Tejpuding

...avagy panna cotta.

Sosem ettem, főleg nem készítettem tejpudingot, de most Kiskukta :))) tanácsára ez lett a hűtőben árválkodó tejszínből. Recept híján egy kis kutakodás után David Lebovitz panna cottája lett a befutó. Mivel fogalmam sem volt, milyen lesz a végeredmény, az adagot feleztem...
...hogy aztán duplázzak belőle. :D

csokival

Nagyon egyszerű desszert, amihez először tejszínt melegítettem cukorral és vaníliával. Amikor a tejszín forrásig melegedett, levettem a tűzről és lefedve pihentettem úgy fél órát.
Hideg vízben kb. 5-10 percig áztattam a zselatinlapokat. Miután kivettem a vaníliahüvelyt, a tejszínt kissé újra felmelegítettem (legyen forró, de nem kell felforralni). A vízből kihalászott zselatinlapokat a forró tejszínbe tettem és oldódásig - és kicsit azon túl is - kevergettem.
Semleges ízű olajjal kiolajoztam a tálkákat/poharakat/csészéket - gondolom eredetileg ez arra szolgálna, hogy tálalásnál majd könnyebben kicsusszan a puding a formából, de nem sokat ér, így akár el is hagyható. A tejszínt eloszlattam a formákban, majd azon melegében hűtőszekrénybe tettem őket. Ott pihengettek - kb. 12 órát (este csináltam, másnap pusztítottuk).

Úgy 6 óra alatt megdermed rendesen a puding, de ez azért a hűtő hőmérsékletétől és a forma nagyságától nagyban függ, úgyhogy ha vendégeket várunk rá, akkor inkább készítsük el előző nap. Tehetjük valamilyen szép pohárba, akkor nem kell a formából való kioperálással megküzdenünk, és természetesen tálalhatjuk tányérra borítva is.

vaníliamagok - guszta, igaz? :)

Az eredeti recepthez képest annyi módosítást eszközöltem, hogy kevesebb zselatint használtam, ugyanis több receptet is elolvasva így szimpatikusabb volt. Bár valószínűleg ez is oka annak, hogy a puding nem akarta a formát olyan könnyen elengedni, nem bántam meg. A végeredmény egy nagyon finom, lágy, krémes, vaníliás, tejszínes, remegős puding lett. Ettük magában, ribizliszósszal nyakon borítva, csokoládéval díszítve, pohárból és tányérról...és ez csak az első 2 adag volt... :D
Legkönnyebben egyébként úgy tudtam tányérra borítani a desszertet, hogy a pudingot egy éles késsel először körbevágtam a forma mentén, majd rövid időre forró vízbe állítottam az edényt. Ez nálam még igényel némi gyakorlást, de szerintem lesz rá módom rutint szerezni. :D

ribizliszósszal

Hozzávalók 4-5 adaghoz: 500 g tejszín, 50 g cukor, fél rúd vanília, 3 lap zselatin (5 g - eredetileg kb. 10-12 g).
A ribizliszószhoz 250 g mirelit piros ribizlit 7-8 dkg cukorral és 1 teáskanál házi vanília eszenciával forraltam együtt pár percig. Kihűtve került a panna cotta mellé.

Tovább olvasom...

Tejszínes eperleves

Krémleves: naná. :)
Tavaszízű: naná. :)
Szepyke becsukja a szemét: naná. :))

A leves nagyon egyszerű. Vizet forralok egy kis cukorral, fahéjjal és vaníliával. Amikor már színesedni kezd a lé, beleteszem a mirelit epret és lassú tűzön tovább főzve megvárom, míg kienged a forró vízben. Ekkor kiveszem a fűszereket, az epret pedig botmixerrel pépesítem. Egy szűrőn átengedem egy másik edénybe, majd tejszínben elkevert keményítővel besűrítem. Éppen csak felforralom.
Behűtve, tejszínhabrózsákkal, és eperöntettel meglocsolva tálalom.

úsznak az eprek

A szűrő lehet egészen apró lyukú, ekkor egy kis türelemmel akár az összes magtól megszabadulhatunk, én most egy kicsit nagyobbat választottam és csak a magocskák zömét iktattam ki.

Hozzávalók: 5 dl víz, fél rúd fahéj, fél rúd vanília felhasítva-hüvelyestől, 10 dkg cukor, 60 dkg mirelit eper, 2 dl tejszín, 2 púpos evőkanál étkezési keményítő.

Tovább olvasom...

Rakott burgonya

Újabb műremek a "ronda de finom" kategóriás ételek közül...bár annyira nem is ronda, csak tálalni ne kelljen... :)) A hozzávalókat sohasem mérem, általában úgy készül, hogy veszek x tojást, ugyanannyi virslit a gyerekek és az én kedvemért, egy jó darab kolbászt a párom és az én kedvemért, a krumpli meg annyi, amennyi belefér a fazékba, de legyen viszonylag apró szemű és darabra kb. másfélszerese a tojásnak. :D A tejföl jó sok legyen, mert az a finom, ha nem száraz az étel, és ha éppen akad néhány szelet füstölt szalonna, akkor szépen bevagdosom őket és még azokat is a rakás tetejére biggyesztem. Most nem akadt, de így is jó. :)

A burgonyát alaposan megmosom, majd sós vízben, héjában megfőzöm. A tojásokkal ugyanígy teszek. Miután mindkét hozzávaló megfőtt, hideg vízzel leöblítem, majd megpucolom őket. A virslikről, kolbászról is lehúzom a héjukat, valamint a tejfölt simára keverem.
E rövidke :)) előkészület után egy olajjal kikent tűzálló edénybe rétegezem a hozzávalókat: alulra a burgonya fele vékony karikákra vágva, kicsit megsózom, majd vastagon lekenem tejföllel. Erre jön a szintén karikákra vágott kolbász, kemény tojás és virsli, végül a maradék burgonya. A tetejét ismét enyhén megsózom és tejföllel kenem meg. Sütőbe tolom és 180-190 °C-on "pirosra" sütöm.

Egyszerű és remek étel. Szinte bármilyen savanyúságot, és -a hozzám hasonló kenyérimádóknak- friss kenyeret kínálhatunk mellé.

Hozzávalók: kb. 1,2-1,5 kg kisebb méretű burgonya, 6-8 db tojás, 3-4 pár virsli, 1 kisebb szál füstölt kolbász, 1,5-2 nagy pohár tejföl, só, olaj.

Tovább olvasom...

Lencseleves

Egy újabb étel, ami nem volt gyerekként a kedvencem - ráadásul minden szülinapomon ez volt az "ünnepi ebéd", és én ezt igazi büntetésként éltem meg. Így nem csoda, hogy nagyon sokáig közelébe nem jutott annak, hogy megkedveljem. Aztán jött a saját háztartás, saját konyha, saját szájíz, és valahogy megszerettem. Öregszem? :D

A hagymát apróra kockázom, majd egy kevés olajon üvegesre párolom. Felöntöm 1 liter forrásban lévő vízzel, hozzáadom az előzőleg megmosott és lecsepegtetett lencsét, majd egy kevés ételízesítőt adok hozzá. Fedő alatt az újraforrástól számítva kb. 25 percig főzöm. Ezalatt megpucolom, majd felaprítom a burgonyát és a sárgarépát.
Amikor a lencse félkész, hozzáadom a zöldségeket, szárított majoránnával ízesítem és tovább főzöm. Kb. negyed óra elteltével karikákra vágott füstölt gyulait adok hozzá és további 10-15 perc alatt készre főzöm a levest. A főzési idő legvégén még ízesítem, sót, borsot adok hozzá és ecettel, esetleg egy kevés cukorral pikánssá teszem.

Hozzávalók: 1 közepes vöröshagyma, 25-30 dkg lencse, 2-3 szál sárgarépa, 4-5 db kisebb méretű burgonya, 25 dkg füstölt gyulai kolbász (vagy bármilyen füstölt kolbász ami eléggé egyben van :)) ahhoz, hogy ne essen szét főzés közben), 1-2 evőkanál olaj, 1 púpozott evőkanál vega-mix, majoránna, só, őrölt bors, ecet, esetleg egy csipet cukor.

Tovább olvasom...

ez+az blogokról

Az utóbbi időben kicsit eltűntem, sok a dolgom (vagy kevés az időm? :D), de az élet nem áll meg, enni kell. :)) Gasztroblogokhoz az elmúlt napokban két esetben fordultam, ezek eredményét hoztam most mutatóba...

Sok más blogger után Limara remekbe szabott flottája nálunk is sikert aratott, nagyon jó alternatívája a pizzának, ha azt esetleg unnánk már. Biztosan többször elkészül még nálunk is, többféle ízesítéssel.
Annyiban módosult nálam az elkészítés, hogy én a dagasztást és a kelesztést is a kenyérsütő géppel végeztettem, majd ezután formáztam, újra kelesztettem és sütöttem őket.

Az alábbi hozzávalókból állt a 8 csónak: 175 gr natúr joghurt, 2 dl tej, 0,5 dl olaj, 2 teáskanál só, 40 dkg kenyérliszt (BL80), 10 dkg Graham liszt, 2 evőkanál burgonyapehely, 1 teáskanál cukor, 2,5 dkg élesztő, továbbá kb. 25-30 dkg füstölt kolbász és sok-sok trappista sajt (az utolsó két tétel természetesen ízlésfüggő).
Fázisfotók és eredeti recept Limaránál. Köszönet a receptért! :)

A másik blogrecept Dulminától származik, ő többféle ízesítéssel elkészítette már a zabkekszeit itt, itt és még itt is. A keksz kiadós, kellemes, de sehogy nem akart olyan szépre sikerülni, mint Dulminának. :D Meglepő módon még a csokis-krémes sütirajongó 4 éves lányomnak is ízlik, ma reggel oviba menet is elrágcsált kettőt belőle.

Teljesen Dulmina után készítettem, így a receptért kéretik hozzá látogatni. Az én kekszem ízesítői: 5-5 dkg durvára vágott aszalt meggy, aszalt cseresznye és mandula voltak.
Köszönet a receptért! :)

Tovább olvasom...

Jó vagyok keltekben!

:))
Legalábbis Yasmine szerint.

Az a megtiszteltetés ért, hogy Yasmine megajándékozott ezzel a blogdíjjal. Meglepő elismerés, igyekszem a későbbiekben megpróbálni méltó maradni, vagy inkább méltóvá válni hozzá. :)
Nagyon köszönöm Yasmine! :)

Elsősorban visszaadnám a nagymester "feladónak", továbbá keltekben legfőbb recept-, és ötletforrásomnak: Limarának. Mellettük Jadénak, akinek minden úgy pottyan ki elsőre a kezei közül, mintha kelesztőtállal a kezében született volna :))), valamint Kiskuktának, aki munkájával arra törekszik, hogy a finom kelt tészták lehetőleg egészséges(ebb)ek is legyenek.

Tovább olvasom...