Hókifli

A hókifli is egy nosztalgikus süti, a gyerekkor és a vidéki lakodalmak népszerű süteménye - volt. Nálam általában egyszerű - tejfölös - omlós tésztából készül, lekvárral töltve, de a nagyim pl. legtöbbször diós tölteléket tett bele és persze mákkal is csodafinom.

A lisztben elkeverem a porcukrot és a sütőport, majd a vajat elmorzsolom vele. Hozzáadok 2-3 evőkanál citromlevet (citromhéjat is lehet belereszelni, de én a lekvárosba nem szoktam), valamint egy jó adag tejfölt - annyit, amennyivel nyújtható tésztává lehet összeállítani.
Ezután a tésztát 4-5 mm vékonyra nyújtom, majd formázom: hagyományosan egyszerű négyzeteket vágok belőle, amiknek az egyik sarkába sütésálló lekvárt teszek, a sarokból indulva feltekerem és kissé meghajlítva sütőpapíros tepsire teszem. Most készült kerekre kiszúrt változat, aminek a közepébe került a lekvár, majd félbehajtva, széleit lenyomkodva került a tepsire (ehhez létezik célszerszám is - Húúúgi, köszi :*), valamint a maradék tésztából pici maciformákat szúrtam ki.

Előmelegített, kb. 190 °C-os sütőben rövid idő alatt kisütöm a sütiket - addig sülnek, amíg enyhén színt kapnak. A sütőből kivéve - még forrón - vaníliás cukorral elkevert porcukorba forgatom, végül rácsra rakosgatva hagyom kihűlni a süteményeket.
Ezeket a kifliket próbaképpen az idei ribizlizselémmel töltöttem meg, nagyon jól vizsgázott sütésállóságból. :)

hókiflik és jegesmedvék :)))

Hozzávalók...
...a tésztához: 30 dkg finomliszt, 10 dkg rétesliszt, 20 dkg vaj (vagy margarin), 2 púpos evőkanál porcukor (4-5 dkg), 1 csomag sütőpor (12 g), 2-3 evőkanál citromlé, tejföl amennyit felvesz (most éppen kb. 16 dkg);
...a töltéshez: ribizlizselé (vagy más, kevésbé édes sütésálló lekvár);
...a forgatáshoz: vaníliás cukorral ízesített porcukor.

Tovább olvasom...

Savanyú káposztás tészta

A savanyú káposztás tészta az egyik kedvenc ételünk. Egy azok közül, amiket gyerekként nem igazán kedveltem, felnőtt fejjel viszont annál inkább. Bár zömmel készen vásárolom a tésztát, ehhez az ételhez kivétel nélkül mindig gyúrom, elvből nem is készítem mással, a hagyomány az hagyomány... Na és persze valóban sokkal finomabb, ha frissen gyúrt tészta adja az alapját. :))

A házi tészta készítéséről...
Gyúrt tészta készítésekor alapesetben fél kg liszthez 4 tojást szoktam adni. Ez a már kellően tojásos, de még vízzel pótolandó kategória. Egy tálba lisztet teszek, ráütöm a tojást, adok egy nagy csipet sót hozzá. Ha van itthon sikér, abból is teszek egy késhegynyit, segít nyújtásnál. Az ujjaimmal elkeverem a tojásokat a liszttel, majd miközben gyúrni kezdem, fokozatosan, kortyonként elkezdem a vizet is hozzáadagolni. Addig dolgozom, míg gombócba kezd összeállni az anyagom. Ekkor már nem adok hozzá semmit, csak gyúrom: először a tálban, majd amikor már kezd tészta külsőt ölteni, gyúródeszkán, vagy egyszerűen a munkalapon. Kb. 10 percig gyúrom - ekkor nem baj, ha még némileg rücskös a felszíne, nem tükörsima, a pihentetés majd kisimítja. :) A tálat kissé kilisztezem, beleteszem a tésztagolyómat, megszórom liszttel a tetejét, végül folpackkal légmentesen lefedem az edényt. Kb. fél-egy órán át hagyom így pihenni, de ha tovább áll, az csak jó.
A pihentetési idő végére a tészta kicsit ellapul-ellágyul. Kiveszem a tálból, enyhén lisztezett felületen néhány mozdulattal átgyúrom. Azonnal kisimul a tészta, hozza a már elvárt, tükörsima felületet. Ekkor 2 vagy 3 darabba vágom, majd gombócot formázok belőle. Egy-egy tálkával lefedve, újabb fél óráig pihenni hagyom.

A pihentetési idő leteltével a deszkát lisztezem, az egyik gombócot ráteszem, majd elkezdem kinyújtani. Amíg el nem éri a kb. 3 mm-es vékonyságot, addig egyszerűen, középről felfelé (tőlem távolodva), azután lefelé (hozzám közeledve) haladva nyújtom, majd elfordítom a tésztát 90 fokkal, és így tovább. Időnként ellenőrzöm a lisztezést és ha szükséges, alálisztezek, illetve felülről meghintem - nem szabad hagyni, hogy leragadjon. Amikor eléri a kb. 3 mm-t, elkezdem a nyújtófára feltekerve nyújtani. Innentől nagyon fontos, hogy ne akarjuk hirtelen nagymértékben megnyújtani a tésztát, mert akkor szakadni fog.
Olyan vékonyságúra nyújtom, amekkorára szükségem van, de általában elmondható, hogy akkor elég vékony a tészta, amikor már átlátszik alatta a nyújtódeszka erezete. :)) Ezután egy éles késsel a kívánt formára vágom - ehhez az ételhez rövid, szélesebb metéltre. Rövid ideig szikkadni hagyom (ha nincs időm, akkor ez elmarad), majd mehet az enyhén sós, lobogva forró vízbe. Miután a tészta a víz tetejére feljön, fajtától függően néhány perc alatt elkészül. Szűrővel kiszedem, és hideg vízzel leöblítem.
Természetesen ugyanezt a folyamatot megismétlem mindegyik tésztagombóccal.

Amíg a tésztával foglalatoskodom, egy vastagabb aljú, megfelelő méretű edényben zsírt (vagy olajat) hevítek, és erre dobom a kissé átöblített savanyú káposztát. Frissen borsot őrölök rá, majd lefedve, időnként átkeverve megpárolom-pirítom.
A kifőtt tésztát a káposztával összekeverem és egy enyhén kiolajozott tepsibe teszem. 180-190 °C-on addig sütöm, míg kissé megpirul.
Szoktam kockára vágott, pirított, húsos szalonnakockákat, vagy töpörtyűt is a tetejére szórni, de ezek nélkül is nagyon finom.

Hozzávalók...
...a tésztához: 50 dkg liszt+a nyújtáshoz, 4 tojás, kb. 80 ml víz, csipet só, esetleg késhegynyi sikér;
...továbbá: a fenti tésztamennyiséghez ízlés szerint 1-1,5 kg savanyú káposzta, őrölt fekete bors, zsiradék, esetleg töpörtyű vagy szalonna.

Tovább olvasom...

Muffin alaprecept

Ezt a receptet még régebben kaptam és miután az eredeti "kápos" mennyiségeket újramértem, lett belőle egy biztos alaprecept, ami jól jön akkor, ha nincs ötletem egy kiadósabb leves utáni fogáshoz, és elbír némi belevalót is, ezért akár könnyen variálhatónak is nevezhetném. Puha, piskótajellegű tészta egyszerű, itthon mindig megtalálható alapanyagokból - és ez jóóó. :)

Gyors és egyszerű: a lisztben elkeverem a sütőport. A tojást kikeverem a cukrokkal, hozzáadom a sót, a tejet és az olajat, majd gyorsan elkeverem a liszttel. Ha teszek bele valami extrát is (csokikockák, dió, mogyoró, aszalványok, stb.), azt általában a lisztbe keverem, de olykor megfelezem az alaptésztát és csak ezután adagolom hozzá a belevalókat. A tésztát szilikonformába vagy olajjal kikent, esetleg papírral bélelt, muffinformába adagolom, majd 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütöm (tűpróba).

Hozzávalók 12 nagy muffinhoz: 1 közepes tojás, 20 dkg cukor vegyesen, változó összetételben (nádcukor, kristálycukor, vaníliás cukor, méz), kis csipet só, 2,5 dl tej, 1 dl olaj, 25 dkg liszt, 1 csomag (12 g) sütőpor, valamint ízlés szerint 5-10 dkg "belevaló" (aprított csokoládé, aszalványok, csonthéjasok...).

Tovább olvasom...

Paradicsomszósz

Nemrég muszáj volt leszednem egy halom paradicsomot, hogy ne romoljanak meg a "nyaralásunk" alatt, és mivel a friss fogyasztáshoz meglehetősen soknak bizonyult, a befőzés mellett döntöttem. Az ilyen esetekben bevált paradicsomlé helyett most megpróbálkoztam a szószkészítéssel. A cél az volt, hogy egy olyan alapot készítsek, amit az üveget felbontva máris pizzatésztára kenhetek, illetve egy gyors elősütés után akár pl. darált húshoz is keverhetek. Bár a felhasználásig még nem jutottunk el, de az alap jól sikerült, remélem, beválik majd. :)

A paradicsomokat megmostam, majd a közepüket (és a hibás részeket) kivágva feldaraboltam. Egy méretes fazék aljára néhány kortynyi vizet löttyintettem, beletettem a paradicsomokat és közepes lángon főzni kezdtem. Néha átkevertem, hogy le ne kapjanak a darabok és egyenletesen puhuljon az adag (egyéb teendő nincsen vele, esetleg ha szükséges, a lángot mérsékeljük).

Amikor már kellően megpuhult a paradicsom, átpasszíroztam. A főzésidő függ a mennyiségtől, magától a paradicsomtól és annak méretétől... is, de érdemes észben tartani, hogy minél puhábbra főzzük, annál könnyebb munka a passzírozás és annál kevesebb a kidobott paradicsom.

A paradicsomlevet lemértem. Ekkor, ha léként rakom el, még főzöm-forralom egy ideig, majd alaposan megtisztított palackokba szedem, tartósítószert teszek a tetejére és lekötöm. Száraz dunsztba kerül, majd 1-2 nap múlva mehet a helyére.
Mivel most szósz készült, a gyorsabb sűrűsödés reményében a levet két lábosba mértem. Mindkettő a tűzre került, ám csak az egyiket ízesítettem. Belereszeltem a gyömbért, beletettem egy hagymát feldarabolva és a szárított fűszereket (az aprókat teatojásban). Sóztam, borsoztam, kevés nádcukrot szórtam bele. Időnként megkeverve főztem, néhányszor megkóstoltam, utánízesítettem, a sűrítési idő vége felé friss fűszernövényeket is tettem bele. Amikor már nagyjából elérte a számomra megfelelő sűrűséget, a darabos fűszereket - a hagyma kivételével - kivettem, és a szószt egy botmixerrel simára dolgoztam. Hozzáöntöttem a fűszer nélküli paradicsomot is. Ekkor újra megkóstoltam és belecsorgattam a kétféle ecetet, valamint egy kevés mézet is, további fűszerezést már nem igényelt. Időnként átkeverve addig főztem, míg a mixerezéstől származó hab eltűnt a tetejéről.
Alaposan kitisztított, kisebb üvegekbe töltöttem a szószt, a tetejükre kevés tartósítószer került és lekötve száraz dunsztban hagytam kihűlni őket.

Belekerült, kb. 3,5 liter paradicsomlébe, hozzávetőlegesen: 2 dkg gyömbér, 1 vöröshagyma, 15 szem szegfűszeg, 5 szem szegfűbors, 3 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 2 kis szál zellerzöld, 1 kis szál oregánó, 1 teáskanál szárított bazsalikom, 1 babérlevél, 3 evőkanál nádcukor, 1 evőkanál méz, 0,5-0,5 dl balzsam- és almaecet. Tartósítószer: kevés szalicil.

Ebből a mennyiségből kb. 2 liter szósz lett, de ez természetesen a végleges sűrűségtől is függ.
Még több: paradicsomszósz bejegyzés 2011; ketchup készítése

Tovább olvasom...

Vaníliás őszibarackbefőtt

Ritkán készítek őszibarackból befőttet, hiszen frissen a legfinomabb, de amikor sok terem, nálunk ez a legkedveltebb módja annak, hogy ne vesszen kárba a gyümölcs. A szeptember közepén termő, ún. parasztbarackokból is elkészíthető és nagyon finom, így akiknek ilyen gyümölcs akad a kertjében (vagy a kosarába), bátran főzzenek be belőle!

Először a cukorszirupot készítem el. Ehhez a vizet a cukorral, valamint a hosszában felhasított, majd felaprított vaníliarúddal felteszem főni. Miután felforrt, még további 5-10 percig főzöm, ezután hideg vízbe állítom az edényt és kihűtöm a szirupot. 

A befőttesüvegeket alaposan kimosom, mikrohullámú sütőben csírátlanítom. A barackokat megmosom. Egy nagyobb edénybe hideg vizet töltök, aszkorbinsavat keverek el benne. 2-3 liternyi vízhez 1-2 teáskanálnyit adok; ez segít abban, hogy a barack ne barnuljon meg. (A célra megfelel citromsav vagy frissen facsart citromlé is.) 

A barackokat meghámozom, kimagozom és a gyümölcsdarabokat az aszkorbinsavas vízbe teszem. Amint 1-2 üvegnyi gyümölcs elkészül, lecsepegtetem és tiszta üveg(ek)be töltöm. Felöntöm a cukorsziruppal úgy, hogy kerüljön az üvegbe a vanília-darabokból is. A tetejére tartósítószert teszek, és rácsavarom az üveg fedelét vagy befőzési fóliát szorítok rá. Ezután a betöltött üvegek nedves dunsztba kerülnek, majd kihűlés után a végleges helyükre teszem őket.

A nedves dunsztolásról...
Egy nagy fazék aljára (újság)papírt helyezek, erre állítom az elkészült üvegeket. Az üvegek közé is teszek papírt - ez a "bélelés" azért szükséges, hogy dunsztolás közben ne koccanhassanak, repedhessenek az üvegek. Az edényt megtöltöm annyi vízzel, amennyi a benne álló üvegeket kb. 2/3-3/4 arányban ellepi. Lassú tűzön, jól záródó fedő alatt, addig gőzölöm a befőtteket, amíg a víz láthatóan, gyengén forr és az üvegek belsejében buborékok képződnek. Ekkor a tűzhelyet elzárom és a gőzölő edényben hagyom kihűlni a befőtteket.

A gőzölő edény befedése fontos: ha a fazék nem elég magas és az üvegek kilógnának kissé belőle, akkor a saját fedele helyett használhatunk egy ugyanolyan átmérőjű, másik edényt is. Csak fordítsuk fejjel lefelé és így illesszük a gőzölő edényre, máris kész a rögtönzött fedőnk. :)
Nedves dunsztolásnál elvileg nem szükséges a befőtthöz tartósítószert használni, ettől függetlenül én mindig teszek bele egy keveset. A kérdésről döntsön mindenki belátása szerint. :)

Más fűszerekkel is ízesíthető a barack. Ha üvegenként különböző fűszert használok, akkor a szirupot a vanília nélkül főzöm meg. Az üveg betöltése után beleteszek néhány kisebb fahéjdarabot, szegfűszeget vagy vaníliahüvely-darabkát, ezután öntöm fel a cukorsziruppal és fedem be. A fűszereknek a nedves gőzölés (és majd az állás-érésidő) alatt van még idejük kiengedni aromáikat. A fahéj és a szegfűszeg erősebb ízű fűszerek, bánjunk óvatosan az adagolásukkal! 1-2 darabka bőven elegendő üvegenként.

Hozzávalók: érett, de még kemény, magvaváló barack, aszkorbinsav, cukor, víz, vanília, tartósítószer.
A felöntőlé/cukorszirup arányai: 1 liter vízhez, 35-40 dkg kristálycukor és kb. 5-6 cm vaníliarúd szükséges. 1 l vízből készült szirup 4-5 db 7 dl-es üveg felöntéséhez elegendő.

A recept a Kifőztük magazin 6. számában is megjelent. Az újságo(ka)t letöltheted te is, ingyen, pdf formátumban!

Tovább olvasom...

Rántott csirke, sült krumpli

Rántott hús? A legegyszerűbb ételek egyike, én mégis utálom készíteni, így csak nagyon ritkán szánom rá magam. Olykor azonban "muszáj", és ha éppen nem népes vendégseregre készülök, akkor nem szeletelgetek, hanem a zacskós módszerrel csalok a munkán.
Velem szemben a nővérem a 2 centi átmérőjű gombafejeket is -hozzám képest- lelkesen, egyesével panírozgatja, aminek már a látványától is csordogálni kezd a verejték a hátamon. Leírom az egyszerűsített változatot, neki ajánlva, hátha egyszer elfogy majd a türelme... :))

A csirkemellet felkockázom, 1-2 falatos kis kockákra, majd enyhén megsózom, borsozom a húst. Egy zacskóba lisztet, egy másikba zsemlemorzsát (szezámmagos/zöldfűszeres/akármilyen morzsát) teszek, egy tányérban egy kevés sóval (na meg egy villával) felverem a tojásokat. A húsból néhány kockát a lisztes zacskóba teszek, a száját a kezemmel összeszorítom és felrázom - egészen addig rázom, amíg az összes húskocka csupa-csupa liszt lesz. Átrakosgatom őket a tojásba, megforgatom őket, majd következik a zsemlemorzsás zacskó és a risza. Ééés: mehet a forró olajba.

Ugyanezzel a módszerrel készítem a rántott karfiolt, apróbb gombát és a hagymakarikát is.

A lánykáim szeretik az ilyen kis kézbe vehető falatokat és néha nekünk is jól esik így velük enni. Kiülni a szaletli alá, kézzel falatozni. Sült krumplival, majonézbe/ketchupba tunkolni vagy koviubit ropogtatni mellé. Na és persze egy jó hideg sör sem hiányozhat. :))

Hozzávalók (3-4 adag): 1 nagyobb filézett csirkemell, só, bors, liszt, 3-4 tojás, zsemlemorzsa, valamint fejenként 2 közepes burgonya a körethez.

Tovább olvasom...

Cukrozott mandula

A cukrozott mandula szuper nass, a mostanában állandósult szürkeségben (vagy éppen a ma reggeli "októberi" ködben) pedig igazán aktuális is. A készen kapható szeletelt vagy szilánkos változatból nagyon finom levesbetét készíthető.

A levesbetéthez a (teflon bevonatú) serpenyőt nagy lángon felforrósítom, majd beleszórom a mandulaszeleteket. Hajlamos gyorsan megégni, ezért nem szabad magára hagyni és a serpenyőt rázogatva forgatni kell benne a szeleteket. Amikor már eléri az ízlésemnek megfelelő színt, a lángot leveszem, kristálycukorral szórom meg és az ujjaimat vízbe mártva vizet spriccelek rá (lehet permetezni is, ha éppen akad a kezünk ügyébe egy erre alkalmas eszköz). Ekkor már egy keverőlapáttal/fakanállal (is) kevergetem, igyekszem nem jobban összetörni a mandulát, mint amennyire már töredezett, de a cukor olykor letapad, így szükséges a lapát, hogy leoperáljam a serpenyőről.

A víz segít a cukrot ráragasztani a mandulára, így egészen addig permetezem az elegyet, míg az összes (de legalábbis a nagy többség) cukorszemcse megtalálja a helyét a mandulákon. A lángon időközben lehet állítani, de csak óvatosan, mert nem cél az odaégetés. :)
Amikor elkészül, egy tálcára sütőpapírt/zsírpapírt helyezek és erre borítom a cukrozott mandulát. Itt hagyom kihűlni, végül felhasználásig jól záródó dobozba teszem. Nagyon finom gyümölcsből készült krémlevesekben vagy desszertek díszítéseként.

A nassolásra szánt változat némi előkészítést igényel. Az egész magok barna héját úgy távolítom el, hogy egy kis lábasban vizet forralok (megteszi a vízforraló is) és a lobogó vízbe teszem a még héjas, egész mandulát. Nem kell főzni, csak hagyni a forró vízben állni úgy 3-5 percig. Ezután egy szűrő segítségével leszűröm, majd egyesével meghámozom a mandulákat. Abszolút nem nehéz, enyhe nyomással kicsusszan a héjból a hófehér mag. Papírtörölközőre teszem és hagyom megszáradni.

Száradás után ugyanúgy készül, mint a szeletelt változat, csak kicsit munkásabb, mert a szemek nem pirulnak egyenletesen a serpenyőben, így folyamatosan rázogatni kell pirítás közben. A cukorhoz őrölt fahéjat keverek, ezzel "vonom be", de mielőtt lezárom a tűzhelyet, egy jó csipetnyi (már fahéjmentes) cukorral is meghintem.

Sütőpapíron elterítve hűtöm ki, jól záródó dobozban tartom - ha egyáltalán eljut odáig. :)))

Hozzávalók...
...a szeletelt változathoz (4-8 adag leveshez/desszerthez): 5 dkg szeletelt mandula vagy mandulaszilánk, kb. 8 dkg cukor, víz;
...a fahéjas nasshoz (1 adag): 5 dkg egész mandula, kb. 5 dkg cukor, fél-egy (csapott) teáskanálnyi őrölt fahéj, víz.

Tovább olvasom...

Másfél kiló meggy...

Az ennyi, mint itt a képen látszik... Persze, aszalás után. :)))
Már régóta szerettem volna egy aszalógépet. Tavaly "rengeteg" (a fa méretéhez viszonyítva) meggyünk termett, akkor határoztam el, hogy márpedig idén én már biztos, hogy aszalni is fogok belőle! Naná, hogy most rosszabb lett a termés, ráadásul kisebb-nagyobb lakók is felütötték fejüket a szemekben, de mivel bízom a napos nyárban, a szépen beérő paradicsomokban, azért csak megvettük a gépet.

Próba-aszalás: meggy. Fogalmam sincs, mennyi férhet összesen az 5 tálcára, de vagy 4 kiló biztosan. Én csak másfél kilót aszaltam, ennyi volt, ami igazán szép érett és hibátlan volt. Fél-fél kilónként három tálcára osztottam el. A szárakat eltávolítottam, a magokat a használati útmutató tanácsára benne hagytam.

Úgy 6 óra elteltével kerültek a szemek olyan állapotba, hogy már magozhatónak ítéltem őket. Jópofa dolog a fonnyadt meggyet magozni, ugyanis lédús elődjéhez képest szinte semmi nedvesség nem távozik már ilyenkor, de legalábbis nem fröcsköl mindent össze a meggylé. :D Persze hiába az alapos válogatás, volt néhány lakott is közöttük, azokat a szemeket kiszedtem és már nem kerültek vissza az aszalóba.

ilyen volt magozás előtt

magozás után így indult tovább az aszalás

 

Ezek után már csak néhány órányi (további 16) aszalás következett. Fogalmam sincs, meddig kellett volna aszalnom, mert ez volt az első próbálkozásom, de igyekeztem biztosra menni. Folyamatosan ellenőriztem a szemeket, cserélgettem a tálcákat, sőt, egyszer még a szemeket is átrendeztem, azaz összeszedtem az összes lédúsabbat és lepakoltam a legalsó tálcára őket. A meggyek már ekkor sem voltak lédúsnak mondhatók, azaz nyomásra nem sikerült igazából levet nyomnom belőlük, de még azért eléggé "fogtak", és a tájékoztató is azt javasolta, hogy jóóól szárítsuk ki a szemeket, jobban, mint ahogy készen kapni.

...hát én jóóól kiszárítottam...

A végeredmény: 1,5 kg érett, egészséges meggy, mínusz magok, mínusz lakott szemek, mínusz nedvesség, mínusz "kóstoló"=kb. 215 g aszalt meggy. 

3-4-5 dkg-os lezárt zacskókat készítettem, ezeket még egy befőttesüvegbe helyeztem. Ahogy szepy mondaná: "térdre, imára", hogy ezek után még el is álljanak. :)

Kedves aszalásban jártas bloggertársak: jól csináltam? Ti is így aszaljátok (géppel) a meggyet?

Tovább olvasom...

Vaníliaságok

Jó ideje nem használok "mesterséges vaníliát", azaz vanillincukrot és vanília aromát. Bár nem vagyok az egészséges életmód megszállottja, fokozatosan száműztem az életemből ezeket és néhány "fajtársukat" is, mert igyekszem az ételek, fűszerek természetes ízét megismerni. Ez aztán okoz néha némi bonyodalmat, pl. a vanília esetében is, ugyanis a mesterséges változatok íze sokkal erőteljesebb, mint magáé a vanília hüvelyé. Hozzá kell szokni nem vitás, az eltompított ízlelőbimbóknak meg kell tanulniuk megdolgozni az élményért... :)

Már többször utaltam házilag készült vaníliás ízesítőkre, most azt is leírom, hogyan készülnek. Egyik sem saját "recept", így a gasztroblogokban jártasaknak nem fogok semmi újat mondani.

Legelőször vaníliás cukrot készítettem házilag, még Jamie Olivier egyik szakácskönyve volt a forrás. Sok esetben ugyanis a vaníliának csak a hüvelyből kikapart magjait használom fel, a hüvelyt viszont vétek kidobni. Ennek a pazarlásnak az elkerülésére remek lehetőség a vaníliás cukor készítése, ehhez csupán egy cukorral megpakolt, jól záródó edényre van szükség, amibe beleállítom a magjaitól megfosztott hüvelyt. A cukor aztán néhány hét alatt átveszi az illatanyagokat, és már használható is. Mindig, amikor kiürül egy hüvely, belekerül a cukorba, és természetesen a cukrot is pótolom időnként. Amikor pedig a hüvelyek már elkezdik elveszíteni rugalmasságukat, akkor mehetnek a "malomba", és az őrlés után igazi házi "bourbon cukorként" végzik. ;)

Tavaly szepyke egyik gasztroajándékos bejegyzésében ajánlotta, hogy a főzésben használt hüvelyeket ugyanúgy érdemes a cukorba tenni, mint főtlen társaikat - kipróbáltam és remekül bevált így is.

A vanília eszencia/vanília kivonat szintén nagyon egyszerűen, vaníliarudak alkoholban történő áztatásával nyerhető. Több recept található a neten, van amelyik patikában kapható tiszta alkohollal, van amelyik vodkával készül. Mindegy melyiket választjuk, de általánosan elmondható, hogy a magasabb koncentrációjú kivonatból kevesebbet, míg a "hígabb" változatból nyilvánvalóan többet szükséges az ételhez adagolni.

Én már lassan 3 éve tartok itthon ilyen eszenciát, nekem bevált, rendszeresen használom. Vodkával készítem, decinként kb. 3 szálat szoktam beletenni. A hüvelyeket félbevágom, felhasítom, belehelyezem egy alkalmas üvegbe és felöntöm az alkohollal. A kamrapolcon tartom, naptól védett helyen (ha van, érdemes színezett - pl. alaposan kimosott italos- vagy gyógyszeres - üvegben...), és az első néhány hónapban nem igazán nyúlok hozzá azon kívül, hogy néha felrázom az üveget. Csak az eleje ilyen hosszadalmas: később a vaníliás cukorhoz hasonlóan ezt is lehet pótolgatni, illetve lehet váltott üvegben is készíteni, amíg az egyik érik, a másikat felhasználhatjuk. Én eddig rendszeresen pótolgattam, de éppen most készülök üveget váltani, az előzőben már csak pár kanálnyi van. Ez a mostani adag szepyke karácsony előtti vanília-hadművelete után készült, azóta érik - már bevethető állapotban van. Az elkövetkezendő 2-3 évben gondolom ezt is pótolgatni fogom, aztán újabb csere. :)

Szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni a fenti változatokat, mindemellett a házi készítésű vaníliás cukor és kivonat remek gasztroajándék is lehet az erre fogékonyaknak. :)

Tovább olvasom...

Tojásos nokedli

Igazi folthoz a zsákot étel... :) A csapadékos idő hihetetlenül kedvez a kertben a jégsaláták fejlődésének, nem győzöm szétpalántázni őket, és hát mostanra már elérték azt a méretet, amikor zsenge leveleiket fel lehet használni. Igaz, ezek még nem fejek, csak méretes levelek, de igazi friss, hazai termés! ;) El is határoztam még a múlt hét elején, hogy néhányuk tojásos nokedli mellett fogja végezni. Tegnap végül esőkabátot húztam és kiúsztam "aratni" a kertbe. Megérte szétázni értük, csoda finom volt!

2013

A nokedli nekem sokáig mumus volt. Úgy tanultam, hogy alaposan ki kell dolgozni a tésztát, és ráadásul legyen keményebb tészta, mert abból lehet a legfinomabb nokedlit szaggatni. Hát fenéket! :S A csuklóm kikészült, mire kiszaggattam azt a pár adagot, így nem csoda, hogy utáltam. Enni persze nem... ;) Egyszer aztán totál véletlenül kifogtam Bede Robi egyik műsorát, amiben elmondta, hogy ő aztán nem simogatja sokáig a tésztát, épphogy összekeveri, még az sem gond, ha itt-ott száraz foltok maradnak benne, mert amikor elkezdi szaggatni, bőven megdolgozza akkor a tésztát. Totál logikus... Kipróbáltam és azóta rendszeresen van nálunk nokedli és ráadásul minden mukk nélkül állok neki. :)
A tésztát úgy készítem, hogy kb. 20 dkg liszthez számítok egy tojást és annyi vizet, amennyit felvesz. Persze ez sokat nem mond annak, aki még az életben nem készített nokedlit, és az sem, hogy "nokedli/galuska-sűrűségű" legyen a tészta, így most lemértem, nálam hogyan néznek ki az arányok, irányadónak talán jó lehet. A munkát mindig azzal kezdem, hogy felteszek egy fazékba vizet melegedni, hogy amíg elkészítem a tésztát, felforrhasson. Ezután egy edénybe lisztet szórok, ráütöm a tojást, sót adok hozzá és elkezdem egy fakanállal összedolgozni. Fokozatosan adagolom hozzá a vizet, amíg a tészta összeáll egy ragacsos masszává, ami nagyobb nedvességtartalmú attól, hogy kézzel gyúrhassam, de cseppet sem folyékony. (Ez értelmes valamennyire? :D) Az állagának elég lazának kell lennie ahhoz, hogy kis munkával át tudjam küldeni a nokedliszaggatón, de nem folyhat át magától. (Egyre jobb...)

 

Amikor a víz felforr, sózom, egy kanálnyi olajat csorgatok bele, majd részletekben beleszaggatom a tésztát. A nokedlik először feljönnek a víz felszínére, majd kb. fél-egy percig még főzöm, ezután egy szűrőkanállal kiszedem, és leöblítem. Amíg lecsepeg, folytatom a munkát az újabb adagnyi tésztával - és így tovább egészen addig, amíg el nem fogy az összes nyers tészta.

A tojásos nokedlihez egy nagyobb/mélyebb teflon serpenyőbe - vagy egyéb a célra megfelelő edénybe - zsiradékot teszek, erre borítom a lecsepegtetett nokedlit. Amikor a teljes mennyiség az edénybe kerül, elkezdem melegíteni - közben néhányszor átkeverem, hogy egyenletesen melegedjen az egész. A tojásokat felütöm, sózom, felverem, majd a meleg nokedlikhoz keverem. Addig sütöm együtt őket, míg a tojás is megsül.
Észrevettétek már, hogy sokszor a legegyszerűbb receptet a legnehezebb megfogalmazni? :P

A salátához egyszerű ecetes levet készítettem, amihez kissé meglangyosított vízben feloldottam a cukrot, majd hozzákevertem a kétféle ecetet. Ebbe forgattam a megmosott leveleket, amiket tálkákba szedve kínáltam a nokedli mellé.

Hozzávalók...
...a nokedli tésztához (kb. 4 főre elég főételként - köretként többre is): 60-70 dkg liszt (egészen pontosan 65 dkg volt), 3 tojás, egy csapott evőkanál só, 3,5-4 dl víz (függ a liszttől, tojás méretétől, nekem úgy 3,8 dl ment bele);
...a tojásos nokedlihez: zsiradék, ízlés szerint tojás és só - nekem a fenti adaghoz 6 tojás volt az ideális;
...a salátához: friss jégsaláta vagy fejes saláta (1 fej vagy annak megfelelő mennyiség), 5 evőkanál víz, 2 evőkanál cukor, 3 evőkanál alma- és 1 evőkanál tárkonyos ecet (vagy ízlés szerint).

Tovább olvasom...

Kandírozott narancshéj

Annyi minden van, ami a karácsonyra hangolja az embert, kicsit túl előre is, hiszen még csak október van. De már mézest sütnék, már fahéjillatban lebegek és már narancshéjat kandírozok. Jó előre, csak mert tényleg szép volt az a héj...és hát nem árt időben betárazni belőle. ;))
Volt néhány félresikerült kandírozási kísérletem. Nem hiába, korábban sohasem csináltam ilyet és azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Elő a szakácskönyv és csak nem sikerül...és még mindig nem. Egyszer aztán végre kérdeztem - egy barátosnémat. Tőle a módszer, álljon itt amolyan GY.K. verzióban, hátha más is volt már így ezzel... :D

fázisképek "félútig" - a narancshéj forralásától addig, amíg a darabok levet engednek és a cukor is teljesen elolvad

A narancsot nem kell vékonyan pucolni, mehet úgy ahogy van, "vastag fehérestől". Én félbevágom a gyümölcsöt, kifacsarom a levét, kiszedegetem a héjból a gerezdekből ott maradt hártyadarabokat és a héjat félbe vágom. Így egy narancs héja 4, nagyjából egyforma darabban megy az edénybe. Hideg vizet öntök rá és pihenni hagyom, úgy 3 napig. Napjában egyszer -ha többször, az sem baj- lecserélem rajta a vizet.

Kb. 3-4 nap után leöblítem a héjdarabokat, egy teflon lábasba teszem őket annyi vízzel, amennyi ellepi. Felforralom és forrva hagyom kb. 5 percig. Ezután a vizet (szép sárga és illatos) leöntöm róluk, majd a héjakat hagyom picit kihűlni - nem teljesen, csak hogy meg tudjam fogni. Ekkor apró kockákra darabolom őket, majd mérlegen lemérem a súlyukat. Visszateszem a darabkákat a teflon edénykémbe, és ugyanannyi cukrot mérek hozzájuk, amennyi a héjdarabkák súlya volt. Elkeverem és lassú tűzre teszem.
Először a héj levet enged, elolvad a cukor, a héjkockák egy híg cukros szirupban kezdenek lubickolni. Folyamatosan alacsony hőfokon, meg-megkeverve egészen addig főzöm az egészet, míg a folyadék elpárolog - nem ér csalni, leönteni a levet és ilyesmi, mert nem lesz jó a végeredmény. Amikor a lé elpárolgott, már folyamatosan figyelni kell, a cukor először fényesen bevonja a héjdarabokat, majd elkezd kifehéredni, végül finom cukorpor formájában vonja be a narancsot. Ekkor van készen. Kiterítem egy tálcára, hagyom szépen kihűlni, szikkadni, majd egy üvegbe töltöm és ott tartom felhasználásig.

fázisképek a cukor sziruppá válásától a végeredményig :)))

Sokáig eláll, de néha rá kell nézni: ha esetleg elkezd párásodni az üveg (olyankor fordulhat elő inkább, ha a frissen kandírozott héjdarabok túl korán kerülnek üvegbe, ezért ha nagyobb mennyiség készül, érdemes hosszabb ideig -napokig- szabadon hagyni kandírozás után), kiterítem a kandírozott héjdarabokat (megszellőztetem őket), az üveget kimosom, megszárítom, majd csak ezután töltöm vissza. Enélkül megpenészedik és kidobhatom az egészet.

Hozzávalók: narancshéj*, víz, cukor. Most két narancs héjából készítettem, felfőzve, összedarabolva a súlya kicsit kevesebb :), mint 25 dkg volt, ugyanennyi cukor ment hozzá. A végeredmény kicsit több :)), mint 25 dkg kandírozott narancshéj lett. A héjakat egyébként lehet 1-2 napig "gyűjtögetni" is.
*Citromhéjjal vagy vegyesen is készíthető.

A receptért köszönet Noinak! :*

Ja igen, a hétvégén Mikulást és szaloncukrot láttam az egyik üzletben...Október közepe van - csak nekem van olyan érzésem, hogy a csokimiki néhány éven belül már júliusban is kapható lesz?

Tovább olvasom...

Sok kis csipet: csipetke :)

Ha tészta, akkor a csipetke az egyik legnagyszerűbb levesbetét. Szerintem. Persze nem megy mindenhez, de a bablevest el sem tudnám mással képzelni. :)

Egyszerű gyúrt tészta az alapja. Felverek egy tojást egy csipet sóval, majd fokozatosan lisztet adagolok hozzá, először villával, majd kézzel. Mindaddig adagolom a lisztet, amíg már nem ragad a kezemhez és kemény, rugalmas tésztává áll össze. Lisztezett felületen kicsit tovább dolgozom, gombóccá formálom, majd (ekkora mennyiséget) egy pohárral letakarva fél órán át pihentetem. Ekkor kissé átdolgozom, tökéletesen sima felületű, rugalmas gombócot kell kapnom eredményül. Egy tálcára lisztet hintek, majd a gombócból egy nagyobb darabot kicsípek. A lisztezett felületen hosszúkás "hurkává" alakítom, majd kis darabokat kicsippentve, két ujjam között két-három mozdulattal átgörgetve, apró gombóckákat formázok belőle. Igyekszem nagyjából egyforma gombócokat csinálni... :)) A kis csipetkéket a lisztezett felületre ejtem, munka közben a tálca mozgatásával néhányszor átgörgetem őket a lisztben, így nem tapadnak egymáshoz. Mindaddig folytatom a munkát, amíg elfogy az anyagom. Frissen a levesbe főzöm, de akár szárítani, fagyasztani is lehet.

Hozzávalók: egy egész tojás (60-70 g), egy csipet só, kb. a tojás súlyával megegyező mennyiségű liszt + a szóráshoz, "formázáshoz".

Tovább olvasom...

Őszíz: sütőtök

Nálunk az őszi esték egyik tipikus "kelléke" a sütőtök. Szerencsére az egész család szereti, így rendszeresen sütöm: egészséges desszert -sőt olykor vacsora-, köret, a változatosság kedvéért pedig sütemény is.

 

Ha mázlink van, akkor elég fejlettek a belsejében található magok, így mialatt a tök sül, a sütő aljában megpirul az enyhén sózott rágcsa is. A frissen sült tökmag íze, illata is a gyerekkoromra emlékeztet, a nagymamám rendszeresen pirított sütőben tökmagot (bár utólag gyanús, hogy nem sütőtökét, azt ugyanis sohasem láttam nála :D), amit aztán igazi kincsként osztogatott szét a gyerekek, unokák között. Ennek az ún. "kanadai/orange sütőtöknek" elég aprók a magjai, olyannyira vékony héjjal, amit lehámozni szinte lehetetlen, de nem is probléma, héjjal együtt fogyasztható. :)

A tököt nagyobb darabokra vágva sütöm 200 °C körüli hőmérsékleten, mérettől függően kb. 1 órát.

A magokat megtisztítom a tökdaraboktól, alaposan megmosom, majd papírtörlőn leitatom róluk a vizet. Kisebb tepsibe terítem, enyhén megsózom őket, majd a sütő aljába helyezem a tepsit. Néhányszor átforgatva addig sütöm, amíg a szemek pattogni és illatozni kezdenek, valamint enyhén színt kapnak.

Tovább olvasom...

3:2:1...linzer!

Vendégeket várunk hétvégére, és hogy ne ússzak be a végén, előre sütök-főzök, amit csak lehet. Édes aprósüteménynek linzert terveztem be, annak úgyis csak jót tesz, ha áll néhány napot a fogyasztás előtt. Mivel várható egy tej-tojás diétán lévő leányzó is a vendégek közé, a legegyszerűbb, mondjuk úgy: hagyományos linzer mellett döntöttem.

Ezt a receptet csak egyféleképpen lehet elrontani, ha a 3:2:1 arányokban felcseréljük a hozzávalók sorrendjét. :D 3=liszt, 2=zsiradék, 1=cukor.

Az elkészítése nagyon egyszerű: összekeverem a cukrot a liszttel, belemorzsolom a margarint vagy vajat, majd összegyúrom egy gombóc tésztává. Ezután hűtőben pihentetem (kb. úgy egy órát). Lisztezett felületen kinyújtom, szaggatom, sütőpapíros tepsibe helyezem őket, majd előmelegített sütőben 200 °C-on 7-9 percig sütöm. Egyszerű, nem igaz? Persze buktatói, mint mindennek, ennek a tésztának is vannak - pl. ha túl sokáig gyúrjuk a tésztát, akkor törékeny, morzsálódó lesz, vagy ha sokáig sütjük a süteményeket, akkor túlságosan kiszáradnak, kemények lesznek -, de ezeket egy kis odafigyeléssel könnyen elkerülhetjük.

A tészta különösebb módosítás nélkül elbírja az ízesítéseket, használhatunk fűszereket, aromákat, keverhetünk bele kakaóport, darált csonthéjasokat. Én most sima "fehér" és kakaóporral ízesített "barna" linzert készítettem. A kakaóporosnál cseppet csökkentettem a liszt mennyiségét, de ez sem lett volna igazán fontos. Miután kisültek a kis sütemények, lekvárral vagy mogyorókrémmel kettesével összeragasztottam őket. Tálaláskor (ízlés szerint) porcukorral meghintem. A sütemények fedett dobozban sokáig elállnak.

Hozzávalók kb. 35-40 db-hoz (méretfüggő): 37,5 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12,5 dkg porcukor + a ragasztáshoz barack-, eperlekvár, ribizlizselé, Nutella. A kakaós tészta esetében a liszt csak 36,5 dkg volt + 2 dkg kakaópor került bele.

Tovább olvasom...