2011. november 15., kedd

Diós-rácsos sütemény

Igazi nosztalgiasüti - gyerkőcként rendszeresen, mostanában elég ritkán találkozom vele. Én magam sem sütöttem már legalább 2 éve, de amikor múlt héten apum meghozta az adventre megtisztított diót, egyből beugrott...és különben is muszáj volt tesztelni, hogy milyen az idei dió. :P 
Karácsonyra is tökéletes, egyszerű süti, amivel a macerásabb kosárkát remekül ki lehet váltani. Egy baja van: gyorsan fogy. :)

A lisztet kimérem, a sütőport, cukrot és sót belekeverem, majd belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a tojások sárgáját és gyors mozdulatokkal összeállítom a tésztát - a végén szükség szerint beledolgozom a hideg vizet is. Ezután a tésztát folpackba csomagolom és hűtőbe teszem.
A diót ledarálom. A tojásfehérjéket egy csipet sóval habbá verem - amikor már teljesen kemény, hozzáadom a citromlevet is. Ezután folyamatos habverés mellett beleszórom a cukrot és addig verem a habot, míg fényes lesz és csúcsot lehet húzni belőle. Ekkor egy szilikon lapáttal óvatosan beleforgatom a diót.
A sütőt 170-180 °C-ra előmelegítem. A tésztát kiveszem a hűtőből, átgyúrom és kinyújtom úgy, hogy bőven túllógjon a tepsin, majd kibélelem vele. A kilógó tésztadarabokat levágom, összegyúrom és vékony rudacskákat sodrok belőle - na ehhez is béna vagyok, nézzétek el... :D A tésztát vastagon megkenem lekvárral, majd ráterítem a habot, végül "rácsozom". Addig sütöm, amíg halványan megpirul - kb. fél óra. Hosszúkás szeletekre vágva kínálom.


Hozzávalók egy ~38x25 cm-es tepsihez...
...a tésztához:
350 g liszt, 200 g vaj, 100 g porcukor, pici sütőpor (2 g), pici só, 3 tojás sárgája, 2-3 evőkanál hideg víz;
...a dióhabhoz: 6 tojás fehérje (3+3*), pici só, 1 evőkanál citromlé, 250-280 g cukor (most por- és kristálycukrot használtam felesben), 2 teáskanál vanília eszencia, valamint 300 g darált dió;
...továbbá: sárgabaracklekvár ízlés szerint.
*3 fehérje a tésztából és további 3 a fagyasztóból (maradékhasznosítás) kerül a habba. Én így szeretem, mert így nagyon könnyű lesz a hab a tetején, de ez természetesen opcionális, mint ahogy a tésztára kerülő lekvár mennyisége is.
Tovább olvasom...

2011. november 13., vasárnap

Sült libacomb

Ha jól rémlik, talán életem második libacombját sütöttem meg pénteken, és ez volt az első libavacsora, amit Márton napon fogyasztottunk. A népi hagyományok közül csak az év végi-újévi babonákra szoktunk ügyelni, a Márton naphoz nem sok közünk van, így nem is szándékoztam idén sem ludat készíteni. Persze ember tervez, férj végez: a piacról végül libahússal tértünk haza.

Márton napi libacomb 2012

A combokat előző este készítettem elő: megtisztítottam, megmostam és szárazra töröltem, majd fűszeres sóval bedörzsöltem. (Ez egy készen kapható termék, ami durva tengeri sót és szárított, morzsolt fűszereket tartalmaz, mint pl. rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, oregánó, majoránna stb-stb. El is készíthető, de ha van, egyszerűbb. :P) Ezután zacskóba tettem a húst, amiből kiszorítottam a levegőt - ha van szuper vákuumozó gépetek otthon, bátran használjátok. Nagyjából 12 órát pihent így a hús a hűtőben, majd kivettem és a konyhapulton hagytam még kb. 4-5 órán keresztül.

 
Ezután előkészítettem a pataki tálamat: áztatás után libazsírral kikentem, az aljára bőségesen hagymát szeleteltem, fokhagymadarabokat szórtam. A húst kivettem a zacsiból, lemostam, szárazra törölgettem, majd a tálba tettem. Megszórtam durva tengeri sóval, néhány ágacska friss fűszert és egy felszeletelt birsalmát rakosgattam rá és mellé, és a tetejére is tettem egy picurka libazsírt (ez szerintem tök felesleges, nem is tudom, miért tettem rá, de ha már megtörtént, hát... :D). Lefedve, 150 °C-os sütőbe toltam - így sült 4 órán keresztül. Ekkor leöntöttem róla a keletkezett zsíros pecsenyelevet és fedő nélkül, már kb. 200 °C-on, nagyjából egy órán keresztül pirítottam a húst. Ezalatt kétszer megfordítottam, hogy az alja és a teteje is szépen megpirulhasson, na és persze közben elkészítettem a köreteket is.
Párolt lilakáposztával és hagymás tört burgonyával*, valamint a hússal együtt sütött birsalmadarabokkal és hagymákkal tálaltam. Nagyobbik kislányom kiválóra minősítette a vacsorát, aminek nem is tudom, örüljek-e, mert ő a menzakoszthoz viszonyít :D, de valójában mindenkinek nagyon ízlett: tökéletesen puha, nagyon ízletes combok, ropogós bőr, kedvenc köret. Jöhet máskor is.


Hozzávalók: fejenként egy libacomb, fűszeres só vagy szárított fűszerek (kakukkfű, rozmaring mindenképpen legyen benne) és durva tengeri só, 1-2 evőkanálnyi libazsír, 2-3 fej vöröshagyma, ízlés szerint fokhagyma, 1-2 birsalma, néhány ágacska friss fűszer (kakukkfű, majoránna volt még a kertben, de ez opcionális).
*A burgonya elkészítéséhez a pecsenyezsírból használtam - ennek a maradékát hűtőben megdermesztettem, majd a levet leöntöttem alóla (nem dobtam ki, másnap egy rizi-bizihez éppen tökéletes volt), a zsírt újra melegítettem és ezután átszűrtem.
Tovább olvasom...

2011. november 11., péntek

Kifőztük Karácsony 2011

A tavalyi adománygyűjtő akció után ismét jelentkezik a Kifőztük Karácsony! Idén 82 blogger összefogásával született meg az az ünnepi különszám, amelyet adományaitokért tölthettek le.


Az idén beérkezett adományokkal két intézményt, a velemi Camphill Gyermek Lakóotthont és a békéscsabai Degré utcai Gyermekotthont támogatjátok. A szervezésben a SoSe Alapítvány működik közre.

További információkat olvashattok és a felajánlásaitokat megtehetitek az akció weboldalán
Köszönjük.
Tovább olvasom...

2011. november 10., csütörtök

Málnazselés túrótorta

Néhány napja a fb oldalamra tettem fel ezt a gyors kis tortát - eredetileg nem állt szándékomban külön bejegyzést írni róla, mert hasonló már szerepel a blogon, de muszáj: nagy volt a nyomás... :D ;) Még az elmúlt hétvégén készült, amolyan hűtőtakarítós tortaként: az alapja a zsuzsi szelet kakaós-mézes lapja, ez a férjem szülinapi tortája óta várta a fagyasztóban a hasznosítást. Ezen a szokásos joghurtos-tejszínes túrókrémem volt, a tetején pedig mirelit málnából készített zselé. Finom, könnyű, az a "két szeletnél alig lehet abbahagyni"-féle. :)


Ha nem "maradékhasznosítással" készül, süssetek valamilyen lapot alá. Ez lehet piskóta vagy mézes lap, de akár kekszből is készíthettek egy sütés nélküli lapot. Én kakaós-mézes lapot használtam alulra, amit a fagyasztóból halásztam ki - kivettem a zacskóból, rácsra tettem és hagytam szobahőmérsékleten felengedni. (Nagyon hasznos ám az ilyesmi a háznál, érdemes tartani belőle... :D)
A szokásos túrókrémemet készítettem hozzá: a túrót összemixeltem a joghurttal. Cukorral - és vaníliás cukorral - édesítettem, citromhéjat reszeltem és kevés citromlevet csorgattam hozzá, majd beleforgattam az előkészített zselatint és a kemény habbá vert tejszínt. A mézes lapot tortakarikába szorítottam, rásimítottam a túrókrémet és a hűtőbe tettem dermedni.
Dermedés után a mirelit málnát a vízzel, citromlével és cukorral összeforraltam, a forralás végén hozzáadtam a vanília eszenciát, majd a tűzről levéve a duzzasztott zselatint is belekevertem. (Akit zavarnak a magok, szitán passzírozza át, majd a zselatin hozzáadása előtt forralja fel újra a gyümölcsös alapot.) Kis idő múlva a túrókrémre csorgattam a gyümölcsdarabos zselét. Hűtőben megdermesztettem. 
Mennyei! A túrókrémbe kevert gyümölcsökkel lehet turbózni a tortát, én ezekről mostanában kezdek leszokni, mert kisebbem nem szereti - a krém oké, a málnazselé még okébb, de ha a gyümölcs a krémben van, az már nem oké. :)


Hozzávalók: egy 22 cm-es kakaós-mézes lap (vagy más alap, tetszés szerint), továbbá...
...a krémhez: 50 dkg túró, 2 kis doboz (2x175 g) natúr joghurt, 12-14 dkg (6 evőkanál) cukor (kristály és vaníliás cukor vegyesen), 1 citrom reszelt héja és kevés leve, 2,5 dl habtejszín, 2 dkg zselatin+6 evőkanál víz;
...a málnazseléhez: 20 dkg mirelit málna, 1-2 teáskanál citromlé, 50 ml víz, 5-7 dkg (3 evőkanál) cukor, 1 teáskanál vanília eszencia, továbbá 5 g (1 teáskanál) zselatin 25 ml vízben duzzasztva.
Tovább olvasom...

2011. november 6., vasárnap

Fahéjlikőr

Nemrég, az italajánlós bejegyzésemben említettem, hogy hozok még új likőröket advent előtt. Íme egyikük. A fahéjas mézes pálinkákról jutott még korábban eszembe, hogy likőrt készítsek ebben az ízben és nagyon örülök, hogy most végre rászántam magam. Az adag szokásosan kicsi, aki ajándékba szánja, annak érdemes nagyobb adaggal indítani... És tudjátok mit? Annak is, aki nem annak szánja. :D
Szerintem nagyon kellemes ital lett (szuper, de tényleg!), most ez a kedvenc. Akik szeretik a fahéj csípősebb oldalát is, növeljék a mennyiségét.


Nagyon egyszerűen készül: a fűszereket (befőttes)üvegbe teszem, felöntöm az alkohollal és lezárva a kamrapolcon felejtem, bő két hétre. Ez idő alatt időnként rá lehet nézni, esetleg megrázogatni az üveget, de ez el is hanyagolható. Amikor letelik az érési idő, a cukorból és vízből egyszerű szirupot készítek. Hagyom kihűlni, hozzákeverem a fahéjas alkoholhoz és ezután átszűröm* egy italos üvegbe.
Hűtőszekrényben tárolom, hűtve kínálom. Az utóérésre érdemes még egy hónapot ráhagyni, így aki karácsonyra szánja, már most nyugodtan elkészítheti!


*A szűréshez mostanában kávéfiltert használok. Nagyon jónak bizonyult eddig, még az erősen üledékes itallal is elboldogul - ha nem az első, akkor a második vagy harmadik szűrésre mindenképpen.

Hozzávalók kb. fél liter likőrhöz:
1 nagyobb rúd fahéj (15-16 cm, 10 g), 3 szegfűszeg, 1 egész zöld kardamom, 1 dl konyak, 3 dl vodka, továbbá 10 dkg cukor, 50 ml víz.
Alaprecept innen.
Tovább olvasom...

2011. november 5., szombat

Kis karácsony, szép karácsony...

...és hogy még több embernek szép lehessen ez a karácsony, idén ismét kifőzzük!


Karácsonyi jótékonyság idén is a Kifőztükkel...hamarosan!
Tovább olvasom...

Bakonyi szelet

Nem tudom, mennyire hagyományos a receptem, mert ez is ahány ház, annyi szokás - nekem attól lesz bakonyi, hogy a hús és gomba mellett pirospaprika és fokhagyma van benne. Utóbbiból ha ahhoz van kedvem, akkor sok, ha nem annyira, akkor kevesebb - ilyenkor szórok egy kis kakukkfüvet is bele, mert finom :))), de gyanús, hogy a bakonyihoz alapból nem sok köze van. 
Ja igen, ha bakonyi, akkor szerintem tejföl és nem tejszín. Ennyi? Ennyi.


A hagymákat és a gombát megtisztítom, majd aprítom. Én szeretek apró csiperkét használni, ezeket félbe-négybe vágom, de aki hozzájut erdei gombákhoz, azt is használhat bele. A sertéshúst - esetemben egy szép szüzet - megtisztítom, kisujjnyi vékony szeletekre vágom. Ha már sertés és még magyaros is, akkor mehet zsírral, amit felforrósítok és a lisztbe forgatott szeleteket mindkét oldalukon előpirítom. A szeleteket tányérra szedem, a zsíron párolni kezdem a hagymát, később hozzáadom a fokhagymát is, legvégül a gombát teszem bele, amit finoman megpirítok. Ezután pirospaprikát és lisztet szórok rá, majd felöntöm egy kevés vízzel. Fűszerezem, hozzárakom a hússzeleteket és annyi vizet adok hozzá, amennyi éppen ellepi. Fedő nélkül főzöm - a főzés vége felé sózom és ha szükséges, tovább ízesítem. A bő, de a liszt miatt sűrű szaftból egy keveset kikeverek a tejföllel, ezt hozzákeverem az ételhez és összeforralom. Nokedlival a legfinomabb. :)


Hozzávalók: egy kb. fél kg-os sertésszűz + liszt a forgatáshoz, fél kg apró csiperke, 1-2 evőkanál zsír (vagy olaj), egy nagy fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1-2 teáskanál pirospaprika, 1 púpozott evőkanál liszt, őrölt bors, csipet kakukkfű (elhagyható, ekkor érdemes a fokhagyma mennyiségét növelni), só, víz, 15-20 dkg tejföl.
Tovább olvasom...