Eperfagylalt

Tejszínes, krémes, mennyei...
Kaptunk egy kellemes adag epret. Aznap már nem fogyott el, másnap sem, harmadnapra pedig ugye nem kell mondanom, milyen állapotba kerültek a szemek? Lányaimat ismerve az ütött-kopott darabokkal már meg sem próbáltam megkínálni őket, így fagyiként végezték a külsejükben erősen zaklatott eprecskék. Igazából másképpen szoktam készíteni ezt a joghurtos változatot, de nem volt elég a joghurtom, így muszáj voltam csalni. Így is csoda finom lett!

a "dísz" már saját eper, most kezd érni :)

Az epreket megmostam, majd botmixerrel pépesítettem. Citromlevet facsartam a püréhez, ezután egy szűrő segítségével kivontam a magokat a püréből. Cukroztam, belekevertem a joghurtot, és megkínáltam egy kis tejföllel is. A tejszínt félkemény habbá vertem, majd az egészet összekevertem, beleöntöttem a fagyos tartályba és készre fagyasztottam.

Isteni finom, közeleg az igazi eperszezon, fagyira fel! :)

Belekerült: kb. 300 g eper, kb. 1 evőkanálnyi frissen facsart citromlé, 100-150 g (nálam most pontosan 130 g) cukor (kóstoljuk és úgy ízesítsük!), 1 pohár (140 g) natúr joghurt*, 50 g tejföl*, 200 ml tejszín. Kb. 1,2 l fagyi lett ebből az adagból.
*190-200 g natúr joghurttal szoktam készíteni - ha nincs annyi, akkor pótolom tejföllel, illetve joghurt nélkül, csak tejföllel is finom.
Főzött eperfagyi recept ITT. :)

Tovább olvasom...

Grillburger

...avagy hamburger, grillen. :) Most, hogy fel-feltűnik a nap az égen, már ki lehet ülni a sütögető mellé, és igazi tűzön sült, füstös ízű burgereket lehet készíteni. Mennyei eledel!

Mivel hamburger recept van már az oldalamon, csak röviden írok, talán valakinek kedve támad tüzet rakni. ;) Hamburgerzsemléket készítettem, de most 9 helyett 10 darabra osztottam a tésztát. A formázásnál a zsemléket kissé ellapítottam, majd a kelesztés után tejjel lekentem, szezámmaggal megszórtam, végül kereszt alakban bemetszettem. Így kerültek az előmelegített sütőbe, ahol 2 szinten, légkeverés mellett, 170 °C-on sültek.

A húst kétszeri darálás után sóval és őrölt borssal kevertem össze. Fánkforma segítségével formáztam, a formát eltávolítva egy kanállal még egy kissé szétlapítottam a pogácsákat. Ebből is 10 db készült, amiket egy tálcán, alufóliával fedve, a hűtőben pihentettem 2-3 órán keresztül. A pihentetés után a grillrácson végezték, amin néhány perc alatt kellemes pirulósra sültek.

A hamburgerszószhoz nagyon apróra vágtam a csemege uborkát és az újhagymát, amiket a többi hozzávalóval elkevertem. A mikróban kissé felmelegítettem (30 mp) az egész keveréket, kóstolás után fűszereztem, végül ezt is a hűtőbe tettem fogyasztásig. 1-2 órát jó, ha pihen, hogy összeérjenek az ízek.

A grillen megpirítottam a félbevágott hamburgerzsemléket is, ebbe került aztán mindenféle földi jó. :)

Hozzávalók 10 hamburgerhez...
...a zsemléhez: 1 pohár (140 g) natúr joghurt, 2 dl tej, 0,5 dl olaj, 1 egész tojás, 2 csapott evőkanál cukor, 1 teáskanál só, 60 dkg BL55 liszt, 2 dkg élesztő, továbbá tej a kenéshez, szezámmag a szóráshoz;
...a húspogácsákhoz: kb. 1 kg sertéshús (tarja, a zsír zöme eltávolítva), 1 evőkanál só, 1 evőkanál bors;
...a szószhoz: 4 evőkanál tejföl, 4 evőkanál majonéz, 1 evőkanál mustár, 2 evőkanál ketchup, 5-6 db újhagyma (zöldje nélkül) apróra vágva, 2 db (kb. 8 cm-es) csemege uborka apróra vágva, 1-2 kortynyi (alma)ecet, 1 evőkanálnyi méz (selyemfű :P), picurka só és bors;
...és a többi: csemete jégsaláta levelek, (kígyó)uborka, (koktél)paradicsom, (új)hagyma.

Tovább olvasom...

Máglyarakás

Annyira elszámoltam magam, hogy csak na! :D Amikor valamit már elég régen készítettem utoljára, sikerül annyira elfelejtenem a részleteket, hogy aztán mindig a legrosszabb méretű edényt választom hozzá. Így a végén vagy "lötyög" az étel benne vagy kissé túlnövi. Már a rétegezés kezdetekor tudtam, hogy ebből még baj lesz, de elhessegettem a negatív gondolatokat. Aztán persze tényleg baj lett. :P

Máglyarakás alap: kalács, alma, kalács, hab.*
Nálam most: kalács, alma, kalács, alma, kalács, hab... Khmm...

Elsőként az almát meghámoztam, negyedekbe vágtam, kivettem a magházát, majd kb. 3 mm-es szeletekre vágtam. Egy kanálnyi vajon, egy kis cukorral és fahéjjal félig megpároltam. A tejet egy kis vajjal megmelegítettem a mikróban, majd cukrot adtam hozzá és tojássárgákat kevertem el benne. Volt még némi kalácsmaradékom, történetesen a kefires vaníliásból (ez mennyire jól hangzik, pedig igazából már a kalácssütésnél az forgott a fejemben, hogy milyen régen is raktam utoljára máglyát...), így az került a tojásos tejbe. A rossz méretű felfújtas tálat :P kivajaztam, megszórtam zsemlemorzsával. Ebbe rétegeztem a hozzávalókat, az alábbiak szerint: egy réteg kalács, egy réteg alma, újabb réteg kalács, újabb réteg alma, végül a kalács maradéka. Egy kevés rumot locsoltam rá, majd megkentem sárgabaracklekvárral a tetejét. 170 °C-ra előmelegített sütőbe toltam. Kb. 30 percig sütöttem.

A tojások fehérjénél még korrigálhattam volna a dolgot, de már nem volt kedvem a löttyöt szétméricskélni, így végül egy picurka sóval keményre vertem az egészet. A sárgabaracklekvárban elkevertem egy kis vanília eszenciát, ezután a habba beleforgattam először a cukrot, majd a lekvárt. Kivettem a sütőből a süteményt, a tetejére halmoztam a habot, majd visszatoltam egy kicsit megpirítani a tetejét. Mondom kicsit - de nekem most még ez sem jött össze. :D Ráadásul a hab irdatlan sok lett a tetején, ami nem baj, ha valaki bírja ezt a lekváros habot, én történetesen nem estem a problémától kétségbe. :)
Persze finom lett. Nagyon finom. Az ízért cserébe gond nélkül szemet hunytam a kinézet felett. :)

Belekerültek...
...a tejes keverékbe: 5-6 dl tej, 4 tojás sárgája, 1 evőkanál vaníliás cukor, 3 evőkanál cukor, 2 evőkanál vaj;
...az almarétegbe: kb. 75 dkg alma (tisztított mennyiség), 1 evőkanál vaj, 1-2 evőkanál cukor, csipetnyi fahéj;
...a habrétegbe: 4 tojás fehérje, 1 pici csipet só, 4 evőkanál cukor, kevés vanília kivonat, kb. 8-10 dkg pépes sárgabaracklekvár;
...továbbá: kb. 40 dkg kalács, néhány kortynyi rum, kb. 10 dkg pépes sárgabaracklekvár, valamint vaj és morzsa a forma kikenéséhez.
*Na igen, jobb, ha kerítünk egy 20-25x30-35 cm körüli téglalap alakú tálat, amibe rendesen belefér ez az adag és normálisan lehet benne rétegezni. :))

Tovább olvasom...

Rántott libamáj

Rántott libamáj, nahh:
- megtisztít,
- felszeletel,
- liszt,
- tojás felverve egy kis sóval,
- zsemlemorzsa,
- süt (libazsírban, naná),
- picit sóz,
és kész. :P 

Adva volt egy házassági évfordulónk nem is olyan régen. Még éppen a kínlódós, orrtalan-ízlelőbimbótlan időszakomat tapostam javában, a férjem meg beállított egy benga nagy libamájjal, hogy kezdjek vele valamit, ha már évforduló...de ha úgysem érzem az ízeket és különben is bizalmatlanul méregetem a betegesen sápadt színű lúdalkatrészt, akkor mondjuk rántsam ki...
Nem különösebben rajongok a májért, egy évben 1-2 alkalommal csirkéből, hagymával sütve ok és mmm, de finom...na de rántva??? Brrr! (Lehet megkövezni, felőlem lehet libamáj és horror drága, egyszerűen akkor sem ájulok el tőle. Bár így vagyok a tengeri herkentyűkkel is, nem véletlenül nem tenger mellé születtem. :P)

Először még elgondolkodtam, kezdhetnék-e vele valami "flancosabbat", mint a panír, de aztán csak abban maradtam, hogy nem éri meg a (kutató) munkát. :P Így kirántottam. Magamnak és féltve óvott ebihalaimnak persze "biztonsági" csirkecombot is készítettem, mondván, hogy mi aztán éhen nem halunk egy évforduló kedvéért. Az ebédnél aztán fanyalgó arccal megkóstoltam és el kellett ismernem, hogy finom. Na nem, azért csak semmi heuréka és húazannnya, egyszerűen "csak" finom.

elől a máj, hátul a csirkecomb éhhalál ellen :D

Ennek örömére tegnap újra vett egyet. És rántva kérte...paradicsomsalátával. Csak "diétásan"... :P Pedig már van ízérzékelésem, de szerintem nem merte túlfeszíteni a húrt... :D

Tartogattam a végére egy kérdést arra az esetre, ha a férjem rendszert csinálna a májvásárból... :P Ti hogyan készítitek el a libamájat?

Tovább olvasom...

Kefires vaníliás kalács

Ebben a szürke, hideg időben jól esik bekapcsolni a sütőt, így tegnap egy kis kalácsot terveztem sütni. Amikor a hűtőben a hozzávalókat vadászgattam össze, kezembe akadt két doboz kefir, amiket máig nem tudom, a férjem milyen indíttatásból vett (szerintem benézte a natúr joghurtot :P). Mivel én ugyan meg nem eszem magában, úgy döntöttem, mennek a kalácsba...

A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe tettem, majd elindítottam a tészta programot. Dagasztás közben egy kevés tejjel és liszttel igazítottam az állagán, hogy lágy, de már nem ragadós tészta legyen az eredmény. A gépben hagytam megkelni is - miután duplájára kelt, lisztezett felületen kissé átgyúrtam, majd, mint a kenyeret, hosszúkásra formázva egy sütőpapírral bélelt formába tettem. Konyharuhával letakarva jó duplájára kelesztettem. A megkelt tésztát tejjel elkevert tojássárgával kentem meg, és így tettem a 180 °C-ra előmelegített sütőbe. Kb. 45 perc alatt sült meg teljesen - kicsit gyorsan barnult a teteje, így egy idő után letakartam a tésztát egy sütőpapírral.
Nagyon finom, kellemesen vaníliás ízű tészta lett a végeredmény - 5 perc alatt el is tűnt a fele, amint hazaért az ovis csapat. :)

sok pici pötty=vaníliás cukor :)

Belekerült...
...a tésztába: 2 pohár (280 g) natúr kefir, 2 tojás sárgája, 5-6 dkg vaj, 5 evőkanál házi vaníliás cukor, 1/2 teáskanál só, 35 dkg finomliszt+kb. 5 dkg a tészta állagának igazításához és a formázáshoz, 15 dkg rétesliszt, 2,5 dkg élesztő, 1-2 evőkanál tej;
...a kenéshez: 1 tojás sárgája, kevés tej.

Tovább olvasom...

Vaníliaságok

Jó ideje nem használok "mesterséges vaníliát", azaz vanillincukrot és vanília aromát. Bár nem vagyok az egészséges életmód megszállottja, fokozatosan száműztem az életemből ezeket és néhány "fajtársukat" is, mert igyekszem az ételek, fűszerek természetes ízét megismerni. Ez aztán okoz néha némi bonyodalmat, pl. a vanília esetében is, ugyanis a mesterséges változatok íze sokkal erőteljesebb, mint magáé a vanília hüvelyé. Hozzá kell szokni nem vitás, az eltompított ízlelőbimbóknak meg kell tanulniuk megdolgozni az élményért... :)

Már többször utaltam házilag készült vaníliás ízesítőkre, most azt is leírom, hogyan készülnek. Egyik sem saját "recept", így a gasztroblogokban jártasaknak nem fogok semmi újat mondani.

Legelőször vaníliás cukrot készítettem házilag, még Jamie Olivier egyik szakácskönyve volt a forrás. Sok esetben ugyanis a vaníliának csak a hüvelyből kikapart magjait használom fel, a hüvelyt viszont vétek kidobni. Ennek a pazarlásnak az elkerülésére remek lehetőség a vaníliás cukor készítése, ehhez csupán egy cukorral megpakolt, jól záródó edényre van szükség, amibe beleállítom a magjaitól megfosztott hüvelyt. A cukor aztán néhány hét alatt átveszi az illatanyagokat, és már használható is. Mindig, amikor kiürül egy hüvely, belekerül a cukorba, és természetesen a cukrot is pótolom időnként. Amikor pedig a hüvelyek már elkezdik elveszíteni rugalmasságukat, akkor mehetnek a "malomba", és az őrlés után igazi házi "bourbon cukorként" végzik. ;)

Tavaly szepyke egyik gasztroajándékos bejegyzésében ajánlotta, hogy a főzésben használt hüvelyeket ugyanúgy érdemes a cukorba tenni, mint főtlen társaikat - kipróbáltam és remekül bevált így is.

A vanília eszencia/vanília kivonat szintén nagyon egyszerűen, vaníliarudak alkoholban történő áztatásával nyerhető. Több recept található a neten, van amelyik patikában kapható tiszta alkohollal, van amelyik vodkával készül. Mindegy melyiket választjuk, de általánosan elmondható, hogy a magasabb koncentrációjú kivonatból kevesebbet, míg a "hígabb" változatból nyilvánvalóan többet szükséges az ételhez adagolni.

Én már lassan 3 éve tartok itthon ilyen eszenciát, nekem bevált, rendszeresen használom. Vodkával készítem, decinként kb. 3 szálat szoktam beletenni. A hüvelyeket félbevágom, felhasítom, belehelyezem egy alkalmas üvegbe és felöntöm az alkohollal. A kamrapolcon tartom, naptól védett helyen (ha van, érdemes színezett - pl. alaposan kimosott italos- vagy gyógyszeres - üvegben...), és az első néhány hónapban nem igazán nyúlok hozzá azon kívül, hogy néha felrázom az üveget. Csak az eleje ilyen hosszadalmas: később a vaníliás cukorhoz hasonlóan ezt is lehet pótolgatni, illetve lehet váltott üvegben is készíteni, amíg az egyik érik, a másikat felhasználhatjuk. Én eddig rendszeresen pótolgattam, de éppen most készülök üveget váltani, az előzőben már csak pár kanálnyi van. Ez a mostani adag szepyke karácsony előtti vanília-hadművelete után készült, azóta érik - már bevethető állapotban van. Az elkövetkezendő 2-3 évben gondolom ezt is pótolgatni fogom, aztán újabb csere. :)

Szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni a fenti változatokat, mindemellett a házi készítésű vaníliás cukor és kivonat remek gasztroajándék is lehet az erre fogékonyaknak. :)

Tovább olvasom...