Narancshéjas fűszerkeverék

Az egészséges, friss narancshéjat vétek kidobni. Ilyenkor ősszel többször készül belőle kandírozott narancshéj, ami nálunk az adventi időszak süteményeinek egyik alap ízesítője. Ennél azonban egyszerűbben is fel lehet használni: szárított fűszerként. Ehhez a keverékhez is így készítem el.

A narancsot alaposan megmosom, megtörlöm, majd zöldséghámozóval vékonyan meghámozom, lehetőleg minél kevesebb fehér részt hagyva rajta. A héjcsíkokat a radiátoron szárítom egy napon keresztül, nem árt, ha ezalatt - ha nem is egész nap, de - néhány órán keresztül a fűtés is megy, hogy tényleg megszáradjon :D, majd másnap egy fűszervágó késsel felaprítom. A szegfűszeget egyszerűen hozzákeverem, az egész fahéjat egy mozsárban darabosra töröm, a kardamomot is megtöröm kissé. A keveréket üvegbe teszem és italok készítésénél használom fel.

Gasztroajándéknak is tökéletes egy mutatós üvegben, akár cukorral készre keverve, akár anélkül is. Ha a cukrot is hozzákeverem, akkor egy teáskanál fűszerre kb. egy evőkanál cukrot számolok.
Előnye, hogy folyamatosan, egyszerűen "utángyártható", így pl. ha ajándékba készül, időben el lehet kezdeni a készítését, karácsonyig biztosan kerül néhány narancs az asztalra. :)

Hozzávalók: 1 nagy (!) narancs héja vékonyan hámozva, 25-30 db szegfűszeg, 1-1,5 fahéjrúd (a hosszú fajtából), 10 egész kardamom.

Tovább olvasom...

Kifőzzük karácsonyra is!

Akik figyelemmel követik a Kifőztük háza táját, már június környékén megneszelhették, hogy valami egészen nagy dobásra készülünk. Olyan nagyra, amely túlnő rajtunk, túlnő még "gasztrobloggián" is.

Ennek az ezidáig példátlan összefogásnak, 115 blogger keze munkájának a gyümölcse készül megszületni - még alakul, formálódik, de már nem várat sokáig magára. A születendő gyümölcs nem más, mint egy karácsonyi kiadvány, mely mindezen blogok egy-egy munkáját foglalja magába: többségében karácsonyi recepteket, de a résztvevő kézműves blogok jóvoltából egyéb karácsonyhoz kapcsolódó ötletek is szerepelnek majd benne.

Mint oly sokan tudjátok már, a Kifőztük egy ingyenesen letölthető magazin, a karácsonyi különszám azonban nem az lesz. Pénzt kérünk érte, de nem magunknak, hanem rászoruló, éhező gyermekeknek.

Magyarországon ma nagyon sok kisgyermek él rossz körülmények között, többük az óvodai, iskolai menzakoszton kívül nem jut más ételhez, előfordul az is, hogy otthon szó szerint éhezik. Az ő karácsonyukat szeretnénk a támogatásokból bearanyozni: a befolyt adományokból partnerünk segítségével tartós élelmiszercsomagokat juttatunk el hozzájuk.

Segíts nekik, ha megteheted, nincs limit: bármekkora összeg segítség lehet ezeknek a gyerekeknek!

Ha van blogod, weboldalad, adományodon felül vidd hírét az akciónak is: tedd ki a karácsonyfás képet és már most irányítsd rá a figyelmet a Kifőztük Karácsony weboldalára. 

A karácsony legyen mindenkinek karácsony!

Köszönjük!

Tovább olvasom...

Citromos-fűszeres mézespálinka

November végén kezdődik az adventi időszak, és mivel ennek az italnak érnie kell, éppen itt az ideje, hogy elkezdjük az ünnepi készülődést! A mézes-ágyas pálinka remek vendégváró, de egy szép üvegbe töltve karácsonyi gasztroajándéknak is kiváló. Érdemes az ízeket szájízünk szerint összeállítani, a férjem kedvenc kombinációja pl. a meggyes-fahéjas mézes pálinka.

Néhány szó az ízesített pálinkákról...
A mézes pálinka alapvetően méz és pálinka kb. 1:3-1:4 arányú keverékéből áll (ízlés szerint). Az összetevőket kétféleképpen elegyíthetjük: ha a pálinkát és a mézet felmelegítjük, a kész mézes pálinkánk tiszta, áttetsző ital lesz, bár némi üledék képződhet az üveg alján - ettől én többszöri óvatos átszűréssel* szabadulok meg. Amennyiben az összetevőket nem melegítjük meg, az ital opálos lesz, ez azonban az ízén egyáltalán nem változtat - én saját (belső :D) használatra általában így szoktam készíteni. Az "egyszerű" ágyas pálinkába a pálinkát alkotó gyümölcs aszalványát tesszük, és azzal érleljük. A mézes-ágyas pálinka pedig értelemszerűen a fenti kettő keveréke: a pálinkába méz és aszalt gyümölcs is kerül.
Az italt fűszerekkel tehetjük még ízesebbé, ezt bármelyik változatnál alkalmazhatjuk. Bánjunk mértékkel a fűszerekkel, ugyanakkor ezek nagyobb mennyiségben történő használatával az ital előbb átveszi az ízüket. Ebben az esetben előbb kóstoljunk, akár 1 héttel az elkészítés után, és ha megfelelőnek találjuk az ital ízét, távolítsuk el a fűszereket belőle.

Ehhez a citromos változathoz a gyümölcsöket alaposan megmosom, szárazra törlöm. Héjukat nagyon vékonyan lehámozom úgy, hogy minél kevesebb fehér rész maradjon rajtuk. A gyömbérdarabot meghámozom és felkockázom. A vaníliarudat felhasítom (a magokat nem szükséges kikaparni belőle).
Egy fél literes üveget alaposan kitisztítok, majd beleteszem a citromhéjat, a gyömbérkockákat és a fűszereket.
A mézet kimérem és megmelegítem: elég addig melegíteni, míg kellemesen folyóssá nem válik. Az olvadt mézet az üvegbe csorgatom. Ezután a pálinkát is megmelegítem (nem kell felforralni, forráspontja: 78 °C), majd egy keveset ebből is az üvegbe töltök. Lezárom az üveget és addig rázogatom-forgatom, amíg a méz és a pálinka el nem keverednek. Hozzáadom a többi pálinkát is, és miután újra lezártam, néhányszor fejre állítom az üveget, hogy alaposan feloldódjon a méz a pálinkában. Kihűlés után hűvös, sötét helyre teszem (hűtőszekrény), és 3-4 hétig érlelődni hagyom. Ezután eltávolítom a fűszereket az italból (leszűröm), és így érlelem tovább. Behűtve és/vagy hűtött pohárban kínálom.

*Olvasói visszajelzés: Sz. Zsuzsi úgy szabadult meg az üveg alján képződött üledéktől, hogy az italt duplán hajtott anyagzsebkendőn+harisnyán szűrte át. Köszönöm a tippet, Zsuzsi! :)

Hozzávalók kb. fél liter kész pálinkához: 2 citrom héja, kb. 1 cm vastag karika egy nagyobb átmérőjű gyömbérdarabból, 5-7 cm fahéjrúd, 2-4 szem kardamom, 4-6 szem szegfűbors, 2-4 szem szegfűszeg, 3-4 cm vaníliarúd, 15 dkg méz, 4-4,5 dl pálinka (lehetőleg 50 fokos, semlegesebb ízű).

A recept az októberi Kifőztük magazinban jelent meg, amely szokás szerint a weboldalon ingyenesen letölthető!

Tovább olvasom...

Kelkáposzta főzelék

A gyerekek zöménél ez az étel a tökfőzelékkel egyenrangú mumus. Nem volt ez másképpen nálam sem: egyszerűen utáltam. Emlékszem, egy alkalommal anyum kétféle főzeléket is készített: tököt és kelkáposztát, majd feltette a nagy kérdést, miszerint melyikből is ennék? Mi ez? Beugratós kérdés? Brrr...
Azóta változott az ízlésem, most már szívesen eszem. Készíteni nem szoktam, de betakarításra került a kertben a zöldek maradéka, köztük néhány fej kelkáposzta is, így megpróbálkoztam vele. Remekül sikerült: kisebbem egyből két tányérkával is lecsúsztatott belőle - igaz a nagylány már csak a levét volt hajlandó meginni. :D

A kelkáposztát előkészítettem: a külső, sérült leveleket eltávolítottam, a fejet negyedeltem, majd felszeleteltem (csíkokra) - közben a torzsát is kivágtam. A felcsíkozott káposztát leöblítettem (ha esetleg van rajta homok, be is lehet áztatni néhány percig), majd kb. a felét egy edénybe tettem (ezzel meg is telt az edény). Annyi folyadékkal öntöttem fel, ami félig ellepte - én maradék húslevest is használtam ehhez, de lehet csak vízzel is készíteni. Feltettem főni, néhányszor óvatosan átkevertem, majd ahogy a levelek elkezdtek összeesni, folyamatosan belerakosgattam a maradék káposztát is. Közben megpucoltam és felaprítottam a fokhagymát, valamint meghámoztam a krumplit és először negyedbe, majd 4-5 mm-es szeletekre vágtam.

Amikor az összes káposzta az edénybe került és ellepte a folyadék, hozzáadtam a fokhagymát, sóztam és fűszereztem. Felforraltam, majd úgy 5-10 percig főztem, ezután hozzáadtam a krumplit is és azzal együtt puhára főztem. Amikor már majdnem elkészült, olajból és lisztből világos rántást készítettem, amit egy kevés tejjel és a főzelékből kimert lével felhígítottam, majd a főzeléket besűrítettem vele. Megkóstoltam, szükség szerint még ízesítettem, végül újraforralás után késznek nyilvánítottam.
Lusta voltam fasírtot készíteni, így grillkolbászt sütöttem hozzá serpenyőben. Jó választás volt.

Belekerült: 1 kg kelkáposzta (tisztított, szeletelt súly), 4 óriási fokhagymagerezd (megfelelt 8 gerezdnek is...), 2 csapott mokkáskanál őrölt kömény (lehet egész is, aki azt szereti), kb. 2 evőkanál vegamix, 50-60 dkg burgonya, só, őrölt bors, víz és húsleveslé (esetleg egy darabka leveskocka), 4-5 evőkanál olaj és liszt, valamint 1-2 dl tej a rántáshoz.

Tovább olvasom...

Hókifli

A hókifli is egy nosztalgikus süti, a gyerekkor és a vidéki lakodalmak népszerű süteménye - volt. Nálam általában egyszerű - tejfölös - omlós tésztából készül, lekvárral töltve, de a nagyim pl. legtöbbször diós tölteléket tett bele és persze mákkal is csodafinom.

A lisztben elkeverem a porcukrot és a sütőport, majd a vajat elmorzsolom vele. Hozzáadok 2-3 evőkanál citromlevet (citromhéjat is lehet belereszelni, de én a lekvárosba nem szoktam), valamint egy jó adag tejfölt - annyit, amennyivel nyújtható tésztává lehet összeállítani.
Ezután a tésztát 4-5 mm vékonyra nyújtom, majd formázom: hagyományosan egyszerű négyzeteket vágok belőle, amiknek az egyik sarkába sütésálló lekvárt teszek, a sarokból indulva feltekerem és kissé meghajlítva sütőpapíros tepsire teszem. Most készült kerekre kiszúrt változat, aminek a közepébe került a lekvár, majd félbehajtva, széleit lenyomkodva került a tepsire (ehhez létezik célszerszám is - Húúúgi, köszi :*), valamint a maradék tésztából pici maciformákat szúrtam ki.

Előmelegített, kb. 190 °C-os sütőben rövid idő alatt kisütöm a sütiket - addig sülnek, amíg enyhén színt kapnak. A sütőből kivéve - még forrón - vaníliás cukorral elkevert porcukorba forgatom, végül rácsra rakosgatva hagyom kihűlni a süteményeket.
Ezeket a kifliket próbaképpen az idei ribizlizselémmel töltöttem meg, nagyon jól vizsgázott sütésállóságból. :)

hókiflik és jegesmedvék :)))

Hozzávalók...
...a tésztához: 30 dkg finomliszt, 10 dkg rétesliszt, 20 dkg vaj (vagy margarin), 2 púpos evőkanál porcukor (4-5 dkg), 1 csomag sütőpor (12 g), 2-3 evőkanál citromlé, tejföl amennyit felvesz (most éppen kb. 16 dkg);
...a töltéshez: ribizlizselé (vagy más, kevésbé édes sütésálló lekvár);
...a forgatáshoz: vaníliás cukorral ízesített porcukor.

Tovább olvasom...

Fokhagymás sült tarja

Ritkán szoktam tarját készíteni, olyankor is mindig a legegyszerűbben. Sütőben szinte magától elkészül és garantáltan finom lesz a végeredmény.

A húst kb. 1 cm-es szeletekre vágom, majd mindkét oldalukat finoman sózom és borsozom. Zsírral kikent tepsibe helyezem a szeleteket (nem szoktam klopfolni a húst), majd a tetejüket gazdagon megszórom tisztított és kis kockákra aprított fokhagymával.
Ezután attól függően, hogyan fogyasztjuk a későbbiekben a húst, több-kevesebb zsírt teszek még a szeletekre/szeletek közé, majd alufóliával lefedve, 180-200 °C-os sütőben puhára sütöm. Ezután a fóliát leveszem és hagyom kissé megpirulni a szeleteket.
Ha kizárólag frissen esszük, akkor kevés zsiradékkal sütöm, de legtöbbször annyit készítek, hogy maradjon néhány szelet a húsból. Ekkor több zsírt adok hozzá, majd a hús maradékát apró darabokra tépkedem (szinte szálakra) és a fokhagymás zsírral együtt edénybe teszem (a zsír lepje el a húsdarabokat). Hűtőszekrényben tartom. Friss, ropogós héjú kenyérre "kenve", idényzöldségekkel vagy kovászos uborkával mennyei reggelit/vacsorát lehet keríteni belőle.

frissen, krumplipürével tálalva

Hozzávalók: sertéstarja (én kb. 1 kg-os - csont nélküli - darabot sütök egyszerre, ez szeletelve éppen belefér a gáztepsibe), só, őrölt bors, fokhagyma ízlés szerint (sok vagy még több), sertészsír.

Tovább olvasom...