Sárgabaracklekvár

Ezt a lekvárt hagyományosan, zselésítő nélkül készítem, illetve nem 100%-ban, mert nem darálom le a barackot, mint sok régi receptben. Leginkább azért, mert darabosan szeretjük, de amikor nagyon tele a fazék, még így is rostjaira esik kevergetés közben. Az idei sárgabarack nagy részét (azaz majdnem az egészet) a keresztanyámtól kaptuk, ezúton is (bár nem olvassa a blogomat :P) köszönjük szépen egész évi kitartó munkáját. :) Éppen vele beszélgettünk a múlt hétvégén a lekvárfőzésről: majdnem ugyanúgy készítjük, csak ő már elhagyta a hámozás fázisát. Én még kitartok, kitartóan hámozok. Most úgy érzem, kétévente belefér, de az elmúlt hét alatt elrakott 30 (nagy) üvegnyi lekvár után abszolút meg tudom érteni azokat, akik nem hajlandóak ezzel vesződni.

Tehát a lekvár... A barackokat megmosom, majd leforrázom. Az érettségtől és a barackok keménységétől függően 3-15 percig hagyom a forró vízben ázni, ezután lehúzom a héjukat és kiveszem a magjukat. Ezt a műveletet több részletben szoktam végezni, egyszerre úgy 1,5-2 kiló barackot forrázok le, de a bátrabbak a hagyományos változattal is megpróbálkozhatnak: a barackokat szűrőbe téve, lobogva forró vízbe kell mártani és ezután hámozni.
Ahogy 2-3 kilónyi tisztított barack összejön, már alá szoktam gyújtani, és lassú tűzön, időnként megkeverve elkezdem a főzést. Közben folytatom a hámozást és az újabb összegyűjtött adagokat, mérlegelés után, hozzáadom a többihez. Amikor a teljes mennyiség a fazékba kerül, már csak kevergetni kell. Az elején még ritkábban, ahogy felforr és pépesedik, sűrűsödik, már gyakrabban. A forrástól számítva voltaképpen szemre főzöm, addig, amíg olyan állagú lesz, amilyet éppen szeretnék.

A továbbiak nagyon barackfüggőek, ezzel most szembesültem csak igazán, amikor egymás után két különböző barackot főztem be. Az egyikből ha akartam se tudtam volna darabos lekvárt főzni, ugyanis pillanatok alatt szétfőtt, emellett levesesebb, vizesebb volt, míg a másik sűrű, krémszerű lekvárrá vált. A hozzáadott cukor mennyisége is változó volt, a leveses fajta már a kilónként 20 deka cukortól is igen édes lett, míg a másikba több került. Már egy ideje nem veszem figyelembe a "régi ajánlásokat", miszerint a sok cukor tartósít, tehát tegyünk a lekvárba jó sok cukrot és majd eláll. Még soha nem fürödtem be a csökkentett mennyiségekkel, remélem, ezután sem fogok. :) Szóval tessék megkóstolni azt a lekvárt és úgy ízesíteni - ez egyébként áll minden lekvárra és nem lekvárra is, amikor lehetőségünk adódik a kóstolásra: kóstoljunk! :)

Amíg a lekvár fortyog, nagyon alaposan kimosom, majd csírátlanítom az üvegeket és a csavaros fedeleket. Amikor a lekvárom nagyjából eléri a kívánt állagot, apránként, kóstolgatva, hozzáadom a cukrot, majd újraforrás után még kb. 10 percig főzöm. Ezután üvegekbe töltöm, lezárom és fejre állítom 5-10 percig. Konyharuhákba bugyolálva, talpukra állítva ;D kerülnek száraz dunsztba, majd úgy 2 nap elteltével a kamra (khmm, garázs) kijelölt polcára.

Arányok: 1 kg tisztított, magozott sárgabarackhoz 20-40 dkg cukor (vagy ízlés és barack szerint, de nekem eddig egyikbe sem igazán kellett 40 deka cukornál több). Készítettem vaníliás sárgabaracklekvárt is, ehhez kb. 3 kg barackhoz tettem egy nagy rúd (vagy két kisebb) vanília magjait.
Tartósítószer nem szükséges, aki ezt nem így gondolja, pici szalicilt tegyen a lekvárok tetejére.

Tovább olvasom...

Sült füstölt csülök

Ezek a fotók már 2 hónapja (a lányok névnapi partija óta) bántják a szememet, de most leszámolok velük: felkerülnek ide és végre eltűnnek a gépről. Na nem mintha olyan jól sikerült képek lennének, de az étel maga az. Egy fórumtársamtól kaptam néhány éve a receptet, ő így készíti a csülök péknét - na persze ez a recept nem nevezhető eredetinek, viszont nagyon finom. Emellett igazi joker: vendégeknek ritkán tudok olyan ételt összehozni, ami egyszerűen elkészül és ráadásul mindenkinek ízlik, de eeez...ezt még az is megeszi, aki nem szereti a csülköt. :)

A jóféle füstölt csülköt egyszerűen megfőzöm: megmosom, szőrtelenítem, ha kell :)), majd annyi vízben, amennyi ellepi, puhára főzöm (a füstölt levet nem öntöm ki, hanem a fagyasztóba teszem, később remek lesz leveshez, főzelékhez). Miután megfőtt, kiveszem a vízből, lecsepegtetem és nagyobb darabokra vágom (közben az utamba kerülő csontokat is eltávolítom). Ezután egy zsírral finoman megkent tepsibe ültetem a darabokat bőrükkel felfelé, sört locsolok a húsokra és forró sütőbe tolom pirulni őket.

Amíg a csülköt főzöm, addig megtisztítom a burgonyát, hagymát, majd mindezt feldarabolom, amikor pedig a sütőbe kerül a hús, megsütöm a többi hozzávalót. A kisebb kockákra vágott krumplit olajban sütöm ki, közben a felcsíkozott szalonnát egy serpenyőben elkezdem zsírjára sütni. Amikor pirulni kezd, hozzáteszem a felszeletelt vöröshagymát és együtt megpirítom. Tálaláskor egy tűzálló tálba (nagy mennyiségnél tepsibe) rétegezem, alulra kerül a burgonya, rá a csülökdarabok, majd az egészet a hagymás szalonnával fedem. Sütőben néhány perc alatt kissé átforrósítom és már mehet is az asztalra. Tejfölös uborkasalátát, kovászos uborkát vagy más savanyúságot kínálok mellé.

Hozzávalók (4 főre): 1 nagyobb füstölt (hátsó) csülök, 4 nagy fej vöröshagyma, 15-20 dkg húsos szalonna (bacont szoktam használni), kevés sertészsír, sör (locsolgatni), továbbá burgonya ízlés és étvágy szerint, olaj a sütéshez.

Tovább olvasom...

Ribizlizselé

Recept nélkül, fotókon. Emlékeztetőként azoknak, akik szeretnének befőzni, de nem terem az erkélyükön ;) - szóval csak, hogy tudjátok: most érik, most érik...

Ugyanúgy készült, mint korábban, csak most 4,1 kilónyi ribizliből. Nem, nem őrültem meg, míg leszemeztem, de azt hiszem, igen közel álltam hozzá. :D 

A tavalyi 3,2 kilós adag kevésnek bizonyult, így most emeltem a mennyiségen - aztán jól rájöttem, hogy jaaa, tavaly csak ribizliből készült lekvár, idén meg eperből, meggyből, barackból is... Most már mindegy, el fog fogyni. Ha nem ezen a télen, hát jövőre. :)

Tehát, recept ITT. Ha szemeznétek vele: jó munkát! :)

Tovább olvasom...

Ribizlis túrókrémmel töltött mákos piskótatekercs

Szerintem ez a leghosszabb című bejegyzés a blogon. :P
Nagyon finom desszert, némi maradék túró elsüllyesztésére, mák- és ribizlirajongóknak. A recept nem jött volna létre, ha nem látom meg ezt a fotót. Az enyém persze véletlenül sem lett ilyen, még szerencse, hogy nem akartam szépségversenyre nevezni. :)

A sütőt előmelegítettem 170-180 °C-ra, a mákot ledaráltam. A piskótához a tojásokat szétválasztottam, majd a fehérjéket kemény habbá vertem egy pici sóval és egy evőkanálnyi citromlével. Ezután a sárgákat habosítottam ki először a porcukorral, azután a liszttel, végül beledolgoztam egy kevés vanília eszenciát is. Egy kézi habverővel, 3-4 részletben, beleforgattam a tojáshabot a sárgás tésztába, végül az utolsó adag habbal a mákot is belekevertem. Ezután sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam a masszát és az előmelegített sütőben, 10-12 perc alatt megsütöttem (nem szabad kiszárítani). Rácsra téve hagytam kihűlni (én nem szoktam ilyenkor feltekerni a tésztát, de aki igen, csak nyugodtan).

Amíg a tészta hűlt, a szokásos joghurtos túrókrémet készítettem el. Ehhez a túrót a joghurttal és a cukorral pépesítettem (botmixer), belekevertem a citrom reszelt héját és egy evőkanálnyi citromlevet is. A tejszínt habbá vertem a cukorral és a zselatin fix felével, majd a zselatin másik felét elkevertem a túrókrémben, végül az egészet összeforgattam.
A tésztát megkentem friss ribizlizselével, rásimítottam a túrókrémet, megszórtam ribizliszemekkel, végül feltekertem. A tekercset alufóliába (szuper a folpack is) csomagolva hűtőszekrénybe tettem. Két órája volt pihenni (de ha egy éjszakát áll így, sem baj), ezután porcukorszórás és szeletelés, végül jóízű falatozás lett a sorsa.

Hozzávalók egy nagy sütőtepsihez...
...a mákos piskótához: 6 tojás fehérje, pici só, 1 evőkanál citromlé, továbbá 6 tojás sárgája, 6 evőkanál porcukor, 4 evőkanál liszt, 2 evőkanál mák ledarálva, kevés vanília eszencia;
...a túrókrémhez: 25 dkg túró, 15 dkg joghurt, 4 evőkanál házi vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 1 evőkanál citromlé, valamint 1,5 dl tejszín, 1,5 evőkanál házi vaníliás cukor, 1 zselatin fix;
...továbbá: 15 dkg ribizlizselé a piskóta megkenéséhez, 10-12 fürt ribizli a krémhez, porcukor a szóráshoz, esetleg további ribizli a díszítéshez.

Tovább olvasom...

Főtt kukorica

Kicsit (nagyon) eltűntem mostanában, sem időm, sem energiám nincs blogolni. Nyári szünet van, mindkét gyerkőc itthon, emellett befőzöm és fagyasztom, ami éppen érik. A savanyítani valókon kívül nem szoktam befőzéshez vásárolni, de szívesen feldolgozom, ami a saját vagy éppen valamelyik rokon/ismerős kertjében terem és idén terem, nem is kevés. Az eperrel, a meggyel és a ribizlivel végeztem már, sárgabarackot kaptam és még ma is kapok egy adaggal - most éppen "azt várom", így van időm lecsüccsenni és bepötyögni ezt a bejegyzést. Délután pedig majd ismét nekiállok és mosom, forrázom, hámozom, főzöm... Időnként elmerengek azon, hogy a régieknek mennyi energiájuk volt, ha nekem csak negyedannyi lenne, már annyival is boldog lennék.

Na mindegy, pihenésképpen főzzünk kukoricát! Ma is ez volt az ebédünk... :))
Főtt kukoricát készíteni nem nagy ügy, de tipikusan ahány ház, annyi szokás... Én otthonról hoztam a "technikát", már kis gyerekként is így készítettem elő a főzéshez a csöveket, így teszem ma is. A csövekről leszedem a leveleket (csuhé), és ki-/letépem a cső bajuszát :)), majd ha szükséges, levágom a végeit (a hosszabb csöveket esetleg félbe is vágom). A csövet közvetlenül fedő belső, halványabb színű levelekből összegyűjtök néhány maroknyit: ezzel több rétegben befedem a fazék alját, majd erre rakosgatom szépen egymás mellé a csöveket - mennyiségtől függően 2-3 sorban is. A tetejére ismét egy jó adag csuhé kerül, majd felöntöm vízzel annyira, hogy ujjnyira-kétujjnyira ellepje a csöveket. Ekkor só kerül rá, majd mehet a tűzre. Forrás után kb. 20 perc alatt elkészül. Amit nem eszünk meg azonnal, azt a vízben hagyom kihűlni, majd dobozba téve megy a hűtőbe.

Téli tartalék: a nagylányom kedvéért szoktam fagyasztani kukoricát, ő egy időben annyira szerette, hogy napokig képes lett volna eléldegélni kizárólag kukoricán. Fagyasztásra szánva minden ugyanúgy, mint fent, de ilyenkor nem szoktam teljesen megfőzni, hanem 5-10 perc forralás után lezárom a tűzhelyet. A fagyasztott csöveket télen lobogva forró vízbe teszem és így főzöm az újraforrástól számítva kb. negyed óráig.
Elméletileg nyersen is fagyasztható, de mivel én a csuhéval együtt szoktam főzni, így mindig előfőzöm valamennyire, különben fagyaszthatnám a csuhét is a csövek mellé. :) A teljesen megfőtt kukorica is lefagyasztható, ekkor a fagyasztott csöveket a víz újraforrása után elég 1-2 percig főzni. A mirelit kukorica télen elővéve nem 100% olyan, mint a friss, de rajongóknak nagyon is megteszi. :) 6 hónapnál tovább nem igazán érdemes tárolni.

A só és a kukorica: több helyen olvastam, hogy a kukoricát nem szabad sós vízben főzni, mert megkeményedik. Nos, nem tudom, ehhez mennyi vízhez és kukoricához mennyi sót kell tenni, de az biztos, hogy én mindig sóval főzöm és még soha nem keményedett meg. Szezon végén, a már nem eléggé zsenge kukoricából előfordul, hogy kemény lesz a főtt kukorica, de az a kukorica "hibája", tehát azt sem tudom a sóra fogni. Én mindig a legnagyobb fazekamban (8 l?) főzök kukoricát, általában 8-10 cső fér bele kényelmesen. Ehhez a mennyiséghez kb. csapott evőkanálnyi sót teszek. Természetesen aki tart attól, hogy a kukoricája kemény lesz, nyugodtan főzheti só nélkül.

Hozzávalók: csöves csemegekukorica, víz, só.

Tovább olvasom...

Vegamix - idén is

Tavaly az első aszalási próbálkozásaim egyike a szárított ételízesítő volt - bár csak ritkán használok vegamixet, úgy gondoltam, hogy arra a néhány alkalomra megpróbálkozom lecserélni a bolti változatot. Így is történt, a keverék kitartott egész évben, sőt, még maradt is belőle. Nagyon bevált, egyetlen hátrányának csak az bizonyult, hogy idővel megfakult a színe. Bár a tavalyi adag is egy sötétített műanyag dobozban volt, idén zárt zacskóban egy fémdobozba tettem a fűszert, remélhetőleg ez segít majd kicsit tovább megőrizni a zöldségek színét.

A jó kezdet után természetesen idén is elkészítettem a magam mixét, hasonlóan az előzőhöz. A leglényegesebb változtatás a zellerlevelek lestyánra cserélése volt: miután tavaly a férjem egyik kollégájának jóvoltából sikerült egy szép kis tőre szert tennem, inkább ezt használtam bele. Emellett pedig került bele egy kevés paradicsom és karalábé is. A másik változtatás az aprításban történt, most nem szeleteltem, hanem gyalultam a zöldségeket, így vékonyabbak lettek a szeletek, gyorsabban aszalódtak, bár nyilván kissé több helyet is foglaltak - így több körben aszaltam meg az összetevőket, mint tavaly. A tálcákat is lazábban fedtem be a korábbinál, hogy minél jobban járjon a levegő a zöldségek között, minél kevesebb órát töltsenek az aszalóban.
Mivel már van késes robotgépem :)) megpróbálkoztam azzal ledarálni a szárított zöldségeket, hát azt kell mondjam, nem bírt velük, végül mégis a kávédarálóban kötöttek ki.

Az idei mix tehát az alábbiakból készült: 1,5 csokor petrezselyemzöld (4 tálca), 1 nagy csokor lestyán (szár nélkül, csak a levelek, összesen 6 tálca), 9 db közepes-nagyobb sárgarépa (gyalulva, összesen 7 tálca), 5 vékony petrezselyemgyökér (gyalulva, 2 tálca), 1 kisebb zellergumó (gyalulva, 1 tálca), 5 közepes-nagyobb vöröshagyma (vékonyra karikázva, 2 tálca), 1 nagyobb karalábé (gyalulva, 1 és 1/4 tálca), 4 közepes paradicsom (lé és magok nélkül, 8 cikkelyre vágva, 3/4 tálca), 1 nagyobb fej fokhagyma (a tisztított gerezdek felszeletelve). Ebből a mennyiségből 25-30 dkg ételízesítő lett.

Tovább olvasom...

Konyakos meggyleves

Még tart a szezon, érdemes elkészíteni ezt a meggykrémlevest. Egyszerű és nagyon finom, szerintem akár egy ünnepi fogásként is megállja a helyét.
A recept a Kifőztük magazin 2011. júniusi számához készült. Az újságban megjelent további receptekért látogassatok el a weboldalra!

A leveshez 6 dl vizet, a fahéjrudat és a vaníliarudat, 3-4 evőkanál nádcukorral egy lefedett fazékban felteszem főni. Forrás után 10 percig főzöm, majd a fahéjat kiveszem és beleteszem a tisztított, magozott meggyet. Újraforrás után, lassú tűzön, 20 perc alatt puhára főzöm a meggyet.
A tűzhelyről levéve a vaníliarudat is eltávolítom és a levest botmixerrel alaposan pépesítem (szükség esetén átszűröm a levest). Visszateszem a tűzhelyre és addig forralom, amíg a tetejéről eltűnik a turmixoláskor képződött hab. Ekkor édesítem - ízlés szerint - további nádcukor vagy méz hozzáadásával.
A keményítőt 1 dl vízben feloldom, majd hozzákeverem a tojássárgát is. A levest 1 dl vízzel vagy tejszínnel kissé visszahűtöm és folyamatos kevergetés mellett belecsorgatom a keményítős keveréket, továbbá hozzáadom a konyakot is. Újraforrásig főzöm, végül hűtőfürdőben kihűtöm a levest. Hidegen tálalom: az édesebbre készített levest pirított mandulával, savanykásabb változatban pedig egy kanálnyi édes tejszínhabbal, esetleg a megmaradt fehérjéből készült habcsókkal a tetején.

Hozzávalók: 50 dkg magozott meggy (tisztítva mért súly, szezonon kívül mirelit), 7-8 dl víz, 5-6 cm fahéjrúd, 5-6 cm vaníliarúd, ízlés szerint nádcukor vagy méz, 1 dl tejszín, 1 tojás sárgája, 2 púpozott teáskanál étkezési keményítő, 0,5 dl konyak (vagy ízlés szerint). 

Tej- és/vagy tojásérzékenység esetén a tejszín vízzel, a tojás további egy teáskanálnyi keményítővel helyettesíthető.

Tovább olvasom...