Szilvás gombóc

Idén valahogy elmaradt a sárgabarackszezonban a gombóckészítés, csak most jutott eszembe, hogy ideje lenne pótolni - ha mással nem, hát szilvával töltve.

Ahány ház, annyi szokás, legalábbis ami a gombóc tésztáját illeti. Nem mindegy, mikor, milyen burgonyát főzünk hozzá, ha pontosan követjük a recepteket, akkor éppen a burgonya miatt hatalmas csalódásokat élhetünk át. Én -nagymamám után szabadon- mindig "érzéssel" készítem, de most lemértem a hozzávalókat is - kezdőknek talán támpontként szolgálhat.

sárgabarackos gombóc 2011

Először héjában, sós vízben megfőzöm a krumplit, majd hámozom és krumplinyomóval összetöröm, végül hagyom teljesen kihűlni. Miközben a burgonyát hűtöm, a szilvát tetszés szerinti méretűre darabolom, cukorral és fahéjjal megszórva állni hagyom. Vajon zsemlemorzsát pirítok, amihez a tűzhely lezárása után egy kevés cukrot keverek, hogy édes legyen a morzsám.
Miután kihűlt a krumpli, áttöröm, zsírt, tojást teszek hozzá és összedolgozom. Hozzáadom a lisztet és egy csipet sót, és puha tésztává gyúrom össze. Ezután lisztezett deszkán kinyújtom a tésztát, négyzeteket vágok belőle, amelyeknek a közepébe szilvát teszek, majd gombócokat kerekítek belőlük.
Enyhén sós, lobogó vízben főzöm meg, végül pirított zsemlemorzsába forgatom a gombócokat.

Hozzávalók: 70-75 dkg burgonya, 1 tojás, 2 normál evőkanál zsír, kb. 20 dkg liszt (nekem nyújtással együtt kevesebb, mint 20 dkg fogyott most), szilva, fahéj, só, cukor, zsemlemorzsa, vaj.
Szilva helyett más gyümölccsel, pl. sárgabarackkal, eperrel, szederrel (...) is tölthető.

Tovább olvasom...

Házisüti STOP

Mostanában kötekedős vagyok és sűrűn meglepődöm. Néha magamon is, de azért még mindig többször máson, a rendszeren, az életen.

Új "óvodai szülő" vagyok, a nagylányom most kezdi, beszokunk éppen. Az évkezdő szülőin valahogy elfelejtődött a szülinap-névnap témakör, így ma beszélgetés közben rákérdeztem erre is. Gondolom, sokaknak nem mondok újat azzal, amitől ma kissé leesett az állam: nem lehet házi süteményt bevinni az oviba.

???
Részemről teljes a döbbenet.
Persze, megértem, ÁNTSZ, előírások, szabályzat...bla-bla... Állítólag ez nem egy új keletű szabály, számomra mégis az. Az újszülöttnek minden vicc új...

Két megoldás van.
Az első a "hivatalos", az egészséges életmódra nevelés: vigyünk gyümölcsöt szülinapra!
Na jó, ez azért vicc, ugye? Egészséges életmód ide vagy oda, nem hiszem, hogy néhanapján ne lehetne megengedni bármelyik egészséges gyereknek egy kis szeletke süteményt.
Máshol működik ez a gyakorlatban? "Figyelem gyerekek! Ma Pitypang ünnepli a születésnapját, mindenki kap egy szeletet Pitypang nagy, szülinapi almájából!"

A másik, hogy az óvónők dacolva a rendszerrel, meg szokták engedni, hogy a szülők mégiscsak bevigyenek egy tortát vagy süteményt.
A cukiból.
Mert az belefér a szabványba. Mert attól nem kaphat a gyerek szalmonellafertőzést.

Ez részemről erősen üti az egészséges életmód szöveget. Nem áltatom magam, hogy az általam sütött piskóta "egészséges" lenne, nem is főzök konzervcímkéket analizálgatva, de lehetőségeimhez mérten próbálok a lehető legkevesebb adalékot tenni a fazékba.
Néhány hónapja séta közben megkívántam egy kis süteményt, de már késő délután volt, tudtam, hogy itthon nincs az a pénz, amiért nekiállnék már sütni. Bementünk az egyik cukrászdába és bevásároltunk. Semmi extrát, semmi ismeretlent, csak a jól ismert, régi, hagyományos cukrászsüteményeket. Komolyan mondom, borzalmas volt. Szoktam itthon krémest csinálni. Tojásból, tejből főzött krémből. Szerintetek volt a kettőnek ízben/színben/állagban bármi köze egymáshoz? Pedig én fagyasztott, kész leveles tésztát használok, nem gyúrogatok, küzdök, csak a krémet főzöm hozzá. A puncsszelet: mintha cukorba harapnék. Még csak rumos íze sem volt. A "töltelék" rész pedig -ez a végső döfés-, vajkrém (cukrászkrém) darabkákat tartalmazott. Ááá, mi a francot keres az ott??? A növényi habról nem kell mesélnem, biztosan van, aki szereti, részemről minimum harmincszoros életfogytiglant adnék annak, aki kitalálta, hogy a cukrászdákban csak ezt lehet használni. Nem vagyok vegetáriánus, nem vagyok allergiás a tejre, tejszínből készült habot akarok! A "piskótától" köhögési ingerem támad, mert olyan, mintha egy kanálnyi fűrészport küldenék le a torkomon... stb, stb, stb...

Visszakanyarodva: elhiszem, hogy szabvány, szalmonella, ÁNTSZ, ...
...DE(!) nem hiszem, hogy nálam, aki a SAJÁT gyerekemnek sütök, SAJÁT fogyasztásra, boltban vásárolt, fertőtlenített, "szalmonella ellen vakcinázott állományból származó" :P tojásokból, szóval nálam (én, mint anya) bárki jobban odafigyelne arra, mi kerül a süteménybe. Na persze, ne vigyünk tiramisut, de egy sima piskóta, ami azért némi időt eltölt a sütőben, nem hiszem, hogy gondot okozhatna. Vagy aprósütemény, keksz, kréker, akármilyen egyszerű szelet, muffin, és még sorolhatnám.
Komolyan, olyan veszélyesek ezek???

Holnap vissza kell erre a kérdésre térnem, mert egyszerűen nem hiszem el. Le vagyok maradva? Ez a természetes, bevált szokás mindenhol?

Tovább olvasom...

Borsóleves

Az utóbbi időben jegeltem ezt a levest, ugyanis a lányom kitalálta, hogy bár imádja a borsólevest, a borsót már nem annyira szereti benne. :S Így aztán én lettem a külön bejáratú asszisztense, akinek jobb dolga híján a borsókat kellett kibányásznia a tányérjából. Néhány alkalom után mérgemben úgy döntöttem, hogy a továbbiakban mellőzöm az étlapról a "kedvencét", idővel talán majd megjön hozzá újra a kedve.

Nos, már úgy egyébként is régen főztem utoljára levest, a kezembe is akadt egy zacskó fagyasztott borsó, hát most ismét megpróbálkoztam vele. Érdekes... a leányzó úgy tömte befelé, hogy féltem, az egyik falat után lecsúszik a kanál is. :P

A borsólevest mindig úgy készítem, ahogy még lánykoromban anyumtól ellestem. Kevés olajon nagyon apróra vágott hagymát pirítok, majd rádobom a kis kockákra (vagy karikákra) vágott sárga- és fehérrépát is. Kicsit összeforgatom, és néhány perc után hozzáteszem a fagyasztott borsót. Miután "kiolvad" a borsó, megszórom egy kevés pirospaprikával és liszttel, alaposan összeforgatom, majd felöntöm vízzel a zöldeket. Ilyenkor teszem bele a szintén apróra vágott karalábét, néha burgonyát, sózom és borsozom, és olykor hozzáadok egy leveskockát is. (Sajnos nálunk ritka kincs a bespájzolt húsleveslé, de ha van...)

Amikor a zöldségek megpuhultak, a Főfogyasztó óhaja szerint vagy levestésztát főzök, vagy galuskát szaggatok bele.

Hozzávalók: kb. 25-30 dkg fagyasztott zöldborsó (régebben több, de mostanában ugye "nem szeretjük"), 1 aprócska fej hagyma, 3 nagy sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 1 kisebb karalábé, só, bors, liszt, pirospaprika, tészta vagy 1 tojásból készült gyors galuska.

Tovább olvasom...

Fetával göngyölt pulykamell

Szeretem ezt az ételt - egyszerű, gyors és nagyon finom. A gyorsaságnak mostanában nagy hasznát veszem, mert az éppen múlófélben lévő náthám mellett sajnos állandó időhiánytól is szenvedek. :( Sebaj, majd télen több idő jut a sütés-főzésre. :)))

A pulykamell (vagy csirkemell) szeleteket enyhén besózom, majd méretüktől függően 1-2 baconszeletre fektetem. (Tényleg csak finoman kell sózni, hiszen a sajt és a bacon is sós.) A szeletekre borsot őrlök, majd megszórom oregánóval (ez utóbbit sok esetben simán ki szoktam hagyni, úgy is -vagy még talán jobban- szeretem). A fűszeres húsokra kenem -ízlés szerint- a sajtot, majd felgöngyölöm a baconnel együtt, ezután egy-egy újabb baconszelettel keresztirányban is "megerősítem" :) a csomagokat. Sütőtálba helyezem, kevés tejszínnel meglocsolom, majd 160-170 °C-on pirosra sütöm őket (kb. 40 perc).
Rizzsel, krumplipürével, friss (görög) salátával, illetve azzal tálalom, amihez éppen kedvem van. :)

Hozzávalók kb. 4 személyre: 10 kisebb, vékony szelet pulykamell, 20 szelet bacon, kb. 25 dkg feta (jellegű) sajt - nálam Fetaki, só, bors, oregánó, 1-2 dl tejszín.
Az eredeti receptet ezen az oldalon találtam.

Tovább olvasom...

Tojásreggeli tortillában

aka "tojásos quesadilla" :D

Ma reggel a nagylánynak sikerült tejfölös tésztát kérnie reggelire. Leszavaztam (vajh' miért?). :)) Már régen volt rántotta - amit ő nemes egyszerűséggel csak "tojásreggelinek" hív -, így egy kis módosítással tészta helyett ez került a tányérjára.

A rántottához durvára kockázott hagymát pirítottam-pároltam olajon, majd hozzáadtam az enyhén sózott, felvert tojást, kevés borsot, és megsütöttem. Általában nem szeretem, amikor apró kis darabkákra, "szárazra" sül a rántotta, de most így készült.
Tortillát melegítettem szárazon egy serpenyőben, reszelt sajtot szórtam rá, majd a közepébe halmoztam egy kupac rántottát. Összehajtottam, majd félbevágva tányérra emeltem, friss paradicsomot halmoztam mellé.

Hozzávalók 1 felnőtt és 1 gyerkőc reggelijéhez: egy kisebb hagyma, 3 tojás, só, bors, olaj, 2 kész tortilla, ízlés szerint reszelt sajt, paradicsom.

Tovább olvasom...

Borjúpörkölt bográcsban

A párom főzött! :)) Bizony-bizony, szépen összekaszabolta a húst, megpucolta, majd könnyek között feldarabolta a hagymát. Ezek után elővette a bográcsot, megrakta a tüzet.

A főzés további szakaszai:
hagyma megdinsztelése zsíron (egycsipet)
tűztáplálás (mr.1)
hús hozzáadása a hagymához (egycsipet)
tűztáplálás, kevergetés (mr.1)
fűszerezés, ízesítés (egycsipet)
tűztáplálás (mr.1)
kevergetés (egycsipet és mr.1)
kóstolás, utánízesítés (egycsipet)
köretkészítés (egycsipet)
tálalás (egycsipet)
mindeközben tűztáplálás, kevergetés (mr.1)
további kevergetés (egycsipet)
az étel késszé nyilvánítása (egycsipet)
az előbbiek felülbírálása (mr.1)
tűztáplálás (mr.1)
odakozmálás miatti aggodalom (egycsipet)
még egy kis bor (egycsipet)
meggyőző kóstoltatás (egycsipet)
az étel ismételt késszé nyilvánítása (egycsipet és vendégek)
beletörődés, hogy ilyen gyorsan "megfőzött" (mr.1)

És amiből készült: 2,3 kg gyönyörű borjúcomb felkockázva, zsír, 6 közepes hagyma - közepes kockákra vágva, 1 paprika, 3 paradicsom, majd' egy üveg egri bikavér, néhány korty víz, só, pirospaprika, őrölt bors, majoránna, őrölt kömény, mustár, Erős Pista, 2 gerezd fokhagyma. Remélem, nem felejtettem ki semmit... :)
Köret: főtt burgonya, tarhonya, kenyér + savanyúságok.

Tovább olvasom...

Új kenyér

Az új kenyér sütése nálam késett. Egészen egyszerű okból kifolyólag: a párom dolgozott az ünnepen így az aznapra tervezett bográcsozás csúszott egy kicsit.

A legutóbbi cserepes kenyerem óta minden kenyerem cserepes. :) Kopp-kopp-kopp... :))) Ez már megy, a fehér kenyereim így tökéletesek, mostantól jöhetnek majd a régi (korábban nem cserepes, na de majd mostantól... :D) variációk. Az "új kenyeret" azonban mindenképpen egyszerű fehér kenyérnek akartam elkészíteni, így ismét a Limara-féle fehéret sütöttem.

Reakciók...
Nővérem: hú, ez még meleg! És ropog! :))
Apám, aki anno még pékinas is volt (a nagyapám pék volt) némileg megütközve nézett rám, majd kipréselte magából a "nagyon finom a kenyered" dicséretet. Ez nála akkora szó, hogy hirtelen oklevelet akartam nyomtatni magamnak, ő ugyanis csak egy helyi pék kovásszal készülő kenyerét hajlandó önként a szájába venni, a többit fűrészpornak, morzsakenyérnek, E-kenyérnek hívja.
Sógorom pörkölt helyett kenyérből repetázott, héjra vadászott, majd hümmögve-nyammogva ráemelte nővéremre a szemeit: Anya, ilyet neked is csinálnod kell!
A párom kihagyta a kenyérevést, ellenben kereste a másik felét, mert olyan gyorsan fogyott, hogy szentül hitte: még csak egy felet tettem az asztalra.
Anyám és a "gyereknép" szó nélkül ettek.

Hozzávalók: kb. 2,8-3 dl víz, 2 tk só, 2 ek olaj, 1 ek ecet, 2 dkg burgonyapehely, 20 dkg öregtészta, 50 dkg BL 80 liszt, 1 tk cukor, 1 dkg élesztő.

Tovább olvasom...