Halászlé

Egy karácsonyi recept, ami még nem került fel a blogra, így itt az ideje. Jobb későn... :)
Halászlét elég sűrűn készítek az utóbbi években, a férjem gyakran jár pecázni, így nyaranta többször kerül bográcsba a zsákmány. Bár én nem kimondottan rajongok az úszó, vízben élő lényekért, alkalmanként, kevés hallal és szigorúan tej- és ikramentesen, én is szívesen fogyasztom ezt a levest. A novemberi utolsó lógatás eredménye, egy cca. 3 kg-os tükörponty került most a fazékba. Mínusz néhány szelet, amit szenteste kirántottam, plusz néhány kárász és keszeg.

Az apróhalat és a szeletnek nem alkalmas halalkatrészeket vízzel felöntve, némi só, vöröshagyma, paradicsom és paprika társaságában - lassú tűzön - főzöm egészen addig, amíg a halhús leválik a csontokról. Ekkor kicsontozom és a vele főtt zöldségekkel együtt, halpasszírozón kétszer átpasszírozom. Eddig a pontig elkészíthető:
- frissen,
- a fogyasztás előtti napon,
- vagy akár hetekkel korábban (a hal kifogásakor) is, hiszen ez az alaplé remekül fagyasztható.

Az alaplevet újra tűzre teszem, ha szükséges, vízzel hígítom (én jó sűrűre szoktam hagyni). Amikor már elég meleg a lé, belekerül az őrölt édes (és esetleg csípős) fűszerpaprika, továbbá ízlés szerint paprikakrémek. Felforralom és mehetnek is bele az előre besózott halszeletek, valamint a tej és/vagy ikra. Lassú tűzön hagyom tovább főni, 10 perc után a tűzhelyet elzárom és már tálalható is.

Hozzávalók (kb. 8 személyre): kb. 1,5 kg alaplébe való hal (keszeg, kárász, fej, farok...), kb. 1,5 kg halszelet (pl. ponty), ha van: haltej/ikra, 2 db paprika, 3 db paradicsom, 4-5 nagyobb fej vöröshagyma, só, őrölt fűszerpaprika, paprikakrémek (házi vagy Csemege Arany, Erős Pista). Esetleg 1-2 halászlékocka is mehet bele, ha nem lenne elég tartalmas az alaplé.

Tovább olvasom...

Gesztenyés-narancsos pohárkrém

Ezt a könnyű pohárkrémet készítettem szilveszterre és szerintem nagyon finom lett. Került bele a mézesemből is, ami szuper volt benne frissen-ropogósan, illetve később is, amikor már átpuhult a krémtől. Így voltaképpen elkészítés után akár azonnal fogyasztható, de egy nap múlva, összeérve is tökéletes.

Minden pohár aljára egy-egy nagyobb kekszet törtem-morzsoltam. A mascarponét tetemes mennyiségű narancslekvárral és némi narancslével összeturmixoltam - én szándékosan savanykásra készítettem, de természetesen kerülhet bele egy kis porcukor vagy méz. Ezt a narancsos krémet elosztottam a poharakba, majd a krémet egy réteg áttört (pl. fokhagymanyomón vagy reszelőn) gesztenyepüré követte. Így kerültek a hűtőbe, végül fogyasztás előtt - frissen - tejszínhabot nyomtam a tetejükre.

Hozzávalók 6 adaghoz: 6 db nagyobb mézeskeksz (készen kapható változatban pl. mese keksz), 250 g mascarpone, 8-9 jó nagy evőkanál narancslekvár (ízlés szerint), 0,5-1 dl frissen facsart vagy 100% narancslé, 250 g gesztenyepüré, tejszínhab (2 dl tejszín felverve egy teáskanál cukorral), ha szükséges: porcukor vagy méz a krém édesítéséhez.

Tovább olvasom...

Szülinapi gyümölcstorta

Nem szoktam reklámozni, de bizony én is öregszem. :)
A tortákat illetően szomorú gyerekkorom :P volt - szinte sohasem kaptam. Ez a hátránya, ha az ember születésnapja piros betűs, az anyja pedig nem süt. A férjem éppen ezért gondosan ügyel, hogy minden évben időben megrendelje a tortámat, elmegy érte, rejtegeti, aztán nagy örömmel átnyújtja - és csalódottan látja, hogy nem jött be. Elvileg jó, mert joghurtos/gyümölcsös/túrókrémes/puncsos/ilyen-olyan, gyakorlatilag pedig gáz, mert nem finom. Ősszel aztán valamikor még az ő szülinapja körül feldobtam a labdát, hogy mi lenne, ha ő sütne nekem egyet...
...és lecsapta! Íme, bemutatom a nem(nagyon)sütős-nem(nagyon)főzős férjem első tortáját! Szerintem szééép! :)

Persze a recept nem ment fejből, de szó nélkül csinálta, amit mondtam. Piskótát sütött, pudingot főzött, díszített, sőt, a gyümölcskocsonya szebben sikerült neki, mint nekem szokott. :)

...és a lényeg: finom volt! Felbontás után szinte azonnal elfogyott. A férjemnek sikerült az, ami az utóbbi 5-6 évben a helyi legjobb cukrásznak nem: finom tortát készített. :P
A nagylányom le is adta a megrendelést: ilyet kér a szülinapjára...az apjától. :))

Amiből készült...
...a piskóta: 3 tojás, csipet só, 1 evőkanál forró víz, 4 evőkanál kristálycukor, 5 evőkanál liszt;
...a puding: 1 csomag főzős vaníliás puding, fél liter tej, 4 evőkanál cukor;
...továbbá: őszibarackbefőtt, meggybefőtt (vagy ízlés szerint gyümölcs), valamint 1 csomag gyümölcskocsonyapor előírás szerint elkészítve.

Tovább olvasom...

Mogyorós biscotti

Jade biscottijára vetettem szemet még tavaly ;) az adventi készülődés közepén - azt ígérte, hogy nem fog beletörni a fogam, így nagy bátran felvettem a listámra. Kisebb módosítással készítettem, remek lett a végeredmény.

Az olvasztott vajat összekevertem a cukorral, mézzel és vaníliakivonattal. Hozzáadtam a pirított, héjától megfosztott és egy sodrófa segítségével összetört mogyorót, valamint a tojásokat. Belekevertem a sütőporral és sóval elkevert lisztet is, majd a hűtőbe tettem kb. fél órára. Ezután a tésztát négyfelé osztottam, enyhén lisztezett felülten rudakat formáltam belőlük. 170-180 °C-ra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 25-30 percen keresztül sültek, míg éppen színesedni kezdtek.
Rácsra téve hagytam őket hűlni úgy 30 percig, majd egy kenyérszeletelő késsel ujjnyi vékony szeleteket vágtam belőlük. Ezeket a szeleteket visszaraktam a tepsire, és visszatoltam a sütőbe: kb. 160 °C-on sültek-száradtak újabb 20 percig - a sütés vége felé egyszer megfordítottam a szeleteket a tepsiben.

Judith, köszönöm a receptet! :) 

Ha nem akartok megállni az alapreceptnél, remek cantuccini/biscotti ízvariációkat találtok szepykénél.

Belekerült: 12 dkg olvasztott vaj, 9 dkg méz, 9 dkg nádcukor (kicsit lehetne édesebb), kortynyi vaníliakivonat, 15 dkg pirított mogyoró, 3 tojás, 1/4 teáskanál só, 35 dkg finomliszt (BL 50), 1,5 teáskanál sütőpor.
Az eredeti recept Jade konyhájában.

Tovább olvasom...

Pezsgős káposzta

Először is: BÚÉK! Remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek, az év vége.
Nálunk gyorsan elmúltak a napok, sőt az egész december. Mivel nagylányom is itthon volt egész hónapban, keveset blogoltam, mások konyhájában is csak elvétve jártam, de mostantól majd igyekszem ismét kicsit többet itt lenni.

szilveszteri vacsora

Nekünk egyszerű szilveszterünk volt: pizsamaparti négyesben. Malacot ettünk, amivel malacom :) volt, mert nem nekem kellett bepácolni, összedobtam egy gyors desszertet, köreteket készítettem, felügyeltem a sültet és más dolgom nem is volt. Családozhattam, pihenhettem. Szuper volt! :) Általában szaftos csülköt sütök szilveszterkor, amihez jó párosítás a hagymás tört burgonya, de most porketta sült, ehhez inkább krumplipürét készítettem. A párolt lilakáposzta azonban most sem maradt el, évkezdő bejegyzésnek ezt a receptet hoztam most.

A párolt káposztát lila és fehér káposztából is készítem, szilveszterre inkább az előbbiből. A káposztát megtisztítom, négybe vágom, illetve ha nagyobb fejet kapok, akkor inkább nyolcba, majd vékonyan felszeletelem. Enyhén sózom. A hagymát is megtisztítom, szintén vékony csíkokra vágom.
Olajat hevítek egy serpenyőben és párolni kezdem a hagymát. Amikor már majdnem kész, megszórom kevés cukorral, és együtt hevítem tovább, amíg a cukor enyhén karamellizálódni kezd. Ráteszem a káposztát, pezsgőt öntök alá (ha "sima" párolt káposzta készül, akkor vizet), megszórom kevés őrölt köménnyel, majd lefedve elkezdem párolni. Időnként megkeverem és addig tartom fedő alatt, amíg a káposzta majdnem teljesen megpuhul. Ekkor ecetet és ízlés szerint még cukrot teszek bele, valamint még egy kevés pezsgőt adok hozzá. Addig párolom, már fedő nélkül, amíg a folyadék (nagy része) elpárolog alóla. Melegen tálalom.

Hozzávalók: 1 fej káposzta (kb. 1,5 kg-os), 1 nagyobb fej vöröshagyma, 2-3 evőkanál olaj, 2-3 evőkanál cukor (+ ízlés szerint), összesen kb. 2 dl pezsgő, ecet (10 %-os, de én szoktam pl. alma- vagy borecettel is ízesíteni), só, kevés őrölt kömény, esetleg kevés őrölt bors.

Tovább olvasom...

Kocsonya

Nemrég szóba került néhány kedves barátosnémmal, hogy ki hogyan is készíti a kocsonyát. Ők meglepődtek, hogy én füstölt hússal, én meglepődtem, hogy ők még csak nem is hallották ezt a változatot.
Őszintén szólva, eddig egyszer kóstoltam olyan kocsonyát, amiben nem volt füstölt hús, de azóta sem vágyom rá. Elhiszem, hogy finom, ha jól van elkészítve, de az, amihez nekem volt "szerencsém", az sajnos "semmilyen" volt. Lányok, íme a füstölt hússal készült kocsonya:

A kocsonyakészítés korán kelős mulatság - feltéve, ha nem éjjel akarja az ember lánya befejezni... Tehát korán (...) felkelek, letisztítom a húst. Ehhez olyan "speciális eszközöket" használok, mint a gázrózsa lángja (az esetlegesen rajta/benne felejtett szőrneműségek lepörköléséhez), ezt megtámogatom egy eldobható borotvával és egy éles késsel (az olyan helyek lecsupaszításához, amelyet a láng csak a saját szőreim árán érne el). Szükségesek még papír kéztörlők, valamint egy tiszta (csak erre vagy ehhez hasonló feladatokra szakosított) körömkefe, amivel szépen lesikálom az egyébként tisztának tűnő bőrt, körmöt, egyéb húsféleségeket.
A gyakorlatban ez úgy fest, hogy megmosom a húst, a gázláng közben folyamatosan ég, a húsról leitatom egy papírtörölközővel a vizet, a lángot magasra veszem, odatartom a szőrös részt, szagolom a pörkölt szőr bűzét, láng le, a húst késsel/borotvával megkapirgálom, lemosom, vizet leitatom, morgok, ha maradt rajta szőr, láng újra fel, újra pörköl stb-stb, míg a hús tiszta nem lesz. Leírva sok, gyakorlatban gyorsan megy. Amint az összes hús tiszta lesz (nekem félálomban, kávé nélkül bő fél óra), beteszem egy nagy fazékba, vizet öntök rá és odateszem főni. Elsőként felforralom, forrni hagyom úgy tíz percig, majd ezt a levet szépen leöntöm a húsról, a húsokat újra átmosom és újra felöntöm, hideg vízzel. A víz mennyisége a hús kb. 2-2,5-szerese, de én mindig kevesebbel főzöm, mert
1) nincs ekkora edényem,
2) a húsból a (khmm) nem túl fogyasztható részeket én a végén nem teszem tányérba, így annak a súlya úgyis lejön.

A hideg vízzel felöntött kocsonyahúsokat újra tűzre teszem. Főzés közben beleteszem az előzőleg megtisztított, egészben hagyott zöldségeket, hozzáadom a borsot. Amíg felforr a víz, szorgalmasan felügyelem, ugyanis amint forrni kezd a lé, a tüzet mérsékelem és ezután egészen kis lángon főzöm végig, fedő nélkül (!), hogy a lé éppen csak gyöngyözzön. Ezután már csak néha nézek rá, olykor belenyúlok egy fakanállal, valamint ha esetleg hab képződik, azt egy kis szűrő segítségével leszedem. Így főzöm úgy 8-10 órán keresztül, amíg a hús leválik a csontról.
Sót csak akkor teszek hozzá, ha szükséges, a főzés vége felé megkóstolom a levet, ha kissé sótlan, teszek hozzá egy keveset, de jóféle házi füstöltségek esetében erre nem valószínű, hogy szükség lesz.

Amikor a hús megfőtt, én nem szoktam ellenőrizni a levet, mert mindig jó, de elvileg próbamennyiséget ki lehet venni, hidegre tenni, és ha megdermed, akkor ok. A tűzhelyet elzárom, a húsokat kiveszem 2-3 tányérra és a levet is hagyom 1 órán keresztül hűlni. Ezután a húsokat szétporciózom, a csülök zsíros részei és a bőr nálam nemigen kerülnek bele, a csontokat is eltávolítom, mindenből (körömből is). Minden tányérba kerül mindenféle húsból, majd a levet lezsírozom és egy textilpelenkával duplán bélelt szűrőn át merem a tányérokba. Ezután hagyom teljesen kihűlni, végül hűtőbe teszem. Ha azonnal nem is, de néhány órán belül tökéletes kocsonya lesz belőle.
Nem környezetkímélő, de praktikus megoldásként én könnyű műanyag tányérokba porciózom a kocsonyát, így könnyen szállítható is (ha vinnénk a munkába belőle), jól tárolható a hűtőszekrényben, plusz gyönyörűen tányérra lehet borítani belőle a megdermedt kocsonyánkat.

Hozzávalók: 2 kg sertés kocsonyahús (nálam bőr, köröm), 1 nagyobb (1,5 kg) füstölt csülök (ha házi füstölés, akkor nem árt előző nap beáztatni), 1 nagyobb fej vöröshagyma, 1 egész fej fokhagyma, ízlés szerint vegyes zöldségek (most 1 kisebb zellergumó, 1 szál fehérrépa, 4 szál sárgarépa - ennél lehet kevesebbet is használni, sőt van, aki egyáltalán nem tesz zöldséget bele), szükség esetén kevés só, 1 csapott evőkanál egész fekete bors - mindezt 5 liter vízben főztem meg. 8 adag kocsonya lett belőle (adagonként kb. fél kg).

UI: A füstölt hús mennyisége tetszőleges, én sokat teszek hozzá (a húsmennyiség kb. fele füstölt szokott lenni), mert így szeretjük, de lehet kevesebbel is készíteni.
UI2: Időközben megnyugtattam magam, hogy szepyke is füstölt hússal készíti a kocsonyát, igaz ő egy hadseregnek. :)))

Tovább olvasom...

Ropogós mézeskeksz

Nálunk a mézes ropog. Évekig kísérleteztem a különféle mézeskalácsok, -puszedlik elfogadtatásával, a család nem igazán kultiválta. Idén nekigyürkőztem, hogy még egy utolsó kísérletet tegyek. Bejött. Az elmúlt bő hónap alatt már az ötödik adag kopik belőle, a lányaim imádják. Sőt, ez a keksz még a "mézallergiás", "fúj, méééz!" nővéremnek is ízlik. :)

Nagyon egyszerű elkészíteni: a mézet a margarinnal és a cukorral összeolvasztom. Elég addig melegíteni, amíg a margarin tömb (nem szoktam feldarabolni, max. 2-3 nagyobb darabba) szépen megolvad. Olvasztás után beleteszem a vaníliarúd kikapart magjait (lehet a magokkal együtt is melegíteni, de én mindig kifelejtem :D) és hűlni hagyom - nem sokáig, csak amíg a száraz hozzávalókat kimérem. Ezek a: liszt, tejpor, szódabikarbóna, só, kakaópor, fűszerek, aszkorbinsav. Alaposan összekeverem a szárazakat és egy mélyedést csinálok a közepébe. A még meleg, mézes-margarinos keverékbe beleütöm a tojást, elkeverem benne és az előkészített mélyedésbe töltöm. Ezután egy egyszerű evőkanállal összekeverem az egészet, amíg egy ragacsos masszát kapok. Ekkor még két részletben hozzáadok 5-5 dkg lisztet - minden különösebb gyúrás nélkül, csak a kanállal el lehet dolgozni a tésztát, ha nem akarna sikerülni, akkor valószínűleg túlságosan lehűlt a méz, ilyenkor kézzel kell kicsit megdolgozni.

Folpackkal letakarva, 2 órán keresztül, pihenni hagyom a konyhapulton. Ezután kiveszem a tálból és lisztezett felületen kissé átgyúrom a tésztát, ekkor már nem szabad ragadnia, könnyen gyúrható, homogén tésztának kell lennie. A tésztát elfelezem és gombócokká igazítom. A sütőt előmelegítem 200 °C-ra, 2 tepsit kibélelek sütőpapírral.

Lisztezett felületen kinyújtom az első gombócot. Nem kell nagyon alálisztezni, inkább érdemes folyamatosan figyelni és igazítani a lisztezésen. Igyekezve minél egyenletesebben, kb. 2-3 mm-esre nyújtom, majd formákra kiszúrom a tésztát, illetve legutóbb, a szepyangyaltól :)) ajándékba kapott, spéci nyújtófámmal is készítettem kekszeket. 

Előmelegített sütőben sütöm - itt van a legnagyobb bukáslehetőség, ugyanis a sütiket aranybarnára kell sütni és éppen egy hajszállal azelőtt kell kivenni a sütőből, hogy a szélük barnulni kezdene, majd aztán ripsz-ropsz megégnének. Ez mérettől függően kb. 6-7 perc - érdemes arra odafigyelni, hogy egy tepsiben mindig egyforma kiszúrt minták legyenek, így egyformán is sülnek. Kicsit a tepsiben hagyom hűlni, majd rácsra téve teljesen kihűtöm a kész kekszeket, végül zárható dobozban tartom fogyasztásig.
A tésztamaradékokat először a második gombóchoz, majd később magukban összegyúrva újra kinyújtom és szaggatom, amíg elfogy. Nagyon kiadós, mérettől függően kb. 120 keksz is születhet ennyi tésztából.

Ezek a szép, mintás kekszek nem jöhettek volna létre, ha nincs szepyke! :)) Köszönöm!

Hozzávalók: 15 dkg margarin/vaj*, 10 dkg méz**, 20 dkg kristálycukor (lehet felesben nádcukorral is), 1 kis rúd vanília magjai, 1 egész tojás, 35 dkg + 2x5 dkg finomliszt (tehát összesen 45 dkg), 3 dkg tejpor***, 1,5 teáskanál szódabikarbóna (7-8 g, ne legyen több), fél teáskanál/késhegynyi só (2 g), 2 teáskanál őrölt fahéj (6 g), fél teáskanál kakaópor (2 g), 1 teáskanál őrölt szegfűszeg (3 g), 1/4 teáskanál/késhegynyi aszkorbinsav (1-2 g), valamint még egy kevés liszt a nyújtáshoz.

* vajjal is nyugodtan elkészíthető, de margarinnal (mintha) egy picit jobb (lenne) az eredmény

** többfélét próbáltam, jó az akác vagy a virágméz, de készülhet különlegesebb mézből is

*** érdemes átszitálni, mert hajlamos csomós maradni

Tovább olvasom...