az idei rossz termésünk mellett nem tudtunk volna eltenni, így a drága üzletelt a kertszomszédunkkal a téli "betevőjéért". A csereáru annyira kecsegtető ajánlatnak bizonyult, hogy Pista bácsi két felhőszakadás között önként -és fütyörészve- kivonult a kertjébe, és a lucskos paradicsomtövekről leszedegetett egy szatyornyi árut, amit ezután még át is hozott hozzánk. :))

Ha már megérkezett a paradicsom, hát nekiláttam. Megmostam, leszáraztam és kb. fél centis karikákra vágtam a paradicsomokat. Közben párom megpucolta a hagymákat, amit én a paradicsomok mellé aprítottam. Sóztam, összeforgattam a hagymát és a paradicsomot, majd egy nagy abrosszal letakarva hűvösre tettem - ez a hűvös nálam a garázs. Elvileg 24 órát kell állni hagyni, de ez idén 18 órára rövidült.

Másnap reggel felöntőlevet készítettem, amiben több részletben, rövid ideig főztem a hagymás paradicsomot. Ez nagyjából úgy festett, hogy a lobogva forró felöntőlébe tettem a zöldségek egy részét, felforraltam, majd szűrőkanállal kihalásztam őket. Újabb adag, újra forralás... Még forrón üvegbe szedtem a savanyúságot, majd a forrázás végeztével a maradék lével megtöltöttem az üvegeket. Tartósítószert tettem rájuk, lekötöttem az üvegeket, majd szárazdunsztban hagytam kihűlni a savanyúságokat.
...és amikor végeztem a lekötéssel, akkor jutott eszembe, hogy nem próbáltam ki a celofános-tartósítós megoldást. :(

Hozzávalók: zöld paradicsom és hagyma - ízlés szerint, én 1 kg (tisztított-aprított) paradicsomhoz kb. 30 dkg hagymát teszek, továbbá finoman sózom, mielőtt állni hagyom.
A felöntőléhez: 1 l vízbe 3 dl 10 %-os ecet, 1 dkg só, 15-20 dkg cukor (vagy ízlés szerint), fűszerek.
Én most kb. 5,3 kg paradicsomhoz 1,5 kg vöröshagymát tettem. Ehhez 3 liter vízből készült felöntőlé, amibe 9 dl ecet, 3 dkg só, kb. 55 dkg cukor, 1 tk feketebors, 1 tk koriander, 2 tk mustármag, 3 nagy babérlevél került. Valamennyi lé megmaradt, de ez nyilván függ attól is, mennyire tömjük meg az üvegeinket. Ne számítsunk túl sok savanyúságra, ebből összesen 10 nagy és egy picurka üveg lett.

Tovább olvasom...

Vegyes savanyúság télre

Gyerekkoromban a kedvenceim a csemege savanyúságok voltak, amelyekbe anyum apró hagymácskákat dobott helykitöltésnek, és persze azok voltak a legfinomabbak így az egész család hagymára vadászott. :)) Innen ered a saját változatom, én már beletervezem a hagymát is az üvegekbe. Uborkával, apró dinnyével biztosan, de előfordul, hogy zöld paradicsommal is társulnak.

A sikeres munkához szükségeltetik egy darab férj, aki magára vállalja a gyöngyhagyma megtisztításának nemes feladatát. Enélkül nálam eleve kudarc az elrakás, mert a macera a kis fehér golyókkal elveszi a továbbiaktól a kedvemet. :) A zöldeket alaposan megmosom, majd tetszőleges összevisszaságban tiszta üvegekbe dobálom őket - szinte szó szerint, mert nem igazán szoktam a rendezettségre odafigyelni. Eközben elkészítem a felöntőlevet* is, amibe tartósítószert keverek (még nem mertem megpróbálkozni a tartósító nélküli savanyúsággal - valakinek valami tuti módszer?), majd felöntöm vele az előkészített zöldségeket, lekötöm az üvegeket és száraz dunsztban hagyom egy napig hűlni őket.

Üvegekbe került: 3 kg apró (5-10 centis) uborka, 2,5 kg apró (3-8 centis) dinnye, bő 1 kg gyöngyhagyma (kb. 1,15 kg). Felöntőlé 4 liter vízből készült - ebből 8 dl megmaradt a végén. 16 (7 decis) üveg vegyes savanyúság, 2 kisüvegnyi gyöngyhagyma lett a végeredmény.

Felöntőlé - 1 liter vízhez: 3 dl ecet (10 %-os), 20 dkg cukor, 1,5 dkg (jódozott tengeri) só, 4-5 babérlevél, 1/2 mokkáskanál koriander, 1 mokkáskanál mustármag, 1 mokkáskanál köménymag, 1 mokkáskanál egész fekete bors; tartósítószer (Na-benzoát).
*Kérdés volt, íme a válasz: a felöntőlé úgy készül, hogy kimérem egy megfelelő méretű fazékba a vizet, beleteszem az ecetet, cukrot és a fűszereket, felforralom, majd főzöm még kb. 15 percig.
Ha az üvegeket nem egyszerre öntöm fel a lével (hanem folyamatosan, ahogy betöltök 1-1 üveget), akkor a legkisebb lángon szoktam hagyni alatta a tűzhelyet, hogy még az utolsó üveg betöltésénél is forró legyen a lé (de ekkor már ne forrjon). Ilyenkor nem keverem bele a Na-benzoátot, hanem csak feloldom a megfelelő mennyiséget egy kevés forró vízben és majd ezt osztom el a betöltött üvegek tetején.

Piacról vásárolva nem igazán olcsó (ez persze az alapanyag árától-minőségétől függő, nekem kb. 150 Ft-ra jött ki egy üveg), de mindenképpen saját ízlésemnek megfelelő savanyúsággal büszkélkedek a munka végén. Nekem megéri. :)

Tovább olvasom...