Erdélyi Raffaello szelet

Még a húsvéti sütemények tervezése közben kutakodtam az archív :P fotóim között, így fedeztem fel a Raffaello szeletet. Mivel a fotó még 2008-as volt és azóta talán nem is sütöttem újra ezt a sütit, gondoltam éppen ideje lesz terítékre venni - főleg azután, hogy csak az maradt meg bennem vele kapcsolatban, hogy rajtam kívül mindenkinek ízlett. :)) Hát úgy tűnik, hogy hiába kezdtem jobban megkedvelni az utóbbi időben a kókuszt és a diót is, ebben a süteményben a kettő együtt továbbra sem lett a kedvencem, de mivel -mint anno- rajtam kívül -ismét- mindenkinek ízlett a sütemény, íme a recept. Hátha újabb 5 év múlva újra megsütöm. :)

A süteményhez a tésztákat egymás után kell elkészíteni, először a fehéret, majd amíg az sül, addig a barnát. Úgy állítottam össze, mint a piskótát: a tojásfehérjét felvertem, amikor már kemény volt, beleszórtam a cukrot is és azzal együtt vertem nagyon keményre. A kókuszreszeléket (fehér tészta), illetve a diót (barna tészta) elkevertem a többi száraz hozzávalóval, végül összeforgattam a tojáshabbal. Sütőpapírral bélelt tepsiben sütöttem: nekem a kapcsos tepsi bejött, először megsütöttem benne a kókuszos lapot, majd a kerettől elválasztottam és a papírral együtt rácsra húztam. Ezután a tepsit újrapapíroztam és a keretet fordítva kapcsoltam vissza rá, így egyszerűen mosogatás nélkül a tiszta feléhez tudtam simítani a barna tésztát. 180 °C-ra előmelegített sütőben, kb. negyed-negyed óra alatt sültek meg a lapok.
A krémhez a sárgákat alaposan kikevertem a cukrokkal. Hozzáadtam a keményítőt, majd a tejet, ezután tűzre téve sűrűre főztem. Hagytam kihűlni, ami után (gépi habverővel) habosra kevertem a puha vajjal.
A kapcsos tepsibe rétegeztem a süteményt: alulra került a kókuszos tészta, erre a krém kábé fele, majd a diós tészta, legvégül a maradék krém. A tetejét kókuszreszelékkel szórtam meg. Egy éjszakát állni hagytam, ezután kisebb kockákra szeleteltem és így tálaltam.

Hozzávalók...
...a kókuszos laphoz: 5 tojás fehérje, 150 g cukor, 150 g kókuszreszelék, 30 g rétesliszt, 7-8 g sütőpor;
...a diós laphoz: 5 tojás fehérje, 150 g cukor, 150 g darált dió, 20 g ét kakaópor, 30 g rétesliszt, 7-8 g sütőpor;
...a krémhez: 10 tojás sárgája, 100 g cukor, 50 g házi vaníliás cukor, 40 g étkezési keményítő, 300 ml tej, 250 g vaj;
...a tetejére: kókuszreszelék.

Az eredeti receptet úgy emlékszem még a régi rama.hu-n találtam anno, de úgy 12000 találatot hoz erre a sütire a google, úh. annyira nem vagyok biztos benne... :)

Tovább olvasom...

Áfonyás sajttorta

Előre leszögezem, hogy nem jó helyen jártok, ha a tökéletes sajttorta készítésének minden (vélt) trükkjét szeretnétek megtudni, mert nagy tapasztalattal nem rendelkezem a témában. Ráadásul szerintem még sosem sikerült a nagykönyv szerinti sajttortát megsütnöm (illetve olyat, amit állítólag annak tartanak).

Persze minden viszonyítás kérdése, és a sajttorta elég változatosan elkészíthető, pl. lehet omlós tészta az alapja, vagy egyszerűen vajjal összekevert keksz is. Nekem utóbbi a kedvenc, zéró munkával is siker. A kekszes alapot lehet muffinformába simítani vagy hasábba, tortaformába, én általában az utóbbit alkalmazom. A krém alapja tejszínes sajt+tojás, némi cukor, esetleg egy kis ízesítés: vanília-, narancseszencia, stb. A krém legyen vastag, a tészta meg vékony. Van, amikor csak mascarponét használok, és van amikor a mascarpone mellé egyéb krémsajt kerül, most éppen ún. friss sajt. Ez kicsit sós, tehát egy más ízvilág, mint a mascarpone, de bejön.
Nálam ennyi a lényeg, semmi más. A tortát hajlamos vagyok kissé túlsütni, mert az első alkalommal khmm, hát recept szerint "percre" sütöttem, persze így túl korán került ki a sütőből és érdekes lett a végeredmény, jobb házakban is előfordul az ilyen... :D Szóval azóta inkább később, mint korábban, de eddig még mindegyik nagyon ízlett. :)

A művelet a sütő előmelegítésével kezdődik: kábé 160 °C-ra kapcsolom. A vajat megolvasztom, a kekszet mozsárban megtöröm, a kettőt összekeverem és egy sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába simítom. Hűtőbe teszem.
A krém következik - könnyű megjegyezni: 250 g sajthoz 1 méretes tojást adok. A cukor kóstolás alapján megy bele, teljesen mascarponéból készítve akár el is lehet hagyni, bár én mindig teszek bele valamennyit. A hűtőből előzetesen már kikészített (a szobahőmérséklethez közeli) tojásokkal és sajtokkal dolgozom. A sajtot kikeverem, hozzáadom a porcukrot (kóstolás). Ezután belekeverem a tojásokat, egyiket a másik után, az előzőt mindig teljesen eloszlatva. Ha éppen nem felejtem el, mehet bele 1-2 teáskanál vaníliaeszencia vagy egyéb ízesítő is.
Na itt gyorsan beszúrom, hogy olvasmányaim szerint ezt az egész kavarós műveletet kézi habverővel illik elkövetni, a krémet nem túl(ke)verve, de én géppel szoktam, alacsony fokozaton. Állítólag ha túlkeverjük, akkor reped a torta teteje, de mivel én mindig pakolok valami gyümölcsöt rá, megmondom őszintén, nem nagyon szokott meghatni a kérdés.
A hűtőből kiveszem a kekszalapot, rásimítom a sajtkrémet, a tetejét megszórom fagyasztott (vagy friss) áfonyával (vagy más bogyós gyümölccsel), majd az előmelegített sütőbe tolom. Nem árt egy tepsit a forma alá tenni, nekem legalábbis szokott némi lé szökni a forma illesztéseinél. Addig sütöm, amíg megszilárdul, de a közepe még "remegős" - ez úgy egy óra után szokott bekövetkezni.
A kikapcsolt sütőben, résnyire nyitott ajtónál hagyom hűlni, amíg a sütő kihűl, ezután hűtőbe teszem egy éjszakára. Tálalás előtt hámozom ki a formából és teszem tortatálra.

Hozzávalók egy 18 cm-es formához...
...a kekszalaphoz: 90-100 g keksz (most pontosan 95 g lett, SK mogyoróvajas tallérokat és egy csomag jó reggelt kekszet használtam hozzá), 40-50 g olvasztott vaj (amennyivel éppen összeáll a keksz);
...a krémhez: 250 g mascarpone, 200 g krémsajt (friss sajt, frischkäse), 80 g porcukor (vagy ízlés szerint), 2 egész tojás, kevés vanília eszencia;
...a tetejére: 2 maroknyi (mirelit) fekete áfonya.

Tovább olvasom...

Fonott kalács

Az egyik mumusom. :) Bár én magam a lágyabbra dagasztott (nagyobb folyadéktartalmú) tésztákat jobban kedvelem, rá kellett ébrednem, hogy a fonott keltekhez (briós, kalács) ajánlott keményebb tésztát dagasztani. Még így is hajlamos vagyok több folyadékot beletenni, mint amennyi ezekhez szükséges lenne, ez pedig nem szokott jót tenni a fonásnak :), de azért ha nagyon összeszedem magam, szokott szép fonott kalácsom is sülni.

Kézzel és géppel egyaránt lehet dagasztani: kézzel jobban érezni az állagát, géppel kisebb a munkaigény. :) A tejet meglangyosítom (mikró), a cukrokat elkeverem benne és beleütöm a tojássárgákat is. A lisztben eloszlatom a szárított élesztőt (természetesen friss élesztővel is lehet készíteni) és a sót, a közepébe mélyedést készítek. Ebbe öntöm a cukros-tojásos tejet és elkezdem összedolgozni a tésztát. Amikor már összeállt a tészta és kissé megdolgoztam, apránként hozzáadom a puha vajat is. Ha szükséges, ekkor még igazítok az állagán, majd még 5-10 percig dagasztom, végül lefedve kelni hagyom.
Miután duplájára kelt, 6 egyforma gombócot készítek: ezekből rudakat sodrok és 3-3 darabot lazán (!) összefonva két fonatot készítek. Sütőpapíros tepsire teszem a kalácsokat, és folpackkal/konyharuhával lefedve kelni hagyom. 20-30 perc után elkezdem (melegebb konyhában gyorsabban kel) előmelegíteni a sütőt - amikor eléri a 180-190 °C-ot, a kalácsokat lekenem és a sütőbe (középre) tolom. "Kalácsszínűre" :)) sütöm és rácsra átemelve hagyom kihűlni.

Hozzávalók 2 db kb. 600 g-os kalácshoz: 600 g finomliszt (+az igazításhoz), 7 g szárított élesztő (20 g friss), 80 g kristálycukor, 20 g házi vaníliás cukor, 2 nagy tojássárga (vagy 3 kisebb), csipet só, 300-330 ml langyos tej, 100 g puha vaj, a kenéshez egy tojássárga kevés tejjel elkeverve.
Mi "natúr" szeretjük, de a tésztába lehet pl. narancshéjat reszelni vagy mazsolát, csokicseppet tenni...

Hasonló tésztareceptek a blogon: kefires-vaníliás kalács, briós, lekváros bukta, sütőtökös briós, ökörszem.

Tovább olvasom...

Almás papucs - csaroh

Ezek a sütik a húsvéti kínálat darabjaiként készültek el - Vicuska tette fel a napokban a blogjára és annyira helyesek voltak, hogy be is terveztem a mielőbbi megsütésüket. Aztán amikor a diódarálóm, keresztbe téve a terveimnek, bemondta az unalmast a húsvéti sütögetés közepén, úgy döntöttem, hogy ím' el is érkezett az idejük. A tésztája frissen ropogós volt, másnapra a tárolás következtében megpuhult, de így is-úgy is finom volt nagyon.
Vicuska, nagyon köszönöm a receptet! :)

A tésztát Vicuskához hasonlóan én is előző este állítottam össze, bár azonnal lehet sütni. Ehhez a puha vajat a tálas mixerben habosra kevertem a cukorral, ezután a tojással, majd a tejjel is. A legvégén adtam hozzá a sót és a vanília eszenciát. A gépről levéve hozzászitáltam a lisztet és a sütőport és puha tésztát gyúrtam (nekem ehhez kellett még egy csipetnyi liszt az 500 g-on felül, anélkül ragadt). Folpackba csomagolva hűtőszekrénybe tettem.
Másnap sütés előtt kivettem a hűtőből és hagytam szobahőmérsékleten kissé "kiengedni". Eközben elkészítettem a tölteléket, amihez az almákat megtisztítottam, apróra kockáztam és a vízzel, fahéjjal, cukorral, kardamommal és a leforrázott, lecsepegtetett mazsolával együtt kis lángon megpároltam. Amíg az alma párolódott, száraz serpenyőben megpirítottam a mandulaszeleteket - ezeket a kész almához kevertem és együtt hagytam kihűlni.
A tésztát kb. 3 mm vékonyra nyújtottam, ezután 10-12 cm-es kockákra vágtam, majd ezeket átló mentén feleztem, így egy kockából 2 háromszöget kaptam. A háromszög egyforma száraival párhuzamosan 3-3 bevágást ejtettem (fotó Éva receptjénél), a kihűlt tölteléket a tészta közepére helyeztem és előbb az egyik oldalról, majd a másikról is ráhajtottam a 2 csücskét. Sütőpapíros tepsire sorakoztatva, 180 °C fokos sütőben, kb. 20 perc alatt sültek szép világosra. Kihűtés után porcukrot szitáltam rájuk.

Hozzávalók...
...a tésztához: 200 g puha vaj, 120 g cukor, 2 tojás, 100 ml tej, 8 g sütőpor, csipet só, 2 teásaknál vanília eszencia, 500 g liszt + egy kevés az igazításhoz, nyújtáshoz;
...a töltelékhez: 6 közepes alma (egyenként kb. 200 g-osak), 3 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint), 3 teáskanál őrölt fahéj, 5 szem kardamom (a hüvelyeket eltávolítottam, a magokat mozsárban megtörtem), kb. 50 ml víz, 100 g mazsola, 50-60 g mandulaszelet.
A fenti mennyiségek az eredeti recept duplája - kb. 70 db sütemény lett belőle és egy kevés töltelék kimaradt, de ez persze attól függ, mennyire "tömjük" meg a papucsokat.

Tovább olvasom...

Galambleves

A galamb is minden bizonnyal a megosztó étel kategóriába tartozik - hiszen ha vannak, akik nem esznek marhahúst, szarvast (Bambi), nyulat (Tapsi Hapsi), akkor minden bizonnyal olyanok is akadnak, akik nem esznek galambot. Mondjuk, mert méreténél fogva egészen szánalomra méltó és nincs egy falat hús rajta...na jó, annyi éppen van. :)

A galambleves egészen úgy készül, mint bármelyik szárnyas húsleves. :) Nálam éppen az alábbiak szerint: a megtisztított (toktalan és tollatlan...zsírmirigytelen, fejetlen, lábatlan és belsőségmentes) szárnyasokat megfelelő méretű edénybe tettem és annyi vízzel öntöttem fel, ami ellepte. Közepes tűzön forrásig főztem.
Amíg a víz felforrt, megtisztítottam a zöldségeket. Ezek egészen pontosan lehetnek azok, amiket az ember lánya bármilyen egyéb húslevesbe főz, tehát pl. sárgarépa, fehérrépa, karalábé, zellergumó, paradicsom, paprika, kelkáposzta, kelbimbó, vöröshagyma, fokhagyma, zellerszár, petrezselyemszár...ami akad és ami belefér. A közepes karalábét négy darabba, a nagyobb répát hosszában félbe, a zellergumót vastagabb szeletekre lehet vágni.
Amikor a víz éppen forrni kezdett, a lángot mérsékeltem, a keletkezett habot leszedtem (nem muszáj) és a zöldségeket, valamint a zúzát és a szívet is beletettem. Egész borsot és kevés sót szórtam hozzá és hagytam, éppen a forráspont közelében tartva, lassan főni. A főzés végén lehet a májat is belepottyantani, valamint tovább ízesíteni, pl. szerecsendiót reszelni bele, de én ezt most kihagytam, semmi más nem ízesítette, csak a só, a fekete bors és a sok finom zöldség.
Tésztára szűrve, kevés hús és zöldség kíséretében tálaltam. A galamb húsa is, és a belőle készült leves is nagyon finom, legalább egyszer az életben érdemes megkóstolni, ha sikerül galambhoz jutnotok. ;)

Hozzávalók (4-6 főre): 3 galamb, 4-5 szál sárgarépa, 3 szál fehérrépa, 1 közepes karalábé, kisebb darabka zellergumó, 1 kisebb vöröshagyma, 1 paradicsom, negyed fej kelkáposzta vagy néhány zsenge kelbimbó, néhány szál petrezselyemzöld vagy kisebb zellerszár, só, fekete bors, a tálaláshoz levestészta.

Tovább olvasom...

Fahéjas grízes krémes

Grízes krémes, mézes krémes, mézes zserbó (ezt a nevét mondjuk nem értem, de ez az én bajom) - mind ugyanazt a süteményt takarja. Nálunk legalábbis grízes ez a krémes, igaz, többfelé készítik szimpla lisztes fehér krémmel is, tudjátok olyannal, mint a kozák sapka krémje. Aztán van az a változat, amikor lekvárt tesznek bele, de én úgy nem bírom, így nálam lekvár a közelébe sem mehet ennek a süteménynek. A recept egy változata fent van már a blogon - a jelenlegi a sütő tepsiméretére (nagy családra) van optimalizálva és fahéjas a tésztája...mert a fahéj és a tejbegríz jóbarátok. :)

A tésztához a mézet a vajjal és a cukorral megolvasztom, ezután a többi hozzávalót belekeverve összegyúrom. A sütőt előmelegítem (170 °C), a tésztát három részre osztom és lisztezett deszkán vékony lapokat nyújtok belőlük, amiket a nagytepsi méretére szabok. A leeső széleket újra összegyúrom és kinyújtom egy negyedik lappá (ha nagyon kemény lenne, mikróban lágyítható a tészta). A mézes lapokat a tepsi hátán (sütőpapíron) megsütöm, rácsra csúsztatva kihűtöm.
Amíg sülnek és hűlnek a lapok, megfőzöm a grízes krémet. Ehhez a tejet a vaníliával felforralom, belekeverem a búzadarát, a lisztet és a cukrot, majd sűrűre főzöm. Néhányszor átkeverve hagyom kihűlni. A vajat a porcukorral és egy kortynyi rummal habosra keverem, ezután hozzádolgozom a kihűlt tejbegrízt is, végül három részre osztva rétegezem a lapokkal (a legfelső lap "üresen" marad). A süteményt behűtöm (ha nincs ekkora hely a hűtőben, megteszi egy hideg kamra is), végül csokoládéval vonom be a tetejét (hagyományosan csokimáz simul rá). A csoki dermedése után forró (vízbe mártott) késsel vékony, hosszúkás szeletekre vágom.

Még több mézeslapos sütemény a blogon: Zsuzsi szelet, Vali szelet.

Hozzávalók (a sütő nagytepsijéhez)...
...a tésztához: 750 g liszt, 12 g (2 teáskanál) szódabikarbóna, 3 nagy (!) tojás, 125 g vaj, 200 g méz, 200 g cukor, 8 g (2 teáskanál) őrölt fahéj, csipet só;
...a krémhez: 1,5 l tej, 1 vaníliarúd, 150 g búzadara, 50 g liszt, 50 g cukor, 250 g vaj, rum vagy -aroma ízlés szerint, kb. 150 g porcukor;
...a bevonáshoz: 250-300 g csokoládé, 3-4 evőkanál olaj vagy tetszőleges csokimáz.

Tovább olvasom...

Ghí - tisztított vaj

Ghít először finom, frissen sült, mindenféle magokkal gazdagított kenyérre kenve ettem - már akkor tudtam, hogy barátok leszünk. Érdekes, hogy bár egy egész és nagyon tartalmas hétvégét töltöttünk akkor néhány ismerőssel, mégis a sok-sok apró emlékmorzsa közül bennem az az első étkezés maradt meg legélénkebben, amikor éjszaka megérkeztünk és a házigazdánk friss ghís kenyérrel várt minket. Na jó, azért a parázson járás (francokat, az inkább futás volt) is eléggé emlékezetes maradt. :)
Azóta időnként nekifutok és készítek: többnyire főzéshez vagy ízesítéshez használom, férjem például ghível szereti legjobban a pattogatott kukoricát :)), de nemrég ebből készítettem gyerkőcöm kényes bőrére testápolót is. Amellett, hogy a ghí finom, a recept jól jön, amikor ráébredek, hogy nem fog elfogyni a havi bevásárolt vajmennyiség, ugyanis a fagyasztás mellett a tisztítással is meghosszabbítható a vaj élettartama.

A "recept" nagyon egyszerű, és gyanítom mindenhol ezt a folyamatot írják le. :) Én mindig hasonló, viszonylag kis adagot készítek egyszerre. A tűzhely legkisebb rózsájára teszek egy vastagabb talpú edénykét, ebbe helyezem a vajat és megolvasztom. Ha van lángterelő, érdemes azt is használni - nekem még nem sikerült megtalálnom belőle az "igazit". A lángot a lehető legkisebbre állítom és fedő nélkül hagyom, hogy a vaj szép lassan megtisztuljon. Kevergetni nem szoktam, csupán néha ránézek és esetleg az edény körkörös mozgatásával ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e. A tisztítás alatt a vajban lévő víz elpárolog, a fehérje pedig kicsapódik (az edény aljára és a zsír tetejére). Ha nagyon ráérek, időnként lehabozom a tetejét, ha nem annyira, akkor ezzel sem foglalkozom, tökéletes lesz így is, úgy is.
Amikor már nem nagyokat rotyog és böfög, hanem finom kis buborékok pattognak a tetején, jó eséllyel elkészült. Legkésőbb ekkor már biztosan lehabozom és ha a zsír teljesen áttetsző, aranyszínű folyadék, akkor óvatosan egy üvegbe szűröm (amíg nem tökéletesen tiszta, hanem csak egy kicsit is opálos, addig hagyni kell a tűzön). A szűréshez én tiszta textilpelust használok, vannak kifejezetten erre használt "pelenkanegyedeim" :), de természetesen sűrű szövésű szűrőt is lehet alkalmazni. A lényeg, hogy a kicsapódott maradványok lehetőleg egyáltalán ne kerüljenek át a szűrt zsírba.
Az üveget lefedve én a hűtőszekrény tetején tárolom, de természetesen hűtőbe is lehet tenni. Elvileg nehezen romlik, nálam még sosem fordult ilyen elő. Hőmérséklettől függően az állaga lehet egészen folyékony, zsírszerű, vagy éppen krémes, hűtve viszont irtó kemény és nem is lágyul egyhamar.

Hozzávalók: sózatlan vaj.
Márkázottat használok (kisebb a víztartalma és elvileg kicsit magasabb a zsírtartalma, mint a teavajnak). Nálam rendszerint úgy 35-40 dkg készül egyszerre, ez a mennyiség tisztítva kb. egy Nutellás üvegbe fér bele, ha esetleg egy kicsi kimarad, azt rögtön feláldozzuk egy pattogatott kukoricára. ;)

Tovább olvasom...