2013. július 17., szerda

Egresleves

Kedvenc leves, gyerekkoridéző, imádom! :)
Anno a dédnagyanyámnál több piszkebokor is megfért a telek határában, így nála mindig lehetett "legelészni", de ahogy az öregek elmentek, fokozatosan a piszkebokrok is eltűntek az életünkből. Ma már nem divat a szúrós, nehezen hozzáférhető gyümölcsök tartása, pedig csodás, vitamindús és nagyon szeretni való kis bogyócskák érnek ezeken a bokrokon. A piacon is ritkán fordul elő, többnyire helybéli idős nénik, bácsik ácsorognak 1-1 doboz fölött, már amikor egyáltalán eladják a nehezen leszüretelt gyümölcsöt, így dupla öröm volt, hogy nemrég sikerült egy méretes adagot bezsebelnem és kétszer is tudtam levest főzni belőle. Többnyire a magam örömére, de úgy vettem észre, hogy kisebbik leánykámnak is ízlett. :)


A leves olcsó, nagyon egyszerű és gyorsan elkészül. Részemről édesen szeretem, a savanykásabb gyümölccsel nagyon jól passzol az édes lé, de ez természetesen ízlés dolga. A fahéjat viszont nem érdemes elhagyni/lecserélni, csak egy leheletnyi kell belőle és igazán jól harmonizál a köszmétével. :)
Az egrest megtisztítom (végeit eltávolítom). A víz kábé kétharmadával (5 dl) addig főzöm, amíg megpuhulnak és szétnyílnak a szemek. Ekkor a keményítőt feloldom egy kis vízzel, és hozzákeverem a tejfölt. A maradék vízzel visszahűtöm a levest és behabarom a tejfölös keményítővel. Cukorral, csipetnyi fahéjjal ízesítem és újraforrásig főzöm.
Kihűtve, szobahőmérsékleten tálalom.


Hozzávalók: 600 g egres, 0,7 l víz, 20 g étkezési keményítő, 100 g tejföl, csipetnyi fahéj, cukor ízlés szerint.
Tovább olvasom...

2013. július 1., hétfő

Szilvagombóc torta házilag

Anyum szülinapjára mindig másmilyen tortát készítek - nála lehet variálni, mert "mindenevő", a család többi tagjánál már bonyolultabb a kérdés. :) Miután kizártam a mindig nyerő túrós és csokis tortákat, és tanácstalanul topogtam egy helyben, hogy jóóóó, de akkor mit (?), egyszer csak eszembe jutottak az ország tortái. Még soha nem sütöttem (és kóstoltam) meg egyiket sem, ráadásul nem sűrűn készítek recept után tortát, úgyhogy döntöttem: ideje lesz megpróbálkozni az egyikkel. A pándi meggytorta és a szilvagombóc torta között vacilláltam, de mivel mi már jócskán a meggyszezon után vagyunk és a meggyet egy ideig most inkább látni sem, köszi... :D, ráadásul szepy a szilvás mellett tette le a voksát, így maradt a csini, de kissé túlbonyolított szilvagombóc torta.
Az eredeti recept ITT, ebből dolgoztam. Tapasztalat, hogy nem olyan vészes elkészíteni, mint amilyennek elsőre látszik, de néhány dolgot másodikra már leegyszerűsítenék benne.


(!) Ami nálam más lett, az a krém. Kényszermegoldás, ugyanis kétszer feltúrtam a fagyasztót és nem találtam szilvát benne, majd elcsoszogtam két helyi "nagy" boltba is, ahol természetesen nem kaptam sem frisset, sem fagyasztottat, zöldségesnél meg nem is próbálkoztam: jóérzésű zöldségeseink vannak, ilyenkor még nem tartanak szilvát. Így aztán lekvárból készült, szerencsére így is finom lett, de ha szilvaszezon lesz, ki fogom próbálni frissből is - ha nem is a tortát, a krémet mindenképpen, mert bejött.


Az eredeti recept kissé hiányos, cukrászati körülményeket feltételez, tehát pl. hiányzik belőle a "szilvagombóchoz" használt piskótalap elkészítése (is). Mivel az nálam nincs mindig itthon, ezzel kezdtem. 1 tojásból sütöttem, belefért volna, ha kettőből készül, de megfelelt így is. A piskótacsíknak a recept szerint 7x42 cm-esnek kell lennie, ilyesmi méretre kentem ki egy csík sütőpapírra és 180 °C-on néhány perc alatt megsütöttem. Közben elkészítettem a csokoládés (kakaós) piskótát is, végül a Sacher-felvertet.
A csokoládés piskótához a tojásokat szétválasztottam: a tojásfehérjét a cukor kétharmadával kemény habbá vertem, a tojássárgát a maradék cukorral és a vízzel kihabosítottam, majd a habot óvatosan hozzákevertem a masszához. Ezután beleforgattam a kakaóval elkevert lisztet, és hozzáadtam a langyosra megolvasztott vajat is. Sütőpapíros tepsire 23 cm átmérőjű kerek lapot kentem és 200 °C-on készre sütöttem. Még melegen lehúztam a papírt róla és rácson hagytam kihűlni.
A Sacher-felvert úgy készült, hogy a tojásokhoz hozzáadtam a vizet és a cukrot, majd vízgőz felett állandóan kevergetve kb. 50 °C-osra melegítettem (a tojásnak nem szabad kicsapódnia). A gőzről levéve gépi habverővel addig vertem, amíg kihűlt, majd belecsorgattam az olajat és ezt is beledolgoztam. Ezután lazán hozzákevertem az átszitált, kakaóval elkevert lisztet. 23-as tortakarikában, 200 °C-os sütőben kb. 20 percig sütöttem.

Amikor a piskóták kisültek, elkészítettem...
- a rumos cukorszirupot: a vízből és cukorból szirupot főztem, amikor kihűlt, belekevertem a rumot is;
- a szilvapudingot: a szilvalekvárt a fahéjjal és egy kis cukorral felforraltam, majd a vízben oldott pudingporral besűrítettem; és
- az "aranykrémet": a hozzávalókból krémet főztem.
A fentiek után még mindig nincs vége az előkészítési fázisnak, ekkor jöhetett az aszalt szilvás marcipánkarika (=szilvagombóc) elkészítése. A marcipánt kinyújtottam - a mérete akkora kell legyen, mint a piskótacsík plusz minden oldalon 1-1 ujjnyi. Mivel nekem a piskótacsíkom végül csak 7x38 cm lett, így ez nálam kb. 11x42 cm-t jelentett. A piskótacsíkot megkentem "leheletvékonyan" vajkrémmel (3 dkg puha vajat kikevertem 3 dkg porcukorral - bő fele megmaradt, de ennél kevesebből lehet egyáltalán készíteni? :D), ráfordítottam a krémes felével a kinyújtott marcipánra, majd ezután lehúztam róla a sütőpapírt. Ecsettel lekentem a rumos cukorsziruppal, finoman meghintettem fahéjjal, majd kirakosgattam az aszalt szilvával. Feltekertem szorosan, kicsit kiegyengettem, így egy hosszú rudat kaptam, amit karikába hajlítottam és a végeit egymásba csúsztattam. Sütőpapíros tányérra helyeztem, folpackba bugyoláltam és a fagyasztóba raktam. Elkészítettem a díszítéshez használt marcipántekercset is: ehhez kinyújtottam a marcipánt (kb. ugyanolyan vékonyra és szélességűre, de az anyagmennyiségből adódóan rövidebbre, mint a karikához használt marcipánt), kiraktam a szilvával és feltekertem, majd kiegyengettem. Ezt is folpackba csomagolva dugtam a fagyasztóba.


Itt következik a pihenőrész - fentiekkel egyébként úgy két óra alatt kényelmesen végeztem (délelőtt). 6-8 órán keresztül nem csináltam semmit :) - legalábbis a tortával -, ezután olvasztott csokoládéval bevontam a marcipánkarikát és a rudat is. Hűtőbe tettem és hagytam, hogy a csoki rádermedjen a marcipánra - nekem elég vastagra sikerült a csoki, de semmilyen mártófelszerelésem nincs, illetve nem is akartam feleslegesen plusz csokoládét felhasználni (=pazarolni) emiatt, így ilyen lett. :)
A zselatint a vízben megduzzasztottam, majd addig melegítettem kis lángon, míg felolvadt.


Az összeállítás (este): a Sacher-lapot tortatálra tettem, tortagyűrűt szorítottam köré. A tejszínt felvertem, közben hozzácsorgattam az előkészített (langyos) zselatint, majd összeforgattam a többi hozzávalóval. Elég gyorsan kötött a zselatinos tejszín, így én kissé túlkevertem a pudingokkal, hogy jól elkeveredjenek, emiatt szerintem tömörebb lett a krém, mint amilyennek lennie kellett volna, de jó lett így is.
A tortagyűrűt kábé a feléig töltöttem a krémmel, belehelyeztem és finoman bele is nyomtam a marcipánkarikát, végül a maradék krémet is belesimítottam. Erre került a csokoládés piskótalap és mehetett is a hűtőbe dermedni (éjszaka).

Dermesztés után (másnap délelőtt) egy kis szilvalekvárt forraltam, átkentem vele a piskótalapot, és visszadugtam a hűtőbe kb. fél órára. Ezután újra felolvasztottam a csokit, ami a marcipánok bevonásánál kimaradt, plusz tettem még egy keveset hozzá, amiről úgy gondoltam, elég lesz a tetejére, és bevontam a torta tetejét csokoládéval (ez is vastag lett egy kicsit). Irány a hűtő.
Amíg a csoki dermedt, felszeleteltem a díszítéshez használt marcipánrudat (na meg elszaladtam a cukiba gyertyáért és "levélkékért"). Miután megdermedt a csokoládé, levettem a tortagyűrűt és a torta oldalát fixálóval felvert tejszínnel díszítettem. A tetejére hab...kupacokat :) nyomtam és a felszeletelt szilvás-marcipános karikákkal és marcipánlevelekkel díszítettem.


Hozzávalók a marcipánkarikához...
...a 7x38 cm piskótacsíkhoz: 1 tojás, 1 evőkanál cukor, 1 evőkanál liszt (duplázható mennyiség, úgy kényelmesen elég 7x42 cm-re is);
...a cukorsziruphoz: 35 g cukor, 35 ml víz, 35 ml rum (nekem sok volt);
...továbbá: 200-230 g marcipán (nekem 200 g elég volt, mert a piskóta miatt kisebb csíkra volt szükségem, de az eredeti 11x46 cm-es csíkhoz kb. 230 g kell), 100 g aszalt szilva, kevés fahéj, egy evőkanálnyi vajkrém, olvasztott étcsokoládé a bevonáshoz*, kevés porcukor a marcipán nyújtásához.
Hozzávalók a krémhez...
...a szilvapudinghoz: 500 g szilvalekvár (az eredeti recept szerint a puding nem lekvárból készül!), 1 kávéskanál fahéj, kb. 30 g cukor, 80 ml víz, 40 g (vaníliás) pudingpor - a kész pudingból csak 500 g kerül a krémbe!;
...az aranykrémhez: 80 ml tej, 13 g cukor, 8 g pudingpor;
...továbbá: 400 ml tejszínhab, 150 ml zselatin (22 g zselatin+150 ml vízből készítettem, ebből mértem ki 150 ml kész zselatinoldatot), 1 evőkanál citromlé, 1/3 kávéskanál fahéj.
Továbbá szükséges még...
...a kakaós piskótához: 2 tojás fehérje, 3 tojás sárgája, 50 g cukor, 360 g liszt, 13 g holland kakaó, 8-10 g vaj, 13 g víz;
...a Sacher-felverthez: 6 tojás sárgája, 2 egész tojás, 13 ml víz, 65 g cukor, 26 ml olaj, 55 g liszt, 26 g holland kakaó;
...valamint a díszítéshez: 100 g marcipán és 50 g aszalt szilva a marcipántekercshez*, 400 g habtejszín és 1 csomag zselatin fix a torta bevonásához (koccra elég lett, úgyhogy nyugodtan lehet 5 dl-ből készíteni a habot, hogy kényelmesebben lehessen díszíteni a tortát), 1-2 evőkanál szilvalekvár a torta tetejére a csokibevonat* alá, marcipánlevelek (16 db), 60-70 %-os étcsokoládé*.
*Összesen kb. 25 dkg csokoládét olvasztottam, ebből be tudtam vonni a marcipánkarikát és -tekercset, valamint a torta tetejét is. 2-3 teáskanál olajat is tettem olvasztásnál a csokoládéhoz.
A tortát 23 cm-esre készítettem és 16 szeletre osztottam.
Tovább olvasom...

2013. június 25., kedd

Zöldborsós karaj

Gyerekkori ízemlék, anyum főzött időnként zöldborsós húst és én nagyon szerettem. Az ő receptje nincs meg, saját kútfő alapján készítem, de az íze ott van :) , úgyhogy hasonló lehet az övéhez. Viszonylag gyors és egyszerű, hazai ízvilágú étel, időnként érdemes elkészíteni - főleg most, hogy a tikkasztó meleg is enyhülni látszik. ;)


A sertéskarajt leöblítem, szárazra törlöm és kb. 5-7 mm-es szeletekre vágom. Kissé meg lehet püfölni, én nem szoktam. Sózom, borsozom és lisztbe forgatom, majd olajon lepirítom a szeleteket, amiket ezután egy tányérra szedek.
Megtisztítom és felaprítom a hagymákat. A serpenyőben, amiben előzőleg a húst pirítottam, elkezdem megpárolni a vöröshagymát, majd amikor már üvegesedik, hozzászórom a fokhagymát, elkeverem és egy percig együtt is párolom. A hagymát megszórom őrölt (csemege) pirospaprikával, elkeverem, kevés vízzel felöntöm és alaposan kiforralom. Ha a víz java elpárolog, mielőtt a hagyma megpuhulna, pótolom - ezután a hagymát egy szűrőn áttöröm. A hagymás szaftot a serpenyőben felforralom és belehelyezem a hússzeleteket, valamint a borsót (ha mirelit borsót használok, azt csak akkor adom az ételhez, amikor a hús már majdnem puha). Annyi vízzel öntöm fel, ami szűken ellepi. Paradicsomot adok hozzá, paprikakrémekkel, sóval (óvatosan, mert a paprikakrém is sós) és borssal ízesítem, lefedve puhára főzöm. A főzés végén, ha szükséges, tovább ízesítem, illetve amennyiben a szaft túlságosan híg lenne, hagyni kell a főzés utolsó pár percében párologni.
Párolt rizzsel tálalom, kovászos uborkát kínálok mellé.

 
Hozzávalók: 600 g sertéskaraj (szárnyashúsból, pl. csirkemellből is készíthető), 450 g zöldborsó, 1 nagyobb fej vöröshagyma, 1-2 gerezd fokhagyma, 1 paradicsom, 2-2 teáskanál csípős és csemege paprikakrém, olaj, só, őrölt csemege paprika, őrölt bors, kevés liszt.
Tovább olvasom...

2013. június 19., szerda

Meggyes "sajttorta" pohárban

Nagyon egyszerű desszert, ami ráadásul a készleten lévő hozzávalók függvényében remekül variálható. Mutatós: alkalmakra, vendégeknek; gyors: hétköznapokra a családnak - a kettő kombinációjából nálam vasárnap készült, apák napjára. ;)


Az alapja keksz: lehet vajas vagy zabpehely vagy bármilyen, lehet házi vagy készen vásárolt - nekem egyik kedvencem a csokikrémes szendvicskeksz, ezt tettem most hozzá, a savanykás meggyel jól passzoltak. A legegyszerűbb változatban elég a kekszet csak összetörni, de lehet a durva "kekszmorzsát" olvasztott vajjal összeforgatni, illetve lehet ez utóbbit sütőben kissé megpirítani is - én most így készítettem, tehát a kekszet durvára törtem, kevés olvasztott vajjal elkevertem, majd egy sütőpapíros tepsire szórva finoman megpirítottam.
A krém alapja tejszínes krémsajt, nálam mascarpone. Ez keverhető joghurttal és/vagy tejszínhabbal - én utóbbinál maradtam: a mascarponét egyszerűen összeforgattam a cukorral felvert tejszínnel. (Édesebb gyümölcsnél szeretem a joghurtos változatot is.)
A gyümölcsös réteghez: a meggyet kimagoztam és lecukrozva, egy evőkanál rummal meglocsolva állni hagytam, hogy levet engedjen (tökély: 1 éj a hűtőben). Ezután a gyümölcsöt átszedtem egy lábaskába 3-4 evőkanál lével együtt, kevés fahéjat, valamint egy darabka vaníliarudat adtam hozzá és összeforraltam. Hagytam kihűlni.
Rétegezés: a pohárkában alulra kerül a keksz, rá a krém, végül a kihűlt meggyöntet. Hűtőben 1-2 órát érdemes állni hagyni. Én általában az öntetet külön hűtöm és csak tálalás előtt teszem a desszert tetejére, de természetesen teljesen összeállítható hűtés előtt, csak ekkor a meggy levét érdemes a főzés végén sűríteni egy kis keményítővel.


Belekerültek 4 desszertes pohárkába...
...a kekszalapba:
kb. 60 g keksz, 1 evőkanál olvasztott vaj (elhagyható);
...a sajtkrémbe: 250 g mascarpone, 200 g tejszín (30%), 1-2 teáskanál (házi vaníliás) cukor;
...a meggyöntetbe: 500 g magozott meggy, 80 g cukor, 1 evőkanál rum, kevés fahéj, 3-4 cm vaníliarúd, esetleg teáskanálnyi étkezési keményítő.
Tetszik? A poharak a SütniFőzni.hu-ról érkeztek a konyhámba. :)
Tovább olvasom...

2013. június 3., hétfő

Jót, jól - Neil Perryvel

Milyen a jó étel?
A válasz nyilván szubjektív és nem könnyen körülhatárolható, de az opciók egyike lehet, amikor azt mondjuk: ez annyira jó, hogy elfogy, mielőtt elkészülne! 
Van ilyen?
Van bizony, hisz' így jártam én Neil Perry gombás rizottófasírtjával. Elfogyott még rizottókorában. :) Úgy egyébként (biztos' szégyen, de) életem első rizottója volt. Valahogy sohasem vonzott a "szottyos" rizs; a fasírt is csak azért, mert szimpatikus cukkiniragu jár mellé. Aztán a cukkiniraguból nem lett semmi. A fasírtból sem. Csak a gombás rizottóból, amibe beleszerettem....és ami nem is szottyos. :)


A könyvről...
Amikor először vettem a kezembe Neil Perry: Jól enni, jól lenni c. könyvét, teljesen lekötött. Na nem olvastam végig, de már első forgatásra beletűztem vagy 5 cetlit - "muszájmegcsinálnom" könyvjelzőként. Aztán amikor második körben elővettem, belekerült még újabb 7-8 cetli. Ez nálam ritka eset: nem sűrűn tetszik meg ennyi recept szinte első pillantásra. :)


A receptek többnyire egyszerűek, bár azt véletlenül sem mondanám, hogy a könyv a rohanó hétköznapok rapid vacsoráinak tömegét vonultatná fel. Részemről belenyúltam a jóba: a lassan sütött csilis sertéssült kevés munkával, cserébe sokáig főtt (sült), a csirke vadász módra nálam apró csiperkével készült és mire felszabdaltam a teljes mennyiséget, szó szerint lement a nap. A gombás rizottó ezekhez képest villámétel volt - mivel ugye nem érte meg a fasírt-felnőttkort. :) Viszont a citromos (uhh, álom finom!) joghurttorta valóban pikk-pakk megvolt (leszámítva a sütési időt :P) és a másnapos vadász csirke mellé rittyentett lágy polenta készítésében sem fáradtam el.
Szóval kicsit ilyen, kicsit olyan. Ellenben egyaránt finom, gazdag ízű ételeket készítettem a receptek alapján. Neil Perrynél tényleg működik: egy-két jó alapanyag, kevés, de jól megválasztott fűszer, jól alkalmazott technika és máris remek darabok születnek.


Tetszenek a leírások, "útmutatók", a lényegre törő (bár stílusuk miatt helyenként kissé komor hangulatú) ételfotók, a receptek. +1 pont a fordító azon törekvéséért, hogy egyik-másik receptnél igyekszik alternatívát ajánlani a nehezen vagy egyáltalán be nem szerezhető alapanyagokhoz.


Kiknek javaslom?
A ráérős receptektől és egy kis extra mosogatnivalótól nem félő, kísérletezgető, 2-es típusú (már nem kezdő) háziasszonyoknak és ~uraknak és azoknak is, akik a hagyományos ízektől függve nem mindig mernek nekivágni a megszokottól eltérőnek: csak bátran, be fog jönni! :)


Köszönet a T.bálint Kiadónak a lehetőségért, hogy bepillantást nyerhettem a könyvbe, amelyet megvásárolhattok, ha ellátogattok a kiadó honlapjára!
Tovább olvasom...

2013. május 28., kedd

Meggyes-ribizlis (vajas) piskóta

Ritkán készítem ezt a piskótát, olyankor gyümölcsökkel, leginkább meggyel megszórva sütöm. Nagyon finom, szeretjük is, bár az igazat megvallva nekem az a vizes piskóta a legfinomabb, amit még a mamám tanított gyerekkoromban. :)


A sütőt előmelegítem 190 °C-ra, a meggybefőttet szűrőbe teszem - most mirelit fekete ribizlit is tettem hozzá. A tojásfehérjéket kemény habbá verem. A puha vajat (robotgéppel) habosra keverem a cukorral és egy csipet sóval, és egyenként hozzádolgozom a tojások sárgáját is. Alaposan kihabosítom. A vajas masszát kézi habverővel összeforgatom a sütőporral elkevert liszt felével, majd óvatosan beleforgatom a fehérjehabot, végül a maradék sütőporos lisztet. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítom a masszát.
A gyümölcsöket megszórom 1-2 csipet liszttel, összeforgatom, majd a tésztára szórom. Az előmelegített sütőbe tolom a tepsit, kb. 10 perc elteltével mérsékelem a hőmérsékletet 160-170 °C-ra és tűpróbáig sütöm a piskótát. Kihűtve, (vaníliás) porcukorral megszórva, kisebb kockákra szeletelve kínálom.


Hozzávalók: 200 g puha vaj, 200 g cukor (egy része lehet vaníliás), csipet só, 6 normál méretű tojás, 250 g finomliszt, 10 g sütőpor, 250-350 g meggybefőtt és fekete ribizli (szezonon kívül mirelit és/vagy befőtt, szezonban friss), illetve más tetszőleges gyümölcs, további 1-2 csipet liszt a gyümölcsökre.
Tetszik? A tányér a SütniFőzni.hu-ról származik. :)
Tovább olvasom...

2013. május 22., szerda

Akácvirág likőr

Egy kis szünet után újra itt - nem mondom, hogy frissen, nem is kipihenten, de egy új recepttel. :) A fotókat nézzétek el légyszi', igaz hétvégén épp egy jó kis bodzázás közben jutott eszembe, hogy fel kellene tenni ezt a likőrt, de persze akácvirágokat elfelejtettem gyűjteni a fotóhoz. :/ Azt pedig végképp nézzétek el, hogy idén valószínűleg már lecsúsztatok az elkészítéséről :( - bár az ország hűvösebb területein lehet, hogy még lehet találni javában virágzó akácfákat. (?)


Először természetesen akácvirágot kell gyűjteni - naaagy mennyiséget. Lehetőleg teljesen kinyílt, illatozó virágokat, amik még nem indultak hervadásnak. Lehetőleg olyan helyről, ahol nem szennyeződtek, így elég csak a rovarokat lerázni a virágokról, mert vízzel leöblíteni nem igazán kellene ezeket.
A virágokat a szárról leszedegetem (egyszerűen egyik kezemmel megfogom a szárat, a másik kezemmel két ujjam közé csippentve az aljától a tetejéig végighúzom az ujjaimat), üvegbe teszem. Hozzákarikázok egy nagyobb citromot (elég vékonyan -fehér rész nélkül- belehámozni a héját, nem szükséges a húsát is beletenni, ha valakinek így szimpatikusabb), majd felöntöm annyi vodkával, ami ellepi a virágokat. Hűtőbe teszem és az üveget naponta felrázva, kb. egy hétig érlelem. Ezalatt a virágok elvesztik fehér színüket, szinte üvegessé válnak - amikor ez megtörténik, leszűrhető.
A szűrés először egy sűrű szövésű szitán/apró lyukú szűrőn történik: a citromot kiveszem, a virágokat pedig alaposan kinyomkodom, több részletben, hogy a lehető legkevesebb vodka maradjon bennük. Másodszor kávéfilteren szűröm át: ezután teljesen áttetsző, tiszta folyadékot kapok, aminek halványsárga színe van. Az akácos vodkát alaposan kitisztított (csírátlanított) üvegbe öntöm, 4-5 dl-enként 10 dkg cukrot adok hozzá - érdemes először kevesebbet, majd miután feloldódik, meg kell kóstolni és ha édesebbre szeretnénk, akkor tovább édesíteni.
Néhány hétig (hónapig) érdemes tovább érlelni, de már "frissen" is finom. Behűtve vagy hűtött pohárban kínálom.


Hozzávalók: akácvirág (sok), vodka (amennyi a virágot ellepi), citrom (1 liter vodkához 1 nagyobb citrom), cukor (1 liter vodkához kb. 200-250 g).
Virágos likőr még: bodzás v1, bodzás v2
Tovább olvasom...