Sütőtökös kocka

Flóránál láttam meg ezt az egyszerű, finom kis süteményt és azonnal el is készítettem. A bejegyzés csak most ért ide, de még időben: szezonja van a sütőtöknek, tegyétek süteménybe, mert isteni! Az eredetihez képest némi módosítással készült nálam, egyrészt mert nem volt elég tököm hozzá (...), másrészt mert a tökös sütiket kevés cukorral szoktam mostanában készíteni, így meghúztam a mennyiséget. Éppen elég édes lett így is...és finom és szaftos, és másnap is csodásan puha, és süssétek és egyétek a sütőtököt, mert nagyon jó! :)
Flóra, köszönöm! :)

A vajat a cukorral kikevertem, ezután beledolgoztam a tojásokat is. A sült, kihűlt tök héját lehúztam, belét botmixerrel pépesítettem és összedolgoztam a vajas keverékkel. A tejet és a száraz anyagokat belekevertem, majd a masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. A tetejére szeletelt mandulát szórtam és 190 °C-ra előmelegített sütőben, 20-22 perc alatt megsütöttem. Langyosan-kihűtve szeletelhető és abbahagyhatatlan! :)

Hozzávalók egy 15x25 cm-es tepsihez: 8 dkg vaj, 8 dkg cukor (házi vaníliás cukorral keverve, kevésbé édes tök esetén lehet több a mennyisége), 2 tojás, 35 dkg sült sütőtök (tiszta súly), 50 ml tej, pici só, 1 erős teáskanál sütőpor, fél teáskanál fahéj, 14-15 dkg liszt (egész pontosan 145 g volt, de ezzel nem borzolnám az idegeiteket), 10-20 g szeletelt mandula (dióval is remek lehet).

Tovább olvasom...

Gombafasírt

Korábban többször is írtam, hogy a szűk rokonságban inkább a hagyományosabb fogások jönnek be, így a vendégváró ételeket nem nagyon tudom cifrázni. Ráadásul ki ezt, ki azt szeret, nehéz megtalálni, amit mindenki szívesen eszik. Azért persze próbálkozni lehet, így a férjem idei szülinapi partiján a hagyományos, sertéshúsból készült fasírt mellett falafel, sajtos puffancs és gombafasírt is készült.
Egyik húsmentes gombócot sem készítettem még korábban, így jöhetett a net: a gombafasírtot pl. Szamóca és Jókaja receptjeiből fabrikáltam, ezúton köszönöm nekik! :)

Így készült: a vöröshagymát és a gombát megtisztítottam, apróra kockáztam. Kevés olajon megfonnyasztottam a hagymát, majd hozzáadtam a gombát és kevergetve megpároltam-pirítottam. A főzés vége felé sóztam, borsoztam és egy botmixerrel többé-kevésbé pépesítettem (kissé darabosra hagytam). Ezután hozzáadtam a zabpelyhet, a tojásokat, pici köményt és annyi apróra kockázott, szikkadt zsemlét, amivel formázható masszát kaptam. Alaposan összekevertem, majd kb. fél óráig állni hagytam, ezután gombócokat formáltam belőle, amiket bő, forró olajban sütöttem meg.
Finom lett, biztosan készül még nálunk...ha nem is vendégeknek. :P :D

Hozzávalók kb. 15 db fasírthoz: 1 közepes fej vöröshagyma, 50 dkg csiperke, 1-2 evőkanál olaj, 5-7 dkg zabpehely, 2 tojás, 0,5-1 zsemle (vagy amennyit felvesz), só, bors, őrölt kömény (illetve más, tetszőleges fűszerek), olaj a sütéshez.

Tovább olvasom...

Gesztenyés krémestorta

A férjem szülinapjára készült (illetve nem is, csak a szülinapját megünneplő bulira :D). Mivel kifejezetten gesztenyést kért és az utóbbi időben több, egymáshoz hasonló gesztenyés tortát is készítettem, nem volt mese, kellett valami új. Így aztán összekombináltam azokat, amiket szeret és két nap alatt meg is valósítottam (nem kell megijedni, csak a Pató Pál énem működött közre).

A torta lapjai a Zsuzsi szeletből, illetve azóta már az Adventi mézes tortából is ismert, kakaós-mézes tésztából készültek. Mivel a gyerkőcök mellett nem igazán esélyes nagyobb munkákba fognom, ideális választásnak bizonyult: gyorsan begyúrtam, pihentettem, a következő ráérős órámban megsütöttem, majd másnap rétegeztem a krémekkel, amiknek szükségük volt dermedési időre, tehát ismét csak tudtam a fázisok között az egyéb dolgaimat végezni.

De vissza a lapokhoz, amikről most azért írok ismét, mert így esetleg kiegészítek néhány homályos pontot a vele próbálkozóknál. A mézes tésztához a vajat a mézzel és a cukorral megolvasztom - melegítés közben kevergetni kell, így a cukor szépen megolvad anélkül, hogy a méz felforrna. Ezután kicsit hűlni hagyom - nem kell teljesen kihűteni, éppen csak annyira, hogy ha majd gyúrásnál kézzel belenyúlok, akkor langyosnak érezzem az anyagot. Jobban lehűteni azért nem jó, mert ha a méz kevésbé folyós, nehéz dolgozni vele. Amikor tehát kissé lehűlt a mézes keverék, elkeverem benne a tojást (ez is hűti). A száraz hozzávalókat összekeverem (ha szükséges, szitálom is), majd beleöntöm a mézes keveréket. Először csak kanállal dolgozom össze: nagyjából a fele szárazanyagot tudom így beledolgozni, ezután már szükség lesz a kezemre is - gyors mozdulatokkal összegyúrom az anyagot. Nem macerálom sokat, csak addig dolgozom, amíg felveszi a lisztet - ha jól számolom ki a méz hőmérsékletét, ilyenkor már csak langyos a tészta, tehát könnyen lehet vele dolgozni, ellenben nem ragad. Folpackba csomagolom és hagyom pihenni - ennél a tortánál most 4 órát pihent. Minél tovább pihen és minél hűvösebb helyen, annál nehezebb lesz később dolgozni vele, én ettől függetlenül szeretem pihentetni, de ha sietek, akkor nem szoktam állni hagyni a tésztát.

Pihentetés után a tésztát 3 részre osztottam, két nagyobbra és egy kisebbre. A két nagyobb darabot egymás után kb. 2 mm vékonyra nyújtottam, majd egy tortakeret mentén méretre (22 cm) szabtam. Az utolsó darabhoz gyúrtam az első lap leeső részeit, így ki tudtam szabni a harmadik lapot is, majd a végén még maradt annyi anyagom, hogy az összes maradék összegyúrásával egy negyedik lapot is tudtam készíteni - erre már nem volt szükségem, de a munka legvégén bezacskózva fagyasztóba tettem, jó lesz előkapni majd egy gyors, sütés nélküli tortához. A negyedik lap nyújtásánál már elég merev volt a tészta: én ilyenkor a mikróba dobom 10 mp-re a gombócot és utána szépen ki lehet nyújtani (szükség esetén nagyobb adag tésztát is inkább kisebb darabokra vágva mikrózzunk).
A lapokat mindig a nagytepsi hátán sütöm, sütőpapíron. Célszerű a nyújtás után rögtön a sütőpapírra emelni a tésztát és aztán azon méretre szabni, így véletlenül sem deformálódik/nyúlik meg a tészta az átemelésnél. 170 °C-on ez a méret (nálam) kb. 6 perc alatt megsül, de még nem pirul meg - erre jó vigyázni, mert már a kicsit túlsütött tészta is hajlamos "elvinni" az ízét a süteménynek. Rácson hagyom kihűlni.

A torta alsó krémje egy tejszínes, gesztenyés krém lett. Ehhez a tejet és a vaníliát kis lángon forraltam néhány percig, majd letakarva hagytam egy kicsit állni. Közben a tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, ezután hozzáadtam a keményítőt is. A tejből kihalásztam a vaníliarudat és belekevertem a tojásos keveréket, majd ismét tűzre tettem és kevergetve besűrítettem. Hideg vízfürdőbe állítottam és időnként átkeverve hagytam teljesen kihűlni.
A zselatint a vízben duzzasztottam néhány percig, majd felolvasztottam (ne forrjon) és hagytam visszahűlni. A kiolvadt gesztenyepürét villával összetörtem és kicsit összeturmixoltam a kihűlt pudinggal (nem kell tökéletesen homogénre). A tejszínt a cukorral elkezdtem habbá verni, közben hozzácsorgattam a zselatin felét is és azzal együtt kemény habot vertem. A gesztenyébe kevertem a hab felét, majd a zselatin másik felét, legvégül a maradék tejszínhabot is beleforgattam. Egy darabka sütőpapírra tettem a legvastagabb mézes lapot. Köré igazítottam egy állítható keretet - jó szorosan, a cél az, hogy a krém ne menjen a tészta és a keret közé. Ezután belesimítottam a gesztenyés krémet, rátettem egy újabb mézes lapot, körben finoman lenyomkodtam, hogy a krémréteggel mindenhol érintkezzen, majd a hűtőszekrénybe tettem dermedni.

Nagyjából két óra elteltével elkészítettem a sárga krémet. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket egy pici sóval habbá vertem, a végén hozzáadtam a porcukor felét is. Amíg a tálas mixer dolgozott a fehérjékkel, én 4 dl tejet a vaníliával főzni kezdtem. A tojások sárgáját kikevertem a maradék porcukorral, a liszttel és a maradék tejjel. A felforrt tejből kivettem a vaníliarudat és besűrítettem a tojásos-lisztes eleggyel. Még a tűzön tartva az edényt, a forró krémbe beleforgattam a keményre vert tojáshabot. A hűtőből kivettem a megdermedt alapot és a kész, még meleg krémet egyenletesen rásimítottam. Visszatettem a hűtőbe és hagytam dermedni.
 

Előkészítettem a torta tetejét - ehhez csokoládét olvasztottam és azzal vontam be egy mézes lapot. Hűtőben dermesztettem, majd forró vízbe mártott késsel 12 szeletre vágtam, ezután újra hűtőbe tettem. Amikor a sárga krém már teljesen lehűlt, cukorral és zselatinnal (használatáról fent) felvert tejszínhabot simítottam a tetejére, majd amikor már egy kicsit ez is megdermedt (nem kell sok idő neki), a tetejére rakosgattam a felvágott mézes lapot.
Tálalás előtt tányérra tettem, a keret mentén egy vékony, éles késsel körbevágtam a tortát és a keretet leemeltem róla.

Hozzávalók egy 22 cm-es tortához...
...a mézes lapokhoz: 70 g cukor, 70 g méz, 50 g vaj (vagy margarin), 250 g liszt, 1 teáskanál (5 g) szódabikarbóna, 20 g kakaópor, csipet só, 1 tojás;
...a gesztenyés krémhez: 3 dl tej, 1/2 vaníliarúd (felhasítva), 3 kisebb (vagy 2 nagy) tojás sárgája, 1 evőkanál (20 g) cukor, 2 evőkanál (20 g) étkezési keményítő, 300 g gesztenyepüré (az édes változat, a natúr gesztenyemasszánál plusz cukor és egy kis rum is szükséges), továbbá 15 g zselatin+4 evőkanál (40 ml) víz, 3 dl habtejszín (30%), 30 g cukor;
...a sárga krémhez: 4+1 dl tej, 1 vaníliarúd (felhasítva), 50 g rétesliszt, 3 tojás sárgája+fehérje*, 50+50 g porcukor, pici só;
...a tejszínhabhoz: 4-4,5 dl habtejszín, 3-4 evőkanál (ízlés szerint) cukor, 10 g zselatin+3 evőkanál (30 ml) víz;
...a tetejére: 100 g étcsokoládé (70%), továbbá fehér csokoládé, szórócukor vagy egyéb tetszőleges díszítés.

*A sárga krémbe tetszőlegesen el lehet használni a gesztenyés krém alapjánál kimaradt fehérjéket is.

Tovább olvasom...

Csokis-körtés banánkenyér

Nagyon gyors, egyszerű gyümölcsös kevert sütemény, nem is tudom, miért nem készült korábban. Előnye, hogy felhasználásra kerül benne a barna héjú, "nemszeretemre" érett banán, ráadásul éppen emiatt viszonylag kevés cukrot tartalmaz, és - szintén a banán miatt - sokáig puha is marad...ha marad. Ismét csak a zöldség-gyümölcsöket szerető nagylányomat hozom példaként: ő imádta.

Az érett banánokat villával összetörtem, majd az olajjal, nádcukorral, vanília eszenciával és tojásokkal összedolgoztam. A zabpehelyhez mértem a lisztet, sütőport, hozzászórtam a csokilencséket, az egészet összeforgattam, ezután gyorsan elkevertem a banános keverékkel. A végén beleforgattam a tisztított, apróra kockázott körtét is. Kiolajozott diákkenyér-formába igazítottam a tésztát úgy, hogy a közepét kicsit bemélyítettem. 170 °C-ra előmelegített sütőben nagyjából 3/4 óra alatt készre sült (tűpróba). A formában hagytam pihenni kb. 10 percig, ezután rácsra borítottam és teljesen kihűtöttem.

Hozzávalók: 2 db érett banán (tiszta súly 235 g volt), 60 g olaj (szőlőmagolaj, de bármilyen semleges ízű megfelel), 60 g nádcukor, 1-2 teáskanál vanília eszencia, 2 tojás, 100 g zabpehely, 100 g rétesliszt, 6 g sütőpor, 50 g csokilencse, 1 körte (tiszta súly 140 g volt), olaj a forma kikenéséhez (egyszerű olajozással is kijön a sütemény, de aki biztosra akar menni, inkább vajazza és lisztezze a formát).

Tovább olvasom...

Tárkonyos csirkeraguleves

Amolyan mindent bele leves, bár talán az ilyenek a legfinomabbak, ráadásul nagyon jól eltüntethetők benne azok a zöldségmaradékok, amik önmagukban már kevesek egy önálló ételhez, de egy tartalmas, ugyanakkor üde kis leveshez éppen elegek. Most belekerült az idei csípős karfiol berakásakor megmaradt néhány karfiolrózsa, mellette egy harmad doboznyi gomba és elhasználósnak minősítettem néhány zellerszárat is. Borsót a fagyasztóból tettem hozzá, abból is rendszeresen kallódik egy-egy bontott csomag, 2-3 szál répa is mindig akad a fiókban, így éppen csak a tálaláshoz szükséges citromot kellett megvásárolnom hozzá. :)) A fentiektől függetlenül bátran lehet az általunk kedvelt zöldségeket variálni benne!

A leves elkészítése a belekerülő zöldségektől függ, lényege, hogy mindent viszonylag apró méretűre kell vágni és a főzési idő figyelembe vételével kell az ételhez hozzáadni. Először tehát minden zöldséget megtisztítok és felaprítok, a húst pedig nagyon apró, 1x1 cm-es kockákra vágom. A finomra vágott hagymát kevés olaj és vaj keverékén párolni kezdem, 2-3 perc után hozzáadom a szintén finomra vágott fokhagymát is és együtt megpárolom (csak komótosan, nagy lángon hajlamos megégni). Ráteszem és fehéredésig párolom a csirkehúst, majd mehetnek bele az apró kockákra vágott répák. Néhány percnyi pirítás után a vékonyra szeletelt angol zeller és gomba kerül bele, ezután a zsenge (mirelit) zöldborsó. Kevergetve kicsit együtt párolom az egészet, végül hozzáadom a kisebb rózsákra vágott karfiolt is. Megszórom liszttel, összeforgatom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy 1-2 ujjnyira ellepje a zöldségeket (sűrűn, rövid lével az igazi). Sózom, fűszerezem és normál lángon, félig fedve addig főzöm, amíg minden puha lesz benne (forrás után csak néhány perc).
Ekkor már csak a befejezés van hátra: kevés tejszínt adok hozzá és megszórom bőségesen szárított tárkonnyal (akinek friss is a rendelkezésére áll, ne féljen használni), végül újraforrás után egy kevés tárkonyos ecettel (és ha még szükséges, sóval, borssal) ízesítem. Tálaláskor citrommal kínálom, hogy mindenki kedve szerint savanyíthassa.

Belekerült: 1 közepes méretű fehér hagyma (vagy vörös), 1-2 duci fokhagymagerezd, 1-1,5 csirkecomb (vagy egy kisebb mell), 2 nagyobb sárgarépa, 1 nagyobb fehérrépa, 2-3 szál angol zeller, 6 közepes fej csiperke, 3 maréknyi zöldborsó (mirelit, kb. 15 dkg), 3-4 nagyobb karfiolrózsa (kisebbekre vágva), 1 evőkanál vaj, 1-2 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt, só, őrölt bors, 1 evőkanál házi vegamix, víz, valamint a főzés végén kb. 1,5 dl tejszín, 2-3 teáskanál tárkony, kevés tárkonyos ecet, a tálaláshoz citrom.
Forrás: ha jól emlékszem, először Jade receptje (köszönöm!) volt a kiindulópont, azóta pedig a hűtő tartalma...

Tovább olvasom...

Sütőtök, zabpehely, Graham liszt: sütiii!

Néhány hete megjelentek az első sütőtökök, ami nekem még igen korainak tűnt, mert egyrészt ebben a hosszúra nyúlt nyárban egyelőre nem jött meg a "hangulatom" hozzá, másrészt pedig ezeket a korai tököket nem igazán szeretem még magukban enni. Bár hivatalosan már "érettek", rendszerint eléggé íztelenek - nem hiába mondják, hogy a sütőtök úgy jó, ha megcsípi a dér. Így amióta már nem ültetünk ilyet a kertbe, nem is szoktam elkapkodni az első példány sütését. Néhány napja azonban váratlanul beszürkült minden (pillanatnyi felindulásból, azóta újra száz ágra süt a nap), beléptünk szeptember második felébe is, így végül megvásároltam az első kisebb méretű tököcskét.

Én magában nem is kóstoltam, eleve ebbe a süteménybe szántam, de a hozzám hasonlóan sütőtök-imádó nagylányom lecsapott a tepsi tartalmára és helyettem is megnassolta több, mint felét. Így persze csak egy kisebb adag tök maradt, de ez éppen elégnek is bizonyult egy adag sütihez, amit kisebb változtatásokkal ugyanúgy készítettem, mint az eredeti receptnél. Az első és legfontosabb, ami miatt újra felteszem a receptet, hogy a zabpehely mellett Graham liszttel készült a sütemény. Már többször írtam, hogy nagyon megszerettem ezt a lisztet: talán kicsit egészségesebb, mint a fehér lisztek, ugyanakkor a gyerkőcöknek nincs semmilyen ellenvetésük az ebből készült süteményekkel, kenyerekkel szemben, nem úgy, mint mondjuk a tk lisztek esetében.

A sütikhez a szobahőmérsékletű vajat alaposan kikevertem a cukrokkal, majd hozzáadtam a tojást és a sült tök kikapargatott húsát. Nagyjából elkevertem, majd hozzámértem a száraz hozzávalókat és addig kevertem, amíg nem maradtak száraz foltok benne. Nem baj, ha a sütőtök rostjai látszódnak, többé-kevésbé egyben maradnak, de akit ez zavar, dolgozzon kicsit alaposabban, vagy már eleve pépesítse a tököt. Ezután két teáskanál segítségével egy-egy kupac masszát tettem a sütőpapírral bélelt tepsire, a kanalakkal 5-7 cm átmérőjű, centi magas (rusztikus) kekszeket formáztam. 150 °C-ra előmelegített sütőben, légkeveréssel (két tepsi együtt) kb. 20 percig sültek (légkeverés nélkül 170 °C-on, egy-egy tepsi). A kisült tészta még igen lágy, így néhány percig a tepsiben kell hagyni pihenni és csak akkor rácsra tenni, amikor már gond nélkül leemelhető a sütőpapírról. Hagytam kihűlni, ezután adtam egy pofont a diétámnak. :))
Dobozban tárolva a keksz napokig megőrzi puhaságát, de napokig pont nem marad meg. Szerintem bátrabbak a Graham helyett nyugodtan megpróbálhatják tk liszttel is.

Hozzávalók kb. 35 db-hoz: 14-15 dkg puha vaj, 10 dkg cukor (nádcukor és vaníliás cukor felesben), 1 tojás, 18-20 dkg sült sütőtökbél, 15 dkg Graham liszt, 15 dkg zabpehely (apróbb szemű), 1 erős teáskanál őrölt fahéj, 1 teáskanál szódabikarbóna, csipet só, 5 dkg csokilencse, 5 dkg durvára vágott mandula (vagy dió/mogyoró).
Szezonban a sütőtök nálunk akár heti rendszerességgel is belebújik valamilyen egyszerű kis süteménybe, a kedvenceim a blogon itt, itt, és itt. Az sem elfelejtendő, hogy a sütőtököt meg is lehet inni! :)

Tovább olvasom...

Aszalt paradicsommal töltött csirkecomb

Kicsit felgyűltek a közzétételre váró ételek, időm persze ismét nulla, de lassanként kezdem megszokni - szerintem ti is az eltűnéseimet. :) A Segítsütik után most hozok nektek egy főételt, ami erre a finomságra hajaz, de azért mégis kicsit más.

A csirkecombokat elfeleztem, a csontokat eltávolítottam, majd a húsokat kiterítve kicsit megpüföltem. A szeletekre kevés borsot őröltem, ezután megkentem vékonyan sajttal (ha nem elég sós a sajt, akkor a hússzeleteket sózni is kell), majd befedtem friss bazsalikomlevelekkel és fűszeres olajban érlelt, félig aszalt paradicsommal. A szeleteket feltekertem, hústűvel megtűztem és kívülről finoman megsóztam. A paradicsom olajából egy keveset a sütőedény aljára csorgattam, belesorakoztattam a húsokat, végül egy kevés borsot őröltem rájuk. Fólia alatt, 190 °C-os sütőben, 35-40 percig sütöttem a húst, ezután a fóliát levéve még kicsit megpirítottam. Krumplipürével, friss zöldségekkel tálaltam.

Hozzávalók: fejenként 1-1,5 csirkecomb filézve (csirkemell v. pulykamell is megfelel), a hússzeletekre 1-1 teáskanálnyi krémes sajt (Fetakit használtam), néhány bazsalikomlevél, fűszeres olajban érlelt félig aszalt paradicsom, só, őrölt bors.
A paradicsomot ehhez hasonlóan készítettem, de csak félig aszaltam meg és nagyjából 4 hétig érleltem az olajban.

Tovább olvasom...

Segítsüti - mogyorós és mákos linzerek

Ismét akcióba lendül a Segítsüti: 27 blogger anyuka/apuka süt egy csodálatos cél, a Szemem Fénye Alapítvány két gyermekhospice házának támogatása érdekében. Az édes árverés már elkezdődött és egészen 2011. szeptember 20-án (kedden) 16:00 óráig tart. Kérek mindenkit, aki teheti, licitáljon a süteményekre.
Az árverés után nem zárul le az adománygyűjtés: most is megvásárolható lesz a sütik receptjeit összefogó Segítfüzet, illetve 21-étől néhány napig különböző ajándéktárgyakra is szert lehet majd tenni - ezekkel szintén a Szemem Fénye Alapítványt támogathatjátok.
Az akció részleteiről a Segítsüti weboldalán olvashattok.

Ebben az akcióban én is a sütisütő csapatot képviselhetem: csomagomban kétféle aprósüteményt ajánlok fel árverésre. Egyikük a sokunk gyermekkorából ismerős diósüti, mogyorós tésztából készítve és mogyorós karamellkrémmel töltve, a másik pedig (szilva)lekvárral töltött mákos linzer. 

Mogyorós karamellkrémmel töltött diósüti
A tésztához és a krémhez szükséges mogyorót 180 °C-os sütőben finoman megpirítom, majd kihűtve a szemekről a héjat lemorzsolom, eltávolítom. Ezután mindkét adagot 20-20 gramm nádcukorral finomra őrölöm.
A tésztához a száraz hozzávalókat összeszitálom, a hideg vajat elmorzsolom benne, majd a tojást is hozzáadva, gyorsan összegyúrom. Fóliába csomagolva 1-1,5 órán keresztül hűtőszekrényben pihentetem.
Ezalatt elkészítem a krémet, amihez 60 g nádcukrot karamellizálok, majd hozzáadom a 100 ml tejszínt, a vaníliamagokat és egy kevés sót. Addig forralom lassú tűzön, amíg a karamell teljesen feloldódik. A keményítőt, a tejet és a tojássárgát csomómentesre keverem. A karamellt visszahűtöm a maradék tejszínnel, hozzácsorgatom a tojásos tejet, és a darált mogyoróval együtt, kevergetve besűrítem a krémet. A tűzhelyről levéve még elkeverem benne a vajat, ezután hagyom kihűlni.
A sütőt előmelegítem 180-190 °C-ra. Egy-egy darabka tésztával kibélelem a dióformákat (amiket lehet, de nem muszáj kivajazni), majd kb. 10 perc alatt kisütöm a süteményeket. Néhány percig hagyom a formában hűlni, ezután rácsra fordítom a linzereket. Teljes kihűtés után a krémmel összeragasztok két felet, ezután az illesztést mogyoró krokanttal díszítem.

Hozzávalók kb. 2 tucat (nagyobb) dióhoz...
...a tésztához: 50 g török mogyoró, 20 g nádcukor (1 evőkanál), 150 g liszt, 30 g porcukor, 2-3 g sütőpor (1 csapott teáskanál), 120 g hideg vaj, csipet só, 2 tojás sárgája (vagy egy egész tojás);
...a krémhez: 50 g török mogyoró, 20+60 g nádcukor, 100+25 ml habtejszín (30%), 1 vaníliarúd magjai, csipet só, 1 tojás sárgája, 10 g keményítő, 25 ml tej, 2 dkg vaj;
...a díszítéshez: mogyoró krokant (v. darált mogyoró v. olvasztott csokoládé stb. ízlés szerint).

Habos-mákos linzer
A tésztához a mákot ledarálom, hozzáadom a lisztet, porcukrot, sütőport, valamint belereszelem egy citrom héját. A száraz anyagokban elmorzsolom a hideg vajat, ezután a tojássárgával és egy kevés citromlével együtt, gyorsan összegyúrom. Fóliába csomagolva 1-1,5 órán keresztül hűtőszekrényben pihentetem.
A pihentetés után a tésztát finoman lisztezett felületen 2-3 mm vékonyra nyújtom és 3,5 cm (vagy tetszőleges) átmérőjűre kiszúrom. A kiszúrt tésztát két, sütőpapírral bélelt tepsibe osztom szét és az egyiket 170-180 °C-os sütőben addig sütöm, míg a korongok széle pirulni kezd.
Ezalatt a tojásfehérjét egy pici sóval és a citromlével együtt kemény habbá verem, majd fokozatosan adagolva hozzáadom a porcukrot és a keményítőt is. Addig verem a habot, amíg fényes lesz és csúcsot lehet húzni belőle. Ekkor habzsákba töltöm és a még nyers tésztakorongokra nyomok egy keveset belőle. Megszórom egész mákkal, majd ezt az adagot is kisütöm.
Kihűtés után egy kevés cukorral összeforralt, meleg szilvalekvárral ragasztok össze egy habos és egy hab nélküli korongot.

Hozzávalók kb. 3 tucat linzerhez...
...a tésztához: 50 g mák, 150 g liszt, 2-3 g sütőpor, 25 g porcukor, 1 citrom héja, csipet só, 140 g hideg vaj, 1 tojás sárgája, 10-20 ml citromlé;
...a habhoz: 1 tojás fehérje, csipet só, 1 teáskanál citromlé, 75 g porcukor, 5 g keményítő, néhány csipetnyi mák;
...a töltéshez: 20 g nádcukor, 150 g szilvalekvár.

Tovább olvasom...

Csontleves

Nem igazán szeretjük a levesben főtt húst, emiatt az évek alatt kialakult, hogy tyúk helyett inkább húsos és velős sertéscsontból készítek levest, ha erre vágyunk. A csontokon hagyott hús mennyisége elég számunkra, sőt még sok is, így a férjem és a nagylányom szoktak második fogásként - egy karéj puha kenyér és egy kis mustár vagy torma kíséretében - jóllakni belőle. :) A recept csak "a rend kedvéért" kerül fel a blogra, az elkészítése ugyanis nem hoz semmi újdonságot a neten olvasható sok ezer hasonló között. :)

Csontot általában nagyobb mennyiségben szerzek be, úgy 3 főzésnyi adagban, így általában fagyasztott csontból (felengedés nélkül) készül a leves. Ha nem, akkor is hűtött állapotban kerül a fazékba, a 0 °C-os fiókból előhúzva. 

Egyből mellé rakosgatom a zöldségeket is, attól függően, mi van éppen itthon. A sárgarépa és a fehérrépa nélkülözhetetlen, ezeket tisztítva, egészben teszem a levesbe. A vöröshagymának csak a külső, piszkosabb héjdarabjait szedem le, de mindenképpen hagyok rajta a vörös héjból is - ez is egészben kerül bele. Paradicsom egészben, héjastól; karalábé tisztítva, félbe vágva; ha gyökérzeller van itthon, akkor az a karalábé mintájára, most éppen szárzeller volt, ezt csak megmosva, méretre szabva tettem bele. Emellett jöhet bármi, ami éppen van, pl. negyed kelkáposzta, nagyobb karfiolrózsák... 

A fűszerek: egész bors, néhány gerezd fokhagyma és mellette ha van - friss vagy fagyasztott - petrezselyem és lestyán, ezek hiányában házi vegamix. Mindezt hideg vízzel feleresztem, annyira, hogy éppen csak ellepje, majd a legkisebb gázrózsa legkisebb lángján :) főzni kezdem. Ezután már semmit nem csinálok vele, csak hagyom, hogy lassan főjön. A lé éppen csak gyöngyözhet, nem szabad, hogy erősen forrjon - nem kell lehabozni sem, így is tiszta lesz a leves, de akit zavarnak az úszkáló habok, az leszedegetheti főzés közben. Sózni csak a főzés vége felé szoktam, ekkor egy kevés szerecsendiót is reszelek hozzá. Nagyjából 8-10 óra alatt elkészül: miután elzártam a tűzhelyet, hagyom 20-30 percig állni, majd a levet leszűröm, a zöldségeket és a csontokat külön szedem.
A tálaláshoz levestésztát főzök ki vagy grízgaluskát készítek; a tányérba karikázom a zöldségeket, a húst a csontról leválasztva teszem hozzá vagy egyszerűen csak külön, a leves mellé kínálom.

Hozzávalók: 1-1,2 kg húsos és velős levescsont, 3-4 sárgarépa, 2-3 fehérrépa, 1 nagyobb karalábé, 2-3 szárzeller vagy 1 kisebb zellergumó, 1 vöröshagyma, 2 kisebb paradicsom, 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma, petrezselyem- és lestyánszárak, 1 teáskanál egész fekete bors, só, szerecsendió, valamint ízlés szerint további zöldségek, a tálaláshoz levestészta vagy galuska.

Tovább olvasom...