Diólikőr

Diólikőr zöld dióból. Tehát nem éppen most készült, de most jött el az ideje, hogy felkerüljön a blogra. :)
A zöld diót június végén - ha jól rémlik, hagyományosan Szent Iván éjjelén - kell szedni, állítólag ekkor a legoptimálisabb a dió állapota a likőrkészítéshez. Hát nekem sikerült éppen aznap - de nem éjjel :)) - szednem a diókat. Aztán bekevertem, érleltem (elfelejtkeztem róla), majd néhány napja végre leszűrtem és befejeztem a készítését.
szepy receptje után... Köszi, puszi! :) :*

Az első fázisban (gumikesztyűt húztam és) a diókat megmostam, majd negyedekre vágtam. Egy nagy befőttesüvegbe tettem a diódarabokat, ráöntöttem az alkoholt és hozzátettem a fűszereket. Ezután az üveget lezártam, majd a konyhaablakba raktam és ott is felejtettem - időnként persze ránéztem, megrázogattam az üveget, de nem volt vele különösebb elfoglaltságom. A szép zöld szín 1-2 nap alatt szinte feketére váltott - valamikor az első héten kinyitottam az üveget és megszaglásztam a készülődő likőrt, szerintem teljesen kólaillatú volt és a színe csak erősítette ezt az érzést. :D

érlel-érlel-érlel

A második fázis elvileg négy hét elteltével következik, nálam ez csúszott néhány napot...egészen pontosan 15-öt. :D A keveréket kétszer szűrtem át - először egy durva szűrőn a nagyobb daraboktól mentesítettem, majd másodszorra már közvetlenül egy zárható italos üvegbe, egy - korábban nem használt :P - nejlonharisnyán szűrtem keresztül. Ezt a harisnyás ötletet még az egyik olvasómtól kaptam tavaly a citromos mézespálinkával kapcsolatban, ezúton is köszönöm, ennél a likőrnél is hasznosnak bizonyult! ;))
A cukorból és a vízből 1-2 percnyi forralással szirupot készítettem, kihűtöttem, majd az ízesített vodkához csorgattam. Az üveget lezártam, kissé összeráztam, végül a hűtőszekrénybe tettem további érlelés céljából. :)

Na jó, nanááá, hogy megkóstoltuk. :D Elvileg adventig (karácsonyig) illene még érni hagyni, de ez így, ahogy van, már most nagyon jó. Én korábban nem szerettem a diólikőrt: vagy öregszem (tagadhatatlan) vagy ennyire jó vagyok :))) (na jó, szepyé az érdem), de ez szerintem nagyon finom. Kellemesen dió ízű (ami remek), nem keserű, de nem is kimondottan "női" likőr lett. :)

Belekerült: 15 db zöld dió negyedelve, 5 dl vodka (40%), 3-4 cm fahéjrúd, 6-7 cm vaníliarúd felhasítva (egy nagyobb rúd fele), 3 szem szegfűszeg, 5 szem szegfűbors (mozsárban megroppantva), 5 egész zöld kardamom (mozsárban kissé megtörve), 1 nagyobb citrom héja vékonyan hámozva (a fehér rész nélkül), továbbá 1 dl vízből és 15 dkg cukorból készült szirup.

Tovább olvasom...

Gyümölcsös kosárkák

Nem véletlenül nem került fel még ide ez a sütemény: egyszerűen utálom készíteni. Most a férjem kért meg, ajándékba szánta, így rávettem magam, de azt hiszem, legalább 6 hónapig ismét mélyen elnyomom magamban még az emlékét is. Pedig nem bonyolult, nem nehéz elkészíteni, csak kicsit macerás, főleg ha az ember lánya béna a finom munkákhoz.

A tészta ugyanúgy készül, mint a hagyományos kosárkánál, csak most picit emelt adagban, hogy kissé vastagabbak legyenek a kosarak. A cél az volt, hogy a 40 formámat telesüssem - így talán 30 épségben el is készül... :P A tésztát gyorsan összegyúrtam, behűtöttem, majd a formák felét kibéleltem a tésztával. Nem szeretem ezeknél a kis formáknál az elősütést, így a lehető legegyszerűbben szoktam megoldani: a formák másik felét ráültetem a tésztákra és ezzel "súlyozom" le a tésztát. Lehet bele szemes terményeket is tölteni, hogy nehezebbek legyenek, ha valaki pedig attól tart, hogy beleragad a formába a tészta - vagy a tésztába a forma :)), vajazással-lisztezéssel is segítheti az ügyet, én nem szoktam vele bíbelődni. Persze ezen kívül még számtalan trükkje van/lehet annak, hogy a tészta ne másszon el, púposodjon fel, mindenki alkalmazza azt, amit ideje enged és ami a számára a legszimpatikusabb. :)

A kosárkákat előmelegített (180-190 °C) sütőben sütöm addig, amíg a tészta széle színesedni kezd, ekkor kiszedem a "betéteket" és anélkül sütöm még kb. 5 percig, hogy a teljes felületükön halványan színt kapjanak. A formából akkor a legoptimálisabb kiszedni a kész kosarakat, amikor a forma maga annyira lehűl, hogy kézzel megfogható lesz, ezelőtt/ezután hajlamos a törésre (ezeknél az üres kosaraknál nekem az első 2-3 mindig darabokban jön ki :P). A második körben az eddig súlyozásra használt formákat töltöm meg és a sütésre használttal súlyozok - így nem kell mosogatnom a formákat, mindig tiszta felülettel érintkezik a nyers tészta. A kosárkákhoz egyébként mindenki nyugodtan használja a kedvenc omlós tésztáját, én ezt a tojásos, icipicit sütőporos változatot szeretem a legjobban, mert bár macerásabb, jobban deformálódik sütés közben és aztán könnyebben törik, nekem ezzel a legfinomabb a végeredmény.

A töltéshez vaníliakrémet készítek, ugyanúgy, mint a legutóbbi gyümölcstortánál, csak annál kissé sűrűbbet, így több keményítőt teszek bele. Amikor a krém már csak langyos, megtöltöm vele a kihűlt kosárkákat, majd megmosott, papírtörlőn lecsepegtetett (szárazra törölt) gyümölcsökkel, gyümölcsdarabokkal díszítem. Ezután hűtőbe teszem kb. egy órára, végül "összeragasztom" a tetején a gyümölcsöket. Ehhez a zselét most agarból készítettem: a vizet felforraltam, belekevertem az agarport, együtt forraltam egy percig, majd hagytam kicsit hűlni és ezután egy ecsettel vittem fel a gyümölcsökre. Hűtőszekrényben tárolandó, dermedés után már fogyasztható is.

Hozzávalók kb. 40 darabhoz...
...a tésztához: 500 g finomliszt, 300 g vaj, 200 g porcukor, egy csipet só (2 g), egy csipet sütőpor (3-4 g, elhagyható), 3 tojás sárgája, szükség esetén 1-2 evőkanál hideg víz;
...a vaníliakrémhez: 8 dl tej, 2 kisebb rúd vanília, 4 egész tojás (vagy 6-8 sárgája), 6 evőkanál cukor, 3-4 erős evőkanál étkezési keményítő (kb. 50 g);
...a tetejére: tetszőleges gyümölcsök, most málna, ribizli, szőlő, őszibarack;
...a zseléhez (kocsonyához): 1 dl víz, 1 g agar-agar.

Tovább olvasom...

Rostos őszibaracklé télre-nyárra

A sárgabarack után ősziből is kipróbáltam a rostos levet. Mivel a gyümölcs íze nagyban befolyásolja a végeredményt, érdemes igazán zamatos fajtát választani hozzá, abból is az érettebb példányokat. Anyum gyerekkorunkban parasztbarackból készített ilyet, aki ismeri és szereti azt a gyümölcsöt, próbálja ki ivóléként is, mert nagyon finom. Én most a saját barackfánk termését használtam hozzá.

"Íze a zamatos gyümölcsé!" :)))

A készítése nagyjából ugyanúgy zajlott, mint a sárgabaracknál, de itt a felesleges, egyszerűen lehúzható héjdarabokat eltávolítottam a barackokról. Most nem mértem le a mennyiségeket: egy méretes befőzőfazékban tettem fel néhány kilónyi gyümölcsöt és annyi vizet öntöttem hozzá, amennyi éppen ellepte. Ez végül elégnek is bizonyult, jó sűrű baracklét kaptam eredményül. Mivel az őszibarackom kevésbé leveses, mint a sárga, ezért lassabban puhult, így már főzés közben elkezdtem botmixerrel a turmixolást, és aztán az első forralás után pépesítettem le teljesen. A többi ugyanaz, mint a sárgabaracklé esetében: cukor ízlés szerint, kevés aszkorbinsav, kiforralás, majd fertőtlenített üvegekbe (na és persze friss fogyasztásra kancsóba is) töltés, fejre állítás és végül száraz dunszt (kancsó esetében utóbbiakat tanácsos elhagyni). 

Fincsi, a gyerekek (is) imádják! :)

Összetevők: őszibarack, víz, cukor, aszkorbinsav. :)

Tovább olvasom...

Csülkös körömpörkölt - bográcsban

Az elmúlt időszak könnyű ételei és számtalan téli befőzése után hoztam egy "kissé" súlyosabb darabot. Nyár van, időnként grillezünk, halászlét főzünk bográcsban, de egy jó kis pörkölt még kimaradt az idei repertoárból. A múlt hétvégén bepótoltuk ezt az elmaradásunkat: körömpörköltet főztünk - egy kevés csülökkel a válogatósabb vendégek kedvéért. ;P Nem valami mutatós étel (mondhatnám úgy is, hogy igen ronda), de finom, így időnként érdemes elkészíteni.

Már jó ideje nem készítettem körömpörköltet, csülökkel pedig ez volt az első próbálkozás, így vakargattam egy ideig a fejem búját, hogy ezt most hogyan is hozzam össze...pláne bográcsban. Végül az egyben főzés mellett döntöttem; a másik változatban a csülköt a köröm félig főtt állapotánál kell a pörkölthöz adni. Csülök nélkül főzve, "sima" körömpörköltként ugyanígy készül.
Az előkészítése hosszadalmas, mert a köröm és a csülök esetleges szőrmaradványait el kell távolítani. Én nem perzselem, csak ha nagyon muszáj, ugyanis nem állhatom a szagát, ehelyett felszerelem magam egy eldobható borotvával és - hát igen, hülyén hangzik, de - megborotválom a sertésalkatrészeket. Utálatos munka, de mivel mi errefelé nem eszünk állatszőrt, enélkül nem kerül a bográcsba a hús.

ez a Graham kenyér sült hozzá, 1440 g volt, ropogós héjú és szép cserepes - jénai és sütőzacsi nélkül is :)))

A pörkölthöz a zsírban először egy kevés füstölt szalonnát pirítottam (elhagyható), majd hozzáadtam a nagyobb kockákra vágott hagymát és üvegesre pároltam. Ezután beletettem először a csülökcsontot (felezve) és a körömdarabokat (a köröm hosszában felezve, majd keresztben harmadolva - ezt a kaszabolást egyébként a hentes is nagyon szívesen elvégzi), majd pár percre a tűzre tettem és egyszer átforgattam a darabokat. Ezután került bele a csülök húsa, amit kb. 2,5-3 cm-es kockákra vágtam. Ezzel is pirítottam rövid ideig, amikor pedig kifehéredett a hús, hozzáadtam a pirospaprikát, átforgattam és felöntöttem annyi vízzel, ami nagyjából ellepte. Beletettem a karikákra vágott paprikát, a paradicsomot felezve, majd finoman sóztam és fűszereztem. Fedő alatt főztem - jó sokáig. (Akkor van készen, amikor a köröm húsa elválik a csonttól.) 

Időnként a bográcsot rázogatva "megkevertem" a pörköltet, na és persze néha alányúltam a fakanállal, hogy ellenőrizzem, nem kapott-e le, mert a tűztáplálás mr. csipet dolga szokott lenni, ő viszont csak a (szép nagy) tüzet nézi, azt nem, hogy azon fő(ne) is valami. :)) A főzés vége felé levettem a fedőt a bográcsról, kóstoltam és szükség szerint még ízesítettem, ezután hagytam párologni a levet. Ha elég kitartó lettem volna, akkor még egy kevés bort is adhattam volna hozzá, de ez kimaradt, mert felhígult volna a szaftja, mi viszont már nagyon éhesek voltunk :))), amit viszont totál elfelejtettem, az a fokhagyma volt - mondjuk nem is hiányzott belőle. :)
Főtt burgonyával, frissen sült kenyérrel és forrázott káposztasalátával ettük.

Belekerült: 1 kg vöröshagyma, 15 dkg zsír, néhány szelet füstölt szalonna felkockázva, ~2,5 kg sertésköröm (egy ötlábú disznónyi), egy szép sertéscsülök (~1,5 kg), 2 paprika, 4-5 paradicsom, 3-4 babérlevél, só, bors, csípős és édes paprikakrém, majoránna, kömény, víz. Továbbá kerülhet bele még a főzés végén 1-2 dl vörösbor (ha nem felejtjük el) és néhány gerezd fokhagyma (ha nem felejtjük el).

Tovább olvasom...

Aszalt paradicsom fűszeres olajban

Ismét egy kísérlet a konyhámban - inkább csak jegyzetként önmagamnak, mintsem mások számára követendő receptnek, de a bátrabb olvasók persze nyugodtan próbálkozzanak! :)
Tavaly már készítettem aszalt paradicsomot, azt csak egyszerűen, teljesen szárazra aszalva tettem el. Egy év alatt sem romlott meg (csak megbarnult), tehát idén jöhetett a b-változat: tartósítás olajban. Ettől már tavaly is tartottam, idén sem álltam sokkal bátrabban a kérdéshez, de mivel ebben a formában a paradicsom ízletesebb és jobban felhasználható, mint a teljesen szárazra aszalt társa (nekem a rehidrálás a paradicsomnál nem igazán jön be), hát megpróbálkoztam vele.

Az aszalást ugyanúgy végeztem, mint tavaly: a paradicsomokat felezve-negyedelve, magok és lé nélkül, frissen őrölt sóval és borssal megszórva. A különbség az volt, hogy nem a szárazra aszalás volt a célom, hanem egy éppen azelőtti állapot elérése (kettes nehézségi fokozat). A paradicsomdarabok ekkor nyomásra már nem engednek levet, de még nem is teljesen kemények, hanem hajlíthatóak, kissé bőrszerűek - na persze ezt így elsőre nem volt olyan egyszerű belőnöm, így a kisebb darabok rendesen kiszáradtak és felemás lett a végeredmény. :P
Összesen 4 tálcányi paradicsomot aszaltam (kb. 4 kg lehetett a feldolgozás előtti súly), amihez nagyjából félidőben megtöltöttem az ötödik tálcát is, fűszerekkel. Úgy gondoltam, nem kísérletezek a friss fűszerekkel, inkább megszárítom őket, kisebb az esetleges romlásveszély. Bazsalikom, rozmaring és vékony szeletekre vágott fokhagyma száradt így a paradicsomokkal együtt.
A szárítás után hagytam visszahűlni az aszalványokat, majd csírátlanított üvegekbe rakosgattam őket: szorosan, egy kanál segítségével "tömörítve", a fűszereket közéjük rakosgatva. Időnként felöntöttem olajjal, hogy mindenhol körbevegye a paradicsomdarabokat, majd a legvégén kb. egy centi vastag olajréteggel zártam.

Két változat készült:
- az egyik extra szűz olívaolajjal, ebbe fűszerként túlnyomó részt bazsalikom került, valamint kevés rozmaring és egész tarka bors,
- a másik szőlőmagolajjal, ebbe pedig többségében rozmaring került, emellett ide jött a fokhagyma is és egy kevés bazsalikom.
Két kisebb (260 ml) üvegbe préselődtek be. Egy napig a konyhapulton laktak, majd bevándoroltak a hűtőszekrénybe.

Úgy két hetes pihenő után felbontottam és előteszteltem az eredményt. A száraz paradicsomok szárazak is maradtak, de a fűszeres olaj azért ezeket is szépen körbevonta és együtt kóstolva nagyon kellemes ízűek. Persze hagyom még tovább érlelődni őket, de puhaságukban kétlem, hogy változás történne, ezért a következő (mai :D) aszalásban majd igyekszem jobban odafigyelni a paradicsomok nedvességtartalmára.

Tovább olvasom...

Szederzselé

Szederdzsem készült már korábban, most a zselé változatot is kipróbáltam. Csak azért, hogy szepy is megkóstolhassa. :P

A szedret átválogattam, leöblítettem, majd egy kevés vízzel együtt feltettem főni. Addig forraltam, amíg a szemek szétfőttek, ekkor egy durvább szűrőn átpasszíroztam, így a magok kikerültek belőle. Ezután egy vanília magjaival együtt újra felforraltam, majd édesítés után - kevés vízzel elkevert - agar-agarral zselésítettem. A zselét forrón csírátlanított üvegekbe töltöttem, 5-10 percre fejre állítottam, ezután bebugyolálva, száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Belekerült: kb. 1,5 kg szeder, kevés víz, 1 vaníliarúd kikapart magjai, 10 evőkanál cukor, 2 csapott teáskanál agar-agar. 

Ebből a mennyiségből 3 db, kb. 300 ml-es üvegnyi zselé lett.

Tovább olvasom...

Málnás gyümölcstorta

Kétféle gyümölcstortát szoktam készíteni: a szépet és a nem szépet. :D Amikor alkalomra készítem, akkor fontos szempont, hogy a torta szép legyen, de ha csak egyszerűen saját fogyasztásra, hétköznapi desszertnek, akkor ezt nem tartom lényegesnek. Ez igénytelenség? Lehet. (Az hááát. :P)
Na szóval, az atombiztos (és roppant egyszerűen elkészíthető, mindig kellően masszív, véletlenül sem szétfolyó...) bolti pudingpor helyett ilyenkor a kevésbé mutatós, lágyabb vaníliakrém kerül a puha, szinte légiesen könnyű piskótatésztára. Erre egy halom gyümölcs és minimális zselé - fele a szokásos adagnak, hogy éppen csak összefogja a gyümölcsöket. Ez a desszert az, amiből 2 szelet roppant könnyen eltűnik még egy kiadós vacsora után is - még jó, mert így nem kell amiatt aggódni, hogy a tortatányéron egy desszertrom maradna másnapra. :))

Puha vizes piskótát készítek, ehhez a fehérjéket kevés sóval keményre verem, ezután a sárgákat kikeverem a porcukorral és a forró vízzel, majd beledolgozom a vanília eszenciát és a száraz összetevőket (kakaópor, keményítő és liszt keveréke). Alaposan kivajazott (egyenletesebben, mint én, én utálok formát vajazni, ez időnként - most is - meg is látszik a sütin), finoman lisztezett formába simítom a masszát és 190 °C-ra előmelegített sütőbe teszem, amit rögtön mérsékelek 150 °C-ra. Tűpróbáig sütöm. Amikor a tészta megsül, hagyom 3-5 percig a formában pihenni, majd rácsra borítva hagyom kihűlni.
A vaníliakrémhez a tej felét a felhasított vaníliarúddal együtt felforralom, majd kis lángon főzöm további 5-10 percig. A tojásokat a cukorral és a keményítővel kikeverem. A forró tejből kiveszem a vaníliarudat, lehűtöm a maradék tejjel és hozzákeverem a tojásos keveréket. Kézi habverővel folyamatosan kevergetve besűrítem, ezután a tűzről levéve, időnként átkeverve hűlni hagyom. Amikor már langyos a krém, a kihűlt tortalapot tányérra helyezem, a krémet rásimítom, a tetejét pedig kirakom a megmosott, lecsepegtetett és papírtörlőn leitatott gyümölcsökkel. Hűtőben dermesztem egy órát, majd kevés gyümölcszselével vagy zselatinnal "kitöltöm a hézagokat". Behűtöm és kivárom, amíg rendesen megdermed a zselé - vagy nem várom, ez helyzetfüggő. :))

Hozzávalók (egy nagyobb, 25/29 cm átmérőjű, 3 cm magas formához)...
...a tésztához: 3 tojás, pici só, 5 evőkanál porcukor, 2 evőkanál forró víz, 1 teáskanál vanília eszencia, 1 evőkanál kakaópor, 1 evőkanál étkezési keményítő, 3 evőkanál finomliszt (a keményítő, és fehér tésztánál a kakaópor is, lisztre cserélhető, ekkor kevésbé lesz könnyű a tészta, de így is úgy is nagyon finom);
...a vaníliakrémhez: 4 dl tej, 1 rúd vanília, 2 egész tojás (vagy 4 sárgája), 3-4 evőkanál cukor, 1 csapott evőkanál keményítő (a keményítő mennyiségének növelésével szilárdabb állag érhető el);
...továbbá: 25 dkg málna, ízlés szerinti zselésítő (én most egy fél csomag piros gyümölcszselét használtam), valamint a formához 1 dkg vaj és kevés liszt.

A szeletelés után is mutatós változat egyik példánya, mr. csipet tolmácsolásában, megtekinthető ITT.

Tovább olvasom...