Ecetes almapaprika

A savanyított almapaprika nagy kedvencem, de mindig házon kívül eszem. Ez a savanyúság akkor a legjobb, ha csípős, kemény húsú (és nem lesz puha még hónapokkal a berakás után sem), és persze gyönyörűen megőrzi a színét. Na hát a készen kaphatók többnyire nem ütik meg a mércét, a házi változatok már előbb, de azok sem mindig. Nem is próbáltam eddig elkészíteni, de nemrég nagynénéméknél olyan finom, hordós almapaprikát ettem, amitől egyből késztetést éreztem a saját paprikák birtoklására :), aztán süssünk-főzzünk Judit blogján is rám kacsintott néhány üvegnyi...így amikor mr.1 a piacon egy paprikaárus néni felé terelgetett, nem mondtam nemet. Valamikor el kell kezdeni, ugye... Íme az én változatom, remélem, beválik. :)))

Elsőként elkészítettem a felöntőlevet, amihez a vizet a cukorral, sóval és fűszerekkel felforraltam. Úgy 10 percnyi forralás után hozzáöntöttem az ecetet és egyből le is zártam a tűzhelyet. Hagytam a levet kihűlni.

A szárakat eltávolítottam, a paprikákat megmostam és néhány helyen kissé bevágtam - a nagyobbakat elfeleztem -, végül csírátlanított üvegekbe rakosgattam. A tartósítószert feloldottam egy kevés forró vízben, hozzákevertem a szódát, és az egészet a felöntőlébe kevertem, majd eloszlattam benne egy kis késhegynyi borként is. Ezzel a lével töltöttem meg az üvegeket. 1-2 órán keresztül hagytam, hogy a paprikákba szivárogjon a lé a bevágások mentén, ezután pótoltam a hiányzó folyadékot és lezártam az üvegeket.

Hozzávalók a felöntőléhez: 1 l vízhez kb. 10 dkg cukor, 3 dkg só, 1 teáskanál egész feketebors, 1 csapott teáskanál egész kömény, fél teáskanál koriandermag, 3-5 babérlevél, 3 dl ecet (10%), fél mokkáskanál szódabikarbóna, pici késhegynyi borkén (2 l vízből készült léhez tettem 1 g-ot - elhagyható), Na-benzoát vagy más tartósítószer előírás szerint, továbbá természetesen a belevaló csípős (vagy csemege) almapaprika.

A fenti mennyiségből készített felöntőlé kb. 3-4 db 7 dl-es üveg megtöltésére elegendő - a "helykihasználástól" :) függően.

Tovább olvasom...

Sörrel sült sertés

Sertéssült. Ritkán, de akkor annál nagyobb élvezettel fogyasztjuk. Bőrrel együtt, mert úgy az igazi. :) Egyszerű és könnyű elkészíteni, jól elvan különösebb pátyolgatás nélkül is a sütőben, így ideális vendégváráshoz, és nem sokan tudnak ellenállni neki, amikor az asztalra teszem.

Nagyobb darab sertéshúsból készítem. Bőrös húst szoktam vásárolni hozzá, karajt, lapockát vagy egy méretes szelet sertéscombot, mindegyik finom. Az előkészítése mindig ugyanaz: a húst leöblítem, leitatom róla a vizet és fűszerekkel elkevert, durva tengeri sóval bedörzsölöm. Ezután igyekszem légmentesen bezacskózni és a hűtőben pihentetem legalább 12, de ha van idő, akár 18-24 órát is.

A hűtőből kivéve hagyom 2-3 órán át akklimatizálódni, közben beáztatom a cseréptálat. A húst újra leöblítem és szárazra törlöm, bőrét több helyen bevágom. Kizsírozom vékonyan a tálat, a húst durva sóval meghintem és a tálba helyezem. Friss fűszernövényeket rakosgatok mellé, és lefedve, hideg sütőbe tolom. 140-150 °C-on sütöm a húst, amíg a bőre színesedni kezd, ekkor a köré gyűlt levet leöntöm róla, sörrel meglocsolom, újra lefedem és visszateszem a sütőbe. Ezután időnként ránézek, meglocsolom a sörös lével, vagy ha az elpárolgott, akkor újabb adag sörrel. Amikor már szépen pirulni kezd a bőr, a fedőt leveszem, a sütőt 200 °C-ra kapcsolom és addig sütöm, míg ropogós-pirosra sül a bőre.
A tálból kivéve hagyom 15 percig pihenni a húst, ezután tálalom.

Hozzávalók: (bőrös) sertéshús, durva tengeri só, szárított (kakukkfű, rozmaring, majoránna, bazsalikom) és friss fűszerek (fokhagyma, zsálya, rozmaring, majoránna, kakukkfű, bazsalikom vagy ami éppen frissen akad), kevés sertészsír, 2-3 dl sör.

Tovább olvasom...

Ketchup házilag

Ketchupot nagyon könnyű házilag készíteni. Bár kicsit lassan készül el, de sok munkát nem igényel, és a tűzhely mellett töltött időnkért cserébe finom, saját szájízünk szerint fűszerezett paradicsommártást kapunk eredményül.

A ketchup - nálam - ugyanazzal az eljárással készül, mint a paradicsomszósz, de sűrűbbre (azaz tovább) főzöm. Többnyire az éppen fellelhető friss fűszereimet használom hozzá, ha ezek csak részben állnak rendelkezésemre, akkor a hiányzókat szárított fűszerekkel pótolom. Tehát a recept nincs kőbe vésve, még én magam is többféleképpen készítem, a lényeg úgyis az, hogy a végeredmény ízletes legyen.

A paradicsomokat megmosom, feldarabolom és kevés vízzel puhára főzöm, majd átpasszírozom. Ezután újra tűzre teszem a fűszerekkel együtt. Kerül bele: durvára vágott hagyma (most vöröshagyma és lilahagyma), fokhagyma, bazsalikom (szárral együtt), kakukkfű, majoránna vagy oregánó (nekem most előbbi zöldül a kertben, így inkább azt használtam, mint szárított oregánót), zellerszár, rozmaring, gyömbér (reszelve), valamint bors, szegfűszeg és szegfűbors (serpenyőben addig melegítve-pirítva, amíg elkezdenek illatozni, majd mozsárban durvára törve és fűszertojásba zárva), és só. Fedő nélkül főzöm, időnként meg is keverem...

Amikor már nagyjából megfelelő a mártás sűrűsége, kihalászom a nagyobb fűszerszárakat és a fűszertartót, a bent maradtakat pedig alaposan megdolgozom a botmixerrel. A fűszeres paradicsomot újraforralom, cukorral és az ecetekkel ízesítem, szükség szerint sózom is, majd alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe zárom. A ketchupot száraz dunsztban hagyom kihűlni, majd mehetnek az üvegek a polcra.

Most 4 kg paradicsomból készítettem, ehhez került: 2-3 dl víz, 1-1 nagyobb fej vörös- és lilahagyma, 4 duci gerezd fokhagyma, 4 kisebb ág bazsalikom, 6 ágacska kakukkfű, 6 ágacska majoránna, 4 kisebb zellerszár, néhány kisebb rozmaringhajtás, kb. 3 cm gyömbér, 6 szem szegfűbors, 20 szem szegfűszeg, 6 szem fekete bors, kristálysó (himalaya), nádcukor (én édesebbre szoktam készíteni, ebbe az adagba kb. 7-8 evőkanál került, de nyilván paradicsomfüggő is), 4 evőkanál vörösborecet, 1 evőkanál balzsamecet. 

Nagyjából 6 óra alatt készült el. Tartósítószer nem szükséges bele (a megfelelő higiéniai eljárások mellett, természetesen).

Tovább olvasom...

Ribiz.li.kőr

Egy újabb finom, könnyű, gyümölcsös likőrt hoztam, ami persze ismét csak jövőre lesz aktuális annak, aki elkészítené... Sebaj, addig legalább kitapasztalhatom, meddig áll el. ;)))

A ribizlit rövid időre vízbe áztatom vagy folyó víz alatt megfürdetem, majd leszemezem. Üvegbe teszem és krumplitörővel finoman megtöröm a szemeket. A vodkát ráöntöm, ezután az üvegre csavarom a tetejét és hűtőbe teszem. Ott is felejtem kb. 3 hétig - na jó, annyira nem felejtem: időnként felrázom az üveget. :)
Amikor letelik az előérlelési idő, szűrő és sűrű szövésű anyag (éljenek a korábban rendeltetésszerűen nem használt :P nejlonzoknik...) kombinációjával megszűröm a gyümölcstől a vodkát. Jól kinyomkodom, és kevés plusz vodka hozzáadásával "átöblítem" a gyümölcsöt. Ezután a folyadék mennyiségét megmérem és a szükséges cukormennyiséget a likőrösüvegbe mérem.
A ribizlis vodkát kávéfilteren keresztül szűröm a cukorra. Amikor elkészül, a fedelet rácsavarom és az üveget időnként felrázva megvárom, amíg a cukor feloldódik. A teljes elegyedés után jól behűtve fogyasztom. Akarom mondani...fogyasztjuk. :)

Hozzávalók kb. 1 l likőrhöz: 60 dkg ribizli, 7+1 dl vodka, 30-35* dkg cukor.
*5-6 dkg cukor minden 10 dkg ribizlihez, pontos mennyisége az egyéni ízlés mellett függ a ribizli édességétől és attól is, hogy mennyire sikerül kipréselni a levét az előérlelés után...

Tovább olvasom...

Sült kárász

Egyszerű, ám annál finomabb étel, amihez nem is kell más, csak friss kenyér és egy kis kovászos uborka. :)
Gyerekkoromban nálunk a "Hal" a ponty volt, máshoz nem lehetett hozzájutni, ehhez is jobban csak karácsony környékén. Olykor, ha a szűkös keretbe belefért egy hét balatoni nyár, akkor megcsodáltuk és megkóstoltuk a hekket, de az alkalom olyan ritka volt, hogy a hal fogalma sokáig a pontyban merült ki.
Aztán amikor mr.1 belépett a képbe, bővült a repertoár, ezzel az étellel például igen jó barátságot kötöttem. Egyetlen hátránya van csupán: én még soha nem láttam üzletben sem keszeget, sem kárászt. Így várnunk kell egy eredményesebb napra a horgásztónál, hogy elérhető legyen ez az egyszerű étel.

A kárász- vagy keszegsütés tehát a pecabot markolászásával kezdődik. Ha akad néhány halacska, azt hazaszállítjuk és mr.1 megtisztítja - ennek részleteiről nincs sok információm, nekem ilyenkor mindig "akad más dolgom is". :D Ő tehát tisztít, beirdal, ha éppen kedve van, még meg is süt, ha nincs, akkor ez marad az én feladatom.
A sűrűn, mélyen irdalt halat kívül-belül finoman sózom és állni hagyom, amíg a lisztet előkészítem (kevés pirospaprikát elkeverek benne) és a sütéshez használt olajat felforrósítom. Amikor az olaj sütésre kész, a halat alaposan a lisztbe forgatom, majd ropogósra sütöm. Papírtörlőre szedem, és a felesleges olaj felitatása után tálalom. :) A kisebb halcsontokkal együtt fogyasztható.

Hozzávalók: kárász vagy keszeg, só, liszt, őrölt csemege pirospaprika, bő olaj a sütéshez.

Tovább olvasom...

Sansa kedvence: citromos süti

Bizony, ilyen is van - köszi Tom Colicchio és köszi HBO. :)
Nagyon finom desszert, nekem Jamie Oliver citromos pudingja ugrott be róla (az is szuper). Citromos és édes és hű, de citromos, és hű dejóóó! Gőzölt, fordított puding, a savanykás-édes ízek fanatikusainak. És mosogatással együtt kb. 10 perc munka van vele. ;)

A sütőt előmelegítem 150-160 °C-ra. A formákat finoman kivajazom és megszórom kristálycukorral, majd így előkészítve ezeket egy mély - de legalábbis a formáknál magasabb oldalú - tepsibe rakosgatom. A vízforralóban vizet forralok.
Mivel nálunk nem kapható (legalábbis én még nem akadtam rá), elkészítem magam az írót*, ez a lépés készen vásárolt író esetében nyilván elmarad. A tojásokat szétválasztom. A fehérjéket keményre verem, amíg csúcsot lehet húzni belőlük. A lisztet összeszitálom a cukorral és a sóval.
A sárgákat elkeverem a reszelt citromhéjjal, továbbá a citromlével és az íróval. Beleszórom a száraz keveréket és simára dolgozom, majd beleforgatom a fehérjehabot is. Az előkészített formákban elosztom a citromos keveréket. A tepsibe öntöm a forró (nem kell lobogva forrnia) vizet - annyit, hogy a formák kb. feléig érjen, majd alufóliával befedem az egészet (jól záródó fedéllel rendelkező tepsi előny). 25-30 percig gőzölöm így a pudingokat, majd a fóliát levéve újabb 20-25 percig sütöm, amíg a tetejük éppen pirulni kezd (az eredeti recept szerint 25+kb.15 perc, de nekem nagyobb formáim vannak, kicsit tovább sültek).

A sütőből kivéve kb. 5 percig hagyom a vízben még a formákat, amikor már kézzel meg tudom fogni, akkor kiveszem és rácson hagyom tovább hűlni a desszerteket. Tálaláskor tányérra borítom - szerintem melegen a legjobb, de szobahőmérsékleten és kihűtve is csudajó.

Hozzávalók 6 db 120 ml-es** formához: 2 tojás szétválasztva, 35 g liszt (3 evőkanál + 1 teáskanál), csipet só, 100 g (fél csésze) kristálycukor, 160 ml (2/3 csésze) író* (nálam 155 ml tej+5 ml citromlé), 2,5 evőkanál friss citromlé, 1,5 citrom héja (finomra) reszelve, továbbá pici vaj és kristálycukor a formákhoz.
Eredeti recept innen.

*Lehet hagyományosan, a vaj köpülésével is írót nyerni házilag, illetve ezt lehet helyettesíteni, a recept működik ez utóbbival is. Emlékeim szerint Beastie blogján volt korábban szó az író helyettesítéséről, de sehogy nem leltem nyomát, így maradt a net, sok helyen fent van a "recept".
Az íróhelyettesítőhöz tehát egy mérőpohárba kevés citromlevet facsarok és hozzámérem a tejet, összekeverem és állni hagyom. Ennyi: 5 perc után kész is van. Ecettel is elkészíthető, de én ebben a sütiben megérzem - férj nem, szóval lehet, hogy nálam csak pszicho, de azért biztosabb a citromos verzió.
**Magasabb, kisebb átmérőjű (esetleg talpa felé keskenyedő, kb. mint a muffin-) formában mutatósabb, laposban kevésbé. Nekem 120 ml-es formám nincs, hozzá legközelebb a 150 ml-esek állnak, ebből 5 db-ot tudok szépen megtölteni - így lesz nálam kicsit hosszabb a sütési idő.

Tovább olvasom...

Szezonszelet

Puha, finom és nagyon egyszerű sütemény, szezonális gyümölcsökkel, kedvünk és lehetőségeink szerint. Most éppen sárgabarackkal, ringlóval, szederrel, ribizlivel és málnával. És Xukorral, kevésbé édesre.

A sütőt előmelegítem 190 °C-ra. A sárgabarackot és a szilvát kimagozom, nagyobb darabokra vágom és kevés cukorral és őrölt fahéjjal összeforgatom.

A zsiradékokat a cukorral kikeverem, majd alaposan eldolgozom benne a tojásokat. Összeforgatom a sütőporos liszttel és sütőpapírral bélelt tepsibe simítom a masszát. A tetejét kirakom a fahéjas gyümölcsökkel és elosztom rajta a bogyókat is (illetve olyan gyümölcsökkel rakom tele a tetejét, ami éppen akad). Bő 3/4 óra alatt készre sütöm (tűpróba).
Először tepsiben hagyom hűlni 10 percig, majd papírostól átemelem egy süteményes rácsra és azon hűtöm ki teljesen. Kockákra vágva kínálom.

Hozzávalók egy 25x33 cm-es tepsihez...
...a tésztához: 200 g zsiradék (vaj vagy zsír, vagy ezek keveréke - nálam most 1/3 libazsír és 2/3 vaj volt), 16 dkg Xukor (de megfelel a répacukor, nádcukor... is), 6 házi tojás, 40 dkg liszt, 1 csomag sütőpor (12-16 g);
...továbbá a tetejére: 0,8-1 kg gyümölcs vegyesen, 3 evőkanál Xukor, 1-2 teáskanál őrölt fahéj vagy ízlés szerint.

Tovább olvasom...