Gesztenyés és krémes, ostyaképes torta

Már 2 hete hallgatok, okkal: letelt a kismamaság és szokom az új rendszert. :P :)) Munka után nem sok időm jut a főzésre, így csak gyors, egyszerű ételek kerülnek az asztalra - eddig abban reménykedtem, hogy majd hétvégenként kicsit többet tudok ráfordítani, de közben rá kellett jönnöm, hogy lassan itt a tavasz, indulnak a kerti munkák is és bár kertünk éppen nem sok, azért lesz vele teendő. Szóval továbbra sem ígérhetek több csipetet, de egy csipet idő talán mindig jut majd a blogra is. ;P
Amit most hoztam, az egy tortácska: leánykám betöltötte a hatot, az ő kérésére készült ebben a formában. Voltaképpen semmi új nincsen benne, a múltkori gesztenyés krémest szerette volna tortásítva, így azt a receptet dolgoztam át. Ami miatt mégis hozom és mutatom, az a borítás - ezzel a darabbal debütált ugyanis az ostyalapos torta csipetnyi konyhámban. :)

A receptet most hanyagolom is, nagyjából úgy készült, mint süteményként, csak 22-es tortaformában, módosított arányokkal (aki meg szeretné sütni, az elkészítés menetét megtalálja az eredeti receptnél, a torta hozzávalóit pedig beírom itt a bejegyzés végén). Összeállítása tortakeret segítségével történt: a gesztenyés piskótát két lapba vágtam, az egyiket tortatálra helyeztem és szorosan köré igazítottam a keretet. Erre simítottam a sárga krémet (ezután hűtőben hagytam dermedni), majd a gesztenyereszelék és az olvasztott zselatinnal fixált tejszínhab következtek. A tetejére helyeztem a másik fél gesztenyés piskótalapot, amit vékonyan tejszínhabbal húztam át, majd mehetett a frigóba. Dermesztés után kivágtam a keretből és ezután került fel az ostyalap.

Az ostyás tortákról Vikvi blogján találtam nemrégiben információkat, ezúton is köszönöm a leírást! :) Mindaddig fogalmam sem volt róla, hogy zselé fölé és alá kell az ostyalapot helyezni... :D Az ostyát cukrászdában vásároltam, 20 cm átmérőjű, gondolom ez a standard méret, illetve létezik még szögletes formában is. Szerintem érdemes a tortát csak kicsivel (1-2 cm) nagyobbra méretezni, mert díszítés után így mutat igazán jól - de ez ízlés kérdése.

Az ostya felrakásának lényege, hogy zselét kell hidegen (de legalábbis nem forrón) az alapra (esetemben tehát a vékony tejszínrétegre) simítani, erre ráhelyezni az ostyát, majd még egy réteg zselével kell lezárni. A zseléhez én por zselatint használtam, amit vízben duzzasztottam, majd olvadásig melegítettem és hűlni hagytam. Mivel a torta be volt hűtve, amint a zselatin langyosra hűlt, már fel is kentem az alapra - így is szinte azonnal megdermedt. Rásimítottam az ostyát, hagytam 1-2 percig, majd felülről is lekentem. Én szilikonos ecsetet használtam és mivel eléggé sűrűre készítettem, nem sajnáltam róla a zselatint, így nem folyt meg a festék sem és szerintem szép egyenletes lett a felülete - elsőre sokkal rosszabbra számítottam. :) A natúr zselatinnal felrakott ostya viszont szerintem bűn rossz, vékonyabb zselatinréteg esetében lehet, hogy elviselhetőbb, de így én nem ettem meg.
Az ostyalap szélét fixált tejszínhabbal "díszítettem" és a torta oldalát is ezzel húztam át vékonyan.

Hozzávalók (22 cm-es torta)...
...a gesztenyés piskótához: 3 L méretű tojás szétválasztva, 15 dkg cukor, 22 dkg natúr gesztenye, 8 dkg liszt*, 1/2 mokkáskanál sütőpor, pici só;
...a vaníliakrémhez: 6 dl tej, 1 vaníliarúd magjai, ~10 dkg rétesliszt**, 4 L méretű tojás, 15 dkg cukor, 1-2 teáskanál vaníliaeszencia (elhagyható, de kóstolásnál nekem most kellett még hozzá);
...a krém és hab közé: 30 dkg gesztenyepüré;
...a habréteghez és az ostya alá: 4 dl habtejszín*** (30%), 2 evőkanál cukor, 10 g zselatin, 3 evőkanál víz;
...az ostya felrakásához: 25 g zselatin, kb. 10 evőkanál víz, valamint 1 db fotós ostyalap;
...a dekoráláshoz: további 2 dl habtejszín**** (30%), 1 evőkanál cukor, az ostya felrakásánál kimaradt zselatin vagy 5 g zselatin, 1,5 evőkanál víz.
*A piskóta eredetileg lisztmentes, de nem volt itthon elég gesztenyém, így a hiányzó mennyiséget liszttel pótoltam. Liszt nélkül összesen 30 dkg natúr gesztenye szükséges hozzá.

**Nagyon sűrű, masszív vaníliakrémet készítettem - aki könnyebbet szeretne, csökkentse a liszt mennyiségét (mint itt) vagy készítse el a süteménynél leírt változatot.
***A habréteghez nekem kicsit sok lett a tejszínhab, ha az egészet felhasználom, nem fért volna a keretbe a torta - de ez a tortakeret magasságától és persze ízléstől is függ.
****A díszítéstől függően ez lehet, hogy kevés, nekem épp'elég lett.

Tovább olvasom...

St. Honoré torta

Azaz ~szerűség. A tészta-varázs-könyvben néztem ki és mivel éppen aktuálissá vált egy torta, azt készítettem el. Vagyis kábé azt. :)
A torta amolyan összerakom-felfalom desszert, azaz nagyjából az elkészítés után illene azonnal elfogyasztani: az eredeti recept szerint a tölteléke vaníliával és cukorral ízesített tejszínhab (annak, aki ki is tudja mondani: chantilly krém). Mivel mi kicsit pihentettük felvágás előtt, a habot mindenképpen fixálásra ítéltem, emellett a neten néhány főzött krémmel töltött változatot is láttam erre a tortára, így ezt is belevariáltam. A végeredmény egy nagyra nőtt képviselőfánk lett egy kis karamellel a tetején. :)

Alapja egyszerű leveles tészta, amit kb. 2 mm vékonyra nyújtottam, majd finoman benedvesített sütőpapírra emeltem. Ezen szúrtam (vágtam) méretre, úgy 25-26 cm-esre. Villával néhány helyen megszurkáltam és a hűtőszekrénybe tettem pihenni.
Elkészítettem az égetett tésztát: a tejet, vizet, vajat, sót és cukrot forrásig melegítettem, beleszórtam a lisztet, alaposan összekevertem és az edényt továbbra is a tűzön tartva 1-2 percig tovább kevergettem. Ezután egyesével belekevertem a tojásokat - a recept szerinti mennyiség nekem kevés lett, így még egy plusz fehérjét is adtam hozzá.
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Az égetett tésztát habzsákba kanalaztam. A leveles tésztára spirális alakban nyomtam belőle úgy, hogy a tészta pereménél kb. 3 cm-es részt kihagytam. Ezt megkentem egy kevés tejjel kikevert tojássárgával, majd erre is nyomtam az égetett tésztából úgy, hogy körben "peremet" kapjon a torta (nekem nincs nagyobb átmérőjű díszítőcsövem, de akinek van, érdemes azzal készíteni, akkor nem kell sokat körözni a tésztalap szélén :D). Lekentem a tejes tojással és a sütőbe toltam. Légkeveréssel sütöttem kb. 35 percig (ezalatt a sütőt nem nyitottam ki; légkeverés nélkül 200 °C-on kell sütni).

Amíg a torta alapja sült, a maradék égetett tésztából kisebb halmokat nyomtam egy sütőpapíros tepsibe (eredetileg 2 cm átmérőjű, apró gömbökre van szükség, én nagyobbakat készítettem) - ezek tetejét is lekentem, majd a tortalap kisütése után nagyjából 20 perc alatt megsütöttem a kis fánkokat. A tésztákat rácson hűtöttem ki.
A cukorból és a vízből karamellt készítettem. A profiterolok tetejét belemártottam, majd a talpukra állítva hagytam, hogy a karamell rájuk dermedjen. A krémet megfőztem: fél liter tejet a vanília magjaival feltettem a tűzre melegedni. A tojások fehérjét egy kis sóval keményre vertem, a végén hozzáadtam a cukor 1/4 részét is. A sárgákat a maradék cukorral kikevertem, beledolgoztam a lisztet és még egy kis tejet is, ezután folyamatosan kevergetve a forró tejbe csorgattam és besűrítettem. Amikor már megfelelően sűrű lett a sárga krém - lassú tűz fölött - finoman beledolgoztam a keményre vert tojáshabot is. A krém harmadát fánktöltő csővel ellátott habzsákba tettem és ebből töltöttem meg a karamelles profiterolokat (nekem 12 db került a tortára, ennek bő kétszerese lett a tésztából - a kimaradókat nem töltöttem meg). A maradék krémet a tortába simítottam és a megtöltött fánkocskákat - az újra felolvasztott - karamellel ragasztottam a peremére. Hűtőszekrényben hűtöttem ki.

A tejszínt kevés cukorral és a zselatin fixszel felvertem, a kihűlt vaníliás krémre kanalaztam és kakaóporral szórtam meg. A maradék karamellel díszítettem (pókhálóztam :D) a tortát. (A karamell felveszi a nedvességet - a levegőből is, így az ezzel történő munkálatokat érdemes a tálaláshoz minél közelebbi időpontban végezni.)

Nagyon finom, képviselőfánk- és krémes-rajongóknak kötelező egyszer kipróbálni! :)

Hozzávalók...
...az alaphoz: 20 dkg leveles tészta (én a könyv alapján készített gyors leveles tésztát használtam, de a bevált bolti is tökély);
...az égetett tésztához*: 1,25 dl víz, 1,25 dl tej, 10 dkg vaj, csipet só, 2 teáskanál cukor, 15 dkg liszt, 4 egész tojás és egy fehérje;
...a vaníliás krémhez: 5+0,5 dl tej, 1 vanília magjai, 3 egész tojás, pici só, 100 g cukor, 50 g liszt;
...a tejszínhabhoz: 2,5 dl tejszín (30%), 1 evőkanál cukor, fél csomag zselatin fix vagy egyéb fixáló;
...a karamellhez: 20 dkg cukor, 0,5 dl víz;
...a tetejére: 1 tojás sárgája és 1 evőkanál tej keveréke a kenéshez, ét kakaópor a szóráshoz.
*Az égetett tészta mennyisége nekem sok lett, de profiterolnak megsütve, desszertként is megállta a helyét. ;)

Tovább olvasom...

Gesztenyés krémes

Tegnap mindenáron habos-krémes sütit szerettem volna készíteni (enni :D) - ez lett belőle. Az alapja egy gesztenyéből készített, vékony piskóta: hasonlót karácsony előtt sütöttem először az óvónénik számára, akkor - utolsó pillanatban érkező mentőövként - szepy sietett a segítségemre a recepttel, ezúton is köszi! :) Azóta volt tervben, hogy alkalomadtán elkészítem magunknak is, de csak most jött el az ideje. Egy kis krémmel és habbal rétegezve...mmm! Egyszerű, könnyű, és nagyon finom!

Az eredeti recepten változtattam, egyrészt az arányokon, másrészt pedig ugyanúgy készítettem el a tésztát, mintha piskótát sütnék. Tehát a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét keményre vertem pici sóval és kevés citromlével. A sárgáját elkevertem a cukorral, hozzádolgoztam a gesztenyét, majd a habbal lazítottam. Sütőpapíros (kapcsos) tepsibe simítva, 170 °C-ra előmelegített sütőben, 15-20 perc alatt sütöttem meg. A tésztát néhány percig a formában pihentettem, majd körbevágtam és rácsra húzva hagytam teljesen kihűlni.
Amikor a tészta már majdnem kihűlt, elkészítettem a vaníliás krémet. A tej 2/3 részét egy kevés vaníliamaggal feltettem a tűzre melegedni. Ezalatt a tojások fehérjét egy kis sóval keményre vertem, a végén hozzáadtam a cukor 1/3 részét is. A sárgákat a pudingporral, keményítővel, maradék cukorral és tejjel elkevertem, folyamatosan kevergetve a forró tejhez csorgattam és besűrítettem. Amikor már megfelelően sűrű lett a sárga krém - lassú tűz fölött - finoman beledolgoztam a keményre vert tojáshabot is.

A gesztenyés piskótát visszatettem a tepsibe és a krémet rásimítottam. A krémre reszeltem a gesztenyepürét, majd a hűtőbe tettem a süteményt. Amikor teljesen megdermedt a krém, a zselatint a vízzel elkevertem, néhány percig duzzadni hagytam, majd kevergetve, kis lángon felolvasztottam (ne forrjon, csak addig kell melegíteni, míg folyékonnyá válik). A tejszínt a cukorral és az előkészített zselatinnal keményre vertem és a krém tetejére simítottam. Tálalás előtt kakaóporral megszórtam a tetejét és szeleteltem.

Hozzávalók (24 kocka, 25x38 cm tepsi)...
...a gesztenyés piskótához: 4 tojás szétválasztva, 20 dkg cukor, 40 dkg natúr gesztenye, pici só, 1 teáskanál citromlé;
...a krémhez: 6 dl tej, 1/2 vaníliarúd magjai, 1 csomag vaníliás pudingpor, 4 dkg étkezési keményítő, 4 egész tojás, 15 dkg cukor;
...a habhoz: 6 dl habtejszín (30%), 3 evőkanál cukor, 15 g zselatin, 5 evőkanál víz;
...a krém és hab közé 25 dkg gesztenyepüré, a tetejére kakaópor.

Tovább olvasom...

Citromkrém

Rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen blogger, aki nem az anyatejjel szívta magába a citromkrém elkészítésének mikéntjét. Sebaj, vállalni a hiányosságainkat nem szégyen, főleg, ha törekszünk a lyukak betömködésére. :) A krém amolyan gombhoz a kabát módon készült - férj névnapjára kerestem olyan receptet, amiben a - titkos beszerzőm jóvoltából - hűtőben pihenő sznob citromokat el tudom sütni (főzni). Így lett ő, a citromkrém, flancos nevén lemon curd, még jobban flancolva meyer lemon curd. Ájszpíkhángérien. :)

A krémhez két méretes, tekintélyes lémennyiséggel bíró citromot használtam fel. Nem meyer, nem méretes, nem leves citromból több szükségeltetik hozzá. A citromok héját lereszeltem - én durvára, mert bírom a citromhéjcsíkokat, ez pedig a narancsos színével különösen jól néz ki, de ez az én perverzióm, nem muszáj követni. A citromok levét kifacsartam, hozzáadtam a cukrot, a vaj felét és a citromhéjat. Egy edényben kevés vizet forraltam, ennek a gőze fölött addig melegítettem a citromos keveréket, amíg a vaj elolvadt.
A tojásokat és -sárgákat egy másik edényben habosra (ke)vertem, és belecsorgattam a citromos-cukros elegyet. Folyamatosan kevergetve - továbbra is gőz fölött - addig főztem, amíg pudingszerű lett az állaga (cca. 10 perc). Ekkor levettem a tűzről és hozzákevertem a maradék, kisebb darabokra kockázott vajat - egyiket a másik után, mindig teljesen eldolgozva az éppen aktuális vajdarabot.

Időnként megkeverve hagytam kihűlni, végül tiszta üvegbe töltve tettem hűtőbe. Állítólag egy hétig is eláll - állítólag. :) Nálam desszert lett belőle (parfé), de kekszet tölteni vagy magában is jóóó nagyon.
A nagyon titkos beszerzőnek köszi itt is! :)))

Hozzávalók cca. 400 g citromkrémhez: 15-16 dkg cukor, 10 dkg vaj, 170-180 ml citromlé, 1-2 evőkanál reszelt citromhéj, 2 (nagyobb méretű) egész tojás, 2 (nagyobb méretű) tojás sárgája.
A recept alapja újfent by Nigel Slater.

Tovább olvasom...

Zabkásapuding

A zabpelyhet bírom. Zömmel süteményekbe szoktam használni, szerintem nagyon finom, jellegzetes íze van...és amikor friss csomagot bontok - hááát mmm, olyankor a legjobb! Valamikor régebben készítettem kását is belőle, de nem kért repetát (pedig nem volt rossz), így amikor megláttam Anazar blogján néhány nagyon ígéretes pudingvariációt, úgy döntöttem, ideje újra elővenni ezt a változatot. Jól tettem, az elmúlt napokban kétszer is terítékre került, mindkettő finom lett. Nem bonyolult, gyorsan elkészülő, finom desszert, és most már biztos, hogy lesz még néhány további változata is.

A nekem jobban beváló alaprecept úgy alakult, hogy a tejet felforraltam, a tűzről levéve hozzáadtam a zabpelyhet és egy picurka sót, majd letakarva hagytam duzzadni úgy 15 percig. Ekkor újra tűzre tettem és felforraltam, hozzácsorgattam a tejszín 3/4 részét és tovább főztem még néhány percig. A főzés végén a maradék tejszínnel elkevert tojással sűrítettem, kevés mézzel édesítettem, majd poharakba adagoltam, rétegeztem...
Tojás nélkül is lehet készíteni, ekkor érdemes egy picit több pelyhet tenni bele. A kész pudingba lehet csokoládét vagy nugátot keverni (ezek is sűrítik, masszívabb állagúvá teszik). A kókuszos változathoz kókusztejet használtam és a zabpehellyel egyszerre egy jó evőkanálnyi kókuszreszeléket is adtam hozzá.
Anazarnál érdemes nézelődni ötletek után, nála többféle változatban szerepel és mindegyik nagyon csábító. Köszönöm a receptet! :)

Hozzávalók 2-4 adaghoz: 4 dl tej, 6 dkg zabpehely (én csak apró szemű, teljes kiőrlésű zabpelyhet tartok itthon, de gyanús, hogy nagy szeművel lehet az igazi), 2 dl tejszín, 1 tojás (elhagyható), kb. 2 evőkanál méz (vagy ízlés szerint), pici só, továbbá egyéb ízesítők (csokoládé, kókusz, gyümölcsök...).

Tovább olvasom...

Káposztás pogácsa

Újabb nem szoktam recept, azaz káposztás pogácsát sem szoktam sütni. Eddig. Erősen átértékelődőben a dolog. 

Történt, hogy kapusznyikát sütöttem, de a férjem kedvéért a bedagasztott tészta egy részéből kakaós csigát kellett készítenem. A megpárolt káposzta így sok lett, a maradékot kidobni nem volt szívem, hát félretettem. Két nap után jutott eszembe elővenni a hűtőből és mivel a legelső gondolatom a pogácsa volt, hát ez lett belőle. Amíg a káposzta a konyhapulton szobahőmérsékletűre melegedett, a tészta is szépen megkelt hozzá.

A tészta hozzávalóit, a vaj kivételével, a kenyérsütőgépbe helyeztem, tészta programon dagasztani kezdtem. Amikor már szépen összeállt a tészta, kanalanként hozzáadtam az olvasztott vajat, majd hagytam, hogy a gép alaposan kidolgozza. A dagasztás végén egy evőkanálnyi liszttel megszórtam a tetejét és hagytam a gépben duplájára kelni (kb. 2 óra).
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, egyszerűen kézzel kilapogattam (a nyújtófa használata nem hátrány), megkentem a káposzta felével és harmadolva hajtogattam (balról-jobbról-fentől-lentről). Letakarva nagyjából 20 percig pihentettem, majd kinyújtottam, rákentem a káposzta maradékát és újra hajtogattam. Ismét 20 percig pihentettem (szintén letakarva). Ezután a tésztát ujjnyira nyújtottam, 5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam és sütőpapíros tepsibe rakosgattam (két tepsibe fért el). Letakartam és egy órán keresztül kelni hagytam.

A kelesztés végén a sütőt előmelegítettem 200-210 °C-ra. A pogácsák tetejét felvert tojással megkentem és a forró sütőben addig sütöttem, míg szép színük lett. Rácson hagytam kihűlni.
Ami maradt, zacskóba került - az utolsó 4 darabka még két nap elteltével is nagyon finom, puha volt. Egészen biztos, hogy lesz ismétlés. :)

Hozzávalók: 50 dkg liszt (rétes- és finom liszt kb. felesben) + egy kevés a szóráshoz és nyújtáshoz, 15 dkg tejföl, 2 XL tojás sárgája (vagy 3 normál/4 kisebb), 15 g só, 2 teáskanál cukor, 1,3-1,5 dl tej, 2,2 dkg friss élesztő, 10 dkg olvasztott vaj, 30-35 dkg párolt káposzta (libazsíron párolva, sózva, tetszés szerint borsozva), továbbá egy kisebb tojás a kenéshez.
Ez a 400. bejegyzés, köszönöm, hogy ennyi ideje velem tartotok! :)

Tovább olvasom...

Vargabéles

Ritkán szoktam vargabélest készíteni, de ha motoszkálni kezd az agyamban, akkor "azonnal" meg kell sütnöm. Ilyenkor addig eszem, amíg már a fülemen jön ki - nem nehéz, mert nincs konkurencia: a férjem nem annyira szereti, a lányok pedig még nem tudnak nagy mennyiséget enni belőle...aztán elfelejtem úgy egy évre. A hozzávalók mindig attól függően változnak, hogy éppen mi van készleten, a készítésnél inkább azt veszem figyelembe, hogy ne legyen túl nagy az adag és ne legyen száraz a desszert. Készült már laposabb és magasabb változatban is, sült már muffinformában és egyszerű rétesrúdként is - mindenhogyan finom.

A cérnametéltet bő, enyhén sózott vízben megfőzöm, majd leszűröm. Amíg a tészta készül, a tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral és a vanília eszenciával kikeverem. Beledolgozom a túrót, a tejfölt, a reszelt citromhéjat. A fehérjét egy csipet sóval és kevés citromlével habbá verem.
Hozzákeverem a túrókrémhez a lecsepegtetett tésztát és a mazsolát, majd beleforgatom a tojáshabot is. A tepsit kikenem olvasztott vajjal, kibélelem 2-3 réteslappal, majd belesimítom a tésztás keveréket. A tetejét ismét réteslapokkal fedem, amik közé - és a tetejére is - egy ecsettel olvasztott vajat kenek. 180 °C-ra előmelegített sütőben, nagyjából fél óra alatt megsütöm.
Én egyszerűen porcukorral szoktam tálalni, de ha valaki úgy szereti, illetve szárazabbra sikerül, akkor jól jön mellé valamilyen öntet.

Belekerült: kb. 15 dkg cérnametélt, 3 tojás, 12 dkg cukor, 1-2 teáskanál vanília eszencia (lehet vaníliás cukrot is használni), 30 dkg túró, 25 dkg tejföl, 5 dkg mazsola (illetve más aszalt gyümölcs - a mennyisége ízlés szerint növelhető vagy elhagyható), 1 citrom héja és kevés leve, só, 6-7 dkg vaj, egy csomag réteslap (6-8 lap).
Hasonló recept a blogon: túrós rétesszelet.

Tovább olvasom...

Sajtos puffancs

Egy újabb elfelejtett fotó...időnként nem árt ápolni a véreimben rólam kialakult negatív képet. Azaz azt, hogy képtelen vagyok rövid időn belül feltölteni egy-egy receptet. :P A nem is olyan távoli múltban (viszonyítás kérdése, ugye), még a férjem szülinapjára :D készítettem ezeket a sajtos puffancsokat, amik úgy egyébként mindenkinek nagyon ízlettek. Bár a krokettért nem igazán rajongok, ez egy ahhoz hasonló, mégis szerintem sokkal jobb ízű étel, így érdemes feljegyeznem a későbbiekre.
Ötlet Edith-től - nagyon szépen köszönöm! :)

A héjában, sós vízben, megfőzött burgonyákat még melegen megtisztítottam, és krumplinyomóval alaposan összetörtem. Hozzáadtam a vajat, a lereszelt sajtokat, és a tojásokat, majd sóztam és fűszereztem. Nedves kézzel golyókat formáztam, ezeket zsemlemorzsában megforgattam és bő, forró olajban kisütöttem.
Köretként is finom, de salátával (és akár más golyóbisokkal) együtt nekem főételként is tökéletes.

Hozzávalók 25-30 kisebb puffancshoz: 45-50 dkg burgonya, 15 dkg trappista és 3-5 dkg parmezán sajt reszelve (lehet kisebb vagy nagyobb lyukún is, ízlés dolga), 2 tojás, 6 dkg vaj, só, őrölt bors, leheletnyi szerecsendió, továbbá zsemlemorzsa és olaj.
Én nem tettem bele, de ha szükséges, a massza állagát kevés liszttel lehet javítani.

Tovább olvasom...

Karácsonyi aprósütemények: diós linzervirág

Linzert is anno a mamámmal készítettünk. Ritkán, talán azért, mert jobb szerette a haladósabb süteményeket, így ezekhez a "munkásabb" darabokhoz már kellettünk mi is. Egyikünk kiszúrta, másikunk először tojásfehérjébe, majd cukrozott dióba mártotta a tészta egyik felét és már mehetett is a tepsibe. A teli linzereket sokszor össze sem ragasztottuk, de persze készültek lyukasak is, amikből középen kikukucskált a házi baracklekvár. A mama receptjét már sajnos nincs kitől megkérdeznem, így csak összeállítottam egy egyszerű omlós tésztát - úgyis a munka folyamata az, ami visszahozta a régi konyha melegét. :)

A lisztet elkevertem a porcukorral, csipet sóval, majd elmorzsoltam benne a hideg vajat. Egy tojás sárgájával és kevéske hideg tejjel gyorsan összeállítottam a tésztát, amit folpackba csomagolva kb. 2 órán keresztül pihentettem a hűtőben.
A pihentetés után a sütőt 190 °C-ra előmelegítettem, a tésztát kb. 3 mm vékonyra nyújtottam és a legkisebb virág kiszúrómmal kiszaggattam. A fehérjét egy villával kissé felvertem, a virágok egyik felét először ebbe, majd cukrozott darált dióba mártottam. Diós oldalukkal felfelé kerültek a sütőpapíros tepsibe. Addig sütöttem, míg széleiken éppen elkezdtek színt kapni. Kihűtés után 2-2 virágot (két telit vagy egy lyukasat és egy telit) lekvárral összeragasztottam.

Hozzávalók: 35 dkg liszt, 10 dkg porcukor, csipet só, 20 dkg hideg vaj, 1 tojás szétválasztva, 3-4 evőkanálnyi hideg tej, valamint kristálycukorral elkevert darált dió és lekvár ízlés szerint. A tésztába lehet egy késhegynyi sütőport is tenni.
A fotókon látható másik sütemény a néró, receptje itt.

Tovább olvasom...

Karácsonyi aprósütemények: néró

A néró egy nagy gyerekkori kedvenc, de ez nem otthonról, hanem "a cukiból". Nem tudom, ma hogyan árulják, anno édes aprósüteményt kérve ezt mérték zacskóba - bár mi emlékeim szerint sohasem vettünk. Mindig csak vendégségben ettem és totál odáig voltam érte. Volt hosszúkás formájú és volt kerek, volt sárga és lekvárral töltött (király), volt barna-lekváros (ez is oké), volt csokikrémmel töltött (na ez nekem nem), na és lehetett rózsaszínűt is kapni, talán ezt is csokikrémmel töltötték, nem is tudom, mert ezt bírtam legkevésbé (semmi íze nem volt). Persze valahogy mindig ebből jutott a legtöbb elém és mindig diszkréten félre kellett taszigálnom ezeket, hogy hozzájussak a kedvenceimhez. :P

Aztán felnőttem és - egy cukrász fórumtársam jóvoltából - szert tettem elsőként a nevére :D, majd a receptjére is. Ez utóbbin azóta módosítottam, mert az eredetinek szerintem túl vajas volt a tésztája, bár ízlések és pofonok... Ritkán sütöm: igaz a sütiért még mindig odáig és ..., a vele járó ragasztgatós maceráig már sokkal kevésbé. :)
A munkát azzal kezdem, hogy a sütőt 180 °C-ra előmelegítem. Ezután a puha vajat habosra keverem a porcukorral, majd egyenként beledolgozom a tojásokat is. Hozzákeverem a citromhéjat, a vaníliakivonatot és a sütőporos lisztet. Habzsákból igyekszem hasonló méretű (kb. 2 centis) korongokat nyomni a sütőpapíros tepsibe (egymástól viszonylag távol, mert sütés közben terülnek/nőnek). Az előmelegített sütőben addig sütöm, míg a széleken színesedni kezdenek.
A kakaós változatból nem szoktam egész adagot sütni, így ilyenkor a sárga tészta felét a habzsákba töltöm és a maradékhoz egész egyszerűen hozzákeverek egy erős kanálnyi kakaóport. Egész adagnál persze egyszerűbb a liszttel együtt a tésztába juttatni. :)
A kisült-kihűlt tallérokat lekvárral ragasztom össze, majd olvasztott csokival díszítem.

Hozzávalók: 25 dkg puha vaj, 20 dkg porcukor, 4 egész tojás, fél citrom finomra reszelt héja (lehet több, ha valaki szereti), 1 teáskanál vaníliakivonat, 1 mokkáskanál sütőpor (vagy szódabikarbóna), 35 dkg liszt, továbbá lekvár a töltéshez és 4-5 dkg étcsokoládé a díszítéshez. A kakaós változathoz (az egész tésztamennyiséghez) további 2 púpozott evőkanál keserű kakaópor kerül.
A fotókon látható linzervirágok receptje itt.

Tovább olvasom...

Csokis-vaníliás gyümölcstorta

Úgy tűnik, a csokis és vaníliás torta minden gyerek életében eljön, de az én lánykáiméban már biztos. Úgy két éve a nagyobbik, most a kisebb kérte nagyon hasonló paraméterekkel a szülinapi tortáját, a mostani instrukciók valahogy így hangzottak: legyen benne csokikrém, rajta vaníliakrém és olyan eper, amit Apa szed kint a kertben. Hááát, ez utóbbi igen izgalmasan hangzik így december közepén :D, ráadásul kisebbem nem is szereti az epret :O, de még jó, hogy amikor Apa az epret szedte, akkor annyit szedett, hogy a fagyasztóba is jutott belőle, így azért csak összejött. ;) 

Persze végül a drága gyermek kiturkálta az epreket, de szerencsére előrelátóan málnával turbóztam a legfelső réteget. :)) És igen, ez volt az a torta, ami fotók hiányában nem került be a gyűjteménybe, de a 2. változat már ideért. A fotókat továbbra is hagyjuk... A zselé most nem eper-málna, hanem szeder alapban málna-áfonya lett, de ez már aztán tényleg ízlés dolga.

A csoki a tésztába került, ehhez az Elisabethnél látott nagyon guszta brownie receptet használtam, kissé módosítva. Elisabeth, köszönöm a receptet! :)  

A brownie-hoz a sütőt előmelegítettem 170 °C-ra. A vajat a csokival együtt megolvasztottam, a tojásokat a cukorral kihabosítottam (géppel, 2-3 perc alatt, fehérre), majd beledolgoztam az olvasztott csokit is. Ezután belekevertem a vanília eszenciát és a lisztet, a legvégén pedig beleforgattam a darabokra vágott csokoládét. 26-os tortaformában sütöttem meg (a forma aljába egy darab sütőpapírt vágtam), 25-30 perc alatt (amíg a formát megmozgatva a tészta közepét nem éreztem lágynak). Hagytam kihűlni, majd a formából kivágva tortatányérra borítottam és a sütőpapírt lehúztam róla. Szorosan tortakeretet igazítottam köré (a kapcsos formát is vissza lehet csatolni rá).

A krémhez a tej 2/3-át a felhasított vaníliarúddal együtt felforraltam. A tojásokat kikevertem a cukorral és a lisztekkel, majd a tejet visszahűtöttem a maradék hideg tejjel és - a vaníliahüvelyt kihalászva - belecsorgattam a tojásos keveréket. Besűrítettem és még forrón a brownie-ra simítottam, majd hűtőbe téve hagytam kihűlni.
A zseléhez a szedret a vízzel és a cukorral megfőztem, átpasszíroztam. A tűzre visszatéve a vízben duzzasztott zselatint elkevertem benne, majd beleraktam az áfonyát és a málnát, ezután már csak addig főztem, amíg éppen forrni kezdett. Kicsit hagytam hűlni, majd a vaníliakrémre csorgattam a zselatinos gyümölcsöt és hagytam a hűtőszekrényben teljesen megdermedni. A formából kivágva tálaltam.

Hozzávalók...
...a brownie-hoz: 150-160 g vaj, 110 g csokoládé (70%), 4 egész tojás, 280 g cukor, 2 teáskanál vaníliakivonat, 80 g liszt, 100 g darabokra vágott étcsokoládé (70%) vagy csokicsepp;
...a vaníliakrémhez: 6 dl tej, 1 rúd vanília, 3 egész tojás, 10 dkg cukor, 3 csapott evőkanál étkezési keményítő és 1 csapott evőkanál finomliszt;
...a gyümölcszseléhez: 10-12 g zselatin 50 ml vízben duzzasztva, 250 g (mirelit) szeder, 1 dl víz, 5 evőkanál cukor, 200-250 g (mirelit) málna és áfonya vegyesen (vagy összesen 450-500 g tetszőleges fagyasztott gyümölcs, pl. eper és málna vegyesen, vagy csak áfonya, szeder, akármi...).

Tovább olvasom...

Panettone

Évek óta készítek panettonét az adventi időszakban, de sohasem karácsonykor, mert bár nagyon finom és szeretjük is, nekünk inkább a mi kis hagyományos magyar sütijeinkkel teljes az ünnep. Általában egy nagy panettone készül, amihez anno még egy megfelelő méretű fazekat is beszereztem, nemrég azonban kaptam papír formákat szepytől (itt is köszi!), így most azokban készítettem. Jópofa dolog ez a forma, érdemes beruházni rájuk, főleg ha ajándékba is készítünk süteményeket.

A tészta hozzávalóit, a vaj kivételével, a kenyérsütő üstjébe mérem és azzal kezdem dagasztani. Amikor összeáll a tészta, az olvasztott vajat is hozzácsorgatom apránként, és hagyom alaposan kidolgozni a tésztát, ezután duplájára kelesztem. (A gép tészta programja nekem erre nem szokott elég lenni, a nehéz vajas tészta hosszabb idő alatt kel meg.)

A megkelt tésztát deszkára borítom, majd összegyúrom az előzetesen összeállított kandírozott és szárított gyümölcsökkel. Ha egyben hagyom, akkor egy sütőpapírral bélelt kisebb fazékban szoktam sütni, most 5 darabba osztva került a kisebb papír formákba. Bárhogyan is darabolom, először letakarva, hűvös helyen hagyom duplájára kelni a tésztát, majd a tetejét kereszt alakban bemetszem és 210 °C-ra előmelegített sütőbe csúsztatom. Mérettől függően 5-10 percig sütöm ezen a hőmérsékleten, majd a hőfokot mérsékelem 170 °C-ra és készre sütöm (ezek most összesen úgy 35 percet töltöttek a sütőben). Mivel én nem szeretem, ha nagyon barnára sül a tészta teteje, amikor pirulni kezd, le szoktam takarni sütőpapírral és így a sütés végére éppen kellemes lesz a színe, de ez opcionális.

Hozzávalók: 2 dl tej, 5 tojás sárgája, 10-12 dkg cukor (ennek kb. harmada házi vaníliás cukor), csipet só, egy kisebb citrom (vagy egy fél nagyobb) reszelt héja, 50 dkg liszt, 2,5-3 dkg élesztő, 15 dkg olvasztott vaj, továbbá 20-25 dkg kandírozott és aszalt gyümölcs keverék (most mazsola, aszalt meggy, cukrozott mangó, kandírozott narancs- és citromhéj).
A recept egy régebbi karácsonyi Rama gyűjteményben szereplő receptből lett átalakítva.

Tovább olvasom...

M&M: molnárka és mogyorókrémes kifli

Az előző bejegyzésemben már beharangoztam várható eltűnésemet, de azt nem gondoltam, hogy egyből ilyen jól sikerül demonstrálnom is. :P Mentségemre szóljon, hogy először elkapott valami nyavalya, aztán közbejött néhány program...na meg hát a lustaság is nagy úr, mint tudjuk. :) A programok közül kiemelném, hogy összefutottam Segítsütis nyertesemmel, Veroccsal, aki zavarba ejtő módon elhalmozott egy csomó ajándékkal, amiket ezúton is nagyon-nagyon köszönök! Örülök, hogy összejött a találkozó és megismerhettelek! :) :*
Amit most mutatok nektek, nem egy bonyolult recept. Valamikor még az ősz folyamán eszembe jutott gimis éveim egyik nagy kedvence, a molnárka. Nem tudom, ismeritek-e ezt a péksüteményt, illetve ki hogyan ismeri, nálunk a suli melletti pékségben igencsak ugyanolyanra készítették, mint a jó öreg hamburgerbuci, csak kisebbre és kissé hosszúkásra formázták. Kicsit Grahamre hangolva elkészült hát, az utóbbi időben többször is, megunhatatlanul.

A tésztája egyszerű kelt tészta, melynek hozzávalóit kenyérsütőgéppel dagasztatom és kelesztetem. Természetesen hagyományos módszerrel is elkészíthető. ;) A megkelt tésztát két gombócba szedem, kissé pihenni hagyom. Gombóconként 8 db péksüteményt szoktam készíteni, a gyerkőcök miatt ez a méret vált be, de természetesen formázható nagyobbra is.

A kiflikhez a gombócot kerekre kinyújtom és 8 cikkelyre vágom. A szélesebb végébe egy jó kanálnyi mogyorókrémet teszek, ezután kiflivé formázom. A molnárkához 8 kisebb gombócba szedem a tésztát és ezután ezeket hosszúkás, ovális formává nyújtom, majd feltekerem. Sütőpapíros tepsiben, letakarva hagyom kelni, amíg a sütő előmelegszik, ezután tojássárgával (vagy tejjel elkevert sárgájával) megkenem, és 180 °C-on kisütöm őket. Frissen, még langyosan a legfinomabb. :)

Hozzávalók 16 db-hoz: 1 pohár natúr joghurt (175 g), kb. 1 dl tej (ha kisebb a joghurt, akkor kicsit több), 0,3 dl olaj, 1 tojás, 4 dkg (nád)cukor, 1 teáskanál só, 40 dkg finomliszt, 10 dkg Graham liszt, 2,5 dkg élesztő, továbbá a töltéshez mogyorókrém (vagy ízlés szerint, akár lekvár is), a tetejére egy tojás sárgája és esetleg díszítésként jégcukor.

Tovább olvasom...

Kókuszos profiterol

Tegnap meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. Mivel karácsonyi hangulatom még nincs, ez pillanatnyilag csak annyit jelent nekem, hogy már megint villámgyorsan elrepült az év és csak egy hónap van belőle hátra...
...és az év vége sok változást hoz. Ezek közül az egyik legjelentősebb, hogy hamarosan letelik a gyesem és néhány hétnyi "jól megérdemelt" szabadság után jövőre újra dolgozni kezdek. Várható hatás a blogra: az eddigi átlagos bejegyzésszám státusz ritkára vált - illetve előre láthatólag ehhez és nem a nullához fog közelíteni, aztán majd kiderül...
De egyelőre még vagyok, és itt van a tegnapi desszertünk receptje is, aminek eredetije szepynél leledzik. Nálam történt némi módosítás rajta, de hát ugye főzés közben bénázni nem szégyen, az eredmény pedig így is nagyon finom lett. :D
Szepy, köööszi! :)

A tésztához a vizet, tejet, vajat, cukrot és sót felforraltam, hozzáadtam a lisztet és addig kevergettem, amíg elvált az edény falától és hajlandóságot mutatott a gombóccá válásra. Ekkor a tűzhelyet lezártam, a tojásokat pedig felvertem. A tésztát robotgéppel keverni kezdtem, közben fokozatosan hozzácsorgattam a tojást is és addig kevertem, amíg szép fényes, krémes masszát kaptam eredményül. Ezt habzsákba tettem és sütőpapíros tepsi(k)re diónyi halmokat kanyarítottam belőle. Alaposan megspriccelve, előmelegített, gőzös sütőben sültek kb. 30 percig (160-170 °C+légkeverés - vagy 180 °C lk nélkül), amíg szép színt kaptak. A sütés utolsó 5 percében a sütőajtót résnyire nyitottam, végül a kis fánkokat a sütőből kivéve, a tepsi(ke)n hagytam kihűlni.

Amíg a fánkok hűltek, elkészítettem a krémet. Itt jön a bénázás rész, ugyanis nem volt itthon habporom (vagyis tuti, hogy van valahol, csak elbújt :P), gondoltam majd zselatin fixszel fel tudom verni a kókusztejet. Hát előzetes hűtés nélkül nem. :D Így a zselatin fixszel és cukorral elkevert kókusztej a hűtőben megvárta, amíg a férjem beszerezte a habport. Persze közben elkezdett kocsonyásodni, na de ekkor már késő volt neki: kapott egy zacskó habport és ezzel együtt kerekedett tökéletes krém belőle. Fánktöltő csővel ellátott habzsákból töltöttem meg a fánkokat, egy részüket tányérokra halmoztam (desszert az ebédhez), a maradékot csak egyszerűen egy tálba* rakosgattam. Hűtőbe kerültek.
A tejszínben megolvasztottam a csokoládét és a kakaóport, cukorral és néhány csepp rumaromával ízesítettem. Kevergetve kihűtöttem és tálaláskor ezzel az öntettel és némi pirított kókuszreszelékkel egészítettem ki a desszertet. Nagyon finom, érdemes elkészíteni! :)

 

Hozzávalók...
...az égetett tésztához: 75 ml víz, 75 ml tej (azaz összesen 1,5 dl folyadék), 75 g vaj, 1 evőkanál cukor, kis csipet só, 100 g liszt, 4 tojás (felütve 200 g);
...a kókuszkrémhez: 1 doboz (400 ml) kókusztej, 3 evőkanál porcukor, 1 zacskó (60 g) habpor és 1 zselatin fix (vagy zselatin nélkül összesen 2 zacskó habpor, de ekkor valószínűleg kevesebb cukrot igényel);
...az öntethez: 100 g étcsokoládé (70 %), 1 evőkanál ét kakaópor, 2 dl tejszín, 5 dkg cukor (édesszájúaknak mehet több), pár csepp rumaroma (vagy rum);

...továbbá: pirított kókuszreszelék.

*A tálba rendezett (később fogyasztott) profiterolokra rácsorgattam a csokit és így kerültek lefedve a hűtőbe. Szepy szerint elvannak néhány napig, nekünk szerintem a 24 órát már nem érik meg. :D

Tovább olvasom...

Diós-rácsos sütemény

Igazi nosztalgiasüti - gyerkőcként rendszeresen, mostanában elég ritkán találkozom vele. Én magam sem sütöttem már legalább 2 éve, de amikor múlt héten apum meghozta az adventre megtisztított diót, egyből beugrott...és különben is muszáj volt tesztelni, hogy milyen az idei dió. :P 

Karácsonyra is tökéletes, egyszerű süti, amivel a macerásabb kosárkát remekül ki lehet váltani. Egy baja van: gyorsan fogy. :)

A lisztet kimérem, a sütőport, cukrot és sót belekeverem, majd belemorzsolom a vajat. Hozzáadom a tojások sárgáját és gyors mozdulatokkal összeállítom a tésztát - a végén szükség szerint beledolgozom a hideg vizet is. Ezután a tésztát folpackba csomagolom és hűtőbe teszem.
A diót ledarálom. A tojásfehérjéket egy csipet sóval habbá verem - amikor már teljesen kemény, hozzáadom a citromlevet is. Ezután folyamatos habverés mellett beleszórom a cukrot és addig verem a habot, míg fényes lesz és csúcsot lehet húzni belőle. Ekkor egy szilikon lapáttal óvatosan beleforgatom a diót.
A sütőt 170-180 °C-ra előmelegítem. A tésztát kiveszem a hűtőből, átgyúrom és kinyújtom úgy, hogy bőven túllógjon a tepsin, majd kibélelem vele. A kilógó tésztadarabokat levágom, összegyúrom és vékony rudacskákat sodrok belőle - na ehhez is béna vagyok, nézzétek el... :D A tésztát vastagon megkenem lekvárral, majd ráterítem a habot, végül "rácsozom". Addig sütöm, amíg halványan megpirul - kb. fél óra. Hosszúkás szeletekre vágva kínálom.

Hozzávalók egy ~38x25 cm-es tepsihez...
...a tésztához: 350 g liszt, 200 g vaj, 100 g porcukor, pici sütőpor (2 g), pici só, 3 tojás sárgája, 2-3 evőkanál hideg víz;
...a dióhabhoz: 6 tojás fehérje (3+3*), pici só, 1 evőkanál citromlé, 250-280 g cukor (most por- és kristálycukrot használtam felesben), 2 teáskanál vanília eszencia, valamint 300 g darált dió;
...továbbá: sárgabaracklekvár ízlés szerint.
*3 fehérje a tésztából és további 3 a fagyasztóból (maradékhasznosítás) kerül a habba. Én így szeretem, mert így nagyon könnyű lesz a hab a tetején, de ez természetesen opcionális, mint ahogy a tésztára kerülő lekvár mennyisége is.

Tovább olvasom...

Sütőtökös briós

Az elmúlt napokban, hetekben elöntötték a blogokat a sütőtökös receptek: sütőtök került a levesbe, a főételbe, sőt még a tésztákba is. A tészták különösen tetszenek, hiszen a tök nagyon szép színt ad nekik, így én is kedvet kaptam hozzá és belecsempésztem egy keltbe: brióst sütöttem. Nagyon klassz színe volt tőle, de ezt muszáj látatlanban elhinnetek nekem, ugyanis elfelejtettem a belsejéről fotót készíteni. :/ Emellett finom, foszlós volt a tészta és a tököt nem lehetett különösebben érezni benne, így szerintem akár tökutálóknak is meg lehet próbálni elsütni. Besütni. Megsütni. :)

Egy darabka tököt meghámoztam, felszeleteltem és vízben, egy csipet sóval együtt puhára főztem. Ezután leszűrtem és villával összetörtem. A tökpürét a többi hozzávalóval együtt kenyérsütőgépbe tettem, megdagasztattam és kelesztettem.

Amikor a tészta megkelt, nyolc - nagyjából - egyforma darabra osztottam. Ezekből vékonyabb hurkákat sodortam és egyszerűen felcsavartam őket. Sütőpapírral bélelt tepsin, letakarva hagytam őket még kb. 20-30 percig kelni, ami alatt a sütőt is előmelegítettem. Tejjel elkevert tojássárgával megkenve, jégcukorral/krokanttal megszórva kerültek a sütőbe, ahol 170 °C + légkeveréssel megsütöttem a briósokat.

Hozzávalók 8 darabhoz...
...a tésztához: kb. 20 dkg sütőtökbél megfőzve, 8 dkg vaj, 1 dl tejszín, 1 nagy tojás sárgája, 1 teáskanál só, 1 dkg vaníliás cukor, 6 dkg nádcukor, 50 dkg liszt (fele rétes, fele finom) + még 2-4 dkg az igazításhoz (illetve ez a töktől függ), 1 dkg tejpor (elhagyható), 1 csomag instant élesztő (vagy 2-2,5 dkg friss);
...a tetejére: 1 kisebb tojás sárgája, kevés tej, továbbá jégcukor, mogyorókrokant, cukrozott dió, kinek mi a szimpatikus.

Tovább olvasom...

Falafel

Nem most készült, hanem még a férjem szülinapjára. Ez volt a legkevésbé nyerő választásom a gombócok közül, bár erre számítottam is, mert "magyar gyomrú" vendégeinknek szokatlan volt a fűszerezése. Ettől függetlenül finom lett, megér egy bejegyzést.

A gombócokhoz konzerv csicseriborsót használtam, amit még akkor szereztem be, amikor szepyvel legutóbb összefutottunk és ha máááár...akkor beiktattunk egy közös shoppingot is az Ázsiában. Király volt, vettem egy csomó ezt+azt, amiket nem tudom mikor és hogyan fogok felhasználni, de vannak és ez jó. Ez nagyon női hozzáállás? :P

Szóval falafel, csicseriborsó fasírt, kinek hogy tetszik. Minimál munkával, az alábbiak szerint készítettem: a vörös- és fokhagymákat megtisztítottam, késes robotgépbe szórtam és többé-kevésbé összekaszaboltattam. Rászórtam a lecsepegtetett borsót, majd ezzel is zúzattam pár másodpercig. Hozzáadtam a petrezselymet, két kisebb tojást és ismét dolgoztattam a gépet egy keveset. Ezután megsóztam, garam masalával fűszereztem (annyira rákoncentráltam erre a falafelre, hogy ezt is magam készítettem hozzá :P), beleszórtam az előzetesen megpirított szezámmagot és a sütőport, és kevés zsemlemorzsával megfelelő masszává dolgoztam. Ezután hűtőbe tettem (2-3 óra) és sütés előtt vizes kézzel formáztam aprócska gombócokká.
Hamm.

Hozzávalók kb. 2 tucat falafelfez: 2 kis fej vöröshagyma, 4 nagyobb gerezd fokhagyma, 1 csicseriborsó konzerv (400 g-os, tiszta súly kb. 230-240 g), néhány szál (vagy ízlés szerint) petrezselyem, 2 kisebb tojás, só, 2 csapott mokkáskanál garam masala, 2 evőkanál pirított szezámmag, csapott mokkáskanál sütőpor, kb. 2 evőkanál zsemlemorzsa.
A receptnek nincs kifejezett forrása, több receptet hasonlítottam össze hozzá a netről - mondjuk sok dolgom nem volt vele, mert eléggé hasonló találatokat kaptam. :)

Tovább olvasom...

Sütőtökös kocka

Flóránál láttam meg ezt az egyszerű, finom kis süteményt és azonnal el is készítettem. A bejegyzés csak most ért ide, de még időben: szezonja van a sütőtöknek, tegyétek süteménybe, mert isteni! Az eredetihez képest némi módosítással készült nálam, egyrészt mert nem volt elég tököm hozzá (...), másrészt mert a tökös sütiket kevés cukorral szoktam mostanában készíteni, így meghúztam a mennyiséget. Éppen elég édes lett így is...és finom és szaftos, és másnap is csodásan puha, és süssétek és egyétek a sütőtököt, mert nagyon jó! :)
Flóra, köszönöm! :)

A vajat a cukorral kikevertem, ezután beledolgoztam a tojásokat is. A sült, kihűlt tök héját lehúztam, belét botmixerrel pépesítettem és összedolgoztam a vajas keverékkel. A tejet és a száraz anyagokat belekevertem, majd a masszát sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam. A tetejére szeletelt mandulát szórtam és 190 °C-ra előmelegített sütőben, 20-22 perc alatt megsütöttem. Langyosan-kihűtve szeletelhető és abbahagyhatatlan! :)

Hozzávalók egy 15x25 cm-es tepsihez: 8 dkg vaj, 8 dkg cukor (házi vaníliás cukorral keverve, kevésbé édes tök esetén lehet több a mennyisége), 2 tojás, 35 dkg sült sütőtök (tiszta súly), 50 ml tej, pici só, 1 erős teáskanál sütőpor, fél teáskanál fahéj, 14-15 dkg liszt (egész pontosan 145 g volt, de ezzel nem borzolnám az idegeiteket), 10-20 g szeletelt mandula (dióval is remek lehet).

Tovább olvasom...

Gesztenyés krémestorta

A férjem szülinapjára készült (illetve nem is, csak a szülinapját megünneplő bulira :D). Mivel kifejezetten gesztenyést kért és az utóbbi időben több, egymáshoz hasonló gesztenyés tortát is készítettem, nem volt mese, kellett valami új. Így aztán összekombináltam azokat, amiket szeret és két nap alatt meg is valósítottam (nem kell megijedni, csak a Pató Pál énem működött közre).

A torta lapjai a Zsuzsi szeletből, illetve azóta már az Adventi mézes tortából is ismert, kakaós-mézes tésztából készültek. Mivel a gyerkőcök mellett nem igazán esélyes nagyobb munkákba fognom, ideális választásnak bizonyult: gyorsan begyúrtam, pihentettem, a következő ráérős órámban megsütöttem, majd másnap rétegeztem a krémekkel, amiknek szükségük volt dermedési időre, tehát ismét csak tudtam a fázisok között az egyéb dolgaimat végezni.

De vissza a lapokhoz, amikről most azért írok ismét, mert így esetleg kiegészítek néhány homályos pontot a vele próbálkozóknál. A mézes tésztához a vajat a mézzel és a cukorral megolvasztom - melegítés közben kevergetni kell, így a cukor szépen megolvad anélkül, hogy a méz felforrna. Ezután kicsit hűlni hagyom - nem kell teljesen kihűteni, éppen csak annyira, hogy ha majd gyúrásnál kézzel belenyúlok, akkor langyosnak érezzem az anyagot. Jobban lehűteni azért nem jó, mert ha a méz kevésbé folyós, nehéz dolgozni vele. Amikor tehát kissé lehűlt a mézes keverék, elkeverem benne a tojást (ez is hűti). A száraz hozzávalókat összekeverem (ha szükséges, szitálom is), majd beleöntöm a mézes keveréket. Először csak kanállal dolgozom össze: nagyjából a fele szárazanyagot tudom így beledolgozni, ezután már szükség lesz a kezemre is - gyors mozdulatokkal összegyúrom az anyagot. Nem macerálom sokat, csak addig dolgozom, amíg felveszi a lisztet - ha jól számolom ki a méz hőmérsékletét, ilyenkor már csak langyos a tészta, tehát könnyen lehet vele dolgozni, ellenben nem ragad. Folpackba csomagolom és hagyom pihenni - ennél a tortánál most 4 órát pihent. Minél tovább pihen és minél hűvösebb helyen, annál nehezebb lesz később dolgozni vele, én ettől függetlenül szeretem pihentetni, de ha sietek, akkor nem szoktam állni hagyni a tésztát.

Pihentetés után a tésztát 3 részre osztottam, két nagyobbra és egy kisebbre. A két nagyobb darabot egymás után kb. 2 mm vékonyra nyújtottam, majd egy tortakeret mentén méretre (22 cm) szabtam. Az utolsó darabhoz gyúrtam az első lap leeső részeit, így ki tudtam szabni a harmadik lapot is, majd a végén még maradt annyi anyagom, hogy az összes maradék összegyúrásával egy negyedik lapot is tudtam készíteni - erre már nem volt szükségem, de a munka legvégén bezacskózva fagyasztóba tettem, jó lesz előkapni majd egy gyors, sütés nélküli tortához. A negyedik lap nyújtásánál már elég merev volt a tészta: én ilyenkor a mikróba dobom 10 mp-re a gombócot és utána szépen ki lehet nyújtani (szükség esetén nagyobb adag tésztát is inkább kisebb darabokra vágva mikrózzunk).
A lapokat mindig a nagytepsi hátán sütöm, sütőpapíron. Célszerű a nyújtás után rögtön a sütőpapírra emelni a tésztát és aztán azon méretre szabni, így véletlenül sem deformálódik/nyúlik meg a tészta az átemelésnél. 170 °C-on ez a méret (nálam) kb. 6 perc alatt megsül, de még nem pirul meg - erre jó vigyázni, mert már a kicsit túlsütött tészta is hajlamos "elvinni" az ízét a süteménynek. Rácson hagyom kihűlni.

A torta alsó krémje egy tejszínes, gesztenyés krém lett. Ehhez a tejet és a vaníliát kis lángon forraltam néhány percig, majd letakarva hagytam egy kicsit állni. Közben a tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, ezután hozzáadtam a keményítőt is. A tejből kihalásztam a vaníliarudat és belekevertem a tojásos keveréket, majd ismét tűzre tettem és kevergetve besűrítettem. Hideg vízfürdőbe állítottam és időnként átkeverve hagytam teljesen kihűlni.
A zselatint a vízben duzzasztottam néhány percig, majd felolvasztottam (ne forrjon) és hagytam visszahűlni. A kiolvadt gesztenyepürét villával összetörtem és kicsit összeturmixoltam a kihűlt pudinggal (nem kell tökéletesen homogénre). A tejszínt a cukorral elkezdtem habbá verni, közben hozzácsorgattam a zselatin felét is és azzal együtt kemény habot vertem. A gesztenyébe kevertem a hab felét, majd a zselatin másik felét, legvégül a maradék tejszínhabot is beleforgattam. Egy darabka sütőpapírra tettem a legvastagabb mézes lapot. Köré igazítottam egy állítható keretet - jó szorosan, a cél az, hogy a krém ne menjen a tészta és a keret közé. Ezután belesimítottam a gesztenyés krémet, rátettem egy újabb mézes lapot, körben finoman lenyomkodtam, hogy a krémréteggel mindenhol érintkezzen, majd a hűtőszekrénybe tettem dermedni.

Nagyjából két óra elteltével elkészítettem a sárga krémet. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket egy pici sóval habbá vertem, a végén hozzáadtam a porcukor felét is. Amíg a tálas mixer dolgozott a fehérjékkel, én 4 dl tejet a vaníliával főzni kezdtem. A tojások sárgáját kikevertem a maradék porcukorral, a liszttel és a maradék tejjel. A felforrt tejből kivettem a vaníliarudat és besűrítettem a tojásos-lisztes eleggyel. Még a tűzön tartva az edényt, a forró krémbe beleforgattam a keményre vert tojáshabot. A hűtőből kivettem a megdermedt alapot és a kész, még meleg krémet egyenletesen rásimítottam. Visszatettem a hűtőbe és hagytam dermedni.
 

Előkészítettem a torta tetejét - ehhez csokoládét olvasztottam és azzal vontam be egy mézes lapot. Hűtőben dermesztettem, majd forró vízbe mártott késsel 12 szeletre vágtam, ezután újra hűtőbe tettem. Amikor a sárga krém már teljesen lehűlt, cukorral és zselatinnal (használatáról fent) felvert tejszínhabot simítottam a tetejére, majd amikor már egy kicsit ez is megdermedt (nem kell sok idő neki), a tetejére rakosgattam a felvágott mézes lapot.
Tálalás előtt tányérra tettem, a keret mentén egy vékony, éles késsel körbevágtam a tortát és a keretet leemeltem róla.

Hozzávalók egy 22 cm-es tortához...
...a mézes lapokhoz: 70 g cukor, 70 g méz, 50 g vaj (vagy margarin), 250 g liszt, 1 teáskanál (5 g) szódabikarbóna, 20 g kakaópor, csipet só, 1 tojás;
...a gesztenyés krémhez: 3 dl tej, 1/2 vaníliarúd (felhasítva), 3 kisebb (vagy 2 nagy) tojás sárgája, 1 evőkanál (20 g) cukor, 2 evőkanál (20 g) étkezési keményítő, 300 g gesztenyepüré (az édes változat, a natúr gesztenyemasszánál plusz cukor és egy kis rum is szükséges), továbbá 15 g zselatin+4 evőkanál (40 ml) víz, 3 dl habtejszín (30%), 30 g cukor;
...a sárga krémhez: 4+1 dl tej, 1 vaníliarúd (felhasítva), 50 g rétesliszt, 3 tojás sárgája+fehérje*, 50+50 g porcukor, pici só;
...a tejszínhabhoz: 4-4,5 dl habtejszín, 3-4 evőkanál (ízlés szerint) cukor, 10 g zselatin+3 evőkanál (30 ml) víz;
...a tetejére: 100 g étcsokoládé (70%), továbbá fehér csokoládé, szórócukor vagy egyéb tetszőleges díszítés.

*A sárga krémbe tetszőlegesen el lehet használni a gesztenyés krém alapjánál kimaradt fehérjéket is.

Tovább olvasom...