2012. május 14., hétfő

Tárkonyecet, lestyánecet

Fűszeres eceteket nem készítek rendszeresen, és persze, amiből úgy egyébként a legtöbb fogy a konyhámban, még sohasem került üvegbe. Oka egyszerű: tárkony nem lakik a kertecskémben. Illetve helyesbítek: korábban nem lakott. Most igen, és remélem, jövőre is kibújik és ezután saját termesztésű tárkony lesz a levesemben. Na és az ecetemben. :)


Keresztanyámtól kaptam néhány tárkonytövet (itt is köszi!), velük együtt egy halom gyökér nélkülit is, amikkel hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Még jó, hogy eszembe jutott az ecet. :)
Nem nagyon variáltam: a fűszert megmostam, papírtörlőn leszárítottam, majd a leveleket leszedegettem és egy üvegcsébe tömködtem. Annyit, amennyi csak belefért. Ezután 10%-os ecettel (készülhet fehérborecetből is) öntöttem fel - és így hagyom állni legalább egy hónapig (sötét, hűvös helyen, mint pl. kamrapolc). Ezután leszűröm és ha szükséges (kóstolás dönt), akkor további ecet hozzáadásával tudom "hígítani".
A fűszereket nem muszáj kivenni az ecetből (főleg, ha kevesebb került bele), akár addig is benne maradhatnak, amíg az ecet elfogy. Illetve ha például ajándékba készül, akkor az átszűrt ecetbe néhány friss fűszerlevelet, ~ágacskát is lehet tenni, ez egyrészt mutatós, másrészt praktikus, mert címkézés nélkül is lejön, hogy milyen ecetet tartalmaz az üveg.


Makacska Katinál láttam még tavaly, hogy ő lestyánból is szokott fűszerecetet készíteni, így idén ezzel is megpróbálkoztam. (A lestyánt tavaly télre fagyasztva, illetve szárítva - fűszerkeverékbe keverve - tettem el.) A módszer ugyanaz, mint fent, azaz: mos, szárít, leveleket lecsipked, üvegbe tesz és felönt ecettel, állni hagy, végül átszűr. Ha átszűr.
Kati, köszönöm az ötletet! :)


Hozzávalók: friss tárkony/lestyán, 10%-os (bio) ecet vagy fehérborecet.
(Fotók: a tárkony 1-2 nappal korábban került üvegbe, mint a lestyán, ezalatt el is vesztette az élénk zöld színét.)
Tovább olvasom...

2012. május 12., szombat

Rebarbaraleves

Néhány hete nagylányom közölte, hogy ő nem tortát, hanem rebarbarás pitét szeretne névnapjára. Persze a tavalyi rebarbarakészlet már elapadt és sehol nem sikerült felhajtanom frisset - míg végül az utolsó pillanatban egymás után két helyen is kaptam. Ennek eredményeképpen a napokban többféle rebarbarás ételt is készítettem, ezek egyike ez a leves.


A rebarbarát nagyobb darabokra vágtam, felöntöttem vízzel, fahéjat és házi vaníliás cukrot adtam hozzá, majd lassú tűzön puhára főztem. Ekkor - a tűzről levéve - kivettem a fahéjdarabot az edényből és a rebarbarát botmixerrel pépesítettem. A tejszínt elkevertem a keményítővel, hozzácsorgattam a péphez, leheletnyi sót szórtam hozzá, majd cukorral és kevés gyömbérrel ízesítettem. A tűzre visszatéve forrásig főztem.
Alaposan behűtve, ízlés szerint eperdarabokkal, cukrozott mandulával és zabpehellyel, tejszínhabbal tálaltam.


Hozzávaló 3-4 adaghoz: 35 dkg rebarbara, 4-5 dl víz, 1 evőkanál házi vaníliás cukor, 3 cm fahéjrúd, 2 dl tejszín (30%), 2 csapott teáskanál étkezési keményítő*, pici só, ízlés szerint friss vagy őrölt gyömbér, ízlés szerint további 1-2 evőkanál cukor.
Levesbetét lehet - ízlés szerinti mennyiségben és összetételben - pl. eper, tejszínhab, cukrozott fahéjas mandula zabpehellyel... *Keményítő nem feltétlenül szükséges bele, a leves sűrűségétől függ.
Tovább olvasom...

2012. május 11., péntek

Joghurthab

A joghurthab az egyik legegyszerűbb desszert - ráadásul finom is. Régebben a készen kapható változatát is szerettem, ma már nehéz belőle igazán jót találni, így inkább magam készítem el, ha kedvem támad hozzá.


Kevés munkával, gyorsan elkészülő desszert, csak az előkészítése hosszadalmas: a joghurtot sűrű szövésű szitába vagy szövetbe teszem és hagyom, hogy a savó nagyjából egy óra alatt kicsepegjen belőle. A behűtött tejszínt elkezdem felverni - amikor félig felverődött, beleszórom a porcukrot és a zselatin fixet, és együtt keményre verem. A felvert habot összeforgatom a joghurttal és már kész is.
Innentől tetszőlegesen tovább variálható: a fotón látható málnás pohárdesszertbe 2-3 evőkanál málnakrémet kevertem - aki szereti a homogenitást, dolgozza jobban össze. Rétegezhető sűrű lekvárral, dzsemmel is, ekkor a gyümölcsréteg kerül a pohárban alulra és a joghurthabbal zárjuk le, illetve az ízesített hab piskótába is tölthető, nálunk nyáron nagy kedvenc az ilyen könnyű, gyors torta.


Hűtőszekrényben érdemes hűteni néhány órán keresztül tálalás előtt, így pl. klassz desszert lehet belőle akár népesebb vendégseregnek is.


Hozzávalók 2-3 adaghoz: 1 kis pohár (175 g) natúr joghurt lecsepegtetve, kb. 1,5 dl tejszín, 1 csapott evőkanál porcukor, 1/3 csomag (6-7 g) Zselatin fix.
Tovább olvasom...

2012. május 8., kedd

Kókuszos-áfonyás zabtallér

Ez a nagyon finom, ropogós cookie a múltkori zabtallér mintájára készült...még valamikor április közepén. Hááát, gyorsasági rekordot nem fogok dönteni receptírás kategóriában, az biztos. ;))


A mandulát késes robotgépben felaprítottam, majd hozzáadtam a zabpelyhet és azzal együtt aprítottam tovább. Tálba borítottam a mandulás pelyhet, hozzákevertem a kókuszt, áfonyát, csokit, sütőport, szódát és csipetnyi sót.
A gépbe tettem a vajat és a nádcukrot, néhány perc alatt habosra kevertettem. Hozzáütöttem a tojásokat, vaníliaeszenciát csorgattam bele és tovább habosítottam. A száraz anyagokat összedolgoztam a vajas keverékkel. Sütőpapíros tepsibe diónyi gombócokat formáztam, amiket egy vizes pohár aljával vékonyra lapítottam (számolni kell vele, hogy sütés közben még tovább terülnek). 180°C-ra előmelegített sütőben addig sütöttem a tallérokat - amíg szép barnás színt kaptak (12-13 perc). 
Forrón még puhák, így csak pár perc pihentetés után lehet rácsra tenni a kekszeket.


Hozzávalók 40-50 db (8-9 cm átmérőjű) tallérhoz: 10 dkg mandula, 20 dkg zabpehely, 4 dkg kókuszpehely, 2 dkg kókuszreszelék, 6 dkg aszalt vörösáfonya, 6 dkg süthető csokicsepp, 2-2 g sütőpor és szódabikarbóna, csipet só, 20 dkg puha vaj, 20 dkg nádcukor, 2 tojás, 2 teáskanál vanília eszencia.
Tovább olvasom...

2012. május 7., hétfő

Petrezselymes újburgonya

Még gyerekkorom egyik nagymamás nyaralásán, az akkor még otthon lakó nagynénémmel kitaláltuk, hogy petrezselymes krumplit fogunk főzni. Voltunk a feladatra vagy hárman, de persze senki nem tudta, hogyan készül. Összedugtuk hát kis fejünket...és a vége az lett, hogy sikerült elszenesíteni a petrezselymet...zsírban pirítás közben. :D Az ötlet ugyanis az volt, hogy így előkészítve fogjuk összeforgatni a petrezselymet a főtt krumplival. :D
Nah, hát a technika némileg finomodott a fenti eset óta, úgyhogy újabb "így készül" recept következik. Ígérem, nem lesz benne petrezselyem-pirítás. ;)


Talán vitathatatlan, hogy a petrezselymes krumpli apró szemű újburgonyából a legfinomabb. Ebből van szükség 4 személy esetén kb. 0,8-1 kg-ra. Vagy kevesebb személyre/vagy nagyobb mennyiség, ha nem köretként, hanem csak magában falatoznánk. ;)
A friss újburgonyát én egyszerűen langyos vízbe teszem, és a héját egy új/tiszta/erre a célra használt mosogatószivacs dörzsis felével szoktam ledörzsölni, így gyors is és nem (vagy nem nagyon) fogja össze a kezemet. Persze vannak tuti kézbarnulás elleni praktikák, amik közül a No.1 a gumikesztyű, a második az ecetes/citromleves vízbe áztatás, a harmadik pedig a tisztítás utáni kézfehérítés, kinek melyik szimpatikus, használja egészséggel. Én kis mennyiségnél, mint fentebb is írtam, nem szoktam praktikázni, most hétvégén dupla mennyiség után is elég volt egy egyszerű citromleves kézmosás, de az is lehet, hogy jóféle krumplit sikerül mindig kikapnom. ;D
Tisztítás után egy - teflon - serpenyőben vajat melegítek (olyan serpenyőre van szükség, aminek van fedele). Az olvadt vajra teszem a mérettől függően 2-4-6 (falatnyi) darabokra vágott krumplit, átforgatom és lefedem. Hagyom, hogy saját levében párolódjon meg. Amíg puhul a krumpli, megmosom, leszárítom és felaprítom a petrezselymet.


A már majdnem teljesen megpárolódott burgonyáról leveszem a fedőt és nagy lángon hagyom, hogy az esetleg megmaradt lé elpárolódjon és a krumpli kissé lepiruljon. Közben sózom, és időnként átforgatom a burgonyát. Fontos, hogy ehhez a művelethez nem érdemes fakanalat használni, mert úgy összetörik a krumpli, ehelyett a serpenyőt rázogatva kell elérni, hogy a darabkák ne leégjenek, hanem finoman megpiruljanak. A pirítás végén rászórom a petrezselymet, amit - szintén a serpenyő rázogatásával - összeforgatok a krumplival.
Kész, tálalható. :)


Hozzávalók 4 személyre: 80-100 dkg apró szemű újburgonya, 2-4 dkg vaj, 2 kisebb vagy 1 nagyobb csokor friss petrezselyem, só ízlés szerint (2-3 teáskanál).
Tovább olvasom...

2012. május 6., vasárnap

Málnakrém

Még mindig van egy kevés fagyasztott gyümölcs az előző évi termésből, ezek közül mostanában a málna a legkapósabb. Kisebbik lányom névnapjára egy hete joghurthabos tortát készítettem, a tegnapi partira pedig parfét. Ennek az alapja ez a főzött málnakrém, amit a citromkrém mintájára készítek. Nagyon finom, változatosan felhasználható krém, ami zárt üvegben néhány napig elvileg eláll a hűtőszekrényben, bár ezt nem tudtam még tesztelni, mert mindig azonnal elfogy. :D


A mirelit málnát a mikró olvasztó programján olvasztom ki (szezonban ez a fázis megspórolható), majd villával pépesítem és szűrőn áttöröm. Kevés citromlevet csorgatok hozzá. Hozzáadom a cukrot és a vaj felét, majd gőz fölött addig melegítem a keveréket, amíg a vaj elolvad.
A tojásokat és -sárgákat egy másik edényben habosra keverem, és belecsorgatom a málnapépet. Folyamatosan kevergetve, gőz fölött, addig főzöm, amíg pudingszerű lesz az állaga (cca. 10 perc). Ekkor leveszem a tűzről és hozzákeverem a maradék, kisebb darabokra kockázott vajat - egyik kockát a másik után, mindig teljesen eldolgozva az éppen aktuális darabot. Időnként megkeverve hagyom kihűlni, végül hűtőbe teszem a kész krémet - ha nem azonnali fogyasztásra készül, akkor csavaros tetejű üvegbe érdemes tenni.


Hozzávalók: 25-30 dkg (mirelit) málna (magtalanítva kb. 20 dkg pépre van szükség), 2 evőkanál citromlé, 15 dkg cukor, 10 dkg vaj, 2 egész tojás, 2 tojás sárgája.
Tovább olvasom...

2012. május 5., szombat

Kókuszos csokifagyi

Ez a fagyi házon belül csak mikifagyi vagy nyuszifagyi néven fut, a név alapján egyből levágható, hogy miért. :D A recept voltaképpen a csokifagyim átdolgozása: csokifigurákból :) és kókusztejből készül.


A kókusztejbe beletördelem a csokit, hozzámérem a kakaóport és időnként megkeverve, lassú tűzön felforralom. A tojások sárgáját a cukorral és a keményítővel kikeverem, hozzáadok egy picurka sót és a rumaromát, végül a tejszín egyharmadával felhígítom. A maradék tejszínnel visszahűtöm a csokis kókusztejet, majd állandó keverés mellett hozzáöntöm a tojásos keveréket, és forráspontig melegítem, addigra lágyabb puding állaga lesz. Kihűtve hűtőszekrénybe teszem, ahol egy éjszakát pihen, mielőtt a fagylaltgépbe kerül.
A fagyasztás legvégén kókuszpehellyel elkevert reszelt csokoládét szórok bele, hagyom, hogy a gép 1-2 fordulattal belekeverje a fagylaltba ezeket és csak azután szedem dobozba a kész fagyit. Tálalásig fagyasztóban tartom.


Hozzávalók: 10 dkg csokoládé (húsvéti/karácsonyi maradék tejcsoki figurák - csoki és nem tejbevonó!), 1 erős evőkanál Holland kakaópor, 4 dl kókusztej, 2 tojás sárgája, 1 evőkanál vaníliás cukor, 3 evőkanál kristálycukor, 1 púpozott teáskanál (6-8 g) étkezési keményítő, picurka só, 1-2 mokkáskanál rumaroma, 2 dl tejszín, továbbá 2-3 dkg reszelt étcsokoládé és egy kisebb maroknyi kókuszpehely.
Tovább olvasom...