2011. június 13., hétfő

Egy - megérett a meggy...

Hát ha megérett, leszedtük.
A saját terméssel kezdtük a betakarítást, ettük, fagyasztottuk, aszaltuk. Fagyasztani ugyanúgy szoktam, mint az epret, azaz tálcán gurulósra és csak ezután zacskózva. Az aszalásról tavaly már írtam, tökéletesen működött az eljárás, a kész aszalvány rendben elállt, nem romlott meg. Tavaly az első adag után készítettem még egyszer, annál a meggyszemeket frissen magoztam, feleztem és a tálcákra szépen egymás mellé, vágott felükkel felfelé helyeztem el - így gyorsabban aszalódik, de helyigényesebb. A végeredményt tekintve (ízben, állagban) én nem éreztem különbséget az egyben aszalthoz képest. Mivel elég sok lett a kész aszalványom, még mindig van belőle egy kis üveggel és semmi baja, csak talán kicsit sötétebbek lettek a szemek.


Amikor már szépen letudtuk a mi kis meggyfánk kevéske termését, bejelentkeztek a szüleim, hogy menjünk leszedni az övékét is, mert nekik sok. Hát mentünk. Ennek az adagnak ismét fagyasztásra került egy része, aszalni már nem akartam, így maradt az egyéb tartósítási lehetőség, azaz a befőzés. Meggybefőttet nem szoktam elrakni, most mégis, és ha esetleg még nem lett volna elegem a lekvárfőzésből, hát gondoskodtam róla... :)


Meggylekvárt nem szoktunk enni, 2-3 évente azért készítek egy keveset pálinkával ízesítve, hígabbra, kizárólag a feketeerdő tortához. Most a meggy-zöldborsó-eper együttes betakarításával nem volt hangulatom a sokórás főzéshez, maradt a gyors, darabos, zselésítős megoldás. Finom lett, a lányoknak is ízlett, úgyhogy remélhetőleg el tudom majd nekik sütni palacsintába, piskótába. :)


A meggybefőttet a barackbefőtt mintájára tettem el, azaz cukorból és vízből szirupot főztem és ezzel öntöttem fel a válogatott, tisztított, kimagozott meggyet. A meggy szeret felúszni a szirup tetejére, így ahhoz, hogy a gyümölcsöt a folyadék teljesen ellepje, érdemes beszerezni műanyag savanyúság-leszorítókat - ezek sok zöldség és gyümölcs tartósításánál jól jönnek. A meggybefőzést nedves dunsztolással fejeztem be (a víz forrása után 8-10 percig dunsztoltam). Kihűlés után szárazra törölgetve kerültek a hűvös kamrába (garázsba) a kész befőttek.

Hozzávalók...
...a meggylekvárhoz:
1 kg meggyhez 1 kisebb rúd vanília magjai (elhagyható, de ízesíthető más fűszerrel is), kb. 25 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...a meggybefőtthöz: tisztított, hibátlan, magozott meggy, valamint a sziruphoz 1 liter vízhez 50 dkg cukor, pici tartósítószer (Na-benzoát). 1 liter vízből készült szirup 4-5 üvegre (7 dl-es) elegendő.
Tovább olvasom...

2011. június 12., vasárnap

Eperlekvárok - itt a vége!

Vége! Azt hiszem ebben a hónapban már úgy harmadszorra, a biztonság kedvéért most írásban is kijelentem, hogy idén már nem szeretnék több epret befőzni!


A korábbi változatok mellé készült még levendulás, valamint rebarbarás eperlekvár, ezekkel zárom az idei eperszezont, legalábbis a "főszezont". Remek mindkettő, kár lett volna kihagyni!


Különösebb recept most sincs, továbbra sem áll szándékomban bepötyögni a zselésítő hátoldalát. A rebarbaráshoz csak egy szösszenet: még a zselésítő hozzáadása előtt előfőztem az eper-rebarbara duót, ugyanis a kisebbik lányom a nagyobb darabokra vágott zöldségszárat összehúzott szemmel és roppant gyanakvó arccal egyszerűen lehagymázta :D, így nem kockáztattam, hogy a látvány miatt elutasítsa a finom végeredményt. Nem is tette. ;) Ellenérzések hiányában természetesen a választott zselésítő előírása szerint készítendő.


Levendulás: 1 kg eperhez 25-30 dkg cukor, 10 szál levendula virágai a szárról lecsipegetve (kinyílt virágok és bimbók egyaránt), továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint.
Rebarbarás: 70 dkg eper, 35 dkg rebarbara, 25-30 dkg cukor, 1/2 rúd vanília magjai, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint. (Rebarbara szepytől - igeeen, lekvár is készült belőle. Köszi, puszi! :*)
Tovább olvasom...

2011. június 9., csütörtök

Rebarbara(s)tart

Kaptam rebarbarááát! A "meglepetést" ismét szepy követte el (köff! :*), egy óriási adagot küldött, amit persze muszáj volt azonnal megkóstolnunk, mert mi - hátrányosan vidékiek - még csak nem is láttunk korábban rebarbarát, nem hogy kóstoltuk volna. Elsőként egy tart készült, ami olyan, de olyan finom lett, hogy életmódváltás és diéta ide vagy oda, muszáj volt este 7-kor 3 szeletet megennem belőle.


A recept ismét a GoodFoodos csábító desszertek közül származik - mekkora királyság már, hogy megtaláltam a kupiban ezt a könyvet! Fahéjas omlós tészta az alapja, amihez a lisztet, porcukrot, fahéjat és sót összeszitáltam, majd elmorzsoltam benne a hideg vajat (ezt a könyv szerint késes robotgéppel kellene végeztetni, de nekem még mindig nincs olyan, így kézzel gyúrtam - szuper lett így is). Hozzáadtam egy tojás sárgáját és a hideg vizet, gyors mozdulatokkal összedolgoztam és folpackba bugyolálva betettem a hűtőszekrénybe pihenni (GF szerint 45 perc, nálam 90 perc volt, mert közben meggyet fagyasztottam, lekvárt főztem...).
A pihentetés alatt a rebarbarát megmostam (vékonyabb szálakat válogattam hozzá), megfosztottam azoktól a héjdaraboktól, amelyektől nagyon meg akart válni, majd feldaraboltam 3-4 centis falatokra. A sütőt bekapcsoltam 200 °C-ra és előkészítettem egy levehető oldalú piteformát (gazdaságos fajta, úgy 24 centi átmérőjű, 3,5 cm magas lehet), amit kibéleltem a vékonyra nyújtott fahéjas tésztával. A tésztát villával alaposan megszurkáltam, majd egy alufóliával letakartam (ennyi, nem kell lesúlyozni). A sütőbe tolva 15 percig sütöttem, amíg egy kis színt magára kapott, majd kivettem (és jól megégettem az ujjaim, így most két nagy vízhólyag is segít a gépelésben), a fólia helyére rendeztem a felaprított rebarbarát és megszórtam nádcukorral. Visszatettem a sütőbe (ez milyen jó érzés volt a frissen pörkölt ujjaimmal) és további 20 percig sütöttem.


Amikor a rebarbara megsült, kivettem a sütőből a félkész desszertet és a sütő hőjét mérsékeltem (160 °C). A tejfölt elkevertem a cukorral és a tojással, majd ezt a keveréket a lepény tetejére csorgattam. Egy kevés cukrot elkevertem fahéjjal, ezzel megszórtam a sütemény tetejét és az egészet visszatoltam a sütőbe addig, amíg a tejföl megszilárdult (15 perc). Langyosra hűlve bontottuk meg. :)
Nagyon finom desszert, egyetlen hátránya, hogy a rebarbara túl sok levet enged és ez szeletelésnél elszabadul, némileg rontva az összképet, de hát kit ééérdekel? Engem aztán nem. :))


Hozzávalók...
...az omlós tésztához:
175 g liszt, 25 g porcukor, 1 csapott teáskanál őrölt fahéj (2 g), pici só, 85 g hideg vaj, 1 tojássárgája, 2 evőkanál (30 ml) hideg víz;
...a töltelékhez: 350 g rebarbara, 85 g nádcukor, továbbá 250 g tejföl (eredetileg 284 ml, muhaha...), 25 g cukor, 1 egész tojás;
...a tetejére: 1 teáskanál cukor és 1/2 teáskanál őrölt fahéj keveréke.
Tovább olvasom...

2011. június 8., szerda

Epres Erzsébet

A visszatérő látogatók biztosan észrevették már, hogy a közelmúltban változtattam egy kicsit az oldal megjelenésén. Az oldalsávban látható fotók válogatása közben ötlött fel bennem a gondolat, hogy az egyik tavaly készített Kifőztük-desszertet újratöltsem az eperszezonban. Emlékeztek még Citromos Erzsébetre? Nos, itt van Erzsi új ruhában. :)


Az elkészítése ugyanaz, mint az eredeti változatnál, annyi módosítással, hogy citromlé helyett eperpüréből (eperpüré: az eperhez egy kevés friss citromlevet facsarok, majd turmixolom és átszűröm) és étcsokoládé helyett fehérből készül. A krém kissé lágy, fontos, hogy jól lehűtött alapanyagokból készüljön és még így is gyorsan kell dolgozni vele (érdemes nem 30 fokos konyhában készíteni a desszertet), illetve ha vendégeknek készül, összeállítás után akár fagyasztóban is lehet dermeszteni 1 órán keresztül, tálalásig. Ugyanezzel a krémmel remekül működik a poharas változat, azaz Böske :)) is, érdemes kipróbálni.


Hozzávalók az eperkrémhez (4-6 adag): 20 dkg eper, kevés citromlé, 3-4 dkg porcukor (vagy ízlés szerint), 7-8 dkg (sűrű) tejföl, 1 dl tejszínhab, 1 zselatin fix (vagy kb. 2 habfixáló).
Tovább olvasom...

2011. június 5., vasárnap

Vigyázz, kész...eper!

Javában dúl az eperszezon, epret eszünk eperrel: magában, levesként, desszertként, italban, mindenben, mindenhogyan. Idén a kertben is nagyon sok terem, az első hatalmas szemek után az igazi meleg beköszöntével megérkeztek a mézédes, apróbb szemű darabok is, amik hihetetlen iramban érnek. Ilyenkor jön el a "télre mentés" ideje: mehet a fagyasztóba, aszalóba, és persze az üvegekbe is.


Most szerencsésen érik az eper: átlagban 1,5-2 kilónként lehet szedni a termést. Én apránként szeretem eltenni, mert így nem utálom meg a befőzést már az első gyümölcsnél. :D Valamelyik évben egy este több, mint 6 kilót szedtem le, mindezt azután, hogy a szomszédoknak kiosztottam a maguk kis kilós adagját. Azért ezt a mennyiséget leszedni, átválogatni, megtisztítani, majd feldolgozni nem egy gyors mutatvány - kellett is úgy két év, mire újra vállalkoztam az eperlekvárra. :D Emiatt is örülök különösen a mostani évnek, egyszerre kis adagokban, különböző ízben készülhetnek a lekvárok.


Az alapváltozat nálam vaníliával van ízesítve, ebből készül(t) a legtöbb, ezzel párban főztem néhány üveg mézeset is. Az ízesített változatoknál csak olyan fűszereket terveztem, amik az eperrel biztosan jól passzolnak, az ötletekhez ezen az oldalon kaptam megerősítést. Eddig mézes-gyömbéres és bazsalikomos-vaníliás készült. A gyereknépnek utóbbi ízlett jobban, a gyömbéres viszont nekem lett nagy kedvenc. Tervben még a levendulás változat, végre nyílik, így szerintem a mai szedésből elkészül ez az íz is.


Hogy miért eresztettem ilyen bő lére a dumát? :) Nemrég a nővéremmel szóba került az eperlekvár és a hogyan? Éppen vásároltunk, így rámutattam a 3:1-ben zselésítőre: hát azzal! Na jó, de mégis hogyan? Megfordítod a zacsit és úgy. :) 
Kezdő háziasszonyként próbáltam lekvárfőzésben a hagyományokat követni, aztán néhány gyümölcs esetében rájöttem, hogy inkább mégsem kellene. A sok cukor az epernél a mi ízlésünk szerint nem igazán hozott jó eredményt, így maradt a készen kapható zselésítő. Azon ugye rajta van, hogy hogyan használjuk, felesleges lenne erről értekezést tartani, tehát a szó szoros értelmében vett recept most nincs. :) Csak egy rövid megjegyzés: a gyömbért, vaníliát, mézet a cukorral együtt, a főzés elején, a bazsalikomot viszont a főzés végén tettem a lekvárhoz. Más nincs, itt a pont. :)


Eperízek...
...vaníliás:
1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 25-30 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...mézes-vaníliás: 1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 12-15 dkg méz, 12-15 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...mézes-gyömbéres: 1 kg eperhez 6 dkg friss gyömbér reszelve (ezzel a mennyiséggel csípős lesz a lekvár, aki nem szereti így, használjon kevesebb gyömbért), 1 citrom leve, 20 dkg méz, 10 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...bazsalikomos-vaníliás: 1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 25-30 dkg cukor, 8-10 bazsalikomlevél aprítva, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint.
Levendulás és rebarbarás lekvár itt találhatók a blogon. :)
A végére egy gondolat egy másik kiváló tartósítási módszerről, a fagyasztásról: az eper hajlamos a fagyasztóban összenyomódni, főleg, ha nagyobb csomagokat készítünk, én nem igazán szeretem így eltenni. Ezért az epret (málnát, szedret...) egy papír kéztörlővel bélelt tálcán fagyasztom (gurulósra), majd egy-két nap elteltével (amikor már megfagyott és még eszembe is jut :D), átpakolom egy zacskóba. Ennyi. :))

Tovább olvasom...

2011. június 2., csütörtök

Darálós keksz Graham liszttel

Nemrég ovis kiránduláson voltunk, arra sütöttem ezeket az apróságokat. Már egy ideje előszeretettel csempészek egy kis Graham lisztet a sütikbe, keltekbe, most ezt a kekszet is kipróbáltam vele. Fincsi lett, a gyerkőcök is szívesen ették, úgyhogy nagyon nem tűnhetett fel nekik a csalás. :))


Nagyjából ugyanúgy készült, mint a hagyományos darálós keksz. A cukor, vaj és tojások kikeverése után hozzáadtam a Graham lisztet, ezután feleztem az adagot és ekkor dolgoztam a fél adagokba a maradék lisztet, sütőport és ízesítőket. Fél-egy órás pihentetés után ledaráltam :)) a tésztákat és mehettek is a 170-180 °C-ra előmelegített sütőbe. Kb. 15 perc alatt készre sültek.


Hozzávalók egy teljes adaghoz:
25 dkg puha vaj (vagy margarin), 10 dkg nádcukor, 10 dkg házi vaníliás cukor, 2 db tojás, pici só, 30 dkg Graham liszt, 30 dkg finomliszt, 2 csomag sütőpor, 1-2 evőkanál tej (ha szükséges), továbbá tetszés szerint ízesítők.
Én felezett adagban készítettem, így a kakaóshoz kb. 3 dkg holland kakaóport, a fahéjashoz 1 csapott evőkanál őrölt fahéjat tettem - teljes adagnál ezek a mennyiségek természetesen duplázandók.
Tovább olvasom...

2011. május 29., vasárnap

Epres habcsóktorta

Neeem, nem "a" pavlova. :)
Az alapreceptet a GoodFood magazine "101 csábító desszert" című kis könyvecskéjében láttam meg (nézegettem, dédelgettem, végül rászántam magam...). Az én tortám az elérhető hozzávalók függvényében némi változtatással készült - igen finomra sikerült, lesz ismétlés. :))


A sütőt előmelegítettem (180 °C). A tortaalaphoz a vajat félig megolvasztottam és hagytam kihűlni. A tortakarikát beállítottam, sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem és az oldalát az olvasztott vajjal vékonyan kikentem. A mogyorót a cukor egy részével kávédarálóban megőröltem, a tojásokat szétválasztottam.
A vajat - gépi habverővel - néhány perc alatt habosra kevertem a cukorral, majd beledolgoztam az egész tojásokat és a tojássárgákat is. Ezután egy kézi habverővel összeforgattam a liszttel, sütőporral, mogyoróval és a tejjel, végül belesimítottam az előkészített tortaformába.
A habcsókhoz a fehérjéket (az eredeti recept nagy tojásokat használ, nekem csak közepesek voltak itthon, így használtam hozzá plusz fehérjéket is) picurka sóval keményre vertem, majd fokozatosan hozzáadtam a cukrot és egy kevés ecetet is. Fényesre, keményre vertem, amíg a tojáshabból csúcsot lehetett húzni. Ezt a habot simítottam a mogyorós tésztára, végül az előmelegített sütőbe toltam és addig sütöttem, amíg a habcsók ropogós kérget kapott (ez a könyv szerint 45 perc, szerintem több, de mindenképpen méret- és sütőfüggő). Figyelem: a habcsók nem szárad, hanem sül, tehát nem lesz hófehér! :) Miután megsült, először a formában hagytam hűlni, majd egy késsel óvatosan körbevágva a karikát eltávolítottam és rácson hagytam teljesen kihűlni.
A tortát közvetlenül tálalás előtt fejeztem be. A habhoz az epret megmostam, megtisztítottam és egy kanálnyi citromlével összeturmixoltam, végül átszűrtem, hogy a magok zömét a desszerten kívül tudjam. A tejszínt habfixálóval és cukorral felvertem, majd egy kézi habverővel óvatosan, részletekben, beleforgattam az eperpürét. Az epres habot a tortára kanalaztam, végül néhány egész eperszemet halmoztam a tetejére. Ééés kész!


Hozzávalók egy 28 cm-es formához (ez az eredeti adag duplája, tehát a lentiek nyugodtan felezhetők egy 20 cm-es tortához)...
...a tésztához: 20 dkg vaj, 20 dkg cukor, 2 egész tojás, 4 tojás sárgája, 17 dkg liszt, fél teáskanál sütőpor (2-3 g), 5 dkg pirított törökmogyoró (eredetileg pisztácia) finomra darálva (a cukorból 5 dkg-ot elvettem és azzal együtt őröltem meg), 4 evőkanál (60 ml) tej;
...a habcsókhoz: 4+2 tojás fehérje, pici só, 25 dkg cukor, 2 teáskanál ecet;
...az eperhabhoz: 3 dl habtejszín, 5 evőkanál cukor (10 dkg), 50 dkg eper, 1 evőkanálnyi frissen facsart citromlé, 3 csomag (30 g) habfixáló (vagy zselatin fix vagy bármilyen más fixáló előírás szerint);
...a tetejére: szép eperszemek díszítésnek.
Tovább olvasom...

2011. május 28., szombat

Aranygaluska

Amióta lerohant minket a nyár, nem igazán sütök. Legalábbis nem keltet, főleg nem saját fogyasztásra. Mostanra jelentkeztek nálam az első elvonási tünetek :), így jöhetett valami finom, nem túl macerás darab és az aranygaluskára esett a választásom. Kövezzetek meg, de szerintem aranygaluskának nagyjából bármilyen édes kelt tészta megfelel. A kedvenc, ami mindig ízlik, esetleg egy kicsit lágyabbra hagyva, mint máskor. Így aztán nem is szoktam "bevált" receptből dolgozni, csak pakolom a hozzávalókat aszerint, miből mennyi van éppen itthon.


A tészta hozzávalóit kenyérsütőgépbe teszem, amikor dagasztani kezd, igazítom. Kell bele liszt, cukor, tej, tojás és vaj - na jó, meg egy kis élesztő. :)) Van, amikor kevesebb vajat teszek bele vagy éppen több tojást, még soha nem nyúltam mellé. Amíg a gép dolgozik, elkészítem a cukros diót - én szeretem, ha nagyon finomra van őrölve a dió, ezért nem is diódarálón, hanem a fűszerekhez használt kávédarálómon őrlöm meg. A dió olajos, így magában nem szerencsés a darálóba tenni: fele-fele arányban a cukrot is vele darálom.  
A tésztát a kenyérsütőben hagyom kelni is. Amikor duplájára dagadt, megolvasztom a vajat és kikenek vele egy közepes tepsit. Az olvasztott vajba mártott evőkanállal galuskákat szaggatok a tésztából, ezeket megforgatom a vajban, majd a cukros dióban és már mehetnek is (lazán) a tepsibe. Folpackkal letakarva hagyom duplájára kelni a gombócokat, ezután mehet az előmelegített sütőbe (180 °C), ahol nagyjából fél óra alatt szép pirosra sül. Vanília- vagy csokimártással (sodóval) kínálom.


Most belekerült...
...a tésztába:
50 dkg liszt (25 dkg rétes-, 25 dkg finomliszt), 8-9 dkg cukor (4 evőkanál), kb. 2,3 dl tej, kevés vanília eszencia, 1 egész tojás, 6-7 dkg vaj, csipet só, 2-2,5 dkg élesztő;
...a formázáshoz: 10 dkg vaj, 35 dkg cukros dió (fele-fele arányban a dió és a cukor, vagy ízlés szerint).
Az elmúlt évek alatt nekem az vált be, amikor egy sorba rakosgatom a galuskákat (és nem több sorban rétegezem). Ennek figyelembe vételével ez a mennyiség egy közepes tepsire (kb. 25x35 cm) elég.
Tovább olvasom...

2011. május 24., kedd

Kókuszfagylalt

Készítettem már kókuszfagyit, többször is, de valahogy egyik sem lett az igazi. Ez a változat akár az is lehetne, de az állagával még vannak bajaim - igaz, amíg nem szerzek be egy rendes konyhai robotgépet, addig nem is várok csodákat. :) Mindenesetre nagyon finom fagyi, főzött alappal, akik pedig bírják a kókuszreszeléket a fagylaltban, biztosan nem lesz kivetnivalójuk benne.


Az alaphoz a tej és tejszín keverékét felforralom, beleteszem a kókuszreszeléket és együtt főzöm rövid ideig. Ezután állni hagyom 15-30 percig, majd amennyire csak tudom, pépesítem. A tűzhelyre visszatéve - a cukorból, tojássárgából, keményítőből, sóból és kevés tejszínből álló keverékkel - besűrítem. Alaposan behűtöm (egy éjszaka a hűtőszekrényben), végül félkeményre vert tejszínnel lazítva, fagylaltgéppel kifagyasztom.


Hozzávalók: 2 dl tej, 2 dl tejszín, 7 dkg kókuszreszelék, a sűrítéshez 5 evőkanál cukor, 2 tojás sárgája, 1 teáskanál keményítő, picurka só, kb. 0,5 dl tejszín, továbbá 1,5-2 dl tejszín félkemény habbá verve.
A tej lecserélésével készülhet teljes egészében tejszínből. Esztétikai info: mivel tojássárgát tartalmaz, a kész fagyi nem lesz hófehér!
Tovább olvasom...

2011. május 19., csütörtök

Medvehagymás pogácsa v.2.0

Fogalmam sincs, miért nem került még fel ez a recept, pedig megírva itt várakozik már majd' egy hónapja. Rejtély...de mindegy is, most itt van, vigyétek, egyétek! :)


Ez a pogácsa "rendelésre" készült, nagyjából az előző alapján, de a frissesség hosszabb megőrzése végett egy kis burgonya hozzáadásával. A tésztához egy méretesebb burgonyát meghámoztam, enyhén sós vízben megfőztem, majd főzőlevét leöntve, még forrón, alaposan áttörtem egy villával. Ezután hagytam kihűlni.
Amikor a burgonya kihűlt, a fűszervajat és a zsírt megolvasztottam, majd a többi - szobahőmérsékletű - hozzávalóval együtt a kenyérsütőgép tartályába tettem, ami aztán szépen végezte a dolgát. Eredményként egy lágy, de nem ragadós, zsíros tapintású tésztát kaptam, amit a gépben hagytam duplájára kelni (kb. 1,5 óra kellett neki).
Vajat olvasztottam, amibe - kihűlés után - réteslisztet kevertem, annyit, amennyitől sűrűn folyó állagú lett. A megkelt, pihe-puha tésztát vékonyra nyújtottam, a lisztes vajjal megkentem, rászórtam a nagyon apróra vágott medvehagymát és a maradék reszelt sajtot, majd egyszerűen felcsavartam. Összehajtva hagytam kelesztőtálban pihenni kb. egy órán keresztül.


Ezután a tésztát 1-1,5 cm vékonyra nyújtottam, közepes (4,5 cm) pogácsaszaggatóval szaggattam, két kezem élei között kissé megigazítottam és sütőpapíros tepsibe sorakoztattam. Ott hagytam kelni addig, míg a sütő bemelegedett (180-190 °C). Végül felvert tojással megkentem a tetejüket, egy-egy csipet parmezánt biggyesztettem a közepükbe és a tepsit sütőbe toltam.
Ellenállhatatlanok lettek. Szó szerint. Az első tepsi este 9-kor sült ki és még forrón megkóstoltatta magát. Egyből három darab is, csak hogy mindenhol ugyanolyan-e az íze. ;)) Az volt.
Előrelátó, medvehagymabarát háziasszonyok (és urak) az év bármely hónapjában elkészíthetik, fagyasztott medvehagymás vajból és szintén fagyasztott, aprított medvehagyma-levelekből.


Hozzávalók...
...a tésztához:
egy nagyobb burgonya (pontosan 16 dkg volt a tört krumpli), 10 dkg zsiradék (4 dkg medvehagymás fűszervaj, 6 dkg zsír), 2 teáskanál só, 3 kisebb (vagy 2 normál) tojás sárgája, kb. 15 dkg tejföl (dagasztás közben lehet igazítani), 45 dkg finomliszt, 2 dkg élesztő, fél evőkanál nádcukor, egy maréknyi reszelt parmezán (2 dkg);
...a hajtogatáshoz: 10 dkg olvasztott vaj, 3 evőkanál rétesliszt, 10-20 szál (mérettől és ízléstől függ, nekem 15 szál volt) medvehagymalevél felaprítva, egy maréknyi reszelt parmezán;
...a nyújtáshoz finom- vagy rétesliszt, a kenéshez egy egész tojás, tetejére kevés parmezán.
Tovább olvasom...

2011. május 16., hétfő

Tavaszi kenyérlángos

Töki pompost készítettem tegnap és mivel a nővéreméket vártuk vacsorára, dupláztam az adagot. Az egyik felét ugyanúgy állítottam össze, ahogy szoktam: (fokhagymás) tejföllel alaposan lekenve, sok pirított baconszalonnával, lilahagymával és egy kevés kolbásszal, a másik felét azonban szezonális zöldségekből készítettem el, bízva a rokoni vonalban, hogy majd "besegít" az eltüntetésében. :)


Pompos egy gyors változatban szerepel már a receptjeim között, így a szokásos feltétet nem részletezem, csak a zöldségesről írok most bővebben. A tészta hozzávalóiból kissé ragacsos, de jól kidolgozott tésztát dagasztottam. Alaposan kiolajozott kelesztőtálban kissé átgyúrtam-átforgattam, hogy az olaj mindenhol jól bevonja, majd lefedve duplájára kelesztettem. Amikor megkelt, enyhén lisztezett deszkán tepsiméretűre nyújtottam, majd sütőpapíros tepsibe helyezve hagytam kelni, amíg a sütő előmelegedett (190 °C).
Közben előkészítettem a feltéteket: a tejfölt kikevertem egy kevés sóval és reszelt fokhagymával, a spárgát kissé előfőztem, majd 2-3 darabra vágtam, a spenótot szalonnazsíron (nekem ez a másik változat előkészítésekor maradt vissza, helyette tökéletesen megfelel egy kevés olaj is) néhány pillanat alatt megfonnyasztottam, az újhagymát és a paradicsomot felkarikáztam, a gombát szeleteltem. A tésztát elősütöttem, majd bőven meglocsoltam a fokhagymás tejföllel és ráhalmoztam a zöldségeket. A tetejére néhány baconszeletet tettem és fetasajtot morzsoltam, végül még egy kevés fokhagymapelyhet is őröltem rá, majd sütőbe tolva pirulásig sütöttem. Meglepően finom lett, a nővérem (is) hadilábon áll a spenóttal, de szerinte (is) még finomabb volt, mint a hagyományos pompos. :))


Hozzávalók (egy adaghoz/egy tepsihez)...
...a tésztához:
45 dkg kenyérliszt (BL80), 20 dkg főtt, tört és kihűtött burgonya, 1 dkg só, kb. 2 dl víz, 1,7-1,8 dkg élesztő, 1 csapott teáskanál cukor, olaj a kelesztőtálhoz;
...a feltéthez: 20-25 dkg tejföl, 2-3 gerezd fokhagyma, kevés só, 10-12 szál spárga előfőzve, egy maroknyi spenótlevél, 2 szál újhagyma, 1-2 gomba, 1-2 paradicsom, néhány szelet bacon, 10-15 dkg feta.
Tovább olvasom...

2011. május 15., vasárnap

Mogyorófagylalt

Mondtam már, hogy bírom a mogyorót? Na nem a földit, azért annyira nem rajongok, hanem a törökmogyorót. Nyersen, pirítva, cukrozva, törve, tortában, sütiben, palacsintában, krémben, mindenhogy, mindenben. Mindezek mellett még fagyiban is. Mogyoróval turbózott csokifagyi receptet mutattam már (nevezhetném Nutellás fagyinak is, de nem teszem...megteszi más), de ez itt most nem csokis. Csak mogyorós. Egyszerűségében isteni, mogyorófanoknak kötelező tesztelni! :)


Főzött fagyi, mert azt is bírom. :) Az alaphoz a mogyorót megpirítom (sütőben, 180-190 °C-on, a tepsiben időnként átforgatva, rázogatva - ez bármikor elkészíthető, mondjuk egy sütisütés után a még meleg sütőben, mert jól záródó dobozban elvan egy ideig), majd lehéjazom. Ezután egy mozsárban alaposan összetöröm és a tejben főzni kezdem. Lassú tűzön 25-30 percig főzöm, időnként megkeverem, ellenőrzöm, nehogy lekapjon az edényben. Amíg a mogyorós tej fortyog, a tojássárgákat a keményítővel, picurka sóval, vaníliás cukorral és 0,5 dl tejszínnel csomómentesre keverem.
Amikor letelt a kábé fél óra, a mogyorós tejet botmixerrel (vagy turmix) pépesítem - lehetőség szerint egyáltalán ne maradjanak darabok benne. Hozzáöntök egy deci tejszínt, majd belecsorgatom a tojássárgás keveréket és a tűzre visszatéve, lassú tűzön, besűrítem. Hűtőfürdőben, majd a hűtőszekrényben alaposan lehűtöm (én egy egész éjszakára a hűtőben felejtem, de fagyasztóban gyorsítható a hűtés).
A lehűtött alapot 2 dl félkeményre vert tejszínnel elkeverem és fagylaltgéppel kifagyasztom. Fogyasztásig a fagyasztóban, fedett dobozban tárolom.


Hozzávalók (kb. 1 liter fagylalthoz): 3 dl tej, 5 dkg pirított törökmogyoró, 2 tojássárgája, 1 teáskanál keményítő, pici só, 5 evőkanál vaníliás cukor, 1,5 dl tejszín (30%), továbbá 2 dl félkemény habbá vert tejszín (30%).
(A házi vaníliás cukor helyettesíthető kristálycukor és vaníliarúd vagy vanília eszencia, illetve kristálycukor és vanillincukor keverékével is.)
Tovább olvasom...

2011. május 11., szerda

Epres túrótorta

Gyereknévnapot tartottunk, most éppen barátainkkal - az övéknek is most van, a mieinknek is, ilyenkor összedobjuk, amink van. :) Mi készültünk a desszerttel, de mivel előző nap pecázni voltunk, így nem sok időm maradt a munkára. Azt használtam, ami itthon volt, így született meg ez az egyszerű, ugyanakkor nagyon finom torta, némi eperrel, nagyon könnyű túrókrémmel - két szeletnél csak azért álltunk meg a vacsora után, mert hát ugye vigyázunk a vonalainkra. :D


Alapnak egy gyors kakaós piskótát sütöttem, amihez a tésztát kétszeres mennyiségű fehérjével készítettem. (Ilyen piskótát akkor szoktam sütni, amikor könnyű, lágyabb krém kerül a süteménybe, mert így egy nagyon puha tésztát kapok, amin szeleteléskor a kés gond nélkül átsiklik, én pedig véletlenül sem trancsírozom szét a süteményt.) 
Amíg a piskóta hűlt, elkészítettem a túrókrémet: a túrót összeturmixoltam a joghurttal és a vaníliás cukorral. Összeforgattam a citromhéjjal és a kemény habbá vert tejszínnel, végül belekevertem az előkészített zselatint is. (A zselatint elkeverem a hideg vízzel, miután megduzzadt, addig melegítem, amíg teljesen felolvad a zselatin, ezután hagyom visszahűlni - de nem megdermedni.) Mialatt a krémet készítettem, a tűzhelyen, eperből, vaníliás cukorból, kevés citromléből és a zselésítőből néhány perc alatt lekvárt főztem.
A kihűlt piskótát két lapra vágtam, az egyiket egy tányérra helyeztem, körben 0,5-1 cm-es hézagot hagyva köré igazítottam a tortakeretet és rásimítottam a fele túrókrémet úgy, hogy a krémet kicsit felhúztam a keretre, így körben egy kis peremet képezett. Erre került a kihűlt lekvár, amit befedtem a maradék krémmel. (Az eperréteget jó lett volna külön dermeszteni, de este már nem sok kedvem volt hozzá, így próbáltam annyira óvatosan rákanalazni a túrókrémet, hogy ne keveredjenek a rétegek.) A krémet elsimítottam, a tetejére helyeztem a másik piskótalapot és a hűtőszekrénybe tettem dermedni.
Másnap, utaztatás előtt cukorral ízesített tejszínt vertem keményre, amit jobb híján kevés zselatinnal fixáltam. A habbal körbekentem a tortakarikától megfosztott tortát és a tetejére két nagy maroknyi friss epret ültettem. Tálalásig nem árt hűtőszekrényben tartani... Remek darab, (többszöri) ismétlést kíván. :)


Hozzávalók (kb. 20 cm átmérőjű formában készítve)...
...a piskótakarikához:
2 tojás sárgája, 4 evőkanál vaníliás cukor, 2 evőkanál forró víz, 1 evőkanál holland kakaópor, 1 evőkanál étkezési keményítő, 2 evőkanál liszt, 4 tojás fehérje, pici só;
...a túrókrémhez: 50 dkg túró, 2 kis doboz joghurt (nálam éppen 140+175 g, de bármelyik jó duplázva is), 15 dkg vaníliás cukor (vagy ízlés szerint), 1 citrom reszelt héja, 2,5 dl habtejszín, 2 dkg zselatin+6 evőkanál víz;
...az eperlekvárhoz: 20-25 dkg eper (nálam mirelit), 3 púpozott evőkanál vaníliás cukor, fél citrom leve, 5 g dzsemfix szuper;
...a hab-bevonathoz: 3,5 dl habtejszín, 3 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint), 1 dkg zselatin+3 evőkanál víz (vagy zselatin fix/habfixáló);
...díszítés: 20-25 dkg eper.
Tovább olvasom...

2011. május 8., vasárnap

Hercegnők

Akinek (kis)lányai vannak, nagy valószínűséggel szembesült már a "hercegnőimádattal" - hiába no, a Disney figurái a gyerkőcök által ismert legelső celebek között vannak. (Ráadásul - kivételesen - olyan celebek, akikre/amikre nem is gáz, ha hasonlítani szeretnének, így nincs tiltás, ha a lányok a hét minden napján meg szeretnék valamelyik mesét nézni. :P) 
Nálunk (is) megvannak a kedvencek, a nagyobbik Csipkerózsikáért, a kisebb felváltva Hamupipőkéért és Belle-ért rajong. Tegnap az ezidőtájt megszokott, névnapi partin kapták meg kedvenceiket torta formában - azt inkább le sem írom, hogy készítésük közben milyen válogatott kínzások jutottak eszembe a babatorta feltalálóját illetően, pedig a babákat még csak nem is én készítettem, hanem a Simba gyártotta. :D


Hamupipőke belül fahéjas-kakaós tortalap, ganázzsal töltve, Csipkerózsika vaníliás tészta vaníliapudingos krémmel töltve. A tortalapokat nagytepsiben sütöttem, majd rétegeztem és faragtam - mint minden faragott tortánál, itt is sok a hulladék, de nem szabad sajnálni, mert úgy lesz "formás" a végeredmény :). A tészta receptjéért ezer köszönet Kiskuktának. :*



A bevonással most is meggyűlt a bajom, Rózsiról ugyanis leolvadt a saját készítésű MM-bevonat reggelre, de - ezúton is köszönet a helyi Korona Cukrászdának - szerencsére sikerült "gyári bevonathoz" jutnunk, így megmentődött a torta. :) Az új ruhát kevesebb, mint fél óra alatt dobtam rá a babára, így - nagy valószínűséggel - ezután én sohadesohatöbbé nem készítek saját bevonatot (előre is bocsánat az MM-fondant ízéért rajongó rokonoktól), csak el ne felejtsem időben megrendelni neten az anyagot... :D


Készült...
...Hamupipőke csokikrémje:
2 dl tejszín, 1 rúd vanília, 25 dkg csokoládé (86%), 10 dkg vaj, 10 dkg porcukor (ez került a bevonat alá is);
...Hamupipőke tortalapja: 25 dkg cukor + 10 dkg a fehérjehabba, 39 dkg liszt, 5 dkg kakaópor,  csapott mokkáskanálnyi fahéj, 185 ml olaj, 185 ml tej, 6 tojás, 20 g sütőpor;
...Csipkerózsika vaníliakrémje: 4+2 dl tej, 2 csomag vaníliás pudingpor, 1 evőkanál cukor, 10 dkg vaj, 10 dkg porcukor (a bevonat alá sima porcukros-vajkrém került);
...Csipkerózsika tortalapja: 25 dkg cukor (ebből 5 dkg vaníliás) + 10 dkg a fehérjehabba, 44 dkg liszt, 185 ml olaj, 185 ml tej, 6 tojás, 20 g sütőpor;
+zselés ételszínezék, MM fondant és formix a bevonáshoz.
Tovább olvasom...

2011. május 6., péntek

Eperfagylalt v.2

Joghurtos-tejszínes eperfagyi van már a blogomon, csodás az is, de nekem személy szerint ez a kedvencem. Nem tudom, miért, talán mert a főzött alapból készülő fagyikat jobban szeretem vagy talán mert több az eper benne, amit ha frissen, mézédesen szedünk a kertből, igazán el tudja varázsolni az ízét. Ez a változat még nem saját termésből készült, de hamarosan az is lesz, ha az időjárás szeret minket, akkor rengeteg eperfagyi fog készülni idén. :)


Elsőként az alap készül el. A cukrot, tojássárgáját, sót és keményítőt elkeverem, hozzáöntöm a tejet, azzal is alaposan összekeverem, ezután tűzre téve besűrítem. Amíg hűl, az epret egy kevés citromlével összeturmixolom, majd a pürét egy szűrőn keresztül a langyos alapba juttatom. Elkeverem és fagyasztóba (-18 °C) teszem az alapot 1,5-2 órára, amíg az edény szélénél fagyni kezd. Ekkor átkeverem és összeforgatom a félkemény habbá vert tejszínnel. Mehet a fagyigépbe, kifagyasztás után - fogyasztásig - fedett dobozban tárolom a fagyasztóban.


Hozzávalók: 1 dl tej, 2 tojás sárgája, 5-6 evőkanál cukor (ennek egy része lehet vaníliás), leheletnyi só, 1 erős teáskanál étkezési keményítő, 40-45 dkg eper (tisztítva mért súly), 1 evőkanál friss citromlé, továbbá 2 dl tejszín félkemény habbá verve. (A cukor mennyisége az eper érettségétől, ízétől függ. Ebből az adagból kb. 1,2 l fagylalt lesz.)
Tovább olvasom...

2011. május 1., vasárnap

Csirkemájkrém

A kisebbik lányom nagyon rákattant az utóbbi időben a májkrémre, így - fő az egészség vagy mi... - megpróbálkoztam a házi változattal. Sajnos azt nem mondhatom, hogy gyerekkörben osztatlan sikert aratott. :D Pedig finom, nem is kicsit, csak hát a bolti változatok "másak". Na nincs nagy gond, kicsim a második-harmadik kóstolásnál már elkezdett megbarátkozni az ízzel (mármint a máj ízével a májkrémben :P), így talán nem lesz vesztett ügy a házi májkrémgyártás. :))


Recept eredeti szepytől (köszi!). Az elkészítése hasonló a hagymás májhoz: bő zsiradékon a hagymát megpárolom, a párolás végén hozzáadom a felaprított fokhagymát is, majd erre kerül az előzőleg megtisztított, nagyobb darabokra vágott (csirke)máj. Rászórok egy kevés friss kakukkfüvet, durvára aprított majoránnát, borsot őrölök rá és pár perc alatt megsütöm a májat.
A sütés végén megsózom, majd az egészet pépesítem (botmixer, turmix). Szükség szerint további (olvasztott) zsiradékot adok hozzá, annyit, amivel tetszőlegesen kenhető lesz a krémem. Ezután tiszta tálkákba adagolom a kész májkrémet, tömörítem, tetejét elegyengetem, végül olvasztott zsírral lezárom és fogyasztásig hűtőben tárolom.
Fogyasztás előtt érdemes hagyni egy kicsit szobahőmérsékleten melegedni, hogy kenhetőbb, krémesebb legyen, de egy szelet friss pirítósra kenve már ki is küszöböltük a problémát. A májkrémet - a levegőtől - elzáró zsírréteget felhasználás előtt el lehet távolítani, ha valaki ennyivel kevesebb zsírt szeretne a szervezetébe juttatni. :)


Hozzávalók (3-4 kisebb tálkához): 2 közepes vöröshagyma apróra kockázva, 10-12 dkg zsír (jobb a szárnyas, de megfelel a sertészsír is, illetve egy része vajjal kiváltható), 3-4 gerezd fokhagyma, 1/2 kg csirkemáj, néhány ágacska friss kakukkfű és majoránna (vagy szárított, illetve ízlés szerint más fűszerek is megfelelnek), őrölt fekete bors, só, a krém lezárásához további 3-5 dkg olvasztott zsír.
Tovább olvasom...

2011. április 28., csütörtök

Képviselőfánk

Képviselőfánk, imádom! :) Mint általában a főzött krémes, habos süteményeket... Ez az adag még húsvét hétvégére készült - a vasárnapi családi ebédre vittem. Alapjában nem szeretem az égetett tésztát, mert macerásnak tartom. Nem is annyira a készítését, mint a romeltakarítást utána. Ráadásul nincs nagyobb méretű csőkészletem, a kicsikkel pedig igen csak nyomi végeredmények szoktak születni. Ezért is örültem, amikor nemrégiben megtaláltam Beccánál ezt a tésztareceptet, itt volt az ideje, hogy kipróbáljam.


Az viszont jó az égetett tésztában, hogy el lehet korábban készíteni, az enyém például péntek este sült ki, tévézés közben és csak másnap töltöttem meg. A munka a sütő előmelegítésével kezdődött (230 °C; én gőzös sütőt készítettem elő, azaz egy kis edényben vizet tettem a sütő aljába). Az olajat és a vizet egy csipet sóval és a vaníliás cukorral felforraltam. A forrásban lévő vízbe került a liszt, amit alaposan eldolgoztam és kevergetve tovább főztem 2-3 percig (nem áll annyira össze, mint a megszokott égetett tészta). Ezután gépi habverővel beledolgoztam a tojásokat is - egyiket a másik után: mielőtt a következő tojás belekerül, mindig tökéletesen simára kell dolgozni a tésztát.


Sütőpapírral bélelt tepsibe, vizes kézzel, 12 db egyforma (kb. 5 dkg-os) gombócot készítettem. Alaposan megspricceltem a gombócokat és a papírt is, végül az előmelegedett sütőbe toltam. Az első 6-7 percben 230 °C-on sült, majd mérsékeltem a hőmérsékletet kb. 200 °C-ra. Összesen 40 percig sült a tészta, ezalatt az idő alatt nem szabad kinyitni a sütő ajtaját! A sütőből kivéve, rácson hagytam kihűlni a fánkokat, töltés előtt a tetejüket levágtam.
Becca, köszönöm a receptet! :)


A krémhez a tej 2/3 részét egy felhasított vaníliarúddal együtt főzni kezdtem. A maradék tejet elkevertem egy evőkanál vaníliás cukorral, a liszttel és a tojások sárgájával. A felforrt tejből kivettem a vaníliahüvelyt és belecsorgattam a tojásos-lisztes keveréket. Folyamatos kevergetés mellett besűrítettem. Amíg a krémet főztem, a tojásfehérjéket egy pici sóval kemény habbá vertem (tálas mixerrel, hiányában a krém főzése előtt ajánlott a habot elkészíteni), majd beledolgoztattam a maradék cukrot is és azzal is keményre dolgoztattam. A megfőtt sárga krémbe óvatosan, részletekben beleforgattam a felvert cukros fehérjét, pár pillanatig hagytam még a tűzön főni, majd egy evőkanállal elosztottam a krémet a tésztahüvelyekben.
Miután a krém kihűlt, a zselatint egy kevés vízben elkevertem, állni hagytam, majd olvadásig melegítettem. Hagytam kihűlni. A tejszínt a vaníliás cukorral és a kihűlt - de még folyékony - zselével kemény habbá vertem, majd egy levágott sarkú nejlonzacskóból (a rusztikus dizájn ellenzőinek: csillagcsővel felszerelt habzsákból) a krém tetejére nyomtam. Befejezésül a habra helyeztem a tésztasapkákat, majd hűtőszekrénybe tettem a kész képviselőfánkokat. Tálalás előtt vaníliás porcukorszórást kaptak.


Hozzávalók 12 darabhoz...
...a tésztához:
1,5 dl víz, 1,5 dl olaj, csipet só, 1 evőkanál vaníliás cukor, továbbá 15 dkg liszt, 4 egész tojás;
...a krémhez: 6 (4+2) dl tej, 1 kisebb vaníliarúd, 8 dkg rétesliszt, 3 tojás szétválasztva + 3 fehérje pluszban, 6 (1+5) evőkanál vaníliás cukor, csipet só;
...a tejszínhabhoz: 1 evőkanál zselatin, 4 evőkanál víz, 4-5 dl tejszín, ízlés szerint vaníliás cukor (nálam 3-4 evőkanál).
Tovább olvasom...

2011. április 27., szerda

Isler

Még mindig igen pici (még mindig nem szeretjük a tenyérnyi islereket), de már nem mini és most hagyományosan diós, ha már apum volt olyan drága, hogy egy agyvérzést kockáztatva nekiállt nekem apró diót törni. Csak mert a nagyobb fajta, a könnyen pucolható, már régen elfogyott... Diótól függetlenül majdnem nem lett belőle semmi, ugyanis amikor megközelítettem a lekváros polcomat, döbbenten tapasztaltam (vagyis jutott eszembe), hogy elfogyott a ribizlizselém. Vajon mennyit kellene főznöm, hogy elég legyen egy évre? :O Na mindegy, feltúrtam a fagyasztót, megleltem a maradék két kis doboz ribizlit, így gyorsan összedobtam még egy lekvárt is. Rutinosan, csípőből... ;)


Mivel most nem kellett tojás- és tejérzékenységre figyelnem, vajjal és tojással készült a linzertészta. Ehhez a lisztet, darált diót, porcukrot, fahéjat és sót összekevertem, majd elmorzsoltam benne a vajat. Hozzáadtam a tojások sárgáját és összegyúrtam. A tésztagombóc a hűtőbe került pihenni, fél-egy óra elég neki, ez az adag most tovább csücsült bent, sikeresen kőkeményre is dermedt. :P
Pihentetés után a sütőt elkezdtem előmelegíteni (190-200 °C), majd a tésztát átgyúrtam, 3-4 mm-esre nyújtottam és egy 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam. Sütőpapíros tepsire rakosgatva sültek, úgy 7-8 perc alatt, a széleiken éppen pirulósra. A kisült linzerek rácson hűltek ki, majd a frissen főzött (...) ribizlizselével megtöltöttem őket és éjszakára félretettem pihenni.
Másnap csokoládébevonatot kaptak, és egy pici díszítést, hogy a gyerekeknek legyen mivel játszaniuk. :)

Hozzávalók (kb. 40 darab, 5 cm átmérőjű islerhez): 35 dkg liszt, 15 dkg darált dió, 25 dkg vaj, 15 dkg porcukor, 1 mokkáskanál fahéj (elhagyható), csipet só, 4 tojás sárgája, továbbá ribizlizselé (vagy egyéb kedvenc) a töltéshez, kb. 30-35 dkg étcsokoládé a bevonáshoz.
Készítettem már kevesebb dióval és több liszttel is (10 dkg : 40 dkg), és kevesebb tojássárgával, ekkor kevés hideg víz segített a tészta összeállításában. Így is, úgy is finom sütemény. :)
Tovább olvasom...

2011. április 22., péntek

Mogyorós zabpehelykeksz

Nagyon finom keksz, mogyorórajongóknak (Kismókusoknak és Nagymókusoknak) kötelező. Ha nem lettem volna tegnap este már (dög) fáradt, tuti, megsütök még egy adagot belőle, mára viszont már más projektet ütemeztem be, így most dugdoshatom (magam elől) hétvégéig. Szóval: ropogós, zabpelyhes, mogyorós, Graham lisztes, kakaóbabos, finoman édes... Kell ennél több? Nekem nem! :)


A tojásokat a cukorral habosra kevertem, majd belecsorgattam a kihűlt, olvasztott vajat. Az egészet alaposan összekevertem és hozzáadtam a lisztet, sütőport és sót. Miután ezekkel is összedolgoztam, beleszórtam a zabpelyhet, a mozsárban durvára tört mogyorószemeket (csak megroppantottam a szemeket, volt amelyik két félre és volt, amelyik több darabba hullott) és a kakaóbabot. Az egészet összekevertem, ezután a masszából két teáskanál segítségével (kisebb dió méretű) kupacokat rakosgattam a sütőpapíros tepsi(k)be. Ezeket a teáskanalak segítségével ellapogattam kb. 5 cm átmérőjű, lapos korongokká (nem árt egy vízzel teli pohár a kezünk ügyébe: ha ragadna a kanál, mártsuk bele). Előmelegített sütőben, 180 °C-on, kb. negyed óra alatt pirulósra sütöttem őket. Kismértékben terülnek a korongok, úgyhogy 1-2 ujjnyi távolságot érdemes tartani közöttük formázáskor.


Hát hú, tényleg jó kis darab. Némelyik kapott egy kis csokicsíkozást, az is jóóó, simán is jóóó, mindenhogy jóóó és mindenhol jóóó. :)


Hozzávalók (55-60 darabhoz): 2 kisebb tojás (vagy egy igencsak méretes), 15 dkg nádcukor, 15 dkg vaj, 15 dkg Graham liszt, 1 teáskanál sütőpor, csipet só, 15 dkg zabpehely, 10 dkg pirított, tisztított törökmogyoró, 3 dkg pirított, aprított kakaóbab (vagy csokidarabok, de abból több, mondjuk 5 dkg), a tetejére díszítésként olvasztott csokoládé (elhagyható). 
Alap5let: az egyik Rama füzetből.
Tovább olvasom...