Savanyú káposztás tészta

A savanyú káposztás tészta az egyik kedvenc ételünk. Egy azok közül, amiket gyerekként nem igazán kedveltem, felnőtt fejjel viszont annál inkább. Bár zömmel készen vásárolom a tésztát, ehhez az ételhez kivétel nélkül mindig gyúrom, elvből nem is készítem mással, a hagyomány az hagyomány... Na és persze valóban sokkal finomabb, ha frissen gyúrt tészta adja az alapját. :))

A házi tészta készítéséről...
Gyúrt tészta készítésekor alapesetben fél kg liszthez 4 tojást szoktam adni. Ez a már kellően tojásos, de még vízzel pótolandó kategória. Egy tálba lisztet teszek, ráütöm a tojást, adok egy nagy csipet sót hozzá. Ha van itthon sikér, abból is teszek egy késhegynyit, segít nyújtásnál. Az ujjaimmal elkeverem a tojásokat a liszttel, majd miközben gyúrni kezdem, fokozatosan, kortyonként elkezdem a vizet is hozzáadagolni. Addig dolgozom, míg gombócba kezd összeállni az anyagom. Ekkor már nem adok hozzá semmit, csak gyúrom: először a tálban, majd amikor már kezd tészta külsőt ölteni, gyúródeszkán, vagy egyszerűen a munkalapon. Kb. 10 percig gyúrom - ekkor nem baj, ha még némileg rücskös a felszíne, nem tükörsima, a pihentetés majd kisimítja. :) A tálat kissé kilisztezem, beleteszem a tésztagolyómat, megszórom liszttel a tetejét, végül folpackkal légmentesen lefedem az edényt. Kb. fél-egy órán át hagyom így pihenni, de ha tovább áll, az csak jó.
A pihentetési idő végére a tészta kicsit ellapul-ellágyul. Kiveszem a tálból, enyhén lisztezett felületen néhány mozdulattal átgyúrom. Azonnal kisimul a tészta, hozza a már elvárt, tükörsima felületet. Ekkor 2 vagy 3 darabba vágom, majd gombócot formázok belőle. Egy-egy tálkával lefedve, újabb fél óráig pihenni hagyom.

A pihentetési idő leteltével a deszkát lisztezem, az egyik gombócot ráteszem, majd elkezdem kinyújtani. Amíg el nem éri a kb. 3 mm-es vékonyságot, addig egyszerűen, középről felfelé (tőlem távolodva), azután lefelé (hozzám közeledve) haladva nyújtom, majd elfordítom a tésztát 90 fokkal, és így tovább. Időnként ellenőrzöm a lisztezést és ha szükséges, alálisztezek, illetve felülről meghintem - nem szabad hagyni, hogy leragadjon. Amikor eléri a kb. 3 mm-t, elkezdem a nyújtófára feltekerve nyújtani. Innentől nagyon fontos, hogy ne akarjuk hirtelen nagymértékben megnyújtani a tésztát, mert akkor szakadni fog.
Olyan vékonyságúra nyújtom, amekkorára szükségem van, de általában elmondható, hogy akkor elég vékony a tészta, amikor már átlátszik alatta a nyújtódeszka erezete. :)) Ezután egy éles késsel a kívánt formára vágom - ehhez az ételhez rövid, szélesebb metéltre. Rövid ideig szikkadni hagyom (ha nincs időm, akkor ez elmarad), majd mehet az enyhén sós, lobogva forró vízbe. Miután a tészta a víz tetejére feljön, fajtától függően néhány perc alatt elkészül. Szűrővel kiszedem, és hideg vízzel leöblítem.
Természetesen ugyanezt a folyamatot megismétlem mindegyik tésztagombóccal.

Amíg a tésztával foglalatoskodom, egy vastagabb aljú, megfelelő méretű edényben zsírt (vagy olajat) hevítek, és erre dobom a kissé átöblített savanyú káposztát. Frissen borsot őrölök rá, majd lefedve, időnként átkeverve megpárolom-pirítom.
A kifőtt tésztát a káposztával összekeverem és egy enyhén kiolajozott tepsibe teszem. 180-190 °C-on addig sütöm, míg kissé megpirul.
Szoktam kockára vágott, pirított, húsos szalonnakockákat, vagy töpörtyűt is a tetejére szórni, de ezek nélkül is nagyon finom.

Hozzávalók...
...a tésztához: 50 dkg liszt+a nyújtáshoz, 4 tojás, kb. 80 ml víz, csipet só, esetleg késhegynyi sikér;
...továbbá: a fenti tésztamennyiséghez ízlés szerint 1-1,5 kg savanyú káposzta, őrölt fekete bors, zsiradék, esetleg töpörtyű vagy szalonna.

Tovább olvasom...

Csokitorta

Nővérem kisfia többé már nem kisfiú: már majd' egy hete papírja van róla, hogy felnőtt. Hivatalosan, végérvényesen. Mert ez ilyen egyszerű. ;))
Mivel a jogosítványként megálmodott torta - egy aprócska technikai malőrnek köszönhetően - kedves poén helyett durva viccként sült volna el, inkább jócskán leegyszerűsített ruhába bújtattam. Egyszerű ganázzsal töltött és bevont torta lett belőle, nem túl szép, de annál finomabb.  

Isten éltesse ezúton is a felnőtt férfit! :))

A torta alapja kétszer két, vaníliás és kakaós piskótalap lett. A piskótákat a megszokott módon készítettem, sütőpapírral bélelt tepsibe helyezett, két állítható tortakarika segítségével. A lapokat kissé magasabbra méreteztem, hogy a ganázs miatt ne legyen túlságosan tömény a végeredmény.

A ganázshoz a tejszínt az összetördelt csokoládéval, a vajjal és a vaníliamagokkal forrásig melegítettem és addig kevergettem, míg a csokoládé teljesen fel nem olvadt. Cukorral és egy picurka sóval ízesítettem, majd hagytam kihűlni (erre a hűtőszekrényben egy kissé rásegítettem). A kihűlt ganázst robotgéppel kihabosítottam, majd a kész, kihűlt piskótalapokkal, felváltva rétegeztem (kakaós lap, csokikrém, vaníliás lap, csokikrém, kakaós lap...). A maradék krémmel a tortát kívülről bevontam, és visszatettem a hűtőbe dermedni. A már kissé megdermedt tortát egy habkártya segítségével csíkoztam, és egy éjszakára a hűtőbe tettem.

Este még megtisztítottam a mandulát, és éjszakára egy papírtörölközőn hagytam száradni.
Másnap, egy vastagabb aljú edényben, a mandula súlyával megegyező mennyiségű cukrot karamellizáltam. Beleforgattam a durvára vágott mandulát, majd enyhén olajozott felületre terítettem. Hagytam megdermedni, végül felaprítottam és a torta tetejére halmoztam. (A karamell felveszi a környezetéből a nedvességet így ha sokáig állni hagyjuk, hajlamos ragacsossá válni, ezért a grillázst érdemesebb csak kevéssel a tálalás előtt elkészíteni és a tortára szórni.)

Belekerültek...
...a két, kb. 20 cm átmérőjű, vaníliás piskótalapba: 3 tojás, pici só, 3 evőkanál vaníliás cukor, 3 evőkanál cukor, 3 evőkanál forró víz, 7 evőkanál liszt;
...a két, kb. 20 cm átmérőjű, kakaós piskótalapba: 3 tojás, pici só, 6 evőkanál cukor, 3 evőkanál forró víz, 2 evőkanál holland kakaópor, 5 evőkanál liszt;
...a csokikrémbe: 3,5 dl tejszín (30%), 50 dkg étcsoki (magas kakaótartalmú), 10 dkg vaj, 5 evőkanál cukor, 2 kis rúd vanília magjai (vagy egy nagyé), leheletnyi só;
...a grillázsba: 10 dkg cukor, 10 dkg hámozott édesmandula (vagy dió, mogyoró...).

Tovább olvasom...

Muffin alaprecept

Ezt a receptet még régebben kaptam és miután az eredeti "kápos" mennyiségeket újramértem, lett belőle egy biztos alaprecept, ami jól jön akkor, ha nincs ötletem egy kiadósabb leves utáni fogáshoz, és elbír némi belevalót is, ezért akár könnyen variálhatónak is nevezhetném. Puha, piskótajellegű tészta egyszerű, itthon mindig megtalálható alapanyagokból - és ez jóóó. :)

Gyors és egyszerű: a lisztben elkeverem a sütőport. A tojást kikeverem a cukrokkal, hozzáadom a sót, a tejet és az olajat, majd gyorsan elkeverem a liszttel. Ha teszek bele valami extrát is (csokikockák, dió, mogyoró, aszalványok, stb.), azt általában a lisztbe keverem, de olykor megfelezem az alaptésztát és csak ezután adagolom hozzá a belevalókat. A tésztát szilikonformába vagy olajjal kikent, esetleg papírral bélelt, muffinformába adagolom, majd 180 °C-ra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütöm (tűpróba).

Hozzávalók 12 nagy muffinhoz: 1 közepes tojás, 20 dkg cukor vegyesen, változó összetételben (nádcukor, kristálycukor, vaníliás cukor, méz), kis csipet só, 2,5 dl tej, 1 dl olaj, 25 dkg liszt, 1 csomag (12 g) sütőpor, valamint ízlés szerint 5-10 dkg "belevaló" (aprított csokoládé, aszalványok, csonthéjasok...).

Tovább olvasom...

Feltaláltam a gulyáslevest!...vagy mit...

Soha nem készítettem még gulyást, nem is akartam, mert nem éppen rózsaszín felhős-szép emlékeket őrzök róla gyerekkoromból. Most is csak kivettem egy darabka marhacombot a fagyasztóból, amit valamilyen ragulevesként láttam magam előtt. Hozzákezdtem, hasra ütöttem és beledobáltam némi fűszert, aztán a végén megkóstoltam és elkerekedtek a szemeim. Jééé, ennek gulyás íze van...és finom! :))

Hagymát tisztítottam és aprítottam, majd némi zsíron párolni kezdtem. Amíg a hagyma párolódott, a combot kb. 1x1 centis icipici kockákra vagdostam. A húst a hagymához adtam, és amíg kifehéredett, megpárolódott kissé, megtisztítottam és apró kockákra vágtam a zöldségeket is. A húst megszórtam egy kevés pirospaprikával és liszttel, majd felengedtem vízzel. Beleszórtam a zöldségkockákat, a fűszereket, megsóztam és egészen addig főztem, amíg minden megpuhult benne.

Amikor a leves elkészült, galuskát szaggattam bele. Hagytam újra felforrni és ezután tálaltam. Finom lett, a kisebbik lányom nagyon falta, úgyhogy talán "öregségemre" megszeretem a gulyást - vagyis azt, amit én annak nevezek. :))

Hozzávalók...
...a gulyásízű marharaguleveshez: 2 fej vöröshagyma, 2 evőkanál zsír, 50-60 dkg marhacomb, 2 nagy sárgarépa, 1 nagy fehérrépa, 1/3 fej zellergumó, 1-2 teáskanál pirospaprika, 1-2 evőkanál liszt, kb. 1,5 l víz, 1 babérlevél, só, őrölt bors, vegamix;
...a galuskához: 1 tojás, só, kb. 5-6 dkg liszt (amennyit felvesz).

Tovább olvasom...

Hagymás csirkemáj

Nem vagyok májrajongó, de ezt az egyszerűen elkészíthető ételt kivételesen szívesen eszem. Gyors, finom, tökéletes akár egy komótosan induló reggelre is.

A hagymát megtisztítom, felcsíkozom, majd kissé bővebb zsíron, egy csipetke sóval, megdinsztelem. Míg a hagyma párolódik-pirul, a májat is megtisztítom, félbevágom (van, aki egyben hagyja a májat, én jobban szeretem felekben). Ha a hagyma elkészült, a májat hozzáadom. Borsot őrölök rá és néhány perc alatt minden oldalán átsütöm.

Az utolsó pillanatokban megsózom, még egyszer átforgatom és azonnal tálalom. Nekünk egyszerűen friss fehér kenyérrel az igazi, de savanyúsággal, főtt burgonyával körítve is nagyon finom.

Hozzávalók: 3-4 fej vöröshagyma, fél kg csirkemáj, 2-3 evőkanál zsír (vagy más zsiradék), só, bors.

Tovább olvasom...

Csípős ecetes paprika

Valaki megmondaná, hogy ez milyen paprika? :)) Mert azon túl, hogy nálunk mindenki csak "erős"-nek hívja és  részemről egy-két csípősebb darab elfogyasztása után előfordul, hogy nem óhajtok még levegőt venni sem, mást nem tudok erről a fajtáról.
De mindegy is, a lényeg, hogy még sosem savanyítottam ilyet. Apum is piacon veszi mostanában, anno anyu egyszer-egyszer még rakott el, de az utóbbi években ő sem. Persze most, hogy "bevásároltam" belőle (khmm, 60 dekát), és felhívtam felmenőmet, hogy ugyan mit is kezdjek vele, kiderült, hogy ő is vett. Na de ő "kisdinnyével rakja el, mert akkor nem lesz olyan erős"... Fenéket nem, sőt, még a dinnye is könnyfakasztó lesz. :))

A "pontos" útmutató megszerzése után nem volt túl bonyolult a dolog: a paprikákat megmostam, szárukat eltávolítottam (kicsi csonkot hagytam csak rajtuk), majd tiszta üvegekbe tömködtem őket. Közben elkészítettem a felöntőlevet, amit anyum leírása alapján "kevesebb cukorral, mint a csemegét" készítettem, de a só, ecet, cukor, víz bűvös négyesén felül tettem hozzá egy kis mustármagot és egész köményt is. Hogy ez használ-e a dolognak, majd kiderül, ártani csak nem árt.
A forró lét az üvegekbe töltöttem, de nem zártam le azonnal. Úgy fél óra elteltével pótoltam a levet, amit a paprikák hirtelen magukba szívtak, majd tartósítószert tettem a tetejükre és csak ekkor zártam le az üvegeket. Bebugyolálva száraz dunsztba kerültek, hogy a maradék hőt már minél lassabban veszítsék el.
...és ezután vártam...és várok...és várni fogok... :)) Na igen, és szurkolok, hogy a végeredmény jó legyen. ;)

Belekerültek a felöntőlébe: 1 l víz, 2,5 dl ecet, 10-11 dkg cukor (5 evőkanál), 1,5 dkg só (1 csapott evőkanál), 1 mokkáskanál mustármag, 1/2 mokkáskanál egész kömény. Tartósítószer: Na-benzoát előírás szerint elkészítve.
A 60 dkg paprikához kb. a fele lé elég lett, de ez függ a helykihasználástól is, nekem ezt a mennyiséget 2 db 3 dl-es + 1 db 7 dl-es üvegbe sikerült beletaszigálnom.

Tovább olvasom...

Sütőtökös süti

Még tavaly nyár végén, átutazóban, beugrott hozzánk Kiskukta és picurka családja. Persze egy jó gasztrobloggerhez híven nanááá, hogy még finomságokat is hozott, köztük ezt a sütikét, ami azonnal beköltözött a szívem csücskébe. Ezúton is köszi! :*
Az eltelt egy évben aztán - fogalmam sincs, miért - nem készítettem el, most viszont megjelentek (végre!) az első sütőtökök és hát...muszáj volt. :) Nagyon finom, pihe-puha, magukat és társaikat etetős példányok születtek.

A szobahőmérsékletű vajat alaposan kikevertem a vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a tojást és az előre megsütött sütőtököt. Kisebb tököt vásároltam, így nem pépesítettem, egyszerűen csak belekapartam a keverőtálba a szükséges mennyiséget, de ha nagyobb példányt használtam volna, aminek hosszabbak a rostszálai, valószínűleg kissé megdolgoztam volna előtte.
A száraz hozzávalókat összekevertem, majd beledolgoztam a vajas-tökös keverékbe. Ezután diónyi (talán kicsit nagyobb) gombócokat formáztam, amiket kissé ellapítva, kb. ujjnyi távolságokat tartva, egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam. 170-180 °C-ra (légkeveréssel 150-160 °C) előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sültek - éppen csak amíg egy pici színt kaptak.
Nem tudtuk megvárni, míg kihűlnek... :))

Hozzávalók kb. 30-40 db sütihez (fél adag): 15 dkg puha vaj, 10-12 dkg vaníliás cukor (vagy kristálycukor + egy teáskanálnyi vanília eszencia), 1 kisebb tojás (vagy egy nagyobb sárgája), 20 dkg sült sütőtökbél, 20 dkg finomliszt, 12,5 dkg zabpehely (apróbb szemű), 1 teáskanál őrölt fahéj, 1 teáskanál szódabikarbóna, csipet só, 10 dkg aprított étcsokoládé, 5 dkg szeletelt mandula (vagy aprított dió/mogyoró).

Tovább olvasom...

Aszalt paradicsom

A paradicsom új formája. :)) Legalábbis nálam, ugyanis még sosem készítettem, de mivel idén szert tettünk egy aszalógépre, nem is volt vitás: a meggy, a házi ételízesítő és egyéb finomságok után ideje volt kipróbálni paradicsommal is.

A paradicsomokat félbevágtam - némelyiket negyedeltem, mert nem akart beférni a gépbe :)) -, a magos-leveses részüket kiskanállal kikapartam, a "húsukat" enyhén sóztam, borsoztam, majd tálcára helyeztem őket. Egy tálcára eredeti súlyában mérve kb. 1 kg paradicsom fért fel.

Ezután következett a szárítás, néha tálcacserékkel, átrendezéssel, összesen úgy 22-24 óráig. Ekkor a paradicsomok java már zörgősre száradt, de még volt néhány "bőrszerű" is közöttük. Bár a géphez tartozó leírás szerint idáig elég szárítani, én nem mertem megkockáztatni, így a végén még egy sütisütés után az egészet betoltam egy órácskára a sütőbe is, 90 °C-ra... Ettől némileg sötétedtek a darabok, de legalább csontszáraz lett az összes.
Kíváncsian várom a felhasználást, remélem, beválik. Sajnos az idei "szupernyár" alatt nagyon rosszul érik a paradicsomunk (ez az adag még augusztus elején ért be, akkor aszaltam), így ha csak bele nem botlunk a vénasszonyok nyarába, már nem lesz lehetőségem aszalni, de legkésőbb jövőre mindenképpen szeretném kipróbálni a félig aszalt, fűszeres olajban érlelt változatot is. Ehhez kapcsolódó jótanácsokat szívesen fogadok. :)
Addig is: köszönöm ezúton is Katának a segítséget, útmutatót a paradicsomaszalással kapcsolatban! :)

Aszalódott: 4 kg paradicsom (egészben mért súly), só, frissen őrölt bors.
17 dkg (igen ennyi, nem elgépelés) szárazra aszalt paradicsom lett az eredménye.

Tovább olvasom...

Forrázott káposzta

A télre tartósított savanyúságok mellett olykor készülnek nálunk gyors, szezonális savanyúságok, saláták is, amik hűtőszekrényben, tartósítószer nélkül, akár 2-4 hétig is elállnak. Mivel a kovászos uborka szezonja a hirtelen jött őszben már leáldozott, sebesen érkezik az ecetes cékla- és káposztasaláta ideje!

A forrázott káposztát alkalmanként általában egy nagyobb vagy két kisebb fejből szoktam készíteni. A káposzta külső, sérültebb-fonnyadtabb leveleit leválasztom, a fejet pedig 4-8 darabba (cikkre) vágom úgy, hogy a torzsa a leveleket még összetartsa. Ezután legyalulom, vagy ha a levélrétegek között hibákat látok, akkor inkább vékonyan felszeletelem, így szeletelés közben a hibás részeket könnyebben el tudom távolítani.
A káposztát enyhén sózom, majd amíg a levet elkészítem, állni hagyom. A lé hozzávalóit felforralom, főzöm úgy 10-15 percig. A főzés vége felé a káposztát kinyomkodom, hogy ha esetleg levet eresztett, az ne kerüljön a salátába, majd leforrázom a forró ecetes lével. Amikor egész köményt használok, akkor egy szűrőn keresztülfolyatom a forrázásnál a levet, így a szemek nem kerülnek bele.

Általában nem szoktam túl sok levet készíteni, így ilyenkor még egy kanállal vagy villával át-átforgatom a káposztát a forró lében, hogy az mindenhol átjárja. Eközben összeesik-tömörödik is a káposzta, a végére éppen el szokta lepni a lé, de aki tart attól, hogy nem lesz elég, inkább növelje egy kicsit a mennyiségét. Hűtőszekrényben tárolom, behűtve kínálom az étel mellé.

Hozzávalók kb. 1,5 kg káposztához (nettó, gyalult súly)...
...a léhez: 7,5 dl víz, 1,5 dl 10%-os ecet, 8-10 evőkanál cukor, 1 púpozott mokkáskanál egész kömény, csipet só;
...továbbá: 1 csapott evőkanál só a káposzta lesózásához.

Tovább olvasom...

Lekváros bukta

Ez is egy éppen aktuálissá vált, borúűző, melengető étel. Isteni finom, vaníliás ízű, foszlós tésztájú finomság. :) A nehezebb levesek után nekünk bőven elegendő egy-két darab kelt sütemény, most éppen egy jókait követett.

A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe teszem és tésztaprogramra kapcsolom. Ez előmelegíti, megdagasztja és meg is keleszti a tésztát. Dagasztás közben rá-ránézek a tésztára és szükség esetén igazítom a tej vagy a liszt mennyiségét. Természetesen hagyományosan, kézzel dagasztva is elkészíthető, csak arra kell figyelni, hogy ne lisztezzük túl, hanem egy kissé ragacsos tésztát kapjunk eredményül. Így lesz pihe-puha, még másnap is kellemes, és nem fojtós sütemény a végeredmény.
A megkelt (még mindig ragacsos) tésztát alaposan lisztezett deszkára borítom, majd gombócba igazítom és kb. kisujjnyi vastagságúra nyújtom. Egyforma négyzetekre vágom, most éppen 18 sikerült. A négyzetekre egy-egy adag, szobahőmérsékletű, süthető lekvárt (Hitler-szalonna) helyezek, majd a tésztát feltekerem, végeit összecsípem, hogy (lehetőleg) ne folyjon majd ki a lekvár sütés közben. Egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom őket, olvasztott vajjal alaposan lekenek minden egyes darabot, különösen figyelve a kelés közben egymással érintkező oldalakra.

Hagyom kb. 20 percig kelni, majd előmelegített sütőben, 170-180 °C-on megsütöm. Ha nagyon pirulna a bukták teteje, érdemes sütés közben letakarni. Finom porcukorral megszórva, és anélkül is.

Hozzávalók...

...a tésztához: 2 kisebb egész tojás, 10 dkg vaj, 3 dl tej + az igazításhoz, 10-12 dkg vaníliás cukor, csipet só, 60 dkg kenyérliszt (BL80 vagy 20 dkg rétes- és 40 dkg finomliszt) + az igazításhoz, 3 dkg élesztő;
...a töltelékhez: 50 dkg süthető lekvár;
...továbbá: liszt a nyújtáshoz, 5-6 dkg olvasztott vaj a kenéshez és porcukor a szóráshoz.

Tovább olvasom...

Paradicsomszósz

Nemrég muszáj volt leszednem egy halom paradicsomot, hogy ne romoljanak meg a "nyaralásunk" alatt, és mivel a friss fogyasztáshoz meglehetősen soknak bizonyult, a befőzés mellett döntöttem. Az ilyen esetekben bevált paradicsomlé helyett most megpróbálkoztam a szószkészítéssel. A cél az volt, hogy egy olyan alapot készítsek, amit az üveget felbontva máris pizzatésztára kenhetek, illetve egy gyors elősütés után akár pl. darált húshoz is keverhetek. Bár a felhasználásig még nem jutottunk el, de az alap jól sikerült, remélem, beválik majd. :)

A paradicsomokat megmostam, majd a közepüket (és a hibás részeket) kivágva feldaraboltam. Egy méretes fazék aljára néhány kortynyi vizet löttyintettem, beletettem a paradicsomokat és közepes lángon főzni kezdtem. Néha átkevertem, hogy le ne kapjanak a darabok és egyenletesen puhuljon az adag (egyéb teendő nincsen vele, esetleg ha szükséges, a lángot mérsékeljük).

Amikor már kellően megpuhult a paradicsom, átpasszíroztam. A főzésidő függ a mennyiségtől, magától a paradicsomtól és annak méretétől... is, de érdemes észben tartani, hogy minél puhábbra főzzük, annál könnyebb munka a passzírozás és annál kevesebb a kidobott paradicsom.

A paradicsomlevet lemértem. Ekkor, ha léként rakom el, még főzöm-forralom egy ideig, majd alaposan megtisztított palackokba szedem, tartósítószert teszek a tetejére és lekötöm. Száraz dunsztba kerül, majd 1-2 nap múlva mehet a helyére.
Mivel most szósz készült, a gyorsabb sűrűsödés reményében a levet két lábosba mértem. Mindkettő a tűzre került, ám csak az egyiket ízesítettem. Belereszeltem a gyömbért, beletettem egy hagymát feldarabolva és a szárított fűszereket (az aprókat teatojásban). Sóztam, borsoztam, kevés nádcukrot szórtam bele. Időnként megkeverve főztem, néhányszor megkóstoltam, utánízesítettem, a sűrítési idő vége felé friss fűszernövényeket is tettem bele. Amikor már nagyjából elérte a számomra megfelelő sűrűséget, a darabos fűszereket - a hagyma kivételével - kivettem, és a szószt egy botmixerrel simára dolgoztam. Hozzáöntöttem a fűszer nélküli paradicsomot is. Ekkor újra megkóstoltam és belecsorgattam a kétféle ecetet, valamint egy kevés mézet is, további fűszerezést már nem igényelt. Időnként átkeverve addig főztem, míg a mixerezéstől származó hab eltűnt a tetejéről.
Alaposan kitisztított, kisebb üvegekbe töltöttem a szószt, a tetejükre kevés tartósítószer került és lekötve száraz dunsztban hagytam kihűlni őket.

Belekerült, kb. 3,5 liter paradicsomlébe, hozzávetőlegesen: 2 dkg gyömbér, 1 vöröshagyma, 15 szem szegfűszeg, 5 szem szegfűbors, 3 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 2 kis szál zellerzöld, 1 kis szál oregánó, 1 teáskanál szárított bazsalikom, 1 babérlevél, 3 evőkanál nádcukor, 1 evőkanál méz, 0,5-0,5 dl balzsam- és almaecet. Tartósítószer: kevés szalicil.

Ebből a mennyiségből kb. 2 liter szósz lett, de ez természetesen a végleges sűrűségtől is függ.
Még több: paradicsomszósz bejegyzés 2011; ketchup készítése

Tovább olvasom...

Savanyú káposztával rakott csirke

Megérkezett az ősz, belegorombított az éves pihenőnkbe. :S Hazaérkezve, a beszürkült lakásban, mi másra vágyna az ember, mint tartalmas, őszi-téli jellegű ételekre? Tegnap a piacon barangolva eldőlt, hogy a hétvégére készül egy méretes adag bableves, aztán a savanyú káposztát meglátva bevillant Yasmine egyik receptje és már csusszantam is a sorba a helyi asszonyságok közé.

Itthon aztán elővadásztam a fagyasztóból 2 pár csirkecombot, amik elég érdekesen néztek ki egymás mellett, lévén, hogy az egyik pár beillett volna libacombnak is, a másik pedig éppen csak megütötte a vágható méretet. :) Kiolvasztás után lehúztam a bőrüket, a nagyobbakat félbe vágtam, a kicsiket egyben hagytam. Megsóztam, borsoztam, valamint enyhén bedörzsöltem pirospaprikával és egy kevés majoránnával őket. 

A hagymákat megpucoltam, szeletelve, kevés olajon üvegesre pároltam. Egy tűzálló tálba terítettem a hagymát, erre tettem a kimosott, kinyomkodott káposztát, majd tisztított és karikákra vágott burgonyát. Enyhén megsóztam, ráhelyeztem a combokat, végül kevés olajat csorgattam rájuk. Alufólia alatt kerültek a 210 °C-os sütőbe, ahol bő órányit sültek.

Ekkor a krumpli valamiért még mindig nem volt kellően puha, így alálocsoltam néhány korty muskotályos bort, majd visszatettem még párolódni. Végül fólia nélkül, 180 °C-on hagytam még úgy negyed órán át pirulni a combokat.
Nagyon finom lett! Yasmine, köszönöm! :)

Belekerültek: 2 fej vöröshagyma, 5 szem burgonya (kb. 60 dkg), kb. 50 dkg savanyú káposzta, 4 db csirkecomb, só, bors, pirospaprika, majoránna, (olíva)olaj, néhány korty fehérbor, a tálaláshoz igény szerint tejföl.

Az eredeti recept a Kifőztük magazin 3. számában is megtalálható. A receptújság 7. száma a napokban jelent meg, szokás szerint ingyenesen letölthető a weboldalról.

Tovább olvasom...

Jegeskávé

Az igazi nyárnak, a kánikulának már vége, de ezt a jeges kávét bármikor fogyaszthatjuk. Mi legalábbis évszaktól függetlenül képesek vagyunk szép nagy adagokat eltüntetni belőle. :))

A kávét a megszokott módon lefőzöm. A vaníliafagylaltot egy szélesebb pohárba szedem, majd felöntöm a frissen főzött eszpresszóval. Vastag szívószállal és desszertes kanállal kínálom.

Érdemes kitapasztalni, hogy milyen arányokkal ízlik leginkább: a kevesebb fagylalt és több kávé kombináció esetében egy hígabb, szívószállal is fogyasztható krémes kávét, míg az arányok felcserélésével egy kanalazható, inkább desszert jellegű finomságot kapunk. 

 

Ízlés szerint természetesen koffeinmentesen, de akár instant kávéval is elkészíthető, ahogy a Kifőztük magazin 6. számában szereplő hűsítő "párja", a tejes frappé is.

 

Hozzávalók 1 adaghoz: 2-3 gombóc vaníliafagylalt, 1-2 adag forró eszpresszókávé.

Tovább olvasom...

Vaníliás őszibarackbefőtt

Ritkán készítek őszibarackból befőttet, hiszen frissen a legfinomabb, de amikor sok terem, nálunk ez a legkedveltebb módja annak, hogy ne vesszen kárba a gyümölcs. A szeptember közepén termő, ún. parasztbarackokból is elkészíthető és nagyon finom, így akiknek ilyen gyümölcs akad a kertjében (vagy a kosarába), bátran főzzenek be belőle!

Először a cukorszirupot készítem el. Ehhez a vizet a cukorral, valamint a hosszában felhasított, majd felaprított vaníliarúddal felteszem főni. Miután felforrt, még további 5-10 percig főzöm, ezután hideg vízbe állítom az edényt és kihűtöm a szirupot. 

A befőttesüvegeket alaposan kimosom, mikrohullámú sütőben csírátlanítom. A barackokat megmosom. Egy nagyobb edénybe hideg vizet töltök, aszkorbinsavat keverek el benne. 2-3 liternyi vízhez 1-2 teáskanálnyit adok; ez segít abban, hogy a barack ne barnuljon meg. (A célra megfelel citromsav vagy frissen facsart citromlé is.) 

A barackokat meghámozom, kimagozom és a gyümölcsdarabokat az aszkorbinsavas vízbe teszem. Amint 1-2 üvegnyi gyümölcs elkészül, lecsepegtetem és tiszta üveg(ek)be töltöm. Felöntöm a cukorsziruppal úgy, hogy kerüljön az üvegbe a vanília-darabokból is. A tetejére tartósítószert teszek, és rácsavarom az üveg fedelét vagy befőzési fóliát szorítok rá. Ezután a betöltött üvegek nedves dunsztba kerülnek, majd kihűlés után a végleges helyükre teszem őket.

A nedves dunsztolásról...
Egy nagy fazék aljára (újság)papírt helyezek, erre állítom az elkészült üvegeket. Az üvegek közé is teszek papírt - ez a "bélelés" azért szükséges, hogy dunsztolás közben ne koccanhassanak, repedhessenek az üvegek. Az edényt megtöltöm annyi vízzel, amennyi a benne álló üvegeket kb. 2/3-3/4 arányban ellepi. Lassú tűzön, jól záródó fedő alatt, addig gőzölöm a befőtteket, amíg a víz láthatóan, gyengén forr és az üvegek belsejében buborékok képződnek. Ekkor a tűzhelyet elzárom és a gőzölő edényben hagyom kihűlni a befőtteket.

A gőzölő edény befedése fontos: ha a fazék nem elég magas és az üvegek kilógnának kissé belőle, akkor a saját fedele helyett használhatunk egy ugyanolyan átmérőjű, másik edényt is. Csak fordítsuk fejjel lefelé és így illesszük a gőzölő edényre, máris kész a rögtönzött fedőnk. :)
Nedves dunsztolásnál elvileg nem szükséges a befőtthöz tartósítószert használni, ettől függetlenül én mindig teszek bele egy keveset. A kérdésről döntsön mindenki belátása szerint. :)

Más fűszerekkel is ízesíthető a barack. Ha üvegenként különböző fűszert használok, akkor a szirupot a vanília nélkül főzöm meg. Az üveg betöltése után beleteszek néhány kisebb fahéjdarabot, szegfűszeget vagy vaníliahüvely-darabkát, ezután öntöm fel a cukorsziruppal és fedem be. A fűszereknek a nedves gőzölés (és majd az állás-érésidő) alatt van még idejük kiengedni aromáikat. A fahéj és a szegfűszeg erősebb ízű fűszerek, bánjunk óvatosan az adagolásukkal! 1-2 darabka bőven elegendő üvegenként.

Hozzávalók: érett, de még kemény, magvaváló barack, aszkorbinsav, cukor, víz, vanília, tartósítószer.
A felöntőlé/cukorszirup arányai: 1 liter vízhez, 35-40 dkg kristálycukor és kb. 5-6 cm vaníliarúd szükséges. 1 l vízből készült szirup 4-5 db 7 dl-es üveg felöntéséhez elegendő.

A recept a Kifőztük magazin 6. számában is megjelent. Az újságo(ka)t letöltheted te is, ingyen, pdf formátumban!

Tovább olvasom...

Karalábé-krémleves

Sokáig egyáltalán nem főztem karalábéból levest, pedig nagyon finom, ráadásul egyszerű alapanyagokból, egyszerűen elkészíthető. Az első kóstolás után megszületett a saját változatom is, amivel már találkozhattatok, ha letöltöttétek a Kifőztük magazin 6. számát.

A karalábékat megmosom, meghámozom, majd apró kockákra vágom, a vöröshagymát héjától megfosztom és felaprítom. A vajat és az olajat egy edényben felhevítem, hozzáadom a vöröshagymát és megpirítom. A karalábékockákat a hagymához adom és rövid ideig, néhányszor átkeverve, együtt párolom. A zöldségeket felöntöm egy liter húslevessel (vagy vízzel), ételízesítővel, sóval és borssal ízesítem. Fedő alatt puhára főzöm. A levest botmixerrel pépesítem, ezután tejjel a kívánt állagúra hígítom, és tejföllel gazdagítom. Szükség esetén ilyenkor még ízesítem.

A pirított, fűszeres kenyérkockákhoz a kenyeret kisebb kockákra vágom és sütőben, 200 fokon, ízlés szerint megpirítom. Időnként átkeverem, hogy egyenletesen piruljanak. Egy serpenyőben vajat melegítek kevés olajjal. A petrezselymet felaprítom, a fokhagymát a kés pengéjével összenyomom, majd azt is apróra vágom. A zöldfűszert és a fokhagymát a vajhoz adom, addig hevítem együtt, amíg a fokhagyma éppen illatozni kezd. Belecsorgatok egy kevés extra szűz olívaolajat is (ez elhagyható, ha valaki nem szereti). Ezzel már nem hevítem tovább, csak elkeverem és a még forró kenyérkockákat beleforgatom.
Tálaláskor a kenyérkockákat a levesre szórom vagy egy tálkában kínálom a leves mellé.

Hozzávalók...
...a leveshez: 4 db (kb. 1 kg) karalábé, 2 dkg vaj, 1 evőkanál olaj, 1 kisebb fej vöröshagyma, 1 l húsleveslé/víz, vegamix vagy egyéb ételízesítő/leveskocka, só, bors, kb. 2 dl tej, kb. 2 evőkanál tejföl;
...a levesbetéthez: 8 szelet toast kenyér, néhány szál petrezselyemzöld, 2-3 gerezd fokhagyma, 4-5 dkg vaj, kevés olaj és olívaolaj.

Tovább olvasom...

Zöldborsófőzelék

Nem szoktam borsófőzeléket készíteni, mert a nagylányom a borsót hol szereti, hol nem annyira. Most is csak Kata húgom kedvéért jártam utána, hogyan készül a "nagyipari" borsófőzelék. A recept nagyjából így hangzott: "fagyasztott borsó vízbe, só+cukor+esetleg vegeta, tejjel felönt, rántással sűrít".

Nahh, stimmel minden? :D

Nálam a fentiek alapján így készült: a fagyasztott zöldborsót (saját termés, itt már megdőlt az "autentikus" változat :D) egy edénybe tettem, majd felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Megsóztam, vegamixet szórtam rá, és fedő alatt majdnem puhára főztem.

Amikor már éreztem a finom zöldborsóillatot és a szemek is ráncossá váltak, felöntöttem tejjel és megcukroztam. Miközben lassú tűzön hagytam tovább főni, az olajból és a lisztből világos rántást készítettem. (Amíg a rántás elkészült, nekem puha is lett a borsóm, de ez borsófüggő, érdemes kóstolni.) A tejes főzővízből mertem a rántáshoz, csomómentesre dolgoztam vele, végül belekevertem a főzelékbe. Még egy kóstolás (itt ha szükséges, jöhet egy kevés só, csipetnyi cukor), megvártam míg újra felforr és készen is lett.
Sajtos sült virslivel ettük, azt hiszem, a menzán főtt virsli járhatott hozzá... (?) Ééés puff neki, mindkét lánykám 2x kért belőle. :)))

Belekerültek: 450 g zsenge mirelit zöldborsó, víz amennyi ellepi (1-2 dl), só, 1 evőkanál vegamix (vagy vegeta), 2,5 dl tej, 2-3 evőkanál cukor, 3 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt.
A folyadékmennyiséget természetesen ízlés szerint lehet igazítani, hogy hígabb, vagy sűrűbb főzeléket kapjunk.

Húúúgi, remélem, ez lesz az. :)

Tovább olvasom...

Kenyérlángos 1 óra alatt

Gyorsan, valami finomat! :))

Nemrég felfedeztem egy újfajta élesztőt - én csak nemrég, de ettől még lehet, hogy abszolút nem új termékről van szó. Vettem 2 zacskóval, gondoltam, alkalomadtán kipróbálom. Tegnap eljött az idő: kenyérlángost készültem sütni és úgy döntöttem, expressz fogom. Ez persze vicc, hiszen igazán expressz akkor lett volna, ha már eleve van főtt burgonyám hozzá, vagy esetleg burgonyapehellyel készítem, illetve akár el is hagyhattam volna, mint szepy a Kifőztük 5. számában, de nekem krumplis pompos kellett és pont.

Így aztán valamikor délután megfőztem két kisebb krumplit, majd leszűrtem, összetörtem és kihűtöttem. Amikor pedig a férjem jelezte, hogy ő bizony elindult hazafelé, elővettem a mérleget, alapanyagokat és nekiugrottam a munkának.

A lisztet a mixer táljába mértem, hozzászórtam az expressz élesztőt, elkevertem a lisztben. Beletettem a kihűlt tört burgonyát, majd sót, csipetnyi cukrot adtam hozzá, és kevés langyos vízzel elkevertem. Ezután a tálat a helyére illesztettem és a víz kortyonkénti adagolása mellett elkezdtem dagasztatni a géppel. Amikor már összeállt, hozzáadtam egy evőkanál olajat, azt is beledolgoztattam a tésztába. Kissé még tapadós, lágyabb, de szépen kidolgozott tésztát kaptam eredményül.
A sütőt bekapcsoltam 200-210 °C-ra. A megdagasztott tésztát lisztezett deszkára borítottam, gömbölyítettem, majd a tepsi méretére nyújtottam. A levehető oldalú tepsibe sütőpapírt szorítottam és belehelyeztem a tésztát. Körben megigazítottam, hogy kitöltse a formát, majd hagytam 15 percig pihenni. Ezután a sütőbe tettem és kb. 10 perc alatt elősütöttem.

Amíg a tészta pihent, majd "elősült", a rátéteket felszeleteltem. A füstölt szalonnát felkockáztam, zsírját kisütöttem (fehér szalonnám volt csak itthon: megfelelt, de húsossal finomabb). A tejfölt reszelt fokhagymával és egy evőkanálnyi szalonnazsírral elkevertem. Az elősütött tésztát vastagon megkentem a tejföllel, rászórtam a kisütött szalonnát, a kolbászt és a hagymát, majd visszatoltam a sütőbe. Addig sütöttem, míg a tejföl kissé színt kapott.

Csoda finom lett. A tészta szerintem szép lett, kellően megkelt, és ami a lényeg: ha a fotózgatást, komótos előkészülést és persze a tört krumplival történő vacakolást - ezek ugye nem feltétlenül szerves elemei egy keltnek :D - leszámítom, másfél óra alatt morzsája sem maradt a vacsoránknak. Hagyományos élesztővel ennyi idő jóformán az első kelesztéshez kell.
Nekem tetszik. :) Azt, hogy mi minden van egy ilyen élesztőben, inkább nem akarom tudni :D, de alkalmanként, egy-egy gyors pizzához vagy hasonló finomsághoz, nekem meg fog felelni.

Hozzávalók (kb. 25x35 cm-es tepsihez)...
...a tésztához: 37,5 dkg kenyérliszt (vagy 25 dkg sima liszt és 12,5 dkg rétesliszt), 1 csomag Dr. Oetker expressz élesztő, 15 dkg főtt, áttört és kihűtött krumpli, 10 g só, csipet cukor, kb. 2,2 dl langyos víz, 1 evőkanál olaj;
...a feltéthez: 250-300 g tejföl, 2 gerezd fokhagyma (vagy ízlés szerint), ízlés szerinti mennyiségben: hagyma, pirított szalonnakocka, esetünkben füstölt kolbász, de lehet rátenni pl. reszelt sajtot stb.

A recept természetesen hagyományos élesztőre is áll, de akkor keleszteni kell a tésztát. Friss élesztőből kb. 2 dkg-ot használnék ehhez az adaghoz, illetve egy kissé módosított arányú tésztarecept ITT.

Tovább olvasom...