2009. október 10., szombat

Őszíz: sütőtök

Nálunk az őszi esték egyik tipikus "kelléke" a sütőtök. Szerencsére az egész család szereti, így rendszeresen sütöm: egészséges desszert -sőt olykor vacsora-, köret, a változatosság kedvéért pedig sütemény is.

 
Ha mázlink van, akkor elég fejlettek a belsejében található magok, így mialatt a tök sül, a sütő aljában megpirul az enyhén sózott rágcsa is. A frissen sült tökmag íze, illata is a gyerekkoromra emlékeztet, a nagymamám rendszeresen pirított sütőben tökmagot (bár utólag gyanús, hogy nem sütőtökét, azt ugyanis sohasem láttam nála :D), amit aztán igazi kincsként osztogatott szét a gyerekek, unokák között. Ennek az ún. "kanadai/orange sütőtöknek" elég aprók a magjai, olyannyira vékony héjjal, amit lehámozni szinte lehetetlen, de nem is probléma, héjjal együtt fogyasztható. :)


A tököt nagyobb darabokra vágva sütöm 200 °C körüli hőmérsékleten, mérettől függően kb. 1 órát.
A magokat megtisztítom a tökdaraboktól, alaposan megmosom, majd papírtörlőn leitatom róluk a vizet. Kisebb tepsibe terítem, enyhén megsózom őket, majd a sütő aljába helyezem a tepsit. Néhányszor átforgatva addig sütöm, amíg a szemek pattogni és illatozni kezdenek, valamint enyhén színt kapnak.
Tovább olvasom...

2009. október 9., péntek

Tejszínes csirkemellragu

Éppen azon gondolkodtam, hogy mit kezdjek az előző napi pizzázásból maradt kukoricával, amikor megláttam Gasztroboszi tejszínes-kukoricás csirkemellraguját. Nem gondolkodtam tovább... Na nem, mintha hiányzott volna az újabb adag tészta, de most kicsit becsuktam a szemem. :D
Ehhez hasonló ragukat én is szoktam készíteni, de kukoricával még nem próbáltam. Hogy miért nem? Pedig aaannyira jóóó és a nagylányom nagyon szereti a kukoricát! Sebaj, ami késik... :)


Megpucoltam és felaprítottam egy kis fej hagymát, majd néhány evőkanálnyi olajon megpároltam. Közben megtisztítottam és kockákra vágtam egy méretes csirkemellet, ezt a hagymára dobtam és saját levében, kevés só, őrölt bors és majoránna társaságában megpároltam. Párolás közben egy kaliforniai paprikát apró kockákra vágtam, valamint tejből, tejszínből és étkezési keményítőből habarást készítettem. Amikor megpuhult a hús, hozzáadtam a kukoricát és a paprikát, majd felöntöttem a habarással és besűrítettem. Ekkor még egy evőkanálnyi mustárt adtam hozzá - szerintem jót tett neki, de természetesen elhagyható. Főtt tésztával tálaltam.


Az ilyen sűrű, tejszínes vagy tejfölös ragukhoz én olyan tésztát szeretek kínálni, ami felveszi a szószt. Ilyen pl. a fusilli vagy a most tálalt gemelli is.

Belekerült: egy nagyobb csirkemell (az enyém 70 dkg volt), 1 kis fej hagyma, 1 piros kaliforniai paprika, fél konzerv kukorica, 1 evőkanál mustár, só, bors, majoránna, olaj, kb. 2-3 dl tej, kb. 1,5 dl tejszín, 3 teáskanál étkezési keményítő.
Tovább olvasom...

2009. október 8., csütörtök

Zsályás-rozmaringos csirkecomb

Először megboldogult lánykoromban, mi több, az "eljegyzésünkre" készítettem ezt a csirkecombot. :) Nem teljesen a megadott recept szerint, akkor ugyanis serpenyőben készülne, nekem pedig muszáj volt előre dolgoznom és véletlenül sem szénné égetnem a vacsorát, így maradt a sütő. Azóta is. Kevésbé pirul így meg, biztosan ínycsiklandóbb lenne a serpenyős változat - na majd egyszer. :))
Minden alkalommal elhatározom, hogy legközelebb friss fűszernövényekkel is kipróbálom és minden alkalommal, amikor elkészítem, rá kell ébredjek, hogy már megint nincs itthon hozzá semmi. Egyszer lesz majd nekem egy kis fűszernövényes "kertecském" is, a helye már megvan... :D


Egész csirkecombokat tisztítok meg, amiket sózok, majd egy szárított zsályából, őrölt rozmaringból és őrölt borsból álló fűszerkeveréket dörzsölök bele - egy kis olajjal segítve a tapadást. Ezután olajozott tepsibe kerülnek, alufóliával fedve sütöm őket puhulásig, majd egy kicsit visszateszem "pirulni". Nagyon finom, érdemes kipróbálni, leginkább az tudja értékelni, aki szereti a sült bőrt.
Rizzsel, salátával tálalom.

neeem, nem égett oda, azok a fűszerek :)))

Hozzávalók: 4 db bőrös, egész csirkecomb, 2-3 teáskanál szárított zsálya, 1-2 teáskanál őrölt rozmaring, őrölt bors, só, 1-2 evőkanálnyi olaj. Köret ízlés szerint.
Tovább olvasom...

2009. október 4., vasárnap

B32 - mogyorókrémes torta

Tegnap tartottuk a barátainkkal a férjem 32. születésnapját. Készült az alkalomra linzer, isler, a pecás pacákok kedvéért bográcsban halászlét főztünk (kb. 5 kg halból - annyi de annyi lett, akinek nincs mára ebédje, jöhet egy csajkával!), kenyeret is sütöttem...
Nem variáltam agyon a menüt - a hallé előtt leveles tésztába csomagolt virslifalatkákat eszegettünk, utána pedig tortát bontottunk. A párom nagyon szereti a mogyorókrémes süteményeket, így ilyet kért.


Először egy gyermekkori emléke alapján próbáltam mogyorókrémet készíteni, várakozásán felül sikerült, pedig nagyon egyszerű kis krém. A titka -amitől jobb lett, mint a "nagynéni gyermekkori sütije"-, hogy nem csinálom túlzottan vajasra/margarinosra. A hagyományos, házi vajas krémeket sohasem szerettem, így minden ilyen krémes receptben alapból csökkentem a vaj mennyiségét. Most, hogy legyen tartása a tortának, még jobban.

Két vizes piskótát sütöttem, nem teljesen a hagyományos arányokkal, mert a vizesnél kissé keményebb tésztát szerettem volna, de nem is a sima tojásos piskótára vágytam. A krémhez a tej egy részét felfőztem a vaníliarudak kikapart magjaival, a többit rétesliszttel kevertem el. A lisztes keveréket, valamint egy kevés cukrot a vaníliás tejhez adtam, és sűrű krémet főztem, amit ezután hűlni hagytam.
Sütőben, néhányszor átforgatva, kb. 200 °C-on pár perc alatt enyhén megpirítottam a mogyorót. Miután kihűlt, a héját (amit tudtam) eltávolítottam, majd a mogyorószemeket durvára törtem. Ez ízlés kérdése, mi szeretjük a mogyoródarabokat a krémben, de aki nem így van ezzel, le is darálhatja. A kihűlt krémet gépi habverővel átdolgoztam, majd porcukorral kikevert margarint adtam hozzá. A krém kb. 1/3 részét félretettem, a maradékba beledolgoztam az összetört mogyorót.


Az összeállításhoz először is színes hullámkartonból kivágtam egy akkora kört, amekkora a torta alapja volt. Ezt azért szoktam, mert így könnyebben tudom később mozgatni a tortát, egyébként bármilyen vastagabb kartonlap jó hozzá, nekem ilyen szokott itthon lenni, ez könnyen vágható és mégis elég erős. Ezután a piskótalapokat két-két lapra vágtam, majd az első lapot a kartonra tettem - ha hullámkartont használunk, akkor célszerű a sima oldalát a piskóta felé fordítani, így könnyebb a szeletelés később :))). A lapot megkentem a mogyorós krém felével, majd rátettem egy újabb lapot. Ezt Nutellával kentem meg, majd újabb lap, a krém másik fele és a fedőlap következett. Az egészet a vaníliás krémmel borítottam. A krém elég kemény, nehéz egyenletesen elkenni, de cserébe finom. Ha kimondottan fontos az egyenletesség, akkor erre a célra célszerű kenhetőbb krémet használni. Ezután hűtőben pihentettem egy éjszakán át a tortát.
Másnap tortapapírra emeltem, majd marshmallow fondanttal dekoráltam. Ezen a téren még bőven van mit fejlődnöm :D, rossz technikát választottam a mintához, így éppen kész lett, mire megérkeztek a vendégek, arról nem is beszélve, hogy délelőtt 10-kor még azon agyaltam, hogy melyik mintát is kellene rávarázsolni a sütire. :D
Emellett rájöttem, hogy nagyon utálom a fekete ételszínezéket. :S  

belülről

Belekerült...
...a 2 db piskótába (28-as tortaforma): 10 db tojás, 6 evőkanál víz, 16 evőkanál porcukor, kb. 18 evőkanál liszt, 1 csomag sütőpor;
...a nagy adag krémbe: 7 dl tej+2 vaníliarúd kikapart magjai, 5 dl tej+30 dkg rétesliszt+5 dkg cukor és egy csipet só, valamint 25 dkg margarin, 25 dkg porcukor, 20 dkg mogyoró;
...továbbá: kb. 15-20 dkg Nutella.
A fondant 40 dkg MM-ból készült, 95 dkg lett belőle, egy kevés megmaradt, úgy kb. 75 dkg mehetett rá.
Tovább olvasom...

2009. október 3., szombat

Mogyorós mini isler

Az isler tésztája is az egyszerű, 3:2:1 linzertésztán alapul. A különbség abban rejlik, hogy diót tartalmaz - nálam általában, így most is, mogyoró került bele.


Az elkészítése ugyanaz, mint a sima linzernek. Alapesetben az islert kb. 8 cm-es korongokra szúrják ki, én ehhez a mini változathoz most egy 4,5 cm-es kiszúrót használtam. A sütési ideje rövid, 200 °C-on 6-8 perc alatt megsültek a korongok. Akkor jó már, amikor a szélén éppen elkezd színt kapni (ehhez nem árt egyenletesen kinyújtani a tésztát :D), így nem szárad ki és másnapra a tölteléktől visszapuhul.

munkában - ilyenek, amikor nem volt egyenletes a nyújtás... :)))

Miután kihűltek a megsült kekszek, 2-2 db-ot összeragasztottam ribizlizselével/sárgabarack lekvárral, ezután hűvös helyen (azaz a jól bevált garázsban) pihentettem őket másnapig. A csokoládébevonat csak ekkor került rájuk. Dermedés után már indulhat is a csemegézés - ha mégsem, továbbra is hűvös helyen, letakarva várják sorsukat. Nem szokott odáig megmaradni, hogy dobozolni kelljen őket, de ha erre lenne szükségem, én nem pakolnám egymásra őket - ha tud valaki olyan tutibiztos csokimáz receptet, ami mellett egymásra lehet rétegezni az islereket, legyen olyan drága és írja meg nekem! ;)

A férjem szerint olyanok, mint egy klónhadsereg. :D 

Hozzávaló kb. 70-75 db mini islerhez: 50 dkg liszt+15 dkg darált mogyoró, 40 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 1 teáskanálnyi fahéj, lekvár/zselé. A bevonáshoz én 30 dkg csokoládét  (ét csoki és tortabevonó vegyesen) olvasztottam fel annyi olaj hozzáadásával, amitől elég folyékony lett a csokoládé - kicsit sok is lett ez utóbbi, a képen látszik, hogy vékonyra sikerült a máz.
Tovább olvasom...

2009. október 2., péntek

3:2:1...
linzer!

Vendégeket várunk hétvégére, és hogy ne ússzak be a végén, előre sütök-főzök, amit csak lehet. Édes aprósüteménynek linzert terveztem be, annak úgyis csak jót tesz, ha áll néhány napot a fogyasztás előtt. Mivel várható egy tej-tojás diétán lévő leányzó is a vendégek közé, a legegyszerűbb, mondjuk úgy: hagyományos linzer mellett döntöttem.



Ezt a receptet csak egyféleképpen lehet elrontani, ha a 3:2:1 arányokban felcseréljük a hozzávalók sorrendjét. :D 3=liszt, 2=zsiradék, 1=cukor.
Az elkészítése nagyon egyszerű: összekeverem a cukrot a liszttel, belemorzsolom a margarint vagy vajat, majd összegyúrom egy gombóc tésztává. Ezután hűtőben pihentetem (kb. úgy egy órát). Lisztezett felületen kinyújtom, szaggatom, sütőpapíros tepsibe helyezem őket, majd előmelegített sütőben 200 °C-on 7-9 percig sütöm. Egyszerű, nem igaz? Persze buktatói, mint mindennek, ennek a tésztának is vannak - pl. ha túl sokáig gyúrjuk a tésztát, akkor törékeny, morzsálódó lesz, vagy ha sokáig sütjük a süteményeket, akkor túlságosan kiszáradnak, kemények lesznek -, de ezeket egy kis odafigyeléssel könnyen elkerülhetjük.


A tészta különösebb módosítás nélkül elbírja az ízesítéseket, használhatunk fűszereket, aromákat, keverhetünk bele kakaóport, darált csonthéjasokat. Én most sima "fehér" és kakaóporral ízesített "barna" linzert készítettem. A kakaóporosnál cseppet csökkentettem a liszt mennyiségét, de ez sem lett volna igazán fontos. Miután kisültek a kis sütemények, lekvárral vagy mogyorókrémmel kettesével összeragasztottam őket. Tálaláskor (ízlés szerint) porcukorral meghintem. A sütemények fedett dobozban sokáig elállnak.


Hozzávalók kb. 35-40 db-hoz (méretfüggő):
37,5 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12,5 dkg porcukor + a ragasztáshoz barack-, eperlekvár, ribizlizselé, Nutella. A kakaós tészta esetében a liszt csak 36,5 dkg volt + 2 dkg kakaópor került bele.
Tovább olvasom...

2009. október 1., csütörtök

A legjobb...

Igaz még csak október van, de már most kiosztásra kerültek az Oscar díjak. :) Ezúton is köszönöm a megtiszteltetést az Akadémia tagjainak, Bellynek és Kiskuktának! ;)



Gyerekkoromban -még- néztem az Oscar gálákat, és sok más gyerekhez hasonlóan a jó öreg szerepjáték segítségével a tükör előtt próbálgattam, vajon én mit mondanék, ha nyernék egy ilyen szobrot. Most valahogy így hangzana:
"Köszönöm mindenkinek, akik bizalmat szavaztak nekem! Rendszeres és rendszertelen olvasóimnak, a receptjeimet kipróbálóknak, az ide tévedőknek! A háttérből támogató családomnak: gyermekeimnek, akik passzív közreműködése nélkül egyetlen étel sem kerülhet az asztalunkra, és férjemnek, aki az összes piszkos munkát elvégzi helyettem. Na neeem, nem öldököl a kert sarkában csirkéket és disznókat, csak hagymát pucol, mogyorót tör... ;) Végezetül pedig -de természetesen nem utolsó sorban- köszönöm az orchideáimnak, hogy megtisztelnek az életükkel és megörvendeztetnek csodás virágaikkal."
;)

Miután szépen körbement már a díj, így az általam rendszeresen látogatott oldalaknak ajánlom fel továbbadásra. Őket zömmel itt bal kéz felé találjátok, csemegézzetek kedvetek szerint! :)
Tovább olvasom...