Gesztenyés krémestorta

A férjem szülinapjára készült (illetve nem is, csak a szülinapját megünneplő bulira :D). Mivel kifejezetten gesztenyést kért és az utóbbi időben több, egymáshoz hasonló gesztenyés tortát is készítettem, nem volt mese, kellett valami új. Így aztán összekombináltam azokat, amiket szeret és két nap alatt meg is valósítottam (nem kell megijedni, csak a Pató Pál énem működött közre).

A torta lapjai a Zsuzsi szeletből, illetve azóta már az Adventi mézes tortából is ismert, kakaós-mézes tésztából készültek. Mivel a gyerkőcök mellett nem igazán esélyes nagyobb munkákba fognom, ideális választásnak bizonyult: gyorsan begyúrtam, pihentettem, a következő ráérős órámban megsütöttem, majd másnap rétegeztem a krémekkel, amiknek szükségük volt dermedési időre, tehát ismét csak tudtam a fázisok között az egyéb dolgaimat végezni.

De vissza a lapokhoz, amikről most azért írok ismét, mert így esetleg kiegészítek néhány homályos pontot a vele próbálkozóknál. A mézes tésztához a vajat a mézzel és a cukorral megolvasztom - melegítés közben kevergetni kell, így a cukor szépen megolvad anélkül, hogy a méz felforrna. Ezután kicsit hűlni hagyom - nem kell teljesen kihűteni, éppen csak annyira, hogy ha majd gyúrásnál kézzel belenyúlok, akkor langyosnak érezzem az anyagot. Jobban lehűteni azért nem jó, mert ha a méz kevésbé folyós, nehéz dolgozni vele. Amikor tehát kissé lehűlt a mézes keverék, elkeverem benne a tojást (ez is hűti). A száraz hozzávalókat összekeverem (ha szükséges, szitálom is), majd beleöntöm a mézes keveréket. Először csak kanállal dolgozom össze: nagyjából a fele szárazanyagot tudom így beledolgozni, ezután már szükség lesz a kezemre is - gyors mozdulatokkal összegyúrom az anyagot. Nem macerálom sokat, csak addig dolgozom, amíg felveszi a lisztet - ha jól számolom ki a méz hőmérsékletét, ilyenkor már csak langyos a tészta, tehát könnyen lehet vele dolgozni, ellenben nem ragad. Folpackba csomagolom és hagyom pihenni - ennél a tortánál most 4 órát pihent. Minél tovább pihen és minél hűvösebb helyen, annál nehezebb lesz később dolgozni vele, én ettől függetlenül szeretem pihentetni, de ha sietek, akkor nem szoktam állni hagyni a tésztát.

Pihentetés után a tésztát 3 részre osztottam, két nagyobbra és egy kisebbre. A két nagyobb darabot egymás után kb. 2 mm vékonyra nyújtottam, majd egy tortakeret mentén méretre (22 cm) szabtam. Az utolsó darabhoz gyúrtam az első lap leeső részeit, így ki tudtam szabni a harmadik lapot is, majd a végén még maradt annyi anyagom, hogy az összes maradék összegyúrásával egy negyedik lapot is tudtam készíteni - erre már nem volt szükségem, de a munka legvégén bezacskózva fagyasztóba tettem, jó lesz előkapni majd egy gyors, sütés nélküli tortához. A negyedik lap nyújtásánál már elég merev volt a tészta: én ilyenkor a mikróba dobom 10 mp-re a gombócot és utána szépen ki lehet nyújtani (szükség esetén nagyobb adag tésztát is inkább kisebb darabokra vágva mikrózzunk).
A lapokat mindig a nagytepsi hátán sütöm, sütőpapíron. Célszerű a nyújtás után rögtön a sütőpapírra emelni a tésztát és aztán azon méretre szabni, így véletlenül sem deformálódik/nyúlik meg a tészta az átemelésnél. 170 °C-on ez a méret (nálam) kb. 6 perc alatt megsül, de még nem pirul meg - erre jó vigyázni, mert már a kicsit túlsütött tészta is hajlamos "elvinni" az ízét a süteménynek. Rácson hagyom kihűlni.

A torta alsó krémje egy tejszínes, gesztenyés krém lett. Ehhez a tejet és a vaníliát kis lángon forraltam néhány percig, majd letakarva hagytam egy kicsit állni. Közben a tojások sárgáját a cukorral habosra kevertem, ezután hozzáadtam a keményítőt is. A tejből kihalásztam a vaníliarudat és belekevertem a tojásos keveréket, majd ismét tűzre tettem és kevergetve besűrítettem. Hideg vízfürdőbe állítottam és időnként átkeverve hagytam teljesen kihűlni.
A zselatint a vízben duzzasztottam néhány percig, majd felolvasztottam (ne forrjon) és hagytam visszahűlni. A kiolvadt gesztenyepürét villával összetörtem és kicsit összeturmixoltam a kihűlt pudinggal (nem kell tökéletesen homogénre). A tejszínt a cukorral elkezdtem habbá verni, közben hozzácsorgattam a zselatin felét is és azzal együtt kemény habot vertem. A gesztenyébe kevertem a hab felét, majd a zselatin másik felét, legvégül a maradék tejszínhabot is beleforgattam. Egy darabka sütőpapírra tettem a legvastagabb mézes lapot. Köré igazítottam egy állítható keretet - jó szorosan, a cél az, hogy a krém ne menjen a tészta és a keret közé. Ezután belesimítottam a gesztenyés krémet, rátettem egy újabb mézes lapot, körben finoman lenyomkodtam, hogy a krémréteggel mindenhol érintkezzen, majd a hűtőszekrénybe tettem dermedni.

Nagyjából két óra elteltével elkészítettem a sárga krémet. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket egy pici sóval habbá vertem, a végén hozzáadtam a porcukor felét is. Amíg a tálas mixer dolgozott a fehérjékkel, én 4 dl tejet a vaníliával főzni kezdtem. A tojások sárgáját kikevertem a maradék porcukorral, a liszttel és a maradék tejjel. A felforrt tejből kivettem a vaníliarudat és besűrítettem a tojásos-lisztes eleggyel. Még a tűzön tartva az edényt, a forró krémbe beleforgattam a keményre vert tojáshabot. A hűtőből kivettem a megdermedt alapot és a kész, még meleg krémet egyenletesen rásimítottam. Visszatettem a hűtőbe és hagytam dermedni.
 

Előkészítettem a torta tetejét - ehhez csokoládét olvasztottam és azzal vontam be egy mézes lapot. Hűtőben dermesztettem, majd forró vízbe mártott késsel 12 szeletre vágtam, ezután újra hűtőbe tettem. Amikor a sárga krém már teljesen lehűlt, cukorral és zselatinnal (használatáról fent) felvert tejszínhabot simítottam a tetejére, majd amikor már egy kicsit ez is megdermedt (nem kell sok idő neki), a tetejére rakosgattam a felvágott mézes lapot.
Tálalás előtt tányérra tettem, a keret mentén egy vékony, éles késsel körbevágtam a tortát és a keretet leemeltem róla.

Hozzávalók egy 22 cm-es tortához...
...a mézes lapokhoz: 70 g cukor, 70 g méz, 50 g vaj (vagy margarin), 250 g liszt, 1 teáskanál (5 g) szódabikarbóna, 20 g kakaópor, csipet só, 1 tojás;
...a gesztenyés krémhez: 3 dl tej, 1/2 vaníliarúd (felhasítva), 3 kisebb (vagy 2 nagy) tojás sárgája, 1 evőkanál (20 g) cukor, 2 evőkanál (20 g) étkezési keményítő, 300 g gesztenyepüré (az édes változat, a natúr gesztenyemasszánál plusz cukor és egy kis rum is szükséges), továbbá 15 g zselatin+4 evőkanál (40 ml) víz, 3 dl habtejszín (30%), 30 g cukor;
...a sárga krémhez: 4+1 dl tej, 1 vaníliarúd (felhasítva), 50 g rétesliszt, 3 tojás sárgája+fehérje*, 50+50 g porcukor, pici só;
...a tejszínhabhoz: 4-4,5 dl habtejszín, 3-4 evőkanál (ízlés szerint) cukor, 10 g zselatin+3 evőkanál (30 ml) víz;
...a tetejére: 100 g étcsokoládé (70%), továbbá fehér csokoládé, szórócukor vagy egyéb tetszőleges díszítés.

*A sárga krémbe tetszőlegesen el lehet használni a gesztenyés krém alapjánál kimaradt fehérjéket is.

Tovább olvasom...

Csokis-körtés banánkenyér

Nagyon gyors, egyszerű gyümölcsös kevert sütemény, nem is tudom, miért nem készült korábban. Előnye, hogy felhasználásra kerül benne a barna héjú, "nemszeretemre" érett banán, ráadásul éppen emiatt viszonylag kevés cukrot tartalmaz, és - szintén a banán miatt - sokáig puha is marad...ha marad. Ismét csak a zöldség-gyümölcsöket szerető nagylányomat hozom példaként: ő imádta.

Az érett banánokat villával összetörtem, majd az olajjal, nádcukorral, vanília eszenciával és tojásokkal összedolgoztam. A zabpehelyhez mértem a lisztet, sütőport, hozzászórtam a csokilencséket, az egészet összeforgattam, ezután gyorsan elkevertem a banános keverékkel. A végén beleforgattam a tisztított, apróra kockázott körtét is. Kiolajozott diákkenyér-formába igazítottam a tésztát úgy, hogy a közepét kicsit bemélyítettem. 170 °C-ra előmelegített sütőben nagyjából 3/4 óra alatt készre sült (tűpróba). A formában hagytam pihenni kb. 10 percig, ezután rácsra borítottam és teljesen kihűtöttem.

Hozzávalók: 2 db érett banán (tiszta súly 235 g volt), 60 g olaj (szőlőmagolaj, de bármilyen semleges ízű megfelel), 60 g nádcukor, 1-2 teáskanál vanília eszencia, 2 tojás, 100 g zabpehely, 100 g rétesliszt, 6 g sütőpor, 50 g csokilencse, 1 körte (tiszta súly 140 g volt), olaj a forma kikenéséhez (egyszerű olajozással is kijön a sütemény, de aki biztosra akar menni, inkább vajazza és lisztezze a formát).

Tovább olvasom...

Tárkonyos csirkeraguleves

Amolyan mindent bele leves, bár talán az ilyenek a legfinomabbak, ráadásul nagyon jól eltüntethetők benne azok a zöldségmaradékok, amik önmagukban már kevesek egy önálló ételhez, de egy tartalmas, ugyanakkor üde kis leveshez éppen elegek. Most belekerült az idei csípős karfiol berakásakor megmaradt néhány karfiolrózsa, mellette egy harmad doboznyi gomba és elhasználósnak minősítettem néhány zellerszárat is. Borsót a fagyasztóból tettem hozzá, abból is rendszeresen kallódik egy-egy bontott csomag, 2-3 szál répa is mindig akad a fiókban, így éppen csak a tálaláshoz szükséges citromot kellett megvásárolnom hozzá. :)) A fentiektől függetlenül bátran lehet az általunk kedvelt zöldségeket variálni benne!

A leves elkészítése a belekerülő zöldségektől függ, lényege, hogy mindent viszonylag apró méretűre kell vágni és a főzési idő figyelembe vételével kell az ételhez hozzáadni. Először tehát minden zöldséget megtisztítok és felaprítok, a húst pedig nagyon apró, 1x1 cm-es kockákra vágom. A finomra vágott hagymát kevés olaj és vaj keverékén párolni kezdem, 2-3 perc után hozzáadom a szintén finomra vágott fokhagymát is és együtt megpárolom (csak komótosan, nagy lángon hajlamos megégni). Ráteszem és fehéredésig párolom a csirkehúst, majd mehetnek bele az apró kockákra vágott répák. Néhány percnyi pirítás után a vékonyra szeletelt angol zeller és gomba kerül bele, ezután a zsenge (mirelit) zöldborsó. Kevergetve kicsit együtt párolom az egészet, végül hozzáadom a kisebb rózsákra vágott karfiolt is. Megszórom liszttel, összeforgatom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy 1-2 ujjnyira ellepje a zöldségeket (sűrűn, rövid lével az igazi). Sózom, fűszerezem és normál lángon, félig fedve addig főzöm, amíg minden puha lesz benne (forrás után csak néhány perc).
Ekkor már csak a befejezés van hátra: kevés tejszínt adok hozzá és megszórom bőségesen szárított tárkonnyal (akinek friss is a rendelkezésére áll, ne féljen használni), végül újraforrás után egy kevés tárkonyos ecettel (és ha még szükséges, sóval, borssal) ízesítem. Tálaláskor citrommal kínálom, hogy mindenki kedve szerint savanyíthassa.

Belekerült: 1 közepes méretű fehér hagyma (vagy vörös), 1-2 duci fokhagymagerezd, 1-1,5 csirkecomb (vagy egy kisebb mell), 2 nagyobb sárgarépa, 1 nagyobb fehérrépa, 2-3 szál angol zeller, 6 közepes fej csiperke, 3 maréknyi zöldborsó (mirelit, kb. 15 dkg), 3-4 nagyobb karfiolrózsa (kisebbekre vágva), 1 evőkanál vaj, 1-2 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt, só, őrölt bors, 1 evőkanál házi vegamix, víz, valamint a főzés végén kb. 1,5 dl tejszín, 2-3 teáskanál tárkony, kevés tárkonyos ecet, a tálaláshoz citrom.
Forrás: ha jól emlékszem, először Jade receptje (köszönöm!) volt a kiindulópont, azóta pedig a hűtő tartalma...

Tovább olvasom...

Sütőtök, zabpehely, Graham liszt: sütiii!

Néhány hete megjelentek az első sütőtökök, ami nekem még igen korainak tűnt, mert egyrészt ebben a hosszúra nyúlt nyárban egyelőre nem jött meg a "hangulatom" hozzá, másrészt pedig ezeket a korai tököket nem igazán szeretem még magukban enni. Bár hivatalosan már "érettek", rendszerint eléggé íztelenek - nem hiába mondják, hogy a sütőtök úgy jó, ha megcsípi a dér. Így amióta már nem ültetünk ilyet a kertbe, nem is szoktam elkapkodni az első példány sütését. Néhány napja azonban váratlanul beszürkült minden (pillanatnyi felindulásból, azóta újra száz ágra süt a nap), beléptünk szeptember második felébe is, így végül megvásároltam az első kisebb méretű tököcskét.

Én magában nem is kóstoltam, eleve ebbe a süteménybe szántam, de a hozzám hasonlóan sütőtök-imádó nagylányom lecsapott a tepsi tartalmára és helyettem is megnassolta több, mint felét. Így persze csak egy kisebb adag tök maradt, de ez éppen elégnek is bizonyult egy adag sütihez, amit kisebb változtatásokkal ugyanúgy készítettem, mint az eredeti receptnél. Az első és legfontosabb, ami miatt újra felteszem a receptet, hogy a zabpehely mellett Graham liszttel készült a sütemény. Már többször írtam, hogy nagyon megszerettem ezt a lisztet: talán kicsit egészségesebb, mint a fehér lisztek, ugyanakkor a gyerkőcöknek nincs semmilyen ellenvetésük az ebből készült süteményekkel, kenyerekkel szemben, nem úgy, mint mondjuk a tk lisztek esetében.

A sütikhez a szobahőmérsékletű vajat alaposan kikevertem a cukrokkal, majd hozzáadtam a tojást és a sült tök kikapargatott húsát. Nagyjából elkevertem, majd hozzámértem a száraz hozzávalókat és addig kevertem, amíg nem maradtak száraz foltok benne. Nem baj, ha a sütőtök rostjai látszódnak, többé-kevésbé egyben maradnak, de akit ez zavar, dolgozzon kicsit alaposabban, vagy már eleve pépesítse a tököt. Ezután két teáskanál segítségével egy-egy kupac masszát tettem a sütőpapírral bélelt tepsire, a kanalakkal 5-7 cm átmérőjű, centi magas (rusztikus) kekszeket formáztam. 150 °C-ra előmelegített sütőben, légkeveréssel (két tepsi együtt) kb. 20 percig sültek (légkeverés nélkül 170 °C-on, egy-egy tepsi). A kisült tészta még igen lágy, így néhány percig a tepsiben kell hagyni pihenni és csak akkor rácsra tenni, amikor már gond nélkül leemelhető a sütőpapírról. Hagytam kihűlni, ezután adtam egy pofont a diétámnak. :))
Dobozban tárolva a keksz napokig megőrzi puhaságát, de napokig pont nem marad meg. Szerintem bátrabbak a Graham helyett nyugodtan megpróbálhatják tk liszttel is.

Hozzávalók kb. 35 db-hoz: 14-15 dkg puha vaj, 10 dkg cukor (nádcukor és vaníliás cukor felesben), 1 tojás, 18-20 dkg sült sütőtökbél, 15 dkg Graham liszt, 15 dkg zabpehely (apróbb szemű), 1 erős teáskanál őrölt fahéj, 1 teáskanál szódabikarbóna, csipet só, 5 dkg csokilencse, 5 dkg durvára vágott mandula (vagy dió/mogyoró).
Szezonban a sütőtök nálunk akár heti rendszerességgel is belebújik valamilyen egyszerű kis süteménybe, a kedvenceim a blogon itt, itt, és itt. Az sem elfelejtendő, hogy a sütőtököt meg is lehet inni! :)

Tovább olvasom...

Aszalt paradicsommal töltött csirkecomb

Kicsit felgyűltek a közzétételre váró ételek, időm persze ismét nulla, de lassanként kezdem megszokni - szerintem ti is az eltűnéseimet. :) A Segítsütik után most hozok nektek egy főételt, ami erre a finomságra hajaz, de azért mégis kicsit más.

A csirkecombokat elfeleztem, a csontokat eltávolítottam, majd a húsokat kiterítve kicsit megpüföltem. A szeletekre kevés borsot őröltem, ezután megkentem vékonyan sajttal (ha nem elég sós a sajt, akkor a hússzeleteket sózni is kell), majd befedtem friss bazsalikomlevelekkel és fűszeres olajban érlelt, félig aszalt paradicsommal. A szeleteket feltekertem, hústűvel megtűztem és kívülről finoman megsóztam. A paradicsom olajából egy keveset a sütőedény aljára csorgattam, belesorakoztattam a húsokat, végül egy kevés borsot őröltem rájuk. Fólia alatt, 190 °C-os sütőben, 35-40 percig sütöttem a húst, ezután a fóliát levéve még kicsit megpirítottam. Krumplipürével, friss zöldségekkel tálaltam.

Hozzávalók: fejenként 1-1,5 csirkecomb filézve (csirkemell v. pulykamell is megfelel), a hússzeletekre 1-1 teáskanálnyi krémes sajt (Fetakit használtam), néhány bazsalikomlevél, fűszeres olajban érlelt félig aszalt paradicsom, só, őrölt bors.
A paradicsomot ehhez hasonlóan készítettem, de csak félig aszaltam meg és nagyjából 4 hétig érleltem az olajban.

Tovább olvasom...

Segítsüti - mogyorós és mákos linzerek

Ismét akcióba lendül a Segítsüti: 27 blogger anyuka/apuka süt egy csodálatos cél, a Szemem Fénye Alapítvány két gyermekhospice házának támogatása érdekében. Az édes árverés már elkezdődött és egészen 2011. szeptember 20-án (kedden) 16:00 óráig tart. Kérek mindenkit, aki teheti, licitáljon a süteményekre.
Az árverés után nem zárul le az adománygyűjtés: most is megvásárolható lesz a sütik receptjeit összefogó Segítfüzet, illetve 21-étől néhány napig különböző ajándéktárgyakra is szert lehet majd tenni - ezekkel szintén a Szemem Fénye Alapítványt támogathatjátok.
Az akció részleteiről a Segítsüti weboldalán olvashattok.

Ebben az akcióban én is a sütisütő csapatot képviselhetem: csomagomban kétféle aprósüteményt ajánlok fel árverésre. Egyikük a sokunk gyermekkorából ismerős diósüti, mogyorós tésztából készítve és mogyorós karamellkrémmel töltve, a másik pedig (szilva)lekvárral töltött mákos linzer. 

Mogyorós karamellkrémmel töltött diósüti
A tésztához és a krémhez szükséges mogyorót 180 °C-os sütőben finoman megpirítom, majd kihűtve a szemekről a héjat lemorzsolom, eltávolítom. Ezután mindkét adagot 20-20 gramm nádcukorral finomra őrölöm.
A tésztához a száraz hozzávalókat összeszitálom, a hideg vajat elmorzsolom benne, majd a tojást is hozzáadva, gyorsan összegyúrom. Fóliába csomagolva 1-1,5 órán keresztül hűtőszekrényben pihentetem.
Ezalatt elkészítem a krémet, amihez 60 g nádcukrot karamellizálok, majd hozzáadom a 100 ml tejszínt, a vaníliamagokat és egy kevés sót. Addig forralom lassú tűzön, amíg a karamell teljesen feloldódik. A keményítőt, a tejet és a tojássárgát csomómentesre keverem. A karamellt visszahűtöm a maradék tejszínnel, hozzácsorgatom a tojásos tejet, és a darált mogyoróval együtt, kevergetve besűrítem a krémet. A tűzhelyről levéve még elkeverem benne a vajat, ezután hagyom kihűlni.
A sütőt előmelegítem 180-190 °C-ra. Egy-egy darabka tésztával kibélelem a dióformákat (amiket lehet, de nem muszáj kivajazni), majd kb. 10 perc alatt kisütöm a süteményeket. Néhány percig hagyom a formában hűlni, ezután rácsra fordítom a linzereket. Teljes kihűtés után a krémmel összeragasztok két felet, ezután az illesztést mogyoró krokanttal díszítem.

Hozzávalók kb. 2 tucat (nagyobb) dióhoz...
...a tésztához: 50 g török mogyoró, 20 g nádcukor (1 evőkanál), 150 g liszt, 30 g porcukor, 2-3 g sütőpor (1 csapott teáskanál), 120 g hideg vaj, csipet só, 2 tojás sárgája (vagy egy egész tojás);
...a krémhez: 50 g török mogyoró, 20+60 g nádcukor, 100+25 ml habtejszín (30%), 1 vaníliarúd magjai, csipet só, 1 tojás sárgája, 10 g keményítő, 25 ml tej, 2 dkg vaj;
...a díszítéshez: mogyoró krokant (v. darált mogyoró v. olvasztott csokoládé stb. ízlés szerint).

Habos-mákos linzer
A tésztához a mákot ledarálom, hozzáadom a lisztet, porcukrot, sütőport, valamint belereszelem egy citrom héját. A száraz anyagokban elmorzsolom a hideg vajat, ezután a tojássárgával és egy kevés citromlével együtt, gyorsan összegyúrom. Fóliába csomagolva 1-1,5 órán keresztül hűtőszekrényben pihentetem.
A pihentetés után a tésztát finoman lisztezett felületen 2-3 mm vékonyra nyújtom és 3,5 cm (vagy tetszőleges) átmérőjűre kiszúrom. A kiszúrt tésztát két, sütőpapírral bélelt tepsibe osztom szét és az egyiket 170-180 °C-os sütőben addig sütöm, míg a korongok széle pirulni kezd.
Ezalatt a tojásfehérjét egy pici sóval és a citromlével együtt kemény habbá verem, majd fokozatosan adagolva hozzáadom a porcukrot és a keményítőt is. Addig verem a habot, amíg fényes lesz és csúcsot lehet húzni belőle. Ekkor habzsákba töltöm és a még nyers tésztakorongokra nyomok egy keveset belőle. Megszórom egész mákkal, majd ezt az adagot is kisütöm.
Kihűtés után egy kevés cukorral összeforralt, meleg szilvalekvárral ragasztok össze egy habos és egy hab nélküli korongot.

Hozzávalók kb. 3 tucat linzerhez...
...a tésztához: 50 g mák, 150 g liszt, 2-3 g sütőpor, 25 g porcukor, 1 citrom héja, csipet só, 140 g hideg vaj, 1 tojás sárgája, 10-20 ml citromlé;
...a habhoz: 1 tojás fehérje, csipet só, 1 teáskanál citromlé, 75 g porcukor, 5 g keményítő, néhány csipetnyi mák;
...a töltéshez: 20 g nádcukor, 150 g szilvalekvár.

Tovább olvasom...

Csontleves

Nem igazán szeretjük a levesben főtt húst, emiatt az évek alatt kialakult, hogy tyúk helyett inkább húsos és velős sertéscsontból készítek levest, ha erre vágyunk. A csontokon hagyott hús mennyisége elég számunkra, sőt még sok is, így a férjem és a nagylányom szoktak második fogásként - egy karéj puha kenyér és egy kis mustár vagy torma kíséretében - jóllakni belőle. :) A recept csak "a rend kedvéért" kerül fel a blogra, az elkészítése ugyanis nem hoz semmi újdonságot a neten olvasható sok ezer hasonló között. :)

Csontot általában nagyobb mennyiségben szerzek be, úgy 3 főzésnyi adagban, így általában fagyasztott csontból (felengedés nélkül) készül a leves. Ha nem, akkor is hűtött állapotban kerül a fazékba, a 0 °C-os fiókból előhúzva. 

Egyből mellé rakosgatom a zöldségeket is, attól függően, mi van éppen itthon. A sárgarépa és a fehérrépa nélkülözhetetlen, ezeket tisztítva, egészben teszem a levesbe. A vöröshagymának csak a külső, piszkosabb héjdarabjait szedem le, de mindenképpen hagyok rajta a vörös héjból is - ez is egészben kerül bele. Paradicsom egészben, héjastól; karalábé tisztítva, félbe vágva; ha gyökérzeller van itthon, akkor az a karalábé mintájára, most éppen szárzeller volt, ezt csak megmosva, méretre szabva tettem bele. Emellett jöhet bármi, ami éppen van, pl. negyed kelkáposzta, nagyobb karfiolrózsák... 

A fűszerek: egész bors, néhány gerezd fokhagyma és mellette ha van - friss vagy fagyasztott - petrezselyem és lestyán, ezek hiányában házi vegamix. Mindezt hideg vízzel feleresztem, annyira, hogy éppen csak ellepje, majd a legkisebb gázrózsa legkisebb lángján :) főzni kezdem. Ezután már semmit nem csinálok vele, csak hagyom, hogy lassan főjön. A lé éppen csak gyöngyözhet, nem szabad, hogy erősen forrjon - nem kell lehabozni sem, így is tiszta lesz a leves, de akit zavarnak az úszkáló habok, az leszedegetheti főzés közben. Sózni csak a főzés vége felé szoktam, ekkor egy kevés szerecsendiót is reszelek hozzá. Nagyjából 8-10 óra alatt elkészül: miután elzártam a tűzhelyet, hagyom 20-30 percig állni, majd a levet leszűröm, a zöldségeket és a csontokat külön szedem.
A tálaláshoz levestésztát főzök ki vagy grízgaluskát készítek; a tányérba karikázom a zöldségeket, a húst a csontról leválasztva teszem hozzá vagy egyszerűen csak külön, a leves mellé kínálom.

Hozzávalók: 1-1,2 kg húsos és velős levescsont, 3-4 sárgarépa, 2-3 fehérrépa, 1 nagyobb karalábé, 2-3 szárzeller vagy 1 kisebb zellergumó, 1 vöröshagyma, 2 kisebb paradicsom, 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma, petrezselyem- és lestyánszárak, 1 teáskanál egész fekete bors, só, szerecsendió, valamint ízlés szerint további zöldségek, a tálaláshoz levestészta vagy galuska.

Tovább olvasom...

Szilvás pite

Ez az a sütemény, amiért érdemes szilvalekvárt főzni. Mennyei és szerintem kihagyhatatlan! Mondom ezt úgy, hogy nem is szeretem a szilvát...
Majdnem ugyanez a recept már szerepel itt a blogon, sárgabarackkal, úgy is nagyon finom, de a szilvás veri azt a változatot. A recept a kisebb módosítások miatt áll újra itt, így nem kell "lapozgatni", ha valaki kedvet kapna hozzá.

A pite kétféle tésztából készül, ezekből elsőként a linzertészta készül el, késes robotgépben vagy kézzel. Ehhez a lisztet összeszitálom a porcukorral, a fahéjjal és egy pici sóval, majd először elmorzsolom a hideg vajjal, ezután hozzáadom a tojások sárgáját és szükség szerint egy kis hideg vizet. Addig gyúrom (dolgoztatom a géppel), amíg összeáll, majd folpackba csomagolva teszem a hűtőbe pihenni (30-60 perc). Amíg a tészta pihen, a szilvát megmosom, félbevágva kimagozom, megszórom egy kevés fahéjjal és porcukorral, majd állni hagyom.
A sütőt előmelegítem 180 °C-ra (akinek nem légkeveréses a sütője, az 200 °C-ra melegítse elő). A hűtőből kiveszem a vajas tésztát, finoman átgyúrom, majd a tepsi méretére nyújtom. A tepsi aljára sütőpapírt teszek, a formát kibélelem a tésztával, alaposan megszurkálom villával és befedem egy alufóliával. A 180 °C-os sütőben légkeveréssel 15-18 percig sütöm, ezután leveszem a fóliát és tovább sütöm még 5 percig vagy amíg halvány színt kap.
Amíg a tészta sül, a szilvalekvárt egy evőkanál nádcukorral beforralom (kb. 3 perc). A sütőből kiveszem a tésztát, az omlós lapot azonnal megkenem először egy kissé felvert fehérjével*, majd a forró, sűrű lekvárral.
*Abból a fehérjéből veszek el egy keveset, ami az omlós tészta készítésekor kimarad - a maradéka a másik tésztához megy.

A második (egyensúly) tésztához a tojásokat szétválasztom, a fehérjéket (az omlós tésztánál megmaradtakat is) egy kevés sóval együtt keményre verem. A puha vajat habosra keverem a cukrokkal, majd hozzádolgozom a tojások sárgáját. A lisztet elkeverem a fahéjjal és a sütőporral. A vajas alaphoz 3-4 részletben, felváltva hozzádolgozom a lisztet és a tojáshabot, majd ezt a tésztát egyenletesen az omlós-lekváros alapra kenem, a tetejét pedig sűrűn kirakom a gyümölcsdarabokkal. Ezután finoman meghintem az egészet még egy kevés fahéjjal és vaníliás cukorral, végül a sütőbe teszem és (már légkeverés nélkül, továbbra is 180 °C-on) 35-40 perc alatt, pirulósra-készre sütöm. A szeleteléssel megvárom, amíg teljesen kihűl és porcukorral meghintve kínálom.

Hozzávalók egy ~38x25 cm-es tepsihez...
...az omlós vajas tésztához: 300 g liszt, 50 g porcukor, csipet só, 1 teáskanál őrölt fahéj, 200 g vaj, 2 tojás sárgája, szükség szerint 1-2 evőkanál hideg víz;
...az omlós tészta lekenéséhez: a fehérjékből egy kevés, 6 jó nagy evőkanál (~250 g) szilvalekvár, 1 evőkanál nádcukor;
...az egyensúly tésztához: 150 g vaj, 150 g cukor (100 g porcukor, 50 g nádcukor), 3 tojás sárgája, 150 g liszt, 1 teáskanál sütőpor (3 g), 1 púpozott teáskanál őrölt fahéj, 5 (3+2 a vajas tészta tojásaiból) tojásfehérje, pici só;
...továbbá: 1 kg magozott és felezett szilva, 1 evőkanál porcukor, 1 csapott teáskanál őrölt fahéj, majd a tetejére sütés előtt további fahéj és házi vaníliás cukor (vagy sima kristálycukor).

Tovább olvasom...

Szilvalekvár

Vannak dolgok, amiket nem szoktam. Nem szoktam, mert nem szeretjük vagy mert nincs lehetőségünk. Szilvát sem szoktam. Semmit belőle. Időnként, ha kapok egy keveset, akkor főzök egy levest, esetleg ha marad, lefagyasztom, de itt nagyjából megáll a tudományom, ami nem is baj, mert nincs rá igényünk.
Aztán tavaly ringlóból, és azóta már néhányszor kékszilvából is, készítettem egy finom levest. Jó lett, jól passzolt a levesbetéttel, finom volt magában is, mindenhogy, így el is határoztam valamikor még a nyár közepén, hogy idén is fagyasztok majd szilvát, hogy aztán majd télen is tudjak olyan finom levest készíteni, amit még a sógorom is megeszik, pedig ő egyébként gyümölcsöset és krémeset na neeem, köszöni szépen... Persze piacra nem szoktam kijutni, csak ritkán, ha a férjem itthon van és ugye mikor lett volna éppen aktuális a piacozás, mint a múlt heti nagy házalakítás során. Kiszaladtunk, bevásároltunk, megvettem a szép kis szilváimat, de amikor hazaértünk éppen nem jutott rá idő, így bedugtam a hűtőbe, aztán másnap elfelejtődött, harmadnap csak odáig jutottam, hogy a szilva még mindig a hűtőben figyel, mígnem negyedik nap, mikor is már tiszta és "olyan gyönyörű, hogy csillog-villog" (idézet a kisebbemtől) lett a konyhám, szóval akkor jutottam el oda, hogy elővegyem a szilvát. Azt persze azonnal tudtam, hogy bár még mindig szép, azért én ezt már nem fagyasztom le, hanem inkább befőzöm.

Nah, itt ecsetelhetném, hogy én aztán a szilvalekvárt mennyire nem szeretem, de már így is hosszú lett a bevezető, így kihagyom. Hogy akkor mégis miért főztem? Mert van egy (szilvás) süti, amit szeretünk és amihez szilvalekvár kell, és ha már itt áll a néhány napos szilvám, hát legalább majd nem boltiból készül.
Jókaja remek receptje nyomán...

A szilvát megmostam, kimagoztam és egy jó kortynyi ecettel, fedő alatt, a tűzhely legkisebb rózsáján (és a legalacsonyabb fokozaton) feltettem főni. Ha van, egy jóféle lángterelő sem árt, nekem csak a gyártó által annak nevezett "valami" állt a rendelkezésemre, de azért azt is bevetettem. Úgy 2-2,5 óra elteltével már annyira levet engedett, hogy a fedőt levehettem róla, majd a fenti paramétereket továbbra is betartva főztem tovább. További 2,5-3 óra elteltével már szépen elfőtte a levét, így elkezdtem kevergetni, na nem túlságosan munkásan, csak úgy negyed óránként egyszer. Egy újabb óra múltán már elég pépesnek-krémesnek, lustán pöfögősnek ítéltem, de néhány nagyobb darab szilvahéj még fel-felbukkant benne, így a botmixeremmel rásegítettem egy kicsit - nem szándékoztam totál krémesre mixelni, inkább csak a szilvahéjakat támadtam meg.
Megkóstoltam: igazából jó volt, egy nem túl édes, finom lekvár lett belőle, de a gyerkőceim ízlésére gondolván egy icipici mézet azért csorgattam hozzá (ami egyébként annyira nem édesített rajta, hogy legközelebb még ezt sem teszem bele). Hagytam még egy kicsit pöfögni, majd az előkészített, csírátlanított üvegekbe szedtem, lezártam, fejre állítottam, végül 10 perc elteltével száraz dunsztba költöztettem.
Bár kábé 7,5 órán keresztül készült, de munka nem igazán volt vele, így legközelebb is ezzel a módszerrel fogom főzni.
Mert lesz legközelebb. Mert már van rá igényünk. :D
Jókaja, köszönöm szépen! :)

Belekerült: 3 kg érett szilva, 1-2 evőkanálnyi ecet (10%), 6 dkg (3 evőkanál) méz (elhagyható vagy tetszőlegesen cukorra is cserélhető, a szilva ízétől függ). Ebből a mennyiségből nagyjából 2 db 7 dl-es üveget lehet megtölteni.

Tovább olvasom...

Paradicsomszósz

Néhány napos távolmaradást követően újra itt, de csak egy rövidke bejegyzéssel, ugyanis éppen óriási nálunk a felfordulás: néhány helyiségben - többek között a konyhában is - festünk. Hát, nem csodálom, hogy nehezen szántuk rá magunkat, egy darabig biztosan nem fogjuk újra. :P :)

Ezt a paradicsomszószt még valamikor a múlt héten (?) készítettem, nagyjából úgy, ahogyan a tavalyit. A lényeges különbség a korábban készítettekkel szemben az, hogy ezt most tartósítószer nélkül tettem el - kezdek felbátorodni a tartósítómentes befőzésekkel kapcsolatban, eddig csak jó tapasztalataim voltak, remélem, nem éppen ez lesz a kakukktojás. :)
Paradicsomdömping van: befőzőfazekakat és -kanalakat elő, tessék bátran megpróbálkozni a házi ízek elraktározásával!

Bejegyzéseim a "paradicsom és tartósítás" témakörben: házi ketchup, édes-savanyú mártás, aszalt paradicsom olajban, aszalt paradicsom, paradicsomszósz, zöldparadicsom saláta.

Tovább olvasom...

250-350-...

Tegnap bejelentkezett a 250. rendszeres olvasóm (köszönöm a bizalmat!) és mivel az elmúlt hónapokban felgyűltek az egyéb elmaradásaim, úgy gondoltam, mindezek örömére megírom ezt a bejegyzést. Szám szerint a 350-et. Szép számok. :)

Tehááát, elmaradások... Kaptam holmikat. Nem feltétlenül a bloghoz kapcsolódóan - de valahol mégis - Melindától pl. ezt a dobozkát. Bonbonok laktak benne és ő készítette, a saját dolgos-szorgos kezecskéivel. Ugye, milyen szép lett? :) Nagyon köszönöm ezúton is!

Chez Sandra júniusban, szülinapi "fészbúkos" játékot hirdetett, aminek a harmadik nyertese én lettem! A héten érkezett meg a nyereményem, a mini szilikon cocotte-pár. Köszönöm szépen!

Már említettem korábban, hogy Ami jóvoltából részt vehettem egy főzőbulin. Ami kreativitását bizonyítja, hogy a bulit egy receptversenyen nyerte, ehhez szívből gratulálok ismét - a szuper lehetőséget pedig és azt, hogy találkozhattam néhány bloggerinával, újfent nagyon szépen köszönöm!

Mik vannak még?
A blogjátékok...hát azóta mindegyik többszörösen körbeért, így már nincs sok teteje tovább ajánlani őket, de a díjakat nekem ajánló leányzóknak, úgy érzem, feltétlenül meg kell köszönnöm, hogy gondoltak rám.

Még valamikor júniusban kaptam Anikótól ezt a díjat:

Évától és mozzarellitől ezt:

Adéltól pedig ezt kaptam - vagyis nem is én, hanem az eperlekvárom. ;)

Nagyon szépen köszönöm lányok, hogy gondoltatok rám!

Tovább olvasom...

Almás sütemény

Gyerekkoromban nem ismertem a pite kifejezést. Anyum sem, a nagyim sem sütöttek "pitét", "lepényt", "szeletet", ők mindig csak "sütit" sütöttek. Ez az almás tehát nem pite, hanem süti. :) Nem tudom úgy elkészíteni, mint ők, anyum a nagyimtól látta, én mindkettőjüktől, de egyikünk süteménye sem hasonlít a másikéra. A hozzávalók pedig nagyjából ugyanazok, elvileg ugyanúgy is készülnek, az ízük, állaguk mégis más. Az enyém például mindig más. :D Mostanában már meg sem próbálok "olyat" készíteni, csak hasonlót, azért az alapokat tartom persze, de már nem törekszem az egyezésre. Nem véletlenül nem egymás klónjai vagyunk, a süteményeink sem lehetnek egyformák. :)

A "süti" tehát mindenféle omlós tésztakészítési technikát felrúgva, az alábbiak szerint készül: a tojást a cukorral kihabosítom, majd hozzáadok egy csipet sót és összegyúrom a puha vajjal (anno margarinnal) és az élesztővel (vagy sütőporral) elkevert liszttel. Amennyit felvesz, érzéssel... :P A tésztát ezután most pihentettem (hűtőszekrény), mert 1) elég lágy lett és nem akartam már több lisztet hozzáadni, 2) a tölteléket sem készítettem elő, de ha éppen nyújthatóra sikerül, és a töltelék is készen van már, akkor akár pihentetés nélkül is mehet a tepsibe.
A töltelékhez az almákat meghámozom és lereszelem, cukorral és fahéjjal ízesítem és állni hagyom, hogy levet engedjen. A kifacsart alma fennmaradó levéért gyerkőcként mindig versenyeztünk: elképesztően édes, finoman fahéjízű, sűrű, barna színű almalé, amiben 1-1 kisebb almareszelék is úszkál még. Nagyon nem egészséges, de annál finomabb, időnként ilyen is kell. :))
A tésztát felezem, átgyúrom és az egyik felét tepsiméretűre nyújtom. Vajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe igazítom, majd elosztom a tetején a levétől kifacsart, édes, fahéjas almát. A tészta másik felét is kinyújtom és ezzel fedem be az almát. Alaposan megszurkálom egy villával és előmelegített, 190 °C-os sütőben addig sütöm, amíg a teteje szép színt kap. Kihűtve szeletelem, porcukorral megszórva kínálom.

Hozzávalók (egy nagyobb tepsihez)...
...a tésztához: 3 tojás, 20 dkg cukor, 20 dkg vaj, 1 mokkáskanál instant élesztő vagy sütőpor, 30-30 dkg finom és rétesliszt (ha szükséges az igazításhoz, lehet még hozzáadni egy keveset), csipet só;
...a töltelékhez: legalább 1,5-2 kg reszelt alma, ízlés szerint cukor és fahéj (az alma ízétől, édességétől függ).

Tovább olvasom...

Édes-savanyú mártás ropogós zöldségekkel - télre (is)

Néhány hete szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy alkalomadtán megpróbálok majd édes-savanyú mártást eltenni télre, és mivel beért egy újabb adag paradicsom, piroslanak az első kápiák és volt egy szép zöld kaliforniai is az egyik tövön, úgy láttam, hogy most adódott az alkalom. :) Adalékanyagoktól és tartósítószerektől mentes, többségében saját termésű zöldségekből készített, igazi fűszerekkel ízesített házi "konzerv". Ha a lecsó és a lekvár eláll, ez miért ne? Próba szerencse... :))

Egy befőzőfazék aljára néhány kortynyi vizet csorgattam és erre tettem az előkészített, 4-6 darabba vágott paradicsomokat. Tűzre tettem a fazekat és félig lefedve először közepes, majd a forrástól már csak alacsony lángon főztem, körülbelül 3 órán keresztül. Ezalatt a paradicsomok szétfőttek és a víztartalom egy része is elpárolgott. Hagytam egy kicsit lehűlni, majd a pépet átpasszíroztam, ezután újra tűzre tettem.
Miközben ismét melegíteni-forralni kezdtem a paradicsomot, fokozatosan hozzáadtam a fűszereket. Belekerült a gyömbér durvára reszelve, a hagyma fele (durvára vágva), néhány gerezd fokhagyma (aprítva), egy magházától megfosztott alma (negyedelve és 3-4 mm-es szeletekre vágva), a babérlevél, valamint egy teatojásba zárva a szegfűszeg, a szegfűbors és a fahéj. Addig főztem lassú tűzön, már fedő nélkül, amíg az alma teljesen puhára főtt és a fűszerektől illatossá vált a paradicsom (60-90 perc). Kivettem a fűszereket és a paradicsomos alapot botmixerrel pépesítettem. Ekkor már jónak ítéltem az állagát - ha híg lenne, akkor tovább kell forralni, ha sűrű, akkor kevés vizet lehet hozzáadni.

Megkóstoltam az alapot, elég fűszeresnek ítéltem; ne legyen túlságosan az, mert egyrészt a zöldségek még tovább ízesítik majd, másrészt nem jó, ha egyik-másik fűszer tolakodik benne, de amennyiben még nem lenne elég ízes, akkor vissza lehet csobbantani a teatojást. Egy csipet só és kevés méz került bele, majd a répa (vékony hasábokra és ~6 cm-es hosszúra vágva) és a hagyma másik fele (nagyobb, 4 mm-es kockákra vágva). Együtt főztem kb. 15 percig, ekkor hozzáadtam a felkockázott (centis kockákra) paprikákat, majd újabb 10-15 perc elteltével a (tetszőlegesen) feldarabolt ananászt és a vékony karikákra vágott zellerszárat is. Rizs- és almaecettel, további méz és nádcukor hozzáadásával ízesítettem. Kóstolás után még egy csipetnyi sóval, kevés őrölt borssal és őrölt chilipehellyel kerekítettem az ízét. A főzés legvégén 2 közepes mángoldszárat is adtam még hozzá, hagytam egyet rottyanni, majd a szokásos módon csírátlanított üvegekbe szedtem a forró keveréket. A fedél rácsavarása után 5-10 percre fejre állítottam az üvegeket, végül száraz dunsztban hagytam kihűlni.

Vélemény: nagyon jóóó! A férjem eléggé bírja Ben bácsi mártásait, de ezeket az utóbbi években, ahogyan fokozatosan hanyagolni kezdtük az ilyen-olyan bolti készítményeket, igencsak nélkülöznie kellett. Hagytam ki egy kevés mártást, amit másnap elkészítettem, hát szerintem legalább két éve nem kaptam ennyi bókot, mint erre az ételre. Pedig csak egyszerű maradékhasznosítás volt, mi lett volna, ha még "oda is teszem" magam... :D

Belekerült...
...a fűszeres alapszószba: 2,5 l közepesen sűrű paradicsomlé*, 15 g gyömbér, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 20 dkg (1 nagyobb) alma (héjastól, magháza nélkül), 1 babérlevél, 20 szem szegfűszeg, 2-3 cm fahéjrúd, 10 szem szegfűbors;
...a zöldségek**: 15-20 dkg (2 szál) sárgarépa, 10 dkg (egy nagy fej fele) fehér hagyma, 1 zöld kaliforniai paprika, 1 kápia paprika (vagy 1 piros kaliforniai), fél ananász (30-35 dkg meghámozva), 2 szárzeller szára, 2 közepes szár mángold (csak a szárrész, zöld nélkül);
...továbbá ízesítésként: méz (8-10 dkg), nádcukor (15-20 dkg), 1-2 evőkanál rizsecet, 1-2 teáskanál almaecet, só, őrölt bors, szárított chili őrölve - ízlés szerint.

* A nyers súlyt sajnos elfelejtettem mérni - kb. 4 kg lehetett -, de ez annyira nem is mérvadó, mert nagyban függ a felhasznált paradicsomoktól.

** A zöldségeket lehet ízlés szerint variálni, több répát, paprikát, ananászt beletenni, esetleg bébikukoricát, bambuszrügyet - én utóbbiakat kihagytam, mert ezekből nem frisset, hanem konzervet használok, azt pedig logikusan majd a kész ételnél elég hozzátenni. A zöldségek mennyiségénél érdemes figyelembe venni a későbbi "dúsítási lehetőséget", azaz ne legyen a mártás túlságosan gazdag zöldségekben (de nyilván szegény se :D), hogy később, ha pl. pirított csirkemellhez adjuk, akkor a kész étel ne legyen majd száraz.

Tovább olvasom...

Málnás tejberizs

Gyors és egyszerű desszert, most éppen kétféle változatban, hogy a családban mindenki szeresse...de legalábbis megegye. :D Tetszőlegesen bármilyen gyümölcsből el lehet készíteni, illetve akár a kétféle változatot egybeolvasztva réteges desszert is készülhet belőle.

A tejberizshez a rizst egy (teflon) edénykébe szórtam és felöntöttem a vízzel. Egy csipet sóval együtt főzni kezdtem - fedő nélkül, alacsony lángon. Amikor a víz nagyjából elfőtt, hozzáadtam először a tej egyik, majd amikor azt is felvette a rizs, akkor a másik felét is. Időnként megkevertem, majd amikor az összes tej a rizsbe került, hozzáadtam a tejszín felét, valamint a mézet, a főzés végén pedig a maradék tejszínt is. Hagytam hogy felforrjon, majd elzártam a tűzhelyet és időnként átkeverve hűteni kezdtem a rizst.

A málnát leöblítettem, majd papírtörlőn leitattam a felesleges vizet. A még meleg (de már nem forró) tejberizs felét elosztottam két tálkában, a másik felébe pedig belekevertem a málna 2/3 részét. Ezt is két tálkába szedtem.
A maradék málnát egy pici mézzel együtt felforraltam, 1-2 percig forrni hagytam, majd a darabos málnapépet a málnamentes tejberizsre kanalaztam. Jól megkavartam mindenkit? :D
Ki- vagy behűtve fogyasztandó.

Hozzávalók: 1 rész rizs (ideális esetben rizottórizs), 1 rész víz, 2 rész tej, 2 rész tejszín, pici só, méz ízlés szerint (cukor, nádcukor, édesítő... is lehet), málna (vagy más gyümölcs) ízlés szerint.
A négy adaghoz egy kisebb, 150-160 ml-es pohárkával mértem a hozzávalókat és összesen 30 dkg málnát használtam hozzá.
Gyümölcsrizs recept a blogon ITT.

Tovább olvasom...

Méz(éd)es almás-rebarbarás kelt kuglóf

A címet inkább hagyjuk...
Névrokonom - Egy pici :)) - almás kuglófjából ihletet merítve született meg ez a kuglóf és hát... Nyami. :) Finoman fűszeres, mézzel édesített almás-rebarbarás töltelékkel feltekert, puha, foszlós tésztájú finomság. Bár még korai emlegetni, de ha már a diólikőrnél szóba került, akkor miért ne(?): a fűszerezése miatt karácsonyra is remek lehet. Na és persze akár vasárnap délutánra is. ;) Próbáljátok ki, szerintem érdemes!  

Egy pici, köszönöm! :)

A tésztát a kenyérsütőgéppel dagasztattam és kelesztettem, de természetesen hagyományosan is bedagasztható. Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket: a rebarbarát durvára vágtam (0,5-1 cm-es karikákra), majd egy kevés mézzel együtt a tűzhelyre tettem melegedni. Fagyasztott rebarbarát használtam hozzá, friss esetében egy kortynyi vizet érdemes alálöttyinteni. Belereszeltem egy kevés gyömbért, csipetnyi fahéjjal megszórtam és nagy lángon forraltam néhány percig, amíg pépessé vált és elfőtte a levét. Ekkor adtam hozzá a reszelt almát, tovább ízesítettem mézzel, vaníliás cukorral és fahéjjal, és éppen csak összeforraltam. Én édesebbre készítettem, de ez ízlésfüggő, valamint nagy mértékben függ a felhasznált almától és rebarbarától is, nem árt kóstolgatni ízesítés közben. Időnként megkeverve hagytam kihűlni.

Miután jó duplájára kelt a tészta, elfeleztem, a két fél darabot gömbölyítettem és letakarva kb. 20 percig pihentettem. Ezután egyenként kinyújtottam, vékonyra, téglalap alakúra (kb. 25x45-50 cm). A kinyújtott lap felém eső 3/4 részén vékonyan megkentem az almás töltelék felével, feltekertem, majd a másikkal ugyanígy jártam el. A két tekercset lazán összetekertem és így helyeztem a vajazott-lisztezett formába. Letakarva hagytam kelni kb. 40 percig, ezután előmelegített, 170-180 °C-os sütőbe tettem. Az első 15 perc után a tetejét egy alufóliával letakartam, így sütöttem a következő 25-30 percben, majd levettem a fóliát és készre sütöttem. Összesen kb. 80 percig sült. A formában hagytam néhány percig pihenni, ezután rácsra borítottam és hagytam teljesen kihűlni. Porcukorral megszórva tálaltam.

Hozzávalók (egy nagyobb, kb. 2,5 literes kuglófformához)...
...a tésztához: 175 g joghurt, 60-70 ml tej, 20 g tejpor (elhagyható), 2 tojás sárgája, 5 dkg méz (2-3 evőkanál), 60 g vaj, csipet só, 450 g liszt (rétes- és finomliszt felesben), 6 g instant vagy 20 g friss élesztő;
...a töltelékhez: 20 dkg rebarbara, 30-35 dkg savanykás alma (reszelve mért súly, 2 nagyobb alma volt), 5 g friss gyömbér finomra reszelve, 1-1,5 mokkáskanál fahéj, 2 evőkanál vaníliás cukor, 10-12 dkg méz (a fűszerek és az édesítés ízlésfüggőek, kóstolni kell!);
...továbbá: a formához 1-2 dkg vaj és liszt, valamint további liszt a nyújtáshoz, porcukor a szóráshoz.

Tovább olvasom...

Diólikőr

Diólikőr zöld dióból. Tehát nem éppen most készült, de most jött el az ideje, hogy felkerüljön a blogra. :)
A zöld diót június végén - ha jól rémlik, hagyományosan Szent Iván éjjelén - kell szedni, állítólag ekkor a legoptimálisabb a dió állapota a likőrkészítéshez. Hát nekem sikerült éppen aznap - de nem éjjel :)) - szednem a diókat. Aztán bekevertem, érleltem (elfelejtkeztem róla), majd néhány napja végre leszűrtem és befejeztem a készítését.
szepy receptje után... Köszi, puszi! :) :*

Az első fázisban (gumikesztyűt húztam és) a diókat megmostam, majd negyedekre vágtam. Egy nagy befőttesüvegbe tettem a diódarabokat, ráöntöttem az alkoholt és hozzátettem a fűszereket. Ezután az üveget lezártam, majd a konyhaablakba raktam és ott is felejtettem - időnként persze ránéztem, megrázogattam az üveget, de nem volt vele különösebb elfoglaltságom. A szép zöld szín 1-2 nap alatt szinte feketére váltott - valamikor az első héten kinyitottam az üveget és megszaglásztam a készülődő likőrt, szerintem teljesen kólaillatú volt és a színe csak erősítette ezt az érzést. :D

érlel-érlel-érlel

A második fázis elvileg négy hét elteltével következik, nálam ez csúszott néhány napot...egészen pontosan 15-öt. :D A keveréket kétszer szűrtem át - először egy durva szűrőn a nagyobb daraboktól mentesítettem, majd másodszorra már közvetlenül egy zárható italos üvegbe, egy - korábban nem használt :P - nejlonharisnyán szűrtem keresztül. Ezt a harisnyás ötletet még az egyik olvasómtól kaptam tavaly a citromos mézespálinkával kapcsolatban, ezúton is köszönöm, ennél a likőrnél is hasznosnak bizonyult! ;))
A cukorból és a vízből 1-2 percnyi forralással szirupot készítettem, kihűtöttem, majd az ízesített vodkához csorgattam. Az üveget lezártam, kissé összeráztam, végül a hűtőszekrénybe tettem további érlelés céljából. :)

Na jó, nanááá, hogy megkóstoltuk. :D Elvileg adventig (karácsonyig) illene még érni hagyni, de ez így, ahogy van, már most nagyon jó. Én korábban nem szerettem a diólikőrt: vagy öregszem (tagadhatatlan) vagy ennyire jó vagyok :))) (na jó, szepyé az érdem), de ez szerintem nagyon finom. Kellemesen dió ízű (ami remek), nem keserű, de nem is kimondottan "női" likőr lett. :)

Belekerült: 15 db zöld dió negyedelve, 5 dl vodka (40%), 3-4 cm fahéjrúd, 6-7 cm vaníliarúd felhasítva (egy nagyobb rúd fele), 3 szem szegfűszeg, 5 szem szegfűbors (mozsárban megroppantva), 5 egész zöld kardamom (mozsárban kissé megtörve), 1 nagyobb citrom héja vékonyan hámozva (a fehér rész nélkül), továbbá 1 dl vízből és 15 dkg cukorból készült szirup.

Tovább olvasom...

Gyümölcsös kosárkák

Nem véletlenül nem került fel még ide ez a sütemény: egyszerűen utálom készíteni. Most a férjem kért meg, ajándékba szánta, így rávettem magam, de azt hiszem, legalább 6 hónapig ismét mélyen elnyomom magamban még az emlékét is. Pedig nem bonyolult, nem nehéz elkészíteni, csak kicsit macerás, főleg ha az ember lánya béna a finom munkákhoz.

A tészta ugyanúgy készül, mint a hagyományos kosárkánál, csak most picit emelt adagban, hogy kissé vastagabbak legyenek a kosarak. A cél az volt, hogy a 40 formámat telesüssem - így talán 30 épségben el is készül... :P A tésztát gyorsan összegyúrtam, behűtöttem, majd a formák felét kibéleltem a tésztával. Nem szeretem ezeknél a kis formáknál az elősütést, így a lehető legegyszerűbben szoktam megoldani: a formák másik felét ráültetem a tésztákra és ezzel "súlyozom" le a tésztát. Lehet bele szemes terményeket is tölteni, hogy nehezebbek legyenek, ha valaki pedig attól tart, hogy beleragad a formába a tészta - vagy a tésztába a forma :)), vajazással-lisztezéssel is segítheti az ügyet, én nem szoktam vele bíbelődni. Persze ezen kívül még számtalan trükkje van/lehet annak, hogy a tészta ne másszon el, púposodjon fel, mindenki alkalmazza azt, amit ideje enged és ami a számára a legszimpatikusabb. :)

A kosárkákat előmelegített (180-190 °C) sütőben sütöm addig, amíg a tészta széle színesedni kezd, ekkor kiszedem a "betéteket" és anélkül sütöm még kb. 5 percig, hogy a teljes felületükön halványan színt kapjanak. A formából akkor a legoptimálisabb kiszedni a kész kosarakat, amikor a forma maga annyira lehűl, hogy kézzel megfogható lesz, ezelőtt/ezután hajlamos a törésre (ezeknél az üres kosaraknál nekem az első 2-3 mindig darabokban jön ki :P). A második körben az eddig súlyozásra használt formákat töltöm meg és a sütésre használttal súlyozok - így nem kell mosogatnom a formákat, mindig tiszta felülettel érintkezik a nyers tészta. A kosárkákhoz egyébként mindenki nyugodtan használja a kedvenc omlós tésztáját, én ezt a tojásos, icipicit sütőporos változatot szeretem a legjobban, mert bár macerásabb, jobban deformálódik sütés közben és aztán könnyebben törik, nekem ezzel a legfinomabb a végeredmény.

A töltéshez vaníliakrémet készítek, ugyanúgy, mint a legutóbbi gyümölcstortánál, csak annál kissé sűrűbbet, így több keményítőt teszek bele. Amikor a krém már csak langyos, megtöltöm vele a kihűlt kosárkákat, majd megmosott, papírtörlőn lecsepegtetett (szárazra törölt) gyümölcsökkel, gyümölcsdarabokkal díszítem. Ezután hűtőbe teszem kb. egy órára, végül "összeragasztom" a tetején a gyümölcsöket. Ehhez a zselét most agarból készítettem: a vizet felforraltam, belekevertem az agarport, együtt forraltam egy percig, majd hagytam kicsit hűlni és ezután egy ecsettel vittem fel a gyümölcsökre. Hűtőszekrényben tárolandó, dermedés után már fogyasztható is.

Hozzávalók kb. 40 darabhoz...
...a tésztához: 500 g finomliszt, 300 g vaj, 200 g porcukor, egy csipet só (2 g), egy csipet sütőpor (3-4 g, elhagyható), 3 tojás sárgája, szükség esetén 1-2 evőkanál hideg víz;
...a vaníliakrémhez: 8 dl tej, 2 kisebb rúd vanília, 4 egész tojás (vagy 6-8 sárgája), 6 evőkanál cukor, 3-4 erős evőkanál étkezési keményítő (kb. 50 g);
...a tetejére: tetszőleges gyümölcsök, most málna, ribizli, szőlő, őszibarack;
...a zseléhez (kocsonyához): 1 dl víz, 1 g agar-agar.

Tovább olvasom...

Rostos őszibaracklé télre-nyárra

A sárgabarack után ősziből is kipróbáltam a rostos levet. Mivel a gyümölcs íze nagyban befolyásolja a végeredményt, érdemes igazán zamatos fajtát választani hozzá, abból is az érettebb példányokat. Anyum gyerekkorunkban parasztbarackból készített ilyet, aki ismeri és szereti azt a gyümölcsöt, próbálja ki ivóléként is, mert nagyon finom. Én most a saját barackfánk termését használtam hozzá.

"Íze a zamatos gyümölcsé!" :)))

A készítése nagyjából ugyanúgy zajlott, mint a sárgabaracknál, de itt a felesleges, egyszerűen lehúzható héjdarabokat eltávolítottam a barackokról. Most nem mértem le a mennyiségeket: egy méretes befőzőfazékban tettem fel néhány kilónyi gyümölcsöt és annyi vizet öntöttem hozzá, amennyi éppen ellepte. Ez végül elégnek is bizonyult, jó sűrű baracklét kaptam eredményül. Mivel az őszibarackom kevésbé leveses, mint a sárga, ezért lassabban puhult, így már főzés közben elkezdtem botmixerrel a turmixolást, és aztán az első forralás után pépesítettem le teljesen. A többi ugyanaz, mint a sárgabaracklé esetében: cukor ízlés szerint, kevés aszkorbinsav, kiforralás, majd fertőtlenített üvegekbe (na és persze friss fogyasztásra kancsóba is) töltés, fejre állítás és végül száraz dunszt (kancsó esetében utóbbiakat tanácsos elhagyni). 

Fincsi, a gyerekek (is) imádják! :)

Összetevők: őszibarack, víz, cukor, aszkorbinsav. :)

Tovább olvasom...

Csülkös körömpörkölt - bográcsban

Az elmúlt időszak könnyű ételei és számtalan téli befőzése után hoztam egy "kissé" súlyosabb darabot. Nyár van, időnként grillezünk, halászlét főzünk bográcsban, de egy jó kis pörkölt még kimaradt az idei repertoárból. A múlt hétvégén bepótoltuk ezt az elmaradásunkat: körömpörköltet főztünk - egy kevés csülökkel a válogatósabb vendégek kedvéért. ;P Nem valami mutatós étel (mondhatnám úgy is, hogy igen ronda), de finom, így időnként érdemes elkészíteni.

Már jó ideje nem készítettem körömpörköltet, csülökkel pedig ez volt az első próbálkozás, így vakargattam egy ideig a fejem búját, hogy ezt most hogyan is hozzam össze...pláne bográcsban. Végül az egyben főzés mellett döntöttem; a másik változatban a csülköt a köröm félig főtt állapotánál kell a pörkölthöz adni. Csülök nélkül főzve, "sima" körömpörköltként ugyanígy készül.
Az előkészítése hosszadalmas, mert a köröm és a csülök esetleges szőrmaradványait el kell távolítani. Én nem perzselem, csak ha nagyon muszáj, ugyanis nem állhatom a szagát, ehelyett felszerelem magam egy eldobható borotvával és - hát igen, hülyén hangzik, de - megborotválom a sertésalkatrészeket. Utálatos munka, de mivel mi errefelé nem eszünk állatszőrt, enélkül nem kerül a bográcsba a hús.

ez a Graham kenyér sült hozzá, 1440 g volt, ropogós héjú és szép cserepes - jénai és sütőzacsi nélkül is :)))

A pörkölthöz a zsírban először egy kevés füstölt szalonnát pirítottam (elhagyható), majd hozzáadtam a nagyobb kockákra vágott hagymát és üvegesre pároltam. Ezután beletettem először a csülökcsontot (felezve) és a körömdarabokat (a köröm hosszában felezve, majd keresztben harmadolva - ezt a kaszabolást egyébként a hentes is nagyon szívesen elvégzi), majd pár percre a tűzre tettem és egyszer átforgattam a darabokat. Ezután került bele a csülök húsa, amit kb. 2,5-3 cm-es kockákra vágtam. Ezzel is pirítottam rövid ideig, amikor pedig kifehéredett a hús, hozzáadtam a pirospaprikát, átforgattam és felöntöttem annyi vízzel, ami nagyjából ellepte. Beletettem a karikákra vágott paprikát, a paradicsomot felezve, majd finoman sóztam és fűszereztem. Fedő alatt főztem - jó sokáig. (Akkor van készen, amikor a köröm húsa elválik a csonttól.) 

Időnként a bográcsot rázogatva "megkevertem" a pörköltet, na és persze néha alányúltam a fakanállal, hogy ellenőrizzem, nem kapott-e le, mert a tűztáplálás mr. csipet dolga szokott lenni, ő viszont csak a (szép nagy) tüzet nézi, azt nem, hogy azon fő(ne) is valami. :)) A főzés vége felé levettem a fedőt a bográcsról, kóstoltam és szükség szerint még ízesítettem, ezután hagytam párologni a levet. Ha elég kitartó lettem volna, akkor még egy kevés bort is adhattam volna hozzá, de ez kimaradt, mert felhígult volna a szaftja, mi viszont már nagyon éhesek voltunk :))), amit viszont totál elfelejtettem, az a fokhagyma volt - mondjuk nem is hiányzott belőle. :)
Főtt burgonyával, frissen sült kenyérrel és forrázott káposztasalátával ettük.

Belekerült: 1 kg vöröshagyma, 15 dkg zsír, néhány szelet füstölt szalonna felkockázva, ~2,5 kg sertésköröm (egy ötlábú disznónyi), egy szép sertéscsülök (~1,5 kg), 2 paprika, 4-5 paradicsom, 3-4 babérlevél, só, bors, csípős és édes paprikakrém, majoránna, kömény, víz. Továbbá kerülhet bele még a főzés végén 1-2 dl vörösbor (ha nem felejtjük el) és néhány gerezd fokhagyma (ha nem felejtjük el).

Tovább olvasom...