Narancshéjkivonat

Advent 2013 - alig egy hónap van hátra az évből. Az év végi ünnepkörhöz szívesen társítjuk a narancs ízét, illatát, és a levén kívül a héját is előszeretettel hasznosítjuk ilyenkor. Reszelve (frissen vagy szárítva) kerül süteményekbe, italokba, kandírozva akár magában, de süteményekben is nagyon finom. Sajnos nem túl gyakori a bio minőség a gyümölcsből (nálunk helyben a lehetőségek száma pillanatnyilag a nullával egyenlő), így ha sikerül kezeletlen gyümölcshöz jutnom, én bizony alaposan kihasználom minden részét. A héj aromáinak megőrzéséhez - többek között - kiváló lehetőség az alkoholos kivonat készítése.

A narancsokat alaposan megmosom, a héjukat szalagreszelőn lereszelem (reszelő híján nagyon vékonyan kell meghámozni). Egy kisebb üvegbe gyömöszölöm a héjat és felöntöm vodkával. Ezután lefedve hagyom érni 3-4 hétig.
Az érési idő leteltével a vodkát egy kisebb üvegbe szűröm - nem kell többször megszűrni, nem baj, ha rostdarabkák maradnak benne. A héjból egy keveset vissza is lehet tenni az üvegbe és így hagyni tovább érni. Használat előtt fel kell rázni. Krémekbe, (csoki)mázakba, süteményekbe nagyon finom.

Hozzávalók: 3 közepes kezeletlen narancs héja (30-40 g), 2 dl vodka (40%) vagy amennyi ellepi.
Narancshéjból még a blogon: narancslikőr, szirupos gyömbér és narancshéj, fűszerkeverék puncshoz/forralt borhoz, kandírozott narancshéj.

Tovább olvasom...

Savanyú káposztás pirog

Amikor legutóbb savanyú káposztát vásároltam, kicsit megszaladt a káposztás bácsi keze :), így a kimaradt mennyiséget ebbe a pirogba (táskába/kapusznyikába/...) rejtettem bele. A tésztához Vicuskától koppintottam az ötletet, a nála látott krumpli(püré)s pirogtészta volt a kiinduló recept - ha már nem csak a savanyú káposzta, de az előző napi krumplipüré is sok lett. :D
Vicuska, köszönöm! :)

A tészta hozzávalóit géppel dagasztattam meg, majd kelesztőtálban hagytam egy órán keresztül kelni. (Kézi dagasztásnál a cukrot feloldom a langyos tejben, belemorzsolom az élesztőt, a tetejére egy evőkanálnyi lisztet szórok és hagyom, hogy az élesztő felfusson. Ezután a kimért liszt közepébe mélyedést készítek, belemérek minden hozzávalót, beleöntöm az élesztős tejet és alaposan kidolgozom a tésztát.)
Amíg a tészta kelt, a húsos szalonnát 4-5 mm-es kockákra vágtam és egy serpenyőben ropogósra sütöttem. A szalonnakockákat kiszedtem a zsírból. A fennmaradt zsír nekem kevés lett, így csorgattam hozzá egy kis olívaolajat, majd a levétől kinyomkodott és apróra vágott savanyú káposztát megpirítottam rajta. A végén alaposan megborsoztam és hagytam kihűlni. A szalonnakockákat közvetlenül a tésztába töltés előtt kevertem hozzá.
A megkelt tésztát kinyújtottam (kb. 5 mm vastagságúra) és 16 nagyobb négyzetre vágtam (a tésztát 16 gombócra osztva -és kör lapra nyújtva- félhold alakú pirogokat is lehet készíteni). A négyzetekre elosztottam a tölteléket, ezután a tésztákat félbehajtottam és a széleket összenyomkodtam. Sütőpapíros tepsibe rakosgatva hagytam addig kelni, míg a sütő előmelegedett (180 °C), majd tojássárgával lekentem, villával megszurkáltam és az előmelegített sütőben pirulósra sütöttem a csomagokat.

Mi krémleves után ettük, de bármilyen tartalmasabb leves után remek második fogás, illetve a lánykáimnak annyira ízlett, hogy uzsonnára is megszavazták. :)

Hozzávalók...
...a tésztához: 200 g krumplipüré*, 150 g tej, 2 tojás sárgája, 2 kockacukor, 1 teáskanál só, 400 g finomliszt, 20 g élesztő, 1 evőkanál olívaolaj (a a dagasztás végén dolgozom a tésztába);
...a töltelékhez: 2 vastag szelet húsos, füstölt szalonna (esetleg füstölt sonka), 400 g savanyú káposzta, őrölt bors, szükség esetén 1-2 evőkanál olaj/zsír;
...a tetejére: 1 tojás sárgája.
*Maradék püré híján kihűlt tört krumplival is nyugodtan elkészíthető, ez esetben dagasztásnál esetleg kis tejjel/tejföllel igazítani kell a hiányzó folyadékmennyiséget, valamint 1 helyett 2-3 evőkanál olaj/olvasztott vaj is kerülhet a tsztába.

Tovább olvasom...

Libazsíros pogácsa

...vagy "simán" zsíros :), de most éppen a közelgő Márton napra tekintettel a nemrégiben kisütött libazsír egy részéből készült.

Minimum munkás pogácsa ez is, mint majdnem mindegyik, amit mostanában készítek. :) A tésztához a lisztben elmorzsolom a zsírt, majd a többi hozzávalót is belemérem és hidegen összegyúrom. Folpackkal fedve egy éjszakára hűtőszekrénybe teszem. Másnap reggel még hidegen, 1-1,5 cm vastagságúra kinyújtom a tésztát és apró, úgy 2 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrom. Sütőpapíros tepsire rakom a kis korongokat és kelni hagyom 20-30 percig vagy amíg a sütő előmelegszik (200-210 °C).
Amikor a sütő bemelegedett, a pogácsák tetejét megkenem a tojásfehérjével, magokkal, sajttal megszórom és a sütőbe tolva addig sütöm, míg szép színt kapnak. Frissen mennyei, amikor a külseje finoman ropogós, belül viszont omlós a pogácsa, de a zsír miatt (bezacskózva) jól eltartható napokig - feltéve, ha marad. :)

Hozzávalók (nagy adag)...
...a tésztához: 500 g finomliszt, 250 g rétesliszt, 300 g libazsír, 300 g tejföl (20%), 3 tojássárgája, 25 g friss vagy 1,5 csomag (10 g) szárított élesztő, 20-20 g nádcukor és só, 1 evőkanál ecet, továbbá 1-2 evőkanál tej, ha szükséges;
...a tetejére: 1 tojásfehérje, magok (nigella, szezám, kömény...) és/vagy sajt.

Tovább olvasom...

Zöldborsókrémleves

A zöldborsókrémleves nagyon finom, egyszerű leves, bár erőteljes borsóíze miatt nem mindenkinél nyerő. Nálam éppen igen, így időnként elkészítem, de azt hiszem arra még várnom kell, hogy a lányaim maguktól kérjék. :))

A hagymát felaprítom, kevés olívaolajon kissé megpirítom. Hozzáadom a zöldborsót, elkeverem, beleteszem az apróra kockázott burgonyát és felöntöm annyi vízzel, ami ujjnyira ellepi. Rászórok egy kanálnyi vegamixet, finoman sózom és főzni kezdem (nem szoktam lefedni).
Amikor már a borsó és a krumpli is puha, botmixerrel pépesítem és egy szűrőn átpasszírozom, hogy az esetleges héjdarabkák ne maradjanak benne. Újra tűzre teszem: tejszínt adok hozzá, megborsozom és ízlés szerint sózom (egy kevés mézet is csorgatok bele, de ez abszolút elhagyható -friss, zsenge borsónál nekem sem hiányzik-, esetleg cukorra cserélhető). Mielőtt újra felforrna, elzárom a tüzet az edény alatt.
Pirított hagymával/baconnel/kenyérkockával/sajttal... tálalom. Tálalásnál, különösen ha sűrűbb a leves, egy kis tejszínt is érdemes belecsorgatni.

Hozzávalók: 10 cm póré- vagy 1 közepes vöröshagyma, 400-450 g zsenge zöldborsó (mirelit vagy szezonban friss), 1 nagyobb szem burgonya, 1 evőkanál házi vegamix, 2-3 dl tejszín (30%), só, frissen őrölt bors, méz/cukor, ízlés szerinti levesbetét.

Tovább olvasom...

Juhtúrós pogácsa

Kis munkával járó, egyszerű, de annál finomabb pogácsa - figyelem, vendégváráshoz ajánlott megemelni az adagot! ;)

Egy nagyobb tálba mérek negyed kiló lisztet, amiben elmorzsolom a hideg vajat és a hideg juhtúrót. Hozzámérem a sót és beleszórom a szárított élesztőt. A tejet meglangyosítom mikróban, feloldom benne a cukrot. A tojások sárgáját elkezdem beledolgozni a túrós-vajas lisztbe, közben hozzáöntöm a langyos tejet is. Gyors mozdulatokkal összeállítom: egy ragacsos masszát kapok, amire rászórom a maradék lisztet. Néhány mozdulattal simára dolgozom a tésztát, gombócot formálok belőle és körbelisztezem. A tálat lefedem (folpack) és félreteszem (konyhaasztal, szobahőmérséklet). Legalább két, de inkább 3 órán keresztül pihentetem.

A sütőt előmelegítem 200-210 °C-ra. A tésztát lisztezett deszkára borítom és kb. centi vastagra nyújtom, majd a legkisebb (2 cm) kiszúrómmal kiszaggatom. Sütőpapíros tepsire teszem a tésztakorongokat (elég ujjnyi távolságot hagyni közöttük, inkább felfelé nőnek), felvert tojással megkenem a tetejüket és pici reszelt sajtot, esetleg magokat szórok rájuk. Előmelegített sütőben úgy negyed óra alatt sülnek szép pirulósra. :)
Frissen csodás - másnap nem tudom, mert nem szokott maradni. ;)

Hozzávalók (2 tepsi): 350 g finomliszt, 250 g hideg vaj (kisebb kockákra vágva), 250 g hideg juhtúró, 10 g só, 1 csomag szárított élesztő (vagy 20-25 g friss, a tejben felfuttatva), 2 tojás sárgája, 1 dl langyos tej, 2 kockacukor, továbbá a pogik tetejére egy felvert tojás és ízlés szerint reszelt sajt, magvak...

Tovább olvasom...

Libazsír sütése

Múlt pénteken olyat tettünk, mint eddig még soha: vettünk egy egész libát. Tokkal-vonóval. Gyermekkori csirketisztítási emlékeim habosak és rózsaszín felhősek voltak ahhoz képest, ami ezután a könnyen megtett lépés után ránk várt. Bár az este hátralévő óráiban puha tollpihékbe burkolóztunk (és mr.csipet legalább százszor rácsodálkozott, hogy "meeennyire puhaaa!" a liba alsó tollazata), őszintén szólva ha létezne, legnagyobb ellenségemnek sem kívánnám, hogy zéró gyakorlattal nekiálljon ludat tisztítani. :)
Késő este aztán a bontott liba először a hűtőbe, majd másnap - a jövőbeli felhasználás szerint - szétcsomagolva a fagyasztóba került. Na persze azért egy kis húsleves is főtt a hétvégén belőle, illetve a felesleges lefejtett bőrös hájat is azonnal felhasználtam: kisütöttem. Lett tehát frissen sült libazsírom, nem is kevés. :)

Mivel nem kifejezetten rajongunk a tepertőért, így a sütésnél a zsírra összpontosítottam. A hájas bőröket kb. 2 cm-es négyzetekre vágtam, egy serpenyőbe tettem, és kevés vizet löttyintettem alá. Éppen csak annyit, hogy ne kapjon le a bőr, amíg elkezdi a zsírt kiadni, ezután viszont gyorsan elpárologjon. Kis lángon főzni kezdtem: először zavarosan fortyogott, de ahogy a víz párolgott és a zsír egyre több lett, szépen letisztult és csodás aranysárga színe lett. Időnként átkavartam egy nagyobb kanállal, ellenőriztem, hogy szép lassan minden zsírja kisüljön. Amikor már eléggé töpörtyűre ;) sültek a bőrdarabok és szemlátomást megszabadultak zsírjuk legnagyobb részétől, a zsírt egy durva szűrőn átszűrtem egy edénybe. A töpörtyűket visszatettem a serpenyőbe és szárazon kicsit rájuk pirítottam (egy kis préselés-nyomkodás a kanállal vagy "lesúlyozás" egy másik edénnyel segít ebben). Akkor kész, amikor kevergetéskor kopogó hangja van az edényben a tepertőnek - ezután papírtörlőre lehet szedni.
A kissé kihűlt, de még változatlanul meleg és áttetsző zsírt egy sűrű szűrőn keresztül a végleges tárolóedény(ek)be szűrtem, és a konyhapulton hagytam kihűlésig. Ekkor került hűtőbe, ahol felhasználásig remekül ellesz. :)

A tepertőt természetesen még langyosan, egy kis só, kenyér és persze lilahagyma társaságában befalatoztuk. És bár továbbra sem őrülünk meg a töpörtyűért, elismertük, hogy nagyon finom lett és időnként kifejezetten jól esik az ilyesmi - pláne, ha keményen meg is dolgozunk érte. ;) Tepertőrajongóknak talán érdemes lehet a bőröket nagyobb darabokra vágni.

Hozzávalók: bőrös libaháj/zsíros libabőr. :)
Én kb. 90 dkg hájat, 0,5-1 dl vizet használtam fel. Ebből 77 g :) tepertőt és úgy 7-8 dl zsírt sütöttem ki.

Tovább olvasom...

"Nándori" torta

Férj idei szülinapi kívánsága egy régi kedvence - a Nándori szelet - tortásított változata volt. A sütemény eredeti receptje gyanúm szerint műhelytitok lehet, de mivel valamikor régebben körlevélben kaptam egy ilyen elnevezésű receptet, így volt mit kiindulási alapnak használnom. A végeredmény finom lett - az ünnepelt szerint persze még jobb is, mint az eredeti. ;)

Előkészítésként az aszalt szilvát egy kisebb zárható edénybe tettem, bő félig felöntöttem vörösborral és a hűtőbe dugtam érlelődni (3-4 napra). Napi egyszer átforgattam, hogy a bor jól átjárja - szinte az egész folyadékot magába is szívta a szilva.
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Egy 28-as tortaforma aljára sütőpapírt szorítottam.
A tortalaphoz a tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket félig felvertem, majd hozzászórtam a cukor 2/3 részét és azzal együtt vertem addig, míg csúcsot lehetett húzni a habból. A sárgáját a maradék cukorral kihabosítottam (fehéredésig, amíg a cukorszemcsék már nem látszanak). A lisztet átszitáltam a kakaóporral és a sütőporral. A cukros sárgájába belekevertem az olajat, majd gépi habverővel, alacsony fokozaton, 2-3 részletben (váltogatva) beledolgoztam a fehérje felét és az összes kakaós lisztet. A maradék tojásfehérjét egy kézi habverővel, óvatosan forgattam bele a sűrű masszába. A tésztát a tortaformába öntöttem és beledobáltam a boros szilvát (a nagyobbakat két darabba téptem, a kicsiket egyben hagytam), majd a sütőbe toltam és tűpróbáig sütöttem. A sütőből kivéve, 5 perc pihentetés után, a tortalapot a formából kivágtam és rácsra borítva hagytam kihűlni.

Amíg a piskóta hűlt, a szobahőmérsékletű mascarponét kikevertem a tejszínnel és beleforgattam a lereszelt (kislyukú reszelő) marcipánt is. A kihűlt piskótát két lapra vágtam, az alsót tortaformára helyeztem, rákentem a marcipános krémet, és lezártam a másik lappal. A tejszínt a cukorral és a kakaóporral kis lángon felfőztem. A tűzről levéve (kockánként) belekevertem a kisebb darabokra vágott, hideg vajat. Mire az utolsó kockát is elkevertem, a csokimáz kihűlt. Belekevertem a narancskivonatot és a narancsvirágvizet, végül a mázat a torta tetejére simítottam és a reszelt csokoládét rászórtam. Tálalásig hűtőben tartottam.

Hozzávalók...
...a piskótához: 200 g aszalt szilva (magozott), 100-150 ml vörösbor az áztatáshoz, 8 tojás, 200 g (kristály)cukor, 50 ml olaj, 200 g finomliszt, 50 g keserű kakaópor, 12 g sütőpor;
...a töltelékhez: 250 g mascarpone, 2-3 evőkanál tejszín (30%), 200 g marcipán;
...a mázhoz: 50 g tejszín (30%), 50 g cukor, 25 g keserű kakaópor, 100 g hideg vaj, 2 teáskanál házi narancskivonat, 1/2-1 teáskanál narancsvirágvíz;
...továbbá: 40-50 g magas kakaótartalmú étcsokoládé.

Tovább olvasom...

Boszorkánypogácsa

A boszorkánypogácsa kicsit inkább az adventhez kapcsolódó sütemény, de ettől függetlenül év közben is bármikor megsütöm, amikor megkívánjuk. Ideális vendégváró: egyik legnagyobb előnye, hogy egyszerűen lehet egy alaptésztából több ízváltozatot létrehozni, hiszen elég a beforgatáshoz használt olajos magvakat és a betöltendő lekvárokat variálni, máris többféle sütit kaphatunk eredményül.

Előző nap kissé előre dolgozom, attól függően, milyen magvakat használok. A mandulát leforrázom és megfosztom a barna héjától, a mogyorót sütőben megpirítom és ezután ledörzsölöm a héját, a dióval nem szoktam semmi extrát kezdeni, de egy serpenyőben azt is elő lehet kissé pirítani.
A puha vajat a robotgép középső fokozatán habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a tojások sárgáját és azzal is kihabosítom. Belekeverem először a vaníliakivonatot és egy kis csipet sót, majd a mixert alacsony fokozatra kapcsolva a liszteket és a szódabikarbónát is. A tésztából 20 g-os darabokat veszek ki, ezekből golyókat formázok, majd egy tálcára sorakoztatva, 20-30 percre a hűtőbe teszem (ha keményebb a tészta, a hűtés akár el is hagyható).

A sütőt előmelegítem 170 °C-ra. Késes robotgépben a magvakat egymás után durvára aprítom. A tojásfehérjéket felverem (kábé tejföl sűrűségűre, nem kell keményre). A golyókat kiveszem a hűtőből és először a felvert fehérjébe, majd a felaprított mandulába/mogyoróba/dióba forgatom. Sütőpapíros tepsire ültetem a golyókat, amiknek a közepét a hüvelykujjammal benyomom, ezáltal egy kis mélyedést hozok létre. Ebbe a mélyedésbe alaposan kikevert sütésálló lekvárt (most ribizlizselét) kanalazok, végül az előmelegített sütőben 12-14 percig sütöm. Rövid (4-5 perc) pihenés után átteszem a tepsiből egy rácsra és azon hagyom kihűlni a süteményeket.
Néhány süteményt szoktam "bunda" nélkül hagyni, ezekre csokoládét csorgatok, de ezt természetesen a magvakba forgatott változatnál is lehet alkalmazni. Ha nincs sütésálló lekvár itthon, akkor többnyire a mélyedések kialakítása után sütöm meg a sütiket és csak a sütőből kivéve töltöm meg.

Hozzávalók kb. 40 darabhoz...
...a tésztához: 300 g puha vaj, 130 g kristály- vagy világos nádcukor, 3 tojássárgája, pici só, 2 teáskanál vaníliakivonat, 200 g Graham liszt, 160 g finomliszt (vagy összesen 360 g finomliszt), 3 g szódabikarbóna;
...a bevonáshoz és a töltéshez: 2-3 tojásfehérje, 250-300 g mandula/dió/mogyoró, valamint (sütésálló) lekvár ízlés szerint.

Tovább olvasom...

Sütőtökös cookie

Hölgyeim és Uraim, bemutatom a "betyárjó" kategória győztesét. Ez a süti valami szuper, az elkövetkező hónapokban egészen biztos, hogy sokszor lesz barátunk. Sütőtököt utáló kisebbik leánykám 3 méretes darabot eltüntetett belőle még langyosan, persze csak miután gyanakodó arckifejezéssel és a "fúj anyu, ezt most tényleg muszáj megkóstolnom?" típusú szemforgatás kíséretében beleharapott az enyémbe... Azt azért látni kellene, hogy milyen arcot tud vágni, amikor rájön, hogy előítélet ide vagy oda, ez (nem kicsit) finom! :D

A sütőt előmelegítem 180 °C-ra. A sült, kihűlt sütőtököt (az előző napi sült tök maradéka éppen tökéletes) kihámozom a héjából és egy kis olajjal selymesre turmixolom.
A lisztben eloszlatom a sót, a fűszerkeveréket, a szódabikarbónát és a sütőport. A puha vajat elkezdem kikeverni (azaz a tálas mixer) a cukrokkal, 2-3 perc után hozzáadom először a sütőtökpépet, majd a tojásokat, végül 1-2 teáskanál vanília eszenciát. A gépet kikapcsolom és egy szilikon spatulával - 2-3 részletben - belekeverem a vajas tökbe a lisztet.
Sütőpapírral bélelt tepsi(k)re (két evőkanál segítségével) kb. 4 cm átmérőjű gömböket halmozok, egymástól 2-3 ujjnyi távolságra. A tetejüket megszórom 1-1 csipet szeletelt mandulával (vagy vágott dióval, mogyoróval) és a sütőbe tolva 16-17 percig sütöm a süteményeket. A sütési idő függ a mérettől - akkor jó, amikor a süti a talpánál, illetve a tetején a mandula és 1-2 kiálló csúcsocska :) pirulni kezd. Pufók, formás cookie-kat varázsolok elő a sütőből, amiket 3-4 perc pihentetés után átteszek egy rácsra, hogy azon hűljenek ki.
Nagyon puha, ízes-illatos sütiket kapok, ritkán lelkendezem, de eeez...mmmmm! :)

Hozzávalók: 100 g puha vaj, 200-250 g cukor (világos nádcukor és kristálycukor felesben - ha nagyon édes a tök, elég a kevesebb, ha ízetlenebb, mehet a több), 230-250 g sült tök bél, 20 g olívaolaj, 2 kisebb tojás, 1-2 teáskanál vanília eszencia, 350 g finomliszt (a tök nedvességtartalmától függően lehet, hogy +- igazításra szorul), 2,5 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék, pici só, 1 teáskanál sütőpor, 1 teáskanál szódabikarbóna, továbbá 50 g szeletelt mandula vagy vágott dió/mogyoró a sütik tetejére.
Receptötlet innen.

Tovább olvasom...

Mogyoróvajas kosárkák

Az idei őszi Segítsüti utolsó napjához érkeztünk. Bár az ajándékbolt kiürítésére ;) még lesz lehetőség, de a sütikre már csak ma 16:00-ig lehet licitálni!
A jelenlegi akcióra ezeket a kis cukiságokat készítettem: mini tésztakosárkákba mogyoróvajas krémet és némi tejcsokoládét töltöttem. Kis családommal úgy tapasztaltuk, hogy a mogyoróvajra igencsak rá lehet kattanni, így ez pontosan az a fajta sütemény, aminél nem jó, ha számolgatjuk a kalóriákat, mert bár "tömény és ééédes és egynél többet nem bírok belőle enni", azért csak akaratlanul is odavándorol a kezünk a másodikért, a harmadikért és a sokadikért is... :)

A sütőt előmelegítem 180-190 °C-ra. A tésztához a vajat, a mogyoróvajat és a kétféle cukrot a mixer táljába mérem és közepes sebességgel, 3-4 perc alatt könnyű, habos krémmé verem. Közben összekeverem a lisztet a sóval és a szódabikarbónával.
A habos-vajas keverékhez adom a tojást és a vanília eszenciát és addig keverem továbbra is közepes fokozaton, amíg elegyednek. Ekkor a mixert a legkisebb sebességre váltom és beledolgozom a száraz hozzávalókat. Amikor teljesen elkeveredtek az alapanyagok (egy szilikon spatulával segítek neki), a tálat átteszem a digitális mérlegre. A tésztából 25 g-os darabot veszek ki, két tenyerem között gombócot formálok belőle és egy 24-es, tapadásmentes, mini muffinforma mélyedésébe helyezem. A formát nem kell kibélelni, kizsírozni és a tésztát sem kell a formába nyomkodni.

Ezt a gombócozást megismétlem, amíg elfogy az alapanyag - pont 24 darab lesz belőle. A formát az előmelegedett sütőbe helyezem és kb. 10 percig sütöm a tésztagolyókat - amíg kissé felpuffadnak és nagyon halvány színt kapnak. A sütőből kiveszem a formát és a mozsártörőm segítségével azonnal mélyedéseket készítek a gombócok közepébe (az elsőként készített mélyedés kissé visszaemelkedik, mire végzek a tepsivel, úgyhogy 1-2 alkalommal utánaigazítok). Hagyom 5-10 percig a formában hűlni, majd kiszedem a formából és rácsra téve hűtöm ki teljesen a sütikosarakat.

Mogyoróvajból, porcukorból és vajból, egy csipetnyi sóval kikeverem a tölteléket. A kihűlt kosárkák mélyedéseit kikenem olvasztott csokoládéval (kiskanál, a korábban jó szolgálatot tett mozsártörő vagy bármi más hasonló eszköz segítségével). Hűtőbe teszem, amíg megdermed a csokoládé. Ezután a mogyoróvajas krémet elosztom a kosárkákban úgy, hogy maradjon némi hely a tetején. Ismét hűtés következik, amíg kissé megdermed a töltelék, végül csokival lezárom a mélyedéseket.
A "mintapéldányokat" tejcsokoládéval készítettem, de a nyertes licitáló akár étcsokival is kérheti. ;)

Hozzávalók egy 24 db-os muffin sütőformához...
...a tésztához: 115 g puha vaj, 125 g mogyoróvaj, 55 g porcukor, 90 g nádcukor, 1 közepes-nagyobb tojás, 1 teáskanál vaníliakivonat, 160 g finomliszt, 3-4 g szódabikarbóna, 3 g só;
...a töltelékhez: 100 g mogyoróvaj, 30 g porcukor, 15 g vaj, picurka só;
...továbbá: 150-200 g tej- vagy (magas kakaótartalmú) étcsokoládé.

Tovább olvasom...

Mogyoróvajas kosárkák - Segítsüti 2013 ősz

Ismét szeptember közepe van, ismét segít a süti! 30 blogger, 30 felajánlás és az árverés már elkezdődött! Licitálni a korábbi években megszokottak szerint, szeptember 20-án (pénteken), 16:00 óráig lehet.

A jelenlegi támogatott a Magyar Rett Szindróma Alapítvány. Az ő munkájukat, konkrétan a sérült kislányok és családjaik közötti kommunikációt próbáljuk segíteni azzal, hogy az ehhez szükséges eszközöket - a ti felajánlásaitok segítségével - igyekszünk elérhetővé tenni a számukra.

Az idei évben már harmadszorra csatlakoztam a sütisütő bloggerek csapatához. Ahogy eddig, most is postázható süteménnyel készültem, hogy a vidéki licitálók is eséllyel indulhassanak az árverésen. Ezeknek a mogyoróvajas kosárkáknak az eredetijében egy készen kapható Hershey's termék szerepel, de mivel annak beszerzése kissé körülményes lett volna :), így némileg átszabtam a sütemény külsejét. Remélem, elnyeri a tetszéseteket és sok-sok licit érkezik rá! ;)

A sütemény alapja egy mogyoróvajas tészta, ezt sütés után kikenem csokoládéval. Ebbe a kosárkába kerül a mogyoróvajas krém, amit csokoládéval zárok le. Kalóriadús és sajnos abbahagyhatatlan. :) Bár én tejcsokoládét használtam, ha a nyertes úgy szeretné, étcsokival is szívesen elkészítem a sütiket.
(Recept itt!)

Tovább olvasom...

Banános-zabpelyhes muffin

Régen jelentkeztem már, háttérbe szorult mostanában a blog, ráadásul rendszeresen elkutyulom a receptes cetlijeimet, így hiába készül el a kép, a recept nélkül sokat nem ér. :D Igyekszem azért vissza-visszatérni, most éppen ezeket az aprócska muffinokat sütöttem az uzsonnás dobozba - mert itt az ősz, az iskola, és a hétévesnek nem kielégítő a menzakaja. :)

A sütőt előmelegítem 190 °C-ra (170 °C+légkeverés). A zabpelyhet megőrölöm (nem kell teljesen finomra), belekeverem a sütőport és a sót, beleforgatom a mazsolát (csokicseppeket is lehet beleszórni).
A cukrokat a vajjal és a tojással simára keverem, hozzákeverem a villával pépesre tört banánt, majd felváltva 2-3 részletben a zabpelyhes keveréket és az írót (nem kell sokáig kevergetni). Tapadásmentes, 24-es mini muffinformába kanalazom a tésztát, majd az előmelegített sütőbe tolom és tűpróbáig sütöm. Gyorsan megvannak: ha a muffinok széle már megpirult, akkor kb. jó is - a beleszúrt fogpiszkáló még nedves, amikor kihúzom, mert ez egy eléggé szaftos tészta (de tészta már ne ragadjon rá!). Pár perc után rácsra szedegetem és hagyom kihűlni. Szerintem frissen, max. másnaposan a legfinomabb, tovább nem érdemes tartogatni, de nem is marad belőle. :)

Hozzávalók: 200 g zabpehely megőrölve (kávédaráló), 4-5 g sütőpor, 40 g mazsola (vagy mazsola+csoki, vagy csak csoki, vagy kinek mi...), pici só, 10 g vaníliás cukor, 30 g nádcukor, 3 kisebb tojás (vagy 2 XL), 80 g olvasztott vaj, 1 érett banán (kb. 100 g a tiszta súly), 160 ml író (vagy ugyanennyi tej+egy korty ecet).

Tovább olvasom...

Málnalikőr

A gyümölcsös likőrök újabb darabja. Elképesztő színe és illata van, na és persze finom is, de még jobb lesz, ha hagyjuk érni (eldugtam a többi likőr mögé, úgyhogy van remény :D).

Ugyanúgy készítettem, mint általában a gyümölcsös-virágos likőröket. A málnát leöblítettem, lecsepegtettem és kissé le is itattam róla a maradék vizet. Egy nagyobb befőttes üvegbe tettem a szemeket, mellé tettem egy fél (felhasított) vaníliarudat is, és felöntöttem vodkával. Lefedve, szobahőmérsékleten hagytam érni 3-4 hétig, időnként felráztam az üveg tartalmát.
Az előérlelési idő után először többszörösen hajtogatott, sűrű szövésű anyagon, majd másodszor kávéfiltere(ke)n átszűrtem a málnás vodkát. Ezután a folyadék mennyiségét megmértem és a szükséges cukormennyiséget a likőrösüvegbe szórtam. Erre öntöttem a kétszer megszűrt, immár csodásan tiszta, rubinvörös folyadékot, majd az üveget lezárva néhány alkalommal felráztam, amíg a cukor feloldódott. Ezután ment a kamrapolcra a többi mögé - már finom és fogyasztható, de néhány hetes (hónapos) utóérleléssel (még) tökéletesebb lesz.

Hozzávalók kb. 0,5 kg málnához: 6 dl vodka (vagy amennyi ujjnyira ellepi) és fél rúd vanília (elhagyható), átszűrés után minden dl vodkás málnához kb. 3 dkg cukor (vagy ízlés szerint, érdemes megkóstolni és inkább utána ízesíteni).

Tovább olvasom...

Áfonyás kenyér

Egyszerű sütit szerettem volna készíteni áfonyával, erre a finomságra esett a választásom. A tésztája pont megfelelően (azaz nem túl) édes, szaftos, finoman vaníliás, az áfonya pedig csodás benne. Lehetne más? :)
Muffinformában is érdemes kipróbálni, egy kis áfonyás-citromhéjas-mascarponés krémkoronával egészen pazar lehet. ;)

Gyorsan összerakható süteményről van szó, így a sütő előmelegítésével érdemes indítani (180 °C).
A vajat megolvasztottam, kikentem vele (egy kenőecset jól jön) egy gyümölcskenyér formát (ha nagyon meleg van a konyhában, érdemes bedugni a hűtőbe). A lisztet elkevertem a sütőporral és a sóval. Az áfonyát leöblítettem és egy szűrőben hagytam lecsepegni.
Egy habverő segítségével a tojást a cukorral fehéredésig kevertem, majd a maradék olvasztott, de már nem meleg vajat hozzácsorgatva kihabosítottam. Hozzákevertem 2-3 részletben az írót*, majd a vanília eszenciát.
A lecsepegtetett áfonyát egy szilikon lapát segítségével összeforgattam a liszttel, ebbe belecsorgattam az írós-cukros keveréket és a lapáttal összekevertem (a muffintésztához hasonlóan ezt sem szabad túlkeverni!). A masszát a formába simítottam és az előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. Kb. 1 óra alatt sült át - függ a sütőtől, formától..., ha nagyon pirul a teteje, akkor érdemes fóliával letakarni sütés közben.
Rácsra borítva hagytam kihűlni, ujjnyi szeletekre vágva tálaltam. Este sütöttem és csak másnap vágtam meg, így is remek volt, de szerintem langyosan is szuper lehet. :)

Hozzávalók: 275 g liszt, 10 g sütőpor, fél teáskanál só, 250 g fekete/kék áfonya, 1 tojás, 200 g cukor, 100 g vaj, 300 ml író (*vagy 290 ml tej+10 ml citromlé), 10 ml vanília eszencia.
Ebből a receptből.

Tovább olvasom...

Málnaöntet

Nos, nem ma készült, de még van málna és a folytontermő fajtákon még lesz is őszig, így később is el lehet készíteni. Egyszerű öntet, palacsintákhoz, desszertekhez remek, vaníliafagyira csorgatva pedig egyenesen király, főképp ha egy kis csokiöntet is kerül mellé! ;)

Nekem kell a mag ebbe az öntetbe, na nem az egész, mert az úgy sok(k), de egy kevés szerintem kifejezetten jót tesz neki, így eszerint készítem. A málna kétharmadát a vízzel és a cukor kétharmadával felfőzöm, amíg a szemek megpuhulnak, szétesnek. Ekkor átpasszírozom egy nagyobb lyukú szűrőn, és a magmentes málnapépet újra tűzre teszem. Hozzáadom a maradék cukrot és málnát, majd öntet sűrűségűre főzöm (hűlés közben kissé tovább sűrűsödik). Főzés közben egy-két alkalommal lehabozom, ha szükséges, valamint a főzés utolsó néhány percében hozzáadok egy kis vaníliamagot és pici citromsavat is.
Csírátlanított üvegekbe töltöm, lezárom és száraz dunsztban hűtöm ki. Felbontás után hűtőben érdemes tárolni. Ugyanezzel a módszerrel lehet más gyümölcsökből is öntetet készíteni (vegyes erdei gyümölcs, szamóca, áfonya...).

Hozzávalók (2-3 kisebb üveghez): 650 g málna, 300 g cukor, 200 ml víz, késhegynyi vaníliamag, késhegynyi citromsav.

Tovább olvasom...

Padlizsánkrém

Írhatnám, hogy "a legfinomabb" padlizsánkrém, de ugye minden szubjektív és nekem kicsi az arcom (mondom, hogy minden szubjektív :D).
Marcsi kolléganőm beblogolódott kreálmánya volt az a padlizsánkrém, ami életemben először valóban ízlett. Ezen mondjuk nem igazán kell csodálkozni, mert nem szeretem a padlizsánt - grillezve még csak-csak megeszem, de padlizsánkrémből korábban még egy sem nyert meg magának. Így aztán már az is nagy szó, hogy amikor Marcsi az elmúlt ősszel először megkínált a maga krémjével, egy életem egy halálom megkóstoltam. Most pedig már magam készítem. ;)
A krém (szinte) csak padlizsánból és fűszerekből áll. És igen, ez a titka, azaz semmi olaj, semmi majonéz - voltaképpen azt hiszem, ez egy mások számára félkész padlizsánkrém. :) Könnyű, pirítóson nem csak nekem volt meggyőző: mr.egy sem szereti a tojásgyümölcsöt, de ebből repetázott és bánatos arckifejezéssel kérdezte meg, hogy biztosan le akarom-e fagyasztani a maradék két doboznyit, valamint a nővéremet is megnyerte, igaz ő csak néhány csipetnyit nyúlt ki abból az adagból, amit a fotóhoz mentettem meg. Egyébként ő kérte a receptet, a heti nagypiac előtt hozom is. :))

Na szóval, a padlizsánt megmosom, végeit levágom. Jöhet a faszenes grill vagy vaslapos sütögetés a tűzhelyen, és hasonló nyalánkságok, de én csak kis mennyiséget készítettem és vaslapom nincs, így egy tepsiben betoltam a sütőbe. 180 °C, 2-3 alkalommal ránéztem, megforgattam a padlizsánokat és addig sütöttem, amíg jól megpuhultak (nem tudom, úgy bő 1 óra lehetett?). Ezután még forrón lehúztam a héjukat és az időközben megtisztított vörös- és fokhagymával együtt ledaráltam (én húsdarálón, de kinek a pap...).
A fűszerek mennyisége ízlés kérdése, ízesítés közben tehát kóstolgatni kell a krémet és így kisakkozni, hogyan jön be leginkább. A lényeg, hogy a hagymák mellett legyen benne padlizsánonként kb. 1 erős evőkanál mustár, 1-2 teáskanál cukor, valamint só, őrölt bors, frissen facsart citromlé és csipetnyi oregano (szárított). Alaposan összekeverem - frissen is finom, de ha áll egy napot a hűtőben, még jobb lesz.
Télre - illetve azt a mennyiséget, amit néhány napon belül nem fogyasztunk el - a legegyszerűbb megfelelő adagokban, fagyasztva elrakni. Később - télen/tavasszal/bármikor - fogyasztás előtt a hűtőszekrényben kell hagyni kiolvadni. Nyár végén tetőzik a padlizsánszezon, olyankor érdemes télre elraktározni belőle - részemről ki fogom próbálni nagyobb mennyiségben, grillezve is. ;)

Hozzávalók 1 padlizsánhoz (cca.): 1 kisebb-közepes vöröshagyma (lehet gyengébb hagymát is választani), 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma*, 1 evőkanál citromlé, 1 púpozott evőkanál mustár, 1-2 teáskanál cukor, só, őrölt bors, morzsolt oregánó.
Én most 4 nagy padlizsánból készítettem - kb. 1,75 kg volt. 3 közepes vöröshagymát, 1 jó fej fokhagymát (12-14 gerezd), 1 citrom levét, 5 evőkanál mustárt, kb. 2 evőkanál cukrot, valamint frissen őrölt himalaya sót és fekete borsot, továbbá 1-2 teáskanálnyi szárított szurokfüvet tettem hozzá.
*Megjegyezném, hogy a fokhagyma nyersen, ebben a mennyiségben egyrészt csíp (és ez jóóó), másrészt nem nevezhető gyomorbarátnak (és ez rossz), tehát aki érzékeny rá, az inkább kevesebbet használjon vagy legalábbis ne ujjnyi vastagon kenje a pirítósra a frissen elkészült krémet. :)

Tovább olvasom...

Egresleves

Kedvenc leves, gyerekkoridéző, imádom! :)
Anno a dédnagyanyámnál több piszkebokor is megfért a telek határában, így nála mindig lehetett "legelészni", de ahogy az öregek elmentek, fokozatosan a piszkebokrok is eltűntek az életünkből. Ma már nem divat a szúrós, nehezen hozzáférhető gyümölcsök tartása, pedig csodás, vitamindús és nagyon szeretni való kis bogyócskák érnek ezeken a bokrokon. A piacon is ritkán fordul elő, többnyire helybéli idős nénik, bácsik ácsorognak 1-1 doboz fölött, már amikor egyáltalán eladják a nehezen leszüretelt gyümölcsöt, így dupla öröm volt, hogy nemrég sikerült egy méretes adagot bezsebelnem és kétszer is tudtam levest főzni belőle. Többnyire a magam örömére, de úgy vettem észre, hogy kisebbik leánykámnak is ízlett. :)

A leves olcsó, nagyon egyszerű és gyorsan elkészül. Részemről édesen szeretem, a savanykásabb gyümölccsel nagyon jól passzol az édes lé, de ez természetesen ízlés dolga. A fahéjat viszont nem érdemes elhagyni/lecserélni, csak egy leheletnyi kell belőle és igazán jól harmonizál a köszmétével. :)
Az egrest megtisztítom (végeit eltávolítom). A víz kábé kétharmadával (5 dl) addig főzöm, amíg megpuhulnak és szétnyílnak a szemek. Ekkor a keményítőt feloldom egy kis vízzel, és hozzákeverem a tejfölt. A maradék vízzel visszahűtöm a levest és behabarom a tejfölös keményítővel. Cukorral, csipetnyi fahéjjal ízesítem és újraforrásig főzöm.
Kihűtve, szobahőmérsékleten tálalom.

Hozzávalók: 600 g egres, 0,7 l víz, 20 g étkezési keményítő, 100 g tejföl, csipetnyi fahéj, cukor ízlés szerint.

Tovább olvasom...