A gyümölcsök fagyasztásáról

Többen kerestetek az elmúlt időben nálam a tartósítási lehetőségekre, ezen belül is a fagyasztásra, így arra gondoltam, szánok egy bejegyzést neki. Kerülném a "hogyan a legjobb tartósítani a zöldség-gyümölcsöket?" témát, ugyanis nem értek hozzá, laikusként csak elhiszem vagy sem, amit (állítólagos) hozzáértőknél olvasok a neten. Arról írhatok csak, hogy én mit szoktam tenni a gyümölcsökkel...

gurulósra fagyasztott áfonya és szeder

Hát venni nem szoktam őket. Legalábbis téli tartaléknak. Azt teszem el, ami megterem, azaz nem dobom ki a felesleget, hanem valamilyen módon tartósítom azt. Vásárolni csak olyan gyümölcsöt szoktam, amit nem termelünk a kertben, illetve amit nem kapunk rokonoktól, barátoktól, de ezeket pusztán friss fogyasztásra és nem tartósításra vásárolom. (Kivételek persze akadnak, leginkább a túlvásárlás következményeként.)

A kertünk telepítésekor igyekeztünk arra törekedni, hogy az általunk kedvelt gyümölcsök kerüljenek bele, így például a körtefától megváltunk, mert nem fogyott és tárolásra alkalmatlan fajta volt, az epertövek számát megsokszoroztuk, mert abból ugye sohasem elég :)), továbbá ültettünk "kísérleti" növényeket is, ilyen például az áfonya, ami évekig vegetált, de idén először végre hozott termést.

A tartósítási munkákat természetesen az eperrel kezdem, majd következik a meggy, a ribizli, a sárga- és az őszibarack, közben folyamatosan érik a szeder és a málna, és nyár végére, őszre marad az alma. A befőttekről, lekvárokról (...) mindig aktuálisan teszem fel a bejegyzéseket, ahogyan éppen készülnek, de a fagyasztásokról nem szoktam beszámolni. Ennek a legfőbb oka az, hogy sokat nem lehet róla írni. :) 

A könnyebb átláthatóság kedvéért készítettem egy egyszerű táblázatot, hogy én mit, hogyan szoktam elmenteni későbbre, ezt mostantól ezen az oldalon találjátok meg. Változni biztosan fog idővel, ha valamit kihagytam, vagy valamire kíváncsiak vagytok, nyugodtan kérdezzetek.

Lássuk hát, gyümölcsök szerint, mit hogyan fagyasztok:
- eper: tisztítva, gurulósra,
- meggy: magozva egészben (ritkán félben), gurulósra,
- ribizli: leszemezve, dobozban,
- sárgabarack: magozva és negyedelve tálcán vagy pépesítve,
- őszibarack: sehogy, illetve korábban a bébiknek magozva és felezve vagy pépesítve,
- szeder: gurulósra,
- málna: gurulósra,
- alma: hámozva és reszelve zacskóban.
Idén már termett az áfonyánk, így annak a maradékát szintén gurulósra fagyasztva tettem el. Amikor kapok szilvát valakitől, azt felezve, negyedelve tálcán fagyasztom, de ez nem jellemző, mert nekünk nincsen fánk és ahhoz tényleg sokat kell kapjunk, hogy maradjon elrakásra.

A tálcás (a.k.a. gurulós) fagyasztásról az epernél már írtam, ennek az a lényege, hogy a gyümölcsöt tálcán megfagyasztom, majd ezután zacskózom be nagyobb adagokban. Így a gyümölcs nem nyomódik össze, akár szemenként is kivehető később a zacskóból, ha éppen arra vágyunk.
A pépesítésnek az az előnye, hogy kis helyet foglal, de értelemszerűen csak olyan gyümölcsöt fagyasztok így, amit tudom, hogy sehogy másképpen nem szeretnék később felhasználni. Hátránya, hogy ha valamihez mégis egészben lenne szükségünk a gyümölcsre, már nem lehet később visszacsinálni. :D
Az egyetlen gyümölcs, amit reszelve teszek el, az az alma. Csak akkor szánom rá magam erre, ha nem tudok mit kezdeni a felhalmozódott almával, illetve a szépséghibás almákat lehet így eltüntetni, mielőtt romlásnak indulnának. Többen megpárolják ilyenkor az almát, amit később így használnak töltelékként, én nem szoktam.
Dobozokban fagyasztom a ribizlit, ha majd lesz sok áfonyánk, azt is abban fogom (csak optimistán!). Az apró bogyós gyümölcsök - tapasztalatom szerint - ha alaposan le van csepegtetve (papír kéztörlőn), akkor nem tapadnak össze olyan mértékben, hogy ne lehessen később kiszedni belőle a kívánt mennyiséget, illetve akkora adagokban kerülnek dobozolásra, amit később egyszerre fel tudok használni.

Tovább olvasom...

Sárgabaracklekvár

Ezt a lekvárt hagyományosan, zselésítő nélkül készítem, illetve nem 100%-ban, mert nem darálom le a barackot, mint sok régi receptben. Leginkább azért, mert darabosan szeretjük, de amikor nagyon tele a fazék, még így is rostjaira esik kevergetés közben. Az idei sárgabarack nagy részét (azaz majdnem az egészet) a keresztanyámtól kaptuk, ezúton is (bár nem olvassa a blogomat :P) köszönjük szépen egész évi kitartó munkáját. :) Éppen vele beszélgettünk a múlt hétvégén a lekvárfőzésről: majdnem ugyanúgy készítjük, csak ő már elhagyta a hámozás fázisát. Én még kitartok, kitartóan hámozok. Most úgy érzem, kétévente belefér, de az elmúlt hét alatt elrakott 30 (nagy) üvegnyi lekvár után abszolút meg tudom érteni azokat, akik nem hajlandóak ezzel vesződni.

Tehát a lekvár... A barackokat megmosom, majd leforrázom. Az érettségtől és a barackok keménységétől függően 3-15 percig hagyom a forró vízben ázni, ezután lehúzom a héjukat és kiveszem a magjukat. Ezt a műveletet több részletben szoktam végezni, egyszerre úgy 1,5-2 kiló barackot forrázok le, de a bátrabbak a hagyományos változattal is megpróbálkozhatnak: a barackokat szűrőbe téve, lobogva forró vízbe kell mártani és ezután hámozni.
Ahogy 2-3 kilónyi tisztított barack összejön, már alá szoktam gyújtani, és lassú tűzön, időnként megkeverve elkezdem a főzést. Közben folytatom a hámozást és az újabb összegyűjtött adagokat, mérlegelés után, hozzáadom a többihez. Amikor a teljes mennyiség a fazékba kerül, már csak kevergetni kell. Az elején még ritkábban, ahogy felforr és pépesedik, sűrűsödik, már gyakrabban. A forrástól számítva voltaképpen szemre főzöm, addig, amíg olyan állagú lesz, amilyet éppen szeretnék.

A továbbiak nagyon barackfüggőek, ezzel most szembesültem csak igazán, amikor egymás után két különböző barackot főztem be. Az egyikből ha akartam se tudtam volna darabos lekvárt főzni, ugyanis pillanatok alatt szétfőtt, emellett levesesebb, vizesebb volt, míg a másik sűrű, krémszerű lekvárrá vált. A hozzáadott cukor mennyisége is változó volt, a leveses fajta már a kilónként 20 deka cukortól is igen édes lett, míg a másikba több került. Már egy ideje nem veszem figyelembe a "régi ajánlásokat", miszerint a sok cukor tartósít, tehát tegyünk a lekvárba jó sok cukrot és majd eláll. Még soha nem fürödtem be a csökkentett mennyiségekkel, remélem, ezután sem fogok. :) Szóval tessék megkóstolni azt a lekvárt és úgy ízesíteni - ez egyébként áll minden lekvárra és nem lekvárra is, amikor lehetőségünk adódik a kóstolásra: kóstoljunk! :)

Amíg a lekvár fortyog, nagyon alaposan kimosom, majd csírátlanítom az üvegeket és a csavaros fedeleket. Amikor a lekvárom nagyjából eléri a kívánt állagot, apránként, kóstolgatva, hozzáadom a cukrot, majd újraforrás után még kb. 10 percig főzöm. Ezután üvegekbe töltöm, lezárom és fejre állítom 5-10 percig. Konyharuhákba bugyolálva, talpukra állítva ;D kerülnek száraz dunsztba, majd úgy 2 nap elteltével a kamra (khmm, garázs) kijelölt polcára.

Arányok: 1 kg tisztított, magozott sárgabarackhoz 20-40 dkg cukor (vagy ízlés és barack szerint, de nekem eddig egyikbe sem igazán kellett 40 deka cukornál több). Készítettem vaníliás sárgabaracklekvárt is, ehhez kb. 3 kg barackhoz tettem egy nagy rúd (vagy két kisebb) vanília magjait.
Tartósítószer nem szükséges, aki ezt nem így gondolja, pici szalicilt tegyen a lekvárok tetejére.

Tovább olvasom...

Ribizlizselé

Recept nélkül, fotókon. Emlékeztetőként azoknak, akik szeretnének befőzni, de nem terem az erkélyükön ;) - szóval csak, hogy tudjátok: most érik, most érik...

Ugyanúgy készült, mint korábban, csak most 4,1 kilónyi ribizliből. Nem, nem őrültem meg, míg leszemeztem, de azt hiszem, igen közel álltam hozzá. :D 

A tavalyi 3,2 kilós adag kevésnek bizonyult, így most emeltem a mennyiségen - aztán jól rájöttem, hogy jaaa, tavaly csak ribizliből készült lekvár, idén meg eperből, meggyből, barackból is... Most már mindegy, el fog fogyni. Ha nem ezen a télen, hát jövőre. :)

Tehát, recept ITT. Ha szemeznétek vele: jó munkát! :)

Tovább olvasom...

Vegamix - idén is

Tavaly az első aszalási próbálkozásaim egyike a szárított ételízesítő volt - bár csak ritkán használok vegamixet, úgy gondoltam, hogy arra a néhány alkalomra megpróbálkozom lecserélni a bolti változatot. Így is történt, a keverék kitartott egész évben, sőt, még maradt is belőle. Nagyon bevált, egyetlen hátrányának csak az bizonyult, hogy idővel megfakult a színe. Bár a tavalyi adag is egy sötétített műanyag dobozban volt, idén zárt zacskóban egy fémdobozba tettem a fűszert, remélhetőleg ez segít majd kicsit tovább megőrizni a zöldségek színét.

A jó kezdet után természetesen idén is elkészítettem a magam mixét, hasonlóan az előzőhöz. A leglényegesebb változtatás a zellerlevelek lestyánra cserélése volt: miután tavaly a férjem egyik kollégájának jóvoltából sikerült egy szép kis tőre szert tennem, inkább ezt használtam bele. Emellett pedig került bele egy kevés paradicsom és karalábé is. A másik változtatás az aprításban történt, most nem szeleteltem, hanem gyalultam a zöldségeket, így vékonyabbak lettek a szeletek, gyorsabban aszalódtak, bár nyilván kissé több helyet is foglaltak - így több körben aszaltam meg az összetevőket, mint tavaly. A tálcákat is lazábban fedtem be a korábbinál, hogy minél jobban járjon a levegő a zöldségek között, minél kevesebb órát töltsenek az aszalóban.
Mivel már van késes robotgépem :)) megpróbálkoztam azzal ledarálni a szárított zöldségeket, hát azt kell mondjam, nem bírt velük, végül mégis a kávédarálóban kötöttek ki.

Az idei mix tehát az alábbiakból készült: 1,5 csokor petrezselyemzöld (4 tálca), 1 nagy csokor lestyán (szár nélkül, csak a levelek, összesen 6 tálca), 9 db közepes-nagyobb sárgarépa (gyalulva, összesen 7 tálca), 5 vékony petrezselyemgyökér (gyalulva, 2 tálca), 1 kisebb zellergumó (gyalulva, 1 tálca), 5 közepes-nagyobb vöröshagyma (vékonyra karikázva, 2 tálca), 1 nagyobb karalábé (gyalulva, 1 és 1/4 tálca), 4 közepes paradicsom (lé és magok nélkül, 8 cikkelyre vágva, 3/4 tálca), 1 nagyobb fej fokhagyma (a tisztított gerezdek felszeletelve). Ebből a mennyiségből 25-30 dkg ételízesítő lett.

Tovább olvasom...

Egy - megérett a meggy...

Hát ha megérett, leszedtük.
A saját terméssel kezdtük a betakarítást, ettük, fagyasztottuk, aszaltuk. Fagyasztani ugyanúgy szoktam, mint az epret, azaz tálcán gurulósra és csak ezután zacskózva. Az aszalásról tavaly már írtam, tökéletesen működött az eljárás, a kész aszalvány rendben elállt, nem romlott meg. Tavaly az első adag után készítettem még egyszer, annál a meggyszemeket frissen magoztam, feleztem és a tálcákra szépen egymás mellé, vágott felükkel felfelé helyeztem el - így gyorsabban aszalódik, de helyigényesebb. A végeredményt tekintve (ízben, állagban) én nem éreztem különbséget az egyben aszalthoz képest. Mivel elég sok lett a kész aszalványom, még mindig van belőle egy kis üveggel és semmi baja, csak talán kicsit sötétebbek lettek a szemek.

Amikor már szépen letudtuk a mi kis meggyfánk kevéske termését, bejelentkeztek a szüleim, hogy menjünk leszedni az övékét is, mert nekik sok. Hát mentünk. Ennek az adagnak ismét fagyasztásra került egy része, aszalni már nem akartam, így maradt az egyéb tartósítási lehetőség, azaz a befőzés. Meggybefőttet nem szoktam elrakni, most mégis, és ha esetleg még nem lett volna elegem a lekvárfőzésből, hát gondoskodtam róla... :)

Meggylekvárt nem szoktunk enni, 2-3 évente azért készítek egy keveset pálinkával ízesítve, hígabbra, kizárólag a feketeerdő tortához. Most a meggy-zöldborsó-eper együttes betakarításával nem volt hangulatom a sokórás főzéshez, maradt a gyors, darabos, zselésítős megoldás. Finom lett, a lányoknak is ízlett, úgyhogy remélhetőleg el tudom majd nekik sütni palacsintába, piskótába. :)

A meggybefőttet a barackbefőtt mintájára tettem el, azaz cukorból és vízből szirupot főztem és ezzel öntöttem fel a válogatott, tisztított, kimagozott meggyet. A meggy szeret felúszni a szirup tetejére, így ahhoz, hogy a gyümölcsöt a folyadék teljesen ellepje, érdemes beszerezni műanyag savanyúság-leszorítókat - ezek sok zöldség és gyümölcs tartósításánál jól jönnek. A meggybefőzést nedves dunsztolással fejeztem be (a víz forrása után 8-10 percig dunsztoltam). Kihűlés után szárazra törölgetve kerültek a hűvös kamrába (garázsba) a kész befőttek.

Hozzávalók...
...a meggylekvárhoz: 1 kg meggyhez 1 kisebb rúd vanília magjai (elhagyható, de ízesíthető más fűszerrel is), kb. 25 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...a meggybefőtthöz: tisztított, hibátlan, magozott meggy, valamint a sziruphoz 1 liter vízhez 50 dkg cukor, pici tartósítószer (Na-benzoát). 1 liter vízből készült szirup 4-5 üvegre (7 dl-es) elegendő.

Tovább olvasom...

Eperlekvárok - itt a vége!

Vége! Azt hiszem ebben a hónapban már úgy harmadszorra, a biztonság kedvéért most írásban is kijelentem, hogy idén már nem szeretnék több epret befőzni!

A korábbi változatok mellé készült még levendulás, valamint rebarbarás eperlekvár, ezekkel zárom az idei eperszezont, legalábbis a "főszezont". Remek mindkettő, kár lett volna kihagyni!

Különösebb recept most sincs, továbbra sem áll szándékomban bepötyögni a zselésítő hátoldalát. A rebarbaráshoz csak egy szösszenet: még a zselésítő hozzáadása előtt előfőztem az eper-rebarbara duót, ugyanis a kisebbik lányom a nagyobb darabokra vágott zöldségszárat összehúzott szemmel és roppant gyanakvó arccal egyszerűen lehagymázta :D, így nem kockáztattam, hogy a látvány miatt elutasítsa a finom végeredményt. Nem is tette. ;) Ellenérzések hiányában természetesen a választott zselésítő előírása szerint készítendő.

Levendulás: 1 kg eperhez 25-30 dkg cukor, 10 szál levendula virágai a szárról lecsipegetve (kinyílt virágok és bimbók egyaránt), továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint.
Rebarbarás: 70 dkg eper, 35 dkg rebarbara, 25-30 dkg cukor, 1/2 rúd vanília magjai, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint. (Rebarbara szepytől - igeeen, lekvár is készült belőle. Köszi, puszi! :*)

Tovább olvasom...

Vigyázz, kész...eper!

Javában dúl az eperszezon, epret eszünk eperrel: magában, levesként, desszertként, italban, mindenben, mindenhogyan. Idén a kertben is nagyon sok terem, az első hatalmas szemek után az igazi meleg beköszöntével megérkeztek a mézédes, apróbb szemű darabok is, amik hihetetlen iramban érnek. Ilyenkor jön el a "télre mentés" ideje: mehet a fagyasztóba, aszalóba, és persze az üvegekbe is.

Most szerencsésen érik az eper: átlagban 1,5-2 kilónként lehet szedni a termést. Én apránként szeretem eltenni, mert így nem utálom meg a befőzést már az első gyümölcsnél. :D Valamelyik évben egy este több, mint 6 kilót szedtem le, mindezt azután, hogy a szomszédoknak kiosztottam a maguk kis kilós adagját. Azért ezt a mennyiséget leszedni, átválogatni, megtisztítani, majd feldolgozni nem egy gyors mutatvány - kellett is úgy két év, mire újra vállalkoztam az eperlekvárra. :D Emiatt is örülök különösen a mostani évnek, egyszerre kis adagokban, különböző ízben készülhetnek a lekvárok.

Az alapváltozat nálam vaníliával van ízesítve, ebből készül(t) a legtöbb, ezzel párban főztem néhány üveg mézeset is. Az ízesített változatoknál csak olyan fűszereket terveztem, amik az eperrel biztosan jól passzolnak, az ötletekhez ezen az oldalon kaptam megerősítést. Eddig mézes-gyömbéres és bazsalikomos-vaníliás készült. A gyereknépnek utóbbi ízlett jobban, a gyömbéres viszont nekem lett nagy kedvenc. Tervben még a levendulás változat, végre nyílik, így szerintem a mai szedésből elkészül ez az íz is.

Hogy miért eresztettem ilyen bő lére a dumát? :) Nemrég a nővéremmel szóba került az eperlekvár és a hogyan? Éppen vásároltunk, így rámutattam a 3:1-ben zselésítőre: hát azzal! Na jó, de mégis hogyan? Megfordítod a zacsit és úgy. :) 

Kezdő háziasszonyként próbáltam lekvárfőzésben a hagyományokat követni, aztán néhány gyümölcs esetében rájöttem, hogy inkább mégsem kellene. A sok cukor az epernél a mi ízlésünk szerint nem igazán hozott jó eredményt, így maradt a készen kapható zselésítő. Azon ugye rajta van, hogy hogyan használjuk, felesleges lenne erről értekezést tartani, tehát a szó szoros értelmében vett recept most nincs. :) Csak egy rövid megjegyzés: a gyömbért, vaníliát, mézet a cukorral együtt, a főzés elején, a bazsalikomot viszont a főzés végén tettem a lekvárhoz. Más nincs, itt a pont. :)

Eperízek...
...vaníliás: 1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 25-30 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...mézes-vaníliás: 1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 12-15 dkg méz, 12-15 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...mézes-gyömbéres: 1 kg eperhez 6 dkg friss gyömbér reszelve (ezzel a mennyiséggel csípős lesz a lekvár, aki nem szereti így, használjon kevesebb gyömbért), 1 citrom leve, 20 dkg méz, 10 dkg cukor, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint;
...bazsalikomos-vaníliás: 1 kg eperhez egy rúd vanília magjai, 25-30 dkg cukor, 8-10 bazsalikomlevél aprítva, továbbá 3:1 zselésítő előírás szerint.
Levendulás és rebarbarás lekvár itt találhatók a blogon. :)

A végére egy gondolat egy másik kiváló tartósítási módszerről, a fagyasztásról: az eper hajlamos a fagyasztóban összenyomódni, főleg, ha nagyobb csomagokat készítünk, én nem igazán szeretem így eltenni. Ezért az epret (málnát, szedret...) egy papír kéztörlővel bélelt tálcán fagyasztom (gurulósra), majd egy-két nap elteltével (amikor már megfagyott és még eszembe is jut :D), átpakolom egy zacskóba. Ennyi. :))

Tovább olvasom...

Medvehagymás vaj, mint köszönöm-poszt...

Kaptam szepytől medvehagymááát! :)) Köfff! :)) Itt a bizonyíték, hogy jó helyre került:

Lesz recept is, de először inkább csak dumálnék. Röviden, nyugi... Pár szóban, arról, hogy milyen jó dolog is tud lenni ez a blogdolog, hogy időnként ismeretlen ismerősök kedvességével szembesülök, amint éppen az ország egy távoli pontjáról medvehagymát ajánlgatnak, csak azért, mert "sírtam", hogy nem jutok hozzá. Köszi! ;) Vagy mert megveszik nekem azt, amit én nem tudok, időt és fáradtságot nem kímélve elküldik postán és teszik mindezt önzetlenül, egy köszönömért cserébe. Azért is jó, mert ha kevesen is, de írnak: kommentet, levelet. Többek között arról, hogy elkészítették, megfőzték, megsütötték. Megírják a véleményüket, a tapasztalatukat - sőt, egyszer már egy fotót is kaptam! :) (Persze ennek ellenpéldái is vannak, amikor nem ír, nem hivatkozik, csak elviszi a receptemet/fotómat és előadja, hogy ezt bizony őőő...majd bájosan fogadja a bókokat, amikért érdemben semmit nem tett. Igen, ilyen is van, de aki ilyen, az meg is érdemli önmagát.)
Bocs, elkalandoztam... Szóval, itt és most is, köszönöm a medvehagymát, aminek beszerzését - bár önként és önzetlenül és nagyon kedvesen felajánlotta - nem sikerült Eszternek megnyernie. :)) Helyette "minden jó forrása", szepy került abba az igen kiváltságos helyzetbe ;D, hogy megvehette nekem életem első csokornyi medvehagymáját. Ezúton is köszönöm! :)

Szóval, a csodaszép medvehagyma megérkezett és felhasználásért kiáltott. Ettem magában (csíp), sütöttem belőle pogácsát (recept holnap - vagy ~után), egy jó része pedig fűszervajként végezte.
A vaj ötlete DebiGabi egyik (fészbúk) bejegyzésében jött velem szembe. Az én változatom úgy készült, hogy a hagymát leöblítettem, papírtörölközővel leitattam róla a vizet (még jó, hogy nem ipari méretekben készült) és a szár eltávolítása után a leveleket durván összevágtam. Kevés szőlőmagolajat locsoltam rájuk, majd botmixerrel (turmixgéppel rendelkezők előnyben) pépesíteni kezdtem. Kanalanként adtam hozzá a szobahőmérsékletű vajat, majd sót, borsot őröltem rá. Alaposan összedolgoztam, végül a zömét egy jégkockatartóba adagoltam, amit aztán folpackba tekertem és a fagyasztóba költöztettem. A maradék egy kis dobozkában került a hűtőbe, onnan fogyogat rohamosan. Fincsi!

Belekerült: 30 dkg vaj, 2 evőkanál szőlőmagolaj, két nagy marék medvehagyma (megtisztítva, szárától megfosztva 85 g volt), só, bors.

Tovább olvasom...

Narancslekvár

A narancslekvárhoz nem túl jó emlékeim fűződnek. Kezdő konyhatündérként belefutottam egy receptbe, amit ki "kellett" próbálnom. Valahogy úgy festett, hogy hámozd meg, "filézd ki", tegyél bele narancshéjkockákat, facsarj hozzá narancslevet, tolj bele egy rakat cukrot és aztán főzd, amíg be nem sűrűsödik...és én csak főztem és főztem, és szerintem még ma is főzném, ha arra várnék, hogy majd besűrűsödik. :( Így aztán az itthon fellelhető egyetlen zselésítőszerrel - azaz zselatinnal - megoldottam a problémámat. A végeredmény: nekem nem ízlett. Másnak igen, így az összeset elajándékoztam. Édes volt és brr... Meg is fogadtam, hogy ilyet többet nem, de ember tervez... Történt, hogy vettünk narancsot, aztán kaptunk, és újra, míg már enni nem győztük...és akkor anyum hozott egy újabb kilót. :) Muszáj volt eltüntetni, beindult hát a narancslekvár projekt, a kezdetek után már szigorúan recept nélkül, csak úgy "érzéssel, lyányom"...

Először is elmentem és vettem zselésítőt. Azt a bizonyos sokak által preferált márkát nem kaptam, vettem mást helyette, így már előre leszögezem, hogy mindenki szépen olvassa el, hogyan használja a sajátját. :D

A narancsokat alaposan megmostam, néhány darab héját egy erre alkalmas célszerszámmal csíkokban lehántottam, a többit késsel (!) meghámoztam. Hogy a lekvár ne legyen keserű, a gerezdek fehér hártyáit el kell távolítani, így már hámozásnál arra kell törekedni, hogy ezek ne kerüljenek bele. A meghámozott narancsok húsát a gerezdek közül kivágtam (lsd. fáziskép), a hártyákon maradt rostokból a levet is hozzáfacsartam. Az egész procedúra sok lével jár (főleg ha jóóó leveses a narancs), úgyhogy érdemes mindent egy tányér vagy tálka felett végezni, ezzel az itt-ott csurranó-cseppenő levet felfogni.
A végén úgy festett a dolog, hogy egyfelől lett egy nagy kupac héj és kifacsart hártya, másfelől lötyögött egy kis narancslé és némi narancshús egy edény alján. Ennek a narancslének és húsnak a súlyát mértem meg, ez lett a lekvár alapja.

A narancshúshoz hozzáadtam a korábban csíkokban lehántott narancshéjat, a zselésítőt*, majd közepes hőmérsékleten felforraltam. Időnként alaposan megkevertem, ezáltal a még összetartó narancsrostok többé már nem tartottak össze. (Kisebb narancsokat használtam, szerintem nagyobbakból lehet darabos lekvárt is produkálni.) Főzés közben belekapartam egy vaníliarúd magjait, dobtam hozzá néhány fahéjdarabkát is. Amikor felforrt, hozzáadtam a mézet és a cukrot**, majd újra felforraltam. A főzés végén a fahéjdarabokat kiszedegettem, a lekvárt alaposan kimosott és mikróban hőkezelt üvegekbe töltöttem, lezártam és néhány percre fejreállítottam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni.

*Ismét kiemelném, hogy a zselésítő használata termékenként más, kéretik elolvasni a használati útmutatót. :)
**Édesítésnél nem a zselésítőnél előírt mennyiséget használtam, hanem saját ízlésem szerint, kóstolással állapítottam meg a megfelelő ízt. Így a végeredmény nem édes, hanem finom, kissé savanykás narancslekvár lett.

Tökéletes lett, nem bántam meg, hogy újra rászántam magam. :) Narancskedvelőknek mindenképpen érdemes megkóstolni, de akár karácsonyi gasztroajándéknak is elkészíthető.

Belekerültek (6 db kb. 2 dl-es üveghez): 1,3 kg narancshús és lé (18 kisebb-közepes narancs volt), 3 narancs héja vékony csíkokra vágva (csak a külső héj, a kesernyés fehér rész nélkül), 3:1 pektintartalmú zselésítő (lsd. fent), kb. fél rúd fahéj, 1 vaníliarúd magjai, 25 dkg nádcukor, 20 dkg akácméz.

Tovább olvasom...

Csípős karfiol

Egy újabb Kifőztük recept, az októberi számból. Tegnap óta elérhető a karácsonyi adománygyűjtő különszám is, érdemes ellátogatni és meglesni a weboldalon, ahol már a felajánlásaitokat is megtehetitek. Köszönjük.

...és akkor a csípős karfiol... :)
A felöntőlé hozzávalóit, az ecet kivételével, egy megfelelő méretű edénybe mérem és felforralom. Forrás után még 5-10 percig főzöm, majd a tűzhelyet elzárom és az ecetet a fűszeres lébe keverem. Hűlni hagyom. (A szükséges felöntőlé mennyiségét úgy lehet a legkönnyebben megállapítani, ha a zöldségekkel betöltött üvegekbe vizet eresztünk, majd leöntve róluk, a vizet megmérjük. Természetesen a lé készítésénél vegyük figyelembe a belekerülő ecet mennyiségét. A módszernek annyi hátránya van, hogy így lassabban készülünk el a munkával, de előnye, hogy kevesebb felesleges lé marad a végén.)
Amíg a lé készül, a karfiol levélrészeit eltávolítom, a fejet megmosom, majd kisebb rózsákra szedem. A rózsákról az esetleges hibákat egy éles kés segítségével levágom. (Ha szeretjük, a szárrészt is megtisztíthatjuk, és a rózsákhoz hasonló méretre vághatjuk.) A paprikákat megmosom, szárukat rövidre vágom.

A karfioldarabokat és a paprikákat alaposan kitisztított befőttesüvegekbe rendezem. A langyosra-kézmelegre hűlt felöntőlébe - előírás szerint - tartósítószert keverek, majd felöntöm vele a karfiolokat. Amennyiben a lé bőségesen ellepi a zöldségeket, nem szükséges a savanyúságot állni hagyni, de ha jobban megrakom az üvegeket, akkor félreteszem néhány óráig, amíg a karfiolok és a paprikák kissé megszívják magukat a lével, majd újra teletöltöm az üvegeket és csak ezután zárom le. Sötétebb, hűvös helyen tárolom.
Felbontás előtt legalább 2-3 hónapig érdemes érni hagyni, de minél tovább érlelődik, annál finomabb lesz.

Hozzávalók (arányok!):
...a betöltéshez: 1 kg karfiol, 8-10 db apró erőspaprika (pl. chili, cseresznyepaprika...);
...1 liter vízből készült felöntőléhez: 2 dl ecet, 3 evőkanál cukor, 3 teáskanál só, 3 teáskanál koriander, 2 teáskanál egész feketebors, 2 teáskanál mustármag;
...továbbá: tartósítószer (Na-benzoát) előírás szerint.

Tovább olvasom...

Narancshéjas fűszerkeverék

Az egészséges, friss narancshéjat vétek kidobni. Ilyenkor ősszel többször készül belőle kandírozott narancshéj, ami nálunk az adventi időszak süteményeinek egyik alap ízesítője. Ennél azonban egyszerűbben is fel lehet használni: szárított fűszerként. Ehhez a keverékhez is így készítem el.

A narancsot alaposan megmosom, megtörlöm, majd zöldséghámozóval vékonyan meghámozom, lehetőleg minél kevesebb fehér részt hagyva rajta. A héjcsíkokat a radiátoron szárítom egy napon keresztül, nem árt, ha ezalatt - ha nem is egész nap, de - néhány órán keresztül a fűtés is megy, hogy tényleg megszáradjon :D, majd másnap egy fűszervágó késsel felaprítom. A szegfűszeget egyszerűen hozzákeverem, az egész fahéjat egy mozsárban darabosra töröm, a kardamomot is megtöröm kissé. A keveréket üvegbe teszem és italok készítésénél használom fel.

Gasztroajándéknak is tökéletes egy mutatós üvegben, akár cukorral készre keverve, akár anélkül is. Ha a cukrot is hozzákeverem, akkor egy teáskanál fűszerre kb. egy evőkanál cukrot számolok.
Előnye, hogy folyamatosan, egyszerűen "utángyártható", így pl. ha ajándékba készül, időben el lehet kezdeni a készítését, karácsonyig biztosan kerül néhány narancs az asztalra. :)

Hozzávalók: 1 nagy (!) narancs héja vékonyan hámozva, 25-30 db szegfűszeg, 1-1,5 fahéjrúd (a hosszú fajtából), 10 egész kardamom.

Tovább olvasom...

Csípős ecetes paprika

Valaki megmondaná, hogy ez milyen paprika? :)) Mert azon túl, hogy nálunk mindenki csak "erős"-nek hívja és  részemről egy-két csípősebb darab elfogyasztása után előfordul, hogy nem óhajtok még levegőt venni sem, mást nem tudok erről a fajtáról.
De mindegy is, a lényeg, hogy még sosem savanyítottam ilyet. Apum is piacon veszi mostanában, anno anyu egyszer-egyszer még rakott el, de az utóbbi években ő sem. Persze most, hogy "bevásároltam" belőle (khmm, 60 dekát), és felhívtam felmenőmet, hogy ugyan mit is kezdjek vele, kiderült, hogy ő is vett. Na de ő "kisdinnyével rakja el, mert akkor nem lesz olyan erős"... Fenéket nem, sőt, még a dinnye is könnyfakasztó lesz. :))

A "pontos" útmutató megszerzése után nem volt túl bonyolult a dolog: a paprikákat megmostam, szárukat eltávolítottam (kicsi csonkot hagytam csak rajtuk), majd tiszta üvegekbe tömködtem őket. Közben elkészítettem a felöntőlevet, amit anyum leírása alapján "kevesebb cukorral, mint a csemegét" készítettem, de a só, ecet, cukor, víz bűvös négyesén felül tettem hozzá egy kis mustármagot és egész köményt is. Hogy ez használ-e a dolognak, majd kiderül, ártani csak nem árt.
A forró lét az üvegekbe töltöttem, de nem zártam le azonnal. Úgy fél óra elteltével pótoltam a levet, amit a paprikák hirtelen magukba szívtak, majd tartósítószert tettem a tetejükre és csak ekkor zártam le az üvegeket. Bebugyolálva száraz dunsztba kerültek, hogy a maradék hőt már minél lassabban veszítsék el.
...és ezután vártam...és várok...és várni fogok... :)) Na igen, és szurkolok, hogy a végeredmény jó legyen. ;)

Belekerültek a felöntőlébe: 1 l víz, 2,5 dl ecet, 10-11 dkg cukor (5 evőkanál), 1,5 dkg só (1 csapott evőkanál), 1 mokkáskanál mustármag, 1/2 mokkáskanál egész kömény. Tartósítószer: Na-benzoát előírás szerint elkészítve.
A 60 dkg paprikához kb. a fele lé elég lett, de ez függ a helykihasználástól is, nekem ezt a mennyiséget 2 db 3 dl-es + 1 db 7 dl-es üvegbe sikerült beletaszigálnom.

Tovább olvasom...

Aszalt paradicsom

A paradicsom új formája. :)) Legalábbis nálam, ugyanis még sosem készítettem, de mivel idén szert tettünk egy aszalógépre, nem is volt vitás: a meggy, a házi ételízesítő és egyéb finomságok után ideje volt kipróbálni paradicsommal is.

A paradicsomokat félbevágtam - némelyiket negyedeltem, mert nem akart beférni a gépbe :)) -, a magos-leveses részüket kiskanállal kikapartam, a "húsukat" enyhén sóztam, borsoztam, majd tálcára helyeztem őket. Egy tálcára eredeti súlyában mérve kb. 1 kg paradicsom fért fel.

Ezután következett a szárítás, néha tálcacserékkel, átrendezéssel, összesen úgy 22-24 óráig. Ekkor a paradicsomok java már zörgősre száradt, de még volt néhány "bőrszerű" is közöttük. Bár a géphez tartozó leírás szerint idáig elég szárítani, én nem mertem megkockáztatni, így a végén még egy sütisütés után az egészet betoltam egy órácskára a sütőbe is, 90 °C-ra... Ettől némileg sötétedtek a darabok, de legalább csontszáraz lett az összes.
Kíváncsian várom a felhasználást, remélem, beválik. Sajnos az idei "szupernyár" alatt nagyon rosszul érik a paradicsomunk (ez az adag még augusztus elején ért be, akkor aszaltam), így ha csak bele nem botlunk a vénasszonyok nyarába, már nem lesz lehetőségem aszalni, de legkésőbb jövőre mindenképpen szeretném kipróbálni a félig aszalt, fűszeres olajban érlelt változatot is. Ehhez kapcsolódó jótanácsokat szívesen fogadok. :)
Addig is: köszönöm ezúton is Katának a segítséget, útmutatót a paradicsomaszalással kapcsolatban! :)

Aszalódott: 4 kg paradicsom (egészben mért súly), só, frissen őrölt bors.
17 dkg (igen ennyi, nem elgépelés) szárazra aszalt paradicsom lett az eredménye.

Tovább olvasom...

Paradicsomszósz

Nemrég muszáj volt leszednem egy halom paradicsomot, hogy ne romoljanak meg a "nyaralásunk" alatt, és mivel a friss fogyasztáshoz meglehetősen soknak bizonyult, a befőzés mellett döntöttem. Az ilyen esetekben bevált paradicsomlé helyett most megpróbálkoztam a szószkészítéssel. A cél az volt, hogy egy olyan alapot készítsek, amit az üveget felbontva máris pizzatésztára kenhetek, illetve egy gyors elősütés után akár pl. darált húshoz is keverhetek. Bár a felhasználásig még nem jutottunk el, de az alap jól sikerült, remélem, beválik majd. :)

A paradicsomokat megmostam, majd a közepüket (és a hibás részeket) kivágva feldaraboltam. Egy méretes fazék aljára néhány kortynyi vizet löttyintettem, beletettem a paradicsomokat és közepes lángon főzni kezdtem. Néha átkevertem, hogy le ne kapjanak a darabok és egyenletesen puhuljon az adag (egyéb teendő nincsen vele, esetleg ha szükséges, a lángot mérsékeljük).

Amikor már kellően megpuhult a paradicsom, átpasszíroztam. A főzésidő függ a mennyiségtől, magától a paradicsomtól és annak méretétől... is, de érdemes észben tartani, hogy minél puhábbra főzzük, annál könnyebb munka a passzírozás és annál kevesebb a kidobott paradicsom.

A paradicsomlevet lemértem. Ekkor, ha léként rakom el, még főzöm-forralom egy ideig, majd alaposan megtisztított palackokba szedem, tartósítószert teszek a tetejére és lekötöm. Száraz dunsztba kerül, majd 1-2 nap múlva mehet a helyére.
Mivel most szósz készült, a gyorsabb sűrűsödés reményében a levet két lábosba mértem. Mindkettő a tűzre került, ám csak az egyiket ízesítettem. Belereszeltem a gyömbért, beletettem egy hagymát feldarabolva és a szárított fűszereket (az aprókat teatojásban). Sóztam, borsoztam, kevés nádcukrot szórtam bele. Időnként megkeverve főztem, néhányszor megkóstoltam, utánízesítettem, a sűrítési idő vége felé friss fűszernövényeket is tettem bele. Amikor már nagyjából elérte a számomra megfelelő sűrűséget, a darabos fűszereket - a hagyma kivételével - kivettem, és a szószt egy botmixerrel simára dolgoztam. Hozzáöntöttem a fűszer nélküli paradicsomot is. Ekkor újra megkóstoltam és belecsorgattam a kétféle ecetet, valamint egy kevés mézet is, további fűszerezést már nem igényelt. Időnként átkeverve addig főztem, míg a mixerezéstől származó hab eltűnt a tetejéről.
Alaposan kitisztított, kisebb üvegekbe töltöttem a szószt, a tetejükre kevés tartósítószer került és lekötve száraz dunsztban hagytam kihűlni őket.

Belekerült, kb. 3,5 liter paradicsomlébe, hozzávetőlegesen: 2 dkg gyömbér, 1 vöröshagyma, 15 szem szegfűszeg, 5 szem szegfűbors, 3 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors, 2 kis szál zellerzöld, 1 kis szál oregánó, 1 teáskanál szárított bazsalikom, 1 babérlevél, 3 evőkanál nádcukor, 1 evőkanál méz, 0,5-0,5 dl balzsam- és almaecet. Tartósítószer: kevés szalicil.

Ebből a mennyiségből kb. 2 liter szósz lett, de ez természetesen a végleges sűrűségtől is függ.
Még több: paradicsomszósz bejegyzés 2011; ketchup készítése

Tovább olvasom...

Vaníliás őszibarackbefőtt

Ritkán készítek őszibarackból befőttet, hiszen frissen a legfinomabb, de amikor sok terem, nálunk ez a legkedveltebb módja annak, hogy ne vesszen kárba a gyümölcs. A szeptember közepén termő, ún. parasztbarackokból is elkészíthető és nagyon finom, így akiknek ilyen gyümölcs akad a kertjében (vagy a kosarába), bátran főzzenek be belőle!

Először a cukorszirupot készítem el. Ehhez a vizet a cukorral, valamint a hosszában felhasított, majd felaprított vaníliarúddal felteszem főni. Miután felforrt, még további 5-10 percig főzöm, ezután hideg vízbe állítom az edényt és kihűtöm a szirupot. 

A befőttesüvegeket alaposan kimosom, mikrohullámú sütőben csírátlanítom. A barackokat megmosom. Egy nagyobb edénybe hideg vizet töltök, aszkorbinsavat keverek el benne. 2-3 liternyi vízhez 1-2 teáskanálnyit adok; ez segít abban, hogy a barack ne barnuljon meg. (A célra megfelel citromsav vagy frissen facsart citromlé is.) 

A barackokat meghámozom, kimagozom és a gyümölcsdarabokat az aszkorbinsavas vízbe teszem. Amint 1-2 üvegnyi gyümölcs elkészül, lecsepegtetem és tiszta üveg(ek)be töltöm. Felöntöm a cukorsziruppal úgy, hogy kerüljön az üvegbe a vanília-darabokból is. A tetejére tartósítószert teszek, és rácsavarom az üveg fedelét vagy befőzési fóliát szorítok rá. Ezután a betöltött üvegek nedves dunsztba kerülnek, majd kihűlés után a végleges helyükre teszem őket.

A nedves dunsztolásról...
Egy nagy fazék aljára (újság)papírt helyezek, erre állítom az elkészült üvegeket. Az üvegek közé is teszek papírt - ez a "bélelés" azért szükséges, hogy dunsztolás közben ne koccanhassanak, repedhessenek az üvegek. Az edényt megtöltöm annyi vízzel, amennyi a benne álló üvegeket kb. 2/3-3/4 arányban ellepi. Lassú tűzön, jól záródó fedő alatt, addig gőzölöm a befőtteket, amíg a víz láthatóan, gyengén forr és az üvegek belsejében buborékok képződnek. Ekkor a tűzhelyet elzárom és a gőzölő edényben hagyom kihűlni a befőtteket.

A gőzölő edény befedése fontos: ha a fazék nem elég magas és az üvegek kilógnának kissé belőle, akkor a saját fedele helyett használhatunk egy ugyanolyan átmérőjű, másik edényt is. Csak fordítsuk fejjel lefelé és így illesszük a gőzölő edényre, máris kész a rögtönzött fedőnk. :)
Nedves dunsztolásnál elvileg nem szükséges a befőtthöz tartósítószert használni, ettől függetlenül én mindig teszek bele egy keveset. A kérdésről döntsön mindenki belátása szerint. :)

Más fűszerekkel is ízesíthető a barack. Ha üvegenként különböző fűszert használok, akkor a szirupot a vanília nélkül főzöm meg. Az üveg betöltése után beleteszek néhány kisebb fahéjdarabot, szegfűszeget vagy vaníliahüvely-darabkát, ezután öntöm fel a cukorsziruppal és fedem be. A fűszereknek a nedves gőzölés (és majd az állás-érésidő) alatt van még idejük kiengedni aromáikat. A fahéj és a szegfűszeg erősebb ízű fűszerek, bánjunk óvatosan az adagolásukkal! 1-2 darabka bőven elegendő üvegenként.

Hozzávalók: érett, de még kemény, magvaváló barack, aszkorbinsav, cukor, víz, vanília, tartósítószer.
A felöntőlé/cukorszirup arányai: 1 liter vízhez, 35-40 dkg kristálycukor és kb. 5-6 cm vaníliarúd szükséges. 1 l vízből készült szirup 4-5 db 7 dl-es üveg felöntéséhez elegendő.

A recept a Kifőztük magazin 6. számában is megjelent. Az újságo(ka)t letöltheted te is, ingyen, pdf formátumban!

Tovább olvasom...

Csemegeuborka

Uborkából általában vegyes savanyúságot teszek el, dinnyével és gyöngyhagymával, most azonban apum a piacról csak uborkát hozott, így a kedvenc recept várat magára - még úgy egy hétig. Kapros csemegeuborkának raktam be - ez a lánykám kedvence, de persze azt nem tudja, hogy kapor is van benne. :))

Az uborkát megmostam, majd az alapanyagokból felöntőlevet készítettem. Ehhez a cukrot, ecetet, fűszereket a vízbe tettem, felforraltam, és lassú tűzön gyöngyöztettem úgy negyed óráig.

Alaposan kimosott, csírátlanított üvegekbe rendeztem a megtisztított uborkákat, ezután a forró, ecetes lével felöntöttem őket. Tetejükre egy kevés tartósítószer került, végül befőzési fóliával lezártam az üvegeket. Alaposan bebugyolálva kerültek a száraz dunsztba, majd kihűlés után a végleges helyükre tettem a savanyúságokat.

Hozzávalók 6x7 dl-es üveg savanyúsághoz...
...a felöntőléhez: 1,5 liter víz, 4,5 dl ecet (10%), 25 dkg cukor (vagy ízlés szerint), 2 dkg só, 1-1 csapott teáskanál mustármag, egész feketebors és egész kömény, 1/2 teáskanál koriander, 7-8 babérlevél, ízlés szerint aprított kapor - legjobb a zsenge, ami nekem már nincs, így a fagyasztóból használtam 10 púpos teáskanállal tettem bele;
...továbbá: kb. 2,5 kg apró (10 cm alatti) uborka, tartósítószer.

Tovább olvasom...

Kovászos uborka télre-nyárra

Még mindig nagyon-nagyon meleg van, így a konyhát továbbra is kerülöm, gyümölcsleveseket, rántott zöldeket, palacsintát kavarok-keverek, kukoricát főzök, szóval semmi blogolnivaló. A nagy meleg egyetlen előnye, hogy 2-3 nap alatt elkészül a kovászos uborka, így ha éppen kapok ízlésemnek megfelelő uborkát, már mehet is az üvegbe.

A kovászos uborka nagyon egyszerű, voltaképpen tisztított és hosszában bevágott uborkákat rétegezek kaporral és ízlés szerinti fűszerekkel, a tetejére egy szelet kenyeret helyezek, felöntöm forró sós vízzel, egy edénykével/kisebb fedővel lefedem és hagyom a napsugarakban fürödni 2-3 napig. Ezután az uborkákat kiszedem egy fedeles edénybe, levét rászűröm és hűtőbe teszem. Nyárra...

Amikor télre teszem el, akkor is mindent a fentiek szerint csinálok, annyi különbséggel, hogy a kész kovászolt uborkákat 7 dl-es, alaposan elmosott/csírátlanított üvegekbe teszem át. Egy kevés tartósítószert elkeverek forró vízben, a leszűrt kovászos léhez adom, és ezzel öntöm fel az uborkákat. (Mások, mint ahogy azt pl. a Kifőztük 5. számában is olvashatjátok, felforralják a kovászos levet az üvegbe töltés előtt, én nem szoktam.) Rácsavarom az üveg fedelét/lekötöm befőzési fóliával (nem celofán!), és már mehet is a hűvös kamrapolcra.

És hogy mikor teszem mindezt?
- amikor már unjuk nyáron a sok kovászos uborkát
- amikor különösen jó ízűre sikerül
- amikor sikerül eléggé apró uborkákat kapnom (télre eltenni kb. 10 centiseket szoktam)
- amikor sok uborkát teszek el egyszerre
- amikor tudom, hogy nem fog elfogyni az elkészült adag
- ...
Ezzel a módszerrel pontosan olyan ízű, ropogós kovászos uborkákat eszem télen is, mint nyáron. Akár egy üvegnyit is képes vagyok így elmenteni, munka igazából nincs már vele, inkább elteszem, mint sokáig álljon a hűtőben. Ha jó az idő, folyamatos a napsütés, akkor hetente kovászolok, így abból mindig jut néhány üvegnyi télire.

a lé néhány nap alatt letisztul és teljesen átlátszó lesz

Hozzávalók egy 5 literes üveghez: mérettől függően kb. 2-2,5 kg uborka, 4-6 szál (virágos) kapor, 4-6 babérlevél, egész fekete bors, 4-6 gerezd fokhagyma pucolva és 2-3 darabba vágva, illetve héjastól szétnyomva (húsklopfoló), egy krumpli szeletekre vágva, 1-2 darabka torma (ha van éppen, nekem általában kimarad), 2-2,5 liter víz, minden liter vízhez egy erős evőkanálnyi tengeri só, 1 szelet kenyér, valamint a téli adaghoz Na-benzoát.

Tovább olvasom...