Rántott libamáj

Rántott libamáj, nahh:
- megtisztít,
- felszeletel,
- liszt,
- tojás felverve egy kis sóval,
- zsemlemorzsa,
- süt (libazsírban, naná),
- picit sóz,
és kész. :P 

Adva volt egy házassági évfordulónk nem is olyan régen. Még éppen a kínlódós, orrtalan-ízlelőbimbótlan időszakomat tapostam javában, a férjem meg beállított egy benga nagy libamájjal, hogy kezdjek vele valamit, ha már évforduló...de ha úgysem érzem az ízeket és különben is bizalmatlanul méregetem a betegesen sápadt színű lúdalkatrészt, akkor mondjuk rántsam ki...
Nem különösebben rajongok a májért, egy évben 1-2 alkalommal csirkéből, hagymával sütve ok és mmm, de finom...na de rántva??? Brrr! (Lehet megkövezni, felőlem lehet libamáj és horror drága, egyszerűen akkor sem ájulok el tőle. Bár így vagyok a tengeri herkentyűkkel is, nem véletlenül nem tenger mellé születtem. :P)

Először még elgondolkodtam, kezdhetnék-e vele valami "flancosabbat", mint a panír, de aztán csak abban maradtam, hogy nem éri meg a (kutató) munkát. :P Így kirántottam. Magamnak és féltve óvott ebihalaimnak persze "biztonsági" csirkecombot is készítettem, mondván, hogy mi aztán éhen nem halunk egy évforduló kedvéért. Az ebédnél aztán fanyalgó arccal megkóstoltam és el kellett ismernem, hogy finom. Na nem, azért csak semmi heuréka és húazannnya, egyszerűen "csak" finom.

elől a máj, hátul a csirkecomb éhhalál ellen :D

Ennek örömére tegnap újra vett egyet. És rántva kérte...paradicsomsalátával. Csak "diétásan"... :P Pedig már van ízérzékelésem, de szerintem nem merte túlfeszíteni a húrt... :D

Tartogattam a végére egy kérdést arra az esetre, ha a férjem rendszert csinálna a májvásárból... :P Ti hogyan készítitek el a libamájat?

Tovább olvasom...

Kefires vaníliás kalács

Ebben a szürke, hideg időben jól esik bekapcsolni a sütőt, így tegnap egy kis kalácsot terveztem sütni. Amikor a hűtőben a hozzávalókat vadászgattam össze, kezembe akadt két doboz kefir, amiket máig nem tudom, a férjem milyen indíttatásból vett (szerintem benézte a natúr joghurtot :P). Mivel én ugyan meg nem eszem magában, úgy döntöttem, mennek a kalácsba...

A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe tettem, majd elindítottam a tészta programot. Dagasztás közben egy kevés tejjel és liszttel igazítottam az állagán, hogy lágy, de már nem ragadós tészta legyen az eredmény. A gépben hagytam megkelni is - miután duplájára kelt, lisztezett felületen kissé átgyúrtam, majd, mint a kenyeret, hosszúkásra formázva egy sütőpapírral bélelt formába tettem. Konyharuhával letakarva jó duplájára kelesztettem. A megkelt tésztát tejjel elkevert tojássárgával kentem meg, és így tettem a 180 °C-ra előmelegített sütőbe. Kb. 45 perc alatt sült meg teljesen - kicsit gyorsan barnult a teteje, így egy idő után letakartam a tésztát egy sütőpapírral.
Nagyon finom, kellemesen vaníliás ízű tészta lett a végeredmény - 5 perc alatt el is tűnt a fele, amint hazaért az ovis csapat. :)

sok pici pötty=vaníliás cukor :)

Belekerült...
...a tésztába: 2 pohár (280 g) natúr kefir, 2 tojás sárgája, 5-6 dkg vaj, 5 evőkanál házi vaníliás cukor, 1/2 teáskanál só, 35 dkg finomliszt+kb. 5 dkg a tészta állagának igazításához és a formázáshoz, 15 dkg rétesliszt, 2,5 dkg élesztő, 1-2 evőkanál tej;
...a kenéshez: 1 tojás sárgája, kevés tej.

Tovább olvasom...

Vaníliaságok

Jó ideje nem használok "mesterséges vaníliát", azaz vanillincukrot és vanília aromát. Bár nem vagyok az egészséges életmód megszállottja, fokozatosan száműztem az életemből ezeket és néhány "fajtársukat" is, mert igyekszem az ételek, fűszerek természetes ízét megismerni. Ez aztán okoz néha némi bonyodalmat, pl. a vanília esetében is, ugyanis a mesterséges változatok íze sokkal erőteljesebb, mint magáé a vanília hüvelyé. Hozzá kell szokni nem vitás, az eltompított ízlelőbimbóknak meg kell tanulniuk megdolgozni az élményért... :)

Már többször utaltam házilag készült vaníliás ízesítőkre, most azt is leírom, hogyan készülnek. Egyik sem saját "recept", így a gasztroblogokban jártasaknak nem fogok semmi újat mondani.

Legelőször vaníliás cukrot készítettem házilag, még Jamie Olivier egyik szakácskönyve volt a forrás. Sok esetben ugyanis a vaníliának csak a hüvelyből kikapart magjait használom fel, a hüvelyt viszont vétek kidobni. Ennek a pazarlásnak az elkerülésére remek lehetőség a vaníliás cukor készítése, ehhez csupán egy cukorral megpakolt, jól záródó edényre van szükség, amibe beleállítom a magjaitól megfosztott hüvelyt. A cukor aztán néhány hét alatt átveszi az illatanyagokat, és már használható is. Mindig, amikor kiürül egy hüvely, belekerül a cukorba, és természetesen a cukrot is pótolom időnként. Amikor pedig a hüvelyek már elkezdik elveszíteni rugalmasságukat, akkor mehetnek a "malomba", és az őrlés után igazi házi "bourbon cukorként" végzik. ;)

Tavaly szepyke egyik gasztroajándékos bejegyzésében ajánlotta, hogy a főzésben használt hüvelyeket ugyanúgy érdemes a cukorba tenni, mint főtlen társaikat - kipróbáltam és remekül bevált így is.

A vanília eszencia/vanília kivonat szintén nagyon egyszerűen, vaníliarudak alkoholban történő áztatásával nyerhető. Több recept található a neten, van amelyik patikában kapható tiszta alkohollal, van amelyik vodkával készül. Mindegy melyiket választjuk, de általánosan elmondható, hogy a magasabb koncentrációjú kivonatból kevesebbet, míg a "hígabb" változatból nyilvánvalóan többet szükséges az ételhez adagolni.

Én már lassan 3 éve tartok itthon ilyen eszenciát, nekem bevált, rendszeresen használom. Vodkával készítem, decinként kb. 3 szálat szoktam beletenni. A hüvelyeket félbevágom, felhasítom, belehelyezem egy alkalmas üvegbe és felöntöm az alkohollal. A kamrapolcon tartom, naptól védett helyen (ha van, érdemes színezett - pl. alaposan kimosott italos- vagy gyógyszeres - üvegben...), és az első néhány hónapban nem igazán nyúlok hozzá azon kívül, hogy néha felrázom az üveget. Csak az eleje ilyen hosszadalmas: később a vaníliás cukorhoz hasonlóan ezt is lehet pótolgatni, illetve lehet váltott üvegben is készíteni, amíg az egyik érik, a másikat felhasználhatjuk. Én eddig rendszeresen pótolgattam, de éppen most készülök üveget váltani, az előzőben már csak pár kanálnyi van. Ez a mostani adag szepyke karácsony előtti vanília-hadművelete után készült, azóta érik - már bevethető állapotban van. Az elkövetkezendő 2-3 évben gondolom ezt is pótolgatni fogom, aztán újabb csere. :)

Szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni a fenti változatokat, mindemellett a házi készítésű vaníliás cukor és kivonat remek gasztroajándék is lehet az erre fogékonyaknak. :)

Tovább olvasom...

Fahéjfagylalt

Nekem ő az egyik favorit. Főzött fagyi, ennek is a vaníliafagyi az anyja :), bár spórolósabb változatban. Általában, ha nem a vanília a meghatározó íz, nem használok vaníliarudat. Helyette vanília eszenciát vagy házi vaníliás cukrot teszek az alapba.

A tejet felteszem melegedni, közben a tojássárgákat elkeverem a cukorral, keményítővel, vanília eszenciával, és a tejszín kb. felével csorgathatóra hígítom. Amikor a tej felforr, a maradék tejszínnel lehűtöm, és folyamatos keverés mellett belecsorgatom a tojásos keveréket. Besűrítem, majd a legvégén belekeverem a fahéjat - ezzel már nem főzöm. Hagyom kihűlni, majd a hűtőszekrényben tovább hűtöm az alapot.*
A tejszínt felverem félkeményre, majd összeforgatom a fahéjas alappal, ezután a fagylaltgépre bízom a további munkát. Amíg a fagyi készül, porcukrot, fruktózt és fahéjat teszek egy cukorszóróba. Amikor a fagylalt elkészül, egy fagyasztást is elbíró dobozba rétegezem: 2-3 kanálnyit vékonyan szétterítek a doboz alján,majd megszórom a fahéjas cukorral, ezután újra fagylalt, újra fahéjas cukor, amíg tart a fagylalt. Fagyasztóba teszem néhány órára, és csak azután tálalom. Ez a fahéjas rétegezés elmaradhat, de nagyon finom, amikor fogyasztás közben felbukkan a fahéjas turbóíz. :))
*Általában este főzöm az alapot és másnap reggel fagyasztom ki.

Hozzávalók: 2 dl tej, 2 tojás sárgája, 5 evőkanál cukor, 1 púpos teáskanálnyi étkezési keményítő, 1 teáskanál vanília eszencia, 1 dl tejszín, 2 csapott teáskanál őrölt fahéj, további 2-2,5 dl tejszín félkemény habbá verve, valamint a szóráshoz ízlés szerinti mennyiségben porcukor, valamilyen egyéb apró szemű cukor és fahéj keveréke.

Tovább olvasom...

Tojásos nokedli

Igazi folthoz a zsákot étel... :) A csapadékos idő hihetetlenül kedvez a kertben a jégsaláták fejlődésének, nem győzöm szétpalántázni őket, és hát mostanra már elérték azt a méretet, amikor zsenge leveleiket fel lehet használni. Igaz, ezek még nem fejek, csak méretes levelek, de igazi friss, hazai termés! ;) El is határoztam még a múlt hét elején, hogy néhányuk tojásos nokedli mellett fogja végezni. Tegnap végül esőkabátot húztam és kiúsztam "aratni" a kertbe. Megérte szétázni értük, csoda finom volt!

2013

A nokedli nekem sokáig mumus volt. Úgy tanultam, hogy alaposan ki kell dolgozni a tésztát, és ráadásul legyen keményebb tészta, mert abból lehet a legfinomabb nokedlit szaggatni. Hát fenéket! :S A csuklóm kikészült, mire kiszaggattam azt a pár adagot, így nem csoda, hogy utáltam. Enni persze nem... ;) Egyszer aztán totál véletlenül kifogtam Bede Robi egyik műsorát, amiben elmondta, hogy ő aztán nem simogatja sokáig a tésztát, épphogy összekeveri, még az sem gond, ha itt-ott száraz foltok maradnak benne, mert amikor elkezdi szaggatni, bőven megdolgozza akkor a tésztát. Totál logikus... Kipróbáltam és azóta rendszeresen van nálunk nokedli és ráadásul minden mukk nélkül állok neki. :)
A tésztát úgy készítem, hogy kb. 20 dkg liszthez számítok egy tojást és annyi vizet, amennyit felvesz. Persze ez sokat nem mond annak, aki még az életben nem készített nokedlit, és az sem, hogy "nokedli/galuska-sűrűségű" legyen a tészta, így most lemértem, nálam hogyan néznek ki az arányok, irányadónak talán jó lehet. A munkát mindig azzal kezdem, hogy felteszek egy fazékba vizet melegedni, hogy amíg elkészítem a tésztát, felforrhasson. Ezután egy edénybe lisztet szórok, ráütöm a tojást, sót adok hozzá és elkezdem egy fakanállal összedolgozni. Fokozatosan adagolom hozzá a vizet, amíg a tészta összeáll egy ragacsos masszává, ami nagyobb nedvességtartalmú attól, hogy kézzel gyúrhassam, de cseppet sem folyékony. (Ez értelmes valamennyire? :D) Az állagának elég lazának kell lennie ahhoz, hogy kis munkával át tudjam küldeni a nokedliszaggatón, de nem folyhat át magától. (Egyre jobb...)

 

Amikor a víz felforr, sózom, egy kanálnyi olajat csorgatok bele, majd részletekben beleszaggatom a tésztát. A nokedlik először feljönnek a víz felszínére, majd kb. fél-egy percig még főzöm, ezután egy szűrőkanállal kiszedem, és leöblítem. Amíg lecsepeg, folytatom a munkát az újabb adagnyi tésztával - és így tovább egészen addig, amíg el nem fogy az összes nyers tészta.

A tojásos nokedlihez egy nagyobb/mélyebb teflon serpenyőbe - vagy egyéb a célra megfelelő edénybe - zsiradékot teszek, erre borítom a lecsepegtetett nokedlit. Amikor a teljes mennyiség az edénybe kerül, elkezdem melegíteni - közben néhányszor átkeverem, hogy egyenletesen melegedjen az egész. A tojásokat felütöm, sózom, felverem, majd a meleg nokedlikhoz keverem. Addig sütöm együtt őket, míg a tojás is megsül.
Észrevettétek már, hogy sokszor a legegyszerűbb receptet a legnehezebb megfogalmazni? :P

A salátához egyszerű ecetes levet készítettem, amihez kissé meglangyosított vízben feloldottam a cukrot, majd hozzákevertem a kétféle ecetet. Ebbe forgattam a megmosott leveleket, amiket tálkákba szedve kínáltam a nokedli mellé.

Hozzávalók...
...a nokedli tésztához (kb. 4 főre elég főételként - köretként többre is): 60-70 dkg liszt (egészen pontosan 65 dkg volt), 3 tojás, egy csapott evőkanál só, 3,5-4 dl víz (függ a liszttől, tojás méretétől, nekem úgy 3,8 dl ment bele);
...a tojásos nokedlihez: zsiradék, ízlés szerint tojás és só - nekem a fenti adaghoz 6 tojás volt az ideális;
...a salátához: friss jégsaláta vagy fejes saláta (1 fej vagy annak megfelelő mennyiség), 5 evőkanál víz, 2 evőkanál cukor, 3 evőkanál alma- és 1 evőkanál tárkonyos ecet (vagy ízlés szerint).

Tovább olvasom...

Almás palacsinta fahéjas öntettel

Palacsintarajongóknak.
Almakedvelőknek.
Fahéjbarátoknak.

Nagyon egyszerű desszert, persze a lekváros palacsintához képest munkás, de megéri elkészíteni. Röviden:
1) Hagyományos palacsintát sütök.
2) Karamellizálok egy kis cukrot, a tűzről lehúzva dobok mellé egy kis vajat, majd hagyom, hogy felolvadjon benne.
3) Meghámozom az almát, negyedekbe majd vékony szeletekre vágom és a tűzre visszatéve a vajas karamellen, fedő alatt, megpárolom. Teszek hozzá egy csipetnyi fahéjat is.
4) A tejjel elkevert tejszínbe keverem a cukrot, lisztet és tojássárgát, majd lassú tűzön, kevergetve főzöm forrásig, a vége felé a fahéjat is hozzáadva.
5) Kiterítek egy palacsintát, a felét beborítom némi párolt almával, majd félbe és aztán negyedbe hajtom.
6) Melegen tálalom: néhány kanálnyi fahéjöntetet egy tányérra csorgatok, a tetejére teszem a töltött palacsintát, megszórom porcukorral és kanalazok egy gombóc házi vaníliafagyit is mellé.
Csodás! :)

plátty, a fagyi azonnal olvadni kezd a meleg öntetben - annyira "elvetemült" még nem vagyok, hogy hidegen tálaljak egy fotó kedvéért :P

Hozzávalók 6 adaghoz: 6 palacsinta; továbbá...
...a töltelékhez: 3 evőkanál (nád)cukor, 5-6 dkg vaj, 3 nagyobb alma, pici fahéj;
...az öntethez: 2 dl tej, 2 dl tejszín, 1 púpozott teáskanál fahéj, 4 evőkanál cukor, 2 púpozott teáskanál liszt, 1 tojássárga;
...a tálaláshoz (elhagyható, de nem érdemes): 6 gombóc vaníliafagyi, porcukor.

Tovább olvasom...