Fetával göngyölt pulykamell

Szeretem ezt az ételt - egyszerű, gyors és nagyon finom. A gyorsaságnak mostanában nagy hasznát veszem, mert az éppen múlófélben lévő náthám mellett sajnos állandó időhiánytól is szenvedek. :( Sebaj, majd télen több idő jut a sütés-főzésre. :)))

A pulykamell (vagy csirkemell) szeleteket enyhén besózom, majd méretüktől függően 1-2 baconszeletre fektetem. (Tényleg csak finoman kell sózni, hiszen a sajt és a bacon is sós.) A szeletekre borsot őrlök, majd megszórom oregánóval (ez utóbbit sok esetben simán ki szoktam hagyni, úgy is -vagy még talán jobban- szeretem). A fűszeres húsokra kenem -ízlés szerint- a sajtot, majd felgöngyölöm a baconnel együtt, ezután egy-egy újabb baconszelettel keresztirányban is "megerősítem" :) a csomagokat. Sütőtálba helyezem, kevés tejszínnel meglocsolom, majd 160-170 °C-on pirosra sütöm őket (kb. 40 perc).
Rizzsel, krumplipürével, friss (görög) salátával, illetve azzal tálalom, amihez éppen kedvem van. :)

Hozzávalók kb. 4 személyre: 10 kisebb, vékony szelet pulykamell, 20 szelet bacon, kb. 25 dkg feta (jellegű) sajt - nálam Fetaki, só, bors, oregánó, 1-2 dl tejszín.
Az eredeti receptet ezen az oldalon találtam.

Tovább olvasom...

Tojásreggeli tortillában

aka "tojásos quesadilla" :D

Ma reggel a nagylánynak sikerült tejfölös tésztát kérnie reggelire. Leszavaztam (vajh' miért?). :)) Már régen volt rántotta - amit ő nemes egyszerűséggel csak "tojásreggelinek" hív -, így egy kis módosítással tészta helyett ez került a tányérjára.

A rántottához durvára kockázott hagymát pirítottam-pároltam olajon, majd hozzáadtam az enyhén sózott, felvert tojást, kevés borsot, és megsütöttem. Általában nem szeretem, amikor apró kis darabkákra, "szárazra" sül a rántotta, de most így készült.
Tortillát melegítettem szárazon egy serpenyőben, reszelt sajtot szórtam rá, majd a közepébe halmoztam egy kupac rántottát. Összehajtottam, majd félbevágva tányérra emeltem, friss paradicsomot halmoztam mellé.

Hozzávalók 1 felnőtt és 1 gyerkőc reggelijéhez: egy kisebb hagyma, 3 tojás, só, bors, olaj, 2 kész tortilla, ízlés szerint reszelt sajt, paradicsom.

Tovább olvasom...

Borjúpörkölt bográcsban

A párom főzött! :)) Bizony-bizony, szépen összekaszabolta a húst, megpucolta, majd könnyek között feldarabolta a hagymát. Ezek után elővette a bográcsot, megrakta a tüzet.

A főzés további szakaszai:
hagyma megdinsztelése zsíron (egycsipet)
tűztáplálás (mr.1)
hús hozzáadása a hagymához (egycsipet)
tűztáplálás, kevergetés (mr.1)
fűszerezés, ízesítés (egycsipet)
tűztáplálás (mr.1)
kevergetés (egycsipet és mr.1)
kóstolás, utánízesítés (egycsipet)
köretkészítés (egycsipet)
tálalás (egycsipet)
mindeközben tűztáplálás, kevergetés (mr.1)
további kevergetés (egycsipet)
az étel késszé nyilvánítása (egycsipet)
az előbbiek felülbírálása (mr.1)
tűztáplálás (mr.1)
odakozmálás miatti aggodalom (egycsipet)
még egy kis bor (egycsipet)
meggyőző kóstoltatás (egycsipet)
az étel ismételt késszé nyilvánítása (egycsipet és vendégek)
beletörődés, hogy ilyen gyorsan "megfőzött" (mr.1)

És amiből készült: 2,3 kg gyönyörű borjúcomb felkockázva, zsír, 6 közepes hagyma - közepes kockákra vágva, 1 paprika, 3 paradicsom, majd' egy üveg egri bikavér, néhány korty víz, só, pirospaprika, őrölt bors, majoránna, őrölt kömény, mustár, Erős Pista, 2 gerezd fokhagyma. Remélem, nem felejtettem ki semmit... :)
Köret: főtt burgonya, tarhonya, kenyér + savanyúságok.

Tovább olvasom...

Új kenyér

Az új kenyér sütése nálam késett. Egészen egyszerű okból kifolyólag: a párom dolgozott az ünnepen így az aznapra tervezett bográcsozás csúszott egy kicsit.

A legutóbbi cserepes kenyerem óta minden kenyerem cserepes. :) Kopp-kopp-kopp... :))) Ez már megy, a fehér kenyereim így tökéletesek, mostantól jöhetnek majd a régi (korábban nem cserepes, na de majd mostantól... :D) variációk. Az "új kenyeret" azonban mindenképpen egyszerű fehér kenyérnek akartam elkészíteni, így ismét a Limara-féle fehéret sütöttem.

Reakciók...
Nővérem: hú, ez még meleg! És ropog! :))
Apám, aki anno még pékinas is volt (a nagyapám pék volt) némileg megütközve nézett rám, majd kipréselte magából a "nagyon finom a kenyered" dicséretet. Ez nála akkora szó, hogy hirtelen oklevelet akartam nyomtatni magamnak, ő ugyanis csak egy helyi pék kovásszal készülő kenyerét hajlandó önként a szájába venni, a többit fűrészpornak, morzsakenyérnek, E-kenyérnek hívja.
Sógorom pörkölt helyett kenyérből repetázott, héjra vadászott, majd hümmögve-nyammogva ráemelte nővéremre a szemeit: Anya, ilyet neked is csinálnod kell!
A párom kihagyta a kenyérevést, ellenben kereste a másik felét, mert olyan gyorsan fogyott, hogy szentül hitte: még csak egy felet tettem az asztalra.
Anyám és a "gyereknép" szó nélkül ettek.

Hozzávalók: kb. 2,8-3 dl víz, 2 tk só, 2 ek olaj, 1 ek ecet, 2 dkg burgonyapehely, 20 dkg öregtészta, 50 dkg BL 80 liszt, 1 tk cukor, 1 dkg élesztő.

Tovább olvasom...

Csodás napot...

...mindenkinek! :)

Nekem Kiskukta küldte :*, én pedig tovább minden erre járónak...és ha már rózsa, akkor virág, ha virág, akkor orchidea - így kiemelem közületek is orchideakedvelő ismerősömet, Andit. ;) Legyen szép napotok ma, augusztus 20-án (is)! :))

Tovább olvasom...

Könyves játék

Ismét Kiskukta hívott játszani, köszönöm! :)

Most nincs is "nehéz dolgom", csak fel kell csapnom a könyvet, amit éppen olvasok. Már' ha van ilyen, de most éppen nincsen. Sajnos a csajszik mellett nem sok -igazán hasznosítható- idő jut az olvasásra, így csak akkor fogok újabb könyvbe, ha éppen hosszabb ideig itthon van a párom - ekkor van esélyem felfogni, miről is szól a történet. :))

Azért persze mindig akad egy-két könyv a kezembe, ha belepillantanék, mert az egyéb (rövid idő alatt is kikapcsoló :D) hobbijaim mellett éppen belefér az időmbe egy kis fejtágítás. Most az ovis házirend mellett :))) két ilyen is hever az asztalomon. A fent említett okok miatt egyikkel sem haladok, így a 161. oldal 5. sora igazi meglepetés lesz most...

Az elsőnél máris mosolyognom kell, ugyanis az 5. sor összesen két szó - ráadásul az aktuális fejezet utolsó két szava. Hogy értelme is legyen, íme a mondat egésze: "Ha gyermekünkkel együtt lassanként túltesszük magunkat a veszteségérzésen, és igyekszünk továbblépni az élet minden területén, megnyugodhatunk, mert a növekedés folytatódni fog, életformánkká és szokásunkká válik." Gary Chapman és Ross Campbell: Gyerekekre hangolva - A gyerekek öt szeretetnyelve/11. fejezet - Egyedülálló szülők és a szeretet-nyelvek
A könyv a gyermek-szülő közötti szeretetkapcsolatról szól, ahhoz ad tanácsokat, hogy felismerjük gyermekünk "szeretetnyelvét" és azt kielégítve hatékonyabban jussunk el hozzá és eredményesebben neveljük őt életre.

A második könyv egy mesekönyv - felnőtteknek. "Apja reggelenként, amikor elindultak, egy hamuban sült pogácsát adott neki, ezt azonban a fiú minden alkalommal elhajította." Boldizsár Ildikó szerkesztésében: Mesék Anyákról/Erős János
Kímélem az ujjaimat, idézek az ajánlójából: "... Az anyához fűződő kapcsolat mindenki életében a legfontosabb, és a fogantatás pillanatától meghatározó. Azonban több ezer mese szól arról az ambivalenciáról is, amellyel az anyák kötődnek gyermekeikhez, és több ezer mese mutatja meg ennek másik oldalát is: a gyerekek ambivalens viszonyát édesanyjukhoz. A jó anya önzetlenül kíséri és segíti gyermekei kibontakozását, és méltó módon - hamuban sült pogácsával - engedi el őket a szülői házból, ha eljön az ideje. Persze a legjobb anyának még a mesékben sem csak szerető, kedves és odaadó arca van - éppoly erőteljes a haragos, szenvedélyes, sötét indulatokkal terhelt másik arc is. Az utóbbi anyatípusból mintha kicsivel több került volna a mesékbe, s ennek oka elsősorban az, hogy a mesék mindig problémákkal foglalkoznak. A valóságban általában nem a „jó" anya jelent problémát, hanem a jó anya hiánya. A mesék pedig nem azt vetítik elénk, ami rendben működik, hanem azt, amit rendbe kell - mert rendbe lehet - hozni. ..."

Úgy látom, a játék nagyjából körbement már, így én most nem adom tovább senkinek. :)

Tovább olvasom...

Nosztalgiasüti: darálós keksz

Gondolom többen ismeritek a darálós kekszet, csak talán más néven. Nekem a régi, "hagyományos" süteményekkel kapcsolatban mindig a nagymamám konyhája, illata, hangulata jut eszembe - mivel anyum nem volt a sütővel nagy barátságban, így leginkább a mamámmal készítettük ezeket. Emlékszem, amikor kijöttek a kukackák a darálóból, azzal játszottam, hogy betűket, formákat igazítottam belőlük a tepsire, szerintem sokan voltunk így ezzel. Ma már a játékosság elmúlt, az eredeti recept sincs meg, így némi nyomozás után saját receptemből sütöm rendszeresen, különböző ízekben.

Egy tálban összekeverem a mézet a cukrokkal és a tojásokkal. Belekeverem a puha vajat/margarint is. Apránként hozzáadom a lisztet, a sütőport, a tejport, 1 lime levét és reszelt héját, valamint a vaníliát. A tésztát összegyúrom, amikor már összeáll, félbeszedem, ízesítem. Most az egyik felébe további limehéjat, a másik felébe őrölt gyömbért gyúrtam. A gombócokat folpackba csomagolva 1 órán át hűtőben pihentetem, ezután a tésztákat "ledarálom" :) - a különböző ízeket különböző mintán darálom át. 180 °C-on addig sütöm, míg színesedni kezdenek a sütik (kb. 15-20 perc). Rácson kihűtöm, majd jól zárható dobozba teszem a kész kekszeket.

Hozzávalók: 25 dkg vaj/margarin, 20 dkg cukor (most méz, barnacukor és vaníliás kristálycukor keverékéből készítettem), 2 db tojás, pici só, 1 vaníliarúd magjai (vagy aroma, vagy eszencia), 1,5 csomag sütőpor, 70 dkg liszt, 2 dkg tejpor (elhagyható, de növelhető is) + ízesítők.

Ízesítők lehetnek pl.: citromhéj, narancshéj, kakaópor, gyömbér, fahéj, kókuszreszelék, rumaroma stb. Nálunk az abszolút kedvenc a hagyományos, enyhén citromos ízesítésű. :) Most citrom nem akadt, így lime-ot használtam.

Ez a mennyiség kb. 4 nagy tepsire elegendő, de gyorsabban fogy, mint gondolnánk, nem érdemes felezni. Jól zárható dobozban sokáig tárolható.

Tovább olvasom...