Gofri

Első közös konyhai gépünk egy 3:1 szendvicssütő volt, még vadházas időszakunkban. Azóta is ezt használjuk, bár már ritkán kerül elő. A lánykámnak kb. egy hete jutott az eszébe a gofri, de hogy honnan, miről...? Néha jó lenne belelátni a fejébe. :D Az elmúlt napokban párszor megemlítette, így tegnap végre rá is szántam magam.

Nem szoktam szeretni a "használati utasítás recepteket", de ebben az esetben a géphez kapott  jobban ízlik, mint bármelyik másik recept. Így azt használom, változtatások nélkül. Egyszerű elkészíteni, először a száraz hozzávalókat keverem össze, majd bele a folyadékok, végül keményre vert tojásfehérje. Ezután rövidke pihentetés következik, a forma kiolajozása és már indulhat is a sütögetés. :) Nálunk csokipuding és tejszínhab kerül általában a tetejére. :))
Egy kiadósabb leves után kiváló és bőségesen elég is.

Hozzávalók (mérettől függően kb. 10 db gofrihoz - nekem 2 db kb. 13x13-as születik egy sütésre): 1,75 (280 g) csésze liszt, 2 teáskanál (8-9 g) sütőpor, 3 teáskanál (15 g) cukor, 0,5 teáskanál (3 g) só, 3 felvert tojássárgája, 1/3 csésze (80 ml/70 g) étolaj, 1,5 csésze (375 ml/365 g) tej, 3 tojásfehérje kemény habja. A tetejére puding, lekvár, Nutella, tejszínhab...

Tovább olvasom...

Borzas csirkemell

Nemrég DebiGabi juttatta eszembe, hogy milyen régen került már asztalra nálunk ez az étel. Eredetileg "mátrai borzasként" ismertem meg, de általában nem karajból készítem, mert csak ritkán eszünk sertéshúst. :)

Most kivételesen együtt tudtunk mindannyian ebédelni, így elkészítettem. A csirkemelleket szeleteltem, sóztam. A burgonyát lereszeltem, sóztam, borsoztam, és fokhagymát reszeltem hozzá. Egy tojással és kevés liszttel tésztát (felénk matutka :D) készítettem belőle. Olajat forrósítottam, a húsokat egyenként lisztbe forgattam, majd a két kicsi kezecském segítségével beburkoltam krumplis tésztával. A sütés idejétől függően lehet többé-kevésbé ropogós bundát alakítani hozzá - mi ropogósan szeretjük. :) Tálaláskor tejföllel (lehet fokhagymás is...) megkenve és sajttal megszórva kínáltam, zöldborsós rizzsel körítettem.

Amiből készült (kb. 3 főre, két étkezésre, előétel nélkül :D): 2 nagy csirkemell (kb. 1-1,2 kg), 1 kg burgonya, 1 tojás, 4 gerezd fokhagyma (vagy ízlés szerint), kb. 6 púpozott evőkanál liszt (vagy amennyit a burgonya felvesz), só, bors, a sütéshez olaj, a tálaláshoz tejföl és reszelt trappista. Köret: 4,5 dl (basmati) rizs, 9 dl víz, 15 dkg mirelit zöldborsó, kevés olaj, só.

Tovább olvasom...

Sacher muffin

Amióta saját háztartást vezetek, gyűjtöm a Rama receptfüzeteket. Igen, ezek szerint időnként margarint is használok. :)) Nem mondom, hogy minden receptjük hasraesés lenne, ettől függetlenül azért csak gyűjtögetem... :D Az idei karácsonyi kiadványuk is megérkezett már, ebből választottam mára a Sacher muffint.

Bekapcsoltam a sütőt 180 °C-ra, majd kibéleltem a muffinformát papírkapszlikkal. Közben megolvasztottam a csokoládét és a vajat, valamint kikevertem a tojásokat a cukorral. Ezután a cukros tojásba sárgabarack lekvárt dolgoztam, majd belekevertem a csokoládét is, végül a sütőporral elkevert lisztet adtam hozzá. A tésztát a kapszlikba töltöttem és tűpróbáig sütöttem a muffinokat.

Kihűlés után lekentem őket lekvárral, majd rövid időre hűtőbe kerültek. Ismét csokoládét olvasztottam egy kevés olajjal, amikor langyosra hűlt, elosztottam a muffinok tetején (ennél a pontnál az eredeti recept szerint fehércsokival kellett volna díszítenem a tetejét, de ezt kihagytam), ezután újra hűtőbe tettem őket dermedni. Tálalás előtt díszítettem őket, akinek nem esik le egyből, a narancsszínű ízé egy faragatlan "hálovín tök" :D, mégha nagyon béna is lett szegényke. :DD

A végeredmény egy kellemesen csokis muffin, nem túl "sacheres", de azért finom. 

Hozzávalók: 10 dkg étcsokoládé, 10 dkg vaj/margarin, 2 tojás, 15 dkg cukor, 10 dkg baracklekvár, 15 dkg liszt, 1 kávéskanál sütőpor; 
...a tetejére: baracklekvár, 10 dkg étcsokoládé, olaj + tetszés szerint csokitökök :D - vagy az eredeti recept szerint 5 dkg fehér csokoládé 1 kanál tejszínnel felolvasztva.

Tovább olvasom...

Karfiolleves

Gyerekként nem szerettem a leveseket. Ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a nagymamám -akinél gyakran nyaraltunk a nővéremmel- még a nyári 40 fokos hőségben is képes volt ránk tukmálni a levest, pontban délben. Egyszerűen nem lehetett beadni neki, hogy a melegben a fene sem kívánja a forró levest, ráadásul bármilyen szörnyű is, nem mindig vagyunk éhesek kereken 12:00-kor... Így aztán szép fokozatosan kialakult, hogy már örültem, amikor nem kellett mély tányért elővenni, a menzán is csak szolidan szedegettem a minimál-betétes sós vízből, végül már szinte egyáltalán nem ettem leveseket.

Mostanában kezdem megszeretni, köszönhető nagylányomnak, aki viszont rajong értük. A karfiollevest is nagyon szereti, bár csak ritkán készítem, legtöbbször akkor is mirelitből. Most azonban volt itthon egy kisebb fej karfiol, azt készítettem el.

Olajon megdinszteltem az apróra vágott hagymát, majd hozzáadtam a nagyobb rózsákra szedett karfiolt. (Jobban szeretem kisebb darabokban, mert ízesebb lesz, de most habarás előtt ki kellett vennem belőle a Huginak, így lettek nagyok a rózsák.) Felöntöttem vízzel, enyhén sóztam és fedő nélkül főzni kezdtem. Közben bekevertem a grízgaluskát és lereszeltem a répát. Amikor már majdnem teljesen megpuhultak a karfiolrózsák, beletettem a répát, majd behabartam a levest. Egy csipet tárkonnyal, borssal ízesítettem, igazítottam sóval, majd beleszaggattam a galuskákat. Készre főztem, és az utolsó pillanatban még megszórtam egy csipet petrezselyemzölddel is.

Tálaláskor én még teszek a tányérba 1-2 kanálnyi tejfölt - így szeretem. :)

Hozzávalók: 1 kisebb karfiol - rózsáira szedve, 1 kisebb vöröshagyma - apróra kockázva, 1 szál sárgarépa - lereszelve (nagylyukú reszelőn), 2-3 dl tejföl, 1 evőkanálnyi étkezési keményítő (lehet liszttel is habarni), olaj, só, bors, szárított tárkony, szárított petrezselyem.
A grízgaluskához 1 tojást kevés sóval felverek, majd belekeverek kb. a tojás súlyával megegyező mennyiségű búzadarát. Amikor a dara megduzzad -a szaggatás előtt-, egy késhegynyi sütőport keverek el benne.

Tovább olvasom...

Gyors croissant

Ma a leves mögé Limara express croissantja mellett döntöttem. Mit ne mondjak, megkínlódtam vele. :) Először is én azt sem tudom, eszik-e vagy isszák a vajas tésztát. Persze ez így nem teljesen igaz, mert szoktam készíteni: kiveszem a fagyasztóból, kiolvasztom, nyújtom, formázom, zutty be a sütőbe. :D Ehhez képest valódi hős vagyok, hogy nekiálltam ennek a tésztának.

Nem én lennék, ha nem történtek volna bakik munka közben, pl. kifogyott a lisztes dobozom és merő lustaságból a hiányzó részt graham liszttel pótoltam. Aztán a tészta nyújtásánál át-átütött a vaj, ezért a végeredmény is eléggé érdekes felületű, chokitos lett. A töltelékek fele kifolyt, a másik fele kevés lett. Szóval nem ez volt életem legprofibb sütése. Mi lenne velem, ha rendes leveles tésztának állnék neki? :P

A recept, az elkészítés és a köszönet :) Limaráé. Teljes adagot készítettem (azt miért nem írta senki, hogy kinyújtva nem fér rá a nyújtódeszkára? :D), a felét nagyobb méretűre sós (sonka/sajt/virsli) töltelékkel, a másik felét kisebbekre, édes (lekvár/nutella) változatban. A sós továbbra sem a kedvencem, bár el kell ismernem, hogy a boltiaknál mindenképpen finomabb. A férjem szereti, így neki maximálisan ízlett. Az édes kicsinységek már jobban ízlettek nekem is. ;)

Hozzávalók...
...a tésztához: 70 dkg liszt (58 dkg BL80, 12 dkg Graham :D), 1 pohár joghurt (140 g), 2 dl tej, 1 kávéskanál só, 4 evőkanál cukor, 2 tojás, 5 dkg élesztő, 25 dkg hideg vaj;

...töltelékek: virsli, sajt, sonka, lekvár, Nutella...

A tésztát először félbe vágtam, majd az egyik felét 8, a másikat 16 cikkre. Így kaptam 8 nagyobb, 16 mini süteményt.

Tovább olvasom...

Na ki szeret engeeeeem? :)

Yasmine és Andi - köszönöm szépen lányok! :)))

Az én kedvenc blogjaim/blogszerzőim/blogbarátnőim :)) pedig - szigorúan a teljesség igénye nélkül és remélhetőleg sikeresen alfabetikus sorrendben: Andi, Belly, Jade, Kiskukta, Limara, Melinda, Mónika, Szilvi, Trinity, Yasmine, ... Örülök, hogy vagytok! ;)

Tovább olvasom...