2012. szeptember 10., hétfő

Burgonyás zöldbabfőzelék

Azt hiszem, megtaláltam! Ez lesz a nyerő változat nálunk a zöldbabra, csak az alapszabályokat nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezek pedig a következők:
- a zöldbabot minél apróbbra kell vágni (a legjobb lenne, ha nem is látszana :P)
- krumpli bőven kell bele (minimum a fele a zöldbab mennyiségének, de az sem baj, ha 1:1 az arány)
- amikor sűrítem a főzeléket, lehetőleg több zöldbab és kevesebb krumpli kerüljön a mixer közelébe :)
- valójában az sem baj, ha az összes zöldbab a botmixer áldozata lesz :D


Na szóval, múltkori zöldbabfőzelékem sikerén felbuzdulva az elmúlt évben nagyjából egyszer próbálkoztam a zöldbabbal - elfogyott, leginkább az én jóvoltomból. Aztán úgy 2-3 hete a piacon mr.1 rávett egy adag zöldbab megvásárlására (neeem, nem most készítettem el, csak a bejegyzéssel jutottam ide ilyen későn :P), ami jobb híján ismét főzelékbe került. Persze megint csak úgy jártam, mint majd mindig, amikor mr.1 zöldbabot enne: ő elmegy dolgozni, ebédel/vacsorázik a munkahelyén...én meg ehetem, amit főztem. :P Egy előnye azért van a dolognak: ha más nem is, de én már egészen megszerettem ezt a főzeléket. :)

A blogon már szereplő változathoz nagyon hasonlóan készült: a zöldbabot megmostam, végeit levágtam, a hüvelyeket 2 centisre daraboltam. A burgonyát meghámoztam, hosszában négybe, majd fél centis szeletekre vágtam. 
A hagymát felaprítottam, kevés zsiradékon megpároltam. Erre került a zöldbab, amit kissé megdinszteltem a hagymával. Hozzáadtam a felaprított fokhagymát is és annyi vízzel öntöttem fel, ami éppen ellepte. Kevés sót szórtam bele, időnként megkeverve felforraltam. Ekkor tettem bele a burgonyát, és ezzel együtt főztem tovább. Amikor a bab és a krumpli már eléggé megpuhult, a zöldségek (bő) felét kivettem, a maradékot pedig botmixerrel pépesítettem. Ahogy homogénné vált a lé, hozzáadtam a tejfölt, ezzel is turmixoltam egy percig, végül a babot és krumplit visszatéve, a főzeléket ízlés szerint fűszerezve, addig hagytam a tűzön, amíg éppen rottyant egyet. A főzés végén kortynyi ecettel igazítottam az ízén.
Feltétként most a nagyon retro virslipörkölt készült (pörköltalap, alaposan kiforral, szűrőn áttör, bele a virsli, felforral).


Hozzávalók: 50 dkg tisztított zöldbab, 1 kisebb fej hagyma, 1-2 evőkanál olaj, 3-4 szem burgonya (30-40 dkg), 4-5 duci gerezd fokhagyma, 2 evőkanál vegamix, víz (bő fél liter), 20 dkg tejföl, só, bors, chilipehely, esetleg plusz fokhagyma pehely, tárkonyecet.
A pörköltbe 1 kisebb fej vöröshagyma, 1-2 evőkanál olaj, 1 gerezd fokhagyma, 2 csapott teáskanál őrölt pirospaprika, kb. 2 dl víz, só, bors, vegamix, 1 babérlevél, 4 virsli és 2 teáskanál ketchup került.
Tovább olvasom...

2012. szeptember 6., csütörtök

Darált paprikakrém

Az elmúlt napok (hetek) a változások időszaka volt, több szempontból is feje tetejére állt az életünk - a középpontban az áll, hogy nagylányom iskolás lett. :) Ezzel párhuzamosan a blog még hátrébb szorult a "fontossági" sorrendben, de továbbra is igyekszem jelentkezni - időnként. Most egy egyszerű, ha lehet mondani, a legegyszerűbb ételízesítőt hoztam, a nyers darált paprikakrémet.


A hozzávalók listája nem hosszú: csak paprika és só kell hozzá. Csemege/édes Anna változatban kápia- vagy pritaminpaprikát érdemes használni, erősben Pista pedig pl. cseresznyepaprikát, de voltaképpen bármi jöhet, ami érett, piros és csíííp. Én a nagynénéméktől kapott vegyes, erős paprikákat használtam az utóbbihoz, előbbihez pedig saját termesztésű kápiákat.


A paprikákat megmostam, végüket/szárukat levágtam, fajtától függően a csumától és a magok egy részétől is megszabadultam. Egyszerű, kézi húsdarálón átdaráltam - egyszer, de aki pépesebbre szeretné, kétszer is darálhatja. Ezután durva szemű sót adtam a darált paprikához és letakarva állni hagytam úgy egy napig - közben 1-2 alkalommal átkevertem.
24 óra elteltével csírátlanított üvegekbe szedtem a krémet és lefedve kamrapolcra tettem.


Nem szükséges egyszerre nagy mennyiséggel dolgozni, hanem ahogy érnek a paprikák, több részletben lehet elraktározni. Ami alkalmanként épp kimarad, egy kis üvegben a hűtőben gyűjtögethető és máris használható. Én a maradékokat egyszerűen összekevertem, így lett "erős" és "csemege" helyett "csípős" a krém :), de természetesen az édes és csípős paprikák keverésével eleve csípősre is lehet készíteni a krémet.


Hozzávalók - arányaiban: 1 kg tisztított darált paprika, 20-25 dkg só. Tartósítószer nem szükséges hozzá.
Tovább olvasom...

2012. augusztus 27., hétfő

Ecetes almapaprika

A savanyított almapaprika nagy kedvencem, de mindig házon kívül eszem. Ez a savanyúság akkor a legjobb, ha csípős, kemény húsú (és nem lesz puha még hónapokkal a berakás után sem), és persze gyönyörűen megőrzi a színét. Na hát a készen kaphatók többnyire nem ütik meg a mércét, a házi változatok már előbb, de azok sem mindig. Nem is próbáltam eddig elkészíteni, de nemrég nagynénéméknél olyan finom, hordós almapaprikát ettem, amitől egyből késztetést éreztem a saját paprikák birtoklására :), aztán süssünk-főzzünk Judit blogján is rám kacsintott néhány üvegnyi...így amikor mr.1 a piacon egy paprikaárus néni felé terelgetett, nem mondtam nemet. Valamikor el kell kezdeni, ugye... Íme az én változatom, remélem, beválik. :)))


Elsőként elkészítettem a felöntőlevet, amihez a vizet a cukorral, sóval és fűszerekkel felforraltam. Úgy 10 percnyi forralás után hozzáöntöttem az ecetet és egyből le is zártam a tűzhelyet. Hagytam a levet kihűlni.
A szárakat eltávolítottam, a paprikákat megmostam és néhány helyen kissé bevágtam - a nagyobbakat elfeleztem -, végül csírátlanított üvegekbe rakosgattam. A tartósítószert feloldottam egy kevés forró vízben, hozzákevertem a szódát, és az egészet a felöntőlébe kevertem, majd eloszlattam benne egy kis késhegynyi borként is. Ezzel a lével töltöttem meg az üvegeket. 1-2 órán keresztül hagytam, hogy a paprikákba szivárogjon a lé a bevágások mentén, ezután pótoltam a hiányzó folyadékot és lezártam az üvegeket.


Hozzávalók a felöntőléhez: 1 l vízhez kb. 10 dkg cukor, 3 dkg só, 1 teáskanál egész feketebors, 1 csapott teáskanál egész kömény, fél teáskanál koriandermag, 3-5 babérlevél, 3 dl ecet (10%), fél mokkáskanál szódabikarbóna, pici késhegynyi borkén (2 l vízből készült léhez tettem 1 g-ot - elhagyható), Na-benzoát vagy más tartósítószer előírás szerint, továbbá természetesen a belevaló csípős (vagy csemege) almapaprika.
A fenti mennyiségből készített felöntőlé kb. 3-4 db 7 dl-es üveg megtöltésére elegendő - a "helykihasználástól" :) függően.
Tovább olvasom...

2012. augusztus 26., vasárnap

Sörrel sült sertés

Sertéssült. Ritkán, de akkor annál nagyobb élvezettel fogyasztjuk. Bőrrel együtt, mert úgy az igazi. :) Egyszerű és könnyű elkészíteni, jól elvan különösebb pátyolgatás nélkül is a sütőben, így ideális vendégváráshoz, és nem sokan tudnak ellenállni neki, amikor az asztalra teszem.


Nagyobb darab sertéshúsból készítem. Bőrös húst szoktam vásárolni hozzá, karajt, lapockát vagy egy méretes szelet sertéscombot, mindegyik finom. Az előkészítése mindig ugyanaz: a húst leöblítem, leitatom róla a vizet és fűszerekkel elkevert, durva tengeri sóval bedörzsölöm. Ezután igyekszem légmentesen bezacskózni és a hűtőben pihentetem legalább 12, de ha van idő, akár 18-24 órát is.


A hűtőből kivéve hagyom 2-3 órán át akklimatizálódni, közben beáztatom a cseréptálat. A húst újra leöblítem és szárazra törlöm, bőrét több helyen bevágom. Kizsírozom vékonyan a tálat, a húst durva sóval meghintem és a tálba helyezem. Friss fűszernövényeket rakosgatok mellé, és lefedve, hideg sütőbe tolom. 140-150 °C-on sütöm a húst, amíg a bőre színesedni kezd, ekkor a köré gyűlt levet leöntöm róla, sörrel meglocsolom, újra lefedem és visszateszem a sütőbe. Ezután időnként ránézek, meglocsolom a sörös lével, vagy ha az elpárolgott, akkor újabb adag sörrel. Amikor már szépen pirulni kezd a bőr, a fedőt leveszem, a sütőt 200 °C-ra kapcsolom és addig sütöm, míg ropogós-pirosra sül a bőre.
A tálból kivéve hagyom 15 percig pihenni a húst, ezután tálalom.


Hozzávalók: (bőrös) sertéshús, durva tengeri só, szárított (kakukkfű, rozmaring, majoránna, bazsalikom) és friss fűszerek (fokhagyma, zsálya, rozmaring, majoránna, kakukkfű, bazsalikom vagy ami éppen frissen akad), kevés sertészsír, 2-3 dl sör.
Tovább olvasom...

2012. augusztus 20., hétfő

Ketchup házilag

Ketchupot nagyon könnyű házilag készíteni. Bár kicsit lassan készül el, de sok munkát nem igényel, és a tűzhely mellett töltött időnkért cserébe finom, saját szájízünk szerint fűszerezett paradicsommártást kapunk eredményül.


A ketchup - nálam - ugyanazzal az eljárással készül, mint a paradicsomszósz, de sűrűbbre (azaz tovább) főzöm. Többnyire az éppen fellelhető friss fűszereimet használom hozzá, ha ezek csak részben állnak rendelkezésemre, akkor a hiányzókat szárított fűszerekkel pótolom. Tehát a recept nincs kőbe vésve, még én magam is többféleképpen készítem, a lényeg úgyis az, hogy a végeredmény ízletes legyen.


A paradicsomokat megmosom, feldarabolom és kevés vízzel puhára főzöm, majd átpasszírozom. Ezután újra tűzre teszem a fűszerekkel együtt. Kerül bele: durvára vágott hagyma (most vöröshagyma és lilahagyma), fokhagyma, bazsalikom (szárral együtt), kakukkfű, majoránna vagy oregánó (nekem most előbbi zöldül a kertben, így inkább azt használtam, mint szárított oregánót), zellerszár, rozmaring, gyömbér (reszelve), valamint bors, szegfűszeg és szegfűbors (serpenyőben addig melegítve-pirítva, amíg elkezdenek illatozni, majd mozsárban durvára törve és fűszertojásba zárva), és só. Fedő nélkül főzöm, időnként meg is keverem...


Amikor már nagyjából megfelelő a mártás sűrűsége, kihalászom a nagyobb fűszerszárakat és a fűszertartót, a bent maradtakat pedig alaposan megdolgozom a botmixerrel. A fűszeres paradicsomot újraforralom, cukorral és az ecetekkel ízesítem, szükség szerint sózom is, majd alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe zárom. A ketchupot száraz dunsztban hagyom kihűlni, majd mehetnek az üvegek a polcra.


Most 4 kg paradicsomból készítettem, ehhez került: 2-3 dl víz, 1-1 nagyobb fej vörös- és lilahagyma, 4 duci gerezd fokhagyma, 4 kisebb ág bazsalikom, 6 ágacska kakukkfű, 6 ágacska majoránna, 4 kisebb zellerszár, néhány kisebb rozmaringhajtás, kb. 3 cm gyömbér, 6 szem szegfűbors, 20 szem szegfűszeg, 6 szem fekete bors, kristálysó (himalaya), nádcukor (én édesebbre szoktam készíteni, ebbe az adagba kb. 7-8 evőkanál került, de nyilván paradicsomfüggő is), 4 evőkanál vörösborecet, 1 evőkanál balzsamecet. 
Nagyjából 6 óra alatt készült el. Tartósítószer nem szükséges bele (a megfelelő higiéniai eljárások mellett, természetesen).
Tovább olvasom...

2012. augusztus 13., hétfő

Ribiz.li.kőr

Egy újabb finom, könnyű, gyümölcsös likőrt hoztam, ami persze ismét csak jövőre lesz aktuális annak, aki elkészítené... Sebaj, addig legalább kitapasztalhatom, meddig áll el. ;)))


A ribizlit rövid időre vízbe áztatom vagy folyó víz alatt megfürdetem, majd leszemezem. Üvegbe teszem és krumplitörővel finoman megtöröm a szemeket. A vodkát ráöntöm, ezután az üvegre csavarom a tetejét és hűtőbe teszem. Ott is felejtem kb. 3 hétig - na jó, annyira nem felejtem: időnként felrázom az üveget. :)
Amikor letelik az előérlelési idő, szűrő és sűrű szövésű anyag (éljenek a korábban rendeltetésszerűen nem használt :P nejlonzoknik...) kombinációjával megszűröm a gyümölcstől a vodkát. Jól kinyomkodom, és kevés plusz vodka hozzáadásával "átöblítem" a gyümölcsöt. Ezután a folyadék mennyiségét megmérem és a szükséges cukormennyiséget a likőrösüvegbe mérem.
A ribizlis vodkát kávéfilteren keresztül szűröm a cukorra. Amikor elkészül, a fedelet rácsavarom és az üveget időnként felrázva megvárom, amíg a cukor feloldódik. A teljes elegyedés után jól behűtve fogyasztom. Akarom mondani...fogyasztjuk. :)


Hozzávalók kb. 1 l likőrhöz:
60 dkg ribizli, 7+1 dl vodka, 30-35* dkg cukor.
*5-6 dkg cukor minden 10 dkg ribizlihez, pontos mennyisége az egyéni ízlés mellett függ a ribizli édességétől és attól is, hogy mennyire sikerül kipréselni a levét az előérlelés után...
Tovább olvasom...

2012. augusztus 5., vasárnap

Sült kárász

Egyszerű, ám annál finomabb étel, amihez nem is kell más, csak friss kenyér és egy kis kovászos uborka. :)
Gyerekkoromban nálunk a "Hal" a ponty volt, máshoz nem lehetett hozzájutni, ehhez is jobban csak karácsony környékén. Olykor, ha a szűkös keretbe belefért egy hét balatoni nyár, akkor megcsodáltuk és megkóstoltuk a hekket, de az alkalom olyan ritka volt, hogy a hal fogalma sokáig a pontyban merült ki.
Aztán amikor mr.1 belépett a képbe, bővült a repertoár, ezzel az étellel például igen jó barátságot kötöttem. Egyetlen hátránya van csupán: én még soha nem láttam üzletben sem keszeget, sem kárászt. Így várnunk kell egy eredményesebb napra a horgásztónál, hogy elérhető legyen ez az egyszerű étel.


A kárász- vagy keszegsütés tehát a pecabot markolászásával kezdődik. Ha akad néhány halacska, azt hazaszállítjuk és mr.1 megtisztítja - ennek részleteiről nincs sok információm, nekem ilyenkor mindig "akad más dolgom is". :D Ő tehát tisztít, beirdal, ha éppen kedve van, még meg is süt, ha nincs, akkor ez marad az én feladatom.
A sűrűn, mélyen irdalt halat kívül-belül finoman sózom és állni hagyom, amíg a lisztet előkészítem (kevés pirospaprikát elkeverek benne) és a sütéshez használt olajat felforrósítom. Amikor az olaj sütésre kész, a halat alaposan a lisztbe forgatom, majd ropogósra sütöm. Papírtörlőre szedem, és a felesleges olaj felitatása után tálalom. :) A kisebb halcsontokkal együtt fogyasztható.


Hozzávalók: kárász vagy keszeg, só, liszt, őrölt csemege pirospaprika, bő olaj a sütéshez.
Tovább olvasom...