Medvehagymás vaj, mint köszönöm-poszt...

Kaptam szepytől medvehagymááát! :)) Köfff! :)) Itt a bizonyíték, hogy jó helyre került:

Lesz recept is, de először inkább csak dumálnék. Röviden, nyugi... Pár szóban, arról, hogy milyen jó dolog is tud lenni ez a blogdolog, hogy időnként ismeretlen ismerősök kedvességével szembesülök, amint éppen az ország egy távoli pontjáról medvehagymát ajánlgatnak, csak azért, mert "sírtam", hogy nem jutok hozzá. Köszi! ;) Vagy mert megveszik nekem azt, amit én nem tudok, időt és fáradtságot nem kímélve elküldik postán és teszik mindezt önzetlenül, egy köszönömért cserébe. Azért is jó, mert ha kevesen is, de írnak: kommentet, levelet. Többek között arról, hogy elkészítették, megfőzték, megsütötték. Megírják a véleményüket, a tapasztalatukat - sőt, egyszer már egy fotót is kaptam! :) (Persze ennek ellenpéldái is vannak, amikor nem ír, nem hivatkozik, csak elviszi a receptemet/fotómat és előadja, hogy ezt bizony őőő...majd bájosan fogadja a bókokat, amikért érdemben semmit nem tett. Igen, ilyen is van, de aki ilyen, az meg is érdemli önmagát.)
Bocs, elkalandoztam... Szóval, itt és most is, köszönöm a medvehagymát, aminek beszerzését - bár önként és önzetlenül és nagyon kedvesen felajánlotta - nem sikerült Eszternek megnyernie. :)) Helyette "minden jó forrása", szepy került abba az igen kiváltságos helyzetbe ;D, hogy megvehette nekem életem első csokornyi medvehagymáját. Ezúton is köszönöm! :)

Szóval, a csodaszép medvehagyma megérkezett és felhasználásért kiáltott. Ettem magában (csíp), sütöttem belőle pogácsát (recept holnap - vagy ~után), egy jó része pedig fűszervajként végezte.
A vaj ötlete DebiGabi egyik (fészbúk) bejegyzésében jött velem szembe. Az én változatom úgy készült, hogy a hagymát leöblítettem, papírtörölközővel leitattam róla a vizet (még jó, hogy nem ipari méretekben készült) és a szár eltávolítása után a leveleket durván összevágtam. Kevés szőlőmagolajat locsoltam rájuk, majd botmixerrel (turmixgéppel rendelkezők előnyben) pépesíteni kezdtem. Kanalanként adtam hozzá a szobahőmérsékletű vajat, majd sót, borsot őröltem rá. Alaposan összedolgoztam, végül a zömét egy jégkockatartóba adagoltam, amit aztán folpackba tekertem és a fagyasztóba költöztettem. A maradék egy kis dobozkában került a hűtőbe, onnan fogyogat rohamosan. Fincsi!

Belekerült: 30 dkg vaj, 2 evőkanál szőlőmagolaj, két nagy marék medvehagyma (megtisztítva, szárától megfosztva 85 g volt), só, bors.

Tovább olvasom...

Húsvéti ajánlat

Repül az idő, már csak néhány nap és itt a húsvét! Az ünnephez kapcsolódó játékra invitáltak a BalhÉtteremből, Bence és Emőke, Emőke és Bence, ezúton is köszönöm! :)

A játékról röviden: egy bejegyzést kell írni "Húsvéti ajánlat" címmel, amelyben a blogon már megjelent, 5-10 tetszőleges (húsvéti) receptet kell ajánlani, majd a játékot 10 bloggernek továbbküldeni.

Nem mondom, hogy könnyű dolgom van, ugyanis nálunk otthon kis ünnepnek számított a húsvét, így nem is igazán bírt hagyományokkal - legfőképpen az ételek tekintetében nem. Sonka, tojás és torma - anyum pogácsát még csak-csak sütött, a többi a cukiból. Pont.

A húsvét nekem ráadásul amolyan nemszeretem ünnep volt, legfőképpen az ünneppel járó "hagyományőrzést" utáltam. Na jó, kisebb lányként még szerettem, akkor még buli volt, de ahogy nőttem (gyorsan) és megjött az eszem (lassan), már egyre inkább nyűg volt. Már csak azért is, mert az évek alatt megcsappant azok száma, akik a hagyományt többé-kevésbé őrizték volna.
Hétfőn korán keltünk, mert az első locsoló szódásüveggel locsolt, ha még ágyban talált. Díszbe vágtuk magunkat - semmi komoly, csak szoknyácska, (fehér) blúzocska, nejlonharisnya (ááá), kopogós cipő (ááá-ááá), majd egész nap ültünk a tv előtt (királyi 1 - hol volt még a kábel akkor?) és azt vártuk, hogy jöjjön valaki. Az elején még jöttek. Rokonok, kollégák (anyumnak), barátok (szülőknek, nővérnek), iskolatársak (nekem). Aztán már nem jöttek, csak a szűk család, az udvarló és "agyas" barátai (szódásüveges-slagos locsolás? dereng ilyesmi valakinek a 17 fokos áprilisban?), és ekkorra már tényleg nagyon elegem lett az egészből, mert fél napig puccba vágva, kölnitől bűzölögve várni, hogy valaki betévedjen... Na az kínkeserves...
Így aztááán...hát igen, már én sem őrzöm a hagyományt. Talán, ha a nagylány iskolába fog járni és igényt látok rá (értsd: lesz néhány iskolatárs locsolkodási szándékkal), akkor majd...majd előre készülök, hajnalban szendvicset gyártok, időben ébresztem és szép ruhába öltöztetem a lányokat. Addig azonban jó időben irány valamelyik állatkert, rosszban egy jó film és egy tejszínhabos kávé!

És akkor a sok rizsa után végre a lényeg:

ha unod a sonkát, készíts belőle (vagy éppen egy jó csülökből) cipót


süss sok finom, hagyományos süteményt, például mézes krémest


darálós kekszet


kosárkát


sajtos pogácsát


de ha van kedved, macerázhatsz egy jó kis cukrászsütivel is, ez lehet például a csokicsúcs

a munka végén pedig igyál egy jó kávélikőrt, garantáltan rád fog férni! ;)))

Az összes, húsvétra (mondjuk, hogy) elsüthető receptemet már korábban összegyűjtöttem, ide.

Na és akkor, akiket játékra invitálok - nem néztem szét és hétvégén nem igazán jutottam el a blogokra, elnézést, ha valaki már posztolta közületek: cuki :) Andi, Belly, Eszter, Jade, Juci, Kata, Kiskukta, Mónika, szepy, Viki.

Tovább olvasom...

Mogyorós rudacskák

A lánykáim nagyon megszerették mostanában a falatnyi kis süteményeket, így most ezeket a rudacskákat készítettem nekik. Enyhén ropogós, omlós linzer pirított mogyoróval és egy kis díszítéssel, ami idő vagy kedv hiányában nyugodtan elhagyható.

A pirított és héjától megfosztott mogyorószemeket a cukorral együtt egy kávédarálóban megőröltem. A kapott, olajos, kissé összeálló mogyoródarát eloszlattam a lisztben, beletettem egy picurka sütőport és sót, végül a darabokra vágott - hideg - vajat morzsoltam el a száraz anyagokban. Hozzáadtam egy tojássárgát és gyors mozdulatokkal összeállítottam a tésztát, amit folpackba csomagolva a hűtőbe tettem pihenni.
Egy óra elteltével a sütőt bekapcsoltam (190 °C), a tésztát átgyúrtam és 3-4 mm vékonyra nyújtottam. Derelyevágóval felszeleteltem (1,5-2 cm x 5-6 cm), majd sütőpapírral bélelt tepsire tettem és 10-12 perc alatt megsütöttem a rudacskákat (az utolsó percekben figyelni kell, mert gyorsan megég). Rácson kihűtöttem, majd az egyik felüket csokival bevontam - nem mártottam, csak kanállal "rálocsoltam", így a talpuk nem lett csokis. A dermedő csokoládéba mogyorókrokantot szórtam.

Hozzávalók (egy gáztepsi, kb. 60 db)...
...a tésztához: 5 dkg pirított törökmogyoró, 5 dkg házi vaníliás cukor (kristálycukor is megfelel), 15 dkg liszt, icipici só és sütőpor, 10 dkg vaj, 1 tojás sárgája;
...a díszítéshez: 5 dkg jó minőségű étcsokoládé, mogyorókrokant vagy durvára tört pirított mogyoró.

Tovább olvasom...

Brazil krémes

Hétvégére vendégeket vártunk és hamburgerezést terveztünk, ami végül grillen készült el. Az ilyen összejövetelek természetesen nem működhetnek desszert nélkül, így amikor néhány napja megláttam ezt a sütit Margitkánál, el is dőlt, hogy ez lesz a zárófogás. Finom lett - szerintem nem csak kávérajongóknak. :)

A sütemény alapja egy diós-kávés piskótalap. Ehhez a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját kikevertem a cukorral és a kávéval, majd hozzáadtam a lisztet, diót, kakaóport és a térfogatnövelőket ;), végül lazán beleforgattam a csipet sóval keményre vert tojásfehérjéket. Kapcsos tepsibe sütőpapírt szorítottam és ebben sütöttem előmelegített sütőben, először 200, majd 170 °C-on a piskótát (gyorsan sül). A lapot hagytam a formában állni úgy negyed óráig, majd a szélénél óvatosan körbevágva, rácsra téve hűtöttem ki.

A kihűlt lapra egy vaníliakrém kerül, ami eredetileg a vizes krémes krémje - felezett adagban. Én most kevesebb pudingport használtam hozzá és a vizet lecseréltem tejre, emellett keményítő és vaníliarúd került a krémbe. 

A tej nagy részét (5 dl) feltettem a felhasított vaníliarúddal melegedni. Amíg felforrt, a maradék 1 dl tejben elkevertem a pudingport és a keményítőt, emellett kemény habbá vertem a tojásfehérjéket először magukban, majd a cukrot is hozzádolgozva. A felforrt tejből kiszedtem a vaníliahüvelyt, belecsorgattam a keményítős keveréket, majd miután besűrűsödött (azaz kábé azonnal :D), hozzádolgoztam a fehérjéket és pár pillanatig együtt főztem őket. A krémet ezután a kihűlt és a tepsibe visszahelyezett, diós-kávés lapra simítottam, majd hűtőben hagytam kihűlni.
A sütemény koronája a tejszínhabréteg, amit cukorral félkeményre vertem, majd hozzáadtam a habfixálót és a neszkávét. Ezt a kihűlt krémre simítottam, végül a sütit a fogyasztásig hűtőszekrényben tartottam. Tálaláskor kisebb (6x6 cm) kockákra szeleteltem - és véletlenül lefelejtettem a csokit a tetejéről. :/

Hozzávalók (25x38 cm tepsi, 24 szelet)...
...a tésztához: 4 tojás szétválasztva, 20 dkg cukor, 1 dl (főtt vagy instantból készített) kávé, 20 dkg finomliszt, 10 dkg darált dió, 2 mokkáskanál kakaópor (keserű), 1 mokkáskanál szódabikarbóna, 1 mokkáskanál sütőpor, pici só;
...a krémhez: 5+1 dl tej, 1 vaníliarúd, 1 csomag vaníliás pudingpor, 4 dkg étkezési keményítő, 6 tojásfehérje, 17-18 dkg cukor;
...a habhoz: 5 dl habtejszín (30%), 3-4 evőkanál cukor, 1-2 evőkanál instant kávépor (kóstoljunk!), 2 csomag habfixáló.
A tetejét Margitka csokireszelékkel díszíti, én natúran felejtettem és így is finom, de szerintem kakaópor vagy durvára tört kávészem, esetleg csokis kávészem is illik hozzá.

Tovább olvasom...

Mandulás (diós, mogyorós...) minikiflik

Éppen gyerekkézbe való. Most mandulából, ami kevésbé ízesíti meg a tésztát, mint a dió vagy a kissé előpirított mogyoró, de időnként a semleges ízekre hajtunk. Miután a lánykáim a délutáni játék közben eltüntették majd' felét, azt hiszem, nyugodtan sikeresnek könyvelhetem el ezt a darabot is. Finom és egyszerű aprósütemény, magában vagy a reggeli kávé mellé tökéletes.

A mandulát megtisztítottam, majd száradás után megőröltem (kávédaráló). A lisztben elkevertem a porcukrot, az őrölt mandulát és a sütőport, belemorzsoltam a vajat, majd egy tojással gyorsan összeállítottam a tésztát, amit ezután folpackba csomagolva tettem a hűtőbe pihenni.

Egy óra múlva a sütőt bekapcsoltam, 2 tepsit kibéleltem sütőpapírral, és megformáztam a kifliket. Ehhez a tésztagombócot kissé ellapítottam, vékony csíkokra vágtam, amiket aztán néhány mozdulattal átgyúrtam, majd egymás után kisujjnyi hurkákká sodortam. A kis hurkákból kb. 5 cm-es darabokat vágtam, ezeket két végükön kissé csúcsosra sodortam, majd kiflire hajlítva tettem tepsibe. Egymástól nagyjából ujjnyi távolságra elég őket a tepsibe helyezni, mert csak picit nőnek sütés közben. 180-190 °C-on 10 perc alatt készre sülnek - akkor jó, amikor a kifli csücske éppen színesedni kezd, tovább nem kell sütni, mert hajlamos megégni.
Forrón vaníliás cukorral elkevert porcukorba forgattam a kifliket, de - kihűtve - olvasztott csokoládéval csíkozva vagy félig mártva is nagyon finomak. Kihűlés után zárt dobozban sokáig eláll(hat). :)

Hozzávalók (a fent leírt méretben kb. 75-80 darabhoz): 20 dkg finomliszt, 10 dkg édesmandula/dió/mogyoró, 10 dkg vaj/margarin, 7 dkg porcukor, késhegynyi sütőpor, egy egész tojás, továbbá ízlés szerint vaníliás porcukor vagy csokoládé a díszítéshez.

Tovább olvasom...

Csirkemell - brokkolival és gombával rakva

Tegnap egyszerű és finom zöldséges receptre vágytam, amiben el lehet sütni a maradék márványsajtot és egy kis csirkehúst is. Ez lett belőle, és még milyen jó lett! Bár az egyszerűségét a leírás alapján talán megkérdőjelezitek, de valóban az. :))

A brokkolit lobogva forró húslevesben néhány perc alatt előfőztem - én mirelitet használtam, de frissből is készíthető természetesen, azt megtisztítva, rózsáira szedve kell a levesbe ereszteni. Az előfőzött brokkolit leszűrtem, majd kézmelegre hűtve nagyon apróra daraboltam és egy kivajazott sütőtálba simítottam, a tetejére kevés borsot őröltem.
Amíg a brokkoli főtt és hűlt, megtisztítottam és felaprítottam a gombát és a póréhagymát, valamint a csirkemellet is felszeleteltem. A hússzeleteket enyhén sóztam, borsoztam, majd kevés olajon mindkét oldalukon előpirítottam. A tálba a brokkolira fektettem a szeleteket. A hússütő serpenyőben visszamaradt zsiradékon pirítani kezdtem a hagymát, majd hozzáadtam a gombát és kevés vajat is tettem mellé. Csipetnyi kakukkfűvel kísértetve finoman megpirítottam a gombát, a sütés végén sóztam, borsoztam, majd a hússzeletekre rétegeztem. A serpenyőbe (még mindig ugyanabba) tejszínt öntöttem, felforraltam, belemorzsoltam a márványsajtot, megborsoztam és a sajt olvadásáig rotyogtattam, végül citromlével ízesítettem (keményítővel lehet sűríteni, aki kívánja). Ezt a mártást az előkészített brokkolis-gombás húsra csorgattam, majd előmelegített sütőbe toltam a tálat és 180 °C-on kissé megpirítottam.
Akinek így "sovány" az étel, tálalhatja pl. tésztával, nekem tökéletes volt magában is. :)

Hozzávalók: 1-1,5 l húsleves (ha nincs, akkor vízből és leveskockából), 45 dkg brokkoli (mirelit), egy kisebb csirkemell (vagy 4-6 szelet), 40 dkg gomba (csiperke), 8-10 cm póréhagyma, 1,5-2 dl tejszín, 10-15 dkg márványsajt, 1 citrom leve, 1-2 evőkanál olaj, 4-5 dkg vaj (ezzel vékonyan kikenhető a tál, a maradék megy a gombához), kevés kakukkfű, só, bors.

Tovább olvasom...

Parmezános kréker

Sokáig keresgéltem a neten, míg találtam egy olyan kréker receptet, ami megtetszett. Meglátni és megszeretni... :))

Nagyon egyszerűen elkészíthető: a liszthez hozzákeverem (a sikért és) a sót, belemorzsolom a vajat, majd hozzáadom a parmezánt is, végül hideg tejszínnel összeállítom a tésztát. Letakarva (vagy folpackba csomagolva) pihentetem 15-30 percig, majd enyhén lisztezett deszkán (nagyon) vékonyra nyújtom (1 mm). (Ez az adag úgy készült, hogy nyújtás közben hajtogattam is a tésztát, sokkal ropogósabb lett, mint a korábban - hajtogatás nélkül - készítettek és vékonyabbra is tudtam nyújtani, de így is-úgy is nagyon finom.)

A kinyújtott tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, tetszőlegesen felvágom és tetejére tengeri sót őrölök, de tetszőlegesen megszórható mákkal, szezámmaggal (...) is, majd előmelegített sütőben, 200 °C-on megsütöm. A tészta vékonyságától függően kb. 10 perc alatt pirosra sül, a sütés vége felé nagyon figyelni kell, mert pillanatok alatt szenesedik. :)

Hozzávalók egy adaghoz: 125 g finomliszt (BL55), 60 g vaj, fél teáskanál (3-4 g) só, 30 g finomra reszelt parmezán, 65 ml tejszín (30%), picurka sikér (elhagyható), liszt a nyújtáshoz, só (és igény szerint mák/szezám...) a tetejére.
A sötét színű krékerek paradicsomos-parmezánosak, ahhoz csak 20 g parmezánt használtam és 10 g porrá őrölt, szárított paradicsomot tettem még hozzá.
Krékerek a blogon: mákos-szezámos, tökmagos.

Tovább olvasom...