Csípős ecetes paprika

Valaki megmondaná, hogy ez milyen paprika? :)) Mert azon túl, hogy nálunk mindenki csak "erős"-nek hívja és  részemről egy-két csípősebb darab elfogyasztása után előfordul, hogy nem óhajtok még levegőt venni sem, mást nem tudok erről a fajtáról.
De mindegy is, a lényeg, hogy még sosem savanyítottam ilyet. Apum is piacon veszi mostanában, anno anyu egyszer-egyszer még rakott el, de az utóbbi években ő sem. Persze most, hogy "bevásároltam" belőle (khmm, 60 dekát), és felhívtam felmenőmet, hogy ugyan mit is kezdjek vele, kiderült, hogy ő is vett. Na de ő "kisdinnyével rakja el, mert akkor nem lesz olyan erős"... Fenéket nem, sőt, még a dinnye is könnyfakasztó lesz. :))

A "pontos" útmutató megszerzése után nem volt túl bonyolult a dolog: a paprikákat megmostam, szárukat eltávolítottam (kicsi csonkot hagytam csak rajtuk), majd tiszta üvegekbe tömködtem őket. Közben elkészítettem a felöntőlevet, amit anyum leírása alapján "kevesebb cukorral, mint a csemegét" készítettem, de a só, ecet, cukor, víz bűvös négyesén felül tettem hozzá egy kis mustármagot és egész köményt is. Hogy ez használ-e a dolognak, majd kiderül, ártani csak nem árt.
A forró lét az üvegekbe töltöttem, de nem zártam le azonnal. Úgy fél óra elteltével pótoltam a levet, amit a paprikák hirtelen magukba szívtak, majd tartósítószert tettem a tetejükre és csak ekkor zártam le az üvegeket. Bebugyolálva száraz dunsztba kerültek, hogy a maradék hőt már minél lassabban veszítsék el.
...és ezután vártam...és várok...és várni fogok... :)) Na igen, és szurkolok, hogy a végeredmény jó legyen. ;)

Belekerültek a felöntőlébe: 1 l víz, 2,5 dl ecet, 10-11 dkg cukor (5 evőkanál), 1,5 dkg só (1 csapott evőkanál), 1 mokkáskanál mustármag, 1/2 mokkáskanál egész kömény. Tartósítószer: Na-benzoát előírás szerint elkészítve.
A 60 dkg paprikához kb. a fele lé elég lett, de ez függ a helykihasználástól is, nekem ezt a mennyiséget 2 db 3 dl-es + 1 db 7 dl-es üvegbe sikerült beletaszigálnom.

Tovább olvasom...

Sütőtökös süti

Még tavaly nyár végén, átutazóban, beugrott hozzánk Kiskukta és picurka családja. Persze egy jó gasztrobloggerhez híven nanááá, hogy még finomságokat is hozott, köztük ezt a sütikét, ami azonnal beköltözött a szívem csücskébe. Ezúton is köszi! :*
Az eltelt egy évben aztán - fogalmam sincs, miért - nem készítettem el, most viszont megjelentek (végre!) az első sütőtökök és hát...muszáj volt. :) Nagyon finom, pihe-puha, magukat és társaikat etetős példányok születtek.

A szobahőmérsékletű vajat alaposan kikevertem a vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a tojást és az előre megsütött sütőtököt. Kisebb tököt vásároltam, így nem pépesítettem, egyszerűen csak belekapartam a keverőtálba a szükséges mennyiséget, de ha nagyobb példányt használtam volna, aminek hosszabbak a rostszálai, valószínűleg kissé megdolgoztam volna előtte.
A száraz hozzávalókat összekevertem, majd beledolgoztam a vajas-tökös keverékbe. Ezután diónyi (talán kicsit nagyobb) gombócokat formáztam, amiket kissé ellapítva, kb. ujjnyi távolságokat tartva, egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam. 170-180 °C-ra (légkeveréssel 150-160 °C) előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sültek - éppen csak amíg egy pici színt kaptak.
Nem tudtuk megvárni, míg kihűlnek... :))

Hozzávalók kb. 30-40 db sütihez (fél adag): 15 dkg puha vaj, 10-12 dkg vaníliás cukor (vagy kristálycukor + egy teáskanálnyi vanília eszencia), 1 kisebb tojás (vagy egy nagyobb sárgája), 20 dkg sült sütőtökbél, 20 dkg finomliszt, 12,5 dkg zabpehely (apróbb szemű), 1 teáskanál őrölt fahéj, 1 teáskanál szódabikarbóna, csipet só, 10 dkg aprított étcsokoládé, 5 dkg szeletelt mandula (vagy aprított dió/mogyoró).

Tovább olvasom...

Aszalt paradicsom

A paradicsom új formája. :)) Legalábbis nálam, ugyanis még sosem készítettem, de mivel idén szert tettünk egy aszalógépre, nem is volt vitás: a meggy, a házi ételízesítő és egyéb finomságok után ideje volt kipróbálni paradicsommal is.

A paradicsomokat félbevágtam - némelyiket negyedeltem, mert nem akart beférni a gépbe :)) -, a magos-leveses részüket kiskanállal kikapartam, a "húsukat" enyhén sóztam, borsoztam, majd tálcára helyeztem őket. Egy tálcára eredeti súlyában mérve kb. 1 kg paradicsom fért fel.

Ezután következett a szárítás, néha tálcacserékkel, átrendezéssel, összesen úgy 22-24 óráig. Ekkor a paradicsomok java már zörgősre száradt, de még volt néhány "bőrszerű" is közöttük. Bár a géphez tartozó leírás szerint idáig elég szárítani, én nem mertem megkockáztatni, így a végén még egy sütisütés után az egészet betoltam egy órácskára a sütőbe is, 90 °C-ra... Ettől némileg sötétedtek a darabok, de legalább csontszáraz lett az összes.
Kíváncsian várom a felhasználást, remélem, beválik. Sajnos az idei "szupernyár" alatt nagyon rosszul érik a paradicsomunk (ez az adag még augusztus elején ért be, akkor aszaltam), így ha csak bele nem botlunk a vénasszonyok nyarába, már nem lesz lehetőségem aszalni, de legkésőbb jövőre mindenképpen szeretném kipróbálni a félig aszalt, fűszeres olajban érlelt változatot is. Ehhez kapcsolódó jótanácsokat szívesen fogadok. :)
Addig is: köszönöm ezúton is Katának a segítséget, útmutatót a paradicsomaszalással kapcsolatban! :)

Aszalódott: 4 kg paradicsom (egészben mért súly), só, frissen őrölt bors.
17 dkg (igen ennyi, nem elgépelés) szárazra aszalt paradicsom lett az eredménye.

Tovább olvasom...

Forrázott káposzta

A télre tartósított savanyúságok mellett olykor készülnek nálunk gyors, szezonális savanyúságok, saláták is, amik hűtőszekrényben, tartósítószer nélkül, akár 2-4 hétig is elállnak. Mivel a kovászos uborka szezonja a hirtelen jött őszben már leáldozott, sebesen érkezik az ecetes cékla- és káposztasaláta ideje!

A forrázott káposztát alkalmanként általában egy nagyobb vagy két kisebb fejből szoktam készíteni. A káposzta külső, sérültebb-fonnyadtabb leveleit leválasztom, a fejet pedig 4-8 darabba (cikkre) vágom úgy, hogy a torzsa a leveleket még összetartsa. Ezután legyalulom, vagy ha a levélrétegek között hibákat látok, akkor inkább vékonyan felszeletelem, így szeletelés közben a hibás részeket könnyebben el tudom távolítani.
A káposztát enyhén sózom, majd amíg a levet elkészítem, állni hagyom. A lé hozzávalóit felforralom, főzöm úgy 10-15 percig. A főzés vége felé a káposztát kinyomkodom, hogy ha esetleg levet eresztett, az ne kerüljön a salátába, majd leforrázom a forró ecetes lével. Amikor egész köményt használok, akkor egy szűrőn keresztülfolyatom a forrázásnál a levet, így a szemek nem kerülnek bele.

Általában nem szoktam túl sok levet készíteni, így ilyenkor még egy kanállal vagy villával át-átforgatom a káposztát a forró lében, hogy az mindenhol átjárja. Eközben összeesik-tömörödik is a káposzta, a végére éppen el szokta lepni a lé, de aki tart attól, hogy nem lesz elég, inkább növelje egy kicsit a mennyiségét. Hűtőszekrényben tárolom, behűtve kínálom az étel mellé.

Hozzávalók kb. 1,5 kg káposztához (nettó, gyalult súly)...
...a léhez: 7,5 dl víz, 1,5 dl 10%-os ecet, 8-10 evőkanál cukor, 1 púpozott mokkáskanál egész kömény, csipet só;
...továbbá: 1 csapott evőkanál só a káposzta lesózásához.

Tovább olvasom...

Lekváros bukta

Ez is egy éppen aktuálissá vált, borúűző, melengető étel. Isteni finom, vaníliás ízű, foszlós tésztájú finomság. :) A nehezebb levesek után nekünk bőven elegendő egy-két darab kelt sütemény, most éppen egy jókait követett.

A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe teszem és tésztaprogramra kapcsolom. Ez előmelegíti, megdagasztja és meg is keleszti a tésztát. Dagasztás közben rá-ránézek a tésztára és szükség esetén igazítom a tej vagy a liszt mennyiségét. Természetesen hagyományosan, kézzel dagasztva is elkészíthető, csak arra kell figyelni, hogy ne lisztezzük túl, hanem egy kissé ragacsos tésztát kapjunk eredményül. Így lesz pihe-puha, még másnap is kellemes, és nem fojtós sütemény a végeredmény.
A megkelt (még mindig ragacsos) tésztát alaposan lisztezett deszkára borítom, majd gombócba igazítom és kb. kisujjnyi vastagságúra nyújtom. Egyforma négyzetekre vágom, most éppen 18 sikerült. A négyzetekre egy-egy adag, szobahőmérsékletű, süthető lekvárt (Hitler-szalonna) helyezek, majd a tésztát feltekerem, végeit összecsípem, hogy (lehetőleg) ne folyjon majd ki a lekvár sütés közben. Egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom őket, olvasztott vajjal alaposan lekenek minden egyes darabot, különösen figyelve a kelés közben egymással érintkező oldalakra.

Hagyom kb. 20 percig kelni, majd előmelegített sütőben, 170-180 °C-on megsütöm. Ha nagyon pirulna a bukták teteje, érdemes sütés közben letakarni. Finom porcukorral megszórva, és anélkül is.

Hozzávalók...

...a tésztához: 2 kisebb egész tojás, 10 dkg vaj, 3 dl tej + az igazításhoz, 10-12 dkg vaníliás cukor, csipet só, 60 dkg kenyérliszt (BL80 vagy 20 dkg rétes- és 40 dkg finomliszt) + az igazításhoz, 3 dkg élesztő;
...a töltelékhez: 50 dkg süthető lekvár;
...továbbá: liszt a nyújtáshoz, 5-6 dkg olvasztott vaj a kenéshez és porcukor a szóráshoz.

Tovább olvasom...

Paradicsomszósz

Nemrég muszáj volt leszednem egy halom paradicsomot, hogy ne romoljanak meg a "nyaralásunk" alatt, és mivel a friss fogyasztáshoz meglehetősen soknak bizonyult, a befőzés mellett döntöttem. Az ilyen esetekben bevált paradicsomlé helyett most megpróbálkoztam a szószkészítéssel. A cél az volt, hogy egy olyan alapot készítsek, amit az üveget felbontva máris pizzatésztára kenhetek, illetve egy gyors elősütés után akár pl. darált húshoz is keverhetek. Bár a felhasználásig még nem jutottunk el, de az alap jól sikerült, remélem, beválik majd. :)

A paradicsomokat megmostam, majd a közepüket (és a hibás részeket) kivágva feldaraboltam. Egy méretes fazék aljára néhány kortynyi vizet löttyintettem, beletettem a paradicsomokat és közepes lángon főzni kezdtem. Néha átkevertem, hogy le ne kapjanak a darabok és egyenletesen puhuljon az adag (egyéb teendő nincsen vele, esetleg ha szükséges, a lángot mérsékeljük).

Amikor már kellően megpuhult a paradicsom, átpasszíroztam. A főzésidő függ a mennyiségtől, magától a paradicsomtól és annak méretétől... is, de érdemes észben tartani, hogy minél puhábbra főzzük, annál könnyebb munka a passzírozás és annál kevesebb a kidobott paradicsom.

A paradicsomlevet lemértem. Ekkor, ha léként rakom el, még főzöm-forralom egy ideig, majd alaposan megtisztított palackokba szedem, tartósítószert teszek a tetejére és lekötöm. Száraz dunsztba kerül, majd 1-2 nap múlva mehet a helyére.
Mivel most szósz készült, a gyorsabb sűrűsödés reményében a levet két lábosba mértem. Mindkettő a tűzre került, ám csak az egyiket ízesítettem. Belereszeltem a gyömbért, beletettem egy hagymát feldarabolva és a szárított fűszereket (az aprókat teatojásban). Sóztam, borsoztam, kevés nádcukrot szórtam bele. Időnként megkeverve főztem, néhányszor megkóstoltam, utánízesítettem, a sűrítési idő vége felé friss fűszernövényeket is tettem bele. Amikor már nagyjából elérte a számomra megfelelő sűrűséget, a darabos fűszereket - a hagyma kivételével - kivettem, és a szószt egy botmixerrel simára dolgoztam. Hozzáöntöttem a fűszer nélküli paradicsomot is. Ekkor újra megkóstoltam és belecsorgattam a kétféle ecetet, valamint egy kevés mézet is, további fűszerezést már nem igényelt. Időnként átkeverve addig főztem, míg a mixerezéstől származó hab eltűnt a tetejéről.
Alaposan kitisztított, kisebb üvegekbe töltöttem a szószt, a tetejükre kevés tartósítószer került és lekötve száraz dunsztban hagytam kihűlni őket.

Belekerült, kb. 3,5 liter paradicsomlébe, hozzávetőlegesen: 2 dkg gyömbér, 1 vöröshagyma, 15 szem szegfűszeg, 5 szem szegfűbors, 3 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 2 kis szál zellerzöld, 1 kis szál oregánó, 1 teáskanál szárított bazsalikom, 1 babérlevél, 3 evőkanál nádcukor, 1 evőkanál méz, 0,5-0,5 dl balzsam- és almaecet. Tartósítószer: kevés szalicil.

Ebből a mennyiségből kb. 2 liter szósz lett, de ez természetesen a végleges sűrűségtől is függ.
Még több: paradicsomszósz bejegyzés 2011; ketchup készítése

Tovább olvasom...

Savanyú káposztával rakott csirke

Megérkezett az ősz, belegorombított az éves pihenőnkbe. :S Hazaérkezve, a beszürkült lakásban, mi másra vágyna az ember, mint tartalmas, őszi-téli jellegű ételekre? Tegnap a piacon barangolva eldőlt, hogy a hétvégére készül egy méretes adag bableves, aztán a savanyú káposztát meglátva bevillant Yasmine egyik receptje és már csusszantam is a sorba a helyi asszonyságok közé.

Itthon aztán elővadásztam a fagyasztóból 2 pár csirkecombot, amik elég érdekesen néztek ki egymás mellett, lévén, hogy az egyik pár beillett volna libacombnak is, a másik pedig éppen csak megütötte a vágható méretet. :) Kiolvasztás után lehúztam a bőrüket, a nagyobbakat félbe vágtam, a kicsiket egyben hagytam. Megsóztam, borsoztam, valamint enyhén bedörzsöltem pirospaprikával és egy kevés majoránnával őket. 

A hagymákat megpucoltam, szeletelve, kevés olajon üvegesre pároltam. Egy tűzálló tálba terítettem a hagymát, erre tettem a kimosott, kinyomkodott káposztát, majd tisztított és karikákra vágott burgonyát. Enyhén megsóztam, ráhelyeztem a combokat, végül kevés olajat csorgattam rájuk. Alufólia alatt kerültek a 210 °C-os sütőbe, ahol bő órányit sültek.

Ekkor a krumpli valamiért még mindig nem volt kellően puha, így alálocsoltam néhány korty muskotályos bort, majd visszatettem még párolódni. Végül fólia nélkül, 180 °C-on hagytam még úgy negyed órán át pirulni a combokat.
Nagyon finom lett! Yasmine, köszönöm! :)

Belekerültek: 2 fej vöröshagyma, 5 szem burgonya (kb. 60 dkg), kb. 50 dkg savanyú káposzta, 4 db csirkecomb, só, bors, pirospaprika, majoránna, (olíva)olaj, néhány korty fehérbor, a tálaláshoz igény szerint tejföl.

Az eredeti recept a Kifőztük magazin 3. számában is megtalálható. A receptújság 7. száma a napokban jelent meg, szokás szerint ingyenesen letölthető a weboldalról.

Tovább olvasom...

Jegeskávé

Az igazi nyárnak, a kánikulának már vége, de ezt a jeges kávét bármikor fogyaszthatjuk. Mi legalábbis évszaktól függetlenül képesek vagyunk szép nagy adagokat eltüntetni belőle. :))

A kávét a megszokott módon lefőzöm. A vaníliafagylaltot egy szélesebb pohárba szedem, majd felöntöm a frissen főzött eszpresszóval. Vastag szívószállal és desszertes kanállal kínálom.

Érdemes kitapasztalni, hogy milyen arányokkal ízlik leginkább: a kevesebb fagylalt és több kávé kombináció esetében egy hígabb, szívószállal is fogyasztható krémes kávét, míg az arányok felcserélésével egy kanalazható, inkább desszert jellegű finomságot kapunk. 

 

Ízlés szerint természetesen koffeinmentesen, de akár instant kávéval is elkészíthető, ahogy a Kifőztük magazin 6. számában szereplő hűsítő "párja", a tejes frappé is.

 

Hozzávalók 1 adaghoz: 2-3 gombóc vaníliafagylalt, 1-2 adag forró eszpresszókávé.

Tovább olvasom...

Vaníliás őszibarackbefőtt

Ritkán készítek őszibarackból befőttet, hiszen frissen a legfinomabb, de amikor sok terem, nálunk ez a legkedveltebb módja annak, hogy ne vesszen kárba a gyümölcs. A szeptember közepén termő, ún. parasztbarackokból is elkészíthető és nagyon finom, így akiknek ilyen gyümölcs akad a kertjében (vagy a kosarába), bátran főzzenek be belőle!

Először a cukorszirupot készítem el. Ehhez a vizet a cukorral, valamint a hosszában felhasított, majd felaprított vaníliarúddal felteszem főni. Miután felforrt, még további 5-10 percig főzöm, ezután hideg vízbe állítom az edényt és kihűtöm a szirupot. 

A befőttesüvegeket alaposan kimosom, mikrohullámú sütőben csírátlanítom. A barackokat megmosom. Egy nagyobb edénybe hideg vizet töltök, aszkorbinsavat keverek el benne. 2-3 liternyi vízhez 1-2 teáskanálnyit adok; ez segít abban, hogy a barack ne barnuljon meg. (A célra megfelel citromsav vagy frissen facsart citromlé is.) 

A barackokat meghámozom, kimagozom és a gyümölcsdarabokat az aszkorbinsavas vízbe teszem. Amint 1-2 üvegnyi gyümölcs elkészül, lecsepegtetem és tiszta üveg(ek)be töltöm. Felöntöm a cukorsziruppal úgy, hogy kerüljön az üvegbe a vanília-darabokból is. A tetejére tartósítószert teszek, és rácsavarom az üveg fedelét vagy befőzési fóliát szorítok rá. Ezután a betöltött üvegek nedves dunsztba kerülnek, majd kihűlés után a végleges helyükre teszem őket.

A nedves dunsztolásról...
Egy nagy fazék aljára (újság)papírt helyezek, erre állítom az elkészült üvegeket. Az üvegek közé is teszek papírt - ez a "bélelés" azért szükséges, hogy dunsztolás közben ne koccanhassanak, repedhessenek az üvegek. Az edényt megtöltöm annyi vízzel, amennyi a benne álló üvegeket kb. 2/3-3/4 arányban ellepi. Lassú tűzön, jól záródó fedő alatt, addig gőzölöm a befőtteket, amíg a víz láthatóan, gyengén forr és az üvegek belsejében buborékok képződnek. Ekkor a tűzhelyet elzárom és a gőzölő edényben hagyom kihűlni a befőtteket.

A gőzölő edény befedése fontos: ha a fazék nem elég magas és az üvegek kilógnának kissé belőle, akkor a saját fedele helyett használhatunk egy ugyanolyan átmérőjű, másik edényt is. Csak fordítsuk fejjel lefelé és így illesszük a gőzölő edényre, máris kész a rögtönzött fedőnk. :)
Nedves dunsztolásnál elvileg nem szükséges a befőtthöz tartósítószert használni, ettől függetlenül én mindig teszek bele egy keveset. A kérdésről döntsön mindenki belátása szerint. :)

Más fűszerekkel is ízesíthető a barack. Ha üvegenként különböző fűszert használok, akkor a szirupot a vanília nélkül főzöm meg. Az üveg betöltése után beleteszek néhány kisebb fahéjdarabot, szegfűszeget vagy vaníliahüvely-darabkát, ezután öntöm fel a cukorsziruppal és fedem be. A fűszereknek a nedves gőzölés (és majd az állás-érésidő) alatt van még idejük kiengedni aromáikat. A fahéj és a szegfűszeg erősebb ízű fűszerek, bánjunk óvatosan az adagolásukkal! 1-2 darabka bőven elegendő üvegenként.

Hozzávalók: érett, de még kemény, magvaváló barack, aszkorbinsav, cukor, víz, vanília, tartósítószer.
A felöntőlé/cukorszirup arányai: 1 liter vízhez, 35-40 dkg kristálycukor és kb. 5-6 cm vaníliarúd szükséges. 1 l vízből készült szirup 4-5 db 7 dl-es üveg felöntéséhez elegendő.

A recept a Kifőztük magazin 6. számában is megjelent. Az újságo(ka)t letöltheted te is, ingyen, pdf formátumban!

Tovább olvasom...

Karalábé-krémleves

Sokáig egyáltalán nem főztem karalábéból levest, pedig nagyon finom, ráadásul egyszerű alapanyagokból, egyszerűen elkészíthető. Az első kóstolás után megszületett a saját változatom is, amivel már találkozhattatok, ha letöltöttétek a Kifőztük magazin 6. számát.

A karalábékat megmosom, meghámozom, majd apró kockákra vágom, a vöröshagymát héjától megfosztom és felaprítom. A vajat és az olajat egy edényben felhevítem, hozzáadom a vöröshagymát és megpirítom. A karalábékockákat a hagymához adom és rövid ideig, néhányszor átkeverve, együtt párolom. A zöldségeket felöntöm egy liter húslevessel (vagy vízzel), ételízesítővel, sóval és borssal ízesítem. Fedő alatt puhára főzöm. A levest botmixerrel pépesítem, ezután tejjel a kívánt állagúra hígítom, és tejföllel gazdagítom. Szükség esetén ilyenkor még ízesítem.

A pirított, fűszeres kenyérkockákhoz a kenyeret kisebb kockákra vágom és sütőben, 200 fokon, ízlés szerint megpirítom. Időnként átkeverem, hogy egyenletesen piruljanak. Egy serpenyőben vajat melegítek kevés olajjal. A petrezselymet felaprítom, a fokhagymát a kés pengéjével összenyomom, majd azt is apróra vágom. A zöldfűszert és a fokhagymát a vajhoz adom, addig hevítem együtt, amíg a fokhagyma éppen illatozni kezd. Belecsorgatok egy kevés extra szűz olívaolajat is (ez elhagyható, ha valaki nem szereti). Ezzel már nem hevítem tovább, csak elkeverem és a még forró kenyérkockákat beleforgatom.
Tálaláskor a kenyérkockákat a levesre szórom vagy egy tálkában kínálom a leves mellé.

Hozzávalók...
...a leveshez: 4 db (kb. 1 kg) karalábé, 2 dkg vaj, 1 evőkanál olaj, 1 kisebb fej vöröshagyma, 1 l húsleveslé/víz, vegamix vagy egyéb ételízesítő/leveskocka, só, bors, kb. 2 dl tej, kb. 2 evőkanál tejföl;
...a levesbetéthez: 8 szelet toast kenyér, néhány szál petrezselyemzöld, 2-3 gerezd fokhagyma, 4-5 dkg vaj, kevés olaj és olívaolaj.

Tovább olvasom...

Zöldborsófőzelék

Nem szoktam borsófőzeléket készíteni, mert a nagylányom a borsót hol szereti, hol nem annyira. Most is csak Kata húgom kedvéért jártam utána, hogyan készül a "nagyipari" borsófőzelék. A recept nagyjából így hangzott: "fagyasztott borsó vízbe, só+cukor+esetleg vegeta, tejjel felönt, rántással sűrít".

Nahh, stimmel minden? :D

Nálam a fentiek alapján így készült: a fagyasztott zöldborsót (saját termés, itt már megdőlt az "autentikus" változat :D) egy edénybe tettem, majd felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Megsóztam, vegamixet szórtam rá, és fedő alatt majdnem puhára főztem.

Amikor már éreztem a finom zöldborsóillatot és a szemek is ráncossá váltak, felöntöttem tejjel és megcukroztam. Miközben lassú tűzön hagytam tovább főni, az olajból és a lisztből világos rántást készítettem. (Amíg a rántás elkészült, nekem puha is lett a borsóm, de ez borsófüggő, érdemes kóstolni.) A tejes főzővízből mertem a rántáshoz, csomómentesre dolgoztam vele, végül belekevertem a főzelékbe. Még egy kóstolás (itt ha szükséges, jöhet egy kevés só, csipetnyi cukor), megvártam míg újra felforr és készen is lett.
Sajtos sült virslivel ettük, azt hiszem, a menzán főtt virsli járhatott hozzá... (?) Ééés puff neki, mindkét lánykám 2x kért belőle. :)))

Belekerültek: 450 g zsenge mirelit zöldborsó, víz amennyi ellepi (1-2 dl), só, 1 evőkanál vegamix (vagy vegeta), 2,5 dl tej, 2-3 evőkanál cukor, 3 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt.
A folyadékmennyiséget természetesen ízlés szerint lehet igazítani, hogy hígabb, vagy sűrűbb főzeléket kapjunk.

Húúúgi, remélem, ez lesz az. :)

Tovább olvasom...

Kenyérlángos 1 óra alatt

Gyorsan, valami finomat! :))

Nemrég felfedeztem egy újfajta élesztőt - én csak nemrég, de ettől még lehet, hogy abszolút nem új termékről van szó. Vettem 2 zacskóval, gondoltam, alkalomadtán kipróbálom. Tegnap eljött az idő: kenyérlángost készültem sütni és úgy döntöttem, expressz fogom. Ez persze vicc, hiszen igazán expressz akkor lett volna, ha már eleve van főtt burgonyám hozzá, vagy esetleg burgonyapehellyel készítem, illetve akár el is hagyhattam volna, mint szepy a Kifőztük 5. számában, de nekem krumplis pompos kellett és pont.

Így aztán valamikor délután megfőztem két kisebb krumplit, majd leszűrtem, összetörtem és kihűtöttem. Amikor pedig a férjem jelezte, hogy ő bizony elindult hazafelé, elővettem a mérleget, alapanyagokat és nekiugrottam a munkának.

A lisztet a mixer táljába mértem, hozzászórtam az expressz élesztőt, elkevertem a lisztben. Beletettem a kihűlt tört burgonyát, majd sót, csipetnyi cukrot adtam hozzá, és kevés langyos vízzel elkevertem. Ezután a tálat a helyére illesztettem és a víz kortyonkénti adagolása mellett elkezdtem dagasztatni a géppel. Amikor már összeállt, hozzáadtam egy evőkanál olajat, azt is beledolgoztattam a tésztába. Kissé még tapadós, lágyabb, de szépen kidolgozott tésztát kaptam eredményül.
A sütőt bekapcsoltam 200-210 °C-ra. A megdagasztott tésztát lisztezett deszkára borítottam, gömbölyítettem, majd a tepsi méretére nyújtottam. A levehető oldalú tepsibe sütőpapírt szorítottam és belehelyeztem a tésztát. Körben megigazítottam, hogy kitöltse a formát, majd hagytam 15 percig pihenni. Ezután a sütőbe tettem és kb. 10 perc alatt elősütöttem.

Amíg a tészta pihent, majd "elősült", a rátéteket felszeleteltem. A füstölt szalonnát felkockáztam, zsírját kisütöttem (fehér szalonnám volt csak itthon: megfelelt, de húsossal finomabb). A tejfölt reszelt fokhagymával és egy evőkanálnyi szalonnazsírral elkevertem. Az elősütött tésztát vastagon megkentem a tejföllel, rászórtam a kisütött szalonnát, a kolbászt és a hagymát, majd visszatoltam a sütőbe. Addig sütöttem, míg a tejföl kissé színt kapott.

Csoda finom lett. A tészta szerintem szép lett, kellően megkelt, és ami a lényeg: ha a fotózgatást, komótos előkészülést és persze a tört krumplival történő vacakolást - ezek ugye nem feltétlenül szerves elemei egy keltnek :D - leszámítom, másfél óra alatt morzsája sem maradt a vacsoránknak. Hagyományos élesztővel ennyi idő jóformán az első kelesztéshez kell.
Nekem tetszik. :) Azt, hogy mi minden van egy ilyen élesztőben, inkább nem akarom tudni :D, de alkalmanként, egy-egy gyors pizzához vagy hasonló finomsághoz, nekem meg fog felelni.

Hozzávalók (kb. 25x35 cm-es tepsihez)...
...a tésztához: 37,5 dkg kenyérliszt (vagy 25 dkg sima liszt és 12,5 dkg rétesliszt), 1 csomag Dr. Oetker expressz élesztő, 15 dkg főtt, áttört és kihűtött krumpli, 10 g só, csipet cukor, kb. 2,2 dl langyos víz, 1 evőkanál olaj;
...a feltéthez: 250-300 g tejföl, 2 gerezd fokhagyma (vagy ízlés szerint), ízlés szerinti mennyiségben: hagyma, pirított szalonnakocka, esetünkben füstölt kolbász, de lehet rátenni pl. reszelt sajtot stb.

A recept természetesen hagyományos élesztőre is áll, de akkor keleszteni kell a tésztát. Friss élesztőből kb. 2 dkg-ot használnék ehhez az adaghoz, illetve egy kissé módosított arányú tésztarecept ITT.

Tovább olvasom...

Kekszes almás szelet

Egy villám jóvoltából adódó, néhány napos kényszer-netszünet után, íme újra itt. :)
Most egy kevéssé megerőltető recept következik, azt hiszem, nagyjából mindenki ismeri is ezt a sütit. Én meggyel jobban szeretem, de a kertben az almafa elkezdte potyogtatni a termését (lehet, hogy megérett? :O), így most maradtam az alap változatnál.

Az almákat megpucoltam, negyedekre vágtam, magházukat eltávolítottam és a gyümölcsöt vékonyra szeleteltem. Egy evőkanálnyi vajon, némi cukorral, félig megpároltam. Közben a vizet és az almalét elkevertem, feloldottam benne a vaníliás pudingport, majd a megpárolt almára öntöttem. Forrásig főztem - ezalatt a tejes színű pudingos keverék fényesebbé, élénkebb színűvé válik.

Míg az almás puding elkészült, szögletes háztartási kekszet sorakoztattam egymás mellé egy rétegben. Állítható szögletes keretet igazítottam hozzá, majd rátöltöttem az elkészült, forró, almás pudingot. A tetejét ismét keksszel raktam ki. Hagytam, hogy a kekszek kissé hozzákössenek a pudinghoz (kb. 1 óra), majd bevontam, egy kevés olajjal elkevert, olvasztott csokoládéval a tetejét. Behűtve szeleteltem.

Valójában nincs rá bevált receptem, ha sok az alma, akkor kevesebb pudingba ágyazom, ha kevés, többe. A pudingpor-folyadék aránya is az almától függ, ha sok levet ereszt, akkor kevesebb lébe kerül a pudingpor...és fordítva.

Mindig szemre készítem, most éppen az alábbiakból: 6 közepes-nagyobb alma, 2 dkg vaj, 4 evőkanál nádcukor, 2,5 dl víz, 2,5 dl almalé, 2 csomag vaníliás pudingpor, 200-250 g háztartási keksz, 10 dkg étcsokoládé, 1 evőkanál olaj.

Tovább olvasom...

Rántott csirke, sült krumpli

Rántott hús? A legegyszerűbb ételek egyike, én mégis utálom készíteni, így csak nagyon ritkán szánom rá magam. Olykor azonban "muszáj", és ha éppen nem népes vendégseregre készülök, akkor nem szeletelgetek, hanem a zacskós módszerrel csalok a munkán.
Velem szemben a nővérem a 2 centi átmérőjű gombafejeket is -hozzám képest- lelkesen, egyesével panírozgatja, aminek már a látványától is csordogálni kezd a verejték a hátamon. Leírom az egyszerűsített változatot, neki ajánlva, hátha egyszer elfogy majd a türelme... :))

A csirkemellet felkockázom, 1-2 falatos kis kockákra, majd enyhén megsózom, borsozom a húst. Egy zacskóba lisztet, egy másikba zsemlemorzsát (szezámmagos/zöldfűszeres/akármilyen morzsát) teszek, egy tányérban egy kevés sóval (na meg egy villával) felverem a tojásokat. A húsból néhány kockát a lisztes zacskóba teszek, a száját a kezemmel összeszorítom és felrázom - egészen addig rázom, amíg az összes húskocka csupa-csupa liszt lesz. Átrakosgatom őket a tojásba, megforgatom őket, majd következik a zsemlemorzsás zacskó és a risza. Ééés: mehet a forró olajba.

Ugyanezzel a módszerrel készítem a rántott karfiolt, apróbb gombát és a hagymakarikát is.

A lánykáim szeretik az ilyen kis kézbe vehető falatokat és néha nekünk is jól esik így velük enni. Kiülni a szaletli alá, kézzel falatozni. Sült krumplival, majonézbe/ketchupba tunkolni vagy koviubit ropogtatni mellé. Na és persze egy jó hideg sör sem hiányozhat. :))

Hozzávalók (3-4 adag): 1 nagyobb filézett csirkemell, só, bors, liszt, 3-4 tojás, zsemlemorzsa, valamint fejenként 2 közepes burgonya a körethez.

Tovább olvasom...

Cukkinifőzelék

A tökfőzeléket megeszem...talán még szeretem is, de hogy én főzzem meg? Szerintem még életemben eszembe nem jutott. Ami tányérra kerül, egy évben 1-2 alkalommal, az anyum konyhájából vándorol hozzám. Nem is tartok főzőtököt, szerintem venni soha nem vettem, ellenben cukkini mindig van a kertben. Olykor egyikük-másikuk elég jól elrejtőzik, és legközelebb (másnap, max. harmadnap :S) már bitang méretben settenkednek elő a levelek alól. Nos, ilyenkor készül belőle leves vagy a télre gondolva bekerül a fagyasztóba. Most az előbbi éppen "készleten" volt, utóbbihoz hirtelen soknak tűnt a leszedett termés, így főzelékre adtam a fejem. Végül nem bántam meg: kisebbem olyan jóízűen kanalazgatta befelé, mintha életem főművét tálaltam volna fel neki. :)

A cukkinit megmostam, héját lehámoztam. Kisebb darabokra vágtam és a belső, szivacsos, magokkal teli résztől is megfosztottam, ezután tökgyalun legyalultam. A hagymát megtisztítottam és nagyon apró kockákra vágtam.
Egy nagyobb lábosban, vaj és olaj keverékén, megpároltam a hagymát, majd hozzáadtam a cukkinit, kissé megsóztam és néhányszor átkeverve párolni kezdtem. Amikor már engedett egy kevés levet, felöntöttem a tej felével, aprított kaprot szórtam rá és puhára (de nem szét-) főztem. A maradék tejben elkevertem az étkezési keményítőt, amit a kikevert tejföllel együtt a puha cukkinihez adtam. Megkóstoltam, sóval, pici borssal és némi citromlével igazítottam az ízén. Újraforrásig főztem.
Energiatakarékossági (az én energiámról van szó :D) okokból egyszerű sült csirkével ettük, de szerintem fasírttal az igazi.

Hozzávalók: egy óriáscukkini (helyett lehet két "simán nagy" :) is, nekem 85 dkg volt a tisztított, gyalult mennyiség), 1 nagyobb vöröshagyma, 1-2 kanálnyi vaj és olaj, 2 dl tej, 1 halmos evőkanál étkezési keményítő, 170 g (vagy egy kis pohár) tejföl, só, bors, ízlés szerint aprított kapor (fagyasztottat használtam), citromlé (helyette megfelel az ecet is, de aki nem szereti, el is hagyhatja).

Tovább olvasom...

Csemegeuborka

Uborkából általában vegyes savanyúságot teszek el, dinnyével és gyöngyhagymával, most azonban apum a piacról csak uborkát hozott, így a kedvenc recept várat magára - még úgy egy hétig. Kapros csemegeuborkának raktam be - ez a lánykám kedvence, de persze azt nem tudja, hogy kapor is van benne. :))

Az uborkát megmostam, majd az alapanyagokból felöntőlevet készítettem. Ehhez a cukrot, ecetet, fűszereket a vízbe tettem, felforraltam, és lassú tűzön gyöngyöztettem úgy negyed óráig.

Alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe rendeztem a megtisztított uborkákat, ezután a forró, ecetes lével felöntöttem őket. Tetejükre egy kevés tartósítószer került, végül befőzési fóliával lezártam az üvegeket. Alaposan bebugyolálva kerültek a száraz dunsztba, majd kihűlés után a végleges helyükre tettem a savanyúságokat.

Hozzávalók 6x7 dl-es üveg savanyúsághoz...
...a felöntőléhez: 1,5 liter víz, 4,5 dl ecet (10%), 25 dkg cukor (vagy ízlés szerint), 2 dkg só, 1-1 csapott teáskanál mustármag, egész feketebors és egész kömény, 1/2 teáskanál koriander, 7-8 babérlevél, ízlés szerint aprított kapor - legjobb a zsenge, ami nekem már nincs, így a fagyasztóból használtam 10 púpos teáskanállal tettem bele;
...továbbá: kb. 2,5 kg apró (10 cm alatti) uborka, tartósítószer.

Tovább olvasom...

Cukrozott mandula

A cukrozott mandula szuper nass, a mostanában állandósult szürkeségben (vagy éppen a ma reggeli "októberi" ködben) pedig igazán aktuális is. A készen kapható szeletelt vagy szilánkos változatból nagyon finom levesbetét készíthető.

A levesbetéthez a (teflon bevonatú) serpenyőt nagy lángon felforrósítom, majd beleszórom a mandulaszeleteket. Hajlamos gyorsan megégni, ezért nem szabad magára hagyni és a serpenyőt rázogatva forgatni kell benne a szeleteket. Amikor már eléri az ízlésemnek megfelelő színt, a lángot leveszem, kristálycukorral szórom meg és az ujjaimat vízbe mártva vizet spriccelek rá (lehet permetezni is, ha éppen akad a kezünk ügyébe egy erre alkalmas eszköz). Ekkor már egy keverőlapáttal/fakanállal (is) kevergetem, igyekszem nem jobban összetörni a mandulát, mint amennyire már töredezett, de a cukor olykor letapad, így szükséges a lapát, hogy leoperáljam a serpenyőről.

A víz segít a cukrot ráragasztani a mandulára, így egészen addig permetezem az elegyet, míg az összes (de legalábbis a nagy többség) cukorszemcse megtalálja a helyét a mandulákon. A lángon időközben lehet állítani, de csak óvatosan, mert nem cél az odaégetés. :)
Amikor elkészül, egy tálcára sütőpapírt/zsírpapírt helyezek és erre borítom a cukrozott mandulát. Itt hagyom kihűlni, végül felhasználásig jól záródó dobozba teszem. Nagyon finom gyümölcsből készült krémlevesekben vagy desszertek díszítéseként.

A nassolásra szánt változat némi előkészítést igényel. Az egész magok barna héját úgy távolítom el, hogy egy kis lábasban vizet forralok (megteszi a vízforraló is) és a lobogó vízbe teszem a még héjas, egész mandulát. Nem kell főzni, csak hagyni a forró vízben állni úgy 3-5 percig. Ezután egy szűrő segítségével leszűröm, majd egyesével meghámozom a mandulákat. Abszolút nem nehéz, enyhe nyomással kicsusszan a héjból a hófehér mag. Papírtörölközőre teszem és hagyom megszáradni.

Száradás után ugyanúgy készül, mint a szeletelt változat, csak kicsit munkásabb, mert a szemek nem pirulnak egyenletesen a serpenyőben, így folyamatosan rázogatni kell pirítás közben. A cukorhoz őrölt fahéjat keverek, ezzel "vonom be", de mielőtt lezárom a tűzhelyet, egy jó csipetnyi (már fahéjmentes) cukorral is meghintem.

Sütőpapíron elterítve hűtöm ki, jól záródó dobozban tartom - ha egyáltalán eljut odáig. :)))

Hozzávalók...
...a szeletelt változathoz (4-8 adag leveshez/desszerthez): 5 dkg szeletelt mandula vagy mandulaszilánk, kb. 8 dkg cukor, víz;
...a fahéjas nasshoz (1 adag): 5 dkg egész mandula, kb. 5 dkg cukor, fél-egy (csapott) teáskanálnyi őrölt fahéj, víz.

Tovább olvasom...