2009. szeptember 19., szombat

Hála és öröm

Belly és Andi kérdezték -köszönöm! :)-, miért vagyok hálás, minek tudok örülni. Mondhatnám: jó kérdés, sajnos eléggé pesszimista alkat vagyok, így általában úgy kell meggyőzni arról, hogy aminek örülnék, annak valóban örülhetek, illetve örüljek, mert ami történt, valóban klassz dolog. Ez zavaros? ... :( :)



Ettől függetlenül vannak stabil pontok az életemben, amelyek mindentől függetlenül örömmel töltenek el. Elsőként (másodikként, sokadikként...) ott vannak a lányaim. Hálás vagyok azért, hogy anya lehetek. Sokan érdemtelenül sokáig vágynak erre a csodára, többeknek örökké vágy marad - nekem megadatott és ezért mindenkor hálás vagyok. Van két csodálatos kislányom, akikért öröm élni. Olykor elfáradok, kivagyok, kiakadok, ilyenkor sokszor -talán ok nélkül is- vitázom velük, és kimondottan hálás vagyok azért, hogy ők minden nyűgömmel együtt önzetlenül, megingathatatlanul szeretnek.
Örülök, hogy láthatom, hallhatom, simogathatom, ölelhetem és puszilhatom őket, hálás vagyok azért, mert erős és egészséges vagyok, így gondoskodhatok róluk. A legnagyobb boldogság számomra, hogy ők is egészségesek, boldogok.

Hálás vagyok a férjemért, aki nagyon jó ember, szerető és gondoskodó apa.
Hálás vagyok minden megvalósított célomért/célunkért, örülök a munkám gyümölcseinek. Örömmel sütök-főzök a családomnak, a barátaimnak és hálás vagyok, mert van miből és van kinek.

Nem túl hosszú a lista. A kimaradtak mellett biztosan tudom, hogy hosszabb lenne azoké, amelyeknek örülnöm "kellene", melyekért szintén hálával tartozom, mégis elnézek felettük. Olykor önvizsgálatot tartok, ilyenkor megkapják az elismerést, de a hétköznapokban továbbra is elsikkadnak.
Talán jól van ez így is. (?)
fotó: Albrecht Dürer - Imádkozó kéz (tanulmány)
Tovább olvasom...

2009. szeptember 13., vasárnap

Csokis cookie

Évek óta ugyanazt a cookie receptet használom. Már fogalmam sincs, hol találtam az eredetijét, de rendszeresen ajánlgatom boldog-boldogtalannak. Számtalan félresikerült "tutibiztos" recept után ez volt az, ami az én ízlésemnek tökéletesen megfelelt. Mogyoróval, dióval, mandulával, csokival, kakaóbabbal, aszalt gyümölcsökkel, fűszerekkel... Mikor mire fáj a fogunk. :)

Az unokaöcsém születésnapjával kapcsolatban került szóba, hogy "ha igazán örömet szeretnék okozni" neki, akkor sütnék egy csupacsokis cookie-t. A vörös ördög futott egy potyakört a fejemben, de végül úgy döntöttem, nem kockáztatom meg, hogy csak a sütit kapja ajándékba... :P A kéréséhez alakítottam most a receptemet, az alapot kakaósra készítettem, a belevalókat pedig étcsokoládéra korlátoztam.


A tésztához margarint kevertem ki por- és barnacukorral, vanília eszenciával, tojásokkal, végül a keveréket géppel kissé habosítottam. Hozzáadtam a kakaóport, majd miután azt egyenletesen eloszlattam a vajas masszában, a lisztet, sót, és sütőport is belekevertem. A legvégén beleforgattam az apróra vágott étcsokoládét.
Egy evő- és egy teáskanál segítségével helyes kis gombócokat formáltam (kb. diónyi méretűeket), ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe pottyantottam, egymástól kb. 5-6 cm-re (sütés közben terülnek). 170 °C-on 15 percig sütöttem, ekkor még megnyomva a tetejét kissé lágynak érezni a tésztát, de míg hűl, megszilárdul. Finom, puha, omlós süteményeket kaptam, nehéz abbahagyni, ha egyszer belekóstol az ember lánya. :)
A sima "fehér" változatot sokszor tovább szoktam sütni, úgy is nagyon finom, a sütik "kekszesebbek", ropogósabbak lesznek. Ennél a kakaósnál nem tudtam a színt figyelni, elégetni pedig nem akartam, így inkább megmaradtam a puhább változatnál, de nyugodtan lehet nálam bátrabb, aki szívesen ropogtatna.



Hozzávalók: 35 dkg margarin/vaj, 20 dkg porcukor, 10 dkg barnacukor, 3 tojás, 1 evőkanál vanília eszencia, 5 dkg ét kakaópor, 40 dkg liszt, 1,5 teáskanál sütőpor, 10 g só, 25 dkg étcsokoládé.
Tovább olvasom...

2009. szeptember 12., szombat

Kefires lángos

Elsőként Margit2 kefires lángosát elkészítve éreztem azt, hogy házilag is lehet igazán jó lángost sütni. :) Ám hiába minden igyekezetem, sehogy nem sikerült igazán nagy, félbehajtható "piaci lángost" kreálnom belőle, pedig az íze, állaga végre valóban olyan volt.
Felbuzdulva nekiláttam és összehasonlítottam néhány receptet, aztán az éppen fellelhető 450 g-nyi kefiremből készítettem egy tésztát. Na nem állítom, hogy én fedeztem fel a spanyolviaszt, de már érezhetően nagyobbak a lángosaim - talán még egy kis módosítás és a végén igazán tányérnyiak is lehetnek. :))
A tészta ugyanolyan puha, mint Margitkáé, és szintén eláll a hűtőben egy hétig - ezt csak gondolom, mert nálunk másnap mindig elfogy. :D


A lenti adagból nekem 10-12 db, "majdnem nagytányérnyi" :)) méretű lángosom lesz.

Az élesztőt felfuttatom langyos, cukros tejben. A felfuttatott élesztőt hozzákeverem a liszthez, és egyben a kefirt, a tojásokat és a sót is hozzáadom. Jól kidolgozom, majd 1 órán át kelesztő tálban kelni hagyom, ezután mehet a hűtőszekrénybe (minimum) néhány órára.
Frissen sütöm: a hideg tésztából olajos kézzel szedek egy adagot, kicsit meggömbölyítem, majd széthúzogatom, amilyen vékonyra csak tudom. Forró olajban mindkét oldalát aranybarnára sütöm.

A tésztába kerül: 45 dkg kefir, 1,5 dl tej, 2 db egész tojás, 70 dkg liszt, 1 csapott evőkanálnyi só, 1 nagy teáskanálnyi cukor, 3-3,5 dkg élesztő.
A sütéshez olaj, a lángosra ízlés szerint tejföl, sajt, fokhagyma...
Tovább olvasom...

2009. szeptember 10., csütörtök

Zöldparadicsom saláta

A párom szerint ez a főtt paradicsom legtökéletesebb változata, ő ugyanis -elvileg- csak nyersen szereti a paradicsomot. Savanyúságként valahogy mégis fogy nála, sőt, sohasem elég. :) Annyira nem, hogy mivel az idei rossz termésünk mellett nem tudtunk volna eltenni, így a drága üzletelt a kertszomszédunkkal a téli "betevőjéért". A csereáru annyira kecsegtető ajánlatnak bizonyult, hogy Pista bácsi két felhőszakadás között önként -és fütyörészve- kivonult a kertjébe, és a lucskos paradicsomtövekről leszedegetett egy szatyornyi árut, amit ezután még át is hozott hozzánk. :))


Ha már megérkezett a paradicsom, hát nekiláttam. Megmostam, leszáraztam és kb. fél centis karikákra vágtam a paradicsomokat. Közben párom megpucolta a hagymákat, amit én a paradicsomok mellé aprítottam. Sóztam, összeforgattam a hagymát és a paradicsomot, majd egy nagy abrosszal letakarva hűvösre tettem - ez a hűvös nálam a garázs. Elvileg 24 órát kell állni hagyni, de ez idén 18 órára rövidült.


Másnap reggel felöntőlevet készítettem, amiben több részletben, rövid ideig főztem a hagymás paradicsomot. Ez nagyjából úgy festett, hogy a lobogva forró felöntőlébe tettem a zöldségek egy részét, felforraltam, majd szűrőkanállal kihalásztam őket. Újabb adag, újra forralás... Még forrón üvegbe szedtem a savanyúságot, majd a forrázás végeztével a maradék lével megtöltöttem az üvegeket. Tartósítószert tettem rájuk, lekötöttem az üvegeket, majd szárazdunsztban hagytam kihűlni a savanyúságokat.
...és amikor végeztem a lekötéssel, akkor jutott eszembe, hogy nem próbáltam ki a celofános-tartósítós megoldást. :(

Hozzávalók: zöld paradicsom és hagyma - ízlés szerint, én 1 kg (tisztított-aprított) paradicsomhoz kb. 30 dkg hagymát teszek, továbbá finoman sózom, mielőtt állni hagyom.
A felöntőléhez: 1 l vízbe 3 dl 10 %-os ecet, 1 dkg só, 15-20 dkg cukor (vagy ízlés szerint), fűszerek.
Én most kb. 5,3 kg paradicsomhoz 1,5 kg vöröshagymát tettem. Ehhez 3 liter vízből készült felöntőlé, amibe 9 dl ecet, 3 dkg só, kb. 55 dkg cukor, 1 tk feketebors, 1 tk koriander, 2 tk mustármag, 3 nagy babérlevél került. Valamennyi lé megmaradt, de ez nyilván függ attól is, mennyire tömjük meg az üvegeinket. Ne számítsunk túl sok savanyúságra, ebből összesen 10 nagy és egy picurka üveg lett.
Tovább olvasom...

2009. szeptember 9., szerda

Szilvás gombóc

Idén valahogy elmaradt a sárgabarackszezonban a gombóckészítés, csak most jutott eszembe, hogy ideje lenne pótolni - ha mással nem, hát szilvával töltve.
Ahány ház, annyi szokás, legalábbis ami a gombóc tésztáját illeti. Nem mindegy, mikor, milyen burgonyát főzünk hozzá, ha pontosan követjük a recepteket, akkor éppen a burgonya miatt hatalmas csalódásokat élhetünk át. Én -nagymamám után szabadon- mindig "érzéssel" készítem, de most lemértem a hozzávalókat is - kezdőknek talán támpontként szolgálhat.

sárgabarackos gombóc 2011

Először héjában, sós vízben megfőzöm a krumplit, majd hámozom és krumplinyomóval összetöröm, végül hagyom teljesen kihűlni. Miközben a burgonyát hűtöm, a szilvát tetszés szerinti méretűre darabolom, cukorral és fahéjjal megszórva állni hagyom. Vajon zsemlemorzsát pirítok, amihez a tűzhely lezárása után egy kevés cukrot keverek, hogy édes legyen a morzsám.
Miután kihűlt a krumpli, áttöröm, zsírt, tojást teszek hozzá és összedolgozom. Hozzáadom a lisztet és egy csipet sót, és puha tésztává gyúrom össze. Ezután lisztezett deszkán kinyújtom a tésztát, négyzeteket vágok belőle, amelyeknek a közepébe szilvát teszek, majd gombócokat kerekítek belőlük.
Enyhén sós, lobogó vízben főzöm meg, végül pirított zsemlemorzsába forgatom a gombócokat.


Hozzávalók: 70-75 dkg burgonya, 1 tojás, 2 normál evőkanál zsír, kb. 20 dkg liszt (nekem nyújtással együtt kevesebb, mint 20 dkg fogyott most), szilva, fahéj, só, cukor, zsemlemorzsa, vaj.
Szilva helyett más gyümölccsel, pl. sárgabarackkal, eperrel, szederrel (...) is tölthető.
Tovább olvasom...

2009. szeptember 1., kedd

Házisüti STOP

Mostanában kötekedős vagyok és sűrűn meglepődöm. Néha magamon is, de azért még mindig többször máson, a rendszeren, az életen.

Új "óvodai szülő" vagyok, a nagylányom most kezdi, beszokunk éppen. Az évkezdő szülőin valahogy elfelejtődött a szülinap-névnap témakör, így ma beszélgetés közben rákérdeztem erre is. Gondolom, sokaknak nem mondok újat azzal, amitől ma kissé leesett az állam: nem lehet házi süteményt bevinni az oviba.

???
Részemről teljes a döbbenet.
Persze, megértem, ÁNTSZ, előírások, szabályzat...bla-bla... Állítólag ez nem egy új keletű szabály, számomra mégis az. Az újszülöttnek minden vicc új...

Két megoldás van.
Az első a "hivatalos", az egészséges életmódra nevelés: vigyünk gyümölcsöt szülinapra!
Na jó, ez azért vicc, ugye? Egészséges életmód ide vagy oda, nem hiszem, hogy néhanapján ne lehetne megengedni bármelyik egészséges gyereknek egy kis szeletke süteményt.
Máshol működik ez a gyakorlatban? "Figyelem gyerekek! Ma Pitypang ünnepli a születésnapját, mindenki kap egy szeletet Pitypang nagy, szülinapi almájából!"

A másik, hogy az óvónők dacolva a rendszerrel, meg szokták engedni, hogy a szülők mégiscsak bevigyenek egy tortát vagy süteményt.
A cukiból.
Mert az belefér a szabványba. Mert attól nem kaphat a gyerek szalmonellafertőzést.

Ez részemről erősen üti az egészséges életmód szöveget. Nem áltatom magam, hogy az általam sütött piskóta "egészséges" lenne, nem is főzök konzervcímkéket analizálgatva, de lehetőségeimhez mérten próbálok a lehető legkevesebb adalékot tenni a fazékba.
Néhány hónapja séta közben megkívántam egy kis süteményt, de már késő délután volt, tudtam, hogy itthon nincs az a pénz, amiért nekiállnék már sütni. Bementünk az egyik cukrászdába és bevásároltunk. Semmi extrát, semmi ismeretlent, csak a jól ismert, régi, hagyományos cukrászsüteményeket. Komolyan mondom, borzalmas volt. Szoktam itthon krémest csinálni. Tojásból, tejből főzött krémből. Szerintetek volt a kettőnek ízben/színben/állagban bármi köze egymáshoz? Pedig én fagyasztott, kész leveles tésztát használok, nem gyúrogatok, küzdök, csak a krémet főzöm hozzá. A puncsszelet: mintha cukorba harapnék. Még csak rumos íze sem volt. A "töltelék" rész pedig -ez a végső döfés-, vajkrém (cukrászkrém) darabkákat tartalmazott. Ááá, mi a francot keres az ott??? A növényi habról nem kell mesélnem, biztosan van, aki szereti, részemről minimum harmincszoros életfogytiglant adnék annak, aki kitalálta, hogy a cukrászdákban csak ezt lehet használni. Nem vagyok vegetáriánus, nem vagyok allergiás a tejre, tejszínből készült habot akarok! A "piskótától" köhögési ingerem támad, mert olyan, mintha egy kanálnyi fűrészport küldenék le a torkomon... stb, stb, stb...

Visszakanyarodva: elhiszem, hogy szabvány, szalmonella, ÁNTSZ, ...
...DE(!) nem hiszem, hogy nálam, aki a SAJÁT gyerekemnek sütök, SAJÁT fogyasztásra, boltban vásárolt, fertőtlenített, "szalmonella ellen vakcinázott állományból származó" :P tojásokból, szóval nálam (én, mint anya) bárki jobban odafigyelne arra, mi kerül a süteménybe. Na persze, ne vigyünk tiramisut, de egy sima piskóta, ami azért némi időt eltölt a sütőben, nem hiszem, hogy gondot okozhatna. Vagy aprósütemény, keksz, kréker, akármilyen egyszerű szelet, muffin, és még sorolhatnám.
Komolyan, olyan veszélyesek ezek???

Holnap vissza kell erre a kérdésre térnem, mert egyszerűen nem hiszem el. Le vagyok maradva? Ez a természetes, bevált szokás mindenhol?
Tovább olvasom...

Borsóleves

Az utóbbi időben jegeltem ezt a levest, ugyanis a lányom kitalálta, hogy bár imádja a borsólevest, a borsót már nem annyira szereti benne. :S Így aztán én lettem a külön bejáratú asszisztense, akinek jobb dolga híján a borsókat kellett kibányásznia a tányérjából. Néhány alkalom után mérgemben úgy döntöttem, hogy a továbbiakban mellőzöm az étlapról a "kedvencét", idővel talán majd megjön hozzá újra a kedve.

Nos, már úgy egyébként is régen főztem utoljára levest, a kezembe is akadt egy zacskó fagyasztott borsó, hát most ismét megpróbálkoztam vele. Érdekes... a leányzó úgy tömte befelé, hogy féltem, az egyik falat után lecsúszik a kanál is. :P



A borsólevest mindig úgy készítem, ahogy még lánykoromban anyumtól ellestem. Kevés olajon nagyon apróra vágott hagymát pirítok, majd rádobom a kis kockákra (vagy karikákra) vágott sárga- és fehérrépát is. Kicsit összeforgatom, és néhány perc után hozzáteszem a fagyasztott borsót. Miután "kiolvad" a borsó, megszórom egy kevés pirospaprikával és liszttel, alaposan összeforgatom, majd felöntöm vízzel a zöldeket. Ilyenkor teszem bele a szintén apróra vágott karalábét, néha burgonyát, sózom és borsozom, és olykor hozzáadok egy leveskockát is. (Sajnos nálunk ritka kincs a bespájzolt húsleveslé, de ha van...)
Amikor a zöldségek megpuhultak, a Főfogyasztó óhaja szerint vagy levestésztát főzök, vagy galuskát szaggatok bele.

Hozzávalók: kb. 25-30 dkg fagyasztott zöldborsó (régebben több, de mostanában ugye "nem szeretjük"), 1 aprócska fej hagyma, 3 nagy sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 1 kisebb karalábé, só, bors, liszt, pirospaprika, tészta vagy 1 tojásból készült gyors galuska.
Tovább olvasom...