Csontleves

Nem igazán szeretjük a levesben főtt húst, emiatt az évek alatt kialakult, hogy tyúk helyett inkább húsos és velős sertéscsontból készítek levest, ha erre vágyunk. A csontokon hagyott hús mennyisége elég számunkra, sőt még sok is, így a férjem és a nagylányom szoktak második fogásként - egy karéj puha kenyér és egy kis mustár vagy torma kíséretében - jóllakni belőle. :) A recept csak "a rend kedvéért" kerül fel a blogra, az elkészítése ugyanis nem hoz semmi újdonságot a neten olvasható sok ezer hasonló között. :)

Csontot általában nagyobb mennyiségben szerzek be, úgy 3 főzésnyi adagban, így általában fagyasztott csontból (felengedés nélkül) készül a leves. Ha nem, akkor is hűtött állapotban kerül a fazékba, a 0 °C-os fiókból előhúzva. 

Egyből mellé rakosgatom a zöldségeket is, attól függően, mi van éppen itthon. A sárgarépa és a fehérrépa nélkülözhetetlen, ezeket tisztítva, egészben teszem a levesbe. A vöröshagymának csak a külső, piszkosabb héjdarabjait szedem le, de mindenképpen hagyok rajta a vörös héjból is - ez is egészben kerül bele. Paradicsom egészben, héjastól; karalábé tisztítva, félbe vágva; ha gyökérzeller van itthon, akkor az a karalábé mintájára, most éppen szárzeller volt, ezt csak megmosva, méretre szabva tettem bele. Emellett jöhet bármi, ami éppen van, pl. negyed kelkáposzta, nagyobb karfiolrózsák... 

A fűszerek: egész bors, néhány gerezd fokhagyma és mellette ha van - friss vagy fagyasztott - petrezselyem és lestyán, ezek hiányában házi vegamix. Mindezt hideg vízzel feleresztem, annyira, hogy éppen csak ellepje, majd a legkisebb gázrózsa legkisebb lángján :) főzni kezdem. Ezután már semmit nem csinálok vele, csak hagyom, hogy lassan főjön. A lé éppen csak gyöngyözhet, nem szabad, hogy erősen forrjon - nem kell lehabozni sem, így is tiszta lesz a leves, de akit zavarnak az úszkáló habok, az leszedegetheti főzés közben. Sózni csak a főzés vége felé szoktam, ekkor egy kevés szerecsendiót is reszelek hozzá. Nagyjából 8-10 óra alatt elkészül: miután elzártam a tűzhelyet, hagyom 20-30 percig állni, majd a levet leszűröm, a zöldségeket és a csontokat külön szedem.
A tálaláshoz levestésztát főzök ki vagy grízgaluskát készítek; a tányérba karikázom a zöldségeket, a húst a csontról leválasztva teszem hozzá vagy egyszerűen csak külön, a leves mellé kínálom.

Hozzávalók: 1-1,2 kg húsos és velős levescsont, 3-4 sárgarépa, 2-3 fehérrépa, 1 nagyobb karalábé, 2-3 szárzeller vagy 1 kisebb zellergumó, 1 vöröshagyma, 2 kisebb paradicsom, 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma, petrezselyem- és lestyánszárak, 1 teáskanál egész fekete bors, só, szerecsendió, valamint ízlés szerint további zöldségek, a tálaláshoz levestészta vagy galuska.

Tovább olvasom...

Szilvás pite

Ez az a sütemény, amiért érdemes szilvalekvárt főzni. Mennyei és szerintem kihagyhatatlan! Mondom ezt úgy, hogy nem is szeretem a szilvát...
Majdnem ugyanez a recept már szerepel itt a blogon, sárgabarackkal, úgy is nagyon finom, de a szilvás veri azt a változatot. A recept a kisebb módosítások miatt áll újra itt, így nem kell "lapozgatni", ha valaki kedvet kapna hozzá.

A pite kétféle tésztából készül, ezekből elsőként a linzertészta készül el, késes robotgépben vagy kézzel. Ehhez a lisztet összeszitálom a porcukorral, a fahéjjal és egy pici sóval, majd először elmorzsolom a hideg vajjal, ezután hozzáadom a tojások sárgáját és szükség szerint egy kis hideg vizet. Addig gyúrom (dolgoztatom a géppel), amíg összeáll, majd folpackba csomagolva teszem a hűtőbe pihenni (30-60 perc). Amíg a tészta pihen, a szilvát megmosom, félbevágva kimagozom, megszórom egy kevés fahéjjal és porcukorral, majd állni hagyom.
A sütőt előmelegítem 180 °C-ra (akinek nem légkeveréses a sütője, az 200 °C-ra melegítse elő). A hűtőből kiveszem a vajas tésztát, finoman átgyúrom, majd a tepsi méretére nyújtom. A tepsi aljára sütőpapírt teszek, a formát kibélelem a tésztával, alaposan megszurkálom villával és befedem egy alufóliával. A 180 °C-os sütőben légkeveréssel 15-18 percig sütöm, ezután leveszem a fóliát és tovább sütöm még 5 percig vagy amíg halvány színt kap.
Amíg a tészta sül, a szilvalekvárt egy evőkanál nádcukorral beforralom (kb. 3 perc). A sütőből kiveszem a tésztát, az omlós lapot azonnal megkenem először egy kissé felvert fehérjével*, majd a forró, sűrű lekvárral.
*Abból a fehérjéből veszek el egy keveset, ami az omlós tészta készítésekor kimarad - a maradéka a másik tésztához megy.

A második (egyensúly) tésztához a tojásokat szétválasztom, a fehérjéket (az omlós tésztánál megmaradtakat is) egy kevés sóval együtt keményre verem. A puha vajat habosra keverem a cukrokkal, majd hozzádolgozom a tojások sárgáját. A lisztet elkeverem a fahéjjal és a sütőporral. A vajas alaphoz 3-4 részletben, felváltva hozzádolgozom a lisztet és a tojáshabot, majd ezt a tésztát egyenletesen az omlós-lekváros alapra kenem, a tetejét pedig sűrűn kirakom a gyümölcsdarabokkal. Ezután finoman meghintem az egészet még egy kevés fahéjjal és vaníliás cukorral, végül a sütőbe teszem és (már légkeverés nélkül, továbbra is 180 °C-on) 35-40 perc alatt, pirulósra-készre sütöm. A szeleteléssel megvárom, amíg teljesen kihűl és porcukorral meghintve kínálom.

Hozzávalók egy ~38x25 cm-es tepsihez...
...az omlós vajas tésztához: 300 g liszt, 50 g porcukor, csipet só, 1 teáskanál őrölt fahéj, 200 g vaj, 2 tojás sárgája, szükség szerint 1-2 evőkanál hideg víz;
...az omlós tészta lekenéséhez: a fehérjékből egy kevés, 6 jó nagy evőkanál (~250 g) szilvalekvár, 1 evőkanál nádcukor;
...az egyensúly tésztához: 150 g vaj, 150 g cukor (100 g porcukor, 50 g nádcukor), 3 tojás sárgája, 150 g liszt, 1 teáskanál sütőpor (3 g), 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj, 5 (3+2 a vajas tészta tojásaiból) tojásfehérje, pici só;
...továbbá: 1 kg magozott és felezett szilva, 1 evőkanál porcukor, 1 csapott teáskanál őrölt fahéj, majd a tetejére sütés előtt további fahéj és házi vaníliás cukor (vagy sima kristálycukor).

Tovább olvasom...

Szilvalekvár

Vannak dolgok, amiket nem szoktam. Nem szoktam, mert nem szeretjük vagy mert nincs lehetőségünk. Szilvát sem szoktam. Semmit belőle. Időnként, ha kapok egy keveset, akkor főzök egy levest, esetleg ha marad, lefagyasztom, de itt nagyjából megáll a tudományom, ami nem is baj, mert nincs rá igényünk.
Aztán tavaly ringlóból, és azóta már néhányszor kékszilvából is, készítettem egy finom levest. Jó lett, jól passzolt a levesbetéttel, finom volt magában is, mindenhogy, így el is határoztam valamikor még a nyár közepén, hogy idén is fagyasztok majd szilvát, hogy aztán majd télen is tudjak olyan finom levest készíteni, amit még a sógorom is megeszik, pedig ő egyébként gyümölcsöset és krémeset na neeem, köszöni szépen... Persze piacra nem szoktam kijutni, csak ritkán, ha a férjem itthon van és ugye mikor lett volna éppen aktuális a piacozás, mint a múlt heti nagy házalakítás során. Kiszaladtunk, bevásároltunk, megvettem a szép kis szilváimat, de amikor hazaértünk éppen nem jutott rá idő, így bedugtam a hűtőbe, aztán másnap elfelejtődött, harmadnap csak odáig jutottam, hogy a szilva még mindig a hűtőben figyel, mígnem negyedik nap, mikor is már tiszta és "olyan gyönyörű, hogy csillog-villog" (idézet a kisebbemtől) lett a konyhám, szóval akkor jutottam el oda, hogy elővegyem a szilvát. Azt persze azonnal tudtam, hogy bár még mindig szép, azért én ezt már nem fagyasztom le, hanem inkább befőzöm.

Nah, itt ecsetelhetném, hogy én aztán a szilvalekvárt mennyire nem szeretem, de már így is hosszú lett a bevezető, így kihagyom. Hogy akkor mégis miért főztem? Mert van egy (szilvás) süti, amit szeretünk és amihez szilvalekvár kell, és ha már itt áll a néhány napos szilvám, hát legalább majd nem boltiból készül.
Jókaja remek receptje nyomán...

A szilvát megmostam, kimagoztam és egy jó kortynyi ecettel, fedő alatt, a tűzhely legkisebb rózsáján (és a legalacsonyabb fokozaton) feltettem főni. Ha van, egy jóféle lángterelő sem árt, nekem csak a gyártó által annak nevezett "valami" állt a rendelkezésemre, de azért azt is bevetettem. Úgy 2-2,5 óra elteltével már annyira levet engedett, hogy a fedőt levehettem róla, majd a fenti paramétereket továbbra is betartva főztem tovább. További 2,5-3 óra elteltével már szépen elfőtte a levét, így elkezdtem kevergetni, na nem túlságosan munkásan, csak úgy negyed óránként egyszer. Egy újabb óra múltán már elég pépesnek-krémesnek, lustán pöfögősnek ítéltem, de néhány nagyobb darab szilvahéj még fel-felbukkant benne, így a botmixeremmel rásegítettem egy kicsit - nem szándékoztam totál krémesre mixelni, inkább csak a szilvahéjakat támadtam meg.
Megkóstoltam: igazából jó volt, egy nem túl édes, finom lekvár lett belőle, de a gyerkőceim ízlésére gondolván egy icipici mézet azért csorgattam hozzá (ami egyébként annyira nem édesített rajta, hogy legközelebb még ezt sem teszem bele). Hagytam még egy kicsit pöfögni, majd az előkészített, csírátlanított üvegekbe szedtem, lezártam, fejre állítottam, végül 10 perc elteltével száraz dunsztba költöztettem.
Bár kábé 7,5 órán keresztül készült, de munka nem igazán volt vele, így legközelebb is ezzel a módszerrel fogom főzni.
Mert lesz legközelebb. Mert már van rá igényünk. :D
Jókaja, köszönöm szépen! :)

Belekerült: 3 kg érett szilva, 1-2 evőkanálnyi ecet (10%), 6 dkg (3 evőkanál) méz (elhagyható vagy tetszőlegesen cukorra is cserélhető, a szilva ízétől függ). Ebből a mennyiségből nagyjából 2 db 7 dl-es üveget lehet megtölteni.

Tovább olvasom...

Paradicsomszósz

Néhány napos távolmaradást követően újra itt, de csak egy rövidke bejegyzéssel, ugyanis éppen óriási nálunk a felfordulás: néhány helyiségben - többek között a konyhában is - festünk. Hát, nem csodálom, hogy nehezen szántuk rá magunkat, egy darabig biztosan nem fogjuk újra. :P :)

Ezt a paradicsomszószt még valamikor a múlt héten (?) készítettem, nagyjából úgy, ahogyan a tavalyit. A lényeges különbség a korábban készítettekkel szemben az, hogy ezt most tartósítószer nélkül tettem el - kezdek felbátorodni a tartósítómentes befőzésekkel kapcsolatban, eddig csak jó tapasztalataim voltak, remélem, nem éppen ez lesz a kakukktojás. :)
Paradicsomdömping van: befőzőfazekakat és -kanalakat elő, tessék bátran megpróbálkozni a házi ízek elraktározásával!

Bejegyzéseim a "paradicsom és tartósítás" témakörben: házi ketchup, édes-savanyú mártás, aszalt paradicsom olajban, aszalt paradicsom, paradicsomszósz, zöldparadicsom saláta.

Tovább olvasom...

250-350-...

Tegnap bejelentkezett a 250. rendszeres olvasóm (köszönöm a bizalmat!) és mivel az elmúlt hónapokban felgyűltek az egyéb elmaradásaim, úgy gondoltam, mindezek örömére megírom ezt a bejegyzést. Szám szerint a 350-et. Szép számok. :)

Tehááát, elmaradások... Kaptam holmikat. Nem feltétlenül a bloghoz kapcsolódóan - de valahol mégis - Melindától pl. ezt a dobozkát. Bonbonok laktak benne és ő készítette, a saját dolgos-szorgos kezecskéivel. Ugye, milyen szép lett? :) Nagyon köszönöm ezúton is!

Chez Sandra júniusban, szülinapi "fészbúkos" játékot hirdetett, aminek a harmadik nyertese én lettem! A héten érkezett meg a nyereményem, a mini szilikon cocotte-pár. Köszönöm szépen!

Már említettem korábban, hogy Ami jóvoltából részt vehettem egy főzőbulin. Ami kreativitását bizonyítja, hogy a bulit egy receptversenyen nyerte, ehhez szívből gratulálok ismét - a szuper lehetőséget pedig és azt, hogy találkozhattam néhány bloggerinával, újfent nagyon szépen köszönöm!

Mik vannak még?
A blogjátékok...hát azóta mindegyik többszörösen körbeért, így már nincs sok teteje tovább ajánlani őket, de a díjakat nekem ajánló leányzóknak, úgy érzem, feltétlenül meg kell köszönnöm, hogy gondoltak rám.

Még valamikor júniusban kaptam Anikótól ezt a díjat:

Évától és mozzarellitől ezt:

Adéltól pedig ezt kaptam - vagyis nem is én, hanem az eperlekvárom. ;)

Nagyon szépen köszönöm lányok, hogy gondoltatok rám!

Tovább olvasom...

Almás sütemény

Gyerekkoromban nem ismertem a pite kifejezést. Anyum sem, a nagyim sem sütöttek "pitét", "lepényt", "szeletet", ők mindig csak "sütit" sütöttek. Ez az almás tehát nem pite, hanem süti. :) Nem tudom úgy elkészíteni, mint ők, anyum a nagyimtól látta, én mindkettőjüktől, de egyikünk süteménye sem hasonlít a másikéra. A hozzávalók pedig nagyjából ugyanazok, elvileg ugyanúgy is készülnek, az ízük, állaguk mégis más. Az enyém például mindig más. :D Mostanában már meg sem próbálok "olyat" készíteni, csak hasonlót, azért az alapokat tartom persze, de már nem törekszem az egyezésre. Nem véletlenül nem egymás klónjai vagyunk, a süteményeink sem lehetnek egyformák. :)

A "süti" tehát mindenféle omlós tésztakészítési technikát felrúgva, az alábbiak szerint készül: a tojást a cukorral kihabosítom, majd hozzáadok egy csipet sót és összegyúrom a puha vajjal (anno margarinnal) és az élesztővel (vagy sütőporral) elkevert liszttel. Amennyit felvesz, érzéssel... :P A tésztát ezután most pihentettem (hűtőszekrény), mert 1) elég lágy lett és nem akartam már több lisztet hozzáadni, 2) a tölteléket sem készítettem elő, de ha éppen nyújthatóra sikerül, és a töltelék is készen van már, akkor akár pihentetés nélkül is mehet a tepsibe.
A töltelékhez az almákat meghámozom és lereszelem, cukorral és fahéjjal ízesítem és állni hagyom, hogy levet engedjen. A kifacsart alma fennmaradó levéért gyerkőcként mindig versenyeztünk: elképesztően édes, finoman fahéjízű, sűrű, barna színű almalé, amiben 1-1 kisebb almareszelék is úszkál még. Nagyon nem egészséges, de annál finomabb, időnként ilyen is kell. :))
A tésztát felezem, átgyúrom és az egyik felét tepsiméretűre nyújtom. Vajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe igazítom, majd elosztom a tetején a levétől kifacsart, édes, fahéjas almát. A tészta másik felét is kinyújtom és ezzel fedem be az almát. Alaposan megszurkálom egy villával és előmelegített, 190 °C-os sütőben addig sütöm, amíg a teteje szép színt kap. Kihűtve szeletelem, porcukorral megszórva kínálom.

Hozzávalók (egy nagyobb tepsihez)...
...a tésztához: 3 tojás, 20 dkg cukor, 20 dkg vaj, 1 mokkáskanál instant élesztő vagy sütőpor, 30-30 dkg finom és rétesliszt (ha szükséges az igazításhoz, lehet még hozzáadni egy keveset), csipet só;
...a töltelékhez: legalább 1,5-2 kg reszelt alma, ízlés szerint cukor és fahéj (az alma ízétől, édességétől függ).

Tovább olvasom...

Édes-savanyú mártás ropogós zöldségekkel - télre (is)

Néhány hete szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy alkalomadtán megpróbálok majd édes-savanyú mártást eltenni télre, és mivel beért egy újabb adag paradicsom, piroslanak az első kápiák és volt egy szép zöld kaliforniai is az egyik tövön, úgy láttam, hogy most adódott az alkalom. :) Adalékanyagoktól és tartósítószerektől mentes, többségében saját termésű zöldségekből készített, igazi fűszerekkel ízesített házi "konzerv". Ha a lecsó és a lekvár eláll, ez miért ne? Próba szerencse... :))

Egy befőzőfazék aljára néhány kortynyi vizet csorgattam és erre tettem az előkészített, 4-6 darabba vágott paradicsomokat. Tűzre tettem a fazekat és félig lefedve először közepes, majd a forrástól már csak alacsony lángon főztem, körülbelül 3 órán keresztül. Ezalatt a paradicsomok szétfőttek és a víztartalom egy része is elpárolgott. Hagytam egy kicsit lehűlni, majd a pépet átpasszíroztam, ezután újra tűzre tettem.
Miközben ismét melegíteni-forralni kezdtem a paradicsomot, fokozatosan hozzáadtam a fűszereket. Belekerült a gyömbér durvára reszelve, a hagyma fele (durvára vágva), néhány gerezd fokhagyma (aprítva), egy magházától megfosztott alma (negyedelve és 3-4 mm-es szeletekre vágva), a babérlevél, valamint egy teatojásba zárva a szegfűszeg, a szegfűbors és a fahéj. Addig főztem lassú tűzön, már fedő nélkül, amíg az alma teljesen puhára főtt és a fűszerektől illatossá vált a paradicsom (60-90 perc). Kivettem a fűszereket és a paradicsomos alapot botmixerrel pépesítettem. Ekkor már jónak ítéltem az állagát - ha híg lenne, akkor tovább kell forralni, ha sűrű, akkor kevés vizet lehet hozzáadni.

Megkóstoltam az alapot, elég fűszeresnek ítéltem; ne legyen túlságosan az, mert egyrészt a zöldségek még tovább ízesítik majd, másrészt nem jó, ha egyik-másik fűszer tolakodik benne, de amennyiben még nem lenne elég ízes, akkor vissza lehet csobbantani a teatojást. Egy csipet só és kevés méz került bele, majd a répa (vékony hasábokra és ~6 cm-es hosszúra vágva) és a hagyma másik fele (nagyobb, 4 mm-es kockákra vágva). Együtt főztem kb. 15 percig, ekkor hozzáadtam a felkockázott (centis kockákra) paprikákat, majd újabb 10-15 perc elteltével a (tetszőlegesen) feldarabolt ananászt és a vékony karikákra vágott zellerszárat is. Rizs- és almaecettel, további méz és nádcukor hozzáadásával ízesítettem. Kóstolás után még egy csipetnyi sóval, kevés őrölt borssal és őrölt chilipehellyel kerekítettem az ízét. A főzés legvégén 2 közepes mángoldszárat is adtam még hozzá, hagytam egyet rottyanni, majd a szokásos módon csírátlanított üvegekbe szedtem a forró keveréket. A fedél rácsavarása után 5-10 percre fejre állítottam az üvegeket, végül száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Vélemény: nagyon jóóó! A férjem eléggé bírja Ben bácsi mártásait, de ezeket az utóbbi években, ahogyan fokozatosan hanyagolni kezdtük az ilyen-olyan bolti készítményeket, igencsak nélkülöznie kellett. Hagytam ki egy kevés mártást, amit másnap elkészítettem, hát szerintem legalább két éve nem kaptam ennyi bókot, mint erre az ételre. Pedig csak egyszerű maradékhasznosítás volt, mi lett volna, ha még "oda is teszem" magam... :D

Belekerült...
...a fűszeres alapszószba: 2,5 l közepesen sűrű paradicsomlé*, 15 g gyömbér, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 20 dkg (1 nagyobb) alma (héjastól, magháza nélkül), 1 babérlevél, 20 szem szegfűszeg, 2-3 cm fahéjrúd, 10 szem szegfűbors;
...a zöldségek**: 15-20 dkg (2 szál) sárgarépa, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 1 zöld kaliforniai paprika, 1 kápia paprika (vagy 1 piros kaliforniai), fél ananász (30-35 dkg meghámozva), 2 szárzeller szára, 2 közepes szár mángold (csak a szárrész, zöld nélkül);
...továbbá ízesítésként: méz (8-10 dkg), nádcukor (15-20 dkg), 1-2 evőkanál rizsecet, 1-2 teáskanál almaecet, só, őrölt bors, szárított chili őrölve - ízlés szerint.

* A nyers súlyt sajnos elfelejtettem mérni - kb. 4 kg lehetett -, de ez annyira nem is mérvadó, mert nagyban függ a felhasznált paradicsomoktól.

** A zöldségeket lehet ízlés szerint variálni, több répát, paprikát, ananászt beletenni, esetleg bébikukoricát, bambuszrügyet - én utóbbiakat kihagytam, mert ezekből nem frisset, hanem konzervet használok, azt pedig logikusan majd a kész ételnél elég hozzátenni. A zöldségek mennyiségénél érdemes figyelembe venni a későbbi "dúsítási lehetőséget", azaz ne legyen a mártás túlságosan gazdag zöldségekben (de nyilván szegény se :D), hogy később, ha pl. pirított csirkemellhez adjuk, akkor a kész étel ne legyen majd száraz.

Tovább olvasom...