Joghurtkrémes torta v1.0

Igazából babatorta, de a már "nemisolyanbabának" szánva. :)

A kicsim 16 hónapos, már eszik tojást, tejtermékeket, így a névnapjára egy kicsit lazábbra vettem a szabályokat, mint nem is olyan rég, a szülinapján (/2). Ettől függetlenül még mindig egy nagyon könnyű, szerintem kisebb gyerkőcöknek (is) ideális tortát sikerült összeraknom.

Az alapja egy 3 tojásos vizes piskóta volt, amit most igyekeztem nagyon lazára keverni. A piskóta állagát rém egyszerűen szoktam szabályozni: amikor erősebb, sűrűbb tésztára van szükségem, több lisztet teszek bele, amikor lazábbra, akkor kevesebbet. :) 18-as kapcsos tortaformában sütöttem, lehetett volna nagyobban, mert elég lassan sült át és majdnem kimászott belőle, de még éppen megúsztam. A kihűlt piskótát megskalpoltam (kicsit púpos lett a közepe, így egyenesre kellett szabnom), majd 3 lapba vágtam.

A joghurtkrémhez a joghurtot 2 kanál cukorral és egy kis vanília eszenciával, lassú tűzön, kevergetve, felmelegítettem. Közben beáztattam egy csomag lapzselatint, majd amikor a joghurtban elolvadt a cukor, kinyomkodtam őket és a joghurthoz kevertem. A tejszínt keményre vertem újabb 2 kanálnyi cukorral, majd a langyos joghurttal összeforgattam.

Egy tortatányérra helyeztem egy piskótalapot, majd köré illesztettem egy állítható tortaformát. A tortaforma méretét úgy állítottam be, hogy a piskóta és a forma között mindenhol legyen egy kisujjnyi hézag. A piskótalapra kanalaztam a joghurtkrém harmadát, beledaraboltam egy fél banánt, majd egy szilikon lapáttal elegyengettem. Igyekeztem a joghurtkrémmel légmentesen megtölteni a forma-piskóta közötti részt is. Ezután ráhelyeztem egy újabb piskótakarikát, kissé lenyomkodtam, majd megismételtem az előbbi joghurtos-banános műveletet. A végén rákerült a harmadik karika is, valamint a joghurt utolsó harmada. Az egész pontosan a forma tetejéig ért (nagy bánatomra...*). Elsimítottam, majd ment a hűtőbe.

nagyon könnyű, nagyon finom, nagyon "baba" :))

Az epret megmostam, megpucoltam, papírtörölközőn leszárítottam. A kissé lehűtött torta tetejét kiraktam félbevágott eperszemekkel, majd visszaraktam a hűtőszekrénybe. Ezután elkészítettem a gyümölcskocsonyát, majd vékonyan bevontam vele a torta tetejét.

Tálalás előtt a tortát egy vékony pengéjű késsel elválasztottam a formától, majd a formát leemeltem róla.
Időhiány miatt csak kb. két órát tudott dermedni a torta, ennyi idő alatt már szeletelhetővé vált, de ezt csak erős idegzetűeknek javaslom. :)) Jobb, ha hagyjuk egy éjszakát pihenni a hűtőben.

*A gyümölcskocsonyával, tortazselével és hasonlókkal én egyenesen hadilábon állok. Írtam már? :S Borzalmas kocsonyákat tudok gyártani, egyszerűen nem tudom eltalálni a tökéletes időpontot, amikor rátehetem a tortára. Így aztán vagy híg lesz és eláztatja a tortát, vagy félig dermedt, és randa dimbes-dombos lesz a végeredmény. A joghurtkrémes, pudingos sütiknél általában jól ki lehet ezt játszani, egyszerűen csak hagyom teljesen megdermedni a krémet, majd felöntöm az egészet a híg zselével, és az a hűtőben szépen megdermed. Amikor van hely a krém és a forma teteje között... Most ugye nem volt. :((( Siralmas vagyok.

Hozzávalók...
...a piskótához: 3 tojás, 3 evőkanál forró víz, 6 evőkanál cukor, 6 evőkanál liszt (vagy ki, hogyan készíti);
...a joghurtkrémhez: 3x125 g natúr joghurt, 2+2 csapott evőkanál cukor, 1 teáskanál vanília eszencia, 1 csomag lapzselatin (6 lap/10g/csomag), 4 dl tejszín;
...továbbá: 1 banán, kb. 15-20 dkg eper, 1/2 csomag epres gyümölcskocsonya előírás szerint elkészítve.

Tovább olvasom...

Elmaradtam...

...mindenhogy, mindennel.
A blogommal, a főzéssel legfőképpen, sajnos a múltkori javulás az egészségemet illetően csak látszólagos volt, továbbra is betegecskén tengetem napjaimat. :( Most ismét kezdek jobban lenni - kopp-kopp-kopp. Bár az agyam (az a kicsi) még mindig lötyög a helyén, igyekszem összeszedni magam és hozni azokat, amivel lógok...

Például ezt az elismerést, amivel elsőként Iván gondolt rám (ő a másik blogom rendszeres olvasója, így most csalok, hogy ne kelljen ismételnem magam :P), valamint megkaptam Edótól és Nikitől is.

Köszönöm nektek, és íme, a válaszaim:

Kedvenc...
...íróm: ponyvarajongó vagyok - Stephen King
...könyvem: nincs, a legnagyobb hatással talán a Kisdarázs volt rám, amikor még gyerkőcként először olvastam
...italom: tea és sör (ami mostanában alkoholmentes)
...ételem: nincs - sokmindent szeretek, de legfőképpen a házi süteményeket :))
...énekesem: nincs, akik hangját leginkább kedvelem: John Legend, James (aki nem Jim) Morrison, Sting
...énekesnőm: nincs, egy ideje talán Norah Jones az, akit leginkább szeretek hallgatni
...színészem: nincs
...együttes: nincs
...dj: nincs - egy ideig az forgott az agyamban, hogy "mi vaaan?", aztán rájöttem...jujj, de öreg vagyok :D és :(
...dal: nincs
...sorozat: nincs, de a 24-et nagyon bírom (bár az utóbbi évadokban elkezdett leereszteni, mint egy lyukas lufi)
...mozi film: nincs, most a totál favorit az Így neveld a sárkányodat (gyerekeknek, és sosem felnövőknek - aki még nem látta: sipirc a moziba!)
...hangszerem: nem játszom, de szeretem a hegedűt és a zongorát hallgatni
...hónap: bármelyik, amikor nincs nagyon meleg
...nap: nincs, amikor dolgoztam, a péntek volt :D
...évszak: valamiért mindegyik
...napszak: hajnal - csak lusta vagyok élvezni is
...sport: ööö, hát nem vagyok egy sportember... :)
...bloggerem: nincs, nem szeretek embereket így rangsorolni, akiket kedvelek, úgyis tudnak róla, mert rendszeresen járok hozzájuk (amikor éppen nem vagyok padlón)
...kommentelőm: minden kommentelőmet kedvelem, nagyon jó arcok járnak hozzám :)))
...idézet: nincs, bár ahogy ezt leírtam, beugrott az egyik osztályfőnököm, amint ezt mondja: "...az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen!" Azt hiszem Bizottság, de nem esküszöm... :))

Tovább nem küldeném, mert eléggé körbejárt már a kérdés.

A másik elmaradásom egy szívből jövő, kedves kis kép, amivel Edó és Gluténmentes Andi gondoltak rám. Nagyon szépen köszönöm mindkettőtöknek! :))

A csodás pipacsokat (egyáltalán vannak még pipacsok? gyerekkorom óta nem láttam pipacsmezőt...) küldöm mindazoknak, akik rendszeresen vagy rendszertelenül benéznek hozzám. Köszönöm nektek!

Napi örömöm: három nap alatt sikerült befejeznem ezt a bejegyzést. :)))

Tovább olvasom...

Csirkeburger

Gondolom nem csak én vagyok úgy vele, hogy szeretem a bohócos gyorsétterem csirkés szendvicsét, csak kissé sokallom az árát. A saját konyhánkban, a megszokott minőségű alapanyagokból nagyon hasonló szendvicset tudunk készíteni, érdemes hát elbíbelődni vele.

A húst megmosom, megszárítgatom, nagyobb darabokra vágom, majd húsdarálón kétszer ledarálom (vagyis ledaráltatom a férjemmel :D). Ezután sózom, borsozom, és hűtőbe teszem 1-2 órára (ha nincs elég időnk, ez a pihentetés nyugodtan elhagyható).
Egy tálcára alufóliát terítek, olajjal lekenem. Egy nagyobb fánkszaggató formát szintén megkenek olajjal, majd az olajozott fóliára téve, 1-2 evőkanálnyi húst teszek bele. A kanál hátát beolajozom és ezzel simítom a húsmasszát a formába. (Igyekszem a húst egyformán elosztani és figyelni arra is, hogy lehetőleg minél jobban összetömörítsem a húst.) Kb. 1-1,5 cm magas húspogácsákat készítek. Ezután a formát eltávolítom, újra lekenem a belsejét olajjal és újabb pogácsákat készítek, amíg a hús elfogy. (Másik lehetőség, hogy a húsmasszát "kinyújtjuk" és formára szúrjuk, mint ennél a receptnél.) Alufóliával letakarva ismét hűtőszekrénybe teszem 1-2 órára.

Hagyományos panírozáshoz készülök elő: egy csipet sóval felverem a tojást, egy-egy tányérba lisztet és zsemlemorzsát teszek. A hűtőből kivett húspogácsákat hagyományosan, először lisztbe, majd a felvert tojásba, végül a zsemlemorzsába forgatva panírozom. A bepanírozott szeleteket ismét hűtöm, végül kb. 1 óra elteltével bő olajban, mint a rántott húst, kellemes aranybarna színűre sütöm.

Hamburgerzsemlében (a legjobb a saját készítésű), felcsíkozott jégsalátán, majonézzel tálalom.

Hozzávalók...
...kb. 6 húspogácsához: 1 nagyobb filézett csirkemell (kb. 60-70 dkg), 1/2 evőkanál só, 1 teáskanál őrölt bors;
...a panírozáshoz: 2 db tojás, liszt, zsemlemorzsa, csipet só;
...a formázáshoz és a sütéshez: olaj;
...a tálaláshoz: hamburgerzsemle, majonéz, jégsaláta, vagy ízlés szerint amit szeretünk.

Ez a recept is megjelent már a Kifőztük magazin második számában. Az újság pdf formátumban letölthető a magazin honlapján.

Tovább olvasom...

Karamell-krémlikőr

A gasztroajándék-hívek még éppen elkészíthetik anyák napjára ezt a finom krémlikőrt, ajándékba, vagy csak úgy elkortyolgatni egy kellemes beszélgetés közben a mamával, nagymamával. ;)

A cukrot és a vizet egy edénybe teszem és lassú tűzön karamellizálom. Apránként hozzáadok 3 dl tejszínt, majd beleteszem a vaníliarúd kikapart magjait és hüvelyét, valamint a sót. Továbbra is alacsony lángon főzöm, olykor megkeverem.
Kb. fél óra forralás-kevergetés után, amikor már teljesen felolvadt a karamell és besűrűsödött a tejszín, hozzáadok még újabb 1 dl tejszínt. Ezzel együtt még egyszer felforralom, majd a tűzről lehúzva, hűlni hagyom.

1-1,5 óra elteltével a kihűlt tejszínes karamellkrémből kiszedem a vaníliahüvelyt, majd vodkát keverek hozzá. Átszűrve, üvegbe töltöm a krémlikőrt. Hűtőszekrényben tárolom, fogyasztás előtt összerázom az üvegben.
Azonnal fogyasztható, de néhány nap után még finomabb, érdemes hát várni vele.

Hozzávalók kb. 5,5 dl krémlikőrhöz: 15 dkg nádcukor (kristálycukor is megfelel), 2 evőkanál víz, 3+1 dl tejszín (30%), 1/2 rúd vanília, csipet só (vagy ízlés szerint), 2 dl vodka (vagy ízlés szerint).

Ez a recept már megjelent az áprilisi Kifőztük magazinban. Az újság mindkét eddig megjelent száma, pdf formátumban, letölthető a magazin honlapján.

Tovább olvasom...

Fahéjhabos madártej

Már olyan régen nem készítettem és már olyan régóta szerettem volna... :)

Most néhány felhalmozódott fehérjét tüntettem el benne, érdemes így is kipróbálni - főleg, ha valaki szereti a habfelhőket a tetején. Én gyerekként nem bírtam, csak a "sárgáját" szerettem, emlékeim szerint valószínűleg azért, mert anyum nem ízesítette a habot. A saját konyhámban természetesen az lett az első lépés, hogy cukorral vertem fel a fehérjét, aztán később belekerült a fahéj is és hááát: mennyei. Annak, aki szereti a fahéjat, mindenképpen. :))

A tejet feltettem melegedni, közben a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket egy kis sóval keményre vertem, majd rászórtam egy kevés cukrot, hozzáadtam a fahéjat, vanília eszenciát és újra keményre vertem. A sárgáját a cukorral, liszttel és vanília eszenciával elkevertem.

Amikor a tej már majdnem felforrt, egy evőkanállal (a méret opcionális, de ne aprózzuk el túlságosan, különben megőszülünk, mire megfőnek) egymás után beleszaggattam a fahéjas habot. Aki még nem próbálkozott a madártejjel, annak egy kis háttérinfó, hogy a hab dagad, tehát hagyni kell helyet neki, és nem szabad a tejet forralni, mert akkor a habgaluskából maximum csak egy lapos korong lesz - bár ez szerintem csak esztétikailag probléma. :) A habgaluskákat főzés közben meg kell fordítani, ezzel együtt kb. 2-3 perc alatt készül el egy adag.

Amikor a hab elfogyott, a tejet megfosztottam az időközben belekerült fehérjedarabkáktól (célszerszám: a szűrőkanál, amivel a galuskákat halászgattam ki), majd egy nagyobb merőkanálnyit a cukros-lisztes sárgájába mertem belőle. Egy kézi habverővel alaposan elkevertem és, folyamatos keverés mellett, az egészet visszacsorgattam a tejbe. Lassú tűzön besűrítettem.

Egy méretes jénaiba szedtem a sárga "krémet", erre sorakoztattam a habfelhőcskéket. Behűtve, kis tálkákba szedve tálaltam - bár éppen a második tálka után nosztalgiáztam el rajta, hogy régebben ment ez egyből a nagy tálból is. :D

Hozzávalók 1 liter tejből készítve...
...a habgaluskához: 4+3 tojásfehérje, 2 evőkanál cukor, 1/2-1 mokkáskanál fahéj, 1 teáskanál vanília eszencia;
...a krémhez: 4 tojássárgája, 4-5 evőkanál cukor, 3 teáskanál liszt, 1 teáskanál vanília eszencia.

Tovább olvasom...

Rozsos fehérkenyér

Napok óta, amennyire csak tudom, hanyagolom a blogot, a főzést. Az ok rém egyszerű, egy nátha jóvoltából egy ideig semmilyen illat- és ízérzékelésem nem volt, ha egy tál fűrészport ettem volna, az sem tűnt volna fel - főleg ha elég vizet kapok mellé. :D Már valamivel jobb a helyzet, de még mindig messze a jó, viszont a főzéshez kezd megjönni a kedvem, így tegnap bevettem magam a konyhába és sütöttem. Kenyeret. A finom kenyérillat alapesetben is megtölti melegséggel az ember szívét, de most, hogy napok óta ez volt az első illat, amit halványan éreztem, egyszerűen örömmámor volt! :))

A kenyér, ahogy általában, a kenyérsütőgép üstjében dagasztódott, némi túlérett öregtészta felhasználásával. Mivel kicsit dekoncentrált is vagyok mostanában :P, a tészta a megszokottnál jóval lágyabb, ragacsosabb lett, ezért dagasztás után alaposan lisztezett felületen még átgyúrtam kissé, így beledolgozva még egy kevés lisztet. Először egy jól kilisztezett kelesztőtálban kelesztettem duplájára, majd formázva egy konyharuhával bélelt, lisztezett szakajtóban. (Halkan megsúgom, hogy ezzel egy kb. 4 éves vágyam teljesült: ennyi ideje nem sikerült szakajtóhoz jutnom itt, hol a GPS sem illetékes :D, és szétküldözgetett követeim által az ország más területein sem.)

A megkelt tésztát óvatosan egy sütőpapírra fordítottam, amit ezután tepsibe emeltem. Eldeformált csigavonalban megkarcoltam a tészta tetejét, majd a 230 °C-ra előmelegített, gőzös sütőbe toltam. Kb. negyed óra elteltével levettem a hőmérsékletet 190 °C-ra, majd később a már színesedő kéreg láttán újra visszaállítottam az eredeti hőfokot. A megsült kenyeret rácsra helyeztem, a tetejéről a felesleges liszt zömét lesepertem, majd hideg vízzel lepermeteztem a kenyeret. Nagyon finom (a teszterek szerint legalábbis), puha, szaftos bélzetű, ropogós héjú kenyerünk született.

Belekerültek: kb. 20 dkg öregtészta, 2,5 dl víz, 2 teáskanál só, 2 evőkanál olaj, csipet aszkorbinsav, 3 evőkanál burgonyapehely, 20 dkg fehér rozsliszt (RL 60), 20-22 dkg fehér kenyérliszt (BL 80), 1 kockacukor, 1 dkg élesztő + további BL 80 liszt az átgyúráshoz, lisztezéshez (kb. 2-3 dkg).

Tovább olvasom...