Ajánló húsvétra

Kezdem azzal, hogy van ám nekem egy húsvéti aloldalam, ami az év nagy részében rejtve van - annyira, hogy most fedeztem csak fel, hogy még mindig megvan. :D Ezt az aloldalt a mostani bejegyzés kapcsán frissítettem és az aloldalaknál is kitettem :)), úgyhogy aki az összes húsvétra integrálható bejegyzésemet egy kupacban szeretné látni, legyen szíves ott nézelődjön.
Aztán folytatom azzal, hogy a tavalyi húsvéti ajánlathoz képest nem sok újdonsággal rendelkezik a blog - legalábbis adott témában, úgyhogy aki a tavalyit már látta, most nem (sem) fog elalélni. Nem is terveztem ajánlót, sőt, be kell valljam, ha Vicuska és Mági nem invitálnak erre a játékra, szerintem nem is tudatosul, hogy jövő hétvégén már húsvét van. :)) Még szerencse, hogy megtették: lányok, köszönöm szépen itt is az invitálást! :*

Hát jöjjön az ajánló! Tavaly már leírtam, hogy nálunk a húsvét "a sonka", "a tojás" és "a torma" - tehát ételek választékában igencsak nagyok a hiányosságaim. Csak semmi bárány és nyúl, az egyébként népszerű hidegtálak sem voltak nálunk népszerűek - de ha szeretnétek, elkészítem majd azt a tipikus "húsvéti szendvicset", amit anno anyum a locsolóknak kínált. :)) Ezeken túl (tehát sonka-tojás-torma-szecsó) én komolyan semmit, de semmit nem kötök a húsvéthoz.
De ha már ajánlat, akkor azért a sütiken kívül illik mást is mutatni: szerencsére nemrég készítettem egy töltött tojást, úgyhogy legyen ez az első a "sorban". :)

töltött tojás

raguleves, csontleves (húsleves)

kacsasült

csülkös cipó - graham, csülkös cipó

kefires kalács

pogik, pl. káposztás, medvehagymás, sajtos rúd

néró és egyéb aprósütik, pl. linzer, diós linzervirág

Vali szelet és a mézes laposak: Zsuzsi, mézes krémes

gyümölcsös kosárka, diós kosárka

St. Honoré és krémesek: krémes, képviselőfánk, gesztenyés

Tovább olvasom...

Mandulás zabtallér

Mostanában ritkábban sütök (ritkábban főzök, ritkábban írok bejegyzést...), szabadidő híján nem sok kedv és energia jut a korábbi kedvenc elfoglaltságaimra. A múlt héten viszont Martha Stewarthoz keveredtem, és hááát...a zabpelyhes kekszei láttán végre sikerült rászánnom magam. :)) Bekevertem egy méretes adag zabkekszet, ami még ki sem hűlt, máris sebesen fogyni kezdett - gyanús, hogy családnak hiányzik anyu hobbija. :D Extra ropogós, kiadós, finom cookie-k születtek (az összetevők ne tévesszenek meg senkit első látásra ;), ugyanis a cukormennyiség nem kevés).

A mandulát és a lenmagot késes robotgépben felaprítottam, majd hozzáadtam a zabpelyhet és még egy percig dolgoztattam a gépet. Ezután tálba borítottam a keveréket, hozzákevertem a kakaóbabot, mazsolát, sütőport, szódát és csipetnyi sót. A gépbe tettem a vajat a nádcukorral, 3-4 perc alatt habosra kevertettem. Hozzáütöttem a tojásokat, kevés vaníliaeszenciát csorgattam bele és tovább habosítottam.

A száraz anyagokba beleforgattam a vajas keveréket, összedolgoztam. Sütőpapíros tepsi(k)be diónyi gömböket formáztam, amiket egy - vízbe mártott - pohár aljával vékonyra lapítottam (olyan távolságra kell egymástól tenni a gömböcskéket, hogy kilapítás után is kb. 2-2 ujjnyi távolság legyen köztük, mert sütés közben még tovább terülnek). 180°C-ra előmelegített sütőben addig sütöttem a tallérokat - amíg szép barnás színt kaptak (12-13 perc). Forrón még puhák, így néhány percig a tepsiben hűlnek és csak ezután lehet rácsra tenni a kekszeket.

Hozzávalók 50-60 db (8-9 cm átmérőjű) tallérhoz: 10 dkg mandula, 2 evőkanál (3 dkg) lenmag, 25 dkg zabpehely, 1 nagyobb teáskanál (3 g) szódabikarbóna, 1 nagyobb teáskanál (3 g) sütőpor, csipet só, 20 dkg puha vaj, 25 dkg nádcukor (csökkenthető), 2 nagyobb tojás, 2-3 teáskanál vanília eszencia, 5 dkg kakaóbab töret, 8-10 dkg mazsola.

Tovább olvasom...

Medvehagymás csiga

Medvehagymás pogácsát szerettem volna, csigák lettek belőle. Nagyon finom lett, legfőképpen frissen, langyosan volt ellenállhatatlan, vacsorára egy kis leves után tökéletesen jól esett. :)

A hozzávalókból (kenyérsütő géppel) kelt tésztát dagasztottam - a puha, medvehagymás vajat csak a dagasztás legvégén adtam hozzá. Ezután a gépben hagytam a tésztát duplájára kelni.
A megkelt tésztát kétfelé osztottam és finoman lisztezett nyújtódeszkán - egyenként - 4-5 mm vékonyságú téglalapra nyújtottam. A felületüket egyenletesen megszórtam reszelt sajttal, majd a téglalapokat (a hosszabbik oldaluk felől) feltekertem, és a tekercseket nagyjából centinként felszeleteltem. A csigákat ezután sütőpapíros tepsiben, letakarva hagytam 30 percig kelni, majd 190 °C-os, légkeveréses sütőben 15-17 perc alatt sütöttem készre (lk nélkül 210 °C).

A tészta hagyományos pogácsának is elkészíthető: ekkor kelesztés után egyben kell kinyújtani (nagyjából hüvelykujjnyi vastagságúra) és pogácsaszaggatóval kiszaggatni. Pihentetés után a pogácsák tetejét felvert tojással meg kell kenni és tetszőlegesen meg lehet szórni sajttal is.

Hozzávalók...
...a tésztához: 2 nagyobb méretű (L-es) tojás sárgája, 10 dkg tejföl, ~2,2 dl tej, 2 teáskanál só, 15 dkg rétesliszt, 20 dkg finom liszt, 15 dkg graham liszt (+még egy kevés, ha szükséges), 1 csomag instant élesztő (vagy 2-2,5 dkg friss), 1 teáskanál cukor, ~18-20 dkg medvehagymás vaj (vagy vaj+egy csokor medvehagyma felaprítva);
...továbbá: 20 dkg reszelt sajt (nálam edami+trappista vegyesen) a töltéshez és finom liszt a nyújtáshoz.

Tovább olvasom...

Kacsapecsenye

Leggyakrabban csirke és pulyka kerül az asztalunkra a háztáji szárnyasok közül - nagy valószínűséggel nem vagyunk ezzel egyedül. :)) Liba és kacsa csak elvétve fordul elő, egyben sütve még annál is ritkábban, mert általában valamelyik alkatrészük kerül serpenyőbe, sütőbe. A fiatal pecsenyekacsa pedig nagyon finom, és igazából nem is nagy durranás elkészíteni, ha az ember lányát megáldották némi türelemmel. Engem nem nagyon :D, így utálom a kacsa előkészítését, pedig a tokozáson túljutva már tényleg gyerekjáték a vele való munka.

A kacsát tehát megtisztítom, azaz - "konyhakész" állatka esetében - a bőrében maradt, nem igazán odaillő dolgokat (tok, tollvég, tollkezdemény...) eltávolítom. Lehet próbálkozni késsel, csipesszel, kinek mi a szimpatikus. Nemszeretem munka, nekem mindig sikerül még azután is találni benne tokot, miután már kétszer tökéletesen megtisztítottam... :/ Tisztítás után leöblítem, kívül-belül alaposan megszárítom (papír kéztörlő előny), majd kívül-belül megsózom durva sóval. A hasüreget valamilyen szárított fűszerrel dörzsölöm be, finom rozmaringgal, kakukkfűvel, majoránnával is, nekem most ez utóbbi esett kézre. Ezután egy zacskóba csúsztatom és hűtőszekrényben pihentetem néhány órán (egy egész éjszakán) keresztül.

A pihentetés után (a zacsiból kivéve :P) kacsasütőbe teszem, a hasüregébe egy tisztított almát teszek (ha van friss fűszer itthon, akkor az is beleköltözhet), és lefedve, 160-170 °C-ra állított, hideg sütőbe teszem. Ezután addig sütöm, amíg a kacsa elkezd színt kapni: ekkor a fedőt leveszem, az alatta keletkezett pecsenyelé többségét leöntöm és a maradékkal időnként locsolgatva, 200 °C körüli hőmérsékleten pirosra sütöm.*
Most karamellen párolt káposztával tálaltam, de illik hozzá a hagymás burgonya, a párolt, sült gyümölcsök, kompótok, illetve a maradék húst felkockázva, zöld salátába keverve pillanatok alatt isteni "munkaebédet" lehet összedobni.

Hozzávalók: egy pecsenyekacsa (fiatal, kb. 2 kilós példány), durva só, szárított majoránna/kakukkfű/rozmaring, egy közepes egész alma (hámozva), esetleg friss fűszer.

*Ez a darabka cca. 4 óra alatt sült készre. "Gyorsított" változatban kilónként 50-60 perc alatt sül meg a fiatal kacsa, ehhez előmelegített sütő és 180 °C körüli hőmérséklet szükséges.

Tovább olvasom...

Töltött tojás

Ritkán készítek töltött tojást, bár én és férj szeretjük, a gyerkőcök még nem igazán fedezték fel. Rendszerint valamilyen majonéz-alapú salátával ágyazok meg neki, és mivel nagylányom kukoricasalit kért a szülinapi ebédjéhez, most éppen ez került alá (és ezzel el is árultam, hogy még mindig a gépen található fotókból élek... :D).
Egy ex-kolléganőm anyukájától lestem el ezt a "receptet" - a lényege, hogy nem vajjal és tejföllel keveri ki a tojások sárgáját, hanem ömlesztett sajttal. Finom, egyszerű és jól variálható, na és a közelgő húsvétra is ideális lehet - feltéve, hogy megfizethető lesz az ünnepekkor a tojás. :/

Az elkészítése roppant egyszerű: a tojásokat sós vízben megfőzöm, kihűtöm és megtisztítom. Hosszában félbevágom a főtt tojásokat, sárga közepüket kiveszem, a fehérjéket félreteszem. A sárgáját villával összetöröm, majd elkeverem a sajttal. Sózom, borsozom, mustárt és majonézt keverek hozzá, legvégül valamilyen - nagyon apróra vágott - zöldfűszerrel ízesítem. Ezután habzsákba töltöm és a tojássárgák helyére visszatöltöm a krémet. Kész is...mehet a salátaágyra.

 

➢ A fenti bekezdést visszaolvasva eszembe jutott, hogy a tojásfőzés bizony megérne egy körkérdést. Mert könnyű leírni, hogy elkészítése roppant egyszerű, amikor kezdő háziasszonyoknak (sőt, a nem kezdőknek is) maga a tojás megfőzése is gondot okozhat: a tojást ugyanis általában nem elég keményre főzni, utána meg is kell azt pucolni. :D A megválaszolandó kérdés tehát: hogyan főzzünk tuti, könnyen tisztítható kemény tojást? Minden bizonnyal sok-sok praktika létezik rá, és én ezek közül kábé kettőt-hármat ismerek, így megköszönném, ha az erre járók leírnák a maguk tuti technikáját. :)

Hozzávalók: keményre főtt tojások, 1 tömlős sajt (100 g ömlesztett sajt, pl. camping, medve...), kb. 2 teáskanál mustár, kb. 2 evőkanál majonéz, só, őrölt bors, ízlés szerinti friss fűszer (medvehagyma, snidling, újhagyma, petrezselyem, torma...).
A 100 g sajt kb. 10 tojáshoz elég, kevesebb tojás esetében több tölteléket lehet a tojásba/-ra tölteni.

Tovább olvasom...

Krémes uborkasaláta

Hasonló recept szerepel már a blogon - ez annál sokkal lágyabb ízű és több uborkát tartalmaz. Tortillához és pitához szoktam készíteni, amikor nincs itthon túl nagy választék zöldségekből: az apró, fűszeres húsfalatkákhoz nagyon finom szerintem - bár én magában is nagyon szeretem. :)

Az elkészítése nem valami bonyolult: a kígyóuborkát ha szükséges, meghámozom, a magjait karalábévájóval kiszedem, a húsát lereszelem. A fetát pépesítem, elkeverem a tejföllel és beleforgatom a reszelt uborkát. Borsot csavarok rá és már kész is. Szoktam belevágni olívabogyót, ha éppen meglátok a hűtőben egy bontott üveggel, de anélkül is nagyon finom.

Hozzávalók: 2 kisebb kígyóuborka, 15 dkg feta (vagy hasonló sós, lágy sajt), 10 dkg tejföl, őrölt bors, ízlés szerint olívabogyó.

Tovább olvasom...

Finomfőzelék

Ha már a főzésre nem igazán jut időm, legalább előhalászok néhány korábban készült fotót a gépről. :P Így a minap megtalált és közzétett, tavasz(nyár)váró szederleves után most jön egy újabb színes étel, a finomfőzelék. Menzai múltját nem ecsetelném, éppen elég annyi, hogy kábé 2 hete nyaggatni kezdett a nagylányom, hogy ő bizony finomfőzeléket szeretne enni. Először azt hittem, rosszul hallok, de meggyőzött, hogy tényleg azt szeretné, amiről én gondolom, hogy szeretné és amit úgy egyébként - tudtommal - nem is szeret. Ki érti ezt? Mindegy, elkészült életem talán harmadik finomfőzeléke és mivel megette, sőt anyuköszönömszépenfinomvolt, hát jöjjön a recept is.

A sárgarépát és a karalábét megtisztítottam, majd apróra kockáztam. Egy edényben az olajat felforrósítottam, beletettem a répakockákat és néhány percig pirítottam, pároltam. Hozzáadtam a karalábét is és ezzel együtt tovább pároltam. Újabb néhány perc elteltével rászórtam a fagyott borsót, összeforgattam és egészen addig hagytam együtt párolódni, míg a fagyott borsószemek felmelegedtek. Ekkor rászórtam a lisztet és összeforgattam a zöldségekkel. Felöntöttem a vízzel, elkevertem, majd hozzáadtam a tejet is. 

Sóztam, borsoztam és addig főztem, míg a zöldségek megpuhultak (ideje függ mérettől, a zöldségek zsengeségétől...). A végén tejszínt csorgattam bele, ízlés szerint édesítettem (1-2 evőkanál cukorral), és újraforrásig melegítettem. Ha szükséges, a főzés végén még egy kis keményítővel lehet sűríteni, illetve aki szereti, petrezselyemmel is kiegészítheti az ízét.
Tükörtojással nekünk felnőtteknek is finom volt. :)

Hozzávalók: 3 nagyobb sárgarépa, 2 kisebb karalábé, egy csomag (450 g) mirelit zöldborsó, 2 evőkanál olaj, 3 nagyobb evőkanál liszt, 2 dl víz, 4-5 dl tej, 2 dl tejszín (vagy helyette is tej), só, bors, kevés cukor.

Tovább olvasom...

Szederleves

Közeleg a tavasz, így igencsak aktuálissá vált, hogy az előző évről még a fagyasztóban maradt zöldségeket, gyümölcsöket elhasználjam. A bogyós gyümölcsökből készített ételek élénk színeikkel a nyarat idézik, így a még most is uralkodó borús, szürke napokon különösen jól esik egy ilyen egyszerű, finom leves.

A szedret a vízzel, kevés cukorral és a fűszerekkel együtt tűzre tettem, és a forrástól számítva kb. 15 percig főztem. Ezután a fahéjat kivettem belőle és a levest botmixerrel pépesítettem. Nagyobb lyukú szűrőn megszűrtem a pépet a magoktól, majd újra tűzre téve a keményítővel elkevert tejjel behabartam és vaníliás cukorral tovább édesítettem. Szerintem langyosan és nem túl édesen az igazi. :)
Tetszőlegesen akár szederszemeket is lehet belefőzni, de én legjobban sok-sok (édes) tejszínhabbal vagy babapiskótával szeretem. :)

Hozzávalók: 60-70 dkg szeder (mirelit), 6-7 dl víz, 5 cm fahéj, 3-5 szem kardamom, 2 dl tej, 2 erős evőkanál étkezési keményítő, cukor és/vagy vaníliás cukor a gyümölcs érettségétől és ízléstől függően.

Tovább olvasom...

Gesztenyés és krémes, ostyaképes torta

Már 2 hete hallgatok, okkal: letelt a kismamaság és szokom az új rendszert. :P :)) Munka után nem sok időm jut a főzésre, így csak gyors, egyszerű ételek kerülnek az asztalra - eddig abban reménykedtem, hogy majd hétvégenként kicsit többet tudok ráfordítani, de közben rá kellett jönnöm, hogy lassan itt a tavasz, indulnak a kerti munkák is és bár kertünk éppen nem sok, azért lesz vele teendő. Szóval továbbra sem ígérhetek több csipetet, de egy csipet idő talán mindig jut majd a blogra is. ;P
Amit most hoztam, az egy tortácska: leánykám betöltötte a hatot, az ő kérésére készült ebben a formában. Voltaképpen semmi új nincsen benne, a múltkori gesztenyés krémest szerette volna tortásítva, így azt a receptet dolgoztam át. Ami miatt mégis hozom és mutatom, az a borítás - ezzel a darabbal debütált ugyanis az ostyalapos torta csipetnyi konyhámban. :)

A receptet most hanyagolom is, nagyjából úgy készült, mint süteményként, csak 22-es tortaformában, módosított arányokkal (aki meg szeretné sütni, az elkészítés menetét megtalálja az eredeti receptnél, a torta hozzávalóit pedig beírom itt a bejegyzés végén). Összeállítása tortakeret segítségével történt: a gesztenyés piskótát két lapba vágtam, az egyiket tortatálra helyeztem és szorosan köré igazítottam a keretet. Erre simítottam a sárga krémet (ezután hűtőben hagytam dermedni), majd a gesztenyereszelék és az olvasztott zselatinnal fixált tejszínhab következtek. A tetejére helyeztem a másik fél gesztenyés piskótalapot, amit vékonyan tejszínhabbal húztam át, majd mehetett a frigóba. Dermesztés után kivágtam a keretből és ezután került fel az ostyalap.

Az ostyás tortákról Vikvi blogján találtam nemrégiben információkat, ezúton is köszönöm a leírást! :) Mindaddig fogalmam sem volt róla, hogy zselé fölé és alá kell az ostyalapot helyezni... :D Az ostyát cukrászdában vásároltam, 20 cm átmérőjű, gondolom ez a standard méret, illetve létezik még szögletes formában is. Szerintem érdemes a tortát csak kicsivel (1-2 cm) nagyobbra méretezni, mert díszítés után így mutat igazán jól - de ez ízlés kérdése.

Az ostya felrakásának lényege, hogy zselét kell hidegen (de legalábbis nem forrón) az alapra (esetemben tehát a vékony tejszínrétegre) simítani, erre ráhelyezni az ostyát, majd még egy réteg zselével kell lezárni. A zseléhez én por zselatint használtam, amit vízben duzzasztottam, majd olvadásig melegítettem és hűlni hagytam. Mivel a torta be volt hűtve, amint a zselatin langyosra hűlt, már fel is kentem az alapra - így is szinte azonnal megdermedt. Rásimítottam az ostyát, hagytam 1-2 percig, majd felülről is lekentem. Én szilikonos ecsetet használtam és mivel eléggé sűrűre készítettem, nem sajnáltam róla a zselatint, így nem folyt meg a festék sem és szerintem szép egyenletes lett a felülete - elsőre sokkal rosszabbra számítottam. :) A natúr zselatinnal felrakott ostya viszont szerintem bűn rossz, vékonyabb zselatinréteg esetében lehet, hogy elviselhetőbb, de így én nem ettem meg.
Az ostyalap szélét fixált tejszínhabbal "díszítettem" és a torta oldalát is ezzel húztam át vékonyan.

Hozzávalók (22 cm-es torta)...
...a gesztenyés piskótához: 3 L méretű tojás szétválasztva, 15 dkg cukor, 22 dkg natúr gesztenye, 8 dkg liszt*, 1/2 mokkáskanál sütőpor, pici só;
...a vaníliakrémhez: 6 dl tej, 1 vaníliarúd magjai, ~10 dkg rétesliszt**, 4 L méretű tojás, 15 dkg cukor, 1-2 teáskanál vaníliaeszencia (elhagyható, de kóstolásnál nekem most kellett még hozzá);
...a krém és hab közé: 30 dkg gesztenyepüré;
...a habréteghez és az ostya alá: 4 dl habtejszín*** (30%), 2 evőkanál cukor, 10 g zselatin, 3 evőkanál víz;
...az ostya felrakásához: 25 g zselatin, kb. 10 evőkanál víz, valamint 1 db fotós ostyalap;
...a dekoráláshoz: további 2 dl habtejszín**** (30%), 1 evőkanál cukor, az ostya felrakásánál kimaradt zselatin vagy 5 g zselatin, 1,5 evőkanál víz.
*A piskóta eredetileg lisztmentes, de nem volt itthon elég gesztenyém, így a hiányzó mennyiséget liszttel pótoltam. Liszt nélkül összesen 30 dkg natúr gesztenye szükséges hozzá.

**Nagyon sűrű, masszív vaníliakrémet készítettem - aki könnyebbet szeretne, csökkentse a liszt mennyiségét (mint itt) vagy készítse el a süteménynél leírt változatot.
***A habréteghez nekem kicsit sok lett a tejszínhab, ha az egészet felhasználom, nem fért volna a keretbe a torta - de ez a tortakeret magasságától és persze ízléstől is függ.
****A díszítéstől függően ez lehet, hogy kevés, nekem épp'elég lett.

Tovább olvasom...