Kacsapecsenye

Leggyakrabban csirke és pulyka kerül az asztalunkra a háztáji szárnyasok közül - nagy valószínűséggel nem vagyunk ezzel egyedül. :)) Liba és kacsa csak elvétve fordul elő, egyben sütve még annál is ritkábban, mert általában valamelyik alkatrészük kerül serpenyőbe, sütőbe. A fiatal pecsenyekacsa pedig nagyon finom, és igazából nem is nagy durranás elkészíteni, ha az ember lányát megáldották némi türelemmel. Engem nem nagyon :D, így utálom a kacsa előkészítését, pedig a tokozáson túljutva már tényleg gyerekjáték a vele való munka.

A kacsát tehát megtisztítom, azaz - "konyhakész" állatka esetében - a bőrében maradt, nem igazán odaillő dolgokat (tok, tollvég, tollkezdemény...) eltávolítom. Lehet próbálkozni késsel, csipesszel, kinek mi a szimpatikus. Nemszeretem munka, nekem mindig sikerül még azután is találni benne tokot, miután már kétszer tökéletesen megtisztítottam... :/ Tisztítás után leöblítem, kívül-belül alaposan megszárítom (papír kéztörlő előny), majd kívül-belül megsózom durva sóval. A hasüreget valamilyen szárított fűszerrel dörzsölöm be, finom rozmaringgal, kakukkfűvel, majoránnával is, nekem most ez utóbbi esett kézre. Ezután egy zacskóba csúsztatom és hűtőszekrényben pihentetem néhány órán (egy egész éjszakán) keresztül.

A pihentetés után (a zacsiból kivéve :P) kacsasütőbe teszem, a hasüregébe egy tisztított almát teszek (ha van friss fűszer itthon, akkor az is beleköltözhet), és lefedve, 160-170 °C-ra állított, hideg sütőbe teszem. Ezután addig sütöm, amíg a kacsa elkezd színt kapni: ekkor a fedőt leveszem, az alatta keletkezett pecsenyelé többségét leöntöm és a maradékkal időnként locsolgatva, 200 °C körüli hőmérsékleten pirosra sütöm.*
Most karamellen párolt káposztával tálaltam, de illik hozzá a hagymás burgonya, a párolt, sült gyümölcsök, kompótok, illetve a maradék húst felkockázva, zöld salátába keverve pillanatok alatt isteni "munkaebédet" lehet összedobni.

Hozzávalók: egy pecsenyekacsa (fiatal, kb. 2 kilós példány), durva só, szárított majoránna/kakukkfű/rozmaring, egy közepes egész alma (hámozva), esetleg friss fűszer.

*Ez a darabka cca. 4 óra alatt sült készre. "Gyorsított" változatban kilónként 50-60 perc alatt sül meg a fiatal kacsa, ehhez előmelegített sütő és 180 °C körüli hőmérséklet szükséges.

Tovább olvasom...

Töltött tojás

Ritkán készítek töltött tojást, bár én és férj szeretjük, a gyerkőcök még nem igazán fedezték fel. Rendszerint valamilyen majonéz-alapú salátával ágyazok meg neki, és mivel nagylányom kukoricasalit kért a szülinapi ebédjéhez, most éppen ez került alá (és ezzel el is árultam, hogy még mindig a gépen található fotókból élek... :D).
Egy ex-kolléganőm anyukájától lestem el ezt a "receptet" - a lényege, hogy nem vajjal és tejföllel keveri ki a tojások sárgáját, hanem ömlesztett sajttal. Finom, egyszerű és jól variálható, na és a közelgő húsvétra is ideális lehet - feltéve, hogy megfizethető lesz az ünnepekkor a tojás. :/

Az elkészítése roppant egyszerű: a tojásokat sós vízben megfőzöm, kihűtöm és megtisztítom. Hosszában félbevágom a főtt tojásokat, sárga közepüket kiveszem, a fehérjéket félreteszem. A sárgáját villával összetöröm, majd elkeverem a sajttal. Sózom, borsozom, mustárt és majonézt keverek hozzá, legvégül valamilyen - nagyon apróra vágott - zöldfűszerrel ízesítem. Ezután habzsákba töltöm és a tojássárgák helyére visszatöltöm a krémet. Kész is...mehet a salátaágyra.

 

➢ A fenti bekezdést visszaolvasva eszembe jutott, hogy a tojásfőzés bizony megérne egy körkérdést. Mert könnyű leírni, hogy elkészítése roppant egyszerű, amikor kezdő háziasszonyoknak (sőt, a nem kezdőknek is) maga a tojás megfőzése is gondot okozhat: a tojást ugyanis általában nem elég keményre főzni, utána meg is kell azt pucolni. :D A megválaszolandó kérdés tehát: hogyan főzzünk tuti, könnyen tisztítható kemény tojást? Minden bizonnyal sok-sok praktika létezik rá, és én ezek közül kábé kettőt-hármat ismerek, így megköszönném, ha az erre járók leírnák a maguk tuti technikáját. :)

Hozzávalók: keményre főtt tojások, 1 tömlős sajt (100 g ömlesztett sajt, pl. camping, medve...), kb. 2 teáskanál mustár, kb. 2 evőkanál majonéz, só, őrölt bors, ízlés szerinti friss fűszer (medvehagyma, snidling, újhagyma, petrezselyem, torma...).
A 100 g sajt kb. 10 tojáshoz elég, kevesebb tojás esetében több tölteléket lehet a tojásba/-ra tölteni.

Tovább olvasom...

Krémes uborkasaláta

Hasonló recept szerepel már a blogon - ez annál sokkal lágyabb ízű és több uborkát tartalmaz. Tortillához és pitához szoktam készíteni, amikor nincs itthon túl nagy választék zöldségekből: az apró, fűszeres húsfalatkákhoz nagyon finom szerintem - bár én magában is nagyon szeretem. :)

Az elkészítése nem valami bonyolult: a kígyóuborkát ha szükséges, meghámozom, a magjait karalábévájóval kiszedem, a húsát lereszelem. A fetát pépesítem, elkeverem a tejföllel és beleforgatom a reszelt uborkát. Borsot csavarok rá és már kész is. Szoktam belevágni olívabogyót, ha éppen meglátok a hűtőben egy bontott üveggel, de anélkül is nagyon finom.

Hozzávalók: 2 kisebb kígyóuborka, 15 dkg feta (vagy hasonló sós, lágy sajt), 10 dkg tejföl, őrölt bors, ízlés szerint olívabogyó.

Tovább olvasom...

Finomfőzelék

Ha már a főzésre nem igazán jut időm, legalább előhalászok néhány korábban készült fotót a gépről. :P Így a minap megtalált és közzétett, tavasz(nyár)váró szederleves után most jön egy újabb színes étel, a finomfőzelék. Menzai múltját nem ecsetelném, éppen elég annyi, hogy kábé 2 hete nyaggatni kezdett a nagylányom, hogy ő bizony finomfőzeléket szeretne enni. Először azt hittem, rosszul hallok, de meggyőzött, hogy tényleg azt szeretné, amiről én gondolom, hogy szeretné és amit úgy egyébként - tudtommal - nem is szeret. Ki érti ezt? Mindegy, elkészült életem talán harmadik finomfőzeléke és mivel megette, sőt anyuköszönömszépenfinomvolt, hát jöjjön a recept is.

A sárgarépát és a karalábét megtisztítottam, majd apróra kockáztam. Egy edényben az olajat felforrósítottam, beletettem a répakockákat és néhány percig pirítottam, pároltam. Hozzáadtam a karalábét is és ezzel együtt tovább pároltam. Újabb néhány perc elteltével rászórtam a fagyott borsót, összeforgattam és egészen addig hagytam együtt párolódni, míg a fagyott borsószemek felmelegedtek. Ekkor rászórtam a lisztet és összeforgattam a zöldségekkel. Felöntöttem a vízzel, elkevertem, majd hozzáadtam a tejet is. 

Sóztam, borsoztam és addig főztem, míg a zöldségek megpuhultak (ideje függ mérettől, a zöldségek zsengeségétől...). A végén tejszínt csorgattam bele, ízlés szerint édesítettem (1-2 evőkanál cukorral), és újraforrásig melegítettem. Ha szükséges, a főzés végén még egy kis keményítővel lehet sűríteni, illetve aki szereti, petrezselyemmel is kiegészítheti az ízét.
Tükörtojással nekünk felnőtteknek is finom volt. :)

Hozzávalók: 3 nagyobb sárgarépa, 2 kisebb karalábé, egy csomag (450 g) mirelit zöldborsó, 2 evőkanál olaj, 3 nagyobb evőkanál liszt, 2 dl víz, 4-5 dl tej, 2 dl tejszín (vagy helyette is tej), só, bors, kevés cukor.

Tovább olvasom...

Szederleves

Közeleg a tavasz, így igencsak aktuálissá vált, hogy az előző évről még a fagyasztóban maradt zöldségeket, gyümölcsöket elhasználjam. A bogyós gyümölcsökből készített ételek élénk színeikkel a nyarat idézik, így a még most is uralkodó borús, szürke napokon különösen jól esik egy ilyen egyszerű, finom leves.

A szedret a vízzel, kevés cukorral és a fűszerekkel együtt tűzre tettem, és a forrástól számítva kb. 15 percig főztem. Ezután a fahéjat kivettem belőle és a levest botmixerrel pépesítettem. Nagyobb lyukú szűrőn megszűrtem a pépet a magoktól, majd újra tűzre téve a keményítővel elkevert tejjel behabartam és vaníliás cukorral tovább édesítettem. Szerintem langyosan és nem túl édesen az igazi. :)
Tetszőlegesen akár szederszemeket is lehet belefőzni, de én legjobban sok-sok (édes) tejszínhabbal vagy babapiskótával szeretem. :)

Hozzávalók: 60-70 dkg szeder (mirelit), 6-7 dl víz, 5 cm fahéj, 3-5 szem kardamom, 2 dl tej, 2 erős evőkanál étkezési keményítő, cukor és/vagy vaníliás cukor a gyümölcs érettségétől és ízléstől függően.

Tovább olvasom...

Gesztenyés és krémes, ostyaképes torta

Már 2 hete hallgatok, okkal: letelt a kismamaság és szokom az új rendszert. :P :)) Munka után nem sok időm jut a főzésre, így csak gyors, egyszerű ételek kerülnek az asztalra - eddig abban reménykedtem, hogy majd hétvégenként kicsit többet tudok ráfordítani, de közben rá kellett jönnöm, hogy lassan itt a tavasz, indulnak a kerti munkák is és bár kertünk éppen nem sok, azért lesz vele teendő. Szóval továbbra sem ígérhetek több csipetet, de egy csipet idő talán mindig jut majd a blogra is. ;P
Amit most hoztam, az egy tortácska: leánykám betöltötte a hatot, az ő kérésére készült ebben a formában. Voltaképpen semmi új nincsen benne, a múltkori gesztenyés krémest szerette volna tortásítva, így azt a receptet dolgoztam át. Ami miatt mégis hozom és mutatom, az a borítás - ezzel a darabbal debütált ugyanis az ostyalapos torta csipetnyi konyhámban. :)

A receptet most hanyagolom is, nagyjából úgy készült, mint süteményként, csak 22-es tortaformában, módosított arányokkal (aki meg szeretné sütni, az elkészítés menetét megtalálja az eredeti receptnél, a torta hozzávalóit pedig beírom itt a bejegyzés végén). Összeállítása tortakeret segítségével történt: a gesztenyés piskótát két lapba vágtam, az egyiket tortatálra helyeztem és szorosan köré igazítottam a keretet. Erre simítottam a sárga krémet (ezután hűtőben hagytam dermedni), majd a gesztenyereszelék és az olvasztott zselatinnal fixált tejszínhab következtek. A tetejére helyeztem a másik fél gesztenyés piskótalapot, amit vékonyan tejszínhabbal húztam át, majd mehetett a frigóba. Dermesztés után kivágtam a keretből és ezután került fel az ostyalap.

Az ostyás tortákról Vikvi blogján találtam nemrégiben információkat, ezúton is köszönöm a leírást! :) Mindaddig fogalmam sem volt róla, hogy zselé fölé és alá kell az ostyalapot helyezni... :D Az ostyát cukrászdában vásároltam, 20 cm átmérőjű, gondolom ez a standard méret, illetve létezik még szögletes formában is. Szerintem érdemes a tortát csak kicsivel (1-2 cm) nagyobbra méretezni, mert díszítés után így mutat igazán jól - de ez ízlés kérdése.

Az ostya felrakásának lényege, hogy zselét kell hidegen (de legalábbis nem forrón) az alapra (esetemben tehát a vékony tejszínrétegre) simítani, erre ráhelyezni az ostyát, majd még egy réteg zselével kell lezárni. A zseléhez én por zselatint használtam, amit vízben duzzasztottam, majd olvadásig melegítettem és hűlni hagytam. Mivel a torta be volt hűtve, amint a zselatin langyosra hűlt, már fel is kentem az alapra - így is szinte azonnal megdermedt. Rásimítottam az ostyát, hagytam 1-2 percig, majd felülről is lekentem. Én szilikonos ecsetet használtam és mivel eléggé sűrűre készítettem, nem sajnáltam róla a zselatint, így nem folyt meg a festék sem és szerintem szép egyenletes lett a felülete - elsőre sokkal rosszabbra számítottam. :) A natúr zselatinnal felrakott ostya viszont szerintem bűn rossz, vékonyabb zselatinréteg esetében lehet, hogy elviselhetőbb, de így én nem ettem meg.
Az ostyalap szélét fixált tejszínhabbal "díszítettem" és a torta oldalát is ezzel húztam át vékonyan.

Hozzávalók (22 cm-es torta)...
...a gesztenyés piskótához: 3 L méretű tojás szétválasztva, 15 dkg cukor, 22 dkg natúr gesztenye, 8 dkg liszt*, 1/2 mokkáskanál sütőpor, pici só;
...a vaníliakrémhez: 6 dl tej, 1 vaníliarúd magjai, ~10 dkg rétesliszt**, 4 L méretű tojás, 15 dkg cukor, 1-2 teáskanál vaníliaeszencia (elhagyható, de kóstolásnál nekem most kellett még hozzá);
...a krém és hab közé: 30 dkg gesztenyepüré;
...a habréteghez és az ostya alá: 4 dl habtejszín*** (30%), 2 evőkanál cukor, 10 g zselatin, 3 evőkanál víz;
...az ostya felrakásához: 25 g zselatin, kb. 10 evőkanál víz, valamint 1 db fotós ostyalap;
...a dekoráláshoz: további 2 dl habtejszín**** (30%), 1 evőkanál cukor, az ostya felrakásánál kimaradt zselatin vagy 5 g zselatin, 1,5 evőkanál víz.
*A piskóta eredetileg lisztmentes, de nem volt itthon elég gesztenyém, így a hiányzó mennyiséget liszttel pótoltam. Liszt nélkül összesen 30 dkg natúr gesztenye szükséges hozzá.

**Nagyon sűrű, masszív vaníliakrémet készítettem - aki könnyebbet szeretne, csökkentse a liszt mennyiségét (mint itt) vagy készítse el a süteménynél leírt változatot.
***A habréteghez nekem kicsit sok lett a tejszínhab, ha az egészet felhasználom, nem fért volna a keretbe a torta - de ez a tortakeret magasságától és persze ízléstől is függ.
****A díszítéstől függően ez lehet, hogy kevés, nekem épp'elég lett.

Tovább olvasom...

St. Honoré torta

Azaz ~szerűség. A tészta-varázs-könyvben néztem ki és mivel éppen aktuálissá vált egy torta, azt készítettem el. Vagyis kábé azt. :)
A torta amolyan összerakom-felfalom desszert, azaz nagyjából az elkészítés után illene azonnal elfogyasztani: az eredeti recept szerint a tölteléke vaníliával és cukorral ízesített tejszínhab (annak, aki ki is tudja mondani: chantilly krém). Mivel mi kicsit pihentettük felvágás előtt, a habot mindenképpen fixálásra ítéltem, emellett a neten néhány főzött krémmel töltött változatot is láttam erre a tortára, így ezt is belevariáltam. A végeredmény egy nagyra nőtt képviselőfánk lett egy kis karamellel a tetején. :)

Alapja egyszerű leveles tészta, amit kb. 2 mm vékonyra nyújtottam, majd finoman benedvesített sütőpapírra emeltem. Ezen szúrtam (vágtam) méretre, úgy 25-26 cm-esre. Villával néhány helyen megszurkáltam és a hűtőszekrénybe tettem pihenni.
Elkészítettem az égetett tésztát: a tejet, vizet, vajat, sót és cukrot forrásig melegítettem, beleszórtam a lisztet, alaposan összekevertem és az edényt továbbra is a tűzön tartva 1-2 percig tovább kevergettem. Ezután egyesével belekevertem a tojásokat - a recept szerinti mennyiség nekem kevés lett, így még egy plusz fehérjét is adtam hozzá.
A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. Az égetett tésztát habzsákba kanalaztam. A leveles tésztára spirális alakban nyomtam belőle úgy, hogy a tészta pereménél kb. 3 cm-es részt kihagytam. Ezt megkentem egy kevés tejjel kikevert tojássárgával, majd erre is nyomtam az égetett tésztából úgy, hogy körben "peremet" kapjon a torta (nekem nincs nagyobb átmérőjű díszítőcsövem, de akinek van, érdemes azzal készíteni, akkor nem kell sokat körözni a tésztalap szélén :D). Lekentem a tejes tojással és a sütőbe toltam. Légkeveréssel sütöttem kb. 35 percig (ezalatt a sütőt nem nyitottam ki; légkeverés nélkül 200 °C-on kell sütni).

Amíg a torta alapja sült, a maradék égetett tésztából kisebb halmokat nyomtam egy sütőpapíros tepsibe (eredetileg 2 cm átmérőjű, apró gömbökre van szükség, én nagyobbakat készítettem) - ezek tetejét is lekentem, majd a tortalap kisütése után nagyjából 20 perc alatt megsütöttem a kis fánkokat. A tésztákat rácson hűtöttem ki.
A cukorból és a vízből karamellt készítettem. A profiterolok tetejét belemártottam, majd a talpukra állítva hagytam, hogy a karamell rájuk dermedjen. A krémet megfőztem: fél liter tejet a vanília magjaival feltettem a tűzre melegedni. A tojások fehérjét egy kis sóval keményre vertem, a végén hozzáadtam a cukor 1/4 részét is. A sárgákat a maradék cukorral kikevertem, beledolgoztam a lisztet és még egy kis tejet is, ezután folyamatosan kevergetve a forró tejbe csorgattam és besűrítettem. Amikor már megfelelően sűrű lett a sárga krém - lassú tűz fölött - finoman beledolgoztam a keményre vert tojáshabot is. A krém harmadát fánktöltő csővel ellátott habzsákba tettem és ebből töltöttem meg a karamelles profiterolokat (nekem 12 db került a tortára, ennek bő kétszerese lett a tésztából - a kimaradókat nem töltöttem meg). A maradék krémet a tortába simítottam és a megtöltött fánkocskákat - az újra felolvasztott - karamellel ragasztottam a peremére. Hűtőszekrényben hűtöttem ki.

A tejszínt kevés cukorral és a zselatin fixszel felvertem, a kihűlt vaníliás krémre kanalaztam és kakaóporral szórtam meg. A maradék karamellel díszítettem (pókhálóztam :D) a tortát. (A karamell felveszi a nedvességet - a levegőből is, így az ezzel történő munkálatokat érdemes a tálaláshoz minél közelebbi időpontban végezni.)

Nagyon finom, képviselőfánk- és krémes-rajongóknak kötelező egyszer kipróbálni! :)

Hozzávalók...
...az alaphoz: 20 dkg leveles tészta (én a könyv alapján készített gyors leveles tésztát használtam, de a bevált bolti is tökély);
...az égetett tésztához*: 1,25 dl víz, 1,25 dl tej, 10 dkg vaj, csipet só, 2 teáskanál cukor, 15 dkg liszt, 4 egész tojás és egy fehérje;
...a vaníliás krémhez: 5+0,5 dl tej, 1 vanília magjai, 3 egész tojás, pici só, 100 g cukor, 50 g liszt;
...a tejszínhabhoz: 2,5 dl tejszín (30%), 1 evőkanál cukor, fél csomag zselatin fix vagy egyéb fixáló;
...a karamellhez: 20 dkg cukor, 0,5 dl víz;
...a tetejére: 1 tojás sárgája és 1 evőkanál tej keveréke a kenéshez, ét kakaópor a szóráshoz.
*Az égetett tészta mennyisége nekem sok lett, de profiterolnak megsütve, desszertként is megállta a helyét. ;)

Tovább olvasom...

Varázslatos tésztavilág

Számtalan blogon találkozhattatok már Michel Roux: Tésztavarázs sósan és édesen című könyvét méltató bejegyzésekkel. Nos, a könyv néhány hete hozzám is megérkezett - ezúton is köszönöm a T.bálint Könyvkiadónak a megkeresést és a bemutató példány eljuttatását.

Okozott egy kis fejtörést, hogy mit is írjak egy könyvbemutató bejegyzésbe, hiszen én nem olvasok szakácskönyveket. A de legalább gyűjtöm őket sem feltétlenül áll rám, bár közelebb jár az igazsághoz. :D Olyan háziasszony vagyok, aki - ha könyvből süt-főz - a recept neve és a fotó alapján kezd el érdeklődni, és csak ezek miatt olvassa el a receptet. Szóval szégyen és gyalázat, de a szakácskönyveim többségét maximum terjedelmük 5%-ig ismerem.

Nem csak könyveket nem olvasok, de már évek óta nem nézem a hazai gasztrotévét sem, ahol legalább minimális információt szerezhetnék a közismertebb szakácsok munkájáról. Így aztán abszolút nem csoda, hogy Michel Roux neve egészen pontosan semmit nem mondott nekem, amikor tavaly karácsony előtt megjelentek az első sablonbejegyzések.

A könyvről...
Három tésztafélét próbáltam ki: egy keltet, egy linzert és egy levelest. Nos nyilván ennyi kevés ahhoz, hogy tökéletesen képet alkothassak a könyvről - főleg azzal együtt, hogy nem rágtam át magam az egészen -, de azért egy kis betekintést nyertem. Leegyszerűsített véleményem az, hogy a könyv jó. :) Mivel minden kipróbált recepthez úgy álltam hozzá, mintha kezdő lennék (azaz szóról-szóra követtem a lépéseket), így - továbbra is a teljesség igénye nélkül - azt mondanám, hogy nem javaslom anti(szakácskönyv)olvasóknak, rossz memóriával rendelkezőknek és abszolút kezdőknek.

Miért?
Lehet kukacoskodásnak venni és valójában az is, de a könyv tartalmaz néhány tipikus külföldi szakácskönyv hibát. Jól tudom, hogy ezeknek nincs valódi megoldása, ami nagy kár, mert akkor talán átíródna a fő alapanyagokról szóló fejezet és nem 45-ös és 55-ös liszt szerepelne benne - bár ez utóbbinál felajánlja a helyettesítést finom- vagy kenyérlisztre (de ugye ez a kettő sem ugyanaz). Aztán ott van a kedvencem: a negyedik oldal megjegyzései, ahol leírásra kerül egy egyszerű tény, miszerint a könyv légkeveréses sütőre íródott. Na bumm, ha ezt véletlenül nem olvasom el (mert ugye alapból én csak a képeket nézegetem :P), akkor már az első recept megvalósításánál gondjaim adódhatnak, főleg, ha még kezdő is vagyok. És ugye Murphy: a második sütésnél sikerült is elfelejtenem ezt a légkeveréses dolgot, még jó, hogy a linzerek nem sértődtek meg annyira ezen. :))

Mint írtam, három tésztafélét készítettem el, mindhármat csak egyszer. Elsőként a brióstésztát próbáltam, ami nem hozta 100%-ban a leírtakat, viszont így is működött és finom lett a végeredmény. A linzerek közül a pâte sablée készült el - ennél sikerült elfelejtenem a légkeverést :D, de a második tepsinél már fejemhez kaptam. A levelesek közül szívügyem volt a croissant, ám mégsem ez lett befutó a hosszadalmas előkészítés miatt, így végül a gyors leveles tésztát készítettem el és ez is jól sikerült. Azért a croissant később még biztosan ki fog próbálódni. :P

Összességében tehát - még mindig a teljesség igénye nélkül - elmondható, hogy a receptek használhatóak, az eredmények finomak. Többségükhöz még az alapanyag is beszerezhető, ez pedig ma már elég jónak számít a szakácskönyveket illetően. A könyv mellett szól, hogy remek fotóanyagot tartalmaz, sok-sok fázisképpel, ami segíti a kisebb tapasztalattal bírók munkáját, illetve helyenként kellően szájbarágósak a leírások ahhoz, hogy a kevésbé járatlanok is eligazodjanak egy-egy tésztaféle elkészítésében. Az is mellette szól, hogy az alap tésztafajták bemutatásával együtt felhasználási tippeket kaphatunk a tészták tárolására, eltarthatóságára vonatkozóan, illetve néhány receptet is tartalmaz, amiket lehet akár pontosan is követni, de csak gondolatot, további ötleteket ébreszteni is kiválóak. Emellett a szerző gondot fordított a tészta megmunkálásának technikáira is, úgy mint nyújtás, forma kibélelése, tészta díszítése..., valamint néhány további alaprecept is megtalálható benne (mártások, krémek, szirupkészítés, kandírozás...).

Kiknek javaslom?
Azoknak, akik szeretnének betekintést nyerni a (pék)sütemények, tészták világába, akik már rendelkeznek némi gyakorlattal és fejlesztenék a tudásukat, akik egy eredeti francia brióst (...) kóstolnának ahelyett, amit mi itthon annak nevezünk (bár én azt pont nagyon bírom :D). Alapkönyv lehet egy olyan háztartásban, ahol nincsen általános "tésztás" könyv (nagy vonalakban: linzer, édes-omlós, leveles, pástétom, briós, croissant, égetett, pizza, filo), remek ajándék lehet tésztabolondoknak, házi cukrászoknak, sütni szerető és fejlődni vágyó háziasszonyoknak. 

Sajnálom, de recept most nincs - tisztelet a kiadónak. :) Ha kedvet kaptatok a könyvhöz, ajánlom figyelmetekbe a kiadó weboldalát, ahol 20%-os kedvezménnyel rendelhetitek meg.

Tovább olvasom...

Gesztenyés krémes

Tegnap mindenáron habos-krémes sütit szerettem volna készíteni (enni :D) - ez lett belőle. Az alapja egy gesztenyéből készített, vékony piskóta: hasonlót karácsony előtt sütöttem először az óvónénik számára, akkor - utolsó pillanatban érkező mentőövként - szepy sietett a segítségemre a recepttel, ezúton is köszi! :) Azóta volt tervben, hogy alkalomadtán elkészítem magunknak is, de csak most jött el az ideje. Egy kis krémmel és habbal rétegezve...mmm! Egyszerű, könnyű, és nagyon finom!

Az eredeti recepten változtattam, egyrészt az arányokon, másrészt pedig ugyanúgy készítettem el a tésztát, mintha piskótát sütnék. Tehát a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét keményre vertem pici sóval és kevés citromlével. A sárgáját elkevertem a cukorral, hozzádolgoztam a gesztenyét, majd a habbal lazítottam. Sütőpapíros (kapcsos) tepsibe simítva, 170 °C-ra előmelegített sütőben, 15-20 perc alatt sütöttem meg. A tésztát néhány percig a formában pihentettem, majd körbevágtam és rácsra húzva hagytam teljesen kihűlni.
Amikor a tészta már majdnem kihűlt, elkészítettem a vaníliás krémet. A tej 2/3 részét egy kevés vaníliamaggal feltettem a tűzre melegedni. Ezalatt a tojások fehérjét egy kis sóval keményre vertem, a végén hozzáadtam a cukor 1/3 részét is. A sárgákat a pudingporral, keményítővel, maradék cukorral és tejjel elkevertem, folyamatosan kevergetve a forró tejhez csorgattam és besűrítettem. Amikor már megfelelően sűrű lett a sárga krém - lassú tűz fölött - finoman beledolgoztam a keményre vert tojáshabot is.

A gesztenyés piskótát visszatettem a tepsibe és a krémet rásimítottam. A krémre reszeltem a gesztenyepürét, majd a hűtőbe tettem a süteményt. Amikor teljesen megdermedt a krém, a zselatint a vízzel elkevertem, néhány percig duzzadni hagytam, majd kevergetve, kis lángon felolvasztottam (ne forrjon, csak addig kell melegíteni, míg folyékonnyá válik). A tejszínt a cukorral és az előkészített zselatinnal keményre vertem és a krém tetejére simítottam. Tálalás előtt kakaóporral megszórtam a tetejét és szeleteltem.

Hozzávalók (24 kocka, 25x38 cm tepsi)...
...a gesztenyés piskótához: 4 tojás szétválasztva, 20 dkg cukor, 40 dkg natúr gesztenye, pici só, 1 teáskanál citromlé;
...a krémhez: 6 dl tej, 1/2 vaníliarúd magjai, 1 csomag vaníliás pudingpor, 4 dkg étkezési keményítő, 4 egész tojás, 15 dkg cukor;
...a habhoz: 6 dl habtejszín (30%), 3 evőkanál cukor, 15 g zselatin, 5 evőkanál víz;
...a krém és hab közé 25 dkg gesztenyepüré, a tetejére kakaópor.

Tovább olvasom...

A tarhonya elkészítése

Amikor elkezdtem a blogot írni, azzal a jól hangzó tervvel álltam neki, hogy majd konyhai analfabétáknak is írok bejegyzéseket. Tudjátok, olyan szájbarágósan: ezt ide teszed, azt oda, ezzel ezt csinálod és amikor letelik az idő akkor meg azt. Aztán ez elmaradt. Elmaradt, mert már a tésztanyújtás megfogalmazásával erősen gondban voltam, elmaradt, mert rájöttem, hogy ami nekem beválik, másnak már nem is olyan biztos, elmaradt, mert egyszerűen hülyeségnek gondoltam, hiszen úgysem fog senki azután érdeklődni, hogy hogyan sütöm a piskótát.
A terv maradványai néhol persze fellelhetők, hiszen azért csak-csak feltettem néhány alapreceptet, készítettem egy rakat fázisképet, amik időnként bele is kerülnek a bejegyzésekbe, és ha máshol nem is, de bizonyos ételek részeként még azt is leírtam, hogy szerintem hogyan kell a rizst megpárolni.

Amikor olyat főzök, amiről tudom, hogy még nem szerepelt a blogon, általában igyekszem végigfotózni a munkafolyamatot. Aztán ezek a képek többnyire nem kerülnek be, mert rossz a minőségük vagy mert semmit nem mutatnak, illetve egyszerűen csak nincs helyük a bejegyzésben. Így aztán a múltkori zúzapörköltnél már nem is tudom, hanyadszorra fotóztam végig a tarhonya elkészítését. Szokás szerint "remek" darabok születtek, és szokás szerint nem is váltak a bejegyzés részévé. Most azonban mégis beblogolódnak és ennek csupán annyi a magyarázata, hogy úgy tűnik, van, akit mégis csak érdekel, hogy hogyan készítek ezt+azt - most éppen a tarhonyát. :)
Arról most nem folytatnék vitát, hogy kinek mi számít tarhonyának - részemről néhányszor próbálkoztam a készen kapható házi jellegűvel (a házi készítésűvel nem), de nem volt nehéz rájönnöm, hogy az igazi tarhonya nekem az a sörét, amit a menzán kaptunk anno. Az első csomag, amit vásároltam, minimál dizájnos volt. Zacsi: miből van, hol készült, súly, meddig jó. Kis fazék, benne a főzési idő. Ehhez hasonló most is van itthon, a fazékban "15-20 perc" áll. Van másik fajta is, némileg bonyolultabb csomagolással, ezen az alábbi olvasható: "Elkészítési javaslat: tegyük a tésztát forrásban lévő sós vízbe (100 g tésztához 1 liter víz). A vízhez adjunk 1 kanálnyi olajat, hogy a tészta összeragadását elkerüljük. Újraforrástól számítva 9-12 percig főzzük, majd szűrjük és ízlés szerint tálaljuk." 

Hmm. Az már kezdőként is világos volt, hogy a vízben főtt és leszűrt tarhonya sosem lesz az, amit én várok: a barna ezernyi árnyalatában játszó pirított-főtt tészta. Ezért aztán ezt a főzési módot inkább ki sem próbáltam.

Én mindig (legalább) egy egész csomaggal készítek. Nem aprózom el: nagyobb adag marhapörkölt mellé még kevés is ez a mennyiség. Kezdésként egy vastagabb aljú edényt forrósítok a tűzhelyen. A tarhonyát átborítom egy mércés edénybe, "megmérem" a térfogatát. A forró edénybe kevés (1-2 evőkanál) olajat csorgatok, erre borítom a tésztát és gyorsan összekeverem. Ha itt-ott száraz maradna a tészta, akkor pici olajat kell még hozzátenni - az olaj pontos mennyiségét nem tudom meghatározni: annyi az elég, ami az összes tésztaszemet vékonyan bevonja, de az edény alján ne álljon felesleges olaj.

A tésztát lassú-közepes tűzön pirítani kezdem, közben (a tészta térfogatának) kétszeres mennyiségű vizet mérek a vízforralóba és felforralom. Kevergetve tetszőleges színűre pirítom a tarhonyát, majd felöntöm a forró vízzel, kevés sót adok hozzá és megkeverem. Lassú tűzön, lefedve, addig főzöm, amíg az összes vizet magába szívja (nem kell kevergetni). Ezután néhány percig hagyom még fedő alatt párolódni, végül átkeverem és már nem fedem vissza - tálalásig néhányszor át szoktam mozgatni a szemeket.
Amire fontos odafigyelni, az a víz mennyisége: inkább kicsit kevesebb legyen a kétszeres mennyiségnél, mint több, ez utóbbi esetben ugyanis mászkos lesz a végeredmény (ekkor hajlamosak a szemek egy tömbbé összeragadni), viszont kevesebb vízzel is megpuhul a tészta. Ha több olajat használtok, akkor "pergősebb" lehet a tészta, de szerintem a tarhonya úgy jó, ha a szemek nagyon finoman tapadnak egymáshoz, így könnyebb villázni.

Hozzávalók: tarhonya, víz, só, olaj.

Tovább olvasom...

Citromkrém

Rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen blogger, aki nem az anyatejjel szívta magába a citromkrém elkészítésének mikéntjét. Sebaj, vállalni a hiányosságainkat nem szégyen, főleg, ha törekszünk a lyukak betömködésére. :) A krém amolyan gombhoz a kabát módon készült - férj névnapjára kerestem olyan receptet, amiben a - titkos beszerzőm jóvoltából - hűtőben pihenő sznob citromokat el tudom sütni (főzni). Így lett ő, a citromkrém, flancos nevén lemon curd, még jobban flancolva meyer lemon curd. Ájszpíkhángérien. :)

A krémhez két méretes, tekintélyes lémennyiséggel bíró citromot használtam fel. Nem meyer, nem méretes, nem leves citromból több szükségeltetik hozzá. A citromok héját lereszeltem - én durvára, mert bírom a citromhéjcsíkokat, ez pedig a narancsos színével különösen jól néz ki, de ez az én perverzióm, nem muszáj követni. A citromok levét kifacsartam, hozzáadtam a cukrot, a vaj felét és a citromhéjat. Egy edényben kevés vizet forraltam, ennek a gőze fölött addig melegítettem a citromos keveréket, amíg a vaj elolvadt.
A tojásokat és -sárgákat egy másik edényben habosra (ke)vertem, és belecsorgattam a citromos-cukros elegyet. Folyamatosan kevergetve - továbbra is gőz fölött - addig főztem, amíg pudingszerű lett az állaga (cca. 10 perc). Ekkor levettem a tűzről és hozzákevertem a maradék, kisebb darabokra kockázott vajat - egyiket a másik után, mindig teljesen eldolgozva az éppen aktuális vajdarabot.

Időnként megkeverve hagytam kihűlni, végül tiszta üvegbe töltve tettem hűtőbe. Állítólag egy hétig is eláll - állítólag. :) Nálam desszert lett belőle (parfé), de kekszet tölteni vagy magában is jóóó nagyon.
A nagyon titkos beszerzőnek köszi itt is! :)))

Hozzávalók cca. 400 g citromkrémhez: 15-16 dkg cukor, 10 dkg vaj, 170-180 ml citromlé, 1-2 evőkanál reszelt citromhéj, 2 (nagyobb méretű) egész tojás, 2 (nagyobb méretű) tojás sárgája.
A recept alapja újfent by Nigel Slater.

Tovább olvasom...

Citromos-csókos parfé

Férjem névnapjára készült: nagyon szereti a citromos édességeket és mivel most lusta módon nem volt kedvem tortával vacakolni, erre a desszertre esett a választásom. Egyszerű, gyorsan összeállítható, és nagyon finom. Összesen négy alapanyag szükségeltetik hozzá: tejszín, porcukor, habcsók (ha lehet, jóféle, lágy közepű, házi), na és egy kis citromkrém (mert az mindig van otthon :P).

Na jó, ha nincs, akkor persze nem árt az összeállítás előtti este előkészíteni a citromkrémet és a kimaradó fehérjékből megsütni a habcsókot. Attól a perctől azonban, amikor mindezek már valóban rendelkezésre állnak, kábé negyed óra alatt desszert lesz a fagyasztóban. 

A parféhoz ugyanis csupán annyit kell tennem, hogy a behűtött tejszínt egy pici porcukorral közepes habbá verem, majd a nagyobb darabokra tört habcsókokat és a citromkrém 2/3 részét óvatosan beleforgatom a habba. Ezután a maradék citromkrémet már éppen csak eligazítom benne, hogy szép márványos legyen a végeredmény, így mutatósabb lesz a parfé.

Egy diákkenyér (vagy tetszőleges) forma aljába sütőpapírt vagy fóliát vágok, majd ráigazítom a citromos-csókos tejszínhabot, végül fagyasztóba teszem.
Hat óra alatt (-18 °C-on) egészen biztosan jó lesz, nekem ugyanis ennyit töltött a jégszekrényben, ezután a formából kiborítottam és vastag szeletekre vágva tálaltam. A maradékot zárható dobozban tettem vissza a fagyasztóba - ez már jobb, ha kicsit enged fogyasztás előtt. (Fagyottan könnyebb szeletelni.)

Hozzávalók: 400 ml habtejszín (30%), 20 g porcukor, 15 dkg házi habcsók, 300 g citromkrém.
Eredeti recept: Nigel Slater.

Tovább olvasom...

Zabos-lenes Graham lepénykenyér

Nevezhetném reform tortillának is, de gyanús, hogy néhányan ezért keresztben lenyelnének :P, így maradok a lepénykenyér elnevezésnél. A már korábban lejegyzett tortilla recepthez hasonlóan ez is egy finom, hajlítható kenyérke, amibe bátran tekerhetünk mindenféle finomságot.

Elkészítése roppant egyszerű: az alapanyagokat kimérem, a darálni valókat (lenmag, zabpehely) kávédarálón megőrlöm, majd minden száraz hozzávalót összekeverek. Ehhez adom a vizet, és egy kis gyúrás után - a már összeállt tésztába - belegyúrom az olajat is. Letakarva pihentetem kb. 30 percig, majd 8 részre osztom, gömbölyítem és ismét pihentetem egy keveset a tésztát. Ezután egyenként nagyjából kör alakúra - és szép vékonyra - nyújtom a tésztagömböcöket, végül teflon serpenyőben, szárazon megsütöm mindkét oldalukat.
A nyújtásról, sütésről, tárolásról... itt olvashattok részletesebb leírást.

Hozzávalók 8 darabhoz: 10 dkg Graham liszt, 10 dkg finomliszt, 7 dkg zabpehely (őrölve), 3 dkg lenmag (őrölve; más maggal is érdemes próbálkozni, mint pl. napraforgó-, szezám-, tökmag...), 1 teáskanál só, 1 teáskanál sütőpor, kb. 2 dl víz, 2 evőkanál (szőlőmag)olaj, valamint további finomliszt a formázáshoz és nyújtáshoz.

Tovább olvasom...

Zabkásapuding

A zabpelyhet bírom. Zömmel süteményekbe szoktam használni, szerintem nagyon finom, jellegzetes íze van...és amikor friss csomagot bontok - hááát mmm, olyankor a legjobb! Valamikor régebben készítettem kását is belőle, de nem kért repetát (pedig nem volt rossz), így amikor megláttam Anazar blogján néhány nagyon ígéretes pudingvariációt, úgy döntöttem, ideje újra elővenni ezt a változatot. Jól tettem, az elmúlt napokban kétszer is terítékre került, mindkettő finom lett. Nem bonyolult, gyorsan elkészülő, finom desszert, és most már biztos, hogy lesz még néhány további változata is.

A nekem jobban beváló alaprecept úgy alakult, hogy a tejet felforraltam, a tűzről levéve hozzáadtam a zabpelyhet és egy picurka sót, majd letakarva hagytam duzzadni úgy 15 percig. Ekkor újra tűzre tettem és felforraltam, hozzácsorgattam a tejszín 3/4 részét és tovább főztem még néhány percig. A főzés végén a maradék tejszínnel elkevert tojással sűrítettem, kevés mézzel édesítettem, majd poharakba adagoltam, rétegeztem...
Tojás nélkül is lehet készíteni, ekkor érdemes egy picit több pelyhet tenni bele. A kész pudingba lehet csokoládét vagy nugátot keverni (ezek is sűrítik, masszívabb állagúvá teszik). A kókuszos változathoz kókusztejet használtam és a zabpehellyel egyszerre egy jó evőkanálnyi kókuszreszeléket is adtam hozzá.
Anazarnál érdemes nézelődni ötletek után, nála többféle változatban szerepel és mindegyik nagyon csábító. Köszönöm a receptet! :)

Hozzávalók 2-4 adaghoz: 4 dl tej, 6 dkg zabpehely (én csak apró szemű, teljes kiőrlésű zabpelyhet tartok itthon, de gyanús, hogy nagy szeművel lehet az igazi), 2 dl tejszín, 1 tojás (elhagyható), kb. 2 evőkanál méz (vagy ízlés szerint), pici só, továbbá egyéb ízesítők (csokoládé, kókusz, gyümölcsök...).

Tovább olvasom...

Zúzapörkölt

Rég volt már pörkölt a blogon. Zúzát ritkán főzök, a lányok nem különösebben komálják, bár ha csak annyit tudnak, hogy "pörkölt", akkor simán meg szokták enni. Pszicho. :P Alapból így aztán be nem tenném a lábamat a henteshez érte, csak olyankor kerül kosárba, ha éppen megakad a szemem rajta. Aztán lefagyasztom és akkor szokott csak terítékre kerülni, amikor egyéb ötlet nélkül toporgok a fagyasztó előtt.
Pedig finom. A férjem és én legalábbis nagyon szeretjük, igaz a zúza is a megosztó kategóriába tartozik, akár a máj, a pacal, a tengeri herkentyűk vagy például a sertés lába... :))

Hentesnél konyhakész zúzát árulnak. Akár csirke, akár kacsa vagy libazúzát veszek, azért természetesen leöblítem és egyenként átnézem: ha véletlenül maradt zsír (vagy egyéb, oda nem illő cucc) rajta, akkor azt leválasztom. Valójában ennyi a feladat, de nagyobb méretű zúza esetében, mint most a kacsánál, a zúza húsát közvetlenül fedő fehér, inas réteget (meg ne kérdezzétek, mi a neve :D) is le lehet húzni - én is így tettem most. Egyébként nyugodtan rajta maradhat, apám szerint igenis kell az oda, de nélküle kicsit előbb puhul meg a hús. A nem konyhakész zúza tisztítását inkább nem ecsetelem (röviden: felvág, kifordít, tartalom ürít, belső bőrszerű réteg kidob), arra úgyis csak az vállalkozik, aki már csinált ilyet. :)))

Szóval zúza átöblít, papírtörlőn víz leitat, fehér izé vagy lehúz vagy nem, ezután tetszőleges méretűre darabol. A darabkák persze legyenek egyformák, én általában a falatnyi méretre törekszem. A hagymát megtisztítom és felaprítom, majd némi zsíron addig párolom, pirítom, amíg halvány karamellszínűvé válik. Ekkor teszem hozzá az előkészített zúzát, amit nagy láng fölött kevergetek néhány percig (nagyjából, amíg "eltűnik" belőle a hagyma). Pirospaprikát szórok rá és elkeverem vele, majd - attól függően, mennyi levet engedett vagy sem a zúza - felöntöm egy pici vízzel. Sózom, borssal, majoránnával, csipetnyi kakukkfűvel fűszerezem és 1-2 babérlevelet is dobok hozzá. Teszek bele (nagyobb darabokra vágva) paprikát és ha van, friss vagy fagyasztott - ennek híján most darabolt konzerv - paradicsomot. Ezután annyi vízzel öntöm fel, ami majdnem ellepi a zúzát és (résnyire félrehúzott) fedő alatt, főzni kezdem.
Ha szükséges, főzés közben pótolom a vizet és egész addig főzöm, amíg a hús megpuhul. Ekkor még ha kell, tovább fűszerezem, picurka mustárt is csempészek bele és aprított fokhagymát adok hozzá, majd további 10 percig rotyogtatom. Ha jól számoltam, eddigre a szaft is tökéletes, de ha levesesebb lenne, akkor a főzés végén már fedő nélkül kell főzni a pörköltet, hogy a végére finom, sűrű szaftja legyen.
Szerintem tarhonyával a legfinomabb, és a legjobb egy kis kovászos uborkát enni hozzá. :)

Hozzávalók (4 személyre): 1 kg (kacsa) zúza, 3 nagyobb fej (40-50 dkg) vöröshagyma, 2-3 evőkanál zsír (lehetőleg szárnyas zsírja), pirospaprika, só, őrölt bors, majoránna, csipet kakukkfű, 1-2 babérlevél, 1-2 paradicsom (én most 1/3 doboz aprított paradicsomot tettem bele levével együtt, kb. 140 g lehetett), 1 kisebb paprika, víz, 3-4 nagy gerezd fokhagyma, 1 teáskanál mustár.
A férjem kedvéért az utolsó percekben néhány karika csípős paprikát is tettem hozzá, de ez elhagyható, illetve egy kis vörösbort is lehet belecsorgatni a főzés vége felé.

Tovább olvasom...

Káposztás pogácsa

Újabb nem szoktam recept, azaz káposztás pogácsát sem szoktam sütni. Eddig. Erősen átértékelődőben a dolog. 

Történt, hogy kapusznyikát sütöttem, de a férjem kedvéért a bedagasztott tészta egy részéből kakaós csigát kellett készítenem. A megpárolt káposzta így sok lett, a maradékot kidobni nem volt szívem, hát félretettem. Két nap után jutott eszembe elővenni a hűtőből és mivel a legelső gondolatom a pogácsa volt, hát ez lett belőle. Amíg a káposzta a konyhapulton szobahőmérsékletűre melegedett, a tészta is szépen megkelt hozzá.

A tészta hozzávalóit, a vaj kivételével, a kenyérsütőgépbe helyeztem, tészta programon dagasztani kezdtem. Amikor már szépen összeállt a tészta, kanalanként hozzáadtam az olvasztott vajat, majd hagytam, hogy a gép alaposan kidolgozza. A dagasztás végén egy evőkanálnyi liszttel megszórtam a tetejét és hagytam a gépben duplájára kelni (kb. 2 óra).
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, egyszerűen kézzel kilapogattam (a nyújtófa használata nem hátrány), megkentem a káposzta felével és harmadolva hajtogattam (balról-jobbról-fentől-lentről). Letakarva nagyjából 20 percig pihentettem, majd kinyújtottam, rákentem a káposzta maradékát és újra hajtogattam. Ismét 20 percig pihentettem (szintén letakarva). Ezután a tésztát ujjnyira nyújtottam, 5 centi átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam és sütőpapíros tepsibe rakosgattam (két tepsibe fért el). Letakartam és egy órán keresztül kelni hagytam.

A kelesztés végén a sütőt előmelegítettem 200-210 °C-ra. A pogácsák tetejét felvert tojással megkentem és a forró sütőben addig sütöttem, míg szép színük lett. Rácson hagytam kihűlni.
Ami maradt, zacskóba került - az utolsó 4 darabka még két nap elteltével is nagyon finom, puha volt. Egészen biztos, hogy lesz ismétlés. :)

Hozzávalók: 50 dkg liszt (rétes- és finom liszt kb. felesben) + egy kevés a szóráshoz és nyújtáshoz, 15 dkg tejföl, 2 XL tojás sárgája (vagy 3 normál/4 kisebb), 15 g só, 2 teáskanál cukor, 1,3-1,5 dl tej, 2,2 dkg friss élesztő, 10 dkg olvasztott vaj, 30-35 dkg párolt káposzta (libazsíron párolva, sózva, tetszés szerint borsozva), továbbá egy kisebb tojás a kenéshez.
Ez a 400. bejegyzés, köszönöm, hogy ennyi ideje velem tartotok! :)

Tovább olvasom...