Karácsonyi készülődés - októberben

Na jó, tudom, a téma többeknek sokkolóan korai lehet, de igenis, vannak dolgok, amiket nem lehet elég korán kezdeni. Gondolok itt éppen az adventi készülődésre...

...azon belül pedig az italokra. A likőrök készítésénél ugyanis jó tudni, hogy az érésnek két fázisa van: először a fűszerekkel együtt érlelődnek az ízek, majd szűrés után van egy utóérési idő is, amely nyilván minél hosszabb, annál jobb lesz a végeredmény. Természetesen az italok (különösen a lágyabb ízűek, pl. a krémlikőrök) fogyaszthatóak akár azonnal a szűrés után is, de higgyétek el, sokkal-sokkal finomabb lesz, ha hagyjátok még ezután is érni (néhány hetet vagy akár hónapot is). 

Éppen ezért, egy részüket már most érdemes elkészíteni, hogy minél finomabb, ízletesebb legyen, amikor az adventi vendégvárás alatt a vendégek poharába, illetve Szenteste a karácsonyfa alá kerül.

Az ajánlott italok (a blogon szereplő receptek közül) tehát a következők:
mézes pálinkák

- narancsos-aszalt gyümölcsös ágyaspálinka

- citromos-fűszeres mézes pálinka (alap infók)

- meggyes-fahéjas mézes pálinka (alapok, ízötletek)
likőrök (a tejszíneseket december elején elég elkészíteni) 

- kávélikőr 

- karamell-krémlikőr 

- krémpuncs
- mogyorólikőr
- fahéjlikőr
Érdemes fűszerkeveréket is készíteni, télen puncshoz, forralt borhoz igazán remek lesz elővenni, na és persze ez is tökéletes gasztroajándék lehet.

Nálam már nyár óta érik a diólikőr, emellett készült egy (-két) újabb finomság is, ezek receptjére még várnotok kell egy kicsit. ;) Lesz még kávélikőr és valószínűleg mézes pálinka is, utóbbi nálunk már hagyomány. Nem szoktam nagy adagokat készíteni, csak a leírásokban szereplő 5-7 dl-es mennyiségeket, mert inkább a választékot tartom szem előtt és ősszel-télen így is ezekkel van tele a hűtőszekrény ajtaja. :))

Jó készülődést! :)

Tovább olvasom...

Diólikőr

Diólikőr zöld dióból. Tehát nem éppen most készült, de most jött el az ideje, hogy felkerüljön a blogra. :)
A zöld diót június végén - ha jól rémlik, hagyományosan Szent Iván éjjelén - kell szedni, állítólag ekkor a legoptimálisabb a dió állapota a likőrkészítéshez. Hát nekem sikerült éppen aznap - de nem éjjel :)) - szednem a diókat. Aztán bekevertem, érleltem (elfelejtkeztem róla), majd néhány napja végre leszűrtem és befejeztem a készítését.
szepy receptje után... Köszi, puszi! :) :*

Az első fázisban (gumikesztyűt húztam és) a diókat megmostam, majd negyedekre vágtam. Egy nagy befőttesüvegbe tettem a diódarabokat, ráöntöttem az alkoholt és hozzátettem a fűszereket. Ezután az üveget lezártam, majd a konyhaablakba raktam és ott is felejtettem - időnként persze ránéztem, megrázogattam az üveget, de nem volt vele különösebb elfoglaltságom. A szép zöld szín 1-2 nap alatt szinte feketére váltott - valamikor az első héten kinyitottam az üveget és megszaglásztam a készülődő likőrt, szerintem teljesen kólaillatú volt és a színe csak erősítette ezt az érzést. :D

érlel-érlel-érlel

A második fázis elvileg négy hét elteltével következik, nálam ez csúszott néhány napot...egészen pontosan 15-öt. :D A keveréket kétszer szűrtem át - először egy durva szűrőn a nagyobb daraboktól mentesítettem, majd másodszorra már közvetlenül egy zárható italos üvegbe, egy - korábban nem használt :P - nejlonharisnyán szűrtem keresztül. Ezt a harisnyás ötletet még az egyik olvasómtól kaptam tavaly a citromos mézespálinkával kapcsolatban, ezúton is köszönöm, ennél a likőrnél is hasznosnak bizonyult! ;))
A cukorból és a vízből 1-2 percnyi forralással szirupot készítettem, kihűtöttem, majd az ízesített vodkához csorgattam. Az üveget lezártam, kissé összeráztam, végül a hűtőszekrénybe tettem további érlelés céljából. :)

Na jó, nanááá, hogy megkóstoltuk. :D Elvileg adventig (karácsonyig) illene még érni hagyni, de ez így, ahogy van, már most nagyon jó. Én korábban nem szerettem a diólikőrt: vagy öregszem (tagadhatatlan) vagy ennyire jó vagyok :))) (na jó, szepyé az érdem), de ez szerintem nagyon finom. Kellemesen dió ízű (ami remek), nem keserű, de nem is kimondottan "női" likőr lett. :)

Belekerült: 15 db zöld dió negyedelve, 5 dl vodka (40%), 3-4 cm fahéjrúd, 6-7 cm vaníliarúd felhasítva (egy nagyobb rúd fele), 3 szem szegfűszeg, 5 szem szegfűbors (mozsárban megroppantva), 5 egész zöld kardamom (mozsárban kissé megtörve), 1 nagyobb citrom héja vékonyan hámozva (a fehér rész nélkül), továbbá 1 dl vízből és 15 dkg cukorból készült szirup.

Tovább olvasom...

Mogyorós biscotti

Jade biscottijára vetettem szemet még tavaly ;) az adventi készülődés közepén - azt ígérte, hogy nem fog beletörni a fogam, így nagy bátran felvettem a listámra. Kisebb módosítással készítettem, remek lett a végeredmény.

Az olvasztott vajat összekevertem a cukorral, mézzel és vaníliakivonattal. Hozzáadtam a pirított, héjától megfosztott és egy sodrófa segítségével összetört mogyorót, valamint a tojásokat. Belekevertem a sütőporral és sóval elkevert lisztet is, majd a hűtőbe tettem kb. fél órára. Ezután a tésztát négyfelé osztottam, enyhén lisztezett felülten rudakat formáltam belőlük. 170-180 °C-ra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 25-30 percen keresztül sültek, míg éppen színesedni kezdtek.
Rácsra téve hagytam őket hűlni úgy 30 percig, majd egy kenyérszeletelő késsel ujjnyi vékony szeleteket vágtam belőlük. Ezeket a szeleteket visszaraktam a tepsire, és visszatoltam a sütőbe: kb. 160 °C-on sültek-száradtak újabb 20 percig - a sütés vége felé egyszer megfordítottam a szeleteket a tepsiben.

Judith, köszönöm a receptet! :) 

Ha nem akartok megállni az alapreceptnél, remek cantuccini/biscotti ízvariációkat találtok szepykénél.

Belekerült: 12 dkg olvasztott vaj, 9 dkg méz, 9 dkg nádcukor (kicsit lehetne édesebb), kortynyi vaníliakivonat, 15 dkg pirított mogyoró, 3 tojás, 1/4 teáskanál só, 35 dkg finomliszt (BL 50), 1,5 teáskanál sütőpor.
Az eredeti recept Jade konyhájában.

Tovább olvasom...

Ropogós mézeskeksz

Nálunk a mézes ropog. Évekig kísérleteztem a különféle mézeskalácsok, -puszedlik elfogadtatásával, a család nem igazán kultiválta. Idén nekigyürkőztem, hogy még egy utolsó kísérletet tegyek. Bejött. Az elmúlt bő hónap alatt már az ötödik adag kopik belőle, a lányaim imádják. Sőt, ez a keksz még a "mézallergiás", "fúj, méééz!" nővéremnek is ízlik. :)

Nagyon egyszerű elkészíteni: a mézet a margarinnal és a cukorral összeolvasztom. Elég addig melegíteni, amíg a margarin tömb (nem szoktam feldarabolni, max. 2-3 nagyobb darabba) szépen megolvad. Olvasztás után beleteszem a vaníliarúd kikapart magjait (lehet a magokkal együtt is melegíteni, de én mindig kifelejtem :D) és hűlni hagyom - nem sokáig, csak amíg a száraz hozzávalókat kimérem. Ezek a: liszt, tejpor, szódabikarbóna, só, kakaópor, fűszerek, aszkorbinsav. Alaposan összekeverem a szárazakat és egy mélyedést csinálok a közepébe. A még meleg, mézes-margarinos keverékbe beleütöm a tojást, elkeverem benne és az előkészített mélyedésbe töltöm. Ezután egy egyszerű evőkanállal összekeverem az egészet, amíg egy ragacsos masszát kapok. Ekkor még két részletben hozzáadok 5-5 dkg lisztet - minden különösebb gyúrás nélkül, csak a kanállal el lehet dolgozni a tésztát, ha nem akarna sikerülni, akkor valószínűleg túlságosan lehűlt a méz, ilyenkor kézzel kell kicsit megdolgozni.

Folpackkal letakarva, 2 órán keresztül, pihenni hagyom a konyhapulton. Ezután kiveszem a tálból és lisztezett felületen kissé átgyúrom a tésztát, ekkor már nem szabad ragadnia, könnyen gyúrható, homogén tésztának kell lennie. A tésztát elfelezem és gombócokká igazítom. A sütőt előmelegítem 200 °C-ra, 2 tepsit kibélelek sütőpapírral.

Lisztezett felületen kinyújtom az első gombócot. Nem kell nagyon alálisztezni, inkább érdemes folyamatosan figyelni és igazítani a lisztezésen. Igyekezve minél egyenletesebben, kb. 2-3 mm-esre nyújtom, majd formákra kiszúrom a tésztát, illetve legutóbb, a szepyangyaltól :)) ajándékba kapott, spéci nyújtófámmal is készítettem kekszeket. 

Előmelegített sütőben sütöm - itt van a legnagyobb bukáslehetőség, ugyanis a sütiket aranybarnára kell sütni és éppen egy hajszállal azelőtt kell kivenni a sütőből, hogy a szélük barnulni kezdene, majd aztán ripsz-ropsz megégnének. Ez mérettől függően kb. 6-7 perc - érdemes arra odafigyelni, hogy egy tepsiben mindig egyforma kiszúrt minták legyenek, így egyformán is sülnek. Kicsit a tepsiben hagyom hűlni, majd rácsra téve teljesen kihűtöm a kész kekszeket, végül zárható dobozban tartom fogyasztásig.
A tésztamaradékokat először a második gombóchoz, majd később magukban összegyúrva újra kinyújtom és szaggatom, amíg elfogy. Nagyon kiadós, mérettől függően kb. 120 keksz is születhet ennyi tésztából.

Ezek a szép, mintás kekszek nem jöhettek volna létre, ha nincs szepyke! :)) Köszönöm!

Hozzávalók: 15 dkg margarin/vaj*, 10 dkg méz**, 20 dkg kristálycukor (lehet felesben nádcukorral is), 1 kis rúd vanília magjai, 1 egész tojás, 35 dkg + 2x5 dkg finomliszt (tehát összesen 45 dkg), 3 dkg tejpor***, 1,5 teáskanál szódabikarbóna (7-8 g, ne legyen több), fél teáskanál/késhegynyi só (2 g), 2 teáskanál őrölt fahéj (6 g), fél teáskanál kakaópor (2 g), 1 teáskanál őrölt szegfűszeg (3 g), 1/4 teáskanál/késhegynyi aszkorbinsav (1-2 g), valamint még egy kevés liszt a nyújtáshoz.

* vajjal is nyugodtan elkészíthető, de margarinnal (mintha) egy picit jobb (lenne) az eredmény

** többfélét próbáltam, jó az akác vagy a virágméz, de készülhet különlegesebb mézből is

*** érdemes átszitálni, mert hajlamos csomós maradni

Tovább olvasom...

Narancsos-mézes ágyaspálinka

Rászorulók mindig vannak, ebben az évben azonban még inkább szükség volt és van az összetartásra, egymás megsegítésére, mint bármikor máskor. Hogy könnyebbé tehessük néhány szegénységben élő család, néhány éhező kisgyermek karácsonyát, 115 blogger még nyár elején összefogott, hogy egy karácsonyi recept- és ötletgyűjtemény elkészítésével, adományokat gyűjtsön a megsegítésükre.
Ebben a kiadványban, a Kifőztük karácsonyban szerepel az alábbi vendégváró italreceptem.

A narancsot alaposan megmosom, szárazra törlöm. Héját nagyon vékonyan lehámozom, próbálok minél kevesebb fehér részt a héjdarabokon hagyni.
Egy fél literes üveget alaposan kitisztítok, majd beleteszem a narancshéjat, az aszalványokat és a fűszereket. A mézet kimérem és megmelegítem: elég addig melegíteni, míg kellemesen folyóssá válik. Az olvadt mézet az üvegbe csorgatom. Ezután a pálinkát is megmelegítem (nem kell felforralni, a forráspontja: 78 °C), majd egy keveset ebből is az üvegbe töltök. Lezárom az üveget és addig rázogatom, forgatom, amíg a méz és a pálinka el nem keverednek. Hozzáadom a többi pálinkát is, és - miután újra lezárom - néhányszor fejre állítom az üveget, hogy alaposan feloldódjon a méz a pálinkában. Kihűlés után hűvös, sötét helyre teszem (például hűtőszekrénybe), és négy hétig érlelem. Ezután eltávolítom a fűszereket az italból (leszűröm), és így érlelem tovább.
Az aszalványokból néhány darabot vissza lehet tenni az italba, ha ajándékba szánjuk, jól mutat az üvegben, illetve kitöltve a pohárban is nagyon mutatós. Irtóra üt, tehát óvatosan a nassolásával! :) Behűtve és/vagy hűtött pohárban kínálom.

Ha nem ajándékba készítem, én nem szoktam a mézet-pálinkát melegíteni, mert minket nem zavar, ha az ital opálos lesz.
Ez az ital "ágyazás" nélkül is elkészíthető, én most legutóbb úgy készítettem. Elkészíthető a limoncellohoz hasonlóan, először csak a pálinkát érlelve a fűszerekkel, majd 2,5-3 hét után leszűrve és a mézet ekkor hozzákeverve is. Nagyon finom végeredmény születik így is - szilveszterre még el is készülhet! ;)

Hozzávalók: 1 narancs héja, 2-3 szem aszalt sárgabarack, 3-4 szem aszalt szilva, 4-5 aszalt füge (mini), 10 szem aszalt szőlő (mazsola), 5-7 cm fahéjrúd, 4-6 szem szegfűszeg, 10 dkg méz, 4-4,5 dl pálinka (lehetőleg 50 fokos, semlegesebb ízű).

Mézes pálinkák a blogon: citromos-fűszeres, aszalt meggyel ágyazott, mentás. További - akár ajándékba is adható - likőrök a blogon: karamell-krémlikőr, kávélikőr, krémpuncs.

Adakoztál már? December 20-ig, az akció honlapján, még megteheted!

Tovább olvasom...

Adventi mézes torta

Néhány napja feltettem egy vendégvárós, adventre hangoló bejegyzést. A fotón látható torta után érdeklődők kedvéért hozom a receptet. A torta a Zsuzsi szelet receptjéből született, némi módosítással: az íze ugyanaz, de a végeredmény kicsit mutatósabb - legalábbis szerintem. :)

A tészta elkészítésének módja megegyezik a Zsuzsiéval - a süteménynél leírtak szerint begyúrtam, és kb. 2 órán keresztül pihentettem a tésztát.

Ezután a gombócot először 5 darabba osztottam, lisztezett nyújtódeszkán mindegyik darabot kb. 2 mm-esre nyújtottam, majd egy 22 cm-re állított tortakarikával kiszúrtam belőlük a lapokat. (Kartonból kivágott sablon alapján késsel is körbevágható a méret.) A leeső tésztaszéleket újragyúrtam, kettőbe osztottam és újra megismételtem a fentieket, így összesen 7 lapot kaptam. Egymás után, előmelegített sütőben (a tepsi hátán, sütőpapíron), 170 °C-on, kb. 6 perc alatt megsütöttem a lapokat, majd hagytam kihűlni őket.

A maradék leeső tésztát ismét összegyúrtam, még vékonyabbra nyújtottam, mint a kerek lapokat, majd kis háromszögeket szabtam ki belőle (6x7 cm, 6x5 cm, 5x4 cm, 5x3 cm-es négyzetek az átló mentén felezve), ezek kb. 4 perc alatt sültek meg. (Ha még mindig marad tészta, azt tetszőlegesen fel lehet vágni és megsütni - finom kis figyelemelterelő lesz a körülöttünk sündörgő gyerkőcöknek.)
Itt fontos megjegyeznem, hogy ennél a másodszori újragyúrásnál már igen kemény a tészta. Kb. 10 mp a bekapcsolt mikróban visszalágyítja annyira, hogy könnyen lehessen vele dolgozni, de nem szabad túlmelegíteni, nehogy ragadjon. 

Amíg a tészta pihent, megfőztem a pudingot a krémhez, így a lapok nyújtása-sütése alatt szépen ki tudott hűlni. Porcukorral kikevertem a lágy vajat, majd - a habverőt folyamatosan dolgoztatva - ebbe a vajkrémbe adagoltam kanalanként a kihűlt pudingot. Adtam hozzá még néhány csepp vanília eszenciát is és habosra kevertem a krémet.

A kihűlt lapokból a legvastagabbat tettem alapnak, a legszebbet tetőnek. :) A krémmel rétegeztem a kész lapokat, majd kívülről is bevontam a krémmel a tortát. Habzsákba töltöttem a maradékot: ezzel díszítettem a torta szélét, valamint egy-egy pöttyöt nyomva a tésztaháromszögekre, ennek a segítségével állítottam össze a "fenyőfát". A torta és a "fenyő" egy egész éjszakát pihent/ért a hűtőben. Másnap reggel olvasztott csokoládéval vontam be a torta tetejét - itt csak arra kell figyelni, hogy a csoki már ne legyen meleg, amikor a tésztára kerül, mert akkor a torta esetleg megválik a krém díszítéstől. :) Újra hűtő - a csokoládé dermedése után a fenyőt a tetejére állítottam és egy reszelő segítségével, fehér csokoládéval "behavaztam" a tortát. Néhány selyemfényű cukorgyönggyel egészítettem ki a képet.
Szeletelés: forró vízbe mártott késsel.

Belekerültek...
...a tésztába: 15 dkg cukor, 15 dkg méz, 8 dkg vaj, 50 dkg liszt, 10 g szódabikarbóna, 4 dkg keserű kakaópor (3 hatalmas kanálnyi), icipici só, 2 tojás;
...a krémbe: 4 csomag vaníliás pudingpor, 1,3 l tej, 6 dkg cukor (3 evőkanál), 20 dkg vaj, 20 dkg porcukor, kortynyi vanília eszencia;
...a tetejére: 1 tábla étcsokoládé (70%), 1 evőkanál olaj, kb. 2-3 dkg fehér csokoládé, selyemfényű cukorgyöngyök.
A mézes lapok készítésével kapcsolatban további tippeket itt olvashattok.

Tovább olvasom...

Kosárka

Hagyományos, diós, (...) ki hogyan nevezi - nálunk egyszerűen csak kosárka. Alapértelmezésben. Minden más, ami nem ez, az lehet "mákos", "mogyorós", "krémes", "gyümölcsös" - ilyen-olyan kosárka, de ez csak így "simán kosárka". :)
Haraptatok már diós felhőbe? :)) Valami ilyesmi lehet. Nem tömény, nem fojt, egyszerűen csak szétomlik az ember szájában. Annyira omlós, hogy alaposan meg kell fontolni, mikor is veszem ki a formából, mert ha túlságosan korán állok neki a feladatnak, atomjaira hullik. Na de ha kivárom az időt, mesés lesz... Az elkészítése kicsit pepecselős, de azért hébe-hóba, különösen advent környékén, érdemes nekiállni.

A recept alapja a 3:2:1 linzertészta, amibe - mivel a habhoz tojásfehérje kell - tojássárgák is kerülnek. Egy csipet sütőpor, egy másik csipet só és kész is. ;) A lisztet kimérem, a sütőport, cukrot és sót belekeverem, majd belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a tojások sárgáját és gyors mozdulatokkal összeállítom a tésztát. Ezután a tálat folpackkal lefedem (vagy a tésztát folpackba csomagolom) és hűtőbe teszem.
Amíg a tészta pihen, a diót ledarálom. A tojásfehérjéket egy pici sóval habbá verem, amikor már kemény, hozzáadom a citromlevet is. További folyamatos habverés mellett beleadagolom a cukrot és fényes, kemény habbá verem - addig, amíg a habból csúcsot tudok húzni. Ekkor egy szilikon lapáttal, laza mozdulatokkal, beleforgatom a diót. Amíg a gép dolgozik, a lekvárt átkeverem és a meggyet egy szűrőbe teszem lecsöpögni.

A sütőt 160-170 °C-ra előmelegítem. A tésztát kiveszem a hűtőből és kb. diónyi adagot veszek ki belőle, ebből először golyót formálok, majd a két tenyerem között ellapítom és ezzel bélelem ki vékonyan a formát. Ha van túllógó felesleg, azt lecsípem és hozzáadom a következő golyócskához. Amikor egy tepsinyi formával elkészülök, egy-egy mokkáskanálnyi lekvárt teszek a forma aljára, rá egy szem meggy kerül, majd a diós habbal befedem a kosárkát. Addig sütöm, amíg szép pirosas lesz a kilógó tészta széle.

Ekkor kiveszem a sütőből, a formában hagyom addig hűlni, amíg már kézzel kényelmesen megfoghatóvá válik a forma, majd egy óvatos fejreállítós-megmozgatós :)) mozdulattal kioperálom a sütit belőle. Rácson hagyom teljesen kihűlni (ezután ízlés szerint porcukorral meghinthető, én nem szoktam).
Nekem kétszeri sütés (két tepsi) jön ki egy adagból. Amíg a lekvározást-meggyezést-habozást csinálom, a tészta fennmaradó felét visszateszem a hűtőbe, majd így visszahűtve dolgozok újból vele - de természetesen lehet már eleve két gombócként a hűtőbe tenni. Amíg az első adag sül, a második adag összerakásával pont végzek. Ha ügyesen dolgozom, 40 db lesz belőle, ha kicsit vastagabbra sikerül a tészta, akkor néhány darabbal kevesebb.

Hozzávalók 40 db-hoz (az én formám alsó átmérője kb. 3,5 cm, a felső 6,5 cm)...
...a tésztához: 40 dkg liszt, 26 dkg vaj, 13 dkg porcukor (vagy 12 dkg porcukor+1 dkg vaníliás cukor), pici sütőpor (2 g), pici só, 4 tojás sárgája;
...a habhoz: 4 tojás fehérje, pici só, 1-2 evőkanál citromlé, 20 dkg cukor (vagy 10-10 dkg porcukor és vaníliás cukor), valamint 20 dkg darált dió;
...továbbá: egy kis üveg lekvár (most ribizlizselé, de lehet pl. sárgabaracklekvár is), 40 szem meggybefőtt.

Mivel utálom a formákat mosogatni munka közben, ezért a fenti adagot a saját formamennyiségemhez szabtam. Gondolom nem mindenki rendelkezik pontosan ennyi formával, ezért átszámoltam a mennyiségeket 10 formára, ezt már könnyen fel lehet szorozni.
Hozzávalók 10 db-hoz...
...a tésztához: 10 dkg liszt, 6-7 dkg vaj, 3 dkg porcukor, pici sütőpor, pici só, 1 tojás sárgája;
...a habhoz: 1 tojás fehérje, pici só, fél evőkanál citromlé, 5 dkg (por)cukor, valamint 5 dkg darált dió;
...továbbá: lekvár, 10 szem meggybefőtt.

Tovább olvasom...

Advent

Eljött végre, tegnap meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. A közelgő ünnep kedvéért még Holle anyó is megerőltette magát a hétvégére - igaz a mai szikrázó napsütésben már csak gyerektenyérnyi foltokban fehérlik a hó. Mint legutóbb már írtam, éppen az év vége előtti leeresztett lufit fújom, de most hoztam nektek egy kis adventi vendégváró összefoglalót. Nálunk ebben az időszakban nem csak "karácsony van", hanem sok-sok névnap, szülinap, vendégeskedés-vendégvárás, ezért sokszor és sokfélével fogok készülni az elkövetkezendő hetekben. 

Advent első vasárnapján a nővéremék jártak nálunk egy kártya- és jenga-partira, szilvakrémlevessel, tejszínes rakott csirkével és adventi mézes tortával vártam őket. Remek volt, csak ne kellett volna utána mosogatni... :D

Kezdem azzal, amivel talán már kissé késő is: italok. Nálunk idén is készül limoncello, valamint mézes pálinka, amiből szokatlan módon most a Kifőztük Karácsony különszámban szereplő narancsos változatra esett a választásunk. Bár ezek nálam már érnek, még nincs késő most elkészíteni, karácsonyra, szilveszterre jók lesznek. Hasonló érésidőt igénylő receptek: citromos-fűszeres mézespálinka és mézes-meggyes ágyas pálinka.
Lágyabb ízekben, rövidebb érésidővel vagy azonnali fogyasztással készülnek az alábbi likőrök: karamell-krémlikőr, kávélikőr, krémpuncs. Ezeket szinte az utolsó pillanatban is össze lehet dobni, tehát ha most készülnek el, a hétvégi vendégek már ebből kortyolgathatnak.

Adventre általában csak aprósüteményeket készítek, emellett az egyéb alkalmak miatt torták szoktak előfordulni. Karácsonyra biztos, hogy készítek majd bejglit, amit az utóbbi években mindig előre készítettem el és fagyasztva várta az ünnepet. Idén erre nem lesz lehetőségem, így szerintem csak a karácsony előtti hétvégén fogom megsütni. A bejgli mellett erősen foglalkoztat a zserbó gondolata, ugyanis a diós sütiket mellőzni szoktam, a múltkor kipróbált zserbó viszont túl jól sikerült ahhoz, hogy hanyagoljam. :) Ezek mellett elképzelhetetlen, hogy ne készülne valamilyen soklapos sütemény, ami nálunk csak a mézes (grízes) krémes vagy a Zsuzsi szelet lehet (ezúton üzenem az illetékesnek, hogy nyugi, sütök... ;D).
Az aprósüteményekről még nem döntöttem, de íme néhány lehetőség: 3:2:1 linzer, csokis cookie, kakaóbabos, meggyes-diós cookie, darálós keksz, diós-darálós keksz, hókifli, kókuszcsók, mogyorós mini isler...

Mindenkinek kellemes tervezgetést, készülődést, várakozást!

Tovább olvasom...

Zserbó

Ez is letudva.
Korábban nem készítettem, egyrészt mert annyira nem rajongok a diós sütikért - bár az utóbbi időben már változóban a dolog :) -, másrészt mert a zserbót kifejezetten nem bírtam. Történt, úgy egy hete, hogy apum beállított egy zacskó dióval: megtisztítva, aaakkora fél diókkal, mint egy kétszázas (az ember lánya jóformán sajnálja ledarálni :D). A zacskó láttán valamiért egyből a zserbó villant be, pedig apum elvileg már a karácsonyi bejglim kedvéért szorgoskodott jó előre. :)) Aztán tegnap a kezembe akadt egy szakácskönyv, az 1 millió menü. Lapozgattam egy ideig a desszert részt, mígnem eljutottam a zserbóig. Na jó, ha már ennyire tolakszik, ám legyen...

Nagyjából követtem a receptet: a tészta hozzávalóit összegyúrtam - először robotgéppel, csak úgy nagyjából, majd kézzel. A tészta nagyon emlékeztetett a bejgli tésztájára, állagát, illatát, összetevőit tekintve, talán - mivel nem hideg, hanem szobahőmérsékletű zsiradékot használtam - kicsit könnyebben kezelhető volt. (Itt megjegyezném, hogy a recept nem írt a gyúrás után pihentetési időt, így egyből kinyújtottam - de legközelebb kicsit hagyom előtte állni, szerintem úgy könnyebben nyújtható lesz a tészta.) Azt ugye meg sem kell említenem, hogy a recept leírásában a tésztát 3 részre osztják, de a fotón 4 lapos sütemény szerepel? Ááá... :P

Na szóval, tészta összegyúrva, 4 részre osztva - tényleg, eredetileg 3 vagy 4 lapos a zserbó??? Lisztezett felületen vékonyra nyújtottam, majd egy kb. 30x22 cm-es - sütőpapírral bélelt - keretbe igazítottam. A tésztát megkentem ribizlizselével (nagyon jó választás volt, pedig majdnem sárgabarackkal készült), megszórtam a cukorral elkevert darált dió harmadával, majd a következő tésztagombócot is kinyújtottam és a dióra helyeztem. Újból lekvár-dió-tészta, majd még egy réteg. A legfelső tésztalapot megszurkáltam egy villával, majd úgy 1-1,5 órán keresztül pihentettem az összeállított süteményt. Ezután 180-190 °C-ra előmelegített sütőbe toltam és kb. 30 perc alatt világosra sütöttem. Rácson hagytam kihűlni (eredetileg a tepsiben lehet hagyni).

alapanyag...

A tetejére mázat készítettem - ez "vicces" volt, mert rémlett, hogy a nagyim anno a zserbóra valami édes-kakaós-margarinos mázat gyártott, így a csokit vajjal és cukorral olvasztottam meg - persze a cukor nem akart elolvadni, így kapott egy kevés vizet (...), aztán még a biztonság kedvéért némi kakaóport is tettem hozzá - szóval kutyultam... (Tuti zserbómáz-recept valakinek esetleg?) Az azért megnyugtatott közben, hogy szepynél láttam hasonló összetevőjű mázat, tehát nagyon nem lőhettem vele mellé. :D Imáim meghallgatásra találtak, mert a hűtőben reggelre megdermedt, nem valami szépen szeletelhető máz, de finom - és nem is annyira olvadós...
A lényeg: a süti meglepően jó lett, este még langyosan, lágy mázzal :)) teszteltük, reggel pedig ezt majszoltam a kávém mellé. A közelgő adventre és karácsonyra is gondolva biztosan tudom, hogy nem ez lesz az utolsó zserbóm...

Aprócska, kb. 2x1 cm-es falatkákra szeleteltem, de persze lehet nagyobbra is.

Hozzávalók (kb. 30x22 cm-es tepsihez)...
...a tésztához: 50 dkg liszt (+ a nyújtáshoz), 10 dkg vaj, 10 dkg zsír (nálam libazsír), 1 tojássárgája, 5 dkg vaníliás cukor, pici só, 1,5 dkg élesztő (elmorzsolva a lisztben, nem kell felfuttatni), 10 dkg tejföl (12%-os volt itthon), szükség szerint tej (nekem kellett hozzá kb. 2 evőkanálnyi);
...a töltelékhez: 20-25 dkg darált dió (nekem 22 volt), 10-15 dkg cukor (12 volt), lekvár - egy 7 dl-es üveg ribizlizselé fele fogyott el;
...a mázhoz: 10 dkg étcsokoládé, 3 evőkanál cukor, 4 dkg vaj, kb. 3 evőkanál víz, 1 evőkanál keserű kakaópor.

Tovább olvasom...

Narancslekvár

A narancslekvárhoz nem túl jó emlékeim fűződnek. Kezdő konyhatündérként belefutottam egy receptbe, amit ki "kellett" próbálnom. Valahogy úgy festett, hogy hámozd meg, "filézd ki", tegyél bele narancshéjkockákat, facsarj hozzá narancslevet, tolj bele egy rakat cukrot és aztán főzd, amíg be nem sűrűsödik...és én csak főztem és főztem, és szerintem még ma is főzném, ha arra várnék, hogy majd besűrűsödik. :( Így aztán az itthon fellelhető egyetlen zselésítőszerrel - azaz zselatinnal - megoldottam a problémámat. A végeredmény: nekem nem ízlett. Másnak igen, így az összeset elajándékoztam. Édes volt és brr... Meg is fogadtam, hogy ilyet többet nem, de ember tervez... Történt, hogy vettünk narancsot, aztán kaptunk, és újra, míg már enni nem győztük...és akkor anyum hozott egy újabb kilót. :) Muszáj volt eltüntetni, beindult hát a narancslekvár projekt, a kezdetek után már szigorúan recept nélkül, csak úgy "érzéssel, lyányom"...

Először is elmentem és vettem zselésítőt. Azt a bizonyos sokak által preferált márkát nem kaptam, vettem mást helyette, így már előre leszögezem, hogy mindenki szépen olvassa el, hogyan használja a sajátját. :D

A narancsokat alaposan megmostam, néhány darab héját egy erre alkalmas célszerszámmal csíkokban lehántottam, a többit késsel (!) meghámoztam. Hogy a lekvár ne legyen keserű, a gerezdek fehér hártyáit el kell távolítani, így már hámozásnál arra kell törekedni, hogy ezek ne kerüljenek bele. A meghámozott narancsok húsát a gerezdek közül kivágtam (lsd. fáziskép), a hártyákon maradt rostokból a levet is hozzáfacsartam. Az egész procedúra sok lével jár (főleg ha jóóó leveses a narancs), úgyhogy érdemes mindent egy tányér vagy tálka felett végezni, ezzel az itt-ott csurranó-cseppenő levet felfogni.
A végén úgy festett a dolog, hogy egyfelől lett egy nagy kupac héj és kifacsart hártya, másfelől lötyögött egy kis narancslé és némi narancshús egy edény alján. Ennek a narancslének és húsnak a súlyát mértem meg, ez lett a lekvár alapja.

A narancshúshoz hozzáadtam a korábban csíkokban lehántott narancshéjat, a zselésítőt*, majd közepes hőmérsékleten felforraltam. Időnként alaposan megkevertem, ezáltal a még összetartó narancsrostok többé már nem tartottak össze. (Kisebb narancsokat használtam, szerintem nagyobbakból lehet darabos lekvárt is produkálni.) Főzés közben belekapartam egy vaníliarúd magjait, dobtam hozzá néhány fahéjdarabkát is. Amikor felforrt, hozzáadtam a mézet és a cukrot**, majd újra felforraltam. A főzés végén a fahéjdarabokat kiszedegettem, a lekvárt alaposan kimosott és mikróban hőkezelt üvegekbe töltöttem, lezártam és néhány percre fejreállítottam. Száraz dunsztban hagytam kihűlni.

*Ismét kiemelném, hogy a zselésítő használata termékenként más, kéretik elolvasni a használati útmutatót. :)
**Édesítésnél nem a zselésítőnél előírt mennyiséget használtam, hanem saját ízlésem szerint, kóstolással állapítottam meg a megfelelő ízt. Így a végeredmény nem édes, hanem finom, kissé savanykás narancslekvár lett.

Tökéletes lett, nem bántam meg, hogy újra rászántam magam. :) Narancskedvelőknek mindenképpen érdemes megkóstolni, de akár karácsonyi gasztroajándéknak is elkészíthető.

Belekerültek (6 db kb. 2 dl-es üveghez): 1,3 kg narancshús és lé (18 kisebb-közepes narancs volt), 3 narancs héja vékony csíkokra vágva (csak a külső héj, a kesernyés fehér rész nélkül), 3:1 pektintartalmú zselésítő (lsd. fent), kb. fél rúd fahéj, 1 vaníliarúd magjai, 25 dkg nádcukor, 20 dkg akácméz.

Tovább olvasom...

Narancshéjas fűszerkeverék

Az egészséges, friss narancshéjat vétek kidobni. Ilyenkor ősszel többször készül belőle kandírozott narancshéj, ami nálunk az adventi időszak süteményeinek egyik alap ízesítője. Ennél azonban egyszerűbben is fel lehet használni: szárított fűszerként. Ehhez a keverékhez is így készítem el.

A narancsot alaposan megmosom, megtörlöm, majd zöldséghámozóval vékonyan meghámozom, lehetőleg minél kevesebb fehér részt hagyva rajta. A héjcsíkokat a radiátoron szárítom egy napon keresztül, nem árt, ha ezalatt - ha nem is egész nap, de - néhány órán keresztül a fűtés is megy, hogy tényleg megszáradjon :D, majd másnap egy fűszervágó késsel felaprítom. A szegfűszeget egyszerűen hozzákeverem, az egész fahéjat egy mozsárban darabosra töröm, a kardamomot is megtöröm kissé. A keveréket üvegbe teszem és italok készítésénél használom fel.

Gasztroajándéknak is tökéletes egy mutatós üvegben, akár cukorral készre keverve, akár anélkül is. Ha a cukrot is hozzákeverem, akkor egy teáskanál fűszerre kb. egy evőkanál cukrot számolok.
Előnye, hogy folyamatosan, egyszerűen "utángyártható", így pl. ha ajándékba készül, időben el lehet kezdeni a készítését, karácsonyig biztosan kerül néhány narancs az asztalra. :)

Hozzávalók: 1 nagy (!) narancs héja vékonyan hámozva, 25-30 db szegfűszeg, 1-1,5 fahéjrúd (a hosszú fajtából), 10 egész kardamom.

Tovább olvasom...

Citromos-fűszeres mézespálinka

November végén kezdődik az adventi időszak, és mivel ennek az italnak érnie kell, éppen itt az ideje, hogy elkezdjük az ünnepi készülődést! A mézes-ágyas pálinka remek vendégváró, de egy szép üvegbe töltve karácsonyi gasztroajándéknak is kiváló. Érdemes az ízeket szájízünk szerint összeállítani, a férjem kedvenc kombinációja pl. a meggyes-fahéjas mézes pálinka.

Néhány szó az ízesített pálinkákról...
A mézes pálinka alapvetően méz és pálinka kb. 1:3-1:4 arányú keverékéből áll (ízlés szerint). Az összetevőket kétféleképpen elegyíthetjük: ha a pálinkát és a mézet felmelegítjük, a kész mézes pálinkánk tiszta, áttetsző ital lesz, bár némi üledék képződhet az üveg alján - ettől én többszöri óvatos átszűréssel* szabadulok meg. Amennyiben az összetevőket nem melegítjük meg, az ital opálos lesz, ez azonban az ízén egyáltalán nem változtat - én saját (belső :D) használatra általában így szoktam készíteni. Az "egyszerű" ágyas pálinkába a pálinkát alkotó gyümölcs aszalványát tesszük, és azzal érleljük. A mézes-ágyas pálinka pedig értelemszerűen a fenti kettő keveréke: a pálinkába méz és aszalt gyümölcs is kerül.
Az italt fűszerekkel tehetjük még ízesebbé, ezt bármelyik változatnál alkalmazhatjuk. Bánjunk mértékkel a fűszerekkel, ugyanakkor ezek nagyobb mennyiségben történő használatával az ital előbb átveszi az ízüket. Ebben az esetben előbb kóstoljunk, akár 1 héttel az elkészítés után, és ha megfelelőnek találjuk az ital ízét, távolítsuk el a fűszereket belőle.

Ehhez a citromos változathoz a gyümölcsöket alaposan megmosom, szárazra törlöm. Héjukat nagyon vékonyan lehámozom úgy, hogy minél kevesebb fehér rész maradjon rajtuk. A gyömbérdarabot meghámozom és felkockázom. A vaníliarudat felhasítom (a magokat nem szükséges kikaparni belőle).
Egy fél literes üveget alaposan kitisztítok, majd beleteszem a citromhéjat, a gyömbérkockákat és a fűszereket.
A mézet kimérem és megmelegítem: elég addig melegíteni, míg kellemesen folyóssá nem válik. Az olvadt mézet az üvegbe csorgatom. Ezután a pálinkát is megmelegítem (nem kell felforralni, forráspontja: 78 °C), majd egy keveset ebből is az üvegbe töltök. Lezárom az üveget és addig rázogatom-forgatom, amíg a méz és a pálinka el nem keverednek. Hozzáadom a többi pálinkát is, és miután újra lezártam, néhányszor fejre állítom az üveget, hogy alaposan feloldódjon a méz a pálinkában. Kihűlés után hűvös, sötét helyre teszem (hűtőszekrény), és 3-4 hétig érlelődni hagyom. Ezután eltávolítom a fűszereket az italból (leszűröm), és így érlelem tovább. Behűtve és/vagy hűtött pohárban kínálom.

*Olvasói visszajelzés: Sz. Zsuzsi úgy szabadult meg az üveg alján képződött üledéktől, hogy az italt duplán hajtott anyagzsebkendőn+harisnyán szűrte át. Köszönöm a tippet, Zsuzsi! :)

Hozzávalók kb. fél liter kész pálinkához: 2 citrom héja, kb. 1 cm vastag karika egy nagyobb átmérőjű gyömbérdarabból, 5-7 cm fahéjrúd, 2-4 szem kardamom, 4-6 szem szegfűbors, 2-4 szem szegfűszeg, 3-4 cm vaníliarúd, 15 dkg méz, 4-4,5 dl pálinka (lehetőleg 50 fokos, semlegesebb ízű).

A recept az októberi Kifőztük magazinban jelent meg, amely szokás szerint a weboldalon ingyenesen letölthető!

Tovább olvasom...

Kávélikőr

Egy kicsit erősebb likőr, mint a tegnap posztolt krémpuncs. Az elkészítése valamivel időigényesebb, de a húsvéti vendégvárásig még bőven van idő hozzáfogni.

2 dl vizet és 10 dkg őrölt kávét felteszek együtt a tűzre. Amikor felforr, egy kanállal visszakeverem, majd újraforralom - ezt összesen háromszor teszem meg. Amikor utoljára felforr a sűrű kávé, leveszem a tűzről.
A kávéval egyidőben cukorszirupot készítek. Ehhez cukrot és 1,5 dl vizet felteszek egy edényben forralni. A vaníliarudat felhasítom, magjait kikaparom. A kikapart magokat az üres vaníliahüvellyel együtt hozzáadom a cukros vízhez, felforralom és sziruppá főzöm. Közepes tűzön, a forrástól számított kb. 10-15 perc alatt már elég sűrű szirupot kapok. A szirupot és a kávét összekeverem, majd hűlni hagyom.
Amikor már szobahőmérsékletűre hűlt az édes, zaccos kávénk, hozzáadom az alkoholt, majd az egész keveréket üveg(ek)be töltöm (a vaníliahüvellyel együtt), és 2 napig érlelem. Nem szükséges hűtőbe tenni, a kamrapolc tökéletesen megfelel a célra.

2 nap után sűrű szövésű anyagon átszűröm egy jól záródó üvegbe. (A likőr ekkor nyugodtan hígítható még további alkohol hozzáadásával, hogy a számunkra tökéletes ízt érjük el.) Hűtőszekrényben tartom, mielőtt poharakba tölteném, összerázom az üvegben. Azonnal fogyasztható, de néhány nap pihenő után még finomabb.

Ez a recept is megjelent már a Kifőztük első számában, ami továbbra is letölthető a weboldalról. Újdonságként blogonként fórumot indítottunk, amelyben már a megjelenéskor feltehetitek a receptekhez kapcsolódó kérdéseiteket, és nem kell megvárnotok, míg azok a blogokban posztolásra kerülnek.

Hozzávalók kb. 6-7 dl likőrhöz: 2 dl + 1,5 dl víz, 10 dkg őrölt kávé, 40 dkg cukor, 1 egész vaníliarúd, 4 dl vodka, vagy ízlés szerint.

Tovább olvasom...

Krémpuncs

Mindjárt itt a húsvét, ideje egy kicsit készülődni az ünnepre, a vendégek rohamára. A krémpuncs receptje a Kifőztük első számához készült, most hozom itt is, ha esetleg valaki még nem olvasta volna az újságot. Az első szám továbbra is letölthető a weboldalról.

Egy edényben felforralom a vizet. Hozzáadom a cukrot, a fél citrom levét, a vaníliarúd kikapart magjait és felaprított hüvelyét, majd az egészet együtt lassú tűzön kevergetve főzni kezdem. (A citromlé mennyiségét ízlésünk szerint szabjuk meg, figyelve, hogy a szirup édes ízű legyen, kellemes citromos beütéssel, de ne legyen túlságosan citromos ízű. Ez amiatt is fontos, mert én háromszor készítettem el az utóbbi hetekben ezt a likőrt és mindannyiszor más volt a felhasznált citrom íze, savanyúsága. :S)
Amikor a cukor már elolvadt, folyamatos keverés mellett apránként, vékony sugárban hozzácsorgatom a tejszínt, és továbbra is lassú tűzön az egészet forrásig melegítem. A tűzről levéve 2-3 órán át állni hagyom.
A kihűlt tejszínes keverékhez barnarumot keverek, majd átszűrve üvegekbe töltöm a krémpuncsot. (A rum mennyisége természetesen ízlésünk szerint változtatható.)

Hűtőszekrényben tárolom, mielőtt poharakba tölteném, összerázom az üvegben. Azonnal fogyasztható, de ha áll néhány napot, az jót tesz neki.

A Kifőztük weboldalán elindult a blogok szerinti fórum. Azért hoztuk létre, hogy az időközben felmerülő kérdéseitekkel, véleményetekkel ne kelljen várnotok, míg a blogokra felkerülnek a receptek. Előre is köszönjük a hozzászólásokat!

Hozzávalók kb. 1 literhez: 4 dl víz, 30 dkg cukor, kb. 0,5 citrom leve (40-50 ml), 1/2 rúd vanília, 3 dl tejszín (30%), 4 dl barna rum, vagy ízlés szerint.

Tovább olvasom...

Mézes (grízes) krémes

Nagyon nem variáltam a karácsonyi süteményválasztékot, persze ez nem baj, úgyis ezeket szereti a ház népe. A hagyományos krémes mellé Zsuzsit és mézes krémest készítettem, nálunk e két utóbbi szokott ünnepekkor váltakozni, most azonban az egyszerűség kedvéért mindkettő asztalra került.

A mézes krémes szeretete még gyerekkoromból ered, az egyetlen süti, amit apum sütött. Mindig ő volt az ünnepi sütifelelős, karácsonykor és húsvétkor nekilátott, szórta a lisztet, keverte a krémet, háborús állapotokat idézve elő a konyhában. Úri cukrászként persze csak a mázig jutott, a takarítás-mosogatás már a mi reszortunk volt. :)) A recept egy megsárgult papírra volt írva, apai nagymamám hagyatéka volt, és minden sütés alkalmával különböző rejtekhelyekről került elő. Aztán egyszer már nem. Állítólag "eltűnt", "elveszett", "elkeveredett" - bár mi gonosz nők azzal gyanúsítjuk apámat, hogy egyszerűen csak lusta már sütni. :)) Az én változatomhoz maradt a net: egy kis kutatás, néhány recept ötvözése, és a saját ízlésem/emlékeim alakították az arányokat. Sikerrel: mindig visszatérő kívánság a családi összejövetelekre.

A mézet a vajjal és a cukorral megolvasztottam, majd a többi hozzávalóval együtt tésztát gyúrtam. Néhány órán át szobahőmérsékleten pihentettem (nem muszáj, de én szoktam), majd négy részre osztva lisztezett deszkán vékony lapokat nyújtottam, amiket egy tepsi hátán (sütőpapíron), 170 °C-on megsütöttem. Amíg hűltek a lapok, elkészítettem a grízes krémet. Ehhez a tejben elkevertem a búzadarát, a lisztet, tojássárgát, vaníliát és cukrot, majd sűrűre főztem. Néhányszor átkeverve hagytam kihűlni. A vajat egy kevés porcukorral és egy evőkanálnyi rummal kikevertem, beledolgoztam a grízbe, majd három részre osztva a lapokkal rétegeztem. A legfelső lap "üresen" maradt. A süteményt alaposan behűtöttem, végül csokoládéval vontam be a tetejét.

Hozzávalók...
...a tésztához: 50 dkg liszt, 1 púpos teáskanál szódabikarbóna, 1 tojás, 4-5 dkg zsír (vagy vaj), 5 evőkanál méz (10 dkg), 15 dkg cukor, 3-4 evőkanál tej;
...a krémhez: 1 tojás sárgája, 8 dkg kristálycukor, 6 nagy evőkanál búzadara (kb. 10 dkg), 10 gr liszt (1 csapott evőkanál), 1 liter tej, 1 rúd vanília magjai (a hüvelyt is bele lehet főzni, majd főzés után eltávolítani), 10-12 dkg vaj/margarin, 1 evőkanál rum, kb. 5 dkg porcukor (a mézes lapok édesek, így a krémet nem kell túlédesíteni);
...a bevonáshoz: 15 dkg csokoládé, 3-4 evőkanál olaj.

Tovább olvasom...

Diós darálós keksz

Az idei karácsony valahogy nem nagyon akar alakulni, semmi hangulatom, még kevesebb időm. Remélem, úton van már a hó, mert ez így nagyon nem jó. :( Életkedv híján gyors, tartós, egyszerű aprósüteményt szerettem volna készíteni, és Kiskukta szépséges diós koszorúira esett a választásom. Kicsit változtattam csak rajta, próbáltam közelíteni az én darálós receptemhez.

Mint mondtam: egyszerű süti - egyszerűen fogtam a hozzávalókat, beletettem egy tálba, majd elkezdtem gyúrni. :) Időnként csavartam hozzá a citromból, majd amikor az elfogyott, tettem még bele egy kis vizet is. Amikor a tészta összeállt, feltettem a formát a húsdarálómra és így formáztam a tésztát.

Hmm, Kiskukta, ismerős a doboz? :)))

Még az elején elhatároztam, hogy nekem kell bele egy vaníliarúd is, ki is készítettem, de a szokásos esti őrültek házában úgy ahogy volt, érintetlenül ottfelejtettem a pulton. Ez utóbb sajnos hibának bizonyult, a sütemény nagyon finom, de nekünk a férjemmel egy picurka hiányérzetünk marad utána. A nagylánynak? Nos, neki semmi gondja, ő természetesen hatalmas élvezettel majszolja! :))
A recept eredeti változatban Kiskuktánál. Köszi! ;)

Belekerült a tésztába: 50 dkg liszt, 15-20 dkg darált dió (egészen pontosan 17 dkg, amit legutóbb még 20-nak mértem - vagy rossz a mérlegem, vagy párolog...), 10 dkg zsír, 10 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 1,5 csomag sütőpor, 1 nagy (tényleg nagy) citrom leve, 2 evőkanál (vagy amennyi éppen kell) víz.

Tovább olvasom...

Mézes-ágyas pálinka

Évek óta készítek mézes pálinkát karácsonyra. Én magam nagyon ritkán iszom, most is éppen csak belenyaltam, hogy megkóstoljam az ízét és máris berúgtam tőle :P, de a "rendes, pálinkakedvelő magyar pasiknak" kiváló.

Igaz ugyan, hogy a nagyon rendes magyaroknak nem igazán ugrik ez a fajta ital, mert hát a pálinkát vétek holmi ízesítőkkel "beszennyezni", de a kevésbé rendes magyarok - pl. a férjem :)) - szívesen fogyasztják. Ezért aztán az ő ízléséhez igazítom a karácsonyi italt, savanykás-mézes, kissé fahéjas ízben készül.

A recept egyszerű: kell egy üveg, az üvegbe méz, aszalt gyümölcs, fűszer és pálinka. Ez utóbbi házi. Ötvenes. :))

Egy üvegbe beleszórom az aszalt gyümölcsöt, nálunk ez meggy és pár szem fekete cseresznye, de készítettem már vörösáfonyával (csajos ízű lesz), sárgabarackkal (semlegesebb íz) stb-stb... Erre mézet öntök (most virágméz), majd mehet a fűszer (fahéjrúd - de ízlés szerint lehet ánizs, szegfűszeg, vanília... vagy mindez vegyesen) és végül felöntöm pálinkával (semleges ízű-illatú legyen, de sárgabarackra mehet természetesen jóféle s.barack pálinka is, csak még jobb lesz tőle ;) ). Alaposan összerázom, majd hűtőbe teszem és amikor csak arra járok, mindig rázok az üvegen néhányat, amíg csak fel nem olvad a méz. Minél tovább áll, annál finomabb, de erős fűszerezéssel 1 hét után már fogyasztható.

Én ezt az adagot 4 napja készítettem, már jó az íze - persze lesz jobb is. Az üveget úgy szoktam tölteni, hogy hagyok a tetején néhány ujjnyit - amikor a méz feloldódott és a fűszerek is kiadták az ízüket, meg szoktam kóstolni és így van hely az utóízesítésnek - amennyiben szükséges. Nem írok arányokat, érdemes saját szájíz szerint készíteni. A fűszerekre érdemes odafigyelni, én most 2 egész fahéjrudat tettem bele és ma ki is vettem belőle - ha tovább hagyom, (nekünk) már túl fahéjas lenne.

Figyelem! A gyümölcsdarabok ütnek! :))
Mézes pálinkák még a blogon: fűszeres-citromos, narancsos-ágyas.

Tovább olvasom...

Zsuzsi szelet

A férjem gyermekkori kedvence, anyukája sütött ilyet anno - úgyhogy ez az ő egyik nosztalgia sütije... :)
Már többször írtam, hogy anyum és a sütő nem igazán szeretik egymást, így ő ezt a süteményt sem készítette soha, a receptért többé-kevésbé megbízható forrásokra kellett hagyatkoznom. Nehéz megmagyarázni, hogy miért volt ez így, mert itt "a faluban" elég elmenni egy jó kis tót lagziba, tornyokban hordják az ember elé, de amikor a recept kellene, mindenki szája be van varrva. Titkos recept? :D Néhány igen merész és durván rossz próbasütés után végül inkább kreáltam egy saját változatot, ez tuti, (nem csak) nekünk finom. Igazi ünnepi, családi összejövős sütemény, olyan nagyi-féle...
...bár ezt a nagyim sem sütötte. :)

Kakaós mézes lap az alapja, amihez a vajat a mézzel és a cukorral megolvasztom, majd a tojásokkal és az összekevert száraz hozzávalókkal együtt tésztává gyúrom. Mint minden mézes tésztát, ezt is jó pihentetni, legalább 1-2 órán át, de lehet egy napot is (szobahőmérsékleten).

3lapos kivitel :)

Pihentetés után a tésztából 4 db, kb. 20-23x30-33 cm-es lapot nyújtok. Nekem ez a méret vált be, ekkora tálcám van hozzá és így lesz "nekem jó" a lap vastagsága. Úgy szoktam, hogy kb. 3 darabba szedem a nagy gombócot, kb. 2 mm vékonyra nyújtom, majd méretre szabom. A három lap leeső részeiből tudom a negyedik lapot nyújtani - így "gazdaságos". A lapokat egy tepsi hátán sütöm, sütőpapíron. 170 °C-on kb. 6-8 perc alatt megsülnek, de még nem égnek meg - erre jó vigyázni. A lapok sütése közben megfőzöm, majd kihűtöm a pudingot, majd vajjal, porcukorral és egy kis vanília eszenciával habosra keverem. A lapokat a krémmel rétegezem, a tetejét üresen hagyom. Alaposan lehűtöm a süteményt, végül csokimázzal vonom be/díszítem. Legalább egy éjszaka "érésre" szükség van, de ha ez még csokimáz nélkül megtörtént, akkor a máz dermedése után már szeletelhető is a sütemény.

Nálam most ez egy háromnapos Zsuzsi lett. :D Délután begyúrtam a tésztát, mondván, majd ha a férjem hazaér, kisütöm a lapokat, de aztán olyan későn futott be, hogy már nem volt kedvem nekiállni. Aztán másnap kisütöttem a lapokat, betöltöttem a krémmel, de ismét olyan későn végeztem, hogy a csoki már csak következő reggel került rá. Van ilyen, na... :D Ez a többszöri nekifutás egyébként olykor hasznos lehet, mert így karácsony előtt a lapokat akár előre is le lehet sütni... ;)

Hozzávalók...

...a tésztához: 15 dkg cukor, 10 dkg méz (5 nagy evőkanál), 5-6 dkg vaj, 40 dkg liszt, 1/2 evőkanál szódabikarbóna (8-9 g), 3 dkg ét kakaópor (2 hatalmas kanálnyi), icipici só, 2 tojás, szükség esetén kevés tejjel lehet a tésztát alaposabban összedolgozni (kb. 1-2 evőkanál);

...a krémhez: 3 csomag vaníliás pudingpor, 1 evőkanál liszt (2 dkg), 1 l tej, 5 dkg cukor, 15 dkg vaj/margarin, 15 dkg porcukor, 1 teáskanál vanília eszencia (vagy aroma, vagy vaníliarúd belseje…);

...a tetejére: díszítéstől függően 1-2 tábla étcsokoládé/fehér csoki, olaj.
Torta formában is érdemes megpróbálkozni vele, recept itt. 
A mézes lapok készítésével kapcsolatban további tippeket itt olvashattok. 
Gesztenyés krémmel töltve pedig Vali szelet lesz belőle.

Tovább olvasom...