Kandírozott narancshéj

Annyi minden van, ami a karácsonyra hangolja az embert, kicsit túl előre is, hiszen még csak október van. De már mézest sütnék, már fahéjillatban lebegek és már narancshéjat kandírozok. Jó előre, csak mert tényleg szép volt az a héj...és hát nem árt időben betárazni belőle. ;))
Volt néhány félresikerült kandírozási kísérletem. Nem hiába, korábban sohasem csináltam ilyet és azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Elő a szakácskönyv és csak nem sikerül...és még mindig nem. Egyszer aztán végre kérdeztem - egy barátosnémat. Tőle a módszer, álljon itt amolyan GY.K. verzióban, hátha más is volt már így ezzel... :D

fázisképek "félútig" - a narancshéj forralásától addig, amíg a darabok levet engednek és a cukor is teljesen elolvad

A narancsot nem kell vékonyan pucolni, mehet úgy ahogy van, "vastag fehérestől". Én félbevágom a gyümölcsöt, kifacsarom a levét, kiszedegetem a héjból a gerezdekből ott maradt hártyadarabokat és a héjat félbe vágom. Így egy narancs héja 4, nagyjából egyforma darabban megy az edénybe. Hideg vizet öntök rá és pihenni hagyom, úgy 3 napig. Napjában egyszer -ha többször, az sem baj- lecserélem rajta a vizet.

Kb. 3-4 nap után leöblítem a héjdarabokat, egy teflon lábasba teszem őket annyi vízzel, amennyi ellepi. Felforralom és forrva hagyom kb. 5 percig. Ezután a vizet (szép sárga és illatos) leöntöm róluk, majd a héjakat hagyom picit kihűlni - nem teljesen, csak hogy meg tudjam fogni. Ekkor apró kockákra darabolom őket, majd mérlegen lemérem a súlyukat. Visszateszem a darabkákat a teflon edénykémbe, és ugyanannyi cukrot mérek hozzájuk, amennyi a héjdarabkák súlya volt. Elkeverem és lassú tűzre teszem.
Először a héj levet enged, elolvad a cukor, a héjkockák egy híg cukros szirupban kezdenek lubickolni. Folyamatosan alacsony hőfokon, meg-megkeverve egészen addig főzöm az egészet, míg a folyadék elpárolog - nem ér csalni, leönteni a levet és ilyesmi, mert nem lesz jó a végeredmény. Amikor a lé elpárolgott, már folyamatosan figyelni kell, a cukor először fényesen bevonja a héjdarabokat, majd elkezd kifehéredni, végül finom cukorpor formájában vonja be a narancsot. Ekkor van készen. Kiterítem egy tálcára, hagyom szépen kihűlni, szikkadni, majd egy üvegbe töltöm és ott tartom felhasználásig.

fázisképek a cukor sziruppá válásától a végeredményig :)))

Sokáig eláll, de néha rá kell nézni: ha esetleg elkezd párásodni az üveg (olyankor fordulhat elő inkább, ha a frissen kandírozott héjdarabok túl korán kerülnek üvegbe, ezért ha nagyobb mennyiség készül, érdemes hosszabb ideig -napokig- szabadon hagyni kandírozás után), kiterítem a kandírozott héjdarabokat (megszellőztetem őket), az üveget kimosom, megszárítom, majd csak ezután töltöm vissza. Enélkül megpenészedik és kidobhatom az egészet.

Hozzávalók: narancshéj*, víz, cukor. Most két narancs héjából készítettem, felfőzve, összedarabolva a súlya kicsit kevesebb :), mint 25 dkg volt, ugyanennyi cukor ment hozzá. A végeredmény kicsit több :)), mint 25 dkg kandírozott narancshéj lett. A héjakat egyébként lehet 1-2 napig "gyűjtögetni" is.
*Citromhéjjal vagy vegyesen is készíthető.

A receptért köszönet Noinak! :*

Ja igen, a hétvégén Mikulást és szaloncukrot láttam az egyik üzletben...Október közepe van - csak nekem van olyan érzésem, hogy a csokimiki néhány éven belül már júliusban is kapható lesz?

Tovább olvasom...

Tudatosan vagy sem?

Bellynek köszönöm a kérdést, ő kíváncsi arra, hogy mennyire vagyok (környezet)tudatos vásárló?

Hát lássuk...

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárló központok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Összeírom. Folyamatosan bővülő listáim vannak, amelyek a hűtőajtón, a laptop mellett, a konyhapulton és még ki tudja hol sorakoznak. Amikor arra járok, mindig ráfirkantom az éppen elfogyó portékát, aztán vásárlás előtt összeszedem a fecniket és egy listát gyártok belőlük. Specifikusan arra a boltra, amelybe menni szándékozom.
Ettől függetlenül vásárolok mást is. Ritka alkalom, hogy elinduljak vásárolni itthonról, ezért két énem alakult ki a vásárlási szokásaimat illetően. Az egyik a "menjünk el, mert már elfogyott ez+az és nagyon kellene", a másik a "menjünk shoppingolni" változat. Előbbiben végigrohanok az üzleteken, egyáltalán nincs kedvem az egészhez, csak az időmet rabolom vele, utóbbiban ráérek, nem rohanok, csábulok. :) Kimondottan nagy baromságokat ritkán vásárolok, legtöbbször csábulás címen azok kerülnek a kosaramba, amik éppen "új dolgok és szívesen kipróbálnám őket", vagy "amire nem feltétlenül van szükségem, de jót tesz a lelkemnek", illetve "szeretem, megláttam és megkívántam". Kedvenc szeretem témám például a rizses csoki, amit gyerekkorom óta imádok és mostanában lehet kapni a Pennyben. Meglátom és néha leveszem a polcról, aztán este TV-zés közben befalom. :)

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Nem jutok ki a piacra. Ha szükségem van valamire onnan, apum vagy anyum meghozza. Így jutok pl. termelői mézhez, friss savanyú káposztához, és hasonló nyalánkságokhoz. Legtöbbször azonban a férjem hozza meg amire napi szinten szükség van, hazafelé beszalad egy üzletbe, a zöldségeshez - ezt ha éppen hazaér zárás előtt sokszor itthon teszi meg, ha később végez, akkor még bent, Bp-en.
A helyi általános üzletek (sarki bóóótok) sok mindenre nem jók, amelyek korábban még jók voltak, ma már annyira leadták a színvonalat, hogy csak azért, mert helyi, nem megyek be hozzájuk és nem vásárolok drágábban, mint a nagyobb üzletekben. Helyi zöldségeshez bemegyek, bár totál idegesítőnek tartom, hogy nincs jégsaláta, mert nincs rá kereslet, helyette van fejes, ami még a vásárlás napján összefonnyad és nem jó semmire.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Viszek. Nem azért, mert környezettudatos vagyok, hanem mert jobban szeretem a vászon szatyrokat, mint a csíkos nejlont, aminek egy kiló liszttől leszakad a füle. Ha elszámoltam magam, nincs elég szatyrom és a babakocsi kosara is tele van, akkor viszont elfogadom a nejlont is, nem csinálok belőle problémát.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Gyalog járok. Napjában 4-szer teszem meg az utat az oviig, ez szép teljesítmény, mert majd' 2 km-re van. Vásárolni babakocsival járunk, naggyal ha sokat vásárolunk, kicsivel, ha keveset. Cipekedünk, kinyúlik a karunk mire hazaérünk.
Hogy miért? Nincs kocsink. Néha jól jönne, emellett örülök, hogy nincs, mert ilyenkor beszélgetünk, sétálunk, levegőn vannak a gyerekek, jót tesz mindenkinek. Ha lenne kocsink, csak beülnénk, ide-oda szaladgálnánk és még annyi időt sem töltenénk együtt, mint amit séták alkalmával.
Ha nincs kifejezett akadálya, tömegközlekedünk a fővárosba is. Olykor elkerülhetetlen megkérni valakit egy autós fuvarra, de ezt is igyekszünk minimalizálni. Egyrészt mert sok esetben felesleges kényelmeskedni, másrészt mert baromi kellemetlen állandóan kuncsorogni.

Tervezem beszerezni egy bicajt, amire két gyerekülést is fel lehet tenni. :) Még nem sietek vele, ugyanis utálok biciklizni. :D
Egyszer lesz egy kocsink. Nem tudom, jó lesz-e... :)

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

A lakóhelyem közelében semmi nem készül. Nem csak azért, mert az önkormányzatunk semmit nem enged be, ami új munkahelyeket teremtene, hanem azért is, mert annyira béna helyen lakunk, hogy a fővároshoz közelebbi városok elszipuzzák a komolyabb befektetőket...A "Julis nénitől" vásárolt alma pedig nem tudom, mennyire tartozik a helyi gazdaság témakörébe. :)))

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

Nem foglalkozom a csomagolásokkal. Zömmel bevált termékeket vásárolok és nem érdekel, mibe vannak csomagolva.

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Ezt tudom, de nem vagyok kémikus vagy mi... Szóval zömmel fogalmam sincs, mely élelmiszerek tartoznak a fenti kategóriába. Hmm, vaníliás cukor? Házi vaníliás cukrot használok, vaníliát használok, házi vanília eszenciát használok és nagy ritkán "Bourbon vaníliás cukrot" is használok. Hogy a vanília mennyire vegyszermentes?...Nem nálam nőtt...
Amit józan paraszti ésszel ki tudok kerülni, azt kikerülöm, nem veszek 5x akkora almát, mint a többi, mert ami ekkora, az gyanús, hogy nem magától nőtt akkorára.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Azt veszek. Ettől függetlenül évi 1x megengedem magamnak az "egy fokkal idény előtti" epret, többször a banánt, a citrusféléket - bár lime-fát már vettem, egyelőre nem úgy néz ki, mintha teremni akarna. :) Nem veszek télen vízízű paradicsomot, de néha veszek 1-2 paprikát vagy egy kígyóuborkát, mert jól esik a reggeli szendvicshez.

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Egyszer használatos fényképezőgép? :D
Nem használok ilyeneket. Nem azért, mert környezettudatos vagyok, hanem mert szerintem baromság pénzt kiadni ilyesmire, holott van egy csomó "felesleges" dolog, amire kifizetek egy rakás pénzt. Bár ez ugye relatív, ha úgy veszem, haszontalan dolog orchideákra költenem a pénzt, mégis jót tesz a lelkemnek, így még nem szoktam le róla. Néha jól a kezemre csapnék, mert már megint erre költöttem, holott a "zsebpénzemnek" lenne máshol is helye, de úgy gondolom, a lelkemet is ápolnom kell. Amíg nem okoz anyagi problémát, addig megteszem, ráérek később megkattanni...

Úgy gondolom, hogy sokszor a feleslegesnek, haszontalannak tűnő dolgok valójában nem azok. Lassan 4 éve vagyok itthon a gyerekekkel és még egy ideig itthon is leszek. Muszáj valamilyen módon örömet okoznom magamnak - lehet fanyalogni, hogy az anyaságom, a családom, a férjem nem elég nekem, de úgy gondolom, mindenki másképpen dolgozza fel a napjait, az életét és erről nem is akarok vitázni. Én nem járok kozmetikushoz, nem vásárolok újabb és újabb ruhákat, hogy "magammal is törődjek", hogy kikerüljek a mókuskerékből - én orchideát veszek, gyöngyökre költök, amiket aztán hihetetlen dilettáns módon próbálok formába önteni, szalvétát veszek és dekupázst készítek, csak mert jó, hogy csinálok valamit. Ezek is felesleges dolgok és mégsem azok. Ezek is az 1-es pont listán kívüli dolgai, amikre elcsábulok, de mégis jók, haszontalanul hasznosak. Nekem azok.

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

Na ez az, ami végképp nem megy. Egyrészt a legtöbb összetevőről fogalmam sincs, mi is az, kérdés ugye, hogy akkor miért veszem meg? Mert néha eszünk virslit is. Vagy parizert. Nem tudom és nem is érdekel, miből van, honnan jön, persze igyekszem magyar terméket venni, de nem cserélem le a kedvenc fogalmam sincs hol gyártott mogyorós nápolyimat egy magyarra, ha az nem ízlik. Kevés nassra költünk, mert inkább itthon sütöm meg a sütiket, de egy-két dolgot nem készítek el...és nem is cserélek le.

Hogy a fentiekből mi derült ki vagy mi nem, az jó kérdés...

Nem gurítom tovább, akit kérdeznék, már válaszolt vagy már megkapta a kérdést és éppen mostanában teszi. :)

Tovább olvasom...

Hamburgerzsemlét sütöttem...

Nincs is mit mellébeszélni, íme "Ő":

Szóval ilyen egy (vagyis a képen sok) hamburgerbuci.
Az igazi.
A felülmúlhatatlan.
A tökéletes.
Egyszerűen: kirááály! :)))

Ismét Limarától (mély meghajlás, múlhatatlan hódolat - miért nincsenek ilyen "szmájlik" itt?) kölcsönöztem a receptet. Tényleg zseniális vagy Limara! :)

Egy icike-picikét módosítottam csak a recepten: picit több tejet tettem bele, de ezt ugye gépe/lisztje/konyhája/ízlése... válogatja. Tényleg nem győzöm megköszönni, nagyon finom!

Hozzávalók 9 zsemléhez: 2 dl langyos tej (+ egy kevés), 2 evőkanál cukor, 1 teáskanál só, 40 gr olaj, 1 db tojás, 100 gr joghurt, 60 dkg liszt, 2 dkg élesztő.

Tovább olvasom...

Jókai bableves

Egy nap alatt beköszöntött a "tél", hideg lett, ettől pedig rögtön valami gyomrot melengető, tartalmas levest kívántam. Ritkán főzök bablevest, mert ezt nem lehet kicsiben főzni, a nagy adagra pedig kevesen vagyunk, de most rászántam magam.

Az étel színén is látszik, hogy én jó sok tejföllel készítem. :)

A szárazbabot este megmostam, majd beáztattam. Ezt tettem volna a füstölt csülökkel is, ha igazi, házi, sóban érlelt, füstön füstölt csülök lett volna, de mivel ez csak annak erőtlen kistestvére volt, ezt a lépést kihagytam.
Reggel a csülköt megmostam, fazékba tettem és felöntöttem annyi vízzel, amennyi majdnem ellepte, és kb. félpuhára főztem. Ezután hozzáadtam a leöblített, lecsepegtetett babot, néhány szem egész borsot, a fokhagymát és babérlevelet. Amikor már a bab is félig megfőtt, hozzáadtam a tisztított és karikákra vágott sárgarépát, gyökeret és füstölt kolbászt (ekkor lehet még hígítani). Míg a leves főtt, levesbetétnek csipetkét készítettem.

Amikor már minden puha volt, a húst kivettem, kicsontoztam, kb. felét-kétharmadát zömmel bőrmentesítettem és kisebb kockákra vágtam. Azért nem az egészet, mert a férjem szereti a füstölt húst mustárral, így tettem neki félre belőle, de persze ez a lépés, ahogy a csülökbőr eltávolítása is egyéni igény. :) Olajból és lisztből nagyobb mennyiségű világos rántást készítettem, amibe apróra vágott hagymát kevertem. Kicsit még pirítottam, majd egy kevés pirospaprikát adtam hozzá. Ezután a léből fokozatosan hozzámerve kikevertem a rántást, majd egy botmixerrel küszöböltem a hagymadarabkák okozta esztétikai problémák lehetőségét. :)) A rántást a leveshez adtam. A tejfölt először magában, majd egy kis levessel is simára kevertem (hőkiegyenlítés), a levesbe kevertem, végül beletettem az előkészített csipetkét és a kockákra vágott csülköt is. Rövid ideig forraltam, az ízét egy leheletnyi ecettel igazítottam.

Az alábbiakból készült: egy méretes füstölt csülök, 25 dkg száraz tarkabab, 4 nagyobb sárgarépa, 2 gyökér, 1 közepes hagyma, kb. 15 dkg füstölt kolbász, kb. 300 gr tejföl, 3 babérlevél, 2 nagyobb gerezd fokhagyma, fekete bors, só, ecet, liszt, olaj, pirospaprika. Levesbetétnek egy tojásból készült hozzá csipetke.

Tovább olvasom...

Sok kis csipet: csipetke :)

Ha tészta, akkor a csipetke az egyik legnagyszerűbb levesbetét. Szerintem. Persze nem megy mindenhez, de a bablevest el sem tudnám mással képzelni. :)

Egyszerű gyúrt tészta az alapja. Felverek egy tojást egy csipet sóval, majd fokozatosan lisztet adagolok hozzá, először villával, majd kézzel. Mindaddig adagolom a lisztet, amíg már nem ragad a kezemhez és kemény, rugalmas tésztává áll össze. Lisztezett felületen kicsit tovább dolgozom, gombóccá formálom, majd (ekkora mennyiséget) egy pohárral letakarva fél órán át pihentetem. Ekkor kissé átdolgozom, tökéletesen sima felületű, rugalmas gombócot kell kapnom eredményül. Egy tálcára lisztet hintek, majd a gombócból egy nagyobb darabot kicsípek. A lisztezett felületen hosszúkás "hurkává" alakítom, majd kis darabokat kicsippentve, két ujjam között két-három mozdulattal átgörgetve, apró gombóckákat formázok belőle. Igyekszem nagyjából egyforma gombócokat csinálni... :)) A kis csipetkéket a lisztezett felületre ejtem, munka közben a tálca mozgatásával néhányszor átgörgetem őket a lisztben, így nem tapadnak egymáshoz. Mindaddig folytatom a munkát, amíg elfogy az anyagom. Frissen a levesbe főzöm, de akár szárítani, fagyasztani is lehet.

Hozzávalók: egy egész tojás (60-70 g), egy csipet só, kb. a tojás súlyával megegyező mennyiségű liszt + a szóráshoz, "formázáshoz".

Tovább olvasom...

Ördögpirula

Ez is egy "régi recept", ami a gyerekkoromra emlékeztet. :) Egyszerű és nagyon finom fánk, egy kiadósabb leves után tökéletesen megállja a helyét.

A tejet felforralom, majd a tűzről levéve a liszt felét gépi habverővel gyorsan elkeverem a tejben, majd a másik felét fakanállal hozzádolgozom. Ezután belekeverem a tojásokat is, majd gépi habverővel nagyjából csomómentessé dolgozom és hagyom kihűlni. Miután kihűlt a tészta, beledolgozom a sütőport. Bő, forró olajba nagyobb teáskanálnyi halmokat szaggatok, amiket aranybarnára sütök. Akkor a legjobb a tészta, ha magától átfordul sütés közben. A gombócokat alaposan lecsepegtetem, papírtörlőn leszárítom, majd még forrón megforgatom porcukorral elkevert kakaóporban. Frissen/melegen tálalom.

Érdemes fahéjas porcukorba hempergetve is kipróbálni (mmm, finom!), de egy azóta olvasott recept szerint olvasztott csokoládéba is lehet forgatni (így még nem próbáltam).

Hozzávalók: fél liter tej, fél liter liszt, 6 db tojás, 1/2 csomag sütőpor, porcukor, ét kakaópor.

Tovább olvasom...

Graham lisztes tejfölös kifli

Egy újabb recept, aminek Limara péksége és az ő egyszerű tejfölös kifli receptje adta az alapot, ezúton és ismét köszönöm. :)

Egy deci langyos tejben elkeverem a mézet, belemorzsolom az élesztőt, majd a tetejére egy pici lisztet szórok, és hagyom megkelni az élesztőt. Közben kimérem a liszteket, hozzákeverem a sót, a burgonyapelyhet és a sikért, majd mélyedést csinálok a közepébe. Beleteszem a felfuttatott élesztőt, a tejfölt, puha vajat és az ecetet, ezután géppel megdagasztatom a tésztát. Letakarva kelni hagyom. Kb. fél óra elteltével egy kicsit újra átdolgoztatom, ezután ismét letakarom és most hagyom duplájára kelni.

A megkelt tésztát 12 darabba vágom, gombócba formázom és hagyom egy picit pihenni. Egyenként négyzet alakúra nyújtom és feltekerem. Sütőpapírral bélelt tepsire teszem és 3/4-1 órán át kelesztem, majd jó bőven megspriccelem szobahőmérsékletű vízzel. Megszórom sajttal/sóval/... 200 °C-ra előmelegített sütőben pirulásig sütöm (kb. negyed óra).

"kicsit" összenőttek :)

Hozzávalók: 2,7-2,9 dl tej, 8 dkg tejföl, 2 dkg burgonyapehely, 2 teáskanál só, 1 teáskanál ecet, 4 dkg vaj, 30 dkg BL 80 liszt, 20 dkg graham liszt, 1 teáskanál méz (6 g), 1 mokkáskanál sikér, 3 dkg élesztő, a tetejére sajt/só/bármi/semmi.

Tovább olvasom...

Őszíz: sütőtök

Nálunk az őszi esték egyik tipikus "kelléke" a sütőtök. Szerencsére az egész család szereti, így rendszeresen sütöm: egészséges desszert -sőt olykor vacsora-, köret, a változatosság kedvéért pedig sütemény is.

 

Ha mázlink van, akkor elég fejlettek a belsejében található magok, így mialatt a tök sül, a sütő aljában megpirul az enyhén sózott rágcsa is. A frissen sült tökmag íze, illata is a gyerekkoromra emlékeztet, a nagymamám rendszeresen pirított sütőben tökmagot (bár utólag gyanús, hogy nem sütőtökét, azt ugyanis sohasem láttam nála :D), amit aztán igazi kincsként osztogatott szét a gyerekek, unokák között. Ennek az ún. "kanadai/orange sütőtöknek" elég aprók a magjai, olyannyira vékony héjjal, amit lehámozni szinte lehetetlen, de nem is probléma, héjjal együtt fogyasztható. :)

A tököt nagyobb darabokra vágva sütöm 200 °C körüli hőmérsékleten, mérettől függően kb. 1 órát.

A magokat megtisztítom a tökdaraboktól, alaposan megmosom, majd papírtörlőn leitatom róluk a vizet. Kisebb tepsibe terítem, enyhén megsózom őket, majd a sütő aljába helyezem a tepsit. Néhányszor átforgatva addig sütöm, amíg a szemek pattogni és illatozni kezdenek, valamint enyhén színt kapnak.

Tovább olvasom...

Tejszínes csirkemellragu

Éppen azon gondolkodtam, hogy mit kezdjek az előző napi pizzázásból maradt kukoricával, amikor megláttam Gasztroboszi tejszínes-kukoricás csirkemellraguját. Nem gondolkodtam tovább... Na nem, mintha hiányzott volna az újabb adag tészta, de most kicsit becsuktam a szemem. :D

Ehhez hasonló ragukat én is szoktam készíteni, de kukoricával még nem próbáltam. Hogy miért nem? Pedig aaannyira jóóó és a nagylányom nagyon szereti a kukoricát! Sebaj, ami késik... :)

Megpucoltam és felaprítottam egy kis fej hagymát, majd néhány evőkanálnyi olajon megpároltam. Közben megtisztítottam és kockákra vágtam egy méretes csirkemellet, ezt a hagymára dobtam és saját levében, kevés só, őrölt bors és majoránna társaságában megpároltam. Párolás közben egy kaliforniai paprikát apró kockákra vágtam, valamint tejből, tejszínből és étkezési keményítőből habarást készítettem. Amikor megpuhult a hús, hozzáadtam a kukoricát és a paprikát, majd felöntöttem a habarással és besűrítettem. Ekkor még egy evőkanálnyi mustárt adtam hozzá - szerintem jót tett neki, de természetesen elhagyható. Főtt tésztával tálaltam.

Az ilyen sűrű, tejszínes vagy tejfölös ragukhoz én olyan tésztát szeretek kínálni, ami felveszi a szószt. Ilyen pl. a fusilli vagy a most tálalt gemelli is.

Belekerült: egy nagyobb csirkemell (az enyém 70 dkg volt), 1 kis fej hagyma, 1 piros kaliforniai paprika, fél konzerv kukorica, 1 evőkanál mustár, só, bors, majoránna, olaj, kb. 2-3 dl tej, kb. 1,5 dl tejszín, 3 teáskanál étkezési keményítő.

Tovább olvasom...

Zsályás-rozmaringos csirkecomb

Először megboldogult lánykoromban, mi több, az "eljegyzésünkre" készítettem ezt a csirkecombot. :) Nem teljesen a megadott recept szerint, akkor ugyanis serpenyőben készülne, nekem pedig muszáj volt előre dolgoznom és véletlenül sem szénné égetnem a vacsorát, így maradt a sütő. Azóta is. Kevésbé pirul így meg, biztosan ínycsiklandóbb lenne a serpenyős változat - na majd egyszer. :))

Minden alkalommal elhatározom, hogy legközelebb friss fűszernövényekkel is kipróbálom és minden alkalommal, amikor elkészítem, rá kell ébredjek, hogy már megint nincs itthon hozzá semmi. Egyszer lesz majd nekem egy kis fűszernövényes "kertecském" is, a helye már megvan... :D

Egész csirkecombokat tisztítok meg, amiket sózok, majd egy szárított zsályából, őrölt rozmaringból és őrölt borsból álló fűszerkeveréket dörzsölök bele - egy kis olajjal segítve a tapadást. Ezután olajozott tepsibe kerülnek, alufóliával fedve sütöm őket puhulásig, majd egy kicsit visszateszem "pirulni". Nagyon finom, érdemes kipróbálni, leginkább az tudja értékelni, aki szereti a sült bőrt.

Rizzsel, salátával tálalom.

neeem, nem égett oda, azok a fűszerek :)))

Hozzávalók: 4 db bőrös, egész csirkecomb, 2-3 teáskanál szárított zsálya, 1-2 teáskanál őrölt rozmaring, őrölt bors, só, 1-2 evőkanálnyi olaj. Köret ízlés szerint.

Tovább olvasom...

B32 - mogyorókrémes torta

Tegnap tartottuk a barátainkkal a férjem 32. születésnapját. Készült az alkalomra linzer, isler, a pecás pacákok kedvéért bográcsban halászlét főztünk (kb. 5 kg halból - annyi de annyi lett, akinek nincs mára ebédje, jöhet egy csajkával!), kenyeret is sütöttem...

Nem variáltam agyon a menüt - a hallé előtt leveles tésztába csomagolt virslifalatkákat eszegettünk, utána pedig tortát bontottunk. A párom nagyon szereti a mogyorókrémes süteményeket, így ilyet kért.

Először egy gyermekkori emléke alapján próbáltam mogyorókrémet készíteni, várakozásán felül sikerült, pedig nagyon egyszerű kis krém. A titka -amitől jobb lett, mint a "nagynéni gyermekkori sütije"-, hogy nem csinálom túlzottan vajasra/margarinosra. A hagyományos, házi vajas krémeket sohasem szerettem, így minden ilyen krémes receptben alapból csökkentem a vaj mennyiségét. Most, hogy legyen tartása a tortának, még jobban.

Két vizes piskótát sütöttem, nem teljesen a hagyományos arányokkal, mert a vizesnél kissé keményebb tésztát szerettem volna, de nem is a sima tojásos piskótára vágytam. A krémhez a tej egy részét felfőztem a vaníliarudak kikapart magjaival, a többit rétesliszttel kevertem el. A lisztes keveréket, valamint egy kevés cukrot a vaníliás tejhez adtam, és sűrű krémet főztem, amit ezután hűlni hagytam.

Sütőben, néhányszor átforgatva, kb. 200 °C-on pár perc alatt enyhén megpirítottam a mogyorót. Miután kihűlt, a héját (amit tudtam) eltávolítottam, majd a mogyorószemeket durvára törtem. Ez ízlés kérdése, mi szeretjük a mogyoródarabokat a krémben, de aki nem így van ezzel, le is darálhatja. A kihűlt krémet gépi habverővel átdolgoztam, majd porcukorral kikevert margarint adtam hozzá. A krém kb. 1/3 részét félretettem, a maradékba beledolgoztam az összetört mogyorót.

Az összeállításhoz először is színes hullámkartonból kivágtam egy akkora kört, amekkora a torta alapja volt. Ezt azért szoktam, mert így könnyebben tudom később mozgatni a tortát, egyébként bármilyen vastagabb kartonlap jó hozzá, nekem ilyen szokott itthon lenni, ez könnyen vágható és mégis elég erős. Ezután a piskótalapokat két-két lapra vágtam, majd az első lapot a kartonra tettem - ha hullámkartont használunk, akkor célszerű a sima oldalát a piskóta felé fordítani, így könnyebb a szeletelés később :))). A lapot megkentem a mogyorós krém felével, majd rátettem egy újabb lapot. Ezt Nutellával kentem meg, majd újabb lap, a krém másik fele és a fedőlap következett. Az egészet a vaníliás krémmel borítottam. A krém elég kemény, nehéz egyenletesen elkenni, de cserébe finom. Ha kimondottan fontos az egyenletesség, akkor erre a célra célszerű kenhetőbb krémet használni. Ezután hűtőben pihentettem egy éjszakán át a tortát.

Másnap tortapapírra emeltem, majd marshmallow fondanttal dekoráltam. Ezen a téren még bőven van mit fejlődnöm :D, rossz technikát választottam a mintához, így éppen kész lett, mire megérkeztek a vendégek, arról nem is beszélve, hogy délelőtt 10-kor még azon agyaltam, hogy melyik mintát is kellene rávarázsolni a sütire. :D

Emellett rájöttem, hogy nagyon utálom a fekete ételszínezéket. :S  

belülről

Belekerült...

...a 2 db piskótába (28-as tortaforma): 10 db tojás, 6 evőkanál víz, 16 evőkanál porcukor, kb. 18 evőkanál liszt, 1 csomag sütőpor;

...a nagy adag krémbe: 7 dl tej+2 vaníliarúd kikapart magjai, 5 dl tej+30 dkg rétesliszt+5 dkg cukor és egy csipet só, valamint 25 dkg margarin, 25 dkg porcukor, 20 dkg mogyoró;
...továbbá: kb. 15-20 dkg Nutella.

A fondant 40 dkg MM-ból készült, 95 dkg lett belőle, egy kevés megmaradt, úgy kb. 75 dkg mehetett rá.

Tovább olvasom...

Mogyorós mini isler

Az isler tésztája is az egyszerű, 3:2:1 linzertésztán alapul. A különbség abban rejlik, hogy diót tartalmaz - nálam általában, így most is, mogyoró került bele.

Az elkészítése ugyanaz, mint a sima linzernek. Alapesetben az islert kb. 8 cm-es korongokra szúrják ki, én ehhez a mini változathoz most egy 4,5 cm-es kiszúrót használtam. A sütési ideje rövid, 200 °C-on 6-8 perc alatt megsültek a korongok. Akkor jó már, amikor a szélén éppen elkezd színt kapni (ehhez nem árt egyenletesen kinyújtani a tésztát :D), így nem szárad ki és másnapra a tölteléktől visszapuhul.

munkában - ilyenek, amikor nem volt egyenletes a nyújtás... :)))

Miután kihűltek a megsült kekszek, 2-2 db-ot összeragasztottam ribizlizselével/sárgabarack lekvárral, ezután hűvös helyen (azaz a jól bevált garázsban) pihentettem őket másnapig. A csokoládébevonat csak ekkor került rájuk. Dermedés után már indulhat is a csemegézés - ha mégsem, továbbra is hűvös helyen, letakarva várják sorsukat. Nem szokott odáig megmaradni, hogy dobozolni kelljen őket, de ha erre lenne szükségem, én nem pakolnám egymásra őket - ha tud valaki olyan tutibiztos csokimáz receptet, ami mellett egymásra lehet rétegezni az islereket, legyen olyan drága és írja meg nekem! ;)

A férjem szerint olyanok, mint egy klónhadsereg. :D 

Hozzávaló kb. 70-75 db mini islerhez: 50 dkg liszt+15 dkg darált mogyoró, 40 dkg margarin, 20 dkg porcukor, 1 teáskanálnyi fahéj, lekvár/zselé. A bevonáshoz én 30 dkg csokoládét  (ét csoki és tortabevonó vegyesen) olvasztottam fel annyi olaj hozzáadásával, amitől elég folyékony lett a csokoládé - kicsit sok is lett ez utóbbi, a képen látszik, hogy vékonyra sikerült a máz.

Tovább olvasom...

3:2:1...linzer!

Vendégeket várunk hétvégére, és hogy ne ússzak be a végén, előre sütök-főzök, amit csak lehet. Édes aprósüteménynek linzert terveztem be, annak úgyis csak jót tesz, ha áll néhány napot a fogyasztás előtt. Mivel várható egy tej-tojás diétán lévő leányzó is a vendégek közé, a legegyszerűbb, mondjuk úgy: hagyományos linzer mellett döntöttem.

Ezt a receptet csak egyféleképpen lehet elrontani, ha a 3:2:1 arányokban felcseréljük a hozzávalók sorrendjét. :D 3=liszt, 2=zsiradék, 1=cukor.

Az elkészítése nagyon egyszerű: összekeverem a cukrot a liszttel, belemorzsolom a margarint vagy vajat, majd összegyúrom egy gombóc tésztává. Ezután hűtőben pihentetem (kb. úgy egy órát). Lisztezett felületen kinyújtom, szaggatom, sütőpapíros tepsibe helyezem őket, majd előmelegített sütőben 200 °C-on 7-9 percig sütöm. Egyszerű, nem igaz? Persze buktatói, mint mindennek, ennek a tésztának is vannak - pl. ha túl sokáig gyúrjuk a tésztát, akkor törékeny, morzsálódó lesz, vagy ha sokáig sütjük a süteményeket, akkor túlságosan kiszáradnak, kemények lesznek -, de ezeket egy kis odafigyeléssel könnyen elkerülhetjük.

A tészta különösebb módosítás nélkül elbírja az ízesítéseket, használhatunk fűszereket, aromákat, keverhetünk bele kakaóport, darált csonthéjasokat. Én most sima "fehér" és kakaóporral ízesített "barna" linzert készítettem. A kakaóporosnál cseppet csökkentettem a liszt mennyiségét, de ez sem lett volna igazán fontos. Miután kisültek a kis sütemények, lekvárral vagy mogyorókrémmel kettesével összeragasztottam őket. Tálaláskor (ízlés szerint) porcukorral meghintem. A sütemények fedett dobozban sokáig elállnak.

Hozzávalók kb. 35-40 db-hoz (méretfüggő): 37,5 dkg liszt, 25 dkg margarin, 12,5 dkg porcukor + a ragasztáshoz barack-, eperlekvár, ribizlizselé, Nutella. A kakaós tészta esetében a liszt csak 36,5 dkg volt + 2 dkg kakaópor került bele.

Tovább olvasom...

A legjobb...

Igaz még csak október van, de már most kiosztásra kerültek az Oscar díjak. :) Ezúton is köszönöm a megtiszteltetést az Akadémia tagjainak, Bellynek és Kiskuktának! ;)

Gyerekkoromban -még- néztem az Oscar gálákat, és sok más gyerekhez hasonlóan a jó öreg szerepjáték segítségével a tükör előtt próbálgattam, vajon én mit mondanék, ha nyernék egy ilyen szobrot. Most valahogy így hangzana:

"Köszönöm mindenkinek, akik bizalmat szavaztak nekem! Rendszeres és rendszertelen olvasóimnak, a receptjeimet kipróbálóknak, az ide tévedőknek! A háttérből támogató családomnak: gyermekeimnek, akik passzív közreműködése nélkül egyetlen étel sem kerülhet az asztalunkra, és férjemnek, aki az összes piszkos munkát elvégzi helyettem. Na neeem, nem öldököl a kert sarkában csirkéket és disznókat, csak hagymát pucol, mogyorót tör... ;) Végezetül pedig -de természetesen nem utolsó sorban- köszönöm az orchideáimnak, hogy megtisztelnek az életükkel és megörvendeztetnek csodás virágaikkal."

;)

Miután szépen körbement már a díj, így az általam rendszeresen látogatott oldalaknak ajánlom fel továbbadásra. Őket zömmel itt bal kéz felé találjátok, csemegézzetek kedvetek szerint! :)

Tovább olvasom...

Sütőtökkenyér

Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy ez a kedvenc őszi süteményem, de előfordult már, hogy karácsonyra is megsütöttem. Illatos, finom, szaftos, nem túl édes; reggelire, desszertként, vagy csak egyszerűen nassolni is kiváló. Fogyasztásához nem kell rajongani a sütőtökért, ugyanis szerintem nincs kifejezetten erős sütőtök íze - persze ezt azért az éppen felhasznált tök is befolyásolja...
Na jó, én szeretem a sütőtököt, úgyhogy nem vagyok ebben teljesen mérvadó. ;)

Az elkészítése egyszerű, de kissé időigényes. Előkészítésként megpucolom és "kockákra" vágom a sütőtököt, majd enyhén sózott vízben puhára főzöm. Ezután leszűröm, botmixerrel pépesítem, majd hűlni hagyom. A mandulát megpirítom, kihűtöm, durvára töröm/darabolom. A mazsolát beáztatom langyos vízbe, majd kb. 15 perc után szűrőbe teszem és csepegni hagyom. A csokoládét feldarabolom. A lisztet, cukrot, fahéjat, élesztőt, szódabikarbónát, és egy csipet sót összekeverem.

A hosszadalmas előkészítés után maga az összeállítás már néhány perc alatt megtörténik: a kihűlt sütőtökpürébe belekeverem az olajat, majd egyesével hozzádolgozom a tojásokat is. A lisztes keveréket hozzászitálom, alaposan összekeverem, majd végül beleforgatom az aprított finomságokat. Olajozott formákba töltöm a masszát és előmelegített sütőben, 180 °C-on, kb. 1 órán át (tűpróbáig) sütöm őket. Hagyom egy kicsit a formákban pihenni a süteményeket, majd rácsra borítva hűlnek ki.

2 őzgerincforma megtöltéséhez szükséges: 70 dkg tisztított sütőtök (ez kb. egy 1 kilós tök), 45 dkg rétesliszt, összesen 25 dkg "finomság": török mogyoró/mandula/dió/mazsola... (nálam most 10 dkg mandula, 10 dkg mazsola, 5 dkg ét csokoládé), 1 teáskanál szárított élesztő (előfordult, hogy kifelejtettem, és nem is nagyon hiányzott), 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál őrölt fahéj, 30 dkg cukor, 2 dl olaj (az eredeti recept 3 dl-t ír, nekem az sok), 4 db egész tojás, só.
Elvileg egy formába belefér ez az adag - de nekem nincsen itthon akkora (püspök)kenyér formám, ezért sütöm 2 őzgerincben.

A receptet anno egy kolléganőmtől kaptam - egy Fakanálból lett kifénymásolva sok-sok évvel ezelőtt.

Tovább olvasom...

Sokkterápia - kovászos rozskenyér

Azt mondják, a félelmeink leküzdéséhez a legjobb, ha szembeszállunk velük. Ez nem mindig és nem mindenkinél válik be, én pl. minél többször vagy minél magasabbra megyek, annál inkább fokozódik a tériszonyom. :D

A kovászos- és a rozskenyérrel is valahogy így vagyok... Minden újabb kísérletemmel csak megerősítem a katasztrófa-érzést, a látványról pedig ne is beszéljünk. Hiába a körültekintés, a kísérletezés, eddig maximum odáig jutottam, hogy az egyhetes kovászom sikerült - abból a kenyér már nem. :S Éppen ezért hosszú ideje nem próbálkoztam, az öregtésztás kenyér bevált, finom, általában még jól is sikerül, sőt, az utóbbi időben már cserepei is vannak. :))

Itt jön a DE... Szóval: de azért csak piszkálja a csőrömet, ha valami nem úgy alakul a konyhában, ahogyan én azt szeretném. Néhány napja megláttam Kiskukta klassz kis rozsos-magos kenyerét, szépen el is magyarázta a receptben, mit és hogyan kell csinálni, mi hogyan néz ki, milyen állagú, szóval reménytelen eseteknek is használhatóan adta elő a lényeget. Miután még nekem is egyszerűnek tűnt a dolog, úgy döntöttem, hogy sokkterápiát alkalmazok. Rozs is, kovász is, alapesetben totális katasztrófa a végeredmény, de én most szembeszállok a félelmeimmel és belevágok a közepébe! :D

Első lépés: kovász. A vízben feloldottam egy teáskanál mézet, belemorzsoltam az élesztőt, majd hozzákutyultam a liszteket is. Mindezt este, egy kelesztőtálban hoztam össze, majd lefedve vártam a csodát...

...és vártam...és vártam...és vártam...

Hát másnap reggel a kovász nagyon nem úgy festett, ahogy a leírás (és korábbi tapasztalataim) szerint ki kellett volna nézzen... Délben sem olyan volt, így próba-szerencse alapon hozzáadtam egy evőkanálnyi vizet és tovább vártam. Egészen a következő nap reggeliég, amikorra végre buborékos lett a "kovászom". Tovább nem nyúztam szerencsétlent, tudtam, hogy a tökéletes kovásztól igencsak messze van, de valamire csak jó lesz.

"valamire-jó" kovász

Haladtam tovább Kiskukta receptjén - belepakoltam mindent, amit kellett, persze néhány malőr azért közbejött, pl. az aszkorbinsav hiánya, a "hol a fenében van a napraforgómag, hát TUDOM, hogy van itthon?!"... és hasonlók. A tészta pontosan úgy alakult, ahogy az meg van írva: először ragadt, majd kevésbé, majd még kevésbé, majd végre le tudtam operálni a kezemről.
Gombóc. Újabb malőr: fél óra helyett egy egészet kelt. Nemhiába mondom mindig, hogy két szoptatás között nehéz az alkotás. :D
A formázás simán ment, leszámítva a továbbra is bújócskázó szotyiivadékokat, kelesztés - sütőzacsiban, mert véletlenül megtaláltam, aztán sütés. Na itt a tészta némileg megadta magát, összeesett kissé, pedig egyébként sem volt túl jól megkelve. Hagyhattam volna még kelni, de elkezdett a felülete repedezni - na ezt mondja meg nekem valaki, miért van (?) -, így inkább sütőbe toltam.

Bő egy óra sütés után kész lett. Kissé kemény héjú, de amúgy finom kenyérke lett belőle. Az előző próbálkozásaimhoz képest bajnok, úgyhogy lesz folytatás, egyszer talán olyanra sikerül majd, amilyennek lennie kell. :))

kisült - így elég jól néz ki :))

Hozzávalók...
...a gyors rozskovászhoz: 110 g víz (1,1 dl), 1 teáskanál (7 g) méz, 7 g friss élesztő, 65 g teljes kiőrlésű rozsliszt (RL 190), 65 g fehér rozsliszt (RL 60).
...a kenyérhez: 165 g teljes kiőrlésű rozsliszt (RL 190), 165 g fehér kenyérliszt (BL 80), 0,5 evőkanál sikér, 185 g aktív kovász, 200 ml víz, szűk 0,5 evőkanál cukor, 1 mokkáskanál őrölt köménymag, 1 teáskanál só, 1 evőkanál olaj, 0,5 evőkanál ecet (az aszkorbinsav helyett), 2-2 evőkanál szezámmag és mák, 3 evőkanál lenmag + mák és lenmag a formázáshoz.

Tovább olvasom...

Túrós rétesszelet

...vagy inkább "Túrós rétesszelet Jade után nagyon szabadon". :))

Jade túrós rétese nagyon megtetszett, el is raktároztam a tekervényeimbe, hogy szükség esetén elővehessem. Valamelyik nap aztán a hűtőben pakolászva felfedeztem, hogy van még egy csomag túró itthon, és persze egyből bevillant a kép... Némi gond azonban felmerült. Jó, réteslap mindig van a fagyasztóban, na de ricotta...? Nem foglalkoztam a helyettesítés kérdésével: egyszerűen kihagytam, a továbbiakban pedig igyekeztem Jade receptjét követni.

Szobahőmérsékleten kiolvasztottam a réteslapokat, majd összekevertem a töltelék hozzávalóit. Bekapcsoltam a sütőt 190 °C-ra. Fogtam egy picurka cseréptálat (kb. 16x26 cm), kivajaztam és az alábbiak szerint rétegeztem benne az anyagokat: réteslap, olvasztott vaj, réteslap, olvasztott vaj, túrós krém, majd mindezek újra elölről, amíg a krém el nem fogyott. A tetejét dupla réteslappal zártam, fogvájóval megszurkáltam, majd egy kis tejet adtam a maradék vajhoz, és ráöntöttem a süteményre. Az előmelegített sütőben pirosra sütöttem.

Az alábbiakból készült: 50 dkg túró, fél citrom reszelt héja, 4 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint), 2 tojás, egy csipet só, 1 teáskanál vanília eszencia, 1 mokkáskanál mandula aroma (ebből talán lehetett volna kevesebb), kb. 1,5 dl tej, 7 dkg olvasztott vaj, 6 db réteslap.

Finom, egyszerű, gyors desszert, nincs gond a maradékra. ;)

Tovább olvasom...

Hála és öröm

Belly és Andi kérdezték -köszönöm! :)-, miért vagyok hálás, minek tudok örülni. Mondhatnám: jó kérdés, sajnos eléggé pesszimista alkat vagyok, így általában úgy kell meggyőzni arról, hogy aminek örülnék, annak valóban örülhetek, illetve örüljek, mert ami történt, valóban klassz dolog. Ez zavaros? ... :( :)

Ettől függetlenül vannak stabil pontok az életemben, amelyek mindentől függetlenül örömmel töltenek el. Elsőként (másodikként, sokadikként...) ott vannak a lányaim. Hálás vagyok azért, hogy anya lehetek. Sokan érdemtelenül sokáig vágynak erre a csodára, többeknek örökké vágy marad - nekem megadatott és ezért mindenkor hálás vagyok. Van két csodálatos kislányom, akikért öröm élni. Olykor elfáradok, kivagyok, kiakadok, ilyenkor sokszor -talán ok nélkül is- vitázom velük, és kimondottan hálás vagyok azért, hogy ők minden nyűgömmel együtt önzetlenül, megingathatatlanul szeretnek.
Örülök, hogy láthatom, hallhatom, simogathatom, ölelhetem és puszilhatom őket, hálás vagyok azért, mert erős és egészséges vagyok, így gondoskodhatok róluk. A legnagyobb boldogság számomra, hogy ők is egészségesek, boldogok.

Hálás vagyok a férjemért, aki nagyon jó ember, szerető és gondoskodó apa.
Hálás vagyok minden megvalósított célomért/célunkért, örülök a munkám gyümölcseinek. Örömmel sütök-főzök a családomnak, a barátaimnak és hálás vagyok, mert van miből és van kinek.

Nem túl hosszú a lista. A kimaradtak mellett biztosan tudom, hogy hosszabb lenne azoké, amelyeknek örülnöm "kellene", melyekért szintén hálával tartozom, mégis elnézek felettük. Olykor önvizsgálatot tartok, ilyenkor megkapják az elismerést, de a hétköznapokban továbbra is elsikkadnak.
Talán jól van ez így is. (?)

fotó: Albrecht Dürer - Imádkozó kéz (tanulmány)

Tovább olvasom...

Csokis cookie

Évek óta ugyanazt a cookie receptet használom. Már fogalmam sincs, hol találtam az eredetijét, de rendszeresen ajánlgatom boldog-boldogtalannak. Számtalan félresikerült "tutibiztos" recept után ez volt az, ami az én ízlésemnek tökéletesen megfelelt. Mogyoróval, dióval, mandulával, csokival, kakaóbabbal, aszalt gyümölcsökkel, fűszerekkel... Mikor mire fáj a fogunk. :)

Az unokaöcsém születésnapjával kapcsolatban került szóba, hogy "ha igazán örömet szeretnék okozni" neki, akkor sütnék egy csupacsokis cookie-t. A vörös ördög futott egy potyakört a fejemben, de végül úgy döntöttem, nem kockáztatom meg, hogy csak a sütit kapja ajándékba... :P A kéréséhez alakítottam most a receptemet, az alapot kakaósra készítettem, a belevalókat pedig étcsokoládéra korlátoztam.

A tésztához margarint kevertem ki por- és barnacukorral, vanília eszenciával, tojásokkal, végül a keveréket géppel kissé habosítottam. Hozzáadtam a kakaóport, majd miután azt egyenletesen eloszlattam a vajas masszában, a lisztet, sót, és sütőport is belekevertem. A legvégén beleforgattam az apróra vágott étcsokoládét.
Egy evő- és egy teáskanál segítségével helyes kis gombócokat formáltam (kb. diónyi méretűeket), ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe pottyantottam, egymástól kb. 5-6 cm-re (sütés közben terülnek). 170 °C-on 15 percig sütöttem, ekkor még megnyomva a tetejét kissé lágynak érezni a tésztát, de míg hűl, megszilárdul. Finom, puha, omlós süteményeket kaptam, nehéz abbahagyni, ha egyszer belekóstol az ember lánya. :)
A sima "fehér" változatot sokszor tovább szoktam sütni, úgy is nagyon finom, a sütik "kekszesebbek", ropogósabbak lesznek. Ennél a kakaósnál nem tudtam a színt figyelni, elégetni pedig nem akartam, így inkább megmaradtam a puhább változatnál, de nyugodtan lehet nálam bátrabb, aki szívesen ropogtatna.

Hozzávalók: 35 dkg margarin/vaj, 20 dkg porcukor, 10 dkg barnacukor, 3 tojás, 1 evőkanál vanília eszencia, 5 dkg ét kakaópor, 40 dkg liszt, 1,5 teáskanál sütőpor, 10 g só, 25 dkg étcsokoládé.

Tovább olvasom...

Kefires lángos

Elsőként Margit2 kefires lángosát elkészítve éreztem azt, hogy házilag is lehet igazán jó lángost sütni. :) Ám hiába minden igyekezetem, sehogy nem sikerült igazán nagy, félbehajtható "piaci lángost" kreálnom belőle, pedig az íze, állaga végre valóban olyan volt.
Felbuzdulva nekiláttam és összehasonlítottam néhány receptet, aztán az éppen fellelhető 450 g-nyi kefiremből készítettem egy tésztát. Na nem állítom, hogy én fedeztem fel a spanyolviaszt, de már érezhetően nagyobbak a lángosaim - talán még egy kis módosítás és a végén igazán tányérnyiak is lehetnek. :))

A tészta ugyanolyan puha, mint Margitkáé, és szintén eláll a hűtőben egy hétig - ezt csak gondolom, mert nálunk másnap mindig elfogy. :D

A lenti adagból nekem 10-12 db, "majdnem nagytányérnyi" :)) méretű lángosom lesz.

Az élesztőt felfuttatom langyos, cukros tejben. A felfuttatott élesztőt hozzákeverem a liszthez, és egyben a kefirt, a tojásokat és a sót is hozzáadom. Jól kidolgozom, majd 1 órán át kelesztő tálban kelni hagyom, ezután mehet a hűtőszekrénybe (minimum) néhány órára.
Frissen sütöm: a hideg tésztából olajos kézzel szedek egy adagot, kicsit meggömbölyítem, majd széthúzogatom, amilyen vékonyra csak tudom. Forró olajban mindkét oldalát aranybarnára sütöm.

A tésztába kerül: 45 dkg kefir, 1,5 dl tej, 2 db egész tojás, 70 dkg liszt, 1 csapott evőkanálnyi só, 1 nagy teáskanálnyi cukor, 3-3,5 dkg élesztő.
A sütéshez olaj, a lángosra ízlés szerint tejföl, sajt, fokhagyma...

Tovább olvasom...

Zöldparadicsom saláta

A párom szerint ez a főtt paradicsom legtökéletesebb változata, ő ugyanis -elvileg- csak nyersen szereti a paradicsomot. Savanyúságként valahogy mégis fogy nála, sőt, sohasem elég. :) Annyira nem, hogy mivel az idei rossz termésünk mellett nem tudtunk volna eltenni, így a drága üzletelt a kertszomszédunkkal a téli "betevőjéért". A csereáru annyira kecsegtető ajánlatnak bizonyult, hogy Pista bácsi két felhőszakadás között önként -és fütyörészve- kivonult a kertjébe, és a lucskos paradicsomtövekről leszedegetett egy szatyornyi árut, amit ezután még át is hozott hozzánk. :))

Ha már megérkezett a paradicsom, hát nekiláttam. Megmostam, leszáraztam és kb. fél centis karikákra vágtam a paradicsomokat. Közben párom megpucolta a hagymákat, amit én a paradicsomok mellé aprítottam. Sóztam, összeforgattam a hagymát és a paradicsomot, majd egy nagy abrosszal letakarva hűvösre tettem - ez a hűvös nálam a garázs. Elvileg 24 órát kell állni hagyni, de ez idén 18 órára rövidült.

Másnap reggel felöntőlevet készítettem, amiben több részletben, rövid ideig főztem a hagymás paradicsomot. Ez nagyjából úgy festett, hogy a lobogva forró felöntőlébe tettem a zöldségek egy részét, felforraltam, majd szűrőkanállal kihalásztam őket. Újabb adag, újra forralás... Még forrón üvegbe szedtem a savanyúságot, majd a forrázás végeztével a maradék lével megtöltöttem az üvegeket. Tartósítószert tettem rájuk, lekötöttem az üvegeket, majd szárazdunsztban hagytam kihűlni a savanyúságokat.
...és amikor végeztem a lekötéssel, akkor jutott eszembe, hogy nem próbáltam ki a celofános-tartósítós megoldást. :(

Hozzávalók: zöld paradicsom és hagyma - ízlés szerint, én 1 kg (tisztított-aprított) paradicsomhoz kb. 30 dkg hagymát teszek, továbbá finoman sózom, mielőtt állni hagyom.
A felöntőléhez: 1 l vízbe 3 dl 10 %-os ecet, 1 dkg só, 15-20 dkg cukor (vagy ízlés szerint), fűszerek.
Én most kb. 5,3 kg paradicsomhoz 1,5 kg vöröshagymát tettem. Ehhez 3 liter vízből készült felöntőlé, amibe 9 dl ecet, 3 dkg só, kb. 55 dkg cukor, 1 tk feketebors, 1 tk koriander, 2 tk mustármag, 3 nagy babérlevél került. Valamennyi lé megmaradt, de ez nyilván függ attól is, mennyire tömjük meg az üvegeinket. Ne számítsunk túl sok savanyúságra, ebből összesen 10 nagy és egy picurka üveg lett.

Tovább olvasom...

Szilvás gombóc

Idén valahogy elmaradt a sárgabarackszezonban a gombóckészítés, csak most jutott eszembe, hogy ideje lenne pótolni - ha mással nem, hát szilvával töltve.

Ahány ház, annyi szokás, legalábbis ami a gombóc tésztáját illeti. Nem mindegy, mikor, milyen burgonyát főzünk hozzá, ha pontosan követjük a recepteket, akkor éppen a burgonya miatt hatalmas csalódásokat élhetünk át. Én -nagymamám után szabadon- mindig "érzéssel" készítem, de most lemértem a hozzávalókat is - kezdőknek talán támpontként szolgálhat.

sárgabarackos gombóc 2011

Először héjában, sós vízben megfőzöm a krumplit, majd hámozom és krumplinyomóval összetöröm, végül hagyom teljesen kihűlni. Miközben a burgonyát hűtöm, a szilvát tetszés szerinti méretűre darabolom, cukorral és fahéjjal megszórva állni hagyom. Vajon zsemlemorzsát pirítok, amihez a tűzhely lezárása után egy kevés cukrot keverek, hogy édes legyen a morzsám.
Miután kihűlt a krumpli, áttöröm, zsírt, tojást teszek hozzá és összedolgozom. Hozzáadom a lisztet és egy csipet sót, és puha tésztává gyúrom össze. Ezután lisztezett deszkán kinyújtom a tésztát, négyzeteket vágok belőle, amelyeknek a közepébe szilvát teszek, majd gombócokat kerekítek belőlük.
Enyhén sós, lobogó vízben főzöm meg, végül pirított zsemlemorzsába forgatom a gombócokat.

Hozzávalók: 70-75 dkg burgonya, 1 tojás, 2 normál evőkanál zsír, kb. 20 dkg liszt (nekem nyújtással együtt kevesebb, mint 20 dkg fogyott most), szilva, fahéj, só, cukor, zsemlemorzsa, vaj.
Szilva helyett más gyümölccsel, pl. sárgabarackkal, eperrel, szederrel (...) is tölthető.

Tovább olvasom...

Házisüti STOP

Mostanában kötekedős vagyok és sűrűn meglepődöm. Néha magamon is, de azért még mindig többször máson, a rendszeren, az életen.

Új "óvodai szülő" vagyok, a nagylányom most kezdi, beszokunk éppen. Az évkezdő szülőin valahogy elfelejtődött a szülinap-névnap témakör, így ma beszélgetés közben rákérdeztem erre is. Gondolom, sokaknak nem mondok újat azzal, amitől ma kissé leesett az állam: nem lehet házi süteményt bevinni az oviba.

???
Részemről teljes a döbbenet.
Persze, megértem, ÁNTSZ, előírások, szabályzat...bla-bla... Állítólag ez nem egy új keletű szabály, számomra mégis az. Az újszülöttnek minden vicc új...

Két megoldás van.
Az első a "hivatalos", az egészséges életmódra nevelés: vigyünk gyümölcsöt szülinapra!
Na jó, ez azért vicc, ugye? Egészséges életmód ide vagy oda, nem hiszem, hogy néhanapján ne lehetne megengedni bármelyik egészséges gyereknek egy kis szeletke süteményt.
Máshol működik ez a gyakorlatban? "Figyelem gyerekek! Ma Pitypang ünnepli a születésnapját, mindenki kap egy szeletet Pitypang nagy, szülinapi almájából!"

A másik, hogy az óvónők dacolva a rendszerrel, meg szokták engedni, hogy a szülők mégiscsak bevigyenek egy tortát vagy süteményt.
A cukiból.
Mert az belefér a szabványba. Mert attól nem kaphat a gyerek szalmonellafertőzést.

Ez részemről erősen üti az egészséges életmód szöveget. Nem áltatom magam, hogy az általam sütött piskóta "egészséges" lenne, nem is főzök konzervcímkéket analizálgatva, de lehetőségeimhez mérten próbálok a lehető legkevesebb adalékot tenni a fazékba.
Néhány hónapja séta közben megkívántam egy kis süteményt, de már késő délután volt, tudtam, hogy itthon nincs az a pénz, amiért nekiállnék már sütni. Bementünk az egyik cukrászdába és bevásároltunk. Semmi extrát, semmi ismeretlent, csak a jól ismert, régi, hagyományos cukrászsüteményeket. Komolyan mondom, borzalmas volt. Szoktam itthon krémest csinálni. Tojásból, tejből főzött krémből. Szerintetek volt a kettőnek ízben/színben/állagban bármi köze egymáshoz? Pedig én fagyasztott, kész leveles tésztát használok, nem gyúrogatok, küzdök, csak a krémet főzöm hozzá. A puncsszelet: mintha cukorba harapnék. Még csak rumos íze sem volt. A "töltelék" rész pedig -ez a végső döfés-, vajkrém (cukrászkrém) darabkákat tartalmazott. Ááá, mi a francot keres az ott??? A növényi habról nem kell mesélnem, biztosan van, aki szereti, részemről minimum harmincszoros életfogytiglant adnék annak, aki kitalálta, hogy a cukrászdákban csak ezt lehet használni. Nem vagyok vegetáriánus, nem vagyok allergiás a tejre, tejszínből készült habot akarok! A "piskótától" köhögési ingerem támad, mert olyan, mintha egy kanálnyi fűrészport küldenék le a torkomon... stb, stb, stb...

Visszakanyarodva: elhiszem, hogy szabvány, szalmonella, ÁNTSZ, ...
...DE(!) nem hiszem, hogy nálam, aki a SAJÁT gyerekemnek sütök, SAJÁT fogyasztásra, boltban vásárolt, fertőtlenített, "szalmonella ellen vakcinázott állományból származó" :P tojásokból, szóval nálam (én, mint anya) bárki jobban odafigyelne arra, mi kerül a süteménybe. Na persze, ne vigyünk tiramisut, de egy sima piskóta, ami azért némi időt eltölt a sütőben, nem hiszem, hogy gondot okozhatna. Vagy aprósütemény, keksz, kréker, akármilyen egyszerű szelet, muffin, és még sorolhatnám.
Komolyan, olyan veszélyesek ezek???

Holnap vissza kell erre a kérdésre térnem, mert egyszerűen nem hiszem el. Le vagyok maradva? Ez a természetes, bevált szokás mindenhol?

Tovább olvasom...

Borsóleves

Az utóbbi időben jegeltem ezt a levest, ugyanis a lányom kitalálta, hogy bár imádja a borsólevest, a borsót már nem annyira szereti benne. :S Így aztán én lettem a külön bejáratú asszisztense, akinek jobb dolga híján a borsókat kellett kibányásznia a tányérjából. Néhány alkalom után mérgemben úgy döntöttem, hogy a továbbiakban mellőzöm az étlapról a "kedvencét", idővel talán majd megjön hozzá újra a kedve.

Nos, már úgy egyébként is régen főztem utoljára levest, a kezembe is akadt egy zacskó fagyasztott borsó, hát most ismét megpróbálkoztam vele. Érdekes... a leányzó úgy tömte befelé, hogy féltem, az egyik falat után lecsúszik a kanál is. :P

A borsólevest mindig úgy készítem, ahogy még lánykoromban anyumtól ellestem. Kevés olajon nagyon apróra vágott hagymát pirítok, majd rádobom a kis kockákra (vagy karikákra) vágott sárga- és fehérrépát is. Kicsit összeforgatom, és néhány perc után hozzáteszem a fagyasztott borsót. Miután "kiolvad" a borsó, megszórom egy kevés pirospaprikával és liszttel, alaposan összeforgatom, majd felöntöm vízzel a zöldeket. Ilyenkor teszem bele a szintén apróra vágott karalábét, néha burgonyát, sózom és borsozom, és olykor hozzáadok egy leveskockát is. (Sajnos nálunk ritka kincs a bespájzolt húsleveslé, de ha van...)

Amikor a zöldségek megpuhultak, a Főfogyasztó óhaja szerint vagy levestésztát főzök, vagy galuskát szaggatok bele.

Hozzávalók: kb. 25-30 dkg fagyasztott zöldborsó (régebben több, de mostanában ugye "nem szeretjük"), 1 aprócska fej hagyma, 3 nagy sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 1 kisebb karalábé, só, bors, liszt, pirospaprika, tészta vagy 1 tojásból készült gyors galuska.

Tovább olvasom...

Fetával göngyölt pulykamell

Szeretem ezt az ételt - egyszerű, gyors és nagyon finom. A gyorsaságnak mostanában nagy hasznát veszem, mert az éppen múlófélben lévő náthám mellett sajnos állandó időhiánytól is szenvedek. :( Sebaj, majd télen több idő jut a sütés-főzésre. :)))

A pulykamell (vagy csirkemell) szeleteket enyhén besózom, majd méretüktől függően 1-2 baconszeletre fektetem. (Tényleg csak finoman kell sózni, hiszen a sajt és a bacon is sós.) A szeletekre borsot őrlök, majd megszórom oregánóval (ez utóbbit sok esetben simán ki szoktam hagyni, úgy is -vagy még talán jobban- szeretem). A fűszeres húsokra kenem -ízlés szerint- a sajtot, majd felgöngyölöm a baconnel együtt, ezután egy-egy újabb baconszelettel keresztirányban is "megerősítem" :) a csomagokat. Sütőtálba helyezem, kevés tejszínnel meglocsolom, majd 160-170 °C-on pirosra sütöm őket (kb. 40 perc).
Rizzsel, krumplipürével, friss (görög) salátával, illetve azzal tálalom, amihez éppen kedvem van. :)

Hozzávalók kb. 4 személyre: 10 kisebb, vékony szelet pulykamell, 20 szelet bacon, kb. 25 dkg feta (jellegű) sajt - nálam Fetaki, só, bors, oregánó, 1-2 dl tejszín.
Az eredeti receptet ezen az oldalon találtam.

Tovább olvasom...