Töltött tojás

Ritkán készítek töltött tojást, bár én és férj szeretjük, a gyerkőcök még nem igazán fedezték fel. Rendszerint valamilyen majonéz-alapú salátával ágyazok meg neki, és mivel nagylányom kukoricasalit kért a szülinapi ebédjéhez, most éppen ez került alá (és ezzel el is árultam, hogy még mindig a gépen található fotókból élek... :D).
Egy ex-kolléganőm anyukájától lestem el ezt a "receptet" - a lényege, hogy nem vajjal és tejföllel keveri ki a tojások sárgáját, hanem ömlesztett sajttal. Finom, egyszerű és jól variálható, na és a közelgő húsvétra is ideális lehet - feltéve, hogy megfizethető lesz az ünnepekkor a tojás. :/

Az elkészítése roppant egyszerű: a tojásokat sós vízben megfőzöm, kihűtöm és megtisztítom. Hosszában félbevágom a főtt tojásokat, sárga közepüket kiveszem, a fehérjéket félreteszem. A sárgáját villával összetöröm, majd elkeverem a sajttal. Sózom, borsozom, mustárt és majonézt keverek hozzá, legvégül valamilyen - nagyon apróra vágott - zöldfűszerrel ízesítem. Ezután habzsákba töltöm és a tojássárgák helyére visszatöltöm a krémet. Kész is...mehet a salátaágyra.

 

➢ A fenti bekezdést visszaolvasva eszembe jutott, hogy a tojásfőzés bizony megérne egy körkérdést. Mert könnyű leírni, hogy elkészítése roppant egyszerű, amikor kezdő háziasszonyoknak (sőt, a nem kezdőknek is) maga a tojás megfőzése is gondot okozhat: a tojást ugyanis általában nem elég keményre főzni, utána meg is kell azt pucolni. :D A megválaszolandó kérdés tehát: hogyan főzzünk tuti, könnyen tisztítható kemény tojást? Minden bizonnyal sok-sok praktika létezik rá, és én ezek közül kábé kettőt-hármat ismerek, így megköszönném, ha az erre járók leírnák a maguk tuti technikáját. :)

Hozzávalók: keményre főtt tojások, 1 tömlős sajt (100 g ömlesztett sajt, pl. camping, medve...), kb. 2 teáskanál mustár, kb. 2 evőkanál majonéz, só, őrölt bors, ízlés szerinti friss fűszer (medvehagyma, snidling, újhagyma, petrezselyem, torma...).
A 100 g sajt kb. 10 tojáshoz elég, kevesebb tojás esetében több tölteléket lehet a tojásba/-ra tölteni.

Tovább olvasom...

Krémes uborkasaláta

Hasonló recept szerepel már a blogon - ez annál sokkal lágyabb ízű és több uborkát tartalmaz. Tortillához és pitához szoktam készíteni, amikor nincs itthon túl nagy választék zöldségekből: az apró, fűszeres húsfalatkákhoz nagyon finom szerintem - bár én magában is nagyon szeretem. :)

Az elkészítése nem valami bonyolult: a kígyóuborkát ha szükséges, meghámozom, a magjait karalábévájóval kiszedem, a húsát lereszelem. A fetát pépesítem, elkeverem a tejföllel és beleforgatom a reszelt uborkát. Borsot csavarok rá és már kész is. Szoktam belevágni olívabogyót, ha éppen meglátok a hűtőben egy bontott üveggel, de anélkül is nagyon finom.

Hozzávalók: 2 kisebb kígyóuborka, 15 dkg feta (vagy hasonló sós, lágy sajt), 10 dkg tejföl, őrölt bors, ízlés szerint olívabogyó.

Tovább olvasom...

Finomfőzelék

Ha már a főzésre nem igazán jut időm, legalább előhalászok néhány korábban készült fotót a gépről. :P Így a minap megtalált és közzétett, tavasz(nyár)váró szederleves után most jön egy újabb színes étel, a finomfőzelék. Menzai múltját nem ecsetelném, éppen elég annyi, hogy kábé 2 hete nyaggatni kezdett a nagylányom, hogy ő bizony finomfőzeléket szeretne enni. Először azt hittem, rosszul hallok, de meggyőzött, hogy tényleg azt szeretné, amiről én gondolom, hogy szeretné és amit úgy egyébként - tudtommal - nem is szeret. Ki érti ezt? Mindegy, elkészült életem talán harmadik finomfőzeléke és mivel megette, sőt anyuköszönömszépenfinomvolt, hát jöjjön a recept is.

A sárgarépát és a karalábét megtisztítottam, majd apróra kockáztam. Egy edényben az olajat felforrósítottam, beletettem a répakockákat és néhány percig pirítottam, pároltam. Hozzáadtam a karalábét is és ezzel együtt tovább pároltam. Újabb néhány perc elteltével rászórtam a fagyott borsót, összeforgattam és egészen addig hagytam együtt párolódni, míg a fagyott borsószemek felmelegedtek. Ekkor rászórtam a lisztet és összeforgattam a zöldségekkel. Felöntöttem a vízzel, elkevertem, majd hozzáadtam a tejet is. 

Sóztam, borsoztam és addig főztem, míg a zöldségek megpuhultak (ideje függ mérettől, a zöldségek zsengeségétől...). A végén tejszínt csorgattam bele, ízlés szerint édesítettem (1-2 evőkanál cukorral), és újraforrásig melegítettem. Ha szükséges, a főzés végén még egy kis keményítővel lehet sűríteni, illetve aki szereti, petrezselyemmel is kiegészítheti az ízét.
Tükörtojással nekünk felnőtteknek is finom volt. :)

Hozzávalók: 3 nagyobb sárgarépa, 2 kisebb karalábé, egy csomag (450 g) mirelit zöldborsó, 2 evőkanál olaj, 3 nagyobb evőkanál liszt, 2 dl víz, 4-5 dl tej, 2 dl tejszín (vagy helyette is tej), só, bors, kevés cukor.

Tovább olvasom...

Szederleves

Közeleg a tavasz, így igencsak aktuálissá vált, hogy az előző évről még a fagyasztóban maradt zöldségeket, gyümölcsöket elhasználjam. A bogyós gyümölcsökből készített ételek élénk színeikkel a nyarat idézik, így a még most is uralkodó borús, szürke napokon különösen jól esik egy ilyen egyszerű, finom leves.

A szedret a vízzel, kevés cukorral és a fűszerekkel együtt tűzre tettem, és a forrástól számítva kb. 15 percig főztem. Ezután a fahéjat kivettem belőle és a levest botmixerrel pépesítettem. Nagyobb lyukú szűrőn megszűrtem a pépet a magoktól, majd újra tűzre téve a keményítővel elkevert tejjel behabartam és vaníliás cukorral tovább édesítettem. Szerintem langyosan és nem túl édesen az igazi. :)
Tetszőlegesen akár szederszemeket is lehet belefőzni, de én legjobban sok-sok (édes) tejszínhabbal vagy babapiskótával szeretem. :)

Hozzávalók: 60-70 dkg szeder (mirelit), 6-7 dl víz, 5 cm fahéj, 3-5 szem kardamom, 2 dl tej, 2 erős evőkanál étkezési keményítő, cukor és/vagy vaníliás cukor a gyümölcs érettségétől és ízléstől függően.

Tovább olvasom...

Gesztenyés és krémes, ostyaképes torta

Már 2 hete hallgatok, okkal: letelt a kismamaság és szokom az új rendszert. :P :)) Munka után nem sok időm jut a főzésre, így csak gyors, egyszerű ételek kerülnek az asztalra - eddig abban reménykedtem, hogy majd hétvégenként kicsit többet tudok ráfordítani, de közben rá kellett jönnöm, hogy lassan itt a tavasz, indulnak a kerti munkák is és bár kertünk éppen nem sok, azért lesz vele teendő. Szóval továbbra sem ígérhetek több csipetet, de egy csipet idő talán mindig jut majd a blogra is. ;P
Amit most hoztam, az egy tortácska: leánykám betöltötte a hatot, az ő kérésére készült ebben a formában. Voltaképpen semmi új nincsen benne, a múltkori gesztenyés krémest szerette volna tortásítva, így azt a receptet dolgoztam át. Ami miatt mégis hozom és mutatom, az a borítás - ezzel a darabbal debütált ugyanis az ostyalapos torta csipetnyi konyhámban. :)

A receptet most hanyagolom is, nagyjából úgy készült, mint süteményként, csak 22-es tortaformában, módosított arányokkal (aki meg szeretné sütni, az elkészítés menetét megtalálja az eredeti receptnél, a torta hozzávalóit pedig beírom itt a bejegyzés végén). Összeállítása tortakeret segítségével történt: a gesztenyés piskótát két lapba vágtam, az egyiket tortatálra helyeztem és szorosan köré igazítottam a keretet. Erre simítottam a sárga krémet (ezután hűtőben hagytam dermedni), majd a gesztenyereszelék és az olvasztott zselatinnal fixált tejszínhab következtek. A tetejére helyeztem a másik fél gesztenyés piskótalapot, amit vékonyan tejszínhabbal húztam át, majd mehetett a frigóba. Dermesztés után kivágtam a keretből és ezután került fel az ostyalap.

Az ostyás tortákról Vikvi blogján találtam nemrégiben információkat, ezúton is köszönöm a leírást! :) Mindaddig fogalmam sem volt róla, hogy zselé fölé és alá kell az ostyalapot helyezni... :D Az ostyát cukrászdában vásároltam, 20 cm átmérőjű, gondolom ez a standard méret, illetve létezik még szögletes formában is. Szerintem érdemes a tortát csak kicsivel (1-2 cm) nagyobbra méretezni, mert díszítés után így mutat igazán jól - de ez ízlés kérdése.

Az ostya felrakásának lényege, hogy zselét kell hidegen (de legalábbis nem forrón) az alapra (esetemben tehát a vékony tejszínrétegre) simítani, erre ráhelyezni az ostyát, majd még egy réteg zselével kell lezárni. A zseléhez én por zselatint használtam, amit vízben duzzasztottam, majd olvadásig melegítettem és hűlni hagytam. Mivel a torta be volt hűtve, amint a zselatin langyosra hűlt, már fel is kentem az alapra - így is szinte azonnal megdermedt. Rásimítottam az ostyát, hagytam 1-2 percig, majd felülről is lekentem. Én szilikonos ecsetet használtam és mivel eléggé sűrűre készítettem, nem sajnáltam róla a zselatint, így nem folyt meg a festék sem és szerintem szép egyenletes lett a felülete - elsőre sokkal rosszabbra számítottam. :) A natúr zselatinnal felrakott ostya viszont szerintem bűn rossz, vékonyabb zselatinréteg esetében lehet, hogy elviselhetőbb, de így én nem ettem meg.
Az ostyalap szélét fixált tejszínhabbal "díszítettem" és a torta oldalát is ezzel húztam át vékonyan.

Hozzávalók (22 cm-es torta)...
...a gesztenyés piskótához: 3 L méretű tojás szétválasztva, 15 dkg cukor, 22 dkg natúr gesztenye, 8 dkg liszt*, 1/2 mokkáskanál sütőpor, pici só;
...a vaníliakrémhez: 6 dl tej, 1 vaníliarúd magjai, ~10 dkg rétesliszt**, 4 L méretű tojás, 15 dkg cukor, 1-2 teáskanál vaníliaeszencia (elhagyható, de kóstolásnál nekem most kellett még hozzá);
...a krém és hab közé: 30 dkg gesztenyepüré;
...a habréteghez és az ostya alá: 4 dl habtejszín*** (30%), 2 evőkanál cukor, 10 g zselatin, 3 evőkanál víz;
...az ostya felrakásához: 25 g zselatin, kb. 10 evőkanál víz, valamint 1 db fotós ostyalap;
...a dekoráláshoz: további 2 dl habtejszín**** (30%), 1 evőkanál cukor, az ostya felrakásánál kimaradt zselatin vagy 5 g zselatin, 1,5 evőkanál víz.
*A piskóta eredetileg lisztmentes, de nem volt itthon elég gesztenyém, így a hiányzó mennyiséget liszttel pótoltam. Liszt nélkül összesen 30 dkg natúr gesztenye szükséges hozzá.

**Nagyon sűrű, masszív vaníliakrémet készítettem - aki könnyebbet szeretne, csökkentse a liszt mennyiségét (mint itt) vagy készítse el a süteménynél leírt változatot.
***A habréteghez nekem kicsit sok lett a tejszínhab, ha az egészet felhasználom, nem fért volna a keretbe a torta - de ez a tortakeret magasságától és persze ízléstől is függ.
****A díszítéstől függően ez lehet, hogy kevés, nekem épp'elég lett.

Tovább olvasom...

St. Honoré torta

Azaz ~szerűség. A tészta-varázs-könyvben néztem ki és mivel éppen aktuálissá vált egy torta, azt készítettem el. Vagyis kábé azt. :)
A torta amolyan összerakom-felfalom desszert, azaz nagyjából az elkészítés után illene azonnal elfogyasztani: az eredeti recept szerint a tölteléke vaníliával és cukorral ízesített tejszínhab (annak, aki ki is tudja mondani: chantilly krém). Mivel mi kicsit pihentettük felvágás előtt, a habot mindenképpen fixálásra ítéltem, emellett a neten néhány főzött krémmel töltött változatot is láttam erre a tortára, így ezt is belevariáltam. A végeredmény egy nagyra nőtt képviselőfánk lett egy kis karamellel a tetején. :)

Alapja egyszerű leveles tészta, amit kb. 2 mm vékonyra nyújtottam, majd finoman benedvesített sütőpapírra emeltem. Ezen szúrtam (vágtam) méretre, úgy 25-26 cm-esre. Villával néhány helyen megszurkáltam és a hűtőszekrénybe tettem pihenni.
Elkészítettem az égetett tésztát: a tejet, vizet, vajat, sót és cukrot forrásig melegítettem, beleszórtam a lisztet, alaposan összekevertem és az edényt továbbra is a tűzön tartva 1-2 percig tovább kevergettem. Ezután egyesével belekevertem a tojásokat - a recept szerinti mennyiség nekem kevés lett, így még egy plusz fehérjét is adtam hozzá.
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Az égetett tésztát habzsákba kanalaztam. A leveles tésztára spirális alakban nyomtam belőle úgy, hogy a tészta pereménél kb. 3 cm-es részt kihagytam. Ezt megkentem egy kevés tejjel kikevert tojássárgával, majd erre is nyomtam az égetett tésztából úgy, hogy körben "peremet" kapjon a torta (nekem nincs nagyobb átmérőjű díszítőcsövem, de akinek van, érdemes azzal készíteni, akkor nem kell sokat körözni a tésztalap szélén :D). Lekentem a tejes tojással és a sütőbe toltam. Légkeveréssel sütöttem kb. 35 percig (ezalatt a sütőt nem nyitottam ki; légkeverés nélkül 200 °C-on kell sütni).

Amíg a torta alapja sült, a maradék égetett tésztából kisebb halmokat nyomtam egy sütőpapíros tepsibe (eredetileg 2 cm átmérőjű, apró gömbökre van szükség, én nagyobbakat készítettem) - ezek tetejét is lekentem, majd a tortalap kisütése után nagyjából 20 perc alatt megsütöttem a kis fánkokat. A tésztákat rácson hűtöttem ki.
A cukorból és a vízből karamellt készítettem. A profiterolok tetejét belemártottam, majd a talpukra állítva hagytam, hogy a karamell rájuk dermedjen. A krémet megfőztem: fél liter tejet a vanília magjaival feltettem a tűzre melegedni. A tojások fehérjét egy kis sóval keményre vertem, a végén hozzáadtam a cukor 1/4 részét is. A sárgákat a maradék cukorral kikevertem, beledolgoztam a lisztet és még egy kis tejet is, ezután folyamatosan kevergetve a forró tejbe csorgattam és besűrítettem. Amikor már megfelelően sűrű lett a sárga krém - lassú tűz fölött - finoman beledolgoztam a keményre vert tojáshabot is. A krém harmadát fánktöltő csővel ellátott habzsákba tettem és ebből töltöttem meg a karamelles profiterolokat (nekem 12 db került a tortára, ennek bő kétszerese lett a tésztából - a kimaradókat nem töltöttem meg). A maradék krémet a tortába simítottam és a megtöltött fánkocskákat - az újra felolvasztott - karamellel ragasztottam a peremére. Hűtőszekrényben hűtöttem ki.

A tejszínt kevés cukorral és a zselatin fixszel felvertem, a kihűlt vaníliás krémre kanalaztam és kakaóporral szórtam meg. A maradék karamellel díszítettem (pókhálóztam :D) a tortát. (A karamell felveszi a nedvességet - a levegőből is, így az ezzel történő munkálatokat érdemes a tálaláshoz minél közelebbi időpontban végezni.)

Nagyon finom, képviselőfánk- és krémes-rajongóknak kötelező egyszer kipróbálni! :)

Hozzávalók...
...az alaphoz: 20 dkg leveles tészta (én a könyv alapján készített gyors leveles tésztát használtam, de a bevált bolti is tökély);
...az égetett tésztához*: 1,25 dl víz, 1,25 dl tej, 10 dkg vaj, csipet só, 2 teáskanál cukor, 15 dkg liszt, 4 egész tojás és egy fehérje;
...a vaníliás krémhez: 5+0,5 dl tej, 1 vanília magjai, 3 egész tojás, pici só, 100 g cukor, 50 g liszt;
...a tejszínhabhoz: 2,5 dl tejszín (30%), 1 evőkanál cukor, fél csomag zselatin fix vagy egyéb fixáló;
...a karamellhez: 20 dkg cukor, 0,5 dl víz;
...a tetejére: 1 tojás sárgája és 1 evőkanál tej keveréke a kenéshez, ét kakaópor a szóráshoz.
*Az égetett tészta mennyisége nekem sok lett, de profiterolnak megsütve, desszertként is megállta a helyét. ;)

Tovább olvasom...

Varázslatos tésztavilág

Számtalan blogon találkozhattatok már Michel Roux: Tésztavarázs sósan és édesen című könyvét méltató bejegyzésekkel. Nos, a könyv néhány hete hozzám is megérkezett - ezúton is köszönöm a T.bálint Könyvkiadónak a megkeresést és a bemutató példány eljuttatását.

Okozott egy kis fejtörést, hogy mit is írjak egy könyvbemutató bejegyzésbe, hiszen én nem olvasok szakácskönyveket. A de legalább gyűjtöm őket sem feltétlenül áll rám, bár közelebb jár az igazsághoz. :D Olyan háziasszony vagyok, aki - ha könyvből süt-főz - a recept neve és a fotó alapján kezd el érdeklődni, és csak ezek miatt olvassa el a receptet. Szóval szégyen és gyalázat, de a szakácskönyveim többségét maximum terjedelmük 5%-ig ismerem.

Nem csak könyveket nem olvasok, de már évek óta nem nézem a hazai gasztrotévét sem, ahol legalább minimális információt szerezhetnék a közismertebb szakácsok munkájáról. Így aztán abszolút nem csoda, hogy Michel Roux neve egészen pontosan semmit nem mondott nekem, amikor tavaly karácsony előtt megjelentek az első sablonbejegyzések.

A könyvről...
Három tésztafélét próbáltam ki: egy keltet, egy linzert és egy levelest. Nos nyilván ennyi kevés ahhoz, hogy tökéletesen képet alkothassak a könyvről - főleg azzal együtt, hogy nem rágtam át magam az egészen -, de azért egy kis betekintést nyertem. Leegyszerűsített véleményem az, hogy a könyv jó. :) Mivel minden kipróbált recepthez úgy álltam hozzá, mintha kezdő lennék (azaz szóról-szóra követtem a lépéseket), így - továbbra is a teljesség igénye nélkül - azt mondanám, hogy nem javaslom anti(szakácskönyv)olvasóknak, rossz memóriával rendelkezőknek és abszolút kezdőknek.

Miért?
Lehet kukacoskodásnak venni és valójában az is, de a könyv tartalmaz néhány tipikus külföldi szakácskönyv hibát. Jól tudom, hogy ezeknek nincs valódi megoldása, ami nagy kár, mert akkor talán átíródna a fő alapanyagokról szóló fejezet és nem 45-ös és 55-ös liszt szerepelne benne - bár ez utóbbinál felajánlja a helyettesítést finom- vagy kenyérlisztre (de ugye ez a kettő sem ugyanaz). Aztán ott van a kedvencem: a negyedik oldal megjegyzései, ahol leírásra kerül egy egyszerű tény, miszerint a könyv légkeveréses sütőre íródott. Na bumm, ha ezt véletlenül nem olvasom el (mert ugye alapból én csak a képeket nézegetem :P), akkor már az első recept megvalósításánál gondjaim adódhatnak, főleg, ha még kezdő is vagyok. És ugye Murphy: a második sütésnél sikerült is elfelejtenem ezt a légkeveréses dolgot, még jó, hogy a linzerek nem sértődtek meg annyira ezen. :))

Mint írtam, három tésztafélét készítettem el, mindhármat csak egyszer. Elsőként a brióstésztát próbáltam, ami nem hozta 100%-ban a leírtakat, viszont így is működött és finom lett a végeredmény. A linzerek közül a pâte sablée készült el - ennél sikerült elfelejtenem a légkeverést :D, de a második tepsinél már fejemhez kaptam. A levelesek közül szívügyem volt a croissant, ám mégsem ez lett befutó a hosszadalmas előkészítés miatt, így végül a gyors leveles tésztát készítettem el és ez is jól sikerült. Azért a croissant később még biztosan ki fog próbálódni. :P

Összességében tehát - még mindig a teljesség igénye nélkül - elmondható, hogy a receptek használhatóak, az eredmények finomak. Többségükhöz még az alapanyag is beszerezhető, ez pedig ma már elég jónak számít a szakácskönyveket illetően. A könyv mellett szól, hogy remek fotóanyagot tartalmaz, sok-sok fázisképpel, ami segíti a kisebb tapasztalattal bírók munkáját, illetve helyenként kellően szájbarágósak a leírások ahhoz, hogy a kevésbé járatlanok is eligazodjanak egy-egy tésztaféle elkészítésében. Az is mellette szól, hogy az alap tésztafajták bemutatásával együtt felhasználási tippeket kaphatunk a tészták tárolására, eltarthatóságára vonatkozóan, illetve néhány receptet is tartalmaz, amiket lehet akár pontosan is követni, de csak gondolatot, további ötleteket ébreszteni is kiválóak. Emellett a szerző gondot fordított a tészta megmunkálásának technikáira is, úgy mint nyújtás, forma kibélelése, tészta díszítése..., valamint néhány további alaprecept is megtalálható benne (mártások, krémek, szirupkészítés, kandírozás...).

Kiknek javaslom?
Azoknak, akik szeretnének betekintést nyerni a (pék)sütemények, tészták világába, akik már rendelkeznek némi gyakorlattal és fejlesztenék a tudásukat, akik egy eredeti francia brióst (...) kóstolnának ahelyett, amit mi itthon annak nevezünk (bár én azt pont nagyon bírom :D). Alapkönyv lehet egy olyan háztartásban, ahol nincsen általános "tésztás" könyv (nagy vonalakban: linzer, édes-omlós, leveles, pástétom, briós, croissant, égetett, pizza, filo), remek ajándék lehet tésztabolondoknak, házi cukrászoknak, sütni szerető és fejlődni vágyó háziasszonyoknak. 

Sajnálom, de recept most nincs - tisztelet a kiadónak. :) Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, ajánlom figyelmetekbe a kiadó weboldalát, ahol 20%-os kedvezménnyel rendelhetitek meg.

Tovább olvasom...