2013. június 25., kedd

Zöldborsós karaj

Gyerekkori ízemlék, anyum főzött időnként zöldborsós húst és én nagyon szerettem. Az ő receptje nincs meg, saját kútfő alapján készítem, de az íze ott van :) , úgyhogy hasonló lehet az övéhez. Viszonylag gyors és egyszerű, hazai ízvilágú étel, időnként érdemes elkészíteni - főleg most, hogy a tikkasztó meleg is enyhülni látszik. ;)


A sertéskarajt leöblítem, szárazra törlöm és kb. 5-7 mm-es szeletekre vágom. Kissé meg lehet püfölni, én nem szoktam. Sózom, borsozom és lisztbe forgatom, majd olajon lepirítom a szeleteket, amiket ezután egy tányérra szedek.
Megtisztítom és felaprítom a hagymákat. A serpenyőben, amiben előzőleg a húst pirítottam, elkezdem megpárolni a vöröshagymát, majd amikor már üvegesedik, hozzászórom a fokhagymát, elkeverem és egy percig együtt is párolom. A hagymát megszórom őrölt (csemege) pirospaprikával, elkeverem, kevés vízzel felöntöm és alaposan kiforralom. Ha a víz java elpárolog, mielőtt a hagyma megpuhulna, pótolom - ezután a hagymát egy szűrőn áttöröm. A hagymás szaftot a serpenyőben felforralom és belehelyezem a hússzeleteket, valamint a borsót (ha mirelit borsót használok, azt csak akkor adom az ételhez, amikor a hús már majdnem puha). Annyi vízzel öntöm fel, ami szűken ellepi. Paradicsomot adok hozzá, paprikakrémekkel, sóval (óvatosan, mert a paprikakrém is sós) és borssal ízesítem, lefedve puhára főzöm. A főzés végén, ha szükséges, tovább ízesítem, illetve amennyiben a szaft túlságosan híg lenne, hagyni kell a főzés utolsó pár percében párologni.
Párolt rizzsel tálalom, kovászos uborkát kínálok mellé.

 
Hozzávalók: 600 g sertéskaraj (szárnyashúsból, pl. csirkemellből is készíthető), 450 g zöldborsó, 1 nagyobb fej vöröshagyma, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 paradicsom, 2-2 teáskanál csípős és csemege paprikakrém, olaj, só, őrölt csemege paprika, őrölt bors, kevés liszt.
Tovább olvasom...

2013. június 19., szerda

Meggyes "sajttorta" pohárban

Nagyon egyszerű desszert, ami ráadásul a készleten lévő hozzávalók függvényében remekül variálható. Mutatós: alkalmakra, vendégeknek; gyors: hétköznapokra a családnak - a kettő kombinációjából nálam vasárnap készült, apák napjára. ;)


Az alapja keksz: lehet vajas vagy zabpehely vagy bármilyen, lehet házi vagy készen vásárolt - nekem egyik kedvencem a csokikrémes szendvicskeksz, ezt tettem most hozzá, a savanykás meggyel jól passzoltak. A legegyszerűbb változatban elég a kekszet csak összetörni, de lehet a durva "kekszmorzsát" olvasztott vajjal összeforgatni, illetve lehet ez utóbbit sütőben kissé megpirítani is - én most így készítettem, tehát a kekszet durvára törtem, kevés olvasztott vajjal elkevertem, majd egy sütőpapíros tepsire szórva finoman megpirítottam.
A krém alapja tejszínes krémsajt, nálam mascarpone. Ez keverhető joghurttal és/vagy tejszínhabbal - én utóbbinál maradtam: a mascarponét egyszerűen összeforgattam a cukorral felvert tejszínnel. (Édesebb gyümölcsnél szeretem a joghurtos változatot is.)
A gyümölcsös réteghez: a meggyet kimagoztam és lecukrozva, egy evőkanál rummal meglocsolva állni hagytam, hogy levet engedjen (tökély: 1 éj a hűtőben). Ezután a gyümölcsöt átszedtem egy lábaskába 3-4 evőkanál lével együtt, kevés fahéjat, valamint egy darabka vaníliarudat adtam hozzá és összeforraltam. Hagytam kihűlni.
Rétegezés: a pohárkában alulra kerül a keksz, rá a krém, végül a kihűlt meggyöntet. Hűtőben 1-2 órát érdemes állni hagyni. Én általában az öntetet külön hűtöm és csak tálalás előtt teszem a desszert tetejére, de természetesen teljesen összeállítható hűtés előtt, csak ekkor a meggy levét érdemes a főzés végén sűríteni egy kis keményítővel.


Belekerültek 4 desszertes pohárkába...
...a kekszalapba:
kb. 60 g keksz, 1 evőkanál olvasztott vaj (elhagyható);
...a sajtkrémbe: 250 g mascarpone, 200 g tejszín (30%), 1-2 teáskanál (házi vaníliás) cukor;
...a meggyöntetbe: 500 g magozott meggy, 80 g cukor, 1 evőkanál rum, kevés fahéj, 3-4 cm vaníliarúd, esetleg teáskanálnyi étkezési keményítő.
Tetszik? A poharak a SütniFőzni.hu-ról érkeztek a konyhámba. :)
Tovább olvasom...

2013. június 3., hétfő

Jót, jól - Neil Perryvel

Milyen a jó étel?
A válasz nyilván szubjektív és nem könnyen körülhatárolható, de az opciók egyike lehet, amikor azt mondjuk: ez annyira jó, hogy elfogy, mielőtt elkészülne! 
Van ilyen?
Van bizony, hisz' így jártam én Neil Perry gombás rizottófasírtjával. Elfogyott még rizottókorában. :) Úgy egyébként (biztos' szégyen, de) életem első rizottója volt. Valahogy sohasem vonzott a "szottyos" rizs; a fasírt is csak azért, mert szimpatikus cukkiniragu jár mellé. Aztán a cukkiniraguból nem lett semmi. A fasírtból sem. Csak a gombás rizottóból, amibe beleszerettem....és ami nem is szottyos. :)


A könyvről...
Amikor először vettem a kezembe Neil Perry: Jól enni, jól lenni c. könyvét, teljesen lekötött. Na nem olvastam végig, de már első forgatásra beletűztem vagy 5 cetlit - "muszájmegcsinálnom" könyvjelzőként. Aztán amikor második körben elővettem, belekerült még újabb 7-8 cetli. Ez nálam ritka eset: nem sűrűn tetszik meg ennyi recept szinte első pillantásra. :)


A receptek többnyire egyszerűek, bár azt véletlenül sem mondanám, hogy a könyv a rohanó hétköznapok rapid vacsoráinak tömegét vonultatná fel. Részemről belenyúltam a jóba: a lassan sütött csilis sertéssült kevés munkával, cserébe sokáig főtt (sült), a csirke vadász módra nálam apró csiperkével készült és mire felszabdaltam a teljes mennyiséget, szó szerint lement a nap. A gombás rizottó ezekhez képest villámétel volt - mivel ugye nem érte meg a fasírt-felnőttkort. :) Viszont a citromos (uhh, álom finom!) joghurttorta valóban pikk-pakk megvolt (leszámítva a sütési időt :P) és a másnapos vadász csirke mellé rittyentett lágy polenta készítésében sem fáradtam el.
Szóval kicsit ilyen, kicsit olyan. Ellenben egyaránt finom, gazdag ízű ételeket készítettem a receptek alapján. Neil Perrynél tényleg működik: egy-két jó alapanyag, kevés, de jól megválasztott fűszer, jól alkalmazott technika és máris remek darabok születnek.


Tetszenek a leírások, "útmutatók", a lényegre törő (bár stílusuk miatt helyenként kissé komor hangulatú) ételfotók, a receptek. +1 pont a fordító azon törekvéséért, hogy egyik-másik receptnél igyekszik alternatívát ajánlani a nehezen vagy egyáltalán be nem szerezhető alapanyagokhoz.


Kiknek javaslom?
A ráérős receptektől és egy kis extra mosogatnivalótól nem félő, kísérletezgető, 2-es típusú (már nem kezdő) háziasszonyoknak és ~uraknak és azoknak is, akik a hagyományos ízektől függve nem mindig mernek nekivágni a megszokottól eltérőnek: csak bátran, be fog jönni! :)


Köszönet a T.bálint Kiadónak a lehetőségért, hogy bepillantást nyerhettem a könyvbe, amelyet megvásárolhattok, ha ellátogattok a kiadó honlapjára!
Tovább olvasom...

2013. május 28., kedd

Meggyes-ribizlis (vajas) piskóta

Ritkán készítem ezt a piskótát, olyankor gyümölcsökkel, leginkább meggyel megszórva sütöm. Nagyon finom, szeretjük is, bár az igazat megvallva nekem az a vizes piskóta a legfinomabb, amit még a mamám tanított gyerekkoromban. :)


A sütőt előmelegítem 190 °C-ra, a meggybefőttet szűrőbe teszem - most mirelit fekete ribizlit is tettem hozzá. A tojásfehérjéket kemény habbá verem. A puha vajat (robotgéppel) habosra keverem a cukorral és egy csipet sóval, és egyenként hozzádolgozom a tojások sárgáját is. Alaposan kihabosítom. A vajas masszát kézi habverővel összeforgatom a sütőporral elkevert liszt felével, majd óvatosan beleforgatom a fehérjehabot, végül a maradék sütőporos lisztet. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítom a masszát.
A gyümölcsöket megszórom 1-2 csipet liszttel, összeforgatom, majd a tésztára szórom. Az előmelegített sütőbe tolom a tepsit, kb. 10 perc elteltével mérsékelem a hőmérsékletet 160-170 °C-ra és tűpróbáig sütöm a piskótát. Kihűtve, (vaníliás) porcukorral megszórva, kisebb kockákra szeletelve kínálom.


Hozzávalók: 200 g puha vaj, 200 g cukor (egy része lehet vaníliás), csipet só, 6 normál méretű tojás, 250 g finomliszt, 10 g sütőpor, 250-350 g meggybefőtt és fekete ribizli (szezonon kívül mirelit és/vagy befőtt, szezonban friss), illetve más tetszőleges gyümölcs, további 1-2 csipet liszt a gyümölcsökre.
Tetszik? A tányér a SütniFőzni.hu-ról származik. :)
Tovább olvasom...

2013. május 22., szerda

Akácvirág likőr

Egy kis szünet után újra itt - nem mondom, hogy frissen, nem is kipihenten, de egy új recepttel. :) A fotókat nézzétek el légyszi', igaz hétvégén épp egy jó kis bodzázás közben jutott eszembe, hogy fel kellene tenni ezt a likőrt, de persze akácvirágokat elfelejtettem gyűjteni a fotóhoz. :/ Azt pedig végképp nézzétek el, hogy idén valószínűleg már lecsúsztatok az elkészítéséről :( - bár az ország hűvösebb területein lehet, hogy még lehet találni javában virágzó akácfákat. (?)


Először természetesen akácvirágot kell gyűjteni - naaagy mennyiséget. Lehetőleg teljesen kinyílt, illatozó virágokat, amik még nem indultak hervadásnak. Lehetőleg olyan helyről, ahol nem szennyeződtek, így elég csak a rovarokat lerázni a virágokról, mert vízzel leöblíteni nem igazán kellene ezeket.
A virágokat a szárról leszedegetem (egyszerűen egyik kezemmel megfogom a szárat, a másik kezemmel két ujjam közé csippentve az aljától a tetejéig végighúzom az ujjaimat), üvegbe teszem. Hozzákarikázok egy nagyobb citromot (elég vékonyan -fehér rész nélkül- belehámozni a héját, nem szükséges a húsát is beletenni, ha valakinek így szimpatikusabb), majd felöntöm annyi vodkával, ami ellepi a virágokat. Hűtőbe teszem és az üveget naponta felrázva, kb. egy hétig érlelem. Ezalatt a virágok elvesztik fehér színüket, szinte üvegessé válnak - amikor ez megtörténik, leszűrhető.
A szűrés először egy sűrű szövésű szitán/apró lyukú szűrőn történik: a citromot kiveszem, a virágokat pedig alaposan kinyomkodom, több részletben, hogy a lehető legkevesebb vodka maradjon bennük. Másodszor kávéfilteren szűröm át: ezután teljesen áttetsző, tiszta folyadékot kapok, aminek halványsárga színe van. Az akácos vodkát alaposan kitisztított (csírátlanított) üvegbe öntöm, 4-5 dl-enként 10 dkg cukrot adok hozzá - érdemes először kevesebbet, majd miután feloldódik, meg kell kóstolni és ha édesebbre szeretnénk, akkor tovább édesíteni.
Néhány hétig (hónapig) érdemes tovább érlelni, de már "frissen" is finom. Behűtve vagy hűtött pohárban kínálom.


Hozzávalók: akácvirág (sok), vodka (amennyi a virágot ellepi), citrom (1 liter vodkához 1 nagyobb citrom), cukor (1 liter vodkához kb. 200-250 g).
Virágos likőr még: bodzás v1, bodzás v2
Tovább olvasom...

2013. április 18., csütörtök

Mogyorótekercs

A tekercs, amiben mogyorókrém lakik. Na nem a csokis bolti változat, hanem egyszerű, főzött, "nagyon mogyorós" krém. A piskóta tetszőlegesen variálható, lehet sima fehér, kakaós vagy darált mogyorós is - ez a tekercs éppen felesben sima és törökmogyorólisztet tartalmaz. Utóbbi miatt a piskóta mintha jobban morzsálódna, mint mondjuk egy sima vaníliás tészta, ez szeletelésnél lehet, hogy kissé gondot okoz(hat), de cserébe egy nagyon mogyoróízű süteményt kapunk - szerintem megéri. ;)


A piskótához a tojásokat szétválasztom, a fehérjéket felverem a sóval és 1-1 evőkanál vaníliás és kristálycukorral. A sárgákat a maradék cukrokkal és a vízzel habosra keverem - ehhez adom a liszteket, majd beleforgatom a fehérjét. Előmelegített sütőben, 150 °C-on, sütőpapíros tepsiben sütöm, ezután rácson kihűtöm. A sütőpapírt úgy húzom le a tésztáról, hogy ha szükséges, előtte finoman lepermetezem vízzel a papírt.
Amíg a piskóta sül és hűl, elkészítem a mogyorókrémet. A mogyorót minél finomabbra érdemes darálni, hogy szeletelésnél a nagyobb darabokban ne akadjon meg a kés, mert akkor tépni fogja a tésztát (ez áll arra az esetre is, ha a piskótatészta maga mogyoróból készülne). A mogyorót most nem kell megpirítani - persze meg lehet, de akkor más lesz az íze és ebben a süteményben pont az a pláne (legalábbis annak, aki szereti), hogy a pirítatlan mogyoró íze dominál. A tojásokat elkeverem először a cukorral, majd a tejet is hozzáadom és tűzre teszem az edényt. Lassú tűzön, állandó keverés mellett felfőzöm, ezután hozzáadom a mogyorót és 1-2 percig ezzel együtt is főzöm. A tüzet elzárom, és a még meleg krémbe dolgozom apránként a vajat - addig keverem-habosítom, amíg lehűl. A piskótát megkenem a krémmel és feltekerem. Folpackba csomagolva teszem a hűtőszekrénybe - néhány óra alatt megdermed. Ezután kicsomagolom és megszórom kakaóporral. Unatkozós változatban: hagyok a krémből a külsejére, dermedés után ezzel vonom be kívülről a tekercset és még pluszban darált mogyoróba is forgatom, de jobb' szeretem egyszerűsíteni. :P :)


Hozzávalók...
...a piskótához:
5 tojás szétválasztva, 2 evőkanál házi vaníliás cukor, 4 evőkanál kristálycukor, 1 evőkanál víz, csipet só, 2-2 evőkanál finom- és Nature Cookta törökmogyoróliszt;
...a töltelékhez: 2 nagy tojás, 10 dkg (por)cukor, 1-2 evőkanál tej, 15 dkg darált törökmogyoró, 20 dkg vaj;
...a tetejére: kakaópor (elhagyható vagy cserélhető darált mogyoróra - lásd a recept végén).
Tovább olvasom...

2013. április 15., hétfő

Medvehagyma krémleves

A legegyszerűbb minimál levesek egyike: gyors, finom, kellemesen medvehagymaízű.


Az újhagymát nagyobb darabokra vágom és megfuttatom az olaj és vaj keverékén. Megtisztítom és felkockázom a burgonyát, a hagymához adom, kissé átforgatom, majd felesben vízzel és zöldségalaplével felöntöm. Kevés sót szórok hozzá és addig főzöm, amíg a krumpli teljesen megpuhul.
Ekkor ha szükséges, még utánasózok, kevés borsot őrölök rá, majd az egészet botmixerrel pépesítem. Újraforralom a levet, elzárom alatta a tűzhelyet. Beleszórom a megmosott, leszárogatott és felaprított medvehagymát, majd ezzel együtt ismét pépesítem a levest. Kész is. :)


Hozzávalók: 2-3 szál újhagyma (zöldjével együtt), 1-1 evőkanál vaj és olaj (a vaj kiváltható olajjal és akkor nem tartalmaz tejterméket a leves), 3 közepes burgonya, 0,5 liter víz és 0,5 liter zöldségalaplé (vagy összesen 1 l víz és egy zöldségleves kocka), kevés só, őrölt bors, ízlés szerint 1-2 csomag medvehagyma.
Ha esetleg sűrű lenne a leves, akkor vízzel, tejjel vagy tejszínnel lehet az újraforralás előtt hígítani, ha pedig híg, akkor 1-2 teáskanál vízben elkevert keményítővel lehet sűríteni.
Tovább olvasom...