Kókuszos csiga

Élesztős-omlós tésztatekercs, édes kókuszos tojáshabbal töltve - ismerős? Egyszerű, kiadós és olcsó, ettől függetlenül nálunk mégiscsak egy "tipikus ünnepi" süti.
Adventre készülődős hangulatban voltam a hétvégén (mézeskalácsot írókáztam...hááát, ne tudjátok meg... :D), így leporoltam a régi receptet - a férjem legnagyobb örömére, nálunk ugyanis ő a kókusz legjobb barátja. :)

A lisztet elkeverem a porcukorral és a sóval, majd a hideg vajat elmorzsolom benne. Hozzászórom az instant élesztőt is, és sima gombóccá dolgozom a tojássárgákkal, valamint annyi hideg tejjel, amennyit felvesz. Lisztezett tálban, konyharuhával letakarva pihentetem, amíg a kókuszos habot elkészítem. A sütőt előmelegítem 170°C-ra.
A habhoz a fehérjét felverem, majd gőz felett tovább verem a cukorral, amíg csúcsot lehet húzni belőle. A végén hozzádolgozom a vaníliaeszenciát és a gőzről levéve beleforgatom a kókuszreszeléket. A tésztát két részre osztom, az egyik felét finoman átgyúrom, majd kb. 2 mm vékony téglalappá nyújtom. Megkenem a kókuszos hab felével, bejgli-szerűen feltekerem és éles késsel kb. 1 cm-es szeleteket vágok belőle. Sütőpapíros tepsire helyezem és 170°C-on (150°C + LK) 18-20 perc alatt kisütöm a tekercseket. Amíg az első adag sül, a maradék alapanyagokat is elő tudom készíteni a sütésre. 

A sütőből kivéve rácson kihűtöm a csigákat. Légmentes dobozban jól eltartható - ha elég nagy mennyiséget készítek ahhoz, hogy ne fogyjon el egy nap alatt. :D

Hozzávalók kb. 36-38 közepes* csigához...
...a tésztához: 400 g liszt (+a nyújtáshoz), 100 g porcukor, 250 g hideg vaj, csipet só, 5 g instant élesztő, 3 tojás sárgája, 70-80 ml hideg tej (vagy amennyit felvesz);
...a habhoz: 3 tojás fehérje, 250 g por- vagy apró szemű kristálycukor, 2-3 teáskanál vanília eszencia (elhagyható vagy a cukor egy része vaníliás cukorral helyettesíthető), 200 g kókuszreszelék.
* Ha kisebb süteményeket szeretnék készíteni, akkor a tésztát nem felezem, hanem harmadolom vagy negyedelem. A közepes méret ebben az esetben úgy 6-7 cm átmérőt jelent.

Tovább olvasom...

Fűszeres mézeskeksz

"van itthon 10 deka vajam...kevés...de nincs kedvem boltba menni...ok, elég lesz valamire"
És elég lett - erre. Nem mondom, hogy tökéletes a recept (ezt egyébként máskor sem ;P), de finom, ropogós, fűszeres (Mese keksz-feeling), elképesztően gyorsan kopós.

A mézet a cukrokkal és a vajból egy evőkanálnyi mennyiséggel éppen csak megolvasztom, majd a tűzről levéve, a maradék vajjal és a tojással együtt kihabosítom (tejeskávé színű lesz).
A lisztet elkeverem a fűszerkeverékkel, a sóval és a szódabikarbónával, ezután összedolgozom a cukros vajjal. Folpackba csomagolom és (legalább) 2-3 órán keresztül hűtőszekrényben pihentetem.

A sütőt előmelegítem 190 °C-ra. A tésztát 2-3 darabra vágom: amivel éppen nem dolgozom, azt a hűtőben hagyom, az éppen szükséges darabot pedig finoman átgyúrom. Enyhén lisztezett deszkán 3-4 mm vékonyra nyújtom a tésztát és tetszőleges formákra szúrom (speculoos és egyéb kekszmintázókkal is működik a tészta). Sütőpapírral bélelt tepsiben, 7-8 perc alatt készre sütöm a kekszeket. Néhány percig még a tepsiben hagyom a kekszeket, ezután rácsra áttéve hűtöm ki teljesen.
Zárt dobozban tárolva egy napnál tovább nálunk nem állt el - mert elfogyott. :)))

Hozzávalók (kb. 4 tucat közepes méretű kekszhez): 50 g méz, 50-50 g világos és sötét (nádmelaszos) nádcukor, 100 g vaj, 1 közepes tojás, 280-300 g liszt + a nyújtáshoz, 3 teáskanál (mennyisége tetszés szerint növelhető) házi mézeskalács fűszerkeverék, csipet só, 1/4 teáskanál szódabikarbóna.

Tovább olvasom...

Szellemes habcsók

Szimpla habcsókból készített szellemek, még mindig a bulizós gyerektársaságnak. :) Az MM csontokhoz hasonlóan ez is előre elkészíthető "finomság" (=tömény cukor), egyszerű is, - a szárítási időt leszámítva - gyors is, gyereknépnek bejövős is.
Általában ezzel az alaprecepttel készítek habcsókokat, habkarikát karácsonyra - a szellemeknél mondjuk nem 100%-ig voltam biztos a sikerben, de szerencsére jók lettek.

Pihentetett, szobahőmérsékletű tojásfehérjét használok hozzá. A pihentetés hűtőben zajlik, általában kis műanyag, fedeles ételtároló dobozkában 2-3 napig, majd a hűtőből kivéve, fedő nélkül hagyom kb. 2 órán keresztül a konyhaasztalon "melegedni" a fehérjéket.
A fehérjét felverem robotgéppel, majd amikor már kemény, apránként hozzáadom a cukrot is. Ezzel verem ismét keményre, amíg a habból tartós csúcsot lehet húzni. Hozzáadom a keményítőt, ecetet, vaníliaeszenciát (illetve ételszínezéket és egyéb ízesítőket, ha éppen nem szellemes hangulatban vagyok) - ahogy ezek is elkeverednek, kikapcsolom a gépet. A cukros tojásmasszát sima- vagy csillagcsöves habzsákba töltöm és (szilikonos) sütőpapírral bélelt tepsire formákat nyomok belőle - most éppen csúcsos kis kísérteteket.
Előmelegített, résnyire kitámasztott ajtajú (!) sütőben, 100 °C+légkeveréssel* szárítom a csókokat addig, amíg kézzel finoman megemelve már kezd elválni a papírtól (ez most egy óra volt), majd mérsékelem a hőt 80-90 °C-ra és továbbra is légkeveréssel addig szárítom, míg könnyedén elválik a papírtól (ez újabb egy óra volt). A lekapcsolt, résnyire nyitott sütőben hagyom még néhány órán át száradni a habcsókokat**, majd fekete ételfestékkel arcot kapnak.
*Ennél a hőmérsékletnél még nem barnul a fehérje, de aki tudja, hogy "melegebb" a sütője, az alacsonyabb hőmérsékleten szárítson! **Volt már rá példa, hogy a párás konyhában kissé visszapuhultak a csókok (azaz a külsejük érintésre "fog"), ilyenkor még egy kis szárítás segít.

Hozzávalók: 110 g tojásfehérje (3 tojásból), 220 g porcukor (most fele por- és fele apró szemcséjű kristály volt, mert elfogyott a porcukrom és nem volt kedvem darálni :P), 1 evőkanál étkezési keményítő, 1-2 teáskanál ecet (elhagyható), 1 teáskanál vaníliaeszencia (vagy ízlés szerint aroma).
Ebből a mennyiségből most 28 db méretes szellem kísértett a konyhában, de karácsonykor akár 4 tepsi falatnyi apróság is kijön belőle.

Tovább olvasom...

Boszorkányujj

Néhány éve boldog-boldogtalan boszorkányujjakat készített Halloweenre, nálam kimaradt - eddig. A pillecukor-csontokhoz hasonlóan szintén bulizós gyerekeknek készült, ezért művér és hasonló nyalánkságok elkerülésével, csak ilyen kis pőre változatban. Ha felnőtteknek készült volna, minden bizonnyal másképpen "dizájnolom" :))), bár a szokatlan forma néhány nem túl szerencsés tesztalanynál éppen eléggé borzolta enélkül is az idegeket. :D
Eredeti recept szepytől - kössssssz. :)

A sütés előtti napon a mandulákat blansíroztam, héjukat lehúztam, majd papírtörlőn száradni hagytam.
A sütés napján a vajat elmorzsoltam a porcukorral elkevert lisztben, majd a többi hozzávalót is belemérve tésztát gyúrtam, amit ezután folpackba csomagolva egy órán keresztül hűtőben pihentettem. A sütőt 170 °C-ra előmelegítettem.
A pihentetett tésztát 4 részben dolgoztam fel: így az a rész, amivel éppen nem dolgoztam, a frigóban maradt és nem melegedett a konyhában. A kivett tésztadarabból rudacskákat sodortam és ezekből ujjakat formáztam. Az ujj végére 1-1 mandulaszemet illesztettem (körmök), az "ujjperceknél" késsel vágásokat ejtettem a bőr ráncainak imitálására, majd sütőpapíros tepsibe rakosgattam az "ujjakat". Előmelegített sütőben, légkeveréssel, kb. 15 perc alatt sültek készre.

Szepy ezután leszedi és piros cukormázzal visszaragasztja a körmöket, de ezt a mozzanatot én hanyagoltam a gyerkőcök édes álmainak megőrzése érdekében :)) - viszont legközelebb (ha lesz legközelebb) egy pici tojásfehérjét fogok ragasztóanyagként használni még sütés előtt, mert egyik-másik köröm így nem igazán maradt a helyén. Az ujjak formázásánál érdemes vékonyka ujjakat kialakítani, mert sütés közben enyhén megnő és terül a tészta, a virsliujj pedig még egy boszinál sem annyira nyerő. :D

Hozzávalók kb. 6 tucathoz: 450 g liszt, 200 g porcukor, 250 g vaj, 2 tojás, 1-2 kávéskanál mandula aroma, 2 teáskanál vanília eszencia, csipet só, 10 dkg egész mandula.

Tovább olvasom...

Marshmallow csontok Halloweenre

Pillecukor csontok bulizós gyerekeknek, mindenszentek előestéjére.
Anno az első pillecukromat Edit tortasulis leírása alapján készítettem, ezt alakítgattam aztán az elmúlt évek alatt. Rendszerint fondanthoz használom, szerintem most másodszorra készítettem direkt fogyasztásra, bár a család szerint gyakrabban kellene ilyet "sütnöm". Hát majd meglátjuk... :D

Nagyon egyszerű elkészíteni, de jó, ha van egy tálas mixerünk. Ebbe mérem a zselatint a 6 evőkanál vízzel és duzzadni hagyom. Közben a cukrot a vízzel és pár csepp ecettel nagy lángon forralni kezdem. Amikor a hab zöme elforr róla, a mézet is hozzáadom, majd ezekkel együtt legalább addig forralom, amíg a szirupból erős szálat lehet húzni (ideális esetben ennél is tovább, amíg a szirup hőmérséklete eléri a 115-116 °C-ot, de nekem nincs cukorhőmérőm, és a golyó próbával nem szoktam vacakolni).
Ekkor hozzáöntöm a zselatinhoz, nagyon kevés sót adok hozzá (kb. negyed mokkáskanál) és elkezdem magas fokozaton kihabosítani. Nagyjából 8-10 percen keresztül dolgoztatom a géppel, amíg olyan lesz az állaga, mint a cukros tojáshabnak, ekkor hozzáadom az aromákat (most citromlé és vanília eszencia került bele a "minél kevesebb E"-jegyében, de nem szabad sokat beletenni, hogy ne híguljon el nagyon a hab - ezért célszerűbb aromát használni) és még 2 percig hagyom dolgozni a gépet.

Ezután a masszát habzsákba kanalaztam és sütőpapírral bélelt, olajjal finoman megkent tepsikbe csontokat formáztam.

A marshmallow csontokat egy napig hűvös helyen szikkadni hagytam, majd porcukor és keményítő 1:1 arányú keverékébe forgattam. Ha nem csontok készülnek, akkor egy (szintén sütőpapíros-olajozott) kisebb tepsibe lehet simítani a masszát és szikkadás után kiszúrni, szeletelni stb...

Hozzávalók: 15 g zselatin, 6 evőkanál víz, továbbá 200 g cukor, 100 ml víz, 80 g méz, pár csepp ecet, icipici só, 1-2 mokkáskanál aroma (most 1 evőkanál citromlé és 2 teáskanál vanília eszencia), valamint étkezési keményítő és porcukor 1:1 arányú keveréke a forgatáshoz (3-3 dkg elég ehhez a mennyiséghez).
A pillecukrot aromákkal - mandula, citrom, menta, vanília stb. - tetszőlegesen lehet ízesíteni, 1-1 mokkáskanál elég ezekből. Színezni is lehet zselés vagy por alapú ételszínezékkel, illetve színes aromák használatával.

A csontok ötlete Martha Stewarttól.

Tovább olvasom...

Tripla csokis cookie

Csokis cookie, csak mert szeretjük. Egyszerű összedobni, gyorsan elkészül és tuti befutó a csokirajongóknál...és nem csak náluk. :)

Sütőpapírral kibélelek két tepsit és 160-170 °C-ra előmelegítem a sütőt.
A szobahőmérsékletű vajat a cukrokkal habosra keverem, majd hozzádolgozom a tojást, a vaníliakivonatot, a sót, valamint a forró vízben feloldott szódabikarbónát. A lisztet elkeverem a cukrozatlan kakaóporral, belekeverem a tetszőleges méretűre darabolt csokoládékat (a nagyobb darabok mutatósabbak), majd összedolgozom a vajas keverékkel.

Fagyiadagoló kanállal méretes gömböket rakosgatok a sütőpapíros tepsikbe - egymástól tisztes távolságra, mert terülnek. Előmelegített sütőben, légkeveréssel sütöm a cookie-kat: 12-14 percig, ha puhább kekszeket szeretnék, és kicsit tovább, ha ropogósabbat, de mindenképp számítani kell rá, hogy szilárdulni fog, mialatt hűl. Részemről mindig tartok a sötét kekszek sütésétől, mert a világossal ellentétben ezeknek nem látszik a színén, hogy mikor lesz jó (és ha nem figyelek oda, hajlamos vagyok elégetni :D), de az jó támpont, amikor a sülő cookie-k felszíne mattá válik, onnantól ugyanis már kb. jó szokott lenni. Persze ez azért függ a mérettől, terüléstől is, de többnyire működik...

Hozzávalók: 200 g vaj, 150 g nádcukor, 100 g kristálycukor, 2 tojás, 2 teáskanál vaníliakivonat, fél teáskanál só, 5 g szódabikarbóna, 10 ml forró víz, 300 g finomliszt, 50 g ét kakaópor (holland kakaóval sötétebb lesz), kb. 400 g aprított csokoládé vagy süthető csokicsepp (fehér, tej- és ét- vegyesen).
Született ebből a receptből.

Tovább olvasom...

Sajtos-paradicsomos pogácsák

Parmezánnal és aszalt paradicsommal tekert pogácsacsigák - csigapogácsák. :) Mivel (inkább) gyerkőcöknek készült, hogy ne maszatolják nagyon össze magukat, Raindroptól hoztam hozzá a pálcikák ötletét (köszi Rainy!) - gondolom nem szükséges mondanom, hogy bejött. :))

Az élesztőt felfuttattam a cukrozott tejben, majd a tésztát kézzel összeállítottam. Kelesztőtálba tettem és hűtőben pihentettem egy éjszakán át. Másnap kivettem és szobahőmérsékleten hagytam akklimatizálódni (2-3 óra).

Lisztezett deszkán vékony téglalapot nyújtottam a tésztából. Ezt megkentem - finomra aprított - aszalt paradicsommal kikevert puha vajjal, és kevés házi ketchuppal (tényleg csak egy picivel). Megszórtam a sajttal és feltekertem. Kisujjnyira szeletelve, pálcikára tűzve (elhagyható :D), sütőpapíros tepsiben letakarva várták, amíg a sütő előmelegedett (200-210 °C), ahol aztán kb. negyed óra alatt szépre pirultak.

Hozzávalók...
...a tésztához: 200 g rétesliszt, 200 g finom liszt, 1 csapott evőkanál só, 100 g vaj, 3 tojás sárgája, 50 ml tej, 1 teáskanál cukor, 2 dkg élesztő, 4 evőkanál (100 g) 20%-os tejföl (illetve amennyivel összeáll a tészta), 6-7 dkg reszelt trappista;
...a töltéshez: 100 g vaj, 8-10 db fűszeres olajban érlelt aszalt paradicsom, 3-4 evőkanál ketchup, 1 nagy marék reszelt parmezán;
...továbbá: liszt a nyújtáshoz, bambusz- vagy hurkapálcák.

Tovább olvasom...

Diós-barackos (zserbó) golyócskák

A hétvégén iskolai rendezvényen jártunk, arra készültek ezek a golyócskák. Eredetileg csokival bevont zserbógolyónak szántam őket, de a csokiburkolás...khmmm, mondjuk úgy, hogy nem igazán akart összejönni, így csak ilyen kis csupasz gömbök kerekedtek, némi csoki dekor(?)ral a gyerekek kedvéért.

Az aszalt sárgabarackot forró vízbe áztattam egy órára, majd lecsepegtettem. A diót késes robotban megőröltem (darálóval is ledarálható természetesen), majd félretettem. A lecsepegtetett barackot - szintén a robotgéppel - összeaprítottam, ezután hozzáadtam a már előre felaprított diót és még egy percig együtt is apríttattam. A pépet egy tálba szedtem, baracklekvárral és vaníliás cukorral ízesítettem, legvégül darált háztartási keksszel igazítottam megfelelő ízűre/állagúra. Lefedve hűtőszekrényben pihentettem 1 órán keresztül, ezután kisebb diónyi gömböcökké formáztam. Mivel a csokizás nem jött be :P, egyszerűen átszitált darált kekszbe forgattam a gombóckákat, majd kapszliba téve "díszítettem". Hűtőszekrényben tároltam fogyasztásig.
Másnapra érik igazán össze, így érdemes előre elkészíteni.

Hozzávalók (kb. 40 db)...
...a golyókhoz: 20 dkg aszalt sárgabarack (+forró víz az áztatásához), 25 dkg dióbél, 8 evőkanál* sárgabaracklekvár, 4 evőkanál* házi vaníliás cukor (vagy ízlés szerint), 8 evőkanál* darált háztartási keksz (illetve amennyivel formázható lesz);
...a bevonáshoz: darált háztartási keksz, illetve csokoládé, esetleg csokireszelék, szórócukrok stb. tetszőlegesen.

*A lekvár, a keksz és a cukor mennyisége nagyban függ az éppen felhasznált alapanyagok ízétől, állagától, így ezeket érdemes kóstolás alapján adagolni - én most a fent írt mennyiségeket adtam hozzá.

Tovább olvasom...

Mogyorókrémmel töltött tallérok - Segítsüti újra!

Itt van újra a Segítsüti!

Ezen az őszön már 30 gasztroblogger süt jótékony célra a Segítsütivel, jelenleg az Őrzők Közhasznú Alapítvány javára. Az árverés elkezdődött és egészen 2012. szeptember 20-án (csütörtökön) 16:00 óráig tart. Kérek mindenkit, aki teheti, licitáljon a felajánlott finomságokra! Azok, akik az árverésről lecsúsznak, 21-étől ajándéktárgyak megvásárlásával támogathatják az Őrzők Alapítványt!

Az alapítvány web- és közösségi oldalán, illetve a Segítsüti weboldalán bővebben is olvashattok a kitűzött célról, a Tűzoltó utcai gyermekklinika (Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika) intenzív osztálya számára vásárolandó új, modern intenzív gyermekágyról.

Ezen az őszön jómagam már másodszorra képviselhetem a sütisütő csapatot: most egy mogyorókrémmel és mogyorószemmel töltött, karamellel ízesített tésztából készülő süteményt ajánlok fel árverésre.

A recept...
A kristálycukrot kortynyi vízzel, lassú tűzön, borostyánszínre karamellizálom. Egy vágódeszkát alufóliával fedek, kevés olajjal lekenek és erre terítem a kész karamellt. Hagyom kihűlni. A formát finoman kivajazom és liszttel meghintem, majd a hűtőszekrénybe teszem.

Amikor a karamell kihűlt, a sütőt előmelegítem 170 °C-ra. A karamell-lapot nagyobb darabokra tördelem és késes robotgépben megőrlöm - nem baj, ha kissé darabos marad. A kész őrleményt átborítom egy tányérba és a helyére mérem a lisztet, sütőport, sót és hideg vajat. Néhány másodperc alatt morzsásra dolgoztatom a robotgéppel, ezután hozzáadom a karamellt és a sötét nádcukrot. A géppel összekevertetem, majd a tojások és a tej hozzáadásával tésztát készítek belőle. (Az egész folyamat természetesen sk is végezhető.)

A sütőforma minden mélyedésében kehelyszerűen eloszlatok egy kis tésztát, erre egy teáskanálnyi mogyorókrémet és egy szem pirított mogyorót teszek, végül az egészet tésztával fedem. Előmelegített sütőben 15-17 perc alatt készre sütöm (nem szabad kiszárítani, de azért kapjon egy kis színt).
Sütés után hagyom a formában néhány percig pihenni, ezután rácsra borítva kihűtöm a süteményeket. Zárt dobozban vagy zacskóban napokig friss marad (sőt, szerintem finomabb, ha legalább egy napot pihent).

Hozzávalók 12 darabhoz (madeleine, muffin vagy minipite sütőformában is elkészíthető)...
...a karamellhez: 120 g kristálycukor, 10 ml (1 evőkanál) víz;
...a tésztához: 125 g finomliszt, 125 g rétesliszt, pici só, 1/2 teáskanál (2 g) sütőpor, 125 g vaj, kb. 110 g karamell és kb. 15 g sötét (nádmelaszos) nádcukor (összesen 125 g cukor), 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, 80 ml tej (továbbá kakaós tészta esetében 15-20 g kakaópor és szükség szerint még egy kevés tej);
...a töltelékhez: kb. 150 g mogyorókrém (nutella), 12 szem pirított törökmogyoró (nagyobb szemű).

Tovább olvasom...

Datolyás-diós zabpehelyrúd

Még a múltkor szerettem bele - szintén Martha Stewart oldalán - egy ehhez hasonló finomságba. Na jó, igazából az alap összetevőkön (zabpehely és datolya) túl nem is olyan nagyon hasonlít hozzá... :) Finom, müzliszelethez hasonló nass az egészségesebb kategóriából. Ráadásul tejmentes. És még tojásmentes is. :)

A datolyát forró vízzel leforrázom és nagyjából 10 percig áztatom, majd leszűröm. A diót egy serpenyőben addig melegítem-pirítom, amíg éppen illatozni kezd, majd a felét késes robotgéppel megőrlöm, a másik felét durvára aprítom. A lenmagot kávédarálóban finomra őrlöm. 

A zabpehelyhez adom a diót, a kakaóbabot, a lenmagot és az aszalványokat, elkeverem, és csipet sót, valamint kevés fahéjat szórok még hozzá.

Amikor kézmelegre hűlt a datolya, kimagozom. Az áztatott datolyahúst a késes robotgéppel pépesítem. A zabpelyhes keveréket a datolyával és a mézzel összedolgozom, majd egy sütőpapírral bélelt és olajjal finoman kikent tepsibe teszem a keveréket és vizes kézzel (valamint egy pohár segítségével) egyenletesen belenyomkodom, -tömörítem. 170-180 ºC-ra előmelegített sütőben 23-25 perc alatt megsütöm (amíg halvány színt kap). Néhány perc pihentetés után rácsra borítom és azon hagyom kihűlni, végül egy hosszú, éles késsel tetszőleges rudacskákat, szeleteket vágok belőle.

Hozzávalók egy kb. 15x25 cm-es tepsihez: 12 dkg zabpehely (finom), 12 dkg dió, 25 dkg datolya (mag nélküliből 20 dkg), 7 dkg aszalt mangó, 5 dkg aszalt vörösáfonya, 3 dkg pirított-tört kakaóbab, 20 g lenmag, csipet só, 1 mokkáskanál fahéj, 3-4 evőkanál méz, 1-2 teáskanál olaj.

Tovább olvasom...

Medvehagymás csiga

Medvehagymás pogácsát szerettem volna, csigák lettek belőle. Nagyon finom lett, legfőképpen frissen, langyosan volt ellenállhatatlan, vacsorára egy kis leves után tökéletesen jól esett. :)

A hozzávalókból (kenyérsütő géppel) kelt tésztát dagasztottam - a puha, medvehagymás vajat csak a dagasztás legvégén adtam hozzá. Ezután a gépben hagytam a tésztát duplájára kelni.
A megkelt tésztát kétfelé osztottam és finoman lisztezett nyújtódeszkán - egyenként - 4-5 mm vékonyságú téglalapra nyújtottam. A felületüket egyenletesen megszórtam reszelt sajttal, majd a téglalapokat (a hosszabbik oldaluk felől) feltekertem, és a tekercseket nagyjából centinként felszeleteltem. A csigákat ezután sütőpapíros tepsiben, letakarva hagytam 30 percig kelni, majd 190 °C-os, légkeveréses sütőben 15-17 perc alatt sütöttem készre (lk nélkül 210 °C).

A tészta hagyományos pogácsának is elkészíthető: ekkor kelesztés után egyben kell kinyújtani (nagyjából hüvelykujjnyi vastagságúra) és pogácsaszaggatóval kiszaggatni. Pihentetés után a pogácsák tetejét felvert tojással meg kell kenni és tetszőlegesen meg lehet szórni sajttal is.

Hozzávalók...
...a tésztához: 2 nagyobb méretű (L-es) tojás sárgája, 10 dkg tejföl, ~2,2 dl tej, 2 teáskanál só, 15 dkg rétesliszt, 20 dkg finom liszt, 15 dkg graham liszt (+még egy kevés, ha szükséges), 1 csomag instant élesztő (vagy 2-2,5 dkg friss), 1 teáskanál cukor, ~18-20 dkg medvehagymás vaj (vagy vaj+egy csokor medvehagyma felaprítva);
...továbbá: 20 dkg reszelt sajt (nálam edami+trappista vegyesen) a töltéshez és finom liszt a nyújtáshoz.

Tovább olvasom...

Káposztás pogácsa

Újabb nem szoktam recept, azaz káposztás pogácsát sem szoktam sütni. Eddig. Erősen átértékelődőben a dolog. 

Történt, hogy kapusznyikát sütöttem, de a férjem kedvéért a bedagasztott tészta egy részéből kakaós csigát kellett készítenem. A megpárolt káposzta így sok lett, a maradékot kidobni nem volt szívem, hát félretettem. Két nap után jutott eszembe elővenni a hűtőből és mivel a legelső gondolatom a pogácsa volt, hát ez lett belőle. Amíg a káposzta a konyhapulton szobahőmérsékletűre melegedett, a tészta is szépen megkelt hozzá.

A tészta hozzávalóit, a vaj kivételével, a kenyérsütőgépbe helyeztem, tészta programon dagasztani kezdtem. Amikor már szépen összeállt a tészta, kanalanként hozzáadtam az olvasztott vajat, majd hagytam, hogy a gép alaposan kidolgozza. A dagasztás végén egy evőkanálnyi liszttel megszórtam a tetejét és hagytam a gépben duplájára kelni (kb. 2 óra).
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, egyszerűen kézzel kilapogattam (a nyújtófa használata nem hátrány), megkentem a káposzta felével és harmadolva hajtogattam (balról-jobbról-fentől-lentről). Letakarva nagyjából 20 percig pihentettem, majd kinyújtottam, rákentem a káposzta maradékát és újra hajtogattam. Ismét 20 percig pihentettem (szintén letakarva). Ezután a tésztát ujjnyira nyújtottam, 5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam és sütőpapíros tepsibe rakosgattam (két tepsibe fért el). Letakartam és egy órán keresztül kelni hagytam.

A kelesztés végén a sütőt előmelegítettem 200-210 °C-ra. A pogácsák tetejét felvert tojással megkentem és a forró sütőben addig sütöttem, míg szép színük lett. Rácson hagytam kihűlni.
Ami maradt, zacskóba került - az utolsó 4 darabka még két nap elteltével is nagyon finom, puha volt. Egészen biztos, hogy lesz ismétlés. :)

Hozzávalók: 50 dkg liszt (rétes- és finom liszt kb. felesben) + egy kevés a szóráshoz és nyújtáshoz, 15 dkg tejföl, 2 XL tojás sárgája (vagy 3 normál/4 kisebb), 15 g só, 2 teáskanál cukor, 1,3-1,5 dl tej, 2,2 dkg friss élesztő, 10 dkg olvasztott vaj, 30-35 dkg párolt káposzta (libazsíron párolva, sózva, tetszés szerint borsozva), továbbá egy kisebb tojás a kenéshez.
Ez a 400. bejegyzés, köszönöm, hogy ennyi ideje velem tartotok! :)

Tovább olvasom...

Csokis-diós zabpehelykeksz

Újabb keksz, azon belül is újabb zabpehelykeksz. Kicsit diós, kicsit kakaós és csokis, és egy kicsit mazsolás is. Vagy olyan, amilyen hozzávaló éppen a kezembe akad, tehát mazsolaellenesek ne csüggedjetek, nagyon finom aszalt meggyel, cseresznyével, áfonyával, sárgabarackkal, de akár úgy is, ha egyiket sem pakoljátok bele. :)
Tepsinek :P szeretettel.

A sütőt előmelegítem 180-190 °C-ra. A puha vajat alaposan kikeverem a cukrokkal és egy pici sóval, majd hozzádolgozom a tojást. Ezután elkeverem benne a lisztet, kakaóport és sütőport, végül pedig beleforgatom a többi hozzávalót is.
Vizes teáskanállal apró halmokat rakok a sütőpapíros tepsire, ezeket vékonyra ellapítom. Az előmelegített sütőben kb. 10-12 percig sütöm (figyelős, különben elégős). Zárt dobozban tárolandó.

Hozzávalók kb. 45-50 kisebb kekszhez: 100 g puha vaj, 100 g cukor (most éppen xukor és nádcukor felesben), picurka só, 1 egész tojás, 50 g Graham liszt, 15 g ét kakaópor, 1 mokkáskanál sütőpor, 100 g teljes kiőrlésű zabpehely, maroknyi (30-40 g) felaprított dió, 30 g csokicsepp, 30 g mazsola.

Tovább olvasom...

Karácsonyi aprósütemények: diós linzervirág

Linzert is anno a mamámmal készítettünk. Ritkán, talán azért, mert jobb szerette a haladósabb süteményeket, így ezekhez a "munkásabb" darabokhoz már kellettünk mi is. Egyikünk kiszúrta, másikunk először tojásfehérjébe, majd cukrozott dióba mártotta a tészta egyik felét és már mehetett is a tepsibe. A teli linzereket sokszor össze sem ragasztottuk, de persze készültek lyukasak is, amikből középen kikukucskált a házi baracklekvár. A mama receptjét már sajnos nincs kitől megkérdeznem, így csak összeállítottam egy egyszerű omlós tésztát - úgyis a munka folyamata az, ami visszahozta a régi konyha melegét. :)

A lisztet elkevertem a porcukorral, csipet sóval, majd elmorzsoltam benne a hideg vajat. Egy tojás sárgájával és kevéske hideg tejjel gyorsan összeállítottam a tésztát, amit folpackba csomagolva kb. 2 órán keresztül pihentettem a hűtőben.
A pihentetés után a sütőt 190 °C-ra előmelegítettem, a tésztát kb. 3 mm vékonyra nyújtottam és a legkisebb virág kiszúrómmal kiszaggattam. A fehérjét egy villával kissé felvertem, a virágok egyik felét először ebbe, majd cukrozott darált dióba mártottam. Diós oldalukkal felfelé kerültek a sütőpapíros tepsibe. Addig sütöttem, míg széleiken éppen elkezdtek színt kapni. Kihűtés után 2-2 virágot (két telit vagy egy lyukasat és egy telit) lekvárral összeragasztottam.

Hozzávalók: 35 dkg liszt, 10 dkg porcukor, csipet só, 20 dkg hideg vaj, 1 tojás szétválasztva, 3-4 evőkanálnyi hideg tej, valamint kristálycukorral elkevert darált dió és lekvár ízlés szerint. A tésztába lehet egy késhegynyi sütőport is tenni.
A fotókon látható másik sütemény a néró, receptje itt.

Tovább olvasom...

Karácsonyi aprósütemények: néró

A néró egy nagy gyerekkori kedvenc, de ez nem otthonról, hanem "a cukiból". Nem tudom, ma hogyan árulják, anno édes aprósüteményt kérve ezt mérték zacskóba - bár mi emlékeim szerint sohasem vettünk. Mindig csak vendégségben ettem és totál odáig voltam érte. Volt hosszúkás formájú és volt kerek, volt sárga és lekvárral töltött (király), volt barna-lekváros (ez is oké), volt csokikrémmel töltött (na ez nekem nem), na és lehetett rózsaszínűt is kapni, talán ezt is csokikrémmel töltötték, nem is tudom, mert ezt bírtam legkevésbé (semmi íze nem volt). Persze valahogy mindig ebből jutott a legtöbb elém és mindig diszkréten félre kellett taszigálnom ezeket, hogy hozzájussak a kedvenceimhez. :P

Aztán felnőttem és - egy cukrász fórumtársam jóvoltából - szert tettem elsőként a nevére :D, majd a receptjére is. Ez utóbbin azóta módosítottam, mert az eredetinek szerintem túl vajas volt a tésztája, bár ízlések és pofonok... Ritkán sütöm: igaz a sütiért még mindig odáig és ..., a vele járó ragasztgatós maceráig már sokkal kevésbé. :)
A munkát azzal kezdem, hogy a sütőt 180 °C-ra előmelegítem. Ezután a puha vajat habosra keverem a porcukorral, majd egyenként beledolgozom a tojásokat is. Hozzákeverem a citromhéjat, a vaníliakivonatot és a sütőporos lisztet. Habzsákból igyekszem hasonló méretű (kb. 2 centis) korongokat nyomni a sütőpapíros tepsibe (egymástól viszonylag távol, mert sütés közben terülnek/nőnek). Az előmelegített sütőben addig sütöm, míg a széleken színesedni kezdenek.
A kakaós változatból nem szoktam egész adagot sütni, így ilyenkor a sárga tészta felét a habzsákba töltöm és a maradékhoz egész egyszerűen hozzákeverek egy erős kanálnyi kakaóport. Egész adagnál persze egyszerűbb a liszttel együtt a tésztába juttatni. :)
A kisült-kihűlt tallérokat lekvárral ragasztom össze, majd olvasztott csokival díszítem.

Hozzávalók: 25 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 4 egész tojás, fél citrom finomra reszelt héja (lehet több, ha valaki szereti), 1 teáskanál vaníliakivonat, 1 mokkáskanál sütőpor (vagy szódabikarbóna), 35 dkg liszt, továbbá lekvár a töltéshez és 4-5 dkg étcsokoládé a díszítéshez. A kakaós változathoz (az egész tésztamennyiséghez) további 2 púpozott evőkanál keserű kakaópor kerül.
A fotókon látható linzervirágok receptje itt.

Tovább olvasom...

M&M: molnárka és mogyorókrémes kifli

Az előző bejegyzésemben már beharangoztam várható eltűnésemet, de azt nem gondoltam, hogy egyből ilyen jól sikerül demonstrálnom is. :P Mentségemre szóljon, hogy először elkapott valami nyavalya, aztán közbejött néhány program...na meg hát a lustaság is nagy úr, mint tudjuk. :) A programok közül kiemelném, hogy összefutottam Segítsütis nyertesemmel, Veroccsal, aki zavarba ejtő módon elhalmozott egy csomó ajándékkal, amiket ezúton is nagyon-nagyon köszönök! Örülök, hogy összejött a találkozó és megismerhettelek! :) :*
Amit most mutatok nektek, nem egy bonyolult recept. Valamikor még az ősz folyamán eszembe jutott gimis éveim egyik nagy kedvence, a molnárka. Nem tudom, ismeritek-e ezt a péksüteményt, illetve ki hogyan ismeri, nálunk a suli melletti pékségben igencsak ugyanolyanra készítették, mint a jó öreg hamburgerbuci, csak kisebbre és kissé hosszúkásra formázták. Kicsit Grahamre hangolva elkészült hát, az utóbbi időben többször is, megunhatatlanul.

A tésztája egyszerű kelt tészta, melynek hozzávalóit kenyérsütőgéppel dagasztatom és kelesztetem. Természetesen hagyományos módszerrel is elkészíthető. ;) A megkelt tésztát két gombócba szedem, kissé pihenni hagyom. Gombóconként 8 db péksüteményt szoktam készíteni, a gyerkőcök miatt ez a méret vált be, de természetesen formázható nagyobbra is.

A kiflikhez a gombócot kerekre kinyújtom és 8 cikkelyre vágom. A szélesebb végébe egy jó kanálnyi mogyorókrémet teszek, ezután kiflivé formázom. A molnárkához 8 kisebb gombócba szedem a tésztát és ezután ezeket hosszúkás, ovális formává nyújtom, majd feltekerem. Sütőpapíros tepsiben, letakarva hagyom kelni, amíg a sütő előmelegszik, ezután tojássárgával (vagy tejjel elkevert sárgájával) megkenem, és 180 °C-on kisütöm őket. Frissen, még langyosan a legfinomabb. :)

Hozzávalók 16 db-hoz: 1 pohár natúr joghurt (175 g), kb. 1 dl tej (ha kisebb a joghurt, akkor kicsit több), 0,3 dl olaj, 1 tojás, 4 dkg (nád)cukor, 1 teáskanál só, 40 dkg finomliszt, 10 dkg Graham liszt, 2,5 dkg élesztő, továbbá a töltéshez mogyorókrém (vagy ízlés szerint, akár lekvár is), a tetejére egy tojás sárgája és esetleg díszítésként jégcukor.

Tovább olvasom...

Adventi zabpehelykeksz

Először várni akartam ezzel a recepttel, de rájöttem, hogy végül is miért tenném? Elvégre jövő hétvégén advent első vasárnapja van. (Hoppá, tényleg...)

Nagyon egyszerű próbakeksznek készült, jó lett, hát jöhet. Vegyétek, egyétek!

A vajat megpuhítottam. Ez nálam úgy néz ki, hogy egy darabban - na és persze edényben :P - mikróba teszem a vajat, majd amikor már egy része folyékony, kiveszem és addig keverem, míg egynemű lesz. Hozzáadtam a cukrot és alaposan kikevertem. Belekevertem a tojást, majd hozzászórtam a száraz anyagokat, valamint a felaprított narancshéjat és gyömbért. Az egész morzsálódó, nem túl összeálló anyag lett. Teáskanalakkal sütőpapíros tepsire tettem kisebb halmokat, amiket ellapítottam. 190 °C-os sütőben sültek nagyjából 10 percig - a széleken jobban, belül halványan barnulóra. 1-2 perc után a tepsiből rácsra szedtem és azon hagytam őket kihűlni. A kihűlés után ropogós, nehezen abbahagyós, klassz kis kekszek lettek belőlük.

Hozzávalók ~40 db kekszhez: 10 dkg vaj, 10 dkg nádcukor, 1 tojás, 10 dkg Graham liszt, 10 dkg zabpehely, 1 mokkáskanál sütőpor, 1 mokkáskanál fahéj, csipet só, 10 dkg felaprított dió, 1 púpozott evőkanál szirupban eltett narancshéj és gyömbér (vagy kandírozott narancshéj és gyömbér, mennyisége ízlés szerint növelhető).

Tovább olvasom...

Sütőtök, zabpehely, Graham liszt: sütiii!

Néhány hete megjelentek az első sütőtökök, ami nekem még igen korainak tűnt, mert egyrészt ebben a hosszúra nyúlt nyárban egyelőre nem jött meg a "hangulatom" hozzá, másrészt pedig ezeket a korai tököket nem igazán szeretem még magukban enni. Bár hivatalosan már "érettek", rendszerint eléggé íztelenek - nem hiába mondják, hogy a sütőtök úgy jó, ha megcsípi a dér. Így amióta már nem ültetünk ilyet a kertbe, nem is szoktam elkapkodni az első példány sütését. Néhány napja azonban váratlanul beszürkült minden (pillanatnyi felindulásból, azóta újra száz ágra süt a nap), beléptünk szeptember második felébe is, így végül megvásároltam az első kisebb méretű tököcskét.

Én magában nem is kóstoltam, eleve ebbe a süteménybe szántam, de a hozzám hasonlóan sütőtök-imádó nagylányom lecsapott a tepsi tartalmára és helyettem is megnassolta több, mint felét. Így persze csak egy kisebb adag tök maradt, de ez éppen elégnek is bizonyult egy adag sütihez, amit kisebb változtatásokkal ugyanúgy készítettem, mint az eredeti receptnél. Az első és legfontosabb, ami miatt újra felteszem a receptet, hogy a zabpehely mellett Graham liszttel készült a sütemény. Már többször írtam, hogy nagyon megszerettem ezt a lisztet: talán kicsit egészségesebb, mint a fehér lisztek, ugyanakkor a gyerkőcöknek nincs semmilyen ellenvetésük az ebből készült süteményekkel, kenyerekkel szemben, nem úgy, mint mondjuk a tk lisztek esetében.

A sütikhez a szobahőmérsékletű vajat alaposan kikevertem a cukrokkal, majd hozzáadtam a tojást és a sült tök kikapargatott húsát. Nagyjából elkevertem, majd hozzámértem a száraz hozzávalókat és addig kevertem, amíg nem maradtak száraz foltok benne. Nem baj, ha a sütőtök rostjai látszódnak, többé-kevésbé egyben maradnak, de akit ez zavar, dolgozzon kicsit alaposabban, vagy már eleve pépesítse a tököt. Ezután két teáskanál segítségével egy-egy kupac masszát tettem a sütőpapírral bélelt tepsire, a kanalakkal 5-7 cm átmérőjű, centi magas (rusztikus) kekszeket formáztam. 150 °C-ra előmelegített sütőben, légkeveréssel (két tepsi együtt) kb. 20 percig sültek (légkeverés nélkül 170 °C-on, egy-egy tepsi). A kisült tészta még igen lágy, így néhány percig a tepsiben kell hagyni pihenni és csak akkor rácsra tenni, amikor már gond nélkül leemelhető a sütőpapírról. Hagytam kihűlni, ezután adtam egy pofont a diétámnak. :))
Dobozban tárolva a keksz napokig megőrzi puhaságát, de napokig pont nem marad meg. Szerintem bátrabbak a Graham helyett nyugodtan megpróbálhatják tk liszttel is.

Hozzávalók kb. 35 db-hoz: 14-15 dkg puha vaj, 10 dkg cukor (nádcukor és vaníliás cukor felesben), 1 tojás, 18-20 dkg sült sütőtökbél, 15 dkg Graham liszt, 15 dkg zabpehely (apróbb szemű), 1 erős teáskanál őrölt fahéj, 1 teáskanál szódabikarbóna, csipet só, 5 dkg csokilencse, 5 dkg durvára vágott mandula (vagy dió/mogyoró).
Szezonban a sütőtök nálunk akár heti rendszerességgel is belebújik valamilyen egyszerű kis süteménybe, a kedvenceim a blogon itt, itt, és itt. Az sem elfelejtendő, hogy a sütőtököt meg is lehet inni! :)

Tovább olvasom...